Sziasztok!
Visszaérkeztem Albániából és ígéretemhez híven megosztom veletek néhány élményemet:
Albánia 2015
Eljött hát az indulás napja. Este fél 10 körül indultunk és irány Röszke. Sokan tartanak ettől a határátkelőtől, mondván mindig nagyon sokan vannak, de nekünk vagy szerencsénk volt, vagy jó időben mentünk, mert alig voltak. Gyorsan teletankoltunk az autót és már álltunk is be a sorba. Viszonylag hamar átjutottunk és ami meglepő volt a magyar határőrök is gyorsak voltak, a csomagtartót sem nyittatták fel. Innen már simán ment az út, tulajdonképpen alig voltak az úton. Belgrádon keresztül mentünk és simán, gyorsan lehetett haladni. Aztán sajnos jöttek a felbontások és terelések. Ezt nem tudom mikor fogják végre befejezni, de vagy nagyon precízek a szerbek, vagy nagyon lassúak, hiszen évek óta ugyanazokon a helyeken vannak a felbontások, illetve kiterelnek minket kis falvakba és szerpentinekre, ahol nem lehet haladni. A macedón határon kérték a forgalmimat, a zöld kártyával tulajdonképpen sehol nem foglalkoztak. Ez a későbbi határátlépéseknél is trend volt hogy a személyi mellett kérték az autodokumentet Macedoniában a már ismert Veles felé vezető út helyett nekünk Skopje – Pristina felé kellett mennünk. Sajnos annyira nincs jól kitáblázva az út, iszonyatos hosszú szerpentinek vannak, azt hittem sosem lesz vége. Ja. Menekültekkel nem is nagyon találkoztunk. Aztán végre eljutottunk az Ohridi - tóhoz és az albán határhoz. Hááát... az albán határ elég vicces volt Egy lepukkant épület, nagy össze visszaság. Én megálltam a sorompó előtt és várakoztam egy ideig mikor odajött egy határőr hölgy és közölte, hogy kerüljem ki a sorompót, mert nem működik Itt sem nagyon nézegettek semmit,úgyhogy mehettünk is. A határ túloldalán rögtön van egy kis étterem itt próbáltuk egy picit összeszedni magunkat. Az első ami a szemünkbe ötlött az a domb oldalon látható bunkerek Ezekről nagyon sokat hallottam és jó volt látni, hogy az ígéretek ellenére még nem bontották le őket, hiszen véleményem szerint hozzá tartoznak az albán történelemhez és a túristák is kedvelik őket. Innen ismét borzalmas szerpentin következett, ahol rendszeres volt, hogy a kanyarban az én sávomban jöttek velem szemben. Néha tényleg az infarktus kerülgetett, de nem lett gond. Egy másik kanyarban egy hölgy elejtett valami dobozokat és utána ugrott. Mire odaértem addigra négykézláb szedegette őket össze az út közepén. Élmény volt Próbáltunk tájékozódni, de sajnos annyira azért nem sietnek kitáblázni a helységeket, de szerencsére mindig találtunk valami kiírást ami segített. Sokat segített az is, hogy az utazás előtt nézegettem videókat a youtube-on és pont azt az utat is felvette valaki, amin nekünk is menni kellett, így örömmel láttam viszont élőben is az előzményeket A sokak által már emlegetett dolgokkal sorban összefutottunk, értem ez alatt, hogy a legváratlanabb pillanatban kifutott elénk valaki, vagy szemben jöttek biciklivel, esetleg egy boci vagy csacsi fogat baktatott velünk szemben A plazhnál Durres előtt egy másik helyen kanyarodtam le, így az autópálya másik oldalára kerültem a hotelünkkel szembe, de aztán egy segítőkész fiatalember útbaigazított és egy körforgalomban vissza tudtam jutni a megfelelő oldalra A Hotel Dollariban volt a szállásunk Shkembi I Kavajes beachen. Kis aranyos, családias hotel egy rendkívül kedves és segítőkész személyzettel. Gyorsan bejelentkeztünk aztán szaladtunk le a partra egy gyors pancsira. Utána pénzváltás lett a program,ami nem volt túl egyszerű, mert sehol nem volt annyi pénz, hogy tudtak volna nekünk elég pénzt váltani. Végül egy nagy hotel recepcióján tudtunk váltani egy picit rosszabb árfolyamon, mint az ezután következő helyeken, de legalább volt Lek-ünk, és így biztosabban tudtunk költekezni. Este beültünk egy pizzériába, a párom meg is jegyezte, hogy ez egy pizza ország, mert tele van pizzériával, amit itt Piceri-nek neveznek Nagyon finom pizzát ettünk és közben összebarátkoztunk a vendéglő tulajával, akiknek van egy kis apartman hotelja is. Felvitt megmutatta a szobákat, aztán levitt a bár részbe, ahol megláttam egy dobszerkót Na több sem kellett nekem, közöltem vele, hogy én is dobolok. Erre beültettek a dob mögé, raktak be valami zenét és nekiálltam muzsikálni, aminek a vendégek nagyon örültek. Be is mondták egy mikrofonba, hogy honnan jöttem Megtapsoltak Egyébként végig a nyaralás alatt mindenki ki volt akadva, hogy magyarok vagyunk, mert mint mondták is, a magyarok nem szoktak oda menni, pedig megéri elmenni Albániába, mert egy nagyon szép ország, hihetetlenül alacsony árakkal és nagyon kedves, vendégszerető emberekkel. Ja nem is mondtam, hogy a pizzériába meghívtak minket egy Raki Rushira, ami a helyi ital , mint Göröghonban a cipouro. Másnap reggel rögtön mentünk a partra. Mintha nem is Albániában lennénk. Van minden. Napágyak, banán, jet sky, vizibicikli és persze rengeteg árus Mindenki hoz amit éppen tud. Van gyümölcs, sportcipő, kukorica, és mindenféle csecsebecse Vannak mozgó árusok is akiknél a törölközőtől kezdve az ékszereken és napszemüveken át az úszógumikig és mobilfelszerelésekig mindent lehet kapni. A tenger is nagyon klassz, lassan mélyülő, de nem olyan szép kék és tiszta, mint Görögországban. A parton is előfordulnak árusok akik csacsihátról kínálják a portékájukat és egyszer egy medvével is találkoztunk, akinek nyakkendő volt a nyakában és úgy hurcolták végig a parton. Este elmentünk felfedezni a környéket. Végig mentünk a hoteleknél, be mehettünk a kertekbe senki nem kérdezte mit keresünk ott. Golem felé bementünk egy vendéglőbe és ettünk egy souvlakit. Visszafelé úton találtunk egy nagy játszóteret, ahol kis motoros autókkal és quadokkal száguldoztak a gyerekek, olyan sebességgel, hogy csak lestünk Amúgy elég sötét helyek is voltak, de érdekes módon egyáltalán nem éreztük, hogy bármitől is tartanunk kellene. Egyébként is azt figyeltem meg, hogy szinte jobb a közbiztonság, mint nálunk. Amúgy sok helyen elég szemetes, de valahogy ez nem jelentkezik negatívumként, mintha hosszá tartozna a képhez Találtunk egy huszon valahány emeletes szállodát, amiben alig laktak. Mi csak szellem hotelnek hívtuk Reggel úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk Krujába Szkander bég szülővárosába. Kiálltunk a buszmegállóba, ami egyetlen, mert Albániában nem nagyon van szervezett tömegközlekedés. Általában iránybuszokkal lehet eljutni bárhova, ami azt jelenti, hogy vagy megáll melletted egy autó és megkérdezik, hova akarsz menni és elvisznek, vagy megjelenik egy minibusz és az ajtóban állva ordít valaki, hogy hova mennek és ha összejön elég ember akkor elindulnak. Ez ott teljesen elfogadott és bevett szokás Mi megtaláltunk ez egyetlen szervezett buszjáratot ami a plázh-ról Durres belvárosába viszi az utasokat mindössze 30 Lek-ért ( 60 Ft) A buszállomásnál raktak le minket, ahol a már említett iránybuszok állnak, amelyeknek az ablakában ki táblákon a célállomás és mellette még ordíbálják is az uticélt Kerestünk egy buszt Krujába, de épp nem volt benn egy sem, de az egyik sofőr szólt, hogy picit később ő el tud vinni minket. Addig elmentünk sétálgatni Durresbe. Mikor visszamentünk már tereltek be minket a buszba, amiben sac per kb 1000 °C volt. Ömlött rólunk a víz és tele volt mindenféle emberekkel, de ez volt benne a varázs Amikor elindult jobb id lett, szerintem klímát is kapcsoltak, mert elviselhetőbb lett a hőmérséklet. Elkérték a jegy árát, ami 800 lek volt. Picit soknak tűnt, de hát messzebbre mentünk. Aztán egyszer csak kiraktak minket a semmi közepén, hogy ők másfelé mennek, menjünk bátran és találunk buszt Krujába. leszállítottak velünk egy lengyel családot is akikkel együtt mentünk utána egy darabig. Odajött egy fiatalember, hogy telefonáltak neki, hogy várjon minket és ő majd felvisz minket a Krujai várhoz. Azért megkérdeztük, hogy mindez mennyibe kerülne? Mire közölte, hogy meg is vár minket és visszavisz minket Durresbe 40 EUR-ért… persze leesett az állunk és gyorsan ott hagytuk. Nem sokan akartak átverni minket Albániában, de ez most az a kategória volt. Keresgéltünk és kérdezősködtünk, hogy juthatunk fel a várba? Közben volt egy kis szórakozás is, mert az egyik árus hölgynek elszaladtak a tyúkjai és az autópályán az autók között kergetett egy fekete madarat az autósok nem kis örömére A másik érdekes dolog volt, hogy egy bevásárló utcában gyönyörű és drága üzletek előtt az egyik boltnál egy komplett birkanyáj várakozott Végül találtunk egy buszt ami 30!!!! Lek-ért felvitt minket a várba. Csak említésképpen a 40 EUR amit a fiatal rabló akart kérni 5600 Lek… Amikor megérkeztünk, Lolka Bolkáék apukája lezuhant a buszról és össze vissza törte magát, de szerencsére egyben maradt. Mi is elindultunk fel a várba, de el kellett szaladnunk egy kis kitérőre és inni is akartunk valamit, ezért beültünk egy kis vendéglőbe, ahol az erkélyről a mélybe lehetett látni, mintha nem is lett volna alattunk semmi. Végre feljutottunk a várhoz, ahova a bazáron keresztül lehet feljutni. Itt aztán lehet mindenfélét kapni, de nagyon kell vigyázni, mert van egy olyan trend, hogy a külföldiek mint dilisek és tele vannak pénzzel, akiket meg lehet pumpolni és jól átverni, tehát csak óvatosan vásárolgassunk, mert nagyon drága. Ja és a kövezet is úgy csúszik, hogy ha nem figyel az ember rögtön pompás hátsó felére huppan Szkander bég emlékműve és a vár nagyon szép, rendezett kis kerttel és sok relikviával Hunyadi János szövetségeséről. Picit még elidőztünk a várban, aztán visszaindultunk. A bazárban az egyik boltban a hölgy kézzel szőtte a szőnyegeket. Nagyon érdekes volt. Sok ezüst ékszert is lehet vásárolni, amiket szintén ott helyben készítenek. A vissza út, már kalandosabbra sikeredett, mert szieszta volt és nem találtunk buszt, ami vissza vitt volna minket. Addig keresgéltünk amíg valahonnan előkerült egy kis busz, ami elvitt minket egy darabig, ott már várt minket egy másik busz, ami visszavitt Durresbe a busz állomásig. Ott aztán elmentünk Durresbe sétálgatni egyet, végig a belvárosba, ahol egy csomó üzlet van, nagyon jó árakkal. Például ha valaki szereti a sport cipőket, akkor az itthon általam látott 60 ezer Ft körüli áron árusított cipőt ott 3000 – 6000 Lekért láttam, ami 6-12 ezer Ft. Nem ugyanaz… Eljutottunk egy kis parkba ahol több híres zenész szobra látható, le is fényképezkedtünk velük Útközben több szép tér, mecset, régi romok, mozaikok találhatók. A könyvek szerint Durres a Földkerekség legrégibb városa. Elmentünk a Velencei bástyához is, amit már itthon kinéztem magamnak, hogy ide el kell jönni és itt szeretnék egy sört meginni a bástya tetején, lévén hogy egy vendéglő található felül Akkora lépcsők vannak, hogy úgy kellett felmászni szó szerint, de megérte, mert nagyon szép kilátás van a plázsra és a forgatagra A sör mellé adtak rágicsát és nagyon finom olajbogyót is A másik oldalon a kiköt látható, de mi a csak a hajódarukat láttuk, így annyira nem vágytunk bemenni. Visszafelé sétálva megláttunk egy buszt Plepa- Golem felirattal ami csak úgy álldogált az egyik utcában. Megkérdeztem a sofőröktől, hogy elvisznek-e minket a plazh-ra. Mondogatták hogy igen, de ez nem volt egyértelmű, mert több balkáni államhoz hasonlóan Albániában is a fejrázás jelenti az igent, így amikor szomorú képet vágtunk hogy nem akarnak elvinni minket, szó szerint felraktak minket a buszra Végül azért nem volt teljesen rendben a dolog, mert a plázh elején a körforgalomnál kitettek minket, hogy menjünk haza ahogy tudunk Beálltunk a megállóba, ahol egy idő házaspár várakozott és láthatóan elég dühösek voltak, hogy nem jön a busz. A bácsi nekiállt telefonálgatni, mire egy idő után egy Mercedes fékezett mellettünk. Beültek és mi ott maradtunk. Gondoltunk elmegyünk gyalog haza. De egyszer csak kinyílt a Merci ajtaja és integettek, hogy menjünk Elvittek minket is Megkérdeztem mennyibe kerül a dolog mire a sofőr elővett egy 200 lek-est így ez is megoldódott Este vacsi, aztán hallgattuk a szomszéd vendéglőből a zenét és kihoztak egy kongát, így doboltak egész éjjel A reggeli svédasztalos megoldással van a hotelekbe, de van minden ami kellhet egy reggelihez Plusz Albániáról lévén szó, van burek is, amit meg is kóstoltunk. Utána leszabadultunk a partra fürcsizni. Béreltünk egy vizibiciklit is, ami 200 lek volt egy órára. Ez elég olcsó, mert Göröghonban 10 EUR egy fél óra ha jól emlékszem. Este beültünk egy kerthelységbe ahol egy hölgy albán dalokat énekelt. Nagyon jó volt, jó hangulattal, a vendégek közül többen táncoltak is Mi ittunk egy kis albán bort, aztán amikor vége lett, átmentünk az egyik szálloda kertjébe ahol disco volt. Ittunk néhány koktélt és teljesen meg voltunk döbbenve hogy a fiúk és a lányok szigorúan külön csapatokban, kólát és ásványvizet ittak. Csak lestünk, mert ültek egy darabig, csináltak egy pár selfit, aztán mindenki hazament. Nem is tudom hogy növekszik a lakosság? Mi persze tekintve a borokat meg a néhány koktélt remekül éreztük magunkat Ezt a felszolgálók is észrevették, mert azonnal kifizettették velünk a koktélokat, nehogy jókedvünkben elfelejtsük Reggel úgy döntöttünk ellátogatunk Tiranába. Beálltunk a megállóba amikor fékezett egy autó mellettünk. Hova megyünk? Durresbe. Üljjünk be. Tiltakoztunk, hogy jön a busz, de addig erősködtek amíg elvittek minket, most is 200 lek volt az ár A busz állomáson az első buszból már ordították is hogy Tirana! Nem kellett semmit várni, beültünk és nemsokára indultunk is. Végül is szokás szerint megint valahol kitettek minket, elmagyarázták, mutogatták, hogy merre kell menni a Szkander Bég térre, aztán ott hagytak Gyalog besétáltunk, közben nézegettük az üzleteket és beültünk egy kávéra egy kis vendéglőbe. A Szkander bég téren nagyon meleg volt. Tiranában amúgy is magas a hőmérséklet, mert a város egy völgyben van, így megül a meleg levegő és nem tud hogy távozni. Nem is sok ember volt az utcákon. Mivel már mindenhonnan folyt rólunk a víz, bementünk a nemzeti múzeumba, aminek jellegzetes mozaikja nagyon ismert Itt is kiakadtak, hogy magyarok vagyunk. Amit tudtunk megnéztük és nem utolsó sorban jó hűvös volt a múzeumban Mivel ők is készültek a sziesztára, kedvesen értésünkre adták, hogy jó lenne távozni. Ez abból állt hogy egyszerűen bezárták előttünk a termeket Értettünk a szóból és kijöttünk a múzeumból. Egy valami nagyon nem tetszett Tiranában. A borzasztó erőszakos koldusok. Nyomulnak és hiába küldöd el őket akkor is csak jönnek és mantrázzák a hülyeségüket. Egy kis srác egy 5 centes tollat 2 EUR-ért akart adni. Szerintem nem is minket látott, csak egy nagy Dollár jelet. Az egyik nagyon erőszakos volt bökdösött minket és már nem tudtam mit csináljak, amikor megjelent egy rendőr és akkor elment végre. Megnéztük a nemzető hős szobrát, csináltunk pár fényképet és elindultunk Enver Hodzsa piramisa felé. Ez egy elég érdekes épület. Sajnos már nagyon lepukkant állapotban van és több forgatókönyv is van mit kezdjenek vele, a legrosszabb, hogy lebontják. Utána bementünk egy nagy parkba hűsölni, persze a kéregetők itt is megtaláltak. Amikor meguntam és adtam neki 50 leket, akkor kevesellte. Vissza kellett volna venni tőle azt is… Sok kéregető van aki nem szemtelen és valami csinál is. Volt egy bácsi aki nagyon szépen harmonikázott, neki szívsebben ad az ember, vagy amikor gyerekek zenéltek, vagy táncoltak, de amikor megfogják a ruhádat és nem engednek el, az dühít és egy picit félelmetes is. Beültünk egy Mr. Chicken nevű helyre egy gyrosra, ez a hírhedt Bloku negyedben van, ami hajdanán az ország vezetőinek lakhelye volt. Ha elfogadtok tőlem egy jó tanácsot, ha Tiranában jártok ezt a helyet nagy ívben elkerülitek. Ilyen borzalmas gyrost még életemben nem ettem. A kiszolgálás is pocsék volt, szájhúzogatással. Egy másik hölgy vendég nem azt kapta amit kért, visszaadta. Aztán amikor megkapta és megkóstolta ott hagyta nagy kiabálások közepett és elviharzott, ki sem fizette. Mi sem tudtunk megenni, de mi már kifizettük… Erről ennyit. Haza felé szokás szerint kézről kézre adtak minket a buszok és így jutottunk el a már említett körforgalomig, ahonnan látva a hatalmas dugót, gyalog mentünk haza. Nem volt rossz a séta, bár én azt hittem hosszabb lesz Természetesen mindenki ment ahogy tudott szembe a forgalomban is, amikor jöttek szembe akkor meg ott álltak és nézték egymást. Egyébként az albán közlekedés elég össze vissza, de ők átlátják. Tulajdonképpen senki nem tart be semmit, néha a piros lámpa sem számít A rendőrök csak állnak és pörgetik a gumibotot és tőlük aztán mehet ami csak akar Közben persze volt egy kis baleset ami szintén nem segített a dugónak. Aztán láttuk a buszunkat amit épp szereltek, így jó is, hogy nem vártunk rá és elindultunk gyalog. Utána leszaladtunk a partra egy kicsit. Jött egy csacsis árus és közben a parton hagyott papucsomon áthajtott az egyik árus a járművével. Amikor mentem hogy megmentsem akkor jött egy n és is rálépett aztán visszalépet és újra megtaposta Nem tudom mi nem tetszett neki benne de én csak kiröhögtem. Estére a mi szállásunk vendéglőjébe ültünk be egy pizzára. Egyedül itt láttam, hogy úgy készítik a pizzát, hogy a srác feldobálja a levegőbe és így nyújtja Nagyon látványos. Este bebuszoztunk Durresbe, végig sétáltunk a főutcán és az egyik téren valami ünnepség volt népviseletbe öltözött fiatalokkal zenével és kirakodó vásárral Utána lementünk a sétányra, ami nagyon nagy és nagyon látványos, tele árusokkal és mindenféle szórakoztató dologgal, körhintával dodzsemmel és hasonlókkal. Vannak rajzolók, művészek és persze koldusok… Ja és a nyakkendős medve itt is feltűnt. Az egyik könyvárusnál felfedeztem a Mein Kampfot is Rengeteg ember volt, szerintem estefelé Durres minden polgára ide jön Van egy nagy üzlet amiről egy híd vezet egy nagy étterembe. Ez is nagyon látványos és szép, főleg este kivilágítva. Beültünk egy étterembe, ahol szinte körbeugráltak minket. nagyon meglepő volt ez a nagy kedvesség egész Albániában, de nagyon jól esett, mert látszik, hogy szívből jön és nem megjátszott udvariasság. Itt is megtapasztaltuk a közlekedési káoszt A bicajosok nagyon bátrak, mert csak úgy kihajtanak az útra akár keresztben is, vagy szembe a forgalomban A gyalogosokra az autók rádudálnak, sehol nincs elsőbbségük Amúgy az autóknál is annak van elsőbbsége akinek nagyobb autója van, vagy bátrabb Ennek ellenére nincsenek balesetek és viták sem. A dudálást természetesnek veszik, nem haragból, inkább megszokásból dudálnak Van, hogy a belső sávban megállnak elakadás jelzvel és elmennek a dolgukra és ezt senki nem veszi rossz néven Nagyon jópofa volt az is amikor egy esküvői autóban a vőlegény vezetett a menyasszony pedig unott fejjel nyomkodta a mobilját. Egyébként ez a másik nemzeti elfoglaltság. Mindenki mindenhol a mobilját nyomkodja. Nagyon szerettem volna egy illatosítót, amin a Szkander bég sisakja látható, és ezeket a Kastrati nevű kutaknál kerestem, de mint kiderült ezeket nem lehet venni, mert ajándékba adják nem tudom mennyi tankolás után. Amikor a kutas hölgy meglátta milyen szomorú lettem emiatt, nekem adta a sajátját Nagyon sok ilyen és hasonló megnyilvánulásban volt részünk, egész Albániában nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek. Sokan félnek ettől az országtól, pedig a furcsaságaival együtt is nagyon érdekes és szép ország, ahol csodálatos nyaralást lehet eltölteni. Este sétáltunk még egy picit a városban ahol a sötétben kis lányok egyedül sétálgattak mindenféle atrocitás nélkül, úgyhogy ennyit a közbiztonságról. Találtunk egy taxit és megbeszéltük, hogy 1000 Lekért hazavisz minket. Egy lepukkant Merci taxi volt, de becsülettel hazavitt minket Másnap fürcsi, napozás, sült kukorica evés, aztán este elvittem az autót lemosatni. Ez az egész országban a legnépszerűbb vállalkozás Kb 10 méterenként vannak autómosók 2-300 lekért nagyon szépen és korrekten lemossák az autót. Minden autó csillog villog, mert az albánok úgy tartják hogy koszos autójuk a lúzereknek és a hülye túristáknak van csak Még gyorsan teletankoltam az autót hiszen másnap indultunk haza Sajnos valamit elkaptam kinn, mert borzalmasan megfájdult a fejem és annyira elgyengültem, hogy le kellett feküdnöm. Egy kis alvás után lementünk a partra és még fürödtünk utoljára egy jót. Hihetetlenül finom volt a víz, szinte simogatott, mintha méltó módon akart volna búcsúzni tőlünk. Este elmentünk ajándékokat és persze söröket vásárolgatni. Vettünk Szkander bég konyakot és rakit is Elköszöntünk a kis bolt eladólányától, akihez jártunk és aki mindig nagyon kedves és aranyos volt velünk. Még egy kis ajándékot is kaptunk tőle, egy kis kagylós dobozt. Mindent összevetve néhány negatívumtól eltekintve egy fantasztikus nyaralást töltöttünk Albániában. Az egyik negatívum, hogy nem volt net, a másik az infrastruktúra, de gondolom, ezt megoldják a legrosszabb a koldusok… Mirupafshim Shqiperia!
Hazafelé átterveztük az útvonalat és Montenegro felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Shkodrában és ettünk egy nagyon finom bureket. A határokon mindenhol könnyen és gyorsan átjutottunk. Elmentünk a Kotori öbölbe és a GPS elvitt minket egy komphoz, amivel végül is átkeltünk, mert a srác szerint a kerülő kb 70 km lett volna. A GPS amúgy sem ért túl sokat, sokszor teljesen idióta útra akart vinni minket és én azért is a másik irányba indultam, erre nem szólt, hanem mutatta hogy jó felé megyünk. Néha komolyan gondoltam hogy lerakom a kerekek alá és egy párszor átmegyek rajta ide-oda. Legközelebb inkább veszek egy térképet. Montenegroban nagyon sok szerpentin volt, azt hittem sosem érnek véget. Amúgy az ország nagyon szép. Útközben megálltunk egy kis vásárban, ahol vettünk apró ajándékokat. Voltunk Podgoricában is. Utána átmentünk Bosznia Hercegovinába, ahol megkerestük Mostarban az óvárost és az öreg hidat, majd megnéztük a vásárt is. Itt ettünk egy csevap csicsát, ami nagyon finom volt. Gyorsan ittunk is, mert végig borzasztó meleg volt és elfogyott a vizünk Utána elmentünk Sarajevoba, majd valahogy felkeveredtünk egy autópályára ahol a fizetőkapunál nem volt senki. Ott álltam és nem tudtam mit csináljak. Akkor odajött egy manusz és megnyomott egy gombot mire kijött a jegy. Nem voltam büszke magamra Később tartottam tőle, hogy nehogy ne fogadják el az Eurót, mert azonkívül csak az odaútról marat szerb Dínárom, macedón Dénárom, albán Lekem és némi Forintom volt csak. Szerintetek mi történt? Nyertetek. A hölgy nem fogadta el az Eurót. Közölte hogy neki Márka kell. De nekem az nincs. De neki az kell. Ő kedvesen de roppant határozottan mondogatta hogy neki Márka kell amire megúnva a dolgot és roppant kedvesen és határozottan mondogattam neki magyarul, hogy csak Euro van. Egy ideig párhuzamosan beszéltünk a saját nyelvünkön, aztán elmosolyodott és beváltotta nekem az eurot Márkára… Ehhez miért kellett egy fél órás szócsata? Na igen, de maradt 30 Márka, amivel nem tudtam mit kezdeni. A párom kitalálta, hogy tankoljunk belőle, de ez annyira nem volt egyszerű, mert Albániában egymás mellett vannak a kutak, de Boszniában alig találtunk és azok sem voltak nyitva. Végül aztán szerencsére lett egy és itt tudtunk venni vizet is. Utána megint végtelenül hosszú szerpentinek és települések, ráadásul be is sötétedett. Végül aztán csak kikeveredtünk és átjutottunk Horvátországba, ahonnan egy darabig végre autópályán tudtunk haladni és lassan hazaértünk. Hajnal lett mire Magyarországra értünk és már annyira fáradt voltam hogy bementem az egyik kútra aludni egyet. Amúgy napközben egyik határról a másikra mentünk, Horvátországba háromszor léptem be, Boszniába kétszer Közben megjártuk a horvát tengerpartot is Dubrovnikban Minden nehézség és fáradtság ellenére nem bántuk meg, hogy így tettünk és egy csodálatos utunk és nyaralásunk volt…
|
Nincs beírva úticél.
Neked meg jó készülődést 
Válasz a #231051. hozzászólásra
De majd csak eljön az is 
