Beszámolók
| Gondolatok egy lefkádai nyaralás közben... |
 Hát újra itt vagy. Errõl szólt az egész éved, ezért dolgoztál, hajtottad magad, nyeltél, hogy végre újra elfoglalhasd a jól megszokott apartmanodat, az otthonihoz képest kisebb, de itt mégis oly kellemes konyhát, belakd a nem az otthon megszokott méretü hûtõt.
Két napig tartott lefelé az út (de ez igazából nem is út; vonulás!); elsõ nap valamivel Szaloniki alá, Methoniba, a szladiba, ahová már lassan tíz éve jársz, a tulajdonos mindig ugyanazt a szobát adja és este szinte már szertartás szerûen falod a midhia szaganakit a kissé savanykás local wine-l és nem akarod észre venni, hogy a tulajdonos egy ötliteres papírdobozból öntötte, mert nem ez a lényeg, hanem a hatalmas kagylók omlóssága, melyet a parttól 300 m-re tenyésztenek és olyan friss, hogy egy órája még szebb jövõrõl álmodozott, a friss paradicsom, bazsalikom, rozmaring, a sajátos görög hagyma izkavalkádja ahogyan tömöd a fejedbe, tunkolsz a friss kenyérrel - mert itt lehet! Nálunk is tunkol mindenki, de otthon ciki itt pedig a világ legtermészetesebb dolga meg az is, hogy simán átnyúlsz a villáddal a partnerod tányérjába, ha ott egy szemre való falatot vélsz felfedezni.
És utána elnyúlsz, felteszed a lábad a szemben lévõ székre és csak bámulsz ki a fejedbõl; hol van már az út izgalma, belgrádi ablakmosó kölykök, akik ha nem kapnak elég pénzt leöntik a kocsid valami rettenettel, a folyamatosan radarpisztollyal...A teljes szöveg bejelentkezés után érhető el. |
|
|
Kakadu 2007-07-07
|
|
2686 92%
|
|
