Hilton Long Beach Resort Hurghada****
Az első egyiptomi utunk előtt nem ezt a szállodát néztem ki, hanem a New Mirage Hawaii-t, de az utazásszervezőnk Viki több ajánlatot küldött és megjegyezte, hogy ez egy nagyon jó kis szálloda. Árra alapján egy árban volt a New Mirage-al, de megnéztem a képeket és nagyon megtetszettek a medencék. Arra persze később jöttem rá, hogy a képen látható medencék és a valóság nem ugyan az, vagy másik szálloda medencéje, vagy valahogyan nagyon érdekesen vannak fotózva, de nem találtam megegyezőnek a képet és a valóságot.
Egy hosszú repülőút után, reggel 7- körül értünk a szállodába, ahol karszalagot és egy kitöltendő bejelentkező lapot azonnal kaptunk, de szobát még nem. Reggeli után kellett visszavinnünk a lapot a recepcióra ahol ismét elküldtek pihenni. Volt Hilton HHonors kártyánk, azonban az akkor szolgálatban lévő recepciósokat ez nem nagyon érdekelte, csak annyit mondtad, hogy írjam be a számát a megfelelő helyre. A bőröndjeinket nem engedték behozni a recepció elé, mindenki bőröndje szépen felsorakozva várt az épület előtt. Nagyon hosszú volt a várakozás, de 10.30-kor végre szobát kaptunk, a 915-öst. Az épület előtt várakozó hordárok felírták a bőröndünkre a szobaszámot, majd vártunk egy golf-kocsit, ami velünk együtt a 43-as házhoz vitte a bőröndünket. Találkoztunk olyan magyarokkal, akik sokkal- sokkal messzebb kaptak szobát mint mi. Először mérges voltam, mert nagyon szerettem volna a főépületben szobát kapni, de csak egy villaépületes jutott. Később felmértük a távokat, 400m-re volt a házunk a recepciótól, de volt akinek 1500-ra, járhattunk volna sokkal sokkal rosszabbul is. Később arra is rájöttünk, hogy a tengerpartról egész rövid út vezet a házunkig, kb. 200m, így már sokkal jobbnak tűnt az a szoba.
A szoba:
A szobánk tiszta és rendes volt, olyan arabos feeling, mint Tunéziában, igazából nem is vártunk mást. Sokkal nagyobb volt mint a tunéziai szobáink, lcd tv, szobai széf, nagy ruhás szekrény, hűtő minden volt ami kellett. Egyedül a kád állapota hagyott némi kívánni valót maga után és a wc kefe hiánya. A kádon én egy szivaccsal és egy flakon domestossal tudtam volna még mit javítani, de ennek híjján csak papucsban zuhanyoztunk. A szobánk az emeleten volt, egy kis oldal erkély tartozott hozzá, két székkel és egy kis asztalkával, kilátással a tengerre Első nap nem találtam palackos vizet a hűtőben, ezért az étteremben töltöttük fel a ballonos tartályból a palackjainkat, amikor visszaértünk a szobába, még mindig nem volt víz, éppen akkor járt arra egy alkalmazott, akin látszott, hogy a szobákat ellenőrizte neki jeleztem, azt válaszolta, hogy azonnal intézkedik, kis idő múlva meg is jelent egy takarító ruhás fiatal férfi egy üveg, hideg vízzel. Bemutatkozott, Ibrahimnak hívták, átadta a vizet és kérdezte, hogy elégedettek vagyunk-e mindennel, ha bármi kérésünk van, őt keressük. Mondtam, hogy sok vizet szeretnénk, ő pedig mosolyogva válaszolta, hogy 2 víz minden nap. Természetesen hálából naponta kapott 1$ és egy csokit a párnára. Nem volt gondunk a takarítással ( a kádat kivéve), az ágyneműt naponta cserélte, nem úgy ahogy az a tájékoztató lapon állt, hogy 3 naponta. Virágot, hattyút egyéb szépségeket kreált a törölközőből az ágyra minden nap.
Az étkezések és a kiszolgálás:
2 étterem állt a rendelkezésünkre. Az egyik a recepción, a másik egy lentebbi szinten, kijárattal a medencék felé. Hol itt, hol ott ettünk, volt, hogy mindkettőben egymás után.
Az ételek és a kiszolgálás messze elmaradt a Tunéziában megszokottól. Mindig volt mit enni, de gyakran nagyon körbe kellett nézni mi is együnk. Az ételek fantáziátlanok voltak, nem voltak ízletesek, a sütemények kb. olyanok voltak, amit én is tudok itthon, egy piskóta, rajta csokiöntet. Tunéziában megszoktuk, hogy van egy fogadott pincérünk, aki vár minket és kiszolgál, itt a vendégek nagy száma miatt szó sem lehetett erről. Magunknak kerestünk asztalt, amin vagy volt teríték vagy nem, ha nem akkor elindultunk keresni, megterítettünk, és ettünk, a pincérek csak a tányérok leszedésével foglalkoztak többnyire, bár ha volt idejük akkor terítettek is.
A Pódium étterem külön épületben volt, és 1 alkalommal foglalhattunk volna oda asztalt, de a férjemnek nem volt hosszú szárú nadrágja, egyszerűen elfelejtettük, ezért aztán nem foglalhattunk, a bejelentkezést felvevő férfi felajánlotta, hogy hoz olcsón egy nadrágot, de ezt inkább nem fogadtuk el.
A Pódium épülete mögött szintén volt egy kiülős terasz, ahol esténkén DJ szórakoztatta a vendégeket, és egy bár is volt az épületben, emellett volt egy csendes medence. amit csak felnőttek használhattak, gyereksikongatástól mentesen. Itt ugyan úgy matracos napozóágyak, napernyők voltak a parton. Tetszett ez a hely is, de az idő kevés volt, hogy ezt is kipróbáljuk.
A Pódium épület aljában található a gyógyszertár is, itt szerették volna nekünk eladni, a 920Ft-os gyógyszer 15 600Ft-nyi dollárért. Tudom, hogy nekik is meg kell élni valamiből és még ha dupla árat mond is, azt is benyeljük és kifizetjük, de azért ennyit nem. Szerencsére van egy nagyon rendes és aranyos egyiptomi barátunk Mohi, aki taxival küldetett nekünk gyógyszereket.
Medencék:
A főépület körbeöleli a nagy medence részt, ahol sokan fürdőznek, itt azért 8 óra tájban kell napozó ágyat foglalni, bár van sok, de mégis elfogy. Dél felé aztán újra megürül sok, de utána visszajönnek a vendégek.
A nagy medence partján szokásos programok: vizi aerobic, zumba, hastánc, jóga stb.
A kirándulásokat áruló fiatalemberek nagy köröket tesznek a medence partokon, és szinte 10-15 percenként jön valaki, aki be szeretne fűzni valamilyen programra, áraik olcsók és megbízhatónak is tűnnek,de nekünk már előre le volt szervezve minden, ezt nekik is elmondtuk, de nem értették meg, csak az utolsó napon hagytak fel a zaklatásunkkal. Leginkább a leszerelésükre az vált be, hogy a magyaron kívül nem szólaltunk meg más nyelven, igy nem tudtak kommunikálni velünk, ha elárultuk, hogy értünk angolul, már végünk volt, tuti, hogy 10-15 percig nem bírtuk levakarni őket.
Tengerpart
Sokan szidták a Hilton partját, mert nagy az apály, szerintünk egyáltalán nem volt vészes. Igaz, először meglepő volt, hogy nincs víz, csak bentebb, de nem volt vészes, a szárazon maradt területen, tengeri csillagokat, zselé medúzákat és tarisznyarákot is találtunk, természetesen fotózás után visszaengedtük őket. A víz néha olyan meleg volt, hogy nem is éreztük, hogy belegázoltunk. Sajnos néha találkoztunk zacskókkal a vízben, de a nagy szél ellen nem sokat lehet tenni, ha egy két hajóról, vagy a partról befúja.
A tengerpart nem volt homokos, kemény földes részek, és kikövezett partok voltak többnyire. A tenger alja változó volt, egyik részen homokos, másikon tengeri füves, néhol köves, az biztos, hogy cipő nagyon nagyon kellett. 2 nagy korall telepet fedeztünk fel a víz alatt, amelyeket alaposan körbelebegtünk. Fantasztikus érzés volt, olyan, mintha egy nagy akváriumban nyaraltunk volna. Rengeteg hal, bohóchalak, doktorhalak, dobozhal, sok fekete-fehér csíkos, fekete-sárga csíkos hal, a szemünk és kezünk előtt. Csodálatos élmény volt, amit soha nem felejtek el.
Folyt. köv.
|
Nincs beírva úticél.
Válasz a #233716. hozzászólásra
