Ώρες ώρες τι σε πιάνει
τι σε πιάνει πες μου τι
και ρωτάς για μένα αν είσαι
μία και μοναδική
Mi köszönt Rád, mondd csak, időről időre?
Mondd, miféle problémák..., s főképp, hogy mivégre?
Hisz folyton-folyvást kéred, feleljek rá ismét:
Te vagy-e az egyetlen? Számomra más nincs még?
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
και μου λες υπερβολές
έχεις για όλα αμφιβολίες
κι ανασφάλειες πολλές
Mondd, e mókuskerék vajon hová vezet?
S, ez az izgalom..., kérdem én: mi lehet?
Kétségek közt gyötrődve létezni is vétek,
Tömlöcbe zárt emlékek közt, bizonytalan élet...
Μες στα μάτια κοίταξέ με
κι άκου τι σου λέω εγώ
Arra kérlek tehát, nézz énreám mostan,
S mindazt, amit mondok..., hallgassad meg... nyomban!
Όσο μεγαλώνεις, τόσο ομορφαίνεις
πως τα καταφέρνεις, πως τα καταφέρνεις
όσο μεγαλώνεις, ένα πράγμα ξέρω
πιο πολύ σε θέλω, πιο πολύ σε θέλω
Miképpen öregszel, növekszik szépséged
Hogyan lehet? – kérdem – van-e magyarázat?
Egyet tudok csupán: bár múlnak az évek,
Szívemben mindinkább növekszik lángja a parázsnak...
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
κι έχεις κρίσεις πανικού
με φαντάσματα παλεύεις
στα σενάρια του μυαλού
Mitől e félelem, mondd, vajh mi okozza?
S miért, hogy olykor a pánik szele átkoz,
Rém-alakok kísértenek, vinnének a rosszba,
Emlékeid tengerén, mint vihartört árboc...
Μην αγχώνεσαι για κάτι
κι ένα πράγμα θα σου πω
κάθε μέρα που περνάει
πιο πολύ σε αγαπώ
Ne félj hát semmitől! Temesd el a rosszat,
Engedd, hogy elmondjam, s higgy (is) benne, kérlek,
Éjre éj jön, s azután is, egyre csak – naphosszat
Oltalmazó szerelemmel imádlak, míg élek...
Μες στα μάτια κοίταξέ με
κι άκου τι σου λέω εγώ
Arra kérlek tehát, nézz énreám mostan,
S mindazt, amit mondok..., hallgassad meg... nyomban!
Όσο μεγαλώνεις, τόσο ομορφαίνεις
πως τα καταφέρνεις, πως τα καταφέρνεις
όσο μεγαλώνεις, ένα πράγμα ξέρω
πιο πολύ σε θέλω, πιο πολύ σε θέλω
Miképpen öregszel, szépséged sem múlik
Hogyan lehet? – kérdem – titok vagy varázslat?
Csupán annyit tudok, – ám ez elég – untig
Szívemben egyre szítod lángját a parázsnak...
Πήγε η ώρα έξι και δεν σε βρίσκω πουθενά
Και έχω ανακατέψει τις αναμνήσεις με ποτά
Με όποιον κι αν είσαι να σε φέρουν τώρα εδώ
Ήρθε η ώρα να στα πω τώρα εγώ
Reggeli hat óra, s én sehol sem talállak,
Elfásult emlékeim is mind italokká váltak...
Mondd csak, kivel is vagy? Hogy az folyton visszaűz?
Hisz épp ideje már... hogy tőlem: messze tűzz!
Reggeli hat óra, s én sehol sem talállak,
Emlékeim is a sok italtól: zavarossá váltak...
Bárkivel is vagy, hozzon most ide nyomban!
Elérkezett az idő, hogy neked "jól megmondjam"!
Refren: Ποτέ ξανά δεν θα νιώσεις τα δικά μου τα φιλιά
Ποτέ ξανά μην με ψάχνεις στο τηλέφωνο αργά
Μην προσπαθείς, πάει τέλειωσε, σου λέω αρκετά
Κάτσε να δεις πως τα πράγματα είναι απλά
Soha többé ne is érezd, hogyan is csókollak,
Éjszakánként soha, még csak ne is halljak Rólad,
Meg ne próbáld! Vége már! Elég volt Belőled!
Csak egy percre ülj le, s nézd: a dolgok milyen egyszerűen jönnek!
Soha többé nem érzed majd, hogyan is csókollak,
Késő éjszakánként - még mobilon - se halljak soha, Rólad,
Ne próbálkozz! Vége már! Elég volt Belőled!
Figyelj csak, jól: a dolgok ennyire egyszerűek!
Μου λες τα αισθήματά σου είναι αληθινά για μένα
Μου λες μην φύγεις, στάσου και πως θες να μείνουμε ένα
Δεν θα νικήσεις, φτάσαμε ως εδώ
Μάζεψε τα πράγματά σου κι άντε στο καλό
Azzal hitegetsz, hogy, igaz mind, amit irántam érzel,
Könyörögsz, ne menjek el; maradjak egy pár véled!
Nem fogsz győzni, idáig jutottam veled!
Szedd össze a dolgaid, s aztán... ég veled!
Hitegetsz csak, hogy, amit érzel, őszinte és tiszta,
Könyörögsz, hogy ne menjek még, jöjjek tüstént vissza!
Ám ez egyszer tévedsz: többé nincs visszaút, kérlek!
Szedd össze a dolgaid, s aztán... ne lássalak Téged!
Refren: Ποτέ ξανά δεν θα νιώσεις τα δικά μου τα φιλιά
Ποτέ ξανά μην με ψάχνεις στο τηλέφωνο αργά
Μην προσπαθείς, πάει τέλειωσε, σου λέω αρκετά
Κάτσε να δεις πως τα πράγματα είναι απλά
Soha többé ne is érezd, hogyan is csókollak,
Éjszakánként soha, még csak ne is halljak Rólad,
Meg ne próbáld! Vége már! Elég volt Belőled!
Csak egy percre ülj le, s nézd: a dolgok milyen egyszerűen jönnek! / x2
A megjelenése napjától kezdve vágytam rá, hogy egyszer majd megcsinálhassam az alábbi nótát...
Viszont a szövegét olvasva csúfos kudarcot vallottam...
Ez a dal többre érdemes, mint az én egyszerű gyermeteg makogásom...
Szóval, ha egy nálam hozzáértőbb görögöző hajlandó volna nekiesni esetleg..., hálás lennék...
Γελάει η μέρα και κλαίει η νύχτα
Με τα χιλιάδες, παραμύθια
Τι κι αν μας τάξουν,τι κι αν μας θάψουν
Για μας το ίδιο, ότι κι αν πράξουν
Mosolyog a nappal, ám az éjjel könnyeket sír, egyre
A tündérmesék ezrei után, elmerengve
Mit is ígérnek minékünk? S hol érhet majd a vég?
Mindegy is! Akárhogyan is, nincs semmi különbség...
Γελάει η μέρα, κλαίει η νύχτα
Με τα χιλιάδες, τα παραμύθια
Που μας φουμάρουν για να πάρουν
´Οτι μας έμεινε και να την κάνουν
Ránk nevet a nappal, de csupa könny az éjjel
Elcsigázva, kapaszkodva a megannyi mesében
Melyek, mint holmi drog, szétzúzzák az elménk,
Csak, hogy azt a kicsit, mi megmaradt nekünk... magukkal elvigyék...
Την Ελλάδα όλοι λαχταρούνε
Μες την τσέπη τους να δούνε
Τους χρωστάμε ευγνωμοσύνη
Που δε μας στέρησαν και την ειρήνη
Τι άλλο πια θα μας εγείρει
Ξεχυλίζει το ποτήρι
Σαν το Φοίνικα θ´ αναστηθουμε
Κι απ´την αρχή θα πορευτούμε
Για πιο ήρεμα, πιο εύκολα ταξίδια
Με ρότα πάντα, την ελπίδα
Mindnyájan arra vágynak tán, hogy szeretett görög földünk,
Mint egy tárgyat, saját zsebükben tudva lássák
Hálásnak azért kéne tán lennünk,
Hogy szabadságunk még meg nem nyírbálták?
Miért küzdünk mi mégis, egyre? Miért is létezünk?
Hisz, mint egy túlfolyó pohárban, úgy, elnyomva, mint vagyunk
De majd, mint a főnix, hamvainkból újra ébredünk,
S egy új élet reményében áldozzuk be magunk
A béke, vagy tán a független egyén...,
Ám addig egyetlen út marad csupán...: a remény...
Μας καταριούνται, μας εκδικούνται
Για την Ελλάδα όλοι χτυπιούνται
Στ´ αλήθεια κλαίω για την πατρίδα
Που ´γινε στάχτη κι αποκαΐδια
Átkokat szórva világlik rajtunk a bosszú fénye,
Göröghonért, jaj, micsoda harcok mennek végbe
S én, mint a kisgyermek, hazámért könnyezem,
Mely porba hullva parázsló hamu lett, hirtelen...
Άναψα τα φώτα μα γύρω μοναξιά
όνειρο θα ήταν δεν είσαι πουθενά
ας μην ξυπνούσα θεέ μου ας έμενες εκεί
στα όνειρα μου είσαι μαζί μου ως το πρωί
Felgyújtottam a fényeket, de a magány körbefog
Csupán álom lehetett, hiszen, nem vagy sehol
Bár ne ébredtem volna fel - Istenem! -
Bár maradtál volna ott, az álmaimban - reggelig; velem!
Αν σου λείπω, θα έπρεπε να ήσουνα εδώ
στη ζωή σου θα είχα μία θέση και εγώ
με ρωτάνε "τι έχεις" δεν ξέρω τι να πω
είσαι όμως το "τίποτα" που πάλι απαντώ..
Ha hiányoznék, akkor itt kellene, hogy legyél!
S az életedben akadna hely az én számomra is még!
Ha megkérdezik: - "Mi bajod?" - mit mondjak, nem tudom...
Mégis Te vagy a: "Semmi se!", amit újra csak válaszolhatok..
Άφησα τις μέρες να φεύγουν, να περνούν
τίποτα δεν φτάνει για αυτούς που δεν ξεχνούν
όσα δεν μου είπες πονάνε πιο πολύ
θόρυβο που κάνεις αν φύγεις με σιωπή
Hagytam a napokat, hadd menjenek, hadd múljanak!
Semmi nem elég azoknak, akik feledni nem tudnak...
Mindaz, amit nem mondtál el... ...annál jobban fáj nekem
Mily hangzavar amit művelsz(!): - ha távozol, néma csendben
Αν σου λείπω, θα έπρεπε να ήσουνα εδώ
στη ζωή σου θα είχα μία θέση και εγώ
με ρωτάνε "τι έχεις" δεν ξέρω τι να πω
είσαι όμως το "τίποτα" που πάλι απαντώ..
Ha hiányoznék, akkor itt kellene, hogy legyél!
S az életedben akadna hely az én számomra is még!
Ha megkérdezik: - "Mi bajod?" - mit mondjak, nem tudom...
Mégis Te vagy a: "Semmi se!", amit újra csak válaszolhatok..
Πήρα σβάρνα τα μπαράκια
για να βρω τα φιλαράκια και να τους τα πω
όλα τα 'χω διαλύσει πρόσφατα έχω χωρίσει πάλι φταίω εγώ..
Κανα δυο με βλέπουν κάπως, λένε πάλι είναι λάθος,
λόγια ψάχνω τώρα να τους πω μέσα μου πονάω τόσο
άμα φταίω ας πληρώσω όλα της εγώ τα "σ' αγαπώ"
Egyik bárból a másikba mentem,
hogy barátaim körében elmesélhessem:
Leromboltam magam körül mindent, s a szakítás ismét az én hibám
"Mi az, hogy már megint?" - s furcsán néztek reám
Szavakat keresek, hogy elmondjam, micsoda fájdalomban élek,
S, ha már így, megfizessek mindenért, mikor azt mondta: "Én szeretlek Téged!"
Ούτε που με νοιάζει αν την δουν να κλαίει,
να την βρουν γονατιστή "σ' αγαπώ" να λέει.
Ούτε που με νοιάζει αν την δούνε λιώμα
αφού σώμα και ψυχή τα πατάει στο χώμα.
Ούτε που με νοιάζει αν με βρούνε
μόνο μια πληγή είναι μόνο..μια πληγή είναι μόνο...!!!
Többé az sem érdekel, hogyha megtalálják
Vagy ha térden állva könyörögne egyre,
Többé az sem izgat, ha nyomorban látják,
Mióta rossz útra került, s elment tőlem messze,
Többé nem érdekel, ha meglátják, hogy vagyok,
Hisz csak egy seb volt ez... be nem forrasztatott.
Ψάχνω τρόπο να ξεχάσω
όλα να τα διαγράψω πίσω δεν κοιτώ,
την ευθύνη όλη την έχω
τον εαυτό μου δεν ελέγχω όταν αγαπώ.
Κανα δυο με βλέπουν κάπως, λένε πάλι είναι λάθος,
λόγια ψάχνω τώρα να τους πω μέσα μου πονάω τόσο
άμα φταίω ας πληρώσω όλα της εγώ τα "σ' αγαπώ"..
Hogy is feledhetném el? Hisz próbálkozom folyton
Törölni magamból, hátra sosem nézve
Minden az én hibám, egyre csak ezt mondom,
De a szerelemben soha nincs szükség az észre...
Furcsán néztek reám, s csodálkoztak: "Tényleg?"
Szavakat keresek, hogy elmondjam, micsoda fájdalomban élek,
S, ha már így, megfizessek mindenért, mikor azt mondta: "Én szeretlek, míg élek!"
Ούτε που με νοιάζει αν την δουν να κλαίει,
να την βρουν γονατιστή "σ' αγαπώ" να λέει.
Ούτε που με νοιάζει αν την δούνε λιώμα
αφού σώμα και ψυχή τα πατάει στο χώμα.
Ούτε που με νοιάζει αν με βρούνε
μόνο μια πληγή είναι μόνο..μια πληγή είναι μόνο
Többé az sem hozna lázba, hogyha megtalálnák
S ha "szeretlek!"-et mormolva térden rogyva látnák
Még az sem tud meghatni, ha nyomorban kell éljen,
Hisz senki sem mondta, hogy testet kell cseréljen.
Már az sem izgat többé, ha látják, miként vagyok,
Egy apró seb csupán..., csak ennyit mondhatok...
Σα βγεις στον πηγαιμό για την Ιθάκη,
να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος,
γεμάτος περιπέτειες, γεμάτος γνώσεις.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον θυμωμένο Ποσειδώνα μη φοβάσαι,
τέτοια στον δρόμο σου ποτέ σου δεν θα βρεις,
αν μέν’ η σκέψις σου υψηλή, αν εκλεκτή
συγκίνησις το πνεύμα και το σώμα σου αγγίζει.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον άγριο Ποσειδώνα δεν θα συναντήσεις,
αν δεν τους κουβανείς μες στην ψυχή σου,
αν η ψυχή σου δεν τους στήνει εμπρός σου.
Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος.
Πολλά τα καλοκαιρινά πρωιά να είναι
που με τι ευχαρίστησι, με τι χαρά
θα μπαίνεις σε λιμένας πρωτοειδωμένους·
να σταματήσεις σ’ εμπορεία Φοινικικά,
και τες καλές πραγμάτειες ν’ αποκτήσεις,
σεντέφια και κοράλλια, κεχριμπάρια κ’ έβενους,
και ηδονικά μυρωδικά κάθε λογής,
όσο μπορείς πιο άφθονα ηδονικά μυρωδικά·
σε πόλεις Aιγυπτιακές πολλές να πας,
να μάθεις και να μάθεις απ’ τους σπουδασμένους.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Πάντα στον νου σου νάχεις την Ιθάκη.
Το φθάσιμον εκεί είν’ ο προορισμός σου.
Aλλά μη βιάζεις το ταξείδι διόλου.
Καλλίτερα χρόνια πολλά να διαρκέσει·
και γέρος πια ν’ αράξεις στο νησί,
πλούσιος με όσα κέρδισες στον δρόμο,
μη προσδοκώντας πλούτη να σε δώσει η Ιθάκη.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Η Ιθάκη σ’ έδωσε τ’ ωραίο ταξείδι.
Χωρίς αυτήν δεν θάβγαινες στον δρόμο.
Άλλα δεν έχει να σε δώσει πια.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Κι αν πτωχική την βρεις, η Ιθάκη δεν σε γέλασε.
Έτσι σοφός που έγινες, με τόση πείρα,
ήδη θα το κατάλαβες η Ιθάκες τι σημαίνουν.
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.
Jorgosz felhívta a figyelmemet egyik kedvenc régi rock-zenekarom legújabb számára:
Είκοσι χρόνια συμπληρώνονται από τότε που δημιουργήθηκαν οι ΜΠΛΕ και εμφανίστηκαν για πρώτη φορά στην ελληνική δισκογραφία.. Με αφορμή τα “γενέθλια”, μας χαρίζουν το έβδομο κατά σειρά album τους, το οποίο κυκλοφορεί πριν το τέλος του χρόνου και έρχεται να προστεθεί στον μακρύ κατάλογο της μουσικής τους προσφοράς.
Μια πρώτη γεύση βρίσκεται ήδη στον αέρα. Το νέο τους single έχει τον τίτλο “Κοίτα”…
Betöltötte a huszadik évét azóta, amióta útjára indult a Ble / MPLE - KÉK nevű zenekar, és amikor először tűnt fel a görög diszkográfiában...
.. Ebből a "születésnapi" alkalomból, ajándékoznak meg bennünket, a szám szerinti hetedik albumukkal, ami az év vége előtt jelent meg, ezzel is bővítve azt a hosszú listát, amit a zenéjük kínál.
Az első ízelítő már hallható az éterben. Az új kislemez címe: "Nézd" ...
Ebben az évben hunyt el a múlt évszázad egyik legnagyobb görög dalszöveg írója, Kosztasz Virvasz, aki több ezer népies dalszöveget költött, népi nyelven íródott örökzöldeket.
Μαύρ’ η ώρα που σ’ αντάμωσα,
τζάμπα την καρδιά χαράμισα
κι είν’ η πίκρα μου μεγάλη,
μα θα το βρεις από άλλη. / x2
Fekete a pillanat, amikor találkoztam véled,
Hiába fecséreltem, s törtem össze a szívem
És hatalmas az én bánatom ,
ám, Te is megkapod még majd, valaki mástól... / x2
Χρόνια που με γλέντησες καλά,
τώρα με πετάς ένα μπαρά,
κι είν’ η πίκρα μου μεγάλη,
μα θα το βρεις από άλλη. / x2
Éveken át jól tartottál, ünnepeltél velem,
Most, hozzám vágsz egy dörgedelmet,
És hatalmas az én bánatom ,
ám, Te is megkapod még majd, valaki mástól... / x2
Για χατίρι σου μπατίρισα,
μια κουβέντα δε σου γύρισα,
ε ρε φίλε μου χαλάλι,
και να το βρεις από άλλη. / x2
Az Ön kedvéért mentem tönkre,
Egy rossz szót nem mondtam Önre,
Hej... barátom, megérdemled
s majd egy másik hölgytől megleled... / x2
- - -
Πέθανε σε ηλικία 89 ετών ο σπουδαίος συνθέτης και στιχουργός Κώστας Βίρβος. Ο στιχουργός βρισκόταν τον τελευταίο χρόνο διασωληνωμένος στο σπίτι του στο Παλαιό Φάληρο, ενώ η υγεία του είχε επιβαρυνθεί μετά από βαρύ εγκεφαλικό επεισόδιο.
Elhunyt 89 évesen a nagy zeneszerző és szövegíró Kosztasz Virvosz. Az író, az utolsó időkben a házában, az otthonában leledzett, Paleó Fáliroban, mivel az egészsége nagyon megroppant azóta, mióta agyvérzést kapott.
Πέθανε ο μεγάλος λαϊκός στιχουργός Κώστας Βίρβος
Ο Κώστας Βίρβος γεννήθηκε το 1926 στα Τρίκαλα της Θεσσαλίας. Ήταν πτυχιούχος του Παντείου Πανεπιστημίου.
Meghalt a nagy népi dalszerző Kosztasz Virvosz.
Kostas Virvos született 1926-ban a thesszáliai Trikalában. Dimplomáját a Panteion Egyetemen szerezte.
Από πολύ νωρίς ασχολήθηκε ως στιχουργός με το λαϊκό τραγούδι, χώρο στον οποίο διακρίθηκε από το 1950. Έχει γράψει πάνω από 2.000 τραγούδια, πολλά από τα οποία έχουν χαρακτηριστεί κλασικά. Συνεργάστηκε με τους περισσότερους από τους κορυφαίους συνθέτες και ερμηνευτές του ελληνικού τραγουδιού, μεταξύ αυτών ο Μίκης Θεοδωράκης, ο Βασίλης Τσιτσάνης, ο Γρηγόρης Μπιθικώτσης, ο Στέλιος Καζαντζίδης, ο Γιώργος Νταλάρας, ο Γιάννης Μαρκόπουλος κ.α.
A nagyon korán vált dalszerzővé, és forrt egybe a népzenével, ami 1950-ben zajlott le. Több mint 2000 dalt írt meg, amelyek közül igen sok vált klasszikussá. Együttműködött a legtöbb "csúcson" lévő, vezető görög zeneszerzőkkel, és előadókkal, köztük Mikisz Theodorakisszal, Vaszilisz Tsitsanisszal, Grigorisz Bithikotszisszal, Szteliosz Kazantzidisszel, George Dalarasszal, Giannisz Markopoulosszal stb.
Το πρώτο του τραγούδι που κυκλοφόρησε με το όνομά του ήταν το «Να το βρεις από άλλη» (1948), σε μουσική Απόστολου Καλδάρα με ερμηνευτές τη Σούλα Καλφοπούλου και τον Μάρκο Βαμβακάρη. Από τότε ακολούθησαν μεγάλες στιγμές: «Το καράβι», «Το κουρασμένο βήμα σου», «Μια παλιά ιστορία», «Της γερακίνας γιος», «Σου ‘χω έτοιμη συγγνώμη» κ.ά. Πέρασε και στους ολοκληρωμένους κύκλους τραγουδιών: «Καταχνιά» σε μουσική Χρήστου Λεοντή, «Θεσσαλικός κύκλος » σε μουσική Γιάννη Μαρκόπουλου, «Θάλασσα, πικροθάλασσα» σε μουσική Μίμη Πλέσσα, «Α-Ω» σε μουσική Γρηγόρη Μπιθικώτση κ.ά.
Az első dal, amely az Ő neve alatt jelent meg ",Majd megtalálod valaki másnál" (1948), a zene Apostolisz Kaldaraszé, és az előadók Kalfopoulou Soula Kalfopoulou és Markosz Vamvakarisz. Attól fogva, nagy sikerek, nagy pillanatok következtek egymás után: "A hajó", "A fáradt lépteid" "Egy régi történet", "Gerakina fia", "Kész vagyok már a bocsánatot kérni", stb. Ő és a megvalósult dalciklusok "Haze" zenével Christos Leonti "Thessalikos ciklus" zenével Yannis Markopoulos "Tenger, keserves tenger" zenei Mimis Plessas, "Alfától az Omegáig" a zene Grigorisz Bithikotsisszal stb.
Ένα τραγούδι πες μου ακόμα / Egyetlen dalt énekelj még nekem
Από το LP ''Ρίτα Σακελλαρίου'' που κυκλοφόρησε το 1979 από την Polydor.
Στίχοι: Τάκης Μουσαφίρης
Μουσική: Τάκης Μουσαφίρης
Πρώτη εκτέλεση: Ρίτα Σακελλαρίου
Άλλες ερμηνείες:
2. Δημήτρης Μητροπάνος
3. Μιχάλης Μενιδιάτης
4. Κατερίνα Στανίση
5. Μελίνα Κανά
6. Κατερίνα Κούκα
7. Βασίλης Καρράς
Ένα τραγούδι πες μου ακόμα
και βάψ' τον ήλιο με μαύρο χρώμα
ένα τραγούδι αγαπημένο
απ' την ψυχή σου να 'ναι βγαλμένο
Egy dalt énekelj még nekem,
és a napot feketére fessed!
Egy dalt, a kedvenc dalom,
s legyen a lelkedből fakadó..
Σε παρακαλώ απόψε
την ψυχή μου βρες και κόψε
πάρε την αναπνοή μου
βάλε τέρμα στη ζωή μου (x2)
Kérlek, hogy ma este
találd meg, és vágd ki a lelkem
Vedd el a lélegzetem,
vess véget az életemnek!
Ένα τραγούδι πες μου ακόμα
και κάν' τα όλα λάσπη και χώμα
ένα τραγούδι το τελευταίο
μα θέλω να 'ναι το πιο ωραίο
Még egy éneket nekem daloljál,
és gyúrd mindezt földdé, sárrá, porrá..
Egyetlen dalt, az utolsót nekem,
de azt akarom, hogy a legszebb legyen!
Σε παρακαλώ απόψε
την ψυχή μου βρες και κόψε
πάρε την αναπνοή μου
βάλε τέρμα στη ζωή μου / (x4)
Kérlek, hogy ma este
találd meg, és vágd ki a lelkem
Vedd el a lélegzetem,
vess véget az életemnek! / (x4)
Εσύ που χάρισες σε μένα την καρδιά σου,
την αγκαλιά, τα νιάτα σου, την ομορφιά σου
δεν το περίμενα ποτές μου απο σένα
πως σ'άλλον άνδρα τα φιλιά σου έχεις δωσμένα
φαρμακωμένα χείλη, φαρμακωμένα χείλη...
Te, aki odaajándékoztad nekem a szíved,
az ölelésed, a fiatalságodat, a szépségedet,
Nem vártam volna soha, éppen Tőled,
hogy a másik férfinak adod a csókjaidat!
Mérgezett ajkak, Mérgezett ajkak...
Έδωσαν τα φιλιά τους πάνω στα δικά μου
στον πονεμένο τον μεγάλο έρωτά μου
και πήραν ότι όμορφο είχα κοντά μου
φαρμακωμένα χείλη, φαρμακωμένα χείλη..
A csókjaikat, az én csókjaimra adták
A fájó, hatalmas nagy szerelmemre
És elvették, ami szép csak volt a közelemben
Mérgezett ajkak, Mérgezett ajkak...
Καταραμένη να 'σαι τώρα απ'την καρδιά μου
αφού επρόδωσες τα χείλη τα δικά μου
μαύρη κατάρα να μαραίνει τη χαρά σου
και νυχτοπούλια να ρημάζουν τα όνειρά σου
φαρμακωμένα χείλη, φαρμακωμένα χείλη..
Átkozott légy most, a szívem által
mivel árulója lettél az én ajkaimnak
Fekete átok hervassza a boldogságod!
És éjszakai baglyok pusztítsák álmaidat!
Mérgezett ajkak, Mérgezett ajkak...
Έδωσαν τα φιλιά τους πάνω στα δικά μου
στον πονεμένο τον μεγάλο έρωτά μου
και πήραν ότι όμορφο είχα κοντά μου
φαρμακωμένα χείλη, φαρμακωμένα χείλη
φαρμακωμένα χείλη, φαρμακωμένα χείλη..
A csókjaikat, az én csókjaimra adták
A fájó, hatalmas nagy szerelmemre
És elvették, ami szép csak volt a közelemben
Mérgezett ajkak, Mérgezett ajkak...
Mérgezett ajkak, Mérgezett ajkak...
Έδωσαν τα φιλιά τους πάνω στα δικά μου
στον πονεμένο τον μεγάλο έρωτά μου
και πήραν ότι όμορφο είχα κοντά μου
φαρμακωμένα χείλη, φαρμακωμένα χείλη...
A csókjaikat, az én csókjaimra adták
A fájó, hatalmas nagy szerelmemre
És elvették, ami szép csak volt a közelemben
Mérgezett ajkak, Mérgezett ajkak...
Όταν έχω εσένα
μπορώ να ονειρεύομαι ξανά
ανοίγω μες στη θάλασσα πανιά
και πιάνω μες τα χέρια μου
τον κόσμο να τον φτιάξω
Amikor az enyém vagy
Újra álmodozni tudok
Újra vitorlákat bonthatok a tenger vizén
És a kezeim közé foghatom
A világot, hogy kijavítsam
Όταν έχω εσένα
μπορώ να μη βυθίζομαι αργά
τα βράδια που πληγώνεται η καρδιά
και πιάνω το μαχαίρι
το σκοτάδι να χαράξω
Amikor a birtokom vagy
Úgy tehetek, hogy ne süllyedjek lassan
És az estéken, amikor megragadom a kést, hogy sebesült szív
és elkapom a kést, hogy
a sötétséget megalkossam
Κάνε ένα βήμα
να κάνω εγώ το επόμενο
αίμα μου και σχήμα
λόγος και ψυχή στο συμφραζόμενο
Tégy meg egy lépést
Hogy én tegyem meg a következőt
A vérem és alakja
ok és lélek a kontextuális
Όταν έχω εσένα
νιώθω σαν παιδί, έχω έναν άνθρωπο
μη φοβού κανένα
Εσύ κι εγώ στον κόσμο
τον απάνθρωπο
Amikor én téged birhatlak
Úgy érzem magam, mint egy gyerek, van egy férfi
a félelem nem minden
Te és én a világon
Az embertelen
Εσύ κι εγώ
Όταν έχω εσένα
μπορώ να βάψω με ασήμι τη σκουριά
μπορώ να κοιμηθώ με σιγουριά
να πιάσω με τα χέρια μου
τους δράκους να σκοτώσω
Te és én
Amikor én téged birtokollak
Ezüstre tudom festeni a rozsdát...!
Nem tudok aludni bizalommal
elkapni a kezem
sárkányokat megölhessemi
Όταν έχω εσένα
αντέχω, πάω δίπλα στον γκρεμό
το ξέρω, έχω ένα χέρι να πιαστώ
κοντά μου έναν άνθρωπο
τα χρόνια μου να ενώσω
Amikor én téged
Állok, menj le a szikláról
Tudom, van, akire egy kar
közelemben egy férfit
éveim hogy csatlakozzon
Καλλιτέχνης: Πέγκυ Ζήνα
Συνθέτης: Γιώργος Μουκίδης
Στιχουργός: Γιώργος Μουκίδης
Δείτε το Video Clip
Απ' το τζάμι κοιτώ
και θυμάμαι ένα χάδι
τι παράξενο φως
στης ζωής το σκοτάδι...
Az ablakból kifelé nézek
És egy simogatásra emlékszem
Milyen furcsa fények..
Az élet sötétjében..!
Έχει πιάσει βροχή
κι είναι η ώρα που φεύγεις
ήρθα για να σε δω
μα εσύ μ' αποφεύγεις...
El kezd zuhogni épp az eső
És épp abban az időben, amikor elmész
Azért jöttem, hogy lássalak
De Te, menekülsz előlem, csak nem félsz?
Κάτω από την ομπρέλα σου θα μπω
και θα ρωτήσω βιαστικά για τη ζωή σου
αχ πόσο μου έλειψε αυτό
μες τη βροχή να περπατάω εγώ μαζί σου...
Az esernyőd alá bújok
És rákérdezek sietve az életedre
Ó, jaj, nekem ez mennyire hiányzott,
Hogy az esőben sétálgassak Veled..!
Απ' το χέρι σου θα κρατηθώ
θα σε κοιτάξω, θα μυρίσω το άρωμα σου
κι άλλη μια φορά θα το δεχτώ
πως είναι βάσανο να είμαι μακριά σου...
Megtartom magam, a kezedbe kapaszkodva
Rád nézek majd, érezni fogom az illatodat
És ismét el kell fogadnom majd,
Hogy amikor távol vagyok tőled, mekkora gyötrelem az..!
Τι να πεις τι να πω
παγωμένα τα χείλη
δεν μπορώ να σκεφτώ
πως θα μείνουμε φίλοι...
Mit mondjál, mit mondjak?
Jegesre fagyva az ajkaid
Nem hiszem s nem tudok arra gondolni,
Hogy csupán barátok maradjunk ...
Είναι τόσα γιατί
είναι πόνος και θλίψη
πάει τόσος καιρός
που δεν σε έχω αγγίξει...
Oh, milyen sok a miért?!
Mi fájdalom, és mi bánat!
És mennyi idő eltelt!
Hogy hozzád, nem is értem..!
Κάτω από την ομπρέλα σου θα μπω
και θα ρωτήσω βιαστικά για τη ζωή σου
αχ πόσο μου έλειψε αυτό
μες τη βροχή να περπατάω εγώ μαζί σου...
Az esernyőd alá bújok
És rákérdezek sietve az életedre
Ó, jaj, nekem ez mennyire hiányzott,
Hogy az esőben sétálgassak Veled..!
Απ' το χέρι σου θα κρατηθώ
θα σε κοιτάξω, θα μυρίσω το άρωμα σου
κι άλλη μια φορά θα το δεχτώ
πως είναι βάσανο να είμαι μακριά σου...
Megtartom magam, a kezedbe kapaszkodva
Rád nézek majd, érezni fogom az illatodat
És ismét el kell fogadnom majd,
Hogy mikor távol vagyok tőled, mekkora gyötrelem is az..!
Στίχοι: Σταμάτης Μεσημέρης
Μουσική: Σταμάτης Μεσημέρης
Πρώτη εκτέλεση: Σταμάτης Μεσημέρης
Dalszöveg: Stamatis Mesimeris
Zene: Stamatis Mesimeris
Első előadó: Stamatis Mesimeris
Άλλες ερμηνείες:
Βασίλης Παπακωνσταντίνου & Τάνια Κικίδη ( Ντουέτο )
További előadók:
Vasilis Papakonstantinou & Tanya Kikidi (Duett)
Έχω τόσα βράδια να σε δω
και περιμένω
μέσα μου ένα άλογο τυφλό
αγριεμένο
μη καπνίζεις τόσο, σ' αγαπώ
και να προσέχεις
μη σε πάρει σύννεφο λευκό
και να μη τρέχεις.
Oh, mennyi éj múlt el anélkül, hogy lássalak!
És csak várok...
Bennem egy vak ló őrjöng
Vadul, és dühösen
Nem dohányozz annyira szeretlek!
És vigyázz magadra!
Nehogy elragadjon egy fehér felhő
És ne rohanj!
Ένα τηλεφώνημα προχτές
μη μου αλλάζεις
πάγωσε στα χείλια ο καφές
μη με ξεχάσεις
μια φωτογραφία δυο διπλά
και στην υγειά σου
δυο τσιγάρα όπως μια φορά
κι όλα δικά σου.
Egy telefonhívás tegnap előtt
Nehogy megváltozz nekem!
Megfagyott ajkaim közt a kávé
Ne felejts el engem!
Egy fénykép, és kettő mellette
és az egészségedre
Két cigaretta, ahogy egyszer
és mindenem a tiéd...!
Nincs beírva úticél.
Tetszik!
