Beszámolók
| Parália, Makrigialos 2006 |
| A mi nyaralásunk június 23-án kezdõdött. Szerencsére találtam egy hirdetést, aki Paráliai hetének felét átadná. Sokat nem gondolkoztam, belevágtam, hívtam. Meglepetésemre egy nagyon kedves nõi hang szólt a telefonba. Megegyeztünk, és elfogadtuk a fél hetet, ezzel a négy nappal bõvítettük Makrigialosi nyaralásunkat.Eljött a péntek június 23. Reggel 5kor már az ágy kivetett magából. Ideges voltam, mert autóval most leszünk elõször ezen az úton, és a gyerekek miatt, jót cselekszem, mi lesz ha baj történik. A csomagolást pont ezért erre a napra hagytam, így a gondolataimat sikerült elhessegetni. A srácok nagyon be voltak sózva már, alig bírtam velük. Egyedül voltam, a férjemnek is még az utolsókat kellett a munkahelyén intézni. Hazajött, és pakoltunk boldogan. Elég sok csomagot sikerült megint összeállítanom, de inkább többet mint kevesebbet. Elindultunk a nagyszülõktõl búcsút vettünk, megfürödtük, vacsora, és 9kor indultunk Jászberénybõl. A gyerekek teljesen lenyugodtak. Egyszer csak Ceglédnél a kicsi hisztis fiam, érdeklõdik, hogy ott vagyunk már. Akkor kezdtem lefehéredni, jó ég még hátra van 1000 km-ter, mi lesz addig. Egyre nehezebben viselte. Kecskeméten megálltunk matricát venni. Akkor elõvettem anyai szigoromat, és mondtam, hogy most kitesszük, és itt marad a sötétbe ha nem lesz csendbe. Mint akit elvágtak, csend lett, sõt alvás Szegedig. Szegedre 11re leértünk,... A teljes szöveg bejelentkezés után érhető el. |
|
|
Kriszta35 2006-07-12
|
|
1347 65%
|
|
