ha utánaszámolok, mi is 55/47 évesek leszünk addigra - és ez a legkorábbi idõpont. de addig ki kell használni az idõt, bejárni az egész országot szigetestül, hogy amikor eljön az ideje, biztosan tudjuk már, hgoy hová is akarunk letelepedni.
Szép tervek Mia. Én nem lennék képes ott élni. Csak nyralni. Ha ott élsz, fel kell vegyed az ottani életformát, én a kicsit hyperaktív mivoltommal meghalnék abban "az ehj, ráérünk arra még" életvitelben...meg sok mást is nagyon nehéz lenne elfogadni.
Persze, ha a házam egy jó kis eldugott helyen lenne, ahol nem sok vizet kavar, hogy hogyan illeszkedek be a "falu"-ba, akkor talán....de fene se tudja. Más álmodozni, beszélni róla és más benne lenni. Ismerek pár embert, akik éltek ott külföldiként, és nem bírták hosszútávon.
Lehet benne valami Andi amit írtál!Kívûlrõl teljesen másképp látszik a dolog mint ott élni.Minden országban megvannak a nehézségek,sehol sem mindig happy az élet.
Ezt éppen jónak mondod Keke Regényt is írhatnék errõl, de az asszem krimi kategóriába kerülne. Kívülálló el nem tudja képzelni, milen kínokba kerül, hogy egyáltalán egy országban hivatalosan ott lehessél.....de hogy valaha befogadnak-e...az megint más kérdés.
Nekem nem újdonság az, hogy nehezen fogadnak be. Ahol most élek, ott is 10 évbe telt, amíg elfogadtak.
Az sem zavarna, ha túl nyugis lenne az élet. Nem szeretem ezt a felturbózott életet,amiben most vagyok.
nekem bejönne az a mentalitás, az "ejj ráérünk arra még" életmód. mondjuk azt hiszem, hgoy sehol máshol nem lennék képes élni Magyarországon kívül, csak a görögöknél, esetleg az olaszoknál, de ott is inkább a déli részeken. pl Németországról ódákat zengenek, meg Angliáról és Amerikáról is, de én biztos, hogy nem bírnám 1 hónapnál tovább. Németeknél a precizitást, Angoloknál az orruk fennhordását és a mérhetetlen udvariasságot (aztán persze õk a legbunkóbb turisták a világon) és az idõjárást, Amerikában a túlzott lazaságot, meg hogy mindent lehet. a franciáktól hidegrázásom van, északra meg még turistaként sem nagyon vágyom.
én elég konzervatív szemléletû vagyok ahhoz, hogy a görögöknél éljek, és azt hiszem hogy a párom is képes lenne azzal az életformával azonosulni. persze ezek a tervek még nagyon soká lesznek megvalósítva.
Hát mia hasonló képpen vagyopk ezzel én is. Egy gondom van: a mai viszonyok szerint a gyermekeim lehet, hogy majd 30 éves korukig tanulni fognak, addig pedig rám lesznek utalva. Hát a kicsi 11 éves......
Mia kívánom neked, hogy összejöjjön!
Az angolok tényleh nagyon taplók tudnak lenni, ha nyaralnak. Ezt az idén Samoson tapasztaltuk. Hol van az angol finomságuk olyankor? Azt hiszem, otthon felejtik.
A franciáktól nekem is hideglelésem van, már csak a nyelvtõl is ha hallom, mert nagyon idegeítõnek tartom a szavaik csengését. Szabályosan irritálnak.
Hát a németeknél valóban nem egy leányálom élni.
Csutek, honnan fogadtak be és hova, ha szabad kérdezni? Azaz, hol élsz most és honnan indultál?
Én sokat járok Észak-olaszországba, Déltirolba, a Dolomitokba, meg a Garda-tóhoz sátrazni. Az ott egy egészen más Olaszország, mint délen. Más a házak, a falvak kinézete, az áletstílus, az emberek, de még a nyelv is. Egész északon osztrák tájszólást beszélnek, kicsit délebbre meg latint (!!!), ami már rég kihalt. Szeretek ott lenni, semmi negatívumot nem tapasztaltam eddig még.
Nehogy azt hidd, hogy idegen országban élek.
Budapestrõl költöztem Hajdúszoboszlóra.
Van olyan a szomszédok között, akivel 15 éve nap mint nap találkozom, és még csak pár hete tanult meg köszönni.
Min. 5 évig én voltam a "pesti nõ", csak átnéztek rajtam, ha oda köszöntem. Mindenki "mindent" tud rólad, de idegen vagy.
Ahhoz nem kell más országba költözni, hogy kirekesztettnek érezd magad, azért mert nem abban a városban születtél.
Én ezért nem félek attól, hogy új otthont keressek magunknak, más országban. Biztosan kevesebbet szenvednék az emberek elutasításától, ha olyan helyen élnék ahol szeretek lenni, imádom a tengert. Igaz, hogy itt is szeretek lenni, de ki nem állhatom az emberek viselkedését. ("Ha nekem megdöglött egy csirkém, a szomszédnak dögöljön meg kettõ" elvét)
A költözés még csak álom. Túl sok dolgot kell felszámolni ahhoz, hogy elmehessünk. Ehhez pedig rengeteg idõ kell.
Hajjaj! Nem is kell mindehez másik országba költözni. Mondom ezt én, aki már a 4. településen él. Jó, annyival egyszerübb volt a dolgom, hogy férjemet itt, a szülõvárosában nagyon-nagyon sokan ismerik, ezáltal engem is hamarabb elfogadtak. Azzal sincs illúzióm, hogy ha valamikor nem fizetõ turistaként tudnék érkezni Görögországba, lennének dolgok amikkel meg kellene bírkózni. De nekem nem csak a tenger lenne vonzó, hanem a klíma is. Én telente majdnem meghalok és ez egyre fokozódik. A téli depresszió kézzel fogható nálam. A másik az örökös rohanás, az állandóan ideges emberek mellettem. Kinn nagy nyugalommal élik az életet, a dolgok majd kialakulnak így vagy úgy. Dolgoznak, persze vitáznak is (de hogy!), de valahogy nekem szimpatikusabb módon élnek. Hiába akarok én itt is így, az élet más mederben folyik ebben a régióban.
Nekem apósom itt született. Az is ismerte aki személyesen sosem találkozott vele, mert amíg nem ment nyugdíjba, sokat szerepelt a tv-ben.
Nálam azzal volt a baj, hogy eleve elítéltek azért, mert ott nõttem fel, ahol.Senki nem nézte ki belõlem, hogy ellátok 400 birkát, vagy felülök a traktorra és talajmunkát végzek. Ugyanis világ életemben irodában dolgoztam, most is, de ez nem akadályozott meg abban, hogy elvégezzem a paraszti munkát is. Nem esett le az aranygyûrü az ujjamról.
Ráadásul a magyar emberre nem igazán jellemzõ, hogy kimondja amit gondol. mindig csak sunnyognak.
Nem csak a tenger miatt mennék Görögországba. Ahogy telnek az évek, én is egyre nehezebben viselem a hosszú, sötét telet, az állandó feszültséget, rohanást.
Priviben írtam neked egy-két dolgot, úgyhogy biztosan érted miért ez az elvágyódás.
Egy idegen országban tudod, hogy magadévá kell tenned a kultúrájukat, életvitelüket. Szerintem én elég alkalmazkodó vagyok ahhoz, hogy elfogadjam ezt. Biztosan nem lenne könnyû, de nem lenne az elmúlt 15 évnél nehezebb.
Azt viszont tudom, hogy csak Görögországban tudnék új életet kezdeni. Jártam már számtalan országban, de csak ott éreztem azt, igen, itt letudnám élni az életem.
"Egy idegen országban tudod, hogy magadévá kell tenned a kultúrájukat, életvitelüket. " - igen, ebben van a lényeg. és ha ezt sikerül elfogadnod, õk is elfogadnak téged. de a magyar ember olyan, hogy a saját kultúráját, még inkább a múltját megpróbálja eltörölni, elfelejteni. Görögországban ez nem így van. az emberek együtt élnek a múlttal, és ezzel a filozofiával sokkal inkább tudnék azonosulni, mint azzal, ami itthon van.
Úgy érzem,Te tudod mirõl írtam. A magyar ember a zaklatott múltból csak a keserûséget õrzi. A görög történelmet ismerve, az õ életük sem volt egy leányálom, mégis tovább tudnak lépni. Nálunk is vannak szokások, hagyományok, de ki figyel ezekre oda
Csutek, nagyon tetszik a felfogásod, és ahogy a dolgokat le tudod írni. Jól rámutatsz a lényegre. Nem ismerlek, de azt hiszem, tisztellek így is!
Én sosem akartam más országban élni, mégis ez lett a sorsom. Most sem akarok. De egyelõre nem tudom a párkapcsolatom másképp megoldani. Nem akarok ebbe mélyen belemenni, csak azt akarom vele mondani, hogy ha nem örömmel vagy ott, ahol vagy és aza valahol nem otthon van, akkor bizony bele is tudsz halni a hazavágyakozásba, és minden legkisebb sérelem, amit egy más ország népe ellened ejt, az tízszer, százszor mélyebben beléd döf, mintha csak otthon a szomszéd cseszegetne. Külföldön, hiába lesznek ús ismeretségeid, mégis magad vagy. Más a kultúránk, a gondolkozásunk, a mindennapi szokásaink, és ha mi nem törünk meg, akkor nyögünk. Az pedig egyértelmû, hogy nem az idegen környezet fogja a mi szokásainkat elfogadni, hanem nekünk kell alkalmazkodni. Errõl még sokat tudnék írni.
Ilyenkor nem tudom megérteni azookat az ismerõseimet, akik éveket éltek Görögben és szinte ki sem mozdultak a falujukból. Aki olvasta a Heltai Péter: Athéna könyvét, az abból megtudhatta, milyen jól elmagyarázta az író azt, hogy a görögöknek a falujuk az egész világ, nem vágynak annál messzebbre, sokszor még azt sem tudják, hogy hol fekszik egy 50 km-re lévõ nagy város.
"de a magyar ember olyan, hogy a saját kultúráját, még inkább a múltját megpróbálja eltörölni, elfelejteni. Görögországban ez nem így van. az emberek együtt élnek a múlttal, és ezzel a filozofiával sokkal inkább tudnék azonosulni, mint azzal, ami itthon van."
Hát ezzel nem értek százszázalékosan egyet. Õk piszok büszkék a múltjukra, meg amit létrejoztak õseik, de arra nem veszik a fáradtséágot, hogy meg is tanulják a történelmet. Pont errõl írtam élõ példákat két napja, muszáj beidéznem:
"Saját ismerettségi körömben van olyan görög, aki szentül állította, hogy a Duna Görögországban folyik a tengerbe és bár csak csekély távolságra élt a Meteóráktól, mégis egész életében egyszer sem ment el oda.
Ha nálunk lenne ez, akkor már gyerekként elvitték volna oda, minimum egy osztálykirándulás keretében.
Ez valahol elszomorít. Mi, külföldiek csak úgy szívjuk magunkba a tudást, mi hol van, mi volt a történelme és aztán egyszer csak szembe áll velem egy görög, aki megkérdezi tõlem, tudom-e hol van az a Korinthoszi-csatorna, és mikor azt merem mondani, hogy persze, hogy tudom, hiszen magyar ember is kivette jócskán a részét a tervezésében, akkor csak bámul rám és azt hiszi, hogy ugratom.
Megrökönyödök, hogy mekkora büszkeség van bennük, hiszen õ náluk ered a modern világ minden gyökere - mondják - mégis saját gyökereikrõl alig tudnak valamicskét. "
Azért ez nagyon durva, hogy nem tudja egy görög, hogy hol van és mi az a korinthoszi csatorna!!!!
A nagyvárosokokn kívül katasztrófális az iskolai rendszer, sokan még egy általánost sem járnak végig!
Nekem a görögök egy kicsit pökhendiek ezzel a nagy büszkeségükkel. És leginkábba Bazi nagy görög lagzi c. film érzékelteti ezt. Ez olyan, mint amikor valamit állítok, kötöm az ebeta karóhoz, pedig csak hallomásból van a dologról fogalmam, de mindeki mást lehülyézek, hiszen én amit én hallottam az már csak úgy van....de venni a fáradtságot, és megnézni, hogy az a valami tényleg ott áll-e és tényleg úgy néz-e ki? Azt már nem....
Sajnos én a jelenlegi lakóhelyemen is ismerek olyat, aki nem ment messzebb a lakóhelyétõl 20 km-nél. Volt olyan, aki velünk járt elõször Pesten.
Én a gyerekkoromat a múzeumokban töltöttem és nehéz elképzelni, hogy másoknak fogalmuk sincs az effajta múltunkról.
Nálunk is vannak olyan emberek, akiknek a falujuk jelenti a világot.
Nincs beírva úticél.
csak átnéztek rajtam, ha oda köszöntem. Mindenki "mindent" tud rólad, de idegen vagy.
