Beszámolók
| Korfui nyaralás |
| 1995. július 12-19. avagy hogyan szerettem bele GörögországbaGörögország számomra szerelem, mánia, megszállottság. Kifogyhatatlan a látnivalókból és valószínûleg egy élet sem lesz elég minden zugát megismerni. Európa országai között számomra valahogy különc: egyedülálló földrajzi fekvésével, történelmi múltjával, emlékeivel, tájaival, melegszívû lakóival. - De hogyan is lett ez szerelem?A véletlen döntötte el, hogy egyszer odautazom, és ez az elsõ randevú Hellász földjével örökre rabjává tett.Így kezdõdött:19 éves voltam, mikor elõször görög földre tettem a lábam. Most, mikor ezeket a sorokat írom 30 vagyok. Az egészet annak köszönhetem, hogy elõzõ évben egy spanyolországi nyaralásra mentünk barátnõimmel az érettségi után. Azóta nincs az az erõ, ami visszatart a tengertõl!Kisgyerekkorom óta vízmániás vagyok. Belementem tóba, folyóba, utcai szökõkútba, mint nyáron úgy télen is, ha épp másképp nem, hát ruhástól. Mindig vonzott a mély víz. Így más sem kellett nekem, mint megismerni a tengert! Mondanom sem kell, rögtön rabjává váltam. De persze ez nem minden.A mindig kék ég, mindig vakító, forró nap, a karcsú pálmafák, földre potyogó termésükkel, azok a fehér és rózsaszín mesés virágbokrok, amelyekrõl akkor még fogalmam sem volt, hogy leandernek hívják. Nagyjából ezek voltak az elsõ okok között, amelyek nem hagytak nyugodni, és ezután a... A teljes szöveg bejelentkezés után érhető el. |
|
|
Vojandi 2005-11-11
|
|
1107 83%
|
|
