Köszönöm!
Nagyon jó volt... Így negyedszerre sem untam még meg Nei Porit, sőőt!
Első nap (09.16-án) nagyon jó idő volt. Utána két napig felhős, kicsit hűvösebb idő volt - ekkor kirándultunk (Olympos és Katerini). Péntektől (19) viszont nagyon szép, meleg napos idő volt, úgyhogy lehetett napozni, strandolni bőven (de nem volt olyan kánikula, mint augusztusban szokott). A víz nagyon kellemes (25 fok körüli) volt. Szinte csak magyar és szerb turista volt. Utolsó teljes napunkon (hétfőn) megnéztük a kagylóházat (Palaiopyrgos), és a Peneiós folyó torkolatát.
Autóval azért sokkal könnyebben jöttünk-mentünk, nem függtünk senkitől és semmitől.
Jövőre kicsit korábbra fogjuk időzíteni a nyaralást, mondjuk augusztus vége-szeptember eleje, mert akkora élet már nincsen szept. közepén-végén. Megkezdődött a suli, a szürke hétköznapok a görögök számára is, és ez igencsak érződött. Éjfélkor már nem igen volt senki az utcán, nem volt nyüzsgés, hangoskodás, és sok étterem már bezárt. De ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, és igencsak lebarnultunk így is. Aki annyira nem szereti a nyüzsit és a kánikulát, annak szerintem érdemes szeptember közepén-végén mennie.
Köszi! Korfut a legközelebbi helyről közelítenénk meg (igoumenista), skiathost a szigettel szemben levő legközelebbi kikötőből. RCI szállásra mennénk,ezért behatárolt az indulási pont. Esetleg van olyan oldal ami infókat a kompozásról?
Előre is köszi a választ!!
Kicsit több, mint egy hete érkeztünk haza, a többedik autós utunkról. Leírnám, ezúttal mikbe keveredtünk az autó által.
Maga az útvonal semmi említeni valót nem érdemel, sem rendőr, sem baleset nem esett utunkba. Az a pár terelés, már hiányozna is, ha nem lenne.
Mondhatom nagyon jól haladtunk, sőt az járt a fejemben, hogy talán túl jól, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy korán érkezünk a szállásra....
Míg egyszer csak halk fura hangokat hallottam a kerék felől, de tovább fülelve abba maradt, és betudtam, az úton lévő hibáknak, vagy hogy valamire rámentünk. Macedoniában az RT kúthoz kiállván, újra hallottam a hangot, de aztán megint semmi. Itt eltöltöttük egy kis időt, majd a vissza kanyarodáskor a pályára, már egyértelmű volt, hogy tőlünk ered a recsegő hang. Vissza tolattunk a pihenőbe, és a magunk amatőr módján kivizsgáltuk a probléma mibenlétét. Arra jutott a párom, hogy a hátsó kerék csapágyával van a gond. Szerszám nélkül azonban, ez csak erős gyanú maradt. Próbált segíteni egy macedon kamionos is, de hathatós segítséget ő sem tudott nyújtani. Csak javasolta, hogy próbáljuk a közeli Gevgelijába eljutni, és szervizbe vinni az autót. Elsőként az assisztunk számával próbálkoztam, de sajnos nem jártam sikerrel, egyszerűen nem kaptam vonalat. Nem értem miért.... Többszöri, több telefonos próba után feladtuk, és amellett döntöttünk, szépen óvatosan elgurulunk odáig. Próbálgattuk a kocsit, ami semmiféle gyanús zajt nem hallatott, így láttunk némi esélyt, hogy elérünk egy műhelyig. Ez sajnos pár száz méter múlva teljesen megcáfolódott, mert iszonyat recsegés- ropogás hangjait hallottuk, itt ezen a ponton lett nyilvánvaló, hogy innen sehova tovább, ha nem akarunk nagyobb bajt. Sok lehetőségünk nem maradt, így stoppal indultunk szerelő vadászatra. Ketten mentünk, ketten maradtak a kocsinál. Végül egy helybeli házaspár vett fel minket. Nem az eredetileg tervezett, hanem egy még közelebbi faluba vittek bennünket, és egy műhely előtt álltunk meg. Éppen kávézgató társaságot találtunk, és segítőnk vagy öt percig próbálta őket meggyőzni, hogy segítsenek nekünk. De süket fülekre talált, itt senkit sem érdekelt a bajunk... és a pénzünk sem. Végül újra beültünk a kocsiba, és másik műhelyhez vitt bennünket. Itt már serény munka folyt, több autót éppen javítottak, több pedig a sorsára várt. De jó jelnek tekintettem, hogy mind jó autók, nem az ezeréves roncsokat akarták még egy hónap közlekedésre bírni. Az itteni szerelő azonnal meghallgatott bennünket, és vállalta a feladatot, csak pár perc türelmet kért, amíg befejezi az éppen folyó munkát. Így is lett, pár perc múlva szerszámokat pakolt, és egy marha nagy emelőt egy furgonba, majd intett nekünk, hogy mehetünk. Rövid idő alatt tettük meg az autóig az utat, az ellentétes sávban az autópályán, és mivel az Rt kút előtt kicsivel véget ér, azt hittem, hogy majd egy laza mozdulattal áthajtunk a másik sávba a záróvonalon. De nem, szépen felhajtottunk egy keskeny hídra, át a pálya felett és kis szervizút igénybevételével értünk a lerobbant autónkhoz. Neki, kb. két percbe tellett, hogy megbizonyosodjon a problémáról, és a kerékaggyal a kezében búcsút intsen nekünk, mondván, hogy majd jön, ha kész. Így magunk maradtunk a macedón autópályán, a felemelt hátsójú autóval. Megfordul az ember fejében, hogy mi van, ha nagyon sokára ér vissza, vagy éppen sosem. De mást nem tehettünk, meg kellett bíznunk benne, és vártunk.
A várakozást némiképpen megkönnyítette, hogy a mellettünk elhaladó össz-vissz kettő darab magyar autóból, a második megállt. Visszatolattak, és megkérdezték, segíthetnek-e valamiben. Velük elegyedtünk beszélgetésbe, és milyen érdekes az élet, vagy kicsi a világ, kiderült, hogy a pár hölgytagjának azonos a vezetékneve az én pároméval. Sőt, mindketten jászberényi születésűek. Rokoni kapcsolatra nem derült fény, de mit lehet tudni, mindkét oldalon a nagyszülőknek számos testvére volt....
Távozásuk után már nem kellett sokat várnunk, és meg láttuk a közeledő furgont. Már a másik sávból dudált, integetett nekünk. Pár perc alatt össze is rakta a kereket, és megmutatta a gyári alkatrészt is, amit betett. Majd hosszú listát kezdett írni nekünk, egyre rémisztőbb számokkal, de tudtuk jól, hogy ez az az eset, amikor annyit kér, amennyit akar. A vége mégsem lett vészes, 110€-t kért mindenért + jatt. A listája azért volt annyira durva, mert folyamatosan hozzáadta a tételeket, nem pedig a végén adta össze. Jó utat, és jó nyaralást kívánt nekünk, és elhajtott, mi pedig folytattuk utunkat. Mindösszesen jó 4 órát vesztettünk a rácsodálkozástól, a tovább indulásig.
Itt akár lehetne a boldog vég is... de nem így történt ezen a nyaraláson. A következő probléma már a nyaralás során ért bennünket Görögországban. Nem az úton, és talán kicsit off, de ha már eddig leírtam, akkor ezt is meg kell említenem.
Szóval a második héten, éppen egy helybetopis nap utáni estén vettük észre, hogy tócsa áll az autó alatt. Nem nagy, és épp csak, de bizony valami folyik. A színéből sikerült megállapítani, hogy ez bizony a hűtőfolyadék. Megint csak vizsgálódás következett, és a találtak alapján próbáltunk távsegítséget kérni itthonról. az immár működő telefonról. De hát az ilyesmi nem biztos, ilyen távolságból. Reggel jött a házigazdánk, akinek megmutattuk mi a gondunk, ő pedig azonnal hívta a saját szerelőjét. Kb. egy óra múlva az autó már fel volt emelve, és már nem csak csepegett, hanem ömlött belőle a lé. Kiderült termosztátot kell cserélni, és bizony azt meg kell rendelni előbb. De ne izguljunk, mert mire jövünk haza kész lesz.... Így esett, hogy gyalogos turisták lettünk. De ugye, semmi sem így lett tervezve, maga a szállás sem. Folyton csavargó turistaként már kezdtem temetni ennek a nyaralásnak a hátralévő napjait. De ránk mosolygott Zeusz, délután füligérő mosollyal kiabált nekem a szállásadónk. Hogy megvan az alkatrész, délután 5-6 óra között hozzák Spártából. Esküszöm, jobban örült mint én. És este 7 tájban meg is érkezett a megjavított autó, legnagyobb meglepetésünkre, no és kitörő örömünkre. Ez a móka már kicsit többet kóstált 150€-t. És másnap délelőttre még vissza rendelte a kocsit, egy ellenőrzésre, hogy valóban rendben van-e. És folytathattunk megint a nyaralást.
A hazafelé úton kiégett fényszóró cseréje, már gyerekjáték volt, az eddigiek fényében.
Összességében azt mondom - így utólag - hogy volt szerencsénk a szerencsétlenségben. Nem sérültünk meg, meg lehetett javítani a hibákat. Mindkét alkalommal elég gyorsan lett alkatrész, és nagy mázlival jó szerelőket találtunk. Sőt, azt mondom, talán jobb is, hogy nem értem el a segélyhívót, mert mi lenne nagyszerűbb segítség egy helybelinél, aki mindenkit ismer, és a tuti helyre irányít. Azt hogy így gyorsabban, és talán olcsóbban is megúsztuk, azt is valószínűnek tartom.
Annyit még hozzá tennék, hogy mivel nem vagyok szaki, csak a magam nyelvén írtam le a tapasztaltakat, azért, hogy ha valaki így jár ne essen kétségbe, meg lehet oldani a problémákat, van rá esély. Ott is emberek élnek, és van köztük segítőkész, barátságos is! A macedón falu neve Negorci, ha valaki ilyesmi gonddal szembesülne a jövőben, és nem az első műhely az, ami útba esik.
Még valami, egy 6 éves, nem leharcolt, folyamatosan szervizelt, utazás előtt átnézett, Ford márkájú autóval történtek mindezek.
nemrég kompoztunk , ugy gondoltam hogy Lefkimmi felé megyünk mivel igy olcsobbnak találtam /1 auto,4személy/ s ott vártam a nyitást igoumenitsai kompnál közbe a Kerkirai nyitva volt s rá kérdeztem mikor nyit mire ő azt mondta van egy ajánlata ha most rögtön döntök 5perc mulva indul a komp kerkirára és 80 euroért add egy returt igy rögtön elfogadtam . a retur a megadott hajora jo azon a napon csak regiztetni kell Kerkirán hogy melyik idöpontban én az 5o 45 sel jöttünk vissza AGIRA IRINI a hajo neve. a következö 9ó30 nem sürün jönn. a közlekedést szokni kell igy elöször ovatosan. sok nagyon szűk ut .az északi részt jol bejártuk .a gázolaj 1.378 ettől nem láttam olcsobbat.Macedonba tankoltam 62,78 s 80 eurot kért. Legközelebb ha megyünk 2személy és két hét van a tervbe egy hét nagyon kevés föleg hogy egyedül vezetem végig 8korindultam s hajnal 1/3kor voltam a kompnál + 2 ora komp+1ora Sidari.haza 1/2 3rom indulás 8ora igou,,,, 1/2 9 szerb határ éjfélig várás fél5 lefekvés Tiszaujváros
2000évjárat 1.9jtd fiat punto amivel most voltunk s végig nagyon jo volt .de elötte én átnéztem egy két dolgot cseréltem .uj gumik,vezérlés. fék,motortarto , szürök,szijak. olaj,
fogyasztásba is a macedon gázolajjal evett legkevessebbet .Macedon első kut a szerb felől fullra jo sok járkálás Korfu északi részen nem irnám végig a neveket .s igy ment bele 43eu-ért 1,378/l
Nem a kor, a km számít az autónál! Tietek volt új kora óta az autó?
Rátapintottál a lényegre. Nem, nem egészen kétéves volt, amikor Apukám vette. Semmi ilyesmi nem mutatkozott azóta, nem napi szinten használja, hanem alkalomszerűen. De azt sem mondanám, hogy túl ritkán. Ez volt az autó 5. görög útja, problémák nélkül. Legnagyobb meglepetésünkre azt mondta a görög szerelő, hogy a termosztát elöregedett, és mellette is vannak egyebek, amik szintén a közelgő elhasználódás jeleit mutatják. Ezt a mostani használat egyáltalán nem indokolja, így ő is csak arra tippel, hogy bizony vissza lett tekerve az óra. És az első tulaj kinyírta az autót. Nem kicsit döbbentünk meg ezen. Most megy a kocsi olyan szerelőhöz, aki alaposan megnézi, hogy mit is kell rendbe tenni, hogy ne legyen több ilyen meglepetés.
Nem ennyire egyszerű ez. Van ami futásteljesítmény szerint használódik el, van ami meg idő függvényében. Jelen esetben az a termosztát bizonyára a termosztátház volt, a termosztát hibájából a víz nem folyik el. A Fordok esetében ez a ház egy műanyag alkatrész, ami idővel vetemedik, deformálódik, megreped. Ilyenkor kezd folyni a hűtőfolyadék. A kerékcsapágy sem feltétlenül a sok km áldozata, könnyen megeshet, hogy kapott valamikor egy ütést, pl. kátyútól és eddig bírta a sérülése. Szóval, abból, hogy valami tönkre megy, nem feltétlenül következik az, hogy sok km van az autóban, vagy hogy "kinyírta" az előző tulaj.
Triznyak, én is tudom, hogy nem ennyire egyszerű. Tanítják ezt több évig, de még így is a gyakorlat teszi a mestert - ebben is.
A csapágytörésnél semmi extrára nem gondoltunk - kivéve, hogy miért pont most - simán betudható a macedón hullámvasutas pályának.
A második gondunknál sem mi, hanem a görög szerelő faggatott bennünket, hogy nem létezik, hogy ennek az autónak még sosem volt baja. Azt szajkózta, hogy minden öreg, és rossz, és egyéb gondok is várhatók. Aztán, ő mondta, hogy teljesen kizárt, hogy az autó csak annyi km-t futott, amennyit a műszer mutat.
Az igazság meg ki tudja hol van, az a lényeg, nem fáztunk jobban rá, erre a kalandra, és hogy most tényleg ki lesz vizsgálva a kocsi!
Sajnos, mörfi is megmondta ami el tud romlani az el is romlik, és ez nem csak a külföldi utakra vonatkozik. Görög utunk elött kellett trélerrel szervizbe vinni az autót,így nem kellett kipróbálni a kinti aszisztenciát .A félsz azért bennem volt.
Október 11-én ismét haza jöttünk, bár a jó idő marasztalt volna. A levegő 26-27 fok, a tenger víz 23-24 fok körül volt. A szerbek az autópályát rettenetesen építik, szerintem májusra még átfognak adni kb.15-20 km-t reményeim szerint. Jagodina után a szerbek átvették a horvát módszert és felüljáróról mérnek és egy nagy parkolóba kiviszik a forgalmat, ahol rendszám szerint büntetik a gyorshajtókat. Ebben az évben már 6-szor jelzett a "parkolás segítő radarom". Oda kell figyelni, igaz mi mindig 10-11 óra felé érünk erre a vidékre.
A határokon hétvégén még mindig nagy a forgalom.
Szia Csarlsz ! Rendkivül sok segítséget kaptam a fórumtól, igy kötelességemnek érzem, hogy segítsem a tervezőmunkádat.
2014. szeptember 3-án indultunk feleségemmel /idősebb házaspár, minimális idegennyelv ismeret mazda cx5/ a Balkán körutunkra. Belgrád - Skopje - Kalabaka - Athén./Pireusz/ Már a tervezésnél ugy döntöttem, hogy Albánia-Montenegró-Bosznia utvonalon jövünk haza. Athénból 12-én pénteken reggel indultunk az Ohrid tó partján fekvő Pogradecbe. 660 km. Athén - Lamia - Kalabaka - rá a 29-es autópályára Pogradecbe értünk 16 órakor. A görög-albán határ felé vezető út táblázva van ugyan, de könnyen téveszthető. lassan kell menni. GPS ott már nem működött. A határon átkelés néhány perc. A Bilisthi medencébe érsz. Kiváló ut - SH3 - mint nálunk a kétszámjegyű. ha lassan mész, a közlekedésük sem tud zavarni. Itt ért az első kellemes meglepetés. Az albán ember rendkivül szorgalmas és sokat dolgozik. Nem lehet a göröghöz hasonlítani. Pogradecben volt a szállásunk. Este édesvizi pisztráng sűtve nagy mennyiségben kettőnknek ugy emlékszem 4000 Ft összesen röviddel-sörökkel.Másnap tovább Tiranába. Pogradec után 10 km rossz út, mert most javítják, aztán Elbasanig kiváló. Ha van időtök ugorjatok be Lin-be. Kellemes hely az Ohridi tó látványával. A közlekedéssel vigyázz, figyeld őket, ők is figyelnek téged. nagyrésze vigyáz rád, kis része pedig a 20 éves mercsójával próbál erőlködni. Én mindig elengedtem őket. Tirana nagyszerű hely. Egy pillanatig sem érzed, hogy veszélyben lennél. A piacra feltétlenül menjetek ki és süttessetek mindenféle tengeri herkentyüt. Ketten degeszre ettük magunkat azt hiszem 3000 Ft-ból. A piac bejáratánál van egy kiülős söröző. Kiváló hely. Soha nem tapasztaltam, hogy be akartak volna csapni. Az idegen iránt szeretettel és figyelemmel vannak. árom nap elég is volt, mert mégis csak egy gazdasági központ és nem egy idegenforgalmi attrakció. Irány Kotor. Az albán határig lényegében kiváló út, az albán-montenegrói határ amely a tengerpartra visz könnyen megközelíthető és pár perc alatt átléphető. irány a tengerpart a hegyeken keresztül. Gyönyörű út, azt hiszem Barnál értük el a tengert. Út kiváló, rohanni egyébként sem lehet, de nem is szabad, mert a kilátás lenyügöző. Különösen Szent István szigete körül. Kotor félelmetesen szép. Útak kiválóak, itt már a GPS is működik. Kotor két nap látnivalóira elég. Onnan Szarajevó. Út a montenegrói szakaszon kiváló, mint nálunk a kétszámjegyűek. Panasz nem lehet. A Piva kanyon csodaszép. A Szepan polja /azt hiszem igy hivják/ határátkelő két perc, azt követően azonban a boszniai oldalom 30 km kritikán aluli út. éjszaka ne közlekedjetek ott. Keskeny, vizhordásos, kanyargós. M18-al van jelölve. Kritikán aluli, több helyen szerintem rendkivül balesetveszélyes. Amikor egybefolyik az M 18 és az M20 onnan ismét jók az utviszonyok. Szarajevó megér két napot emlékeivel, bazárjával. Itt is kiválókat ettünk, ittunk. szeptember 20-án értünk haza. Rendkivül szép élmény. Menni kell. Azt utakon egész balkánon kicsi a forgalom. Ha szállodákra vagy bármely más infóra vagy kiváncsi, irjál, szivesen válaszolok. Üdvözöllek Laci
kiderült, hogy a pár hölgytagjának azonos a vezetékneve az én pároméval. Sőt, mindketten jászberényi születésűek. Rokoni kapcsolatra nem derült fény, de mit lehet tudni, mindkét oldalon a nagyszülőknek számos testvére volt....
