Ζω με τις δικές σου προσευχές,
έχω φυλαχτό ένα σου χάδι,
ζω και τις πιο δύσκολες στιγμές
ψάχνω να σε βρω μες στο σκοτάδι.
A nékem ígért tetteiddel - ott, belül rejtve - élek,
Féltett kincsként vigyázva érintésed
Ám, a legnehezebb percekben is, mik engem kísérnek
Ott, a sötétben is folyvást kutatlak, hátha Rád találok - tényleg...
Πόσες θάλασσες, μάτια μου, άλλαξες,
είδα κι έπαθα να φτάσω,
πόσα πέλαγα βράδια πέρναγα
για να 'ρθω να σ' αγκαλιάσω.
Hány tengert kéne még átúsznom, Kedvesem,
Hogy végre elém kerülj, s újra nálam lehess?
Hány éjszakámba telne túljutnom e megannyi tengeren,
Ahhoz, hogy átölelj végre, jöjj, és azt mondd, szeretsz?
Πως αλλάζουν όλα ξαφνικά,
γίνονται απρόσωπες οι νύχτες,
ποιος να συμπληρώσει τα κενά
απ' του χωρισμού τις καληνύχτες.
Egy szempillantás alatt hogyan is változott meg minden,
Hisz még az éjszakák is oly sivárrá váltak,
Ki lesz majd, ki e hatalmas űrt kitölti, ott, a szívben,
Mit azóta okoztál, mióta átadtam magam az utolsó "Viszlát!"-nak...?
Az Arion rádióban hallottam meg a régen hallott énekes hangját, aki legalább olyan tehetséggel
és hanggal megáldott, mint - nagy kedvencem - az őserővel rendelkező Stelios Kazantzidis.
Leonidas Velis-ről van szó, aki anno a televizóban képletesen átvette a stafétabotot Steliostól.
És együtt beszélgettek a kesernyés, szerencsétlen, vissza nem hozható, át nem írható múltról,
és az eljövendőkről, amik talán reménytelibbek lesznek...
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
κατεβαίνεις δυο δυο τα σκαλιά
και σφυρίζεις με τ’ άλλα πουλιά
"καλημέρα".
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
ανθισμένη σαν τη μυγδαλιά
ξαναχτίζεις καινούργια φωλιά
στον αγέρα.
Ajkaiddal, és csókokkal telve
kettesével futsz a lépcsőkön lefele
s a többi madárral fütyülsz, énekelve :
"Jó napot, jó reggelt!".
Ajkaiddal, és telve csókokkal
kivirulva, mint a mandulafa
új fészket építesz újra
fenn a levegőben, a magasban.
Και το βράδυ, το βραδάκι
είσαι σπίρτο που ανάβει φωτιά
και με καίει σαν κλαδάκι
ως το χάραμα, μες στη νυχτιά.
És este, mikor az összes fény kihuny
A gyufa Te magad vagy; mi engem lángra gyújt,
és úgy megéget, elemészt, mint gallyacskákat
amíg el nem jő a pirkadat, az éjszakában.
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
ανεβαίνεις δυο δυο τα σκαλιά,
ανεμίζεις τα μαύρα μαλλιά
και μεθάω.
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
με τυλίγεις με μοσχοβολιά
και σε πίνω γουλιά τη γουλιά
και πετάω.
Ajkaiddal, és csókokkal telve
kettesével futsz a lépcsőkön lefele
fekete hajad is hullámzik, lebben
s ez megrészegít engem.
Ajkaiddal, és telve csókokkal,
körül ölelsz az illatoddal
és én kortyolva iszlak magamba
s repülök, szállok a magasba.
Και το βράδυ, το βραδάκι
είσαι σπίρτο που ανάβει φωτιά
και με καίει σαν κλαδάκι
ως το χάραμα, μες στη νυχτιά.
És este, mikor az összes fény kihuny
A gyufa Te magad vagy; mi engem lángra gyújt,
és úgy megéget, elemészt, mint gallyacskákat
amíg el nem jő a pirkadat, az éjszakában.
Δεν είμαι ικανός για να σε σώσω
Δεν είμαι ικανός για να σωθώ.
Καμιά φορά μπορεί να σε σκοτώσω
για να βρω αφορμή να σκοτωθώ.
Δεν είμαι ικανός για να σε σώσω
Δεν είμαι ικανός για να σωθώ.
Én nem vagyok képes megmenteni téged,
Arra sem vagyok képes, hogy megmeneküljek.
Lehet, hogy egyszer, meg is öllek majdan,
Hogy okot találjak, s megöljem magam.
Én nem vagyok képes megmenteni téged,
Arra sem vagyok képes, hogy megmeneküljek.
Αγάπη όλο ζήλια κι όλο κλάμα.
Αγάπη που δε γνώρισε χαρά.
Κι οι δυο μας θεατρίνοι σ’ ένα δράμα
που κάποτε θα γίνει συμφορά.
Oh, szerelem, teli vagy sírással és féltékenységgel.
Oh szerelem, mely sosem ismertél örömet!
Egy drámában vagyunk színészek, szereplők ketten,
Mi egyszer isteni csapással végződhet.
Δεν είν’ αυτή ζωή, δεν είν’ αγάπη.
Είναι μια μάχη δίχως νικητή.
Είναι φιλί με πόνο και με δάκρυ.
Είναι βροχή που πνίγει τη γιορτή.
Δεν είν’ αυτή ζωή, δεν είν’ αγάπη.
Είναι μια μάχη δίχως νικητή.
Ez nem lehet: élet! Ez nem lehet: szerelem!
Inkább egy olyan harc, melyben nincsenek győztesek!
Olyan csók ez, mely fájdalmas és teli van a könnyekkel.
Olyan zivatar ez, mi megfojtja az ünnepet.
Ez nem lehet: élet! Ez nem lehet: szerelem!
Inkább csak harc, melyben nincsenek győztesek!
Αγάπη όλο ζήλια κι όλο κλάμα.
Αγάπη που δε γνώρισε χαρά.
Κι οι δυο μας θεατρίνοι σ’ ένα δράμα
που κάποτε θα γίνει συμφορά.
Oh, szerelem, teli vagy sírással és féltékenységgel.
Oh szerelem, mely sosem ismertél örömet!
Egy dráma szereplői vagyunk mi ketten,
Ami valamikor majd, isteni csapással végződhet...
Σήμερα δεν μένω στο σπίτι
σήμερα θα βγω μέχρι αργά
σήμερα θα βάλω στην νύχτα φωτιά
Νιώθω πως στην γη δεν πατάω
νιώθω πως στα αστέρια έχω πάει
όλοι εδώ το πάρτυ τώρα...ξεκινάει
Ma éjjel nem maradok otthon,
Végre kimozdulok egy kicsit!
Ma éjjel az éjszakát a tűz közé dobom,
Úgy érzem, többé már a földre sem lépek én,
Inkább elmegyek egészen a csillagokig,
Ha már mindenki itt van, kezdődhet a party!
Την μουσική βάλε στο τέρμα
κι άλλο ένα γύρο από ό,τι πίνουμε κέρνα
έχω γιορτή γιατί έχω εσένα
και ζωντανεύουν τα όνειρα μου ένα ένα.... (X2)
Játszd még hangosabban a zenét,
Adj még egy kört abból, amit iszom,
Mert ma megünneplem, hogy itt vagy vélem, megint,
S hogy álmaimat egytől egyig - végre - megvalósítom! (X2)
Σήμερα δεν κάθομαι μέσα
σήμερα παρέα θα βρω
σήμερα δεν πρόκειται να κοιμηθώ
σήμερα κάνεις δεν με πιάνει
σήμερα θα γίνει χαμός
σήμερα δηλώνω για 'σένα τρελός..
Ma éjjel biz', nem maradok otthon,
A barátaim körében végre kimozdulok én,
Semmi esély arra, hogy ma még elalszom,
És nem aggódom máma, tudd meg, senkiért!
A mai napot, azt hiszem, kellően vaddá teszem,
Mert ma végre odaadom magam Néked - teljesen!
Φεύγω μακριά
Σε αγνωστή κατεύθυνση ξανά
Δε με σταματά
Στην καρδιά μου έβαλα φτερά
Φεύγω μακριά
Με τον εαυτό μου συντροφιά
Θα ‘μαι πιο καλά
Φεύγω απ’ τη ζωή σου οριστικά
Elmegyek hát, távol, Tőled nagyon messze
Egy másik irányba, az ismeretlenbe
Meg nem állok semmiért, nincs már mit keresnem,
Szívemet eztán a szélnek eresztem...
Távolodom Tőled, bizony, nagyon messze
A magam világába, hol nincsen más senki se',
Úgy vélem, jobb lesz úgy - s én is jobban leszek,
Ha a saját érdekedben Tőled..., inkább messze megyek!
Τελείωσες απόψε εσύ για μένα
Ράγισε η καρδιά μου τώρα τέρμα
Τελείωσες δε θέλω να σε δω
Φύγε απ’ τη ζωή μου σε παρακαλώ
Τελείωσες απόψε εσύ για μένα
Ράγισε η καρδιά μου τώρα τέρμα
Τελείωσες δε θέλω να σε ξέρω
Φύγε απ’ τη ζωή μου υποφέρω
Mától számomra többé már nem létezel,
Most, hogy szívem összetört, s minden bevégeztetett
Eztán már nem létezel, többé nem akarlak még látni sem,
Kerülj távol tőlem..., kérlek! Kedvesem...
Mától számomra nem vagy már senki,
Most, hogy szívem összetörted, s nincsen már mit tenni
Eztán nem létezel, bár soha ne ismertelek volna,
Menj csak, jó távol, hisz Te vagy minden szenvedésem okozója...
Έχεις τελειώσει
Έχω ματώσει
θέλω να ζήσω
Να ξανά αγαπήσω
Többé számomra már nem létezel,
Túl sok vért hullattam már Érted,
Tudni akarom, mi is az, hogy élet,
S szeretni újra - mit régóta remélek...
Φεύγω μακριά
Και δεν μετανιώνω για όλα αυτά
Που ζήσαμε μαζί
Φεύγω γιατί πόνεσα πολύ
Φεύγω μακριά
Τώρα σαν ανάμνηση γλυκιά
Θα ‘σαι πιο καλά
Φεύγω απ’ τη ζωή σου οριστικά
Távol megyek Tőled,
S nem bánok meg semmit,
Amit együtt éltünk meg,
Magam mögött hagyom, hisz soha sem szenvedtem még ennyit...
Távol megyek Tőled, bizony, igen messze,
S mint egy édes emlék, most majd olyan leszek
Tán Néked is jobb lesz, könnyebb elviselned,
Ha a saját érdekedben hagylak el Tégedet...
Από πού να αρχίσω τι να σου θυμίσω
δεν το συζητάω να γυρίσεις πίσω
ήσουνα το λάθος που δεν ξανά κάνω
σε όλη τη ζωή μου μέχρι να πεθάνω
Noshát, hogy is kezdjem - mi maradt Belőled a búcsú pillanata óta?
Csupán, hogy semmi esély arra, hogy ismét visszatérj
Hisz csak egy óriási hiba volt, hogy Te meg én - de többé már nem dőlök be, soha,
Amíg el nem jő a halál - addig Nélküled élek én!
Τα καλύτερα μου χρόνια ήταν μαύρα σαν τα μάτια σου
τα φιλιά σου ήταν χιόνια σαν τα χάδια σου
Τα καλύτερα μου χρόνια για χατίρι σου τα έχασα
εγώ πόνεσα για όλα
μα σε ξέχασα
A legszebb éveim is fekete színt öltöttek, akár a két szemed,
Csókjaid, mint a hó, oly fagyosak - s ölelésed, mint a jég!
Legszebb éveim mind a semmibe hulltak - s jól tudod, Te tetted ezt!
Kemény árat fizettem mindezért,
De nincs tovább: mert végleg - örökké elfeledtelek!
Μου έκανες κομμάτια και όμως σε αγαπούσα
έκλεινα τα μάτια και σε συγχωρούσα
πλήρωσα τα λάθη και τα ψέματα σου
πως μπορώ να ζήσω τώρα πια κοντά σου
Borzalmas volt minden Véled eltöltött pillanat, de mégis - szerettelek,
Behunytam szemeim, tűrtem, elnéztem minden egyes hibád,
Magamra vállaltam minden, nékem tálalt, hazug tévedésed,
De mit vársz, hogyan is élhetnék Melletted, Véled... Most, hogy már nincs tovább?
Μόλις σε είδα εγώ ξανά φτερούγισε η καρδιά μου
έκανα σχέδια πολλά τρελά τα όνειρα μου
όμως το δρόμο της φυγής επέλεξες να πάρεις
θες απ' το κόσμο να κρυφτείς φοβάσαι να ρισκάρεις
Mikor ismét megláttalak, szívem ismét szárnyra kelt
Megannyi tervem lett volna, őrült álmokat szőttem Veled
De inkább a szakítás útjára esett a választásod,
Inkább a világ elől elbújsz, s nem vállalsz kockázatot...
Ψέμα και αλήθεια που γινε συνήθεια σε κρατάνε μακριά
παράνομε δεσμέ κρυφέ έρωτα μου
τρέμεις στη σκέψη μην μας δουν
να σπάσω θέλω τώρα τα δεσμά μου
δυο φιλιά σου μου αρκούν
παράνομε δεσμέ κρυφέ έρωτα μου
μόνο για σένα τραγουδώ
δεν έχει όμως μικρόφωνο πια η καρδιά μου
μες το σκοτάδι αιμοραγώ....αιμοραγώ
Hazugság és igazság - e kettő szinte már együtt járva tart tőlem oly messze
Téged, kivel szerelmem titkolnom kell hát,
Mert visszahúz a félsz, hogy meglátnak minket, egymást kutatva-keresve,
Bár kitörni volnék képes, hogy ledőljön minden korlát
Hisz két csókod maga lenne a boldogság, az élet,
Te, kivel szerelmem titkolnom kell, végleg
Dalom csak Rólad zeng, csak Tehozzád szól mindörökké,
Noha tudom, szívem nem bír Téged eztán..., soha többé...,
Így, ott, a sötétben eztán egymagamban vérzek...
Δε σε ξεπέρασα ποτέ αλήθεια σε αγαπάω
κάτω απ' το σπίτι σου περνώ το τζάμι σου κοιτάω
είπα να φύγω να σωθώ να βρω τον εαυτό μου
μα σε φοράω σα σταυρό και πάλι στο λαιμό μου
Soha sem jutok - úgy érzem - túl Terajtad, s, bár tudnád, mennyire szeretlek,
A házad körül járva, ablakod alatt folyton Téged keresve
S mégis, folyton azt mondom magamnak, lépnem kéne tovább, hogy magam megmenthessem,
De mit tehetnék, ha mindennek ellenére is itt tudlak..., mellettem?
Είμαι εδώ και περιμένω,
Δεν με τρομάζουνε οι αστραπές
Κάνενα δεν καταλαβαίνω,
Δεν παίρνω από συμβουλές
Εγώ θα μείνω εδώ
Itt vagyok, s még mindig várok
Nem ijedek meg, ha jő a fény,
Megérteni senkit sem vágyok
Tanácsokat sem fogadok el én
Ezért hát: itt maradok!
Κάτι μου λέει, πως ο δρόμος ανοίγει,
Ένα φως με τυλίγει
Κάτι μου λέει ότι θα 'μαστε μαζί ξανά
Κάτι μου λέει πως με θέλεις ακόμα
Στην ψυχή και το σώμα
Κάτι μου λέει ότι σύντομα θα 'ρθουν
Látom, valaki azt mondja, nyitva az út
Rám ragyog egy furcsa fény
S már ott valami azt mondja: együtt leszünk mi - újból!
Így szól valaki: még mindig engem akarsz,
Szívvel-lélekkel, újra
Így szól valaki: lassan itt lesznek vélem a...
Καλύτερες μέρες, θα 'ρθούνε καλύτερες μέρες
Καλύτερες μέρες για μας τους δυο
Καλύτερες μέρες , θα 'ρθούνε καλύτερες μέρες
καλύτερες μέρες για μας τους δυο
Egy jó nap jön újra, én tudom, egy jó nap jön újra,
Egy szép nap, mely újra csak minket hív
Egy szép nap jön újra, borítsunk hát fátylat a múltra
Egy szép nap, mely újra csak minket hív...
Είμαι εδώ και το παλέυω
Κάνω ότι μπορώ
Σε θαύματα δεν πιστεύω
Όμως πιστεύω σε εμάς τους δυο
Για αυτό θα μείνω εδώ
Még itt vagyok, de harc az élet,
Amit lehet, én megteszek,
Csodákat már rég nem remélek,
De hiszek abban, hogy még jobb lehet:
Itt leszek Neked, s Veled!
Mivel tizedikén érkezik Melina Aslanidou új albuma, addig igyekszem behozni az eddig már meglévő nóták fordításait, bár ahogy látom, alaposan meg kell dolgoznom velük, Giorgos Papadopoulos szöveg-jegyzése az utóbbi időben elég elvontnak bizonyul...
Τετάρτη βράδυ απ’ το δυάρι
Γέλια, κουβέντα και μουσική
Απ' το μπαλκόνι ένα φεγγάρι
Σα να μου γνέφει θα ξαναρθείς
Szerda éjszaka a szállodából
Nevetés szűrődött, nóta és beszéd
A teraszon felvillanó holdsugárból
Mintha kiolvashatnám, hogy visszajössz Te még...
Πρέπει να πέσω πρέπει να αντέξω
Όλου του κόσμου τις ενοχές
To πρόσωπο σου, τα σ' αγαπώ σου
Τις μεθυσμένες μας αναπνοές
Szét kéne hullnom, hogy elviseljem
A világnak minden bűneit
Arcod, ha újra látom, s mikor azt mondod, még mindig szeretsz engem,
Az egykor megrészegült lélegzetvételeink...
Έχει μια ψυχρά αυτή η Τετάρτη
Ένα παράπονο αυτή η ζωή
Μόνο τα μάτια σου μου λένε κάτι
Η θύμηση σου με κρατάει ζωντανή
Mily hideg is ez a szerda éjjel,
S micsoda fájdalom ez a létezés,
Csupán két szemed mesélhet valamit nékem,
S ami még életben tart - a Reád emlékezés...
Τετάρτη βράδυ σε περιμένω
Νιώθω τους δίπλα μου μες τα φιλιά
Ένα τηλέφωνο χτυπάει ξένο
Τρέχω κι ας ξέρω πως δε μ' αφορά
Szerda éjszaka - s én egyre csak várlak Téged,
Érzem, hogy köröttem csókok zápora hull
Egy telefon, mely most oly idegenül cseng,
Rohanok - noha nem engem hívnak - tudom jól...
Πρέπει να πέσω πρέπει να αντέξω
Αυτό το σώμα που με πονά
Πρέπει μωρό μου να σε φορέσω
Σαν χίλια ηρεμιστικά
Hová kéne hullnom, hogy elviselhessem
A testemet uraló, fájdalmas sebeket
Bár újra itt volnál, hogy Véled, Kedvesem,
Hogy Véled szűntessem meg őket, a több ezer nyugtató helyett...
Μια νύχτα απόψε απ' τις πολλές
Που πάλι δεν με σκέφτηκες στιγμή
Μια νύχτα ίδια η κόλαση
Για όλα αυτά όμως δεν ευθύνεσαι εσύ
Úgy telik el az éj, akár a többi, nap nap után,
Mikor Te majd ismét nem gondolsz reám
Egy újabb éj, amelyben, mintha csak a pokol tüze égne,
Dehát..., Te már nem vállalsz felelősséget..., semmiért se'...
Υπεύθυνοι είμαστε η καρδιά μου κι εγώ
Που πληγωνόμαστε από
Κάτι ανθρώπους τέτοιους σαν και σένα
Μα δεν πειράζει η ζωή προχωρά
Εσύ να είσαι καλά
Κι εμείς λιγάκι πιο καλά από σένα
Kizárólag én, s bolond szívem tehetünk róla,
Hogy halálra váltan szenvedünk ismét, újra és újra
Néhány ember miatt, kik Tehozzád hasonlók,
Dehát - az élet megy tovább - búsulni??? semmi ok!
Te már jól vagy ott, ahol, vidáman, lezseren,
De én - tudd meg - jobban vagyok, mint Te bármikor leszel!
Στα μίζερα τα βράδια μου
Τα σκόρπια τα κομμάτια μου κυνηγώ
Κάποια μαζί σου χάθηκαν
Και κάποια αργοπεθαίνουν μαζί μου εδώ
Unalmas éjszakákon, egyre csak
Lényem, szétszórt lelkem kutatva megy - mi több - szalad
S bár néhányat elvittél, hogy ott legyen - Veled,
A többi lassan - akárcsak én - a halálban keres rejteket...
Egy dal, amit nem kell fordítani... -gondoltam - ...hiszen több, mint 25 nyelven éneklik a világon...!
Köszönhetjük a Walt Disney Company-nek!
Ám némi különbséget mégis felfedeztem a szövegben. A görög verzó mintha optimistább lenne...
...és Elsa mintha nem törődne úgy a jéggel, ami a szívén ül... ...sőt!
Jégvarázs betétdal - Frozen 'Let It Go' - 25 nyelvű változat
Το χιόνι αγκαλιάζει το βουνό, διχως ίχνη, δίχως φωνή,
Βασίλισσα σε έναν θρόνο από πάγο και σιωπή,
Είν' η σιωπή που ουρλιάζει πόνο αναζητά,
Πώς να κρατηθεί μέσα μου βαθειά;
Κανεις να μήν υποψιαστεί, θα 'μαι η καλή που ξέρουν μια ζωή,
να μην χαθεί το μυστικό, μα είναι γνωστό!
Vastag hó öleli át a hegyet nyom nélkül, hang nélkül,
A királynő egy jégből és csendből készült trónon ül,
De a csend az, ami ordít, fájdalomért kiált ,
Magamban tartani mélyen, hogyan is tudhatnám?
Senki ne sejtse, de jó leszek, amit mindenki megtanul majd, egy életre!
Ne vesszen el a titok, amit mindenki ismerhet!
Και ξεχνώ, και ξεχνώ, και πίσω δεν κοιτώ,
Και ξεχνώ, προχωρώ, τη ζωή μου ξεκινώ!
Φτάνει πια, κόβω το σκοινί, κι ας παγώνει η γη,
Το κρύο την καρδιά μου δεν την ενοχλεί.
És mindent elfeledek! Elfeledem, és vissza sem nézve lépdelek,
És mindent feledve, török előre; most újra kezdem az életet!
Most már elég! Elvágom a kötelékeim, és a föld ha meg is fagyna,
A hideg, a szívemet többé nem zavarja.
Στην απεραντωσύνη όλα φαίνονται μικρά,
τώρα οι φόβοι κι οι ενοχές μου δεν με εξουσιάζουν πια!
Καιρός να μάθω τι μπορώ, τα όριά μου εγω τα ξεπερνώ
Αν βγω από αυτή τη φυλακή, μου αρκεί!
A végtelenségben minden oly kicsinek tűnik, aprónak,
Ezentúl a félelmeim és a bűntudatom többé nem uralhatnak!
Itt az idő, hogy megtanuljam, mit tudok, a korlátaimon úgyis átjutok!
Nekem elég, ha ebből a börtönből kijuthatok!
Και ξεχνώ, και ξεχνώ, γίνομαι ένα με τον ούρανό,
Και ξεχνώ, και ξεχνώ, το δάκρυ συγκρατώ!
κι είμαι εδώ, ελεύθερη, ας παγώσει η γη,
És mindent elfeledek! Elfeledem, és az égbolttal eggyé leszek,
És mindent feledek! Feledem, és a könnyeimet visszanyelem!
Én itt vagyok, szabadon, ha a föld, meg is kell fagyjon..!
Η δύναμή μου σκίζει φεύγοντας την γη,
ψυχή που αναβλήζει σαν γλυκού νερού πηγή,
Σαν έκρηξη μια σκέψη λιώνει τα βουνά
Θολό (; ) το παρελθόν, τα λέμε άντε γειά!
Az erőm dagaszt, "szakítva" hagyom el a földet,
A lélek mindent eláraszt, mint a forrásból az édes viz feltör, kilövell,
Mint a kitörő vulkán, egy gondolat - leolvasztja a hegyeket
Zavaros (?) a múlt. Meglátjuk... ...Visz'lát, én megyek!
Και ξεχνώ, και ξεχνώ, στα παλιά πίσω δεν γυρνώ,
Και ξεχνώ, χαιρετώ, τον νέο μου εαυτό!
Ζωντανή σαν ανατολή, κι ας παγώνει η γη,
Το κρύο την καρδιά μου δεν την ενοχλεί.
És mindent elfeledek! Elfeledem, és a múltba vissza nem révedek,
És mindent feledek! Üdvözlöm az újászületett énemet!
Életre kelek, mint a kelő nap! És ha a föld be is fagyna,
A hideg, a szívemet többé nem zavarja...!
Σαν να μην έφυγες ποτέ / Mintha sosem mentél volna el
Δίπλα στο ποτήρι μου
υπάρχει το δικό σου
Σαν να μην έφυγες ποτέ
Μέσα στην φαντασία μου
γελάει το πρόσωπό σου
Σαν να μην έφυγες ποτέ
A poharam mellett
még ott tartom a tiedet
Mintha sosem mentél volna el
Betölti képzeletemet
az arcod, ahogy nevet
Mintha sosem mentél volna el
Σαν να μην έφυγες ποτέ
ακόμα σ' αγαπάω
Σαν να μην έφυγες ποτέ
για σένανε μιλάω
κι έτσι μονάχος μου τον πόνο ξεγελάω
Σαν να μην έφυγες ποτέ
Mintha sosem mentél volna el
én még mindig szeretlek
Mintha sosem mentél volna el
folyton hozzád beszélek
s így a magányból minden fájdalmat kiveszek
Mintha sosem mentél volna el
Μέσα στο άδειο σπίτι μου
πλανιέται το άρωμά σου
Σαν να μην έφυγες ποτέ
Μέσα στην καρδούλα μου
υπάρχει τ' όνομά σου
Σαν να μην έφυγες ποτέ
Bár üres az otthonom
belengi az illatod
Mintha sosem mentél volna el
S a kicsi szívemet
betölti a te neved
Mintha sosem mentél volna el
Σαν να μην έφυγες ποτέ
ακόμα σ' αγαπάω
Σαν να μην έφυγες ποτέ
για σένανε μιλάω
κι έτσι μονάχος μου τον πόνο ξεγελάω
Σαν να μην έφυγες ποτέ
Mintha sosem mentél volna el
én még mindig szeretlek
Mintha sosem mentél volna el
folyton hozzád beszélek
s így a magányból minden fájdalmat kiveszek
Mintha sosem mentél volna el
Κι ας σκοτώσουν το φεγγάρι / És ha meg is ölik a holdat
Κωνσταντίνα - Κι ας σκοτώσουν το φεγγάρι
Μουσική: Σολών Αποστολάκης - Στίχοι: Τάσος Βουγιατζής
Cd: Τι μπήκε αναμεσα μας (V2)
Πόσες φορές στη ζωή οι καρδιές δε λυγίσανε
βρήκαν τον τρόπο κι ανοίξανε δρόμο μπροστά
ξένες φωνές σ' ένα τοίχο στο χτες με κολλήσανε
κι αν έχω χαθεί με σένα μαζί θα βγω ζωντανή
Az életben hányszor nem tudták térdre klnyszeríteni a szíveket
mert módot találtak arra, hogy megnyissák az utat előre
idegen hangok tegnap a falhoz szegeztek engem,
ám ha el is vesztem, az életbe visszatérek Veled!
Κι ας σκοτώσουν το φεγγάρι
κι ας γκρεμίσουνε τη γη
δεν τους κάνω τη χάρη
φτάνει να 'μαστε μαζί
Κι ας πληγώσουν τα τραγούδια
που κρατήσαμε για μας
την ψυχή μου δεν θ' αγγίξουν
φτάνει εσύ να μ' αγαπάς
να μ' αγαπάς
És ha meg is ölik a holdat
s ha el is pusztítják a földet
nem adom meg nekik az örömet!
Elég nekem, hogy együtt lehetünk
És csak hadd sebezzék meg a dalokat
amiket magunknak tartogattunk,
a lelkemre már nem hatnak,
nekem elég volna, hogy szeressél,
csak szeressél!
Πόσες φορές βρήκα πόρτες κλειστές τα χαράματα
κι όλοι αυτοί που στα μάτια μου δείχνουν μικροί
ξύνουν πληγές μου παλιές και με παίρνουν τα κλάματα
αντέχω γιατί βαθιά στη ψυχή υπάρχεις εσύ
Hányszor bukkantam zárt ajtókra hajnalonként
s mindazok, akik szemeimben kicsiknek tűnnek,
a régi sebeimet kapargatják és megríkatnak engem
de kibírom, mert lelkem mélyén ott vagy, ott létezel!
Κι ας σκοτώσουν το φεγγάρι
κι ας γκρεμίσουνε τη γη
δεν τους κάνω τη χάρη
φτάνει να 'μαστε μαζί
Κι ας πληγώσουν τα τραγούδια
που κρατήσαμε για μας
την ψυχή μου δεν θ' αγγίξουν
φτάνει εσύ να μ' αγαπάς
να μ' αγαπάς
És hadd öljék meg a holdat
s hadd pusztítsák el a földet
nem adom meg nekik azt az örömet,
Elég, hogy együtt legyönk, mi ketten
És sebezzék csak meg a dalokat
amiket magunknak tartogattunk
a lelkemre már nem hatnak
Elég nekem, hogy Te szeress!
hogy Te szeress!
- Karesz + Stratos
Legutóbb Stratos szerkesztette (2014-04-23 17:23:03), összesen 5 alkalommal
Ξαφνικά μου είπες πως θέλεις να χωρίσουμε
Κουράστηκες μου λες πρέπει να φύγεις
Στη σχέση αυτή πως πνίγεσαι στο εαυτό σου κλείνεσαι
Και ψάχνεις κάποιο τρόπο να ξεφύγεις
Και εγώ έκανα όνειρα και εγώ έκανα όνειρα
Και εγώ έκανα όνειρα χαμένα
És akkor azt mondtad, noshát, itt a vége,
Hogy megfáradtál, ennyi volt, hogy menned kell tovább
Hogy csupán szenvedés volt, hogy mi..., hogy eztán magadba zárva volna jó, s hogy végre
Menekülésedhez sem kell már több bátorság
De én! Ki álmokat szőttem, s máshogyan képzeltem el mindent,
Álmokat, melyekkel együtt - immár - Téged is elveszítlek...
Μη λες κουβέντα φύγε τώρα
Τώρα που διάλεξες την ώρα
Δεν νιώθεις τύψεις για την άδεια την ψυχή σου
Μαζί μου έπαιξες φοβάμαι
Που δε μ' αγάπησες λυπάμαι
Και τη ζωή μου τη χαράμισα μαζί σου
Nem, ne is mondj semmit, csak menj tovább, hisz várnak,
Már most, hogy a Te döntésed volt, hogy így legyen
Tudom, hírét sem ismered az igaz megbánásnak,
Attól félek, Te végig csupán játszottál énvelem,
Sajnálom mindazt, hogy soha sem szerettél engemet,
De főképp, hogy Rád pazaroltam a fél életemet...
Μου 'λεγες προσευχόσουν πως
Να μην ξημέρωνε ο θεός
Τη μέρα που δε θα 'μουν πια κοντά σου
Για δες πως τα 'φερε η ζωή
Χωρίς καμία αφορμή χωρίς ντροπή
Είπες πως φεύγεις γεια σου
Τελικά δεν άξιζες τελικά δεν άξιζες
Τελικά δεν άξιζες για μένα
Azt mondtad, imádkozol, bárcsak úgy volna,
Hogy Isten e szörnyű napot nem teremtené meg,
Mikor már nem leszel mellettem, ha ütne az óra...,
De nézd, végül mit hozott az élet:
Minden ok nélkül, szégyentelen
- Tovább mész..., viszlát! – ezt mondottad nekem
A végén még csak nem is törődtél, azzal sem, hogy legyen,
A végén még csak nem is törődtél énvelem!
Nincs beírva úticél.
