Sziasztok!
Ezt az üzenetet kaptam a Mydros együttestől:
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a Mydros zenekar táncházában a József Attila lakótelepen, (József Attila Lakótelepi Közösségi Ház
IX Toronyház utca 3/b szám alatt található) minden hónap második szombatján, legközelebb március 12-én szombaton. Program: 18-19 óra között táncoktatás Philippel, 19 órától 22 óráig pedig táncház. Belépőjegy ára: 600Ft
Büfé görög italokkal.
Szerintem érdemes megnézni őket. és nagyot bulizni a zenéjükre.
Üdv: Josza
Egy pályázat keretein belül jó esélyem van rá, hogy 10 hónapot Szeptembertől Görögországban, Kalamatán dolgozzak, jövőhét végén bírálják el. Hasznosnak találom ezt az oldalt, már elkezdtem olvasgatni a különféle topikokat, de annyi minden van itt, időbe telik míg kibogozom mi hol van. Sosem voltam még Görögországban,tudna mesélni valaki erről a városról?
#1604792011-04-22 20:26:07 Válasz a #160422. hsz-ra
Szia Nick!
Én 2x is átutaztam Kalamatán, ami messze nem jelenti azt, hogy ismerem a várost, de a benyomásaimról, amelyek pozitívak, szívesen beszámolok - Húsvét után, remélem lesz türelmed addig (sajnos most nagyon el vagyok havazva).
#1605222011-04-23 21:13:10 Válasz a #160479. hsz-ra
Természetesen Mediterraneo, nagyon köszönöm! A wikipédia, és egyéb jellegű oldalakból nem sok mindent voltam képes leszűrni a jó angoltudásom ellenére.
Egy pályázat keretein belül jó esélyem van rá, hogy 10 hónapot Szeptembertől Görögországban, Kalamatán dolgozzak, jövőhét végén bírálják el. Hasznosnak találom ezt az oldalt, már elkezdtem olvasgatni a különféle topikokat, de annyi minden van itt, időbe telik míg kibogozom mi hol van. Sosem voltam még Görögországban,tudna mesélni valaki erről a városról?
Szia Nick!
Nem tudom, hogy az elbírálás végül pozitív lesz-e, én mindenesetre szurkolok Neked, mert Görögországban élni szuper lehet, még egy olyan nem történelmi emlékekkel megtűzdelt és nem is annyira menő helyen, mint Kalamata.
Én egy két évvel ezelőtti Peloponnészoszi (mini)körút alkalmával jártam ott, pontosabban kétszer is átutaztam rajta. Kalamata Messzinia fővárosa, megkerülhetetlen, ha valaki a Peloponnészoszi félsziget nyugati és középső nyúlványa között közlekedik.
Első alkalommal több főutcáján is végigautóztunk, mert kerestük a velencei erődítményt (fellegvárt). Az utcák, a forgalom görögös, azaz a keskeny utcán rengeteg autó megy, vagy legalábbis menne, de nem sikerül (mert valaki éppen megállt valahol, netán parkolni akar, vagy árut pakolnak) és tülkölnek ezerrel
Aztán sikerült megállnunk, közel a kikötőhöz. Sétáltunk egyet a partmenti úton (nos, ez jóval szélesebb út, és nem is az egyetlen, hiszen ez egy modern város), nézegettük a kirakatokat.
Első benyomásom az volt, hogy ez a város nem a turistáknak épült, itt nem minden az ő kiszolgálásukról szól. Persze van itt is pl. szuvenírbolt, de az éttermekben, kajáldákban szinte csak helyiek vannak, ezért aztánaz árak is alacsonyabbak, mint máshol. A minőség pedig jó, mert ugye a helyi csak akkor megy be másodszorra is, ha elsőre elégedett volt a kajával. Erről jut eszembe, hogy a központban egy sarki szendvicsezőben ettünk, ahol sokféle összetevő között lehetett választani és gyakorlatilag bármely kombinációt elkészítették - isteni finom volt, és óriási az adag!
A városból kifelé menet (Koroni felé) nagyon sok bevásárlásra alkalmas helyet láttunk, hipermarketet (talán Tesco?) is volt.
Ami még megmaradt bennem, az a több km hosszú strand a város nyugati oldalán, egy széles, homokos sáv, viszonylag lassan mélyülő vízzel, sok szép kagylóval a homokban.
Visszafelé menet a város központját is megnéztük, kulturált, rendezett, más görög városokhoz képest mindenképpen. Építészetileg semmi különös, mégis van benne valami harmónia. A hangulata mindenképpen pozitív volt.
Ja, és én imádom a városról elnevezett olajbogyót is (Kalamata vagy Kalamos néven forgalmazzák).
Más: a város környékén számos csodaszép hely van, ahová busszal is el lehet jutni és el is kell jutnod, mert, gondolom, azért a hétvégék szabadok.
Elsőre persze Koroni ajánlom, ez a pici város belopta magát szívembe, de ott van a másik kedvencem is, Kardamyli.
Hogy hová éedemes elmenni és mit érdemes megnézni, hol lehet jót strandolni, stb. kiderül azokból a beszámolókból, amelyek a Peloponnészoszt megjártak tollánból született. Sztem érdemes lesz visszaolvasni az ezzel fogalalkozó topikot és ha egy hozzászólóról úgy látod, hogy jól ismeri a helyet, annak mindenképpen olvasd el a bszámolóját is. Biztos sikerül kimazsolázni egy csomó infót.
#1619482011-05-14 14:31:16 Válasz a #161652. hsz-ra
Vuuuk, Nick,
talán nem a megfelelő topikban keresgéltek...
Nick - van ám munkavállalós topik is, valaki épp a napokban (tegnap) tett fel egy munkaközvetítős linket, amit kipróbált.
Vuuuk - próbálkozz pl. a Dumcsiban vagy a szuveníreknél (igaz, ezek a Görögországban vásároltakra vonatkoznak), de azokat a topikokat többen látogatják és hátha valakinek van ötlete!
Bakács Tibortól hallottam, hogy a görögök kirakják egy szigetre a részegeiket ha már sokan vannak, erről szeretnék bővebben hallani, ha lehet.
Íme a részlet:
Tessssééééékk?
ne haragudj de ezt megosztom minden görög ismerősömmel, hadd legyen egy jó napjuk!
ping írta:
Sziasztok!
Bakács Tibortól hallottam, hogy a görögök kirakják egy szigetre a részegeiket ha már sokan vannak, erről szeretnék bővebben hallani, ha lehet.
Íme a részlet:
A minap elhangzott egy vers a Duna tv Rondó műsorában.
Több fordításra is bukkantam a neten, a műsor 18-adik perctől található meg Petridisz Hrisztosz - kétnyelvű - tolmácsolásában, Menelaosz Ludemosz: Jól vagyok - című verse:
Menelaosz Ludemisz: Jól vagyok
„Levelet csak közönséges sárga levelezőlapon szabad írni,
És csak annyit, az elítélt egészséges, jól van.” A parancs
Jól vagyok édesanyám, hajnalhasadásom,
Szeretném enyhíteni rettegésed; Jól vagyok!
Szomorúságom árnyékába telepszem,
és hagyom sírni a tollamat, …... Anyám!
Reszketeg kezek, kendő alól kibomló szürke haj,
sorsomat számláló sírás…. Jól vagyok!
„Először is üdvözletem …..”
„Először is szeretném megkérdezni…..”
Itt semmit sem kérdeznek, mindenki jól van.
Bár akasztókötél himbálódzik felette,
bár hiéna üszök falja lábát,
mindenki jól van.
„Először is anyám egészséges vagyok,
s hörög a mellem rekedt birkaként,
és az őr botütései jelzik hátamon az idő múlását.
„Először is anyám,….” Bocsássál meg ma is,
hogy ma sem tudod meg az igazat.
Az igazság megöregedett, és nem utazik.
Nem kel át a tengereken.
Az igazság puskagolyó anyám, s nem mondom el neked.
„Jól vagyok!”
Ez lesz az ezredik levél. De tudom,
évekbe telik még hírt kapsz felőlem.
De hát bocsáss meg… jó anyám,
az ezer egyhangú, örökös „Jól vagyok!” –ért,
ezer egyhangú hazugság.
Nekiláttam újból, hogy írjak,
térdemen a papír,
simogatom, mint egy ijedt madárkát,
és a kezem már írja is magától
a rövid keserű leckét;
„Jól vagyok!”
Tudom …. ó jaj anyám!
Tudom, hogy naponként elküldöm neked,
keserűségem kimért adagját.
Tudom, hogy becézgeted a hazugságomat,
Hogy könnyel áztatod, félrebeszélsz, … tudom.
De nem szárnyal fel más szó;
„Jól vagyok!”
Lámpavilág nélkül is elolvashatod, anyám!
Vagy akár el se olvasd!
Elég, ha megérkezik,
ha felhangzik a postás hangja ajtód előtt.
Talán engem kínok gyötörnek, de te higgyél az írásnak;
„Jól vagyok!”
„Jól vagyok!”…. hiszen tudom húzni a ceruzát.
„Jól vagyok!”….hiszen el tudom hazudni;
„Jól vagyok!”….Hiszen felsorakoztatom a papíron
a megcsonkított szavakat;
„Jól vagyok!”
Ó bár lenne itt az ég
tele ilyen hazug, sárga madárral!
A mindenségbe röpíteném valamennyit,
hogy szálljanak… ha már halott leszek, még akkor is,
röpüljenek és kocogtassák meg házunk ablakát,
azt a tengerre néző ablakot, s daloljanak.
Dalolják szüntelen a hazugságot;
„Jól vagyok!”
Anyám, … te ki az ujjaiddal olvasol,
te ki a kezek nyelvét beszéled,
szorítsd rá ajkadat a papírosra,
ahogy gyermekkoromban mérted a lázam,
s olvasd az üres papíron,
olvasd közvetlenül a szívedből!
Anyám, …jaj … anyám, anyám!
A test, amit karod ringatott,
a kő alatt ma összeroskad.
A hang amely elsiratta álmodat,
ma kés alatt hörög.
De te nevess anyám… nevess,
vedd úgy, gonosz álmodból ébredsz,
s nevess, hogy tovaűzzed!
Nevess! Én meg anyám, … nyugodj meg;
„Jól vagyok!”
Ma kioltották a szemem világát; „Jól vagyok!”
Tegnap leégették a körmöm; „Jól vagyok!”
A borzalmak megnémítottak; „Jól vagyok!”
Földrengések döntötték romba belsőm; „Jól vagyok!”
„Jól vagyok!” … holnap keresztfára szögeznek.
„Jól vagyok!” Jól vagyok!” „Jól vagyok!”
„Jól vagyok!”… ha nincs is agyam, hogy fölfogja már.
„Jól vagyok!”… ha nincs is hangom, hogy elkiáltsam.
„Jól vagyok!”… ha nincs is kezem, hogy leírjam.
Ezért is ásom el. … Sírkőbe vésem.
E szél ostromolta szakadékba,
ebbe az örült Temetőbe,
hogy valamennyi halottja;
„Jól van!”
~~~~~~~~~~~~~~~
Még ez olvasható a versről: "Sajnos a költőnek egyetlen verse, amit Makroniszosz fegy-szigetén valóban palackba rejtett, hogy később megtalálják. "
~~~~~~~~~~~~~~~
Menelaosz Ludemisz:
„Jól vagyok . . . "
„A levélben a feladó néhány szót írhat,
melynek értelme az, hogy jól van." (A Börtönszabályzatból)
Jól vagyok, Anyám, hajnalcsillagom,
feledd el gyorsan aggodalmaid. Mert jól vagyok.
Nagy bánatom árnyékába telepszem
és tollam eleresztem, hadd sírjon . . . Anyám . . .
Látom megreszkető kezed.
Hópihék szökdösnek ki fejkendőd alól.
Sóhajod várja visszatértemet,
Hát, jól vagyok.
„Először is megkérdezem . . ." Semmit se kérdezek.
Itt senki sem kérdez. Mindenki „Jól van".
Akkor is, ha bitófa áll fejünk felett,
akkor is, ha lábunk hiéna rágja már . . .
Mindenki jól van.
Először is, Anyácskám . . . „Jól vagyok."
Tüdőm, mint a rekedt birka, hörög,
s hátamra méri a kínok óraütéseit,
„Először is hát, Anyám . . ." Ó, bocsásd meg,
hogy az igazat ma sem tudhatod még.
Az igazság megvénült már, nem kelhet útra többé.
Az igazság halált hozó golyó. Nem mondom én ki.
Csak azt, hogy „Jól vagyok".
Tudom . . . tudom jól, hogy nyomorúságom
fejadagját küldöm itt néked el. Tudom,
hogy hazugságom megsimogatod,
könnyed pereg rá, s beszélsz összevissza . . .
Tudom . . . De innen más szó szárnyra nem kél,
csak az, hogy: „Jól vagyok."
Jól vagyok . . . hisz tudom még fogni a tollat.
Jól vagyok . . . hisz még el tudom dadogni,
jól vagyok . . . hisz összefűzi agyam még
e csüggedt szókat:
„Jól vagyok."
Ó, anyám, ki ujjaiddal olvasol,
ki kézmozdulatok nyelvén is értesz,
csókold meg a levelem úgy, ahogy
csókkal mérted lázam gyerekkoromban,
s olvasd el (és töröld ki ezt a szót: „Jól".)
Anyám, édesanyám?
Kövek közt őrlődött e test,
mit két kezed becézett valaha.
S e hang, mely álmaidban bölcsődalként zenélt,
most, mint tagló alatt a borjú, fölüvöltött.
De te csak mosolyogj, Drágám, te mosolyogj csak . . .
Rossz álom volt . . . Mosolyogj. És nyugodj meg,
mert „Jól vagyok".
Ma kivájták szemem. A fény elhagyott. Jól vagyok.
Jól vagyok. Tegnap leperzselték a körmeim.
A rémület elvette hangom. Jól vagyok.
Jól vagyok. Holnap keresztre szegeznek.
Ó, jól vagyok . . . Jól vagyok. Jól vagyok.
Jól vagyok, bár nincs fejem, hogy felfogja ezt,
jól vagyok, bár nincs hangom, hogy kimondja ezt.
Jól vagyok, bár kezem sincs, hogy leírja ezt.
Ezért vésem, rovom, mint sírkőbe az írást,
e vihar-verte szörnyű szakadékban,
e tébolyodott Temető falába,
minden halottai nevében:
„Jól vagyunk!"
Nincs beírva úticél.
Kalamata
(sajnos most nagyon el vagyok havazva).
