Nem sértesz te meg senkit!
Viszont az határtalan szeretet amivel körülvesznek annál talán csak a szegénység nagyobb sokaknál.
Ennek dacára nem depisek mint mi,nem elégedetlenkednek állandóan mint mi.Szeretetre való az a magyarság és többet érdemelnének,de... Ott a de.
Egy két szituban bizony elrösteltem magam és égett titokban a pofámon a bőr... Azt a bizonyos anyanyelvünket viszont sokkal magyarosabban és kulturáltabban beszélik mint mi itthon és különösen vonatkozik ez az itthoni teeneger korosztályra, akik sem olvasni,sem beszélni nem tanultak meg,a munkát pedig csak a kifejezésből ismerik,persze tisztelet a kivételnek, mert van,igen, az a kevés...
Szóval Viksó ha van kedved és érzel irántuk lojalitást tegyél fel minél több fotót, mert nem szép ez az Erdély, hanem gyönyörű! Ha már mást nem is kapnak tőlünk, de kapjanak annyi reklámot,hogy sokan merjenek hozzájuk kimenni és evvel is segíteni őket ebben a formában. Ökoturizmus.
#1542342010-12-17 17:58:29 Válasz a #154233. hsz-ra
Igen végtelenül kedvesek. A magyar nyelv szépségét őrzik. Ezzel kapcsolatban korábban azt irtam:
"Amikor székelyföldön jártam mindig hallgatóztam, annyira élvezetes a beszédük. Legalább lesz honnan meritenünk, mert szép hazánkban egyre több idegen szót használunk."
Vannak képeim, csak nagyon kell válogatnom, mert a képen levők nem biztos, hogy szeretnék a nyilvánosságot.
Örülök, hogy a 2004-s decemberi szavazat ellenére nagy az érdeklődés Erdély iránt. Csak sztem ez a kép sem valós, amolyan "turistás". Ott is, ugyanúgy mint máshol, másként viselkednek vendéggel és más a valódi élet. Vannak szegényebb faluk, de nem mindenki szegény. Erdélyben mindig is volt egy nagyon nagy intellektuel réteg, ne csak a természetet nézzétek meg, hanem látogassatok el Mvhelyre, Kolozsvárra. A Szentgyörgyi magyar színházban Bocsárdi László az egyik mai leghíresebb modern rendező, aki minden ellene indított kampány ellenére fantasztikus munkát végez. Nézzetek be a ma Babes-Bolyainak csúfolt hajdani Bolyai egyetemre Kolozsváron, a Bolyai Farkas liceumba, a kultúrpalotába, magyar színháza Mvhelyen, vásároljatok erdélyi magyar irodalmat, költészetet, meg lesztek lepve. Az autó mellett futkosó toprongyos magyar gyerekek képe nem tudom hogy született meg, de valszeg valami isten háta mögötti faluban, de mindenképpen nem lehet ez egy általános kép Erdélyről! A 100 éve minden eszközzel a magyar nyelv betiltásán és megszüntetésén dolgozóknak még várniuk kell.. igaz már nem sokáig:(
Kedves Ágni. Ez a kép nem turistás, mert én magam is résztvettem ezen a zarándok útvonalon. Bizony hihetetlen mások számára, hogy micsoda őszinteséggel indul ez a menet. Micsoda áhitattal imádkoznak. Elég annyi ha megnézed a csiksomlyói közvetitést. Úgy gondolom a hitük miatt birtak ki minden megpróbáltatást,Összetartottak, őrizték hagyományaikat. 2000 évben voltam kint először, és csak bámultam mennyire vigyáztak a müemlékekre. Itt nálunk közel nincs ennyi, mégis a legtöbb lepusztult állapotban volt akkoriban . Persze van szegényebb oldal, még az értelmiségiek körében is. Egy alkalommal orvos családnál volt a szállásunk. Azonkivül , hogy rendkivül figyelmes, kedves család volt – 2 generációs - látszott, hogy szükségük van arra a bevételre amit tőlünk kaptak.
Tv-ben láttam Böjte Csabát amint meglátogatja a rossz körülmények között élő családokat, hogy a gyerekeket az otthonba vigye. Hát bizony rettenet,az a körülmény ahogyan éltek.
A 2004-es szavazásról meg annyit, hogy azok is nemmel szavaztak akik onnan származtak A számlálók nem hittek a szemüknek, ujból kellett a szavazatokat számolni.
Hidd el nekem, hogy amiért nemmel szavaztunk annak oka volt.
#1542502010-12-18 21:22:24 Válasz a #154248. hsz-ra
Kedves Vikso, nem. Nem szavaztak nemmel azok, akik onnan származtak és ha van ilyen, szégyellheti magát.
Persze, hogy voltak és vannak szegényebb családok, mint mindenütt a világon. Én csak azt szeretném mondani, hogy hiba megint ez az általánosítás. Főleg a kocsi után futó toprongyos gyerekek képe mint általános Erdélyi kép sértő minden erdélyi magyar számára. Az erdélyiek magas kultúrális színvonalukkal, nagyon erős magyar iskoláikkal rengeteg kiváló embert adtak úgy a mai Erdélynek, mint a mai Magyarországnak. Tudom, hogy senki nem rosszindulatból írja ezeket, de minden sorból a sajnálkozást éreztem ki. Az erdélyi magyar nem sajnálatra méltó ember és sosem volt az, a legnagyobb bajban is mindig büszkén hordta és viselte magyarságát és ez ma is így van, de sajnos már nem sokáig. Tudom, hogy Ti is éppen erről beszéltek, csak az árnyalatokban van a különbség.
Én inkább ilyesmiket ragadnék ki a természeti képek mellett
..inkább, mint a csíksomlyói búcsú képét, ahol a vallásos tömeg napokig elözönli a falut. Ez Bernády György, Marosvásárhely legjelentősebb polgármestere, akinek a nevéhez fűződnek Mvhely legszebb épületei és legjelentősebb reformjai. Inkább ide özönlene az a rengeteg nép, akkor bizonyosan a románok nem tudnának lassan mindent megsemmisíteni, ami magyar.
Jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetek teljesen kizárták nálunk a mediterrán éghajlatú országokba az utazást,de szó, ami szó, ami dominált és dominál az marad:irány Erdélyország.
Hargita megye és "fővárosa" Csíkszereda.
Biztosan nem vagyok egyedül és lesznek olyan "görögszeretők" akik változtatásnak a jelenlegi állapotok miatt ezt tökéletes,olcsóbb,elérhetőbb és hasonlóan szép megoldásnak tartják. Gondolom én... Te mit gondolsz?
Persze saját kocsival történő barangolásra és apartmanos megoldásra gondolok.
#1635792011-05-29 14:04:52 Válasz a #154247. hsz-ra
Ennyi baromságot egy rakáson régen olvastam Erdélyről ; eddig nem is vettem észre, csak most, hogy ismét oda készülök utazni.
Idézet:
Örülök, hogy a 2004-s decemberi szavazat ellenére nagy az érdeklődés Erdély iránt.
Teljes sötétség! Mi köze van a kettőnek egymáshoz ? Ez a fórum nem politizálásra való, ezért nem részletem, de elkeserítő egy volt helybeli ilyen világlátása, mondhatnám csőlátása.
Idézet:
Vannak szegényebb faluk, de nem mindenki szegény. Erdélyben mindig is volt egy nagyon nagy intellektuel réteg.
Ez borzasztó ! Szóval a „nagyon nagy intellektuel réteg” nem szegény, vagy talán fordítva; aki nem szegény az „intellektuel”? Látszik ebből is (nem én találtam ki): nem mindenki művelt, aki képzett…
Idézet:
Az autó mellett futkosó toprongyos magyar gyerekek képe nem tudom hogy született meg…
Ezt hol olvastad? Ugye nem arra gondolsz, amit én írtam, mert, ha igen, akkor olvasd el még egyszer, hátha megérted!
Idézet:
Ott is, ugyanúgy mint máshol, másként viselkednek vendéggel és más a valódi élet.
Te már csak tudod…
Idézet:
Az erdélyi magyar nem sajnálatra méltó ember és sosem volt az, a legnagyobb bajban is mindig büszkén hordta és viselte magyarságát és ez ma is így van, de sajnos már nem sokáig.
Valóban nem méltó sajnálatra, ugyanúgy nem, mint a magyarországi magyar, mert képtelen magának – akkor is, amikor már lehetne - egyetértésben alkalmas vezetőket találni, így marad a széthúzás, egymás „gyilkolása” ellendrukkereink legnagyobb örömére. Ma is sokan hordják magasan magyarságukat szerte a világban, de többre régóta nem futja…
Én már végigjártam Románia szinten minden részét, de nyitottan mindenre, s nem nacionalista szemüvegben. Írtam már élményeimről érintőlegesen, s ezt a nyitottságot javasolom mindenkinek akárhova is utazik. Persze, hogy van nagyon sok tragédia a múltban és a jelenben egyaránt (vegyük észre: szerte a világban!), de van igyekezet (s persze gáncsoskodás is bőven) a normalizálásra. Igyekszem megmaradni mindenre nyitott turistának (nagyon nehéz).
Ezúttal – június végén - jórészt a szászok földjét próbálom alaposabban bejárni. Ne bonyolódjunk bele az ő sorsuk elemzésébe, elég lenne már az is, ha valamivel többen megismernék ezt is, s nem csak a hangzatos szólamok szintjén…
#1635812011-05-29 14:25:30 Válasz a #163580. hsz-ra
Köszönöm!
Valóban megyek Segesvárra is, de csak nosztalgiából pár órára, ha már... Most zömében a szász erődített templomok "apraját" szeretném jobban megismerni, s persze, azért lesz bőven magyar vonatkozású úti cél is; ki sem bírnám...
Hazaértünk Erdélyből, de sajnos, ez a kiruccanás gyengécskére sikerült; elmosta az eső a tervezett programok egy részét, a kis szász falvak közötti rendkívül rossz utak miatt helyenként rövidíteni kényszerültünk, ráadásul gyengélkedtünk is pár napig. Szerencsére nagy veszteség nem ért bennünket, mert Erdélyben és Románia-szerte ami igazán fontos egy turista számára, azt már lényegében korábban (több részletben) láttuk. Mostanra elsősorban a kisebb szász erődtemplomokat, s persze néhány más „apróságot” terveztünk megnézni.
Nem szeretnék semmiféle összehasonlítást tenni, következtetéseket levonni, csupán közzé teszek utunkról egy egyszerű kis történetet. Aki valamit is tud az erdélyi szászokról, kényszerű kitelepülésükről, a kevés otthon maradt sorsáról, valamint az ottani viszonyokról úgy általában, az fogja érteni, miről is van szó. Elgondolkodtató…
Lepusztult falvak, elhagyott házak, kritikán aluli utak, sötét-arcú emberek; így érkezünk meg a Segesvártól délre fekvő Apold (románul is Apold, németül Trappold) faluba, ahol a szász gótikus erődített evangélikus templomot szeretnénk megnézni. Kiszállva a kocsiból két éppen csak iskoláskorú kislány jön oda hozzánk; reflexből rosszat sejtek, aztán szinte elszégyellem magam. Tisztán és érthetően németül mondja a nagyobbik: Mária vagyok és téged hogy hívnak? Bemutatkozunk, s ha már… akkor meg is kérdezem, hogy nyitva van-e, látogatható-e a templom (ami egy kis dombon van, s feleslegesen nem lenne jó felmenni). A szeme sem rebben, hogy németül válaszolok; természetesen nyitva van, mondja, menjünk csak utána, megmutatja az utat. Mindezt ragyogóan tiszta németséggel, mosolyogva, kedvesen, s már megy is előttünk. A templomerőd védőfalának kapujáig kísér, ami valóban nyitva van; bemegyünk. Harangjáték szólal meg az ajtó nyitására, amire előjön a „gondnok”, s szintén németül üdvözöl, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Azon, hogy németül válaszolok és érdeklődök, hogy bemehetünk-e és van-e belépődíj, ő sem lepődik meg. Nincs belépő, de adományt szívesen elfogadnak, mondja. Bajban vagyok, mert csak nagyobb címletem van; kérdem, fel tudja-e váltani. Mutatja, merre menjek az udvaron át a templom bejáratához, s bent a templomban egy tányérban gyűjtik az adományokat, nézzem meg, szerinte ott fel tudom váltani. Megköszönöm; otthagy, megy a dolgára, mi meg megyünk szétnézni. Valóban volt a tányérban annyi, hogy tudtam váltani…
Kifelé menet megint megszólalt a haragjáték; megvártam, amíg előkerül a „gondnok”. Mondtam, hogy sikerült váltani és elköszöntünk; megköszönte az adományt, elköszönt ő is, aztán ment a dolgára. Kint a kislány várt, és kérdezte, tetszett-e. Nem volt bátorságom elmondani a csodás műemlék pusztulásának látványa feletti szomorúságom. Visszakísért a kocsihoz és elköszönt. Sokat kotorásztunk, mire találtunk valamit, amivel kedveskedhettünk neki; megköszönte és integetett ahogy elindultunk…
Nincs beírva úticél.
Azt a bizonyos anyanyelvünket viszont sokkal magyarosabban és kulturáltabban beszélik mint mi itthon és különösen vonatkozik ez az itthoni teeneger korosztályra, akik sem olvasni,sem beszélni nem tanultak meg,a munkát pedig csak a kifejezésből ismerik,persze tisztelet a kivételnek, mert van,igen, az a kevés... 
Válasz a #154233. hsz-ra
Ez a kép nem turistás, mert én magam is résztvettem ezen a zarándok útvonalon. Bizony hihetetlen mások számára, hogy micsoda őszinteséggel indul ez a menet. Micsoda áhitattal imádkoznak. Elég annyi ha megnézed a csiksomlyói közvetitést. Úgy gondolom a hitük miatt birtak ki minden megpróbáltatást,Összetartottak, őrizték hagyományaikat. 2000 évben voltam kint először, és csak bámultam mennyire vigyáztak a müemlékekre. Itt nálunk közel nincs ennyi, mégis a legtöbb lepusztult állapotban volt akkoriban . Persze van szegényebb oldal, még az értelmiségiek körében is. Egy alkalommal orvos családnál volt a szállásunk. Azonkivül , hogy rendkivül figyelmes, kedves család volt – 2 generációs - látszott, hogy szükségük van arra a bevételre amit tőlünk kaptak.
_bernady_gyorgy_marosvasarhely_t_rgu_mure_bocskai_vince_1994_2.jpg)
; eddig nem is vettem észre, csak most, hogy ismét oda készülök utazni.
? Ez a fórum nem politizálásra való, ezért nem részletem, de elkeserítő egy volt helybeli ilyen világlátása, mondhatnám csőlátása.
