Jox | #3187 | 2005-11-08 14:09:27 | Szép falvak :-)
Ez a téma azoknak a görög szárazföldön található kis falvaknak készült, melyek megérnek legalább egy rövidebb (vagy hosszabb) látogatást... Szóval érdemes ezeken a helyeken körülnézni.
Afitosz
A Kasszandra félszigeten, Nea Fokeától 5 km-rel délebbre található egy gyönyörû falu, Afitosz. Az impozáns néprajzi jelentõségû falu szinte hívogatja a látogatóit, hogy szûk kis utcácskáin sétálgatva egyenként fedje fel elötte a népi építészeti remekeket. A falu központjában, a szabálytalan alakú fõtéren láthatjuk az 1858-ban épített Agiosz Dimitriosz templomot. Az épület nevezetességei az ikonosztáz, és az ablakokat díszítõ népies kõfaragványok. A Chalkidiki-félszigeten ez az egyetlen kupolás bazilika típusú templom. A téren található még a Tanácsháza és egy szépen helyreállított épületben a Népmûvészeti Múzeum.
A falu tengerpartjához egy pár száz méter hosszú kapaszkodó megmászásával lehet eljutni, de az aranyló homok, és a csendes tenger kárpótol majd a fáradságért.
Ez a település az egyik legrégebbi Chalkidikin. Az itt virágzó õskori település helyén az eretriaiak a Kr.e. VIII. században gyarmatvárost alapítottak. Emellett virágzott fel az ókori Aphütosz és vele együtt a híres Ammon-Zeusz szentély, a Dionüsszosz szentély, és a Nimfák szentélye.
Aphütosz egy volt azok közül a városok közül melyeket Xerxész kötelezõ sorozással arra kényszerített, hogy harcoljon a többi görög ellen. A perzsák visszavonulása után a város a déloszi szövetség tagja volt. Kr.e. 338-ban valószínûleg a "Chalkidiki-félszigeti városszövetség" többi tagjának sorsára jutott, és II. Philipposz leromboltatta, de hamarosan újjáépült. Virágzása a római korban is folytatódott. A XIV. században az Athos-hegyi iratokban is említik. A törökök 1821-ben teljesen lerombolták a Chalkidiki-félszigetet, és ekkor Afitoszt is. 1827-ben lakosai elkezdték az újjáépítést. A nagyon jó állapotban megmaradt épületekben megcsodálhatjuk a XIX. századi mesterek munkáját, akik a helyi mésztufából színvonalas népi építészeti remekeket alkottak. A falu napjainkban is híven õrzi kultúrális hagyományait.
Parthenonasz
Nikitibõl Neos Marmaras felé haladva az út mellett feltûnik az Athosz-hegyi Kasztamonitu kolostor Tripotamosz nevû birtokának XIX. századi épületcsoportja. Valamikor ugyan ehhez az épületcsoporthoz tartozott az 1970 óta elnéptelenedett Parthenonasz nevû falucska is, melynek lakosai Neos Marmarasba költöztek. A Neos Marmarastól kb. 5 km-re fekvõ régi falu megõrizte múltszázadi népi építészeti remekeit, melyeket érdemes megtekinteni. A falu épületei viszonylag jó állapotban maradtak meg. Újabban sokan restaurálni kezdték a házukat. A falucskától északra emelkedik a Dragudelisz (vagy Itamosz), a Szithon félsziget legmagasabb hegysége (811 méter). Egy 15 km-es út vezet fel a csúcsra. és az erdõségekkel borított hegyrõl a panoráma feledhetetlen. Az egész Szithon-félsziget az ember lába elött hever, keleten pedig Athosz kúp alakú hegye emelkedik ki, míg nyugaton a Kassandra félszigetben gyönyörködhetünk.
Arnea
Arnea, Észak-Chalkidiki legnagyobb központja minden valószínûség szerint a XVI. században keletkezett. Elsõ lakosai az Athos-hegyi Kasztamonitu kolostori birtok bérmunkásai voltak. A várost 1821-ben a törökök elpusztították, de ismét hamar benépesült, amit a múlt század közepétõl épített, a helyi népi építészeti elemeket felhasználó érdekes stílusú házai is illusztrálnak. A híres arneai kúria azonban lehet, hogy epeiroszi építõmesterek munkája. Az épület kétemeletes görög pi alaprajzú, ami a területen teljesen egyedi. A falu legmagasabb harangtornyán óra számolja a percek múlását. Mellette áll a Chalkidiki-félsziget legszebb építésû tanodája, az 1872-bem emelt iskola, ma városháza. A városka fõterén egy platánfa tövében forrás található. Az arneaiak megõrizték népi hagyományaikat, legnagyobb szórakozása a július 26-án évente megrendezett búcsú, az Agia Paraszkevi öbölben, ahol a szent kápolnája is áll.
Jox | #3207 | 2005-11-09 08:48:17 | Néhány kép Afitosz környékérõl
Nafpaktosz
Delfitõl egy csodás partmenti úton Rio-Antirio felé haladva érdemes megállni Nafpaktoszban. Az itteni kis kerek kikötõ valaha fõbenjáró jelentõségû volt. A törökök innen indultak a Lepantói csatába (Nafpaktosz velencei neve Lepantó). Az egyesült keresztény seregek Ausztriai János vezetésével elsöprõ gyõzelmet arattak felettük 1571-ben. Cervantes egy spanyol hajó fedélzetén szolgált, amikor egy ágyúgolyó levitte a bal karját. Nafpaktosz velencei kikötõjében egy erõd található, és innen kis kertek mellett elhaladva kapaszkodhatunk fel a szinte megközelíthetetlennek tûnõ kastélyhoz.
Dodona
20 kilométerrel Jóanninától délre, a Tomarosz-hegy völgyében fekszik Dodona, Epirusz legfontosabb romterülete. Homérosz "szeles" Dodonáról beszélt az Alpesi éghajlata miatt. A jóshelyet egy, az egyiptomi Thébából elrabolt papnõ alapította. Dodona Zeusz szent helye volt, s úgy tartották, hogy az itt álló szent tölgy törzsében lakozik. A jósnõk a tölgylevelek susogásából olvasták ki az isten üzenetét.
Az amfiteátrum, mely az i.e. 3. századból, Pürhosz király idejébõl való, 17 ezer nézõ befogadására alkalmas. Máig tartanak itt színházi elõadásokat.
Parga
Fehér házak, színes ablaktáblák, virágzó cserepek, vörös tetõk, szûk lépcsõk a sikátorok között, székek a házak elött, ringatódzó hajók, pici szigetek a láthatáron, égszínkék tenger, halászok és halak jellemzik Pargát, a görög szárazföld szépséges töredékét.
Parga Görögország északnyugati részén fekszik, a Jón-tenger partján, Korfu, Paxos, és Antipaxos szigetekkel szemben. A tavasz vadvirágos rétekkel köszönt be, és a táj üde és zöld marad egész nyáron, telis-tele édes illatokkal, és a madarak csivitelésével. Pargán nincsenek a tömegtúrismusnak olyan vívmányai, mint nagy szállodák. Itt minden bájosan pici maradt. A városka teraszosan van felépítve, és a távolságok fel sem tünnek, mert figyelmünket lekötik a sikátorok labirintusa, a tarka portékájukat kínáló üzletecskék. Minderre gyönyörû a rálátás a velencei erõd romjairól. mely egy pici fészigeten található. A tengerparti sétányon sétálva elcsábulhatunk az ottani tavernákból áradó illatok hatására.
Pargának több strandja van. Finomhomokosak és kavicsosak, melyek hihetetlenül fehérek. A városi strand (Krioneri), egy másik kisebb strand a város végén (Piso Krioneri), valamint a kikötõbõl 30-percenként vizi taxik közlekednek két hatalmas strandra a Valtos és Lichnos beach-re.
Pargának, mint a görög városok többségének az antik idõkben vannak a gyökerei. Hosszú történelme alatt a velenceiek, törökök, franciák, oroszok és angolok uralkodtak felette. Az antik idõkben Toriniek hívták a városkát, és a mai várossal szemben északabbra volt a területe. A helyi legenda szerint egyszer eltûnt egy értékes Szûz Máriát ábrázoló ikon. Késõbb egy pásztor talált rá azon a hegyen, ahol ma a velencei erõd romja áll. Az eseményt intõ jelnek vették, és elköltöztették a várost. Helyesen cselekedtek, mert Torini városa elsüllyedt egy földrengés következtében. A Jón-szigetek akkori uralkodói a velenceiek, elfoglalták Pargát, és itt uralkodtak 1797-ig. Ezen idõ alatt viszont a törökök is háromszor hatalmukba kerítették a várost. Akkor lett Barbarossa kalóz által teljesen tönkretéve az eredeti vár. A törökök beözönlése ellenére a velenceiek visszaszerezték uralmukat, újjáépítették a várat, és megújították az olajbogyók termesztését. A velenceiek ereje már 1791-ben gyengült, és Parga iránt Napóleon kezdett el érdeklõdni. A franciák Trafalgari veresége után, az angolok vették át a hatalmat Parga fölött, és ebben az idõben vetett szemet a városra Ali Pasha is, aki uralkodni szeretett volna egész Észak-Görögországban. Végül az angolok eladták Ali Pashának azon feltétellel, hogy lemond az összes jón-tengeri sziget uralmáról 150.000,- aranyért. A pargai lakosok többsége átmenekült Korfu szigetére, magukkal víve szent ikonjaikat, és elõdjeik hamvait. Parga végül kivárta felszabadítását, de a törökök itt maradtak 1924-ig. Ekkor került sor Görögország és Törökország lakosainak kölcsönös cseréjére. 1930-ban Pargának vissza lettek adva azok az eredeti ikonok, melyeket a lakosok szökésükkor Korfura vittek.
Parga mozgalmas történelmének ezen utolsó fejezete minden évben augusztus 15-én van megünnepelve Szûz Mária napján.
Gazdag történelme, a dús természet, a valódi görög ízek és illatok, a jón-szigetek közelsége, és nem utolsósorban a helyiek vendégszeretete az, amiért ezt az elbûvölõ falucskát feltétlen érdemes felkeresni.
Kardamili / Peloponnészosz / Máni
Kardamilibe érve egy kiszáradt folyómeder feletti hídon haladunk át. A híd után rögtön balra fordulva a folyómeder mellett parkolhatunk, és egy rövid sétával érhetjük el a hegy lábánál fekvõ Áno Kardamilit, azaz a régi Kardamili falu maradványait. Egy erõdfallal körülvett létesítménybe léphetünk be (nincs belépõ), ahol a régi faluból romos toronyházak maradtak fent. Ezek egyikében kis Máni-múzeum mûködik (szintén belépõ nélkül). Valamint láthatók még két római kamrasír maradványai és a szépen felújított, 18. század eleji keresztkupolás, máni-tornyos Ágiou Szpiridonosz templom. A kis ófalut pár perc alatt körbe lehet járni. Ha a templom felõli kapun hagyjuk el a területet, akkor láthatjuk a szemközti hegyoldalba épült településrészt, ahol pompás máni-sítlusú villák sorakoznak.
Visszatérve a falu bejáratához, a hídhoz, a fõút jobb oldalán terül el a mai Kardamili falu. A barátságos település, kis fõterével, rengeteg virágjával, szép, kavicsos, köves strandjaival egyre kedveltebb a turisták körében.
Közvetlenül a part elõtt fekszik egy kis sziget, velencei erõs falmaradványaival.
Kardamilibõl szép gyalogtúrát tehetünk a közeli Gúrnitsza (Gournitsa) faluba, ahol egy falfestményekkel díszített 14. századi templom (Agia Sophia) található; valamint Petrovúni (Petrovouni) falu felé csodás kilátásban részesülhetünk a Messzíniai-öbölre.
Vuliagmeni
A nyugat-attikai tengerpart legdivatosabb fürdõhelye Vuliagmeni, amelynek két nagy strandját a Vuliagmeni-félsziget választja el. Az ókori nevén Zósztér-hegyfokon Apollon Zósztér, Artemisz és Létó kultuszhelyét fedezték fel. A hagyomány szerint ugyanis Létó itt oldotta le övét, mielõtt Apollont és Artemiszt megszülte. Erre utal a hegyfok neve is: Zósztér övet jelent. Az i.e. VI. századi templom maradványai, amelyet az i.e. IV. században 4x6 oszlopos kolonáddal vettek körül, ma az Asztír Hotel kertjében láthatók. Távolabb a szentélyhez tartozó egyéb épületek (papok, zarándokok lakhelye) maradványit találjuk. A hegyfokhoz mégegy érdekes történeti esemény kapcsolódik: a szalamiszi vereség után az éj leple alatt visszavonuló perzsa hajóhad a hegyfok szikláit görög hajóknak vélte, és szanaszét futott.
Szemben a lakatlan Flevesz-szigetecske (ókori Phabra) fekszik, mintegy másfél kilométerre a parttól.
