Élménybeszámolók
Nyomtatóbarát verzió
  Fórum : Világjáró
Hozzászóló Üzenet
# 1
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Jox
Admin
Admin
3258 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#47486 Üzenet linkje2007-10-24 08:52:52  Élménybeszámolók

Ebbe a témába csak - nem görög - beszámolókat írjatok!
(Az egyéb kérdéseket és válaszokat ne ebbe a témába írjátok!)

Késõbb lehet hogy lesz a Hellasz-on egy külön rovat a nem görög beszámolóknak is.
Az ide bemásolt, megfelelõ formába megírt írások bekerülhetnek majd oda.



Legutóbb Jox szerkesztette (2008-03-17 13:15:42), összesen 1 alkalommal
# 2
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Vojandi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
4595 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#47511 Üzenet linkje2007-10-24 16:11:01 

Egy õsrégi olasz körút

1995. júliust írunk...de régen is volt. Július 19-n érkeztem meg Korfuról és négy nappal késõbb, 23-án este 10 óra körül autóba ülünk és irány Itália. A csomagtartó dugig tele van pakolva kemping felszereléssel és kajával. 20 éves vagyok, beszari, (még sosem voltam így magánszervezésben sehol) de kalandvágyó. Fejenként 30.000 Forinttal (akkor két havi fizetésem) vágunk neki a 12 napos útnak. Az éjszakai vezetés nem az erõsségem, de váltjuk egymást. Hajnali 5-kor lépjük át az olasz határt Tarvisiónál. Abban elõre megegyeztünk, hogy autópályára sehol sem megyünk fel, mert spórolni kell a költségekkel. Én mindenképpen látni szeretném a Garda-tavat, amirõl már annyi csodaszép képet láttam. Kicsit luxus, csak a tó miatt ekkora kitérõt tenni, de fiatalok vagyunk és a tatár sem ûz. Szóval irány Udine, majd a 13-as úton Vicenza felé, onnan északnak a Dolomitokba, melyek ezerrel lenyûgöznek. Már dél is elmúlik, mire elérjük a Lago di Garda északi csücskét és elindulunk onnan a keleti parton délnek. Pár km-rel Riva után jön egy hosszú, félig nyitott alagút, ezután leparkolunk a keskeny sávba a sziklafal alatt, hogy 1-2 órás pihenõt tartsunk. Megfürdünk a jeges vizû tóban, majd szunyókálunk egy órát a parton, indulni is kell tovább. Mégis megérte, mert a tó környezete feledhetetlen hangulatot sugároz és mély benyomást tesz rám. Este 8 óra felé már Bolognában bénázunk, mert ott nem sikerül a városból, a Pisa felé vezetõ alsóbb rendû utat megtalálni. Vagy két óra eltelik itt ezzel. Kicsivel Pisa elõtt útszéli parkolóban éjszakázunk az autóban. Alig bírok aludni és reggelre minden porcikám elgémberedik.
Már 25-ét írunk, de mi még jóformán semmit sem csináltunk, csak utaztunk. A ma délelõtt pisai városnézéssel telik. De errõl a Dóm tér látványosságain kívül már nem sok emlékem van. Délután fürdünk és pihenünk egy Livorno környéki szép strandon. Indulásunk óta rágcsálnivalókon kívül semmi mást nem ettünk. A strandolás után nekiindulunk alsóbb rendû utakon Róma felé. Nagyon kell koncentrálni, hogy ne az autópályán lyukadjunk ki és így persze sokkal hosszabb ideig is tart az út, mint gondoltuk volna. Este 8 óra körül megérkezünk Rómába. Viszonylag könnyen megtaláljuk a városon kívül fekvõ kempinget, amibe még jóval korábban, otthon lefoglaltunk az Autóklubbnál egy kõházban lévõ szobát. A szoba mini, és csak egy vasrúgós ágy van benne, melynek matraca a földig lelóg, ha ráfekszünk. Matracpumpálás, bevásárlás a kemping boltjában, kempinggázon fõzünk vacsit (bár tilos a szobában meggyújtani). A boltban a lábamra tolnak egy bevásárló kocsit, egyik lábujjam megsebesül és kétszer akkorára duzzad, sántikálni tudok csak vele. Jó lesz így a városban kószálni holnap. Egy emeletre egy fürdõszoba és mellékhelyiség jut, de az nagy és tiszta, belülrõl kulccsal zárható. Az ágy bitangul kényelmetlen, nem sokat alszom az éjjel.
26-án reggel bemegyünk autóval a városba és valami csoda folytán sikerül egy nem fizetõs parkolót találnunk, ahol egész napra otthagyhatjuk az autót. Hamarosan felizzik a levegõ, a mediterrán nyár kellõs közepén van Rómában vagy 40 fok. Elsõként a Szent Péter térre megyünk, onnan pedig be a bazilikába. Odabent hatalmas tömeg van, és kellemes hûvös levegõ. Minimum egy órába telik, míg körbejárjuk és megcsodáljuk a hatalmas templom belsejét. Jó lett volna felmenni a kupolába is, de oda akkora sor áll, hogy szerintem mára nem is érnénk annak a végére. Innen elindulunk (persze mindenhova gyalog) a Vatikán Múzeumba. Oda is hamar bejutunk, ma kivételesen nincs nagy tömeg. Csodálatos az egész. Néha kikukucskálhatunk a nyitott ablakokon a belsõ kertbe is, az is lélegzetelállítóan szép, pálmák és délszaki növények díszítik. Leírhatatlanul sok a látnivaló: antik gyûjtemények, térképek, misszionáriusok gyûjteménye, Raffaello stanzái (falfestményei), Raffaello loggiái, a Sixtusi-kápolna Michelangelo fergeteges plafonfestményeivel; a többire már nem emlékszem, meg arra sem, hogy hány órám át bolyongunk a múzeumban kittikadtan. De odakint azóta forró katlanná vált a város. Magunkkal hozott italunk hamar elfogy, és azután a rengeteg római ivókút vizébõl iszom lépten-nyomon. Csak úgy vedelem a vizet, sokszor pedig lelocsolom végtagjaimat, egész testemet ruhástól a hûs vizekkel. Az Angyalvár a következõ állomásunk. Megnézzük, kívülrõl belülrõl. Késõbb még egyszer visszatérünk a Szent Péter bazilikához, mert egy részét nem lehetett megnézni délelõtt és azt reméljük, hogy ezt most megnézhetjük, de most is le van zárva. El is telt a nap és fáradtan autózunk ki Lido di Ostia partjára. Embertumultus lepi el a strandot. A homok fekete, a vízben pedig nagy kövek vannak, amiket nem lehet látni. Kb. 5 percbe sem telik, és sikerül egy ilyen éles kõvel elvágni az (amúgy is már sérült lábamon) a kislábujjamat. Azaz a kislábujjam és a talpam találkozásánál lévõ bõrrészt vágja át a kõ nagyon mélyen. Vérzik, mint az örült, a seb telemegy homokkal. Eddig is bicegtem már, de ezután már csak húzom a fél lábam magam után.
27-én megint kora reggel bemegyünk a városba, találunk megint jó parkolót, bár nem könnyen. Közben minden nap elautózunk többször is egy keresztezõdésben, ahol erõszakosan ablakot pucolnak nekünk, hiába tiltakozunk, aztán ízes olasz szitkozódással küldenek melegebb égtájakra minket, amikor egy vasat sem fizetünk a szolgáltatásért. A mai program sûrû nagyon. Az elsõ célpontunk a Colosseum. Mindenhol diákbelépõt fizetünk, de még így is drágák a jegyek. Itt rengeteg idõt eltöltünk, majd bejárjuk az egész Forum Romanum romterületét. Innen Victori Emanuel emlékmûvéhez lyukadunk ki. Innen caplatás az embert nem kímélõ melegben a Palazzo del Quirinalehoz, majd a Trevi kúthoz. Közben ma is kiiszom Róma kútjainak összes vizét. A Spanyol lépcsõ sajnos felújítás alatt áll, teljes egészében le van zárva, körbe van kerítve és egy darab virág sem díszíti. Pedig hogy vágytam rá, hogy a virágerdõben elveszõ lépcsõkön készülendõ fotókhoz pózolhassak. Csatangolunk tovább ebben a negyedben. Elmegyünk Marcus Aurelius oszlopához, melyen a császár hadjáratait elevenítik meg a csigavonalban felfelé kanyarodó dombormûvek. Ez nagyon tetszik! Következik a Pantheon, ami világviszonylatban is hihetetlen teljesítményû építészeti csoda. Ezután már alig vonszolom magam, nem beszélve a félig lifegõ kislábujjamról. Érdekes módon még mindig szünet nélkül bírom nyakalni Róma kútjainak vizét;így érkezünk meg Tevere-folyó partján sétálva a Tiberina-szigetre, majd megkeressük az Igazság szájának becézett kõplakett-fejet. Én ugyan be nem dugom a kezem a szájába. Nem mintha hazudós lennék, de nem szeretem az ilyen zsákbamacskákat. Minekután már vagy 30 km-et gyalogoltunk ma és iszonyúan fáj a lábam, na meg kb. 10 liter kútvizet megittam, irány ma este is Ostia strandja. Ma nem virgonckodunk, inkább a kövekbõl álló mólón tanulmányozzuk a rákokat és a csodaszép naplementét. De még ezzel sem ért véget a mai nap. Sötétedés után irány újra a belváros. Nagy nehezen találunk parkolót, és újból végigsétáljuk a nappal már látottak felének környékét: Colosseum esti kivilágításban, Trevi-kút by night, Spanyollépcsõ stb. Mit is mondjak? Kész vagyok, de nagyon. Alvás a kempingben, a kõházban.
28-án reggel indulunk tovább. Célunk most a Sorrentoi-öböl. Ismét autóúton megyünk pálya helyett. Koradélután már ott is vagyunk a sorrentoi kempingben. Ez magától Sorrentotól egy picit délebbre fekszik, egy magas, meredek sziklapart tetején, lépcsõzetesen kiépítve, olajfák között. Innen le lehet menni egy picike, kavicsos-sziklás, saját strandra is. Felállítjuk a kölcsönkért sátrat és strandolással töltjük a nap hátralevõ részét. Estefelé elindulunk Sorrentoba gyalog, de meggondoljuk magunkat. A kempingbõl rálátni az egész Nápolyi-öbölre, sõt még Nápoly is látszik a távolban. Itt négy napot töltünk el pihenéssel. Nagyon gondolkozunk, hogy átnézünk Caprira is, de nem merjük a sátrat (tele holmival) itt hagyni, sem pedig az autót (tele holmival) a kikötõben. Egyik nap elmegyünk a Vezúvhoz. Elõbb Pompeit és Herculaneumot látogatjuk meg. Hatalmas nagy a romterület, hihetetlen hatása van, ahogy az ember az ókori utcákon járva magába szívja az akkori élet hangulatát. De elgondolkodtató és megdöbbentõ is, a vulkáni hamu és kõzet alá temetett város sorsával szembesülni. Azután felmegyünk a vulkánra: eleinte lehet menni autóval is, nagyon szerpentines az, majd az utolsó szakaszt gyalog kell megtenni. Életemben elõször pillantok bele egy vulkán kráterébe. Különbözõ színû vulkáni kõzetet gyûjtök és ámulatba ejt a vulkán. Innen Nápolyba indulunk, de mikor odaérünk, pillanatok alatt idegbetegek leszünk a lehetetlen közlekedéstõl és ahelyett, hogy bármit is megnéznénk, inkább hazamenekülünk. Végtelen a dugó egészen Sorrentóig. A legrosszabb Torre del Greco faluban, itt sokáig csak állunk egy helyben és maffiózó kinézetû alakok rohangálnak az utcán. Az ellenségemet sem küldeném ide éjszakázni. A négy nap elrepül. Sok minden értelmeset nem csináltunk itt.
Augusztus 1-én indulunk el Firenzébe. Ott másnap estére van szálásunk foglalva, így visszatekintve nem is látom az értelmét, miért egy nappal korábban indulunk. Útközben megállunk egy Gaeta nevû hely csodaszép strandján. Két sziklás tengerpart között húzódik a pár száz méter hosszú aranyhomokos part, a víz is nagyon tiszta és lassan mélyül. Itt töltjük a délutánt. Rómáig a parttal párhuzamos úton haladunk, majd elfordulunk Terni felé, egyre beljebb a csizma belsejébe, az Appenninek-hegységbe. Itt valami leírhatatlanul gyönyörû a táj. Néha türkiz színû tavak mellett kanyarog az út. Amikor beesteledik, megállunk egyszerûen az út mellet és megpróbálunk az autóban aludni. Persze most sem túl nagy sikerrel. Reggel továbbutazunk Firenzébe, ahova már kora délelõtt meg is érkezünk. Itt egész nap várost nézünk és álmosan, fáradtan csellengünk mindenfelé. Parkolóban, csomagtartóból eszünk májkrémes kenyeret. A fiesolei kempingben egy éjszakára, elõre, telepített lakókocsit foglaltunk. Ez a római kõháznál sokkal komfortosabb.
3-án reggel továbbutazunk Velencébe. Leparkolunk Mestrében és busszal megyünk be a lagúnavárosba. Utolsó pénzünkön veszünk egy napi vízibusz jegyet és egy szendvicset (már semmi kajánk, se pénzünk sincs) veszünk és bejárjuk Velencét tövirõl hegyire. Este indulunk útnak hazafelé. Egy parkolóban nyesek mindenféle színû leander bokorból pár hajtást (késõbb mind kihajtanak és nagy bokrokká fejlõdnek az évek során). Éjjel utazunk, akárcsak, mint amikor jöttünk. 4-én reggel érkezünk haza.



Legutóbb vojandi szerkesztette (2007-11-06 22:08:32), összesen 2 alkalommal
# 3
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Vojandi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
4595 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#47578 Üzenet linkje2007-10-26 12:43:13 

Bodensee (Boden-tó és nem bódeni!!!)

2004. augusztusában a Großglocknerhez készültünk egy négy napos hétvégére, de a tervezett út elõtt két nappal ott 50 centis hó esett a hegyekben, így nem mertünk nekivágni. Helyette a Boden-tó mellett döntöttünk.

2004. Augusztus 27-én reggel indulunk Münchenbõl. Csak 3 napra tudunk elmenni. A kis autó dugig tele van pakolva a kemping holmikkal, tetején meg a két bicikli. Útközben megnézzük a Wangen nevû városka óvárosi részét. A városmagot városfal vette valamikor körbe. Ebbõl már csak a boltíves átjáróval rendelkezõ magas és jelenetekkel telefestett falu tornyok maradtak meg. Ezek a városok egy kaptafára épültek: lovagmesék épületeit idézõ óváros, a régi „Fachwerk-házak” (ezek azok, amiken fagerendák vannak kívül keresztbe), kutak, muskátlik…Wangenrõl nem tudok mesélni, szép ahogy van, árulkodjanak a képek róla.
Lindauban jártam már 12 évesen, de csak az oroszlános kikötõi kapu, képe rémlik fel bennem. Pedig a városnak nagyon hangulatosak a macskakõvel lerakott utcái és a festett házai. Az idõ túl párás ahhoz, hogy átlássunk az osztrák oldal, többnyire hófedte hegyeire. A sétáló utcán rátalálunk kedvenc gyorséttermünkre, a Nordseere, ahol mindenféle halas finomságot lehet enni, itt ebédelünk meg. A kék égen hatalmas Zeppelin repked. A közeli Friedrichshafenben gyártják õket. Kettõ üzemel: az egyik a Boden-tó felett repked (turistákkal, jó borsos pénzért), a másik elrepül néha Münchenbe és ott köröz szép idõben a város felett. A Zeppelin látványa visszarepíti képzeletemet századfordulóra.
Sok mindent szeretnénk a mai napon megnézni és mivel a fél nap már eltelt, nem idõzhetünk sokáig egy városban, indulunk is tovább az északi part mentén. Az országútról balkéz felé a tóra lehet látni, jobb oldalt pedig végtelen alma- és körtefa ligetek díszítik a tájat. Megérkezünk Markdorfba. A település egyik terét mediterrán hangulat uralja, banáncserje, bouganvilleák csodálatos színáradata fogad. Amúgy itt nincs sok látványosság. Tovább is állunk Meersburgba. Ez a település is visszarepít minket pár évszázaddal. A meredek tóparton álló ódon vár udvarában régi vizimalmot lehet megtekinteni, az óváros kanyargós, meredek utcáit pedig gyönyörû Fachwerk-házak ékesítik. Meersburgban nem elég a fél óra, vissza kell mennünk a parkolóba, és meghosszabbítjuk az idõt. A tó összes településében nagyon nehéz parkolóhelyet találni és pokoli drága az óradíj.
Uhldingen a következõ állomásunk, ahol a történelem derekán itt élt népek cölöpházainak felépített másait lehet megnézni egy skanzenhez hasonló szabadtéri múzeumban. Itt ér bennünket a naplemente, ideje kemping után nézni. Uhldingen és Überlingen között találunk egy nagyon szép kempinget. Mágneskártyát adnak, és csak azzal lehet kinyitni mind a kemping sorompóját, mind pedig a zuhanyzó-mosdó egységeket. Minden tiszta, ápolt, van forró víz (érme nélkül) és még hajszárítók is. Itt éjszakázunk.
28-án reggel, korán kelünk, pakolunk és továbbindulunk az északi part mentén. Elsõ célpontunk Salem, ahol egy nagy kastély és apátság, valamint annak kolostora és egy borászati múzeum kiállítása találhatók egy hatalmas, rendezett parkban. A belépõ elég húzós, de lehet úgy is venni, hogy csak bizonyos részekre szóljon a jegy, így többféle árban is van. Mi olyat veszünk, ami csak a külsõ területre érvényes, tehát nem mehetünk be a kastélyba stb…A nagy kertben akár órákig is lehetne sétálni. El is megy itt sok idõ. Az egyik épület alagsorában kiállított régi tûzoltó készülékeket ezzel a jeggyel is meg lehet nézni. Megint dél van, mire továbbindulunk. Überlingenbe megyünk. Ott szinte lehetetlen az óváros közelében parkolni, ezért a domboldalba épült város fentebbi, kertvárosszerû részében parkolunk, lekapjuk a bringákat a kocsi tetejérõl és nekiindulunk egy biciklis városnézésnek. Überlingen is lenyûgözõ, de nálam Meersbug viszi a pálmát. A fõtéren lelakatoljuk a bicikliket és jó órát töltünk el a város magját bebarangolva. A Boden-tó a nyugati részén két villaszerû nyúlvánnyal rendelkezik, egy ilyen nyúlvány kb. 20 km hosszú. Az északi „vizes ágat” a délitõl elválasztó földnyúlványon kell egy nagyobb kerülõt tennünk, hogy szárazföldi úton eljuthassunk a Mainau-szigetre. Überlingenbõl is mehettünk volna hajóval, de az túl drága volt.
Mainau-szigethez egy egész nap kellene, de nekünk csak pár óránk van. A belépõ itt s jó magas árban van. Rövid fahídon lehet átsétálni a parkolóktól a szigetre. A virágok szigetétõl többet vártam el, mint amennyit kínál. Van egy pár jópofa forma, de sokkal több és fõleg többféle virágot vártam el a helytõl. Nem mintha kevés lenne az, ami itt van, de vagy 100 méteren át mindig ugyanaz. A kastély mellett van külön pálmaház és lepkeház is. Ezeket is megnézzük, körbejárjuk a szigetet és máris késõ lett, mi pedig még meg akarjuk ma Konstanzot is nézni. Már alacsonyan jár a nap, mire odaérünk a határvárosba, ahol szintén kintebb parkolunk és újból kerékpárral járjuk be a tüneményes várost, melynek a kellõs közepét szeli át a német-svájci határ. Nagyon gyorsan kempinget kell találnunk a környéken, különben már nem lesz nyitva egyiknek sem a recepciója. Nagy nehezen találunk egyet, valamivel Radolfzell elõtt. Közvetlenül a tóparton fekszik, és dugig tömve van. Nincs sok választási lehetõségünk, felverjük egy buckás sarkon a sátrat. A zuhanyok egy düledezõ faviskóban vannak, a wc rémes. A tegnapi luxuskemping után ez egyenesen katasztrófális. Vacsorát melegítünk és kint sörözgetünk még a sátor elõtt, de „bárányhimlõsre” marnak a szúnyogok.
29-én reggel megint kapkodva pakolunk és elindulunk Svájcba. Elkezd esni az esõ, mi több szakadni. Elsõ célpontunk Schaffhausen, a rég látni áhított vízeséssel. Szerencsénkre, mire odaérünk, már csak szemerkél. A vízeséstõl olyan 4-500 méterre tudunk parkolni, visszasétálunk a Rajnaparton. Átsétálunk a vízesések közötti hidakon, fel a kastélyhoz, majd onnan a Rajna másik oldalán egy erdei ösvényen megyünk vagy fél órát a következõ hídig, ahol visszatérhetünk a parkoló oldalára. Majd elmegyünk biciklivel várost nézni. Scahaffhausent mindig csak a vízesésekkel hozzák összefüggésbe, pedig maga a város is csodálatos.
Iszonyú gyorsan szalad az idõ. Lassan már el kell indulnunk hazafelé, de Stein am Rhein városát ki nem hagynánk, ha már itt vagyunk. Mire parkolót találunk, megint ömlik az esõ. Fél órát várunk az autóban, majd mikor alábbhagy, elindulunk ernyõvel. Ez a legszebb város a Boden-tó körül, amit eddig láttam. Jól bevásárolunk svájci csokikat (persze az egekbe menõ áron), aztán elindulunk a déli part vonalát követve hazafelé.



Legutóbb vojandi szerkesztette (2007-11-06 22:11:30), összesen 2 alkalommal
# 4
KijelentkezvePrivát üzenet küldése
Atosz
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
1762 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#47585 Üzenet linkje2007-10-26 14:24:34 

Szia Andi!

Látom rendesen kiteszel magadért a leírásokkal.Köszönöm és megköszönöm mások helyett is ezt a rengeteg tájékoztató jellegû élmény-
beszámolót.Ha még egy kicsit ráhajtasz még útleírásokat könyv alakban is
megjelentetsz.Úgy érzem van benned erre hajlam. icon_wink.gif Elnézést az off-ért.


Üdv:Atosz

# 5
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Vojandi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
4595 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#47586 Üzenet linkje2007-10-26 14:40:09 

Kedves Atosz! Immáron két könyv már két éve meg vagyon írva, de csak itthon eszia fene. Ezt most hagyjuk inkább.
Ne aggódj, kaptok ide még beszámolót! icon_smile.gif

# 6
KijelentkezvePrivát üzenet küldése
Atosz
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
1762 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#47588 Üzenet linkje2007-10-26 14:45:51 

Én nem aggódom,csak megköszöntem a leírást! icon_wink.gif


Szasz.

# 7
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Vojandi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
4595 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#47592 Üzenet linkje2007-10-26 15:01:19 

Nagyon szívesen! icon_wink.gif
# 8
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Vojandi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
4595 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48183 Üzenet linkje2007-11-05 12:59:48 

Magyarország 2005. Május 30- júnus 5.
Szilvásvárad - Balaton, 1. rész


Most azon érdekes helyzet áll fent, hogy nem Magyarországról külföldre utazunk, hanem Németországból Magyarba…nyaralni. icon_razz.gif
Egy napot Budapesten töltünk anyukámnál, majd másnap reggel indulunk Szilvásváradra. A szállást jó elõre lefoglaltam. Neves szállás – mégpedig azért, mert a volt munkahelyem kb. 50 dolgozója járt már ott, belterjesen terjedt a cím. Délelõtt meg is érkezünk a Bükkbe, a régi parasztházhoz, melynek udvarában a nyárikonyha épületét alakította át a Piroska család egy apartmanná. A bútor 60-70-es évekbeli, van pici konyha és fürdõszoba is hozzá. Így sem laktunk még, ráadásul ilyen olcsón! Kipakolunk és elindulunk a Szalajka-völgybe sétálni. A vadregényes patakvölgy az államosításig Pallavicini Alfonz Károly õrgróf bekerített vadászterülete volt. A 60-as években megalakult Bükki Nemzeti Park és a fogathajtó világbajnokság megrendezése hazánk egyik jelentõs turisztikai központjává alakította. Hol egy-egy pisztrángkeltetõ medence mellett haladunk el, vagy éppen egy vízesést látunk, majd megnézzük az erdei szabadtéri múzeumot.
Felsétálunk a patak mentén a Fátyol-vízesésekhez, majd a nagy rétre és onnan az istállóskõi õsemberbarlanghoz (959 m). Az utóbbi szakaszt nem nevezném sétának, hanem kemény kiképzésnek – olyan meredek az út. A barlang hatalmas nagy és felhevült, izzadt testünknek nagyon hideg a levegõje. Az erdõben látunk mókust is. A rétre visszaérve felszállunk egy, már amúgy is iskolás gyerekekkel agyontömött kisvasútra, azzal zakatolunk vissza Szilvásváradra. A település neve a hajdani hámorokra vezethetõ vissza, mivel azokban szilíciumdús nyersvasat, szilvasat gyártottak. Manapság Szilvásvárad nevét a Pallavicini-kastéllyal, a Lipicai ménessel és reformátustemplommal hozzuk összefüggésbe.
Kicsit késõbb elindulunk Egerbe, Heves megy székhelyére. Elõbb megmutatom M-nek a várat. Mennyi emlék fûz engem ide…gyerekkorom emlékei: a sok zsóri-fürdõi nyaralás, az ide tett kirándulások, az Egri csillagok és egy rég elsárgult fénykép, amelyen hat évesen az egyik ágyú csövén ülök. Sétálunk a történelmi városrészben, fagyizunk, fényképezünk. Fura érzés külföldrõl hazajönni nyaralni – nekem legalábbis. M. külföldi itt. Megnézzük a klasszicista stílusú Fõszékesegyházat is, melyet 1970-ben emelt a pápa bazilika rangra, és az ország 3. legnagyobb temploma. Egerbõl hazafelé megnézzük a híres bélapátfalvai cisztercita apátságot. Az õsrégi, kora gótikus stílusú templom (12. század) bejárati oldala a pízai stílusú templomokra emlékeztet: Egy sor sárga tégla, egy sor vörös és nagy rózsaablak. Kár, hogy már rég zárva van, meg a nap is már lenyugvóban jár.

Másnap esõre ébredünk. Ennyi lett volna a meleg idõbõl? Az idõjárásnak megfelelõen ma az aggteleki karsztvidékre autózunk, és befizetünk egy barlangkörútra a Baradla-barlangba (talán 1.500 Ft fejenként?). Ezt a programot mindketten nagyon élvezzük, szeretjük a barlangokat és a szép cseppköveket, minden nagyon érdekel, de az egy szál széldzsekiben nagyon fagyoskodok. Kár, hogy ez a barlangtúra nem valami hosszú, szívesen elmentem volna beljebb is a barlangokba… 1985-ben alakult az Aggteleki Nemzeti Park, amelynek 19.708 hektáros területe szorosan kapcsolódik a Szlovák karszt Tájvédelmi Körzethez. Egyben nemzetközi védettséget is élvez: az UNESCO Ember és Bioszféra Programja kapcsán Boiszféra Rezervátum. Az Aggteleki-karszt túlnyomórészt a földtörténet középkorából származó, jól karsztosodó mészkõképzõdményekbõl áll. A barlangrendszerbõl Baradla-barlang a legjelentõsebb, mely a domicai ággal (Szlovákia) együtt 25 km. A magyar oldal ebbõl mintegy 17 km-es járatrendszer található, így ez hazánk legnagyobb barlangja.
Az esõ nem áll el. Jósvafõn nézelõdünk egy kicsit, a harangláb körüli kopjafás temetõben és megcsodáljuk a kis patakban a miniatûr vizimalom-kereket is. Ezután Miskolcra megyünk, ahol találunk egy nagy plázát. Ott ebédelünk és nézelõdünk egy kicsit. Az esõ csak nem akar alábbhagyni. Ha már esik, legyen a program is vizes: megkeressük a miskolctapolcai barlangfürdõt. A külsõ, nyitott medencés részt éppen feltúrták, építkeznek. A barlangos rész nekem nagy élmény. A melegvízzel töltött barlangjáratokban derékig ér a víz, olyan, mint egy kisebb labirintus és mi körbejárjuk minden rejtekét. Van egy eldugott terem is, ahol középen kõülésekre lehet ülni, itt öreg papák áztatják magukat, meg egy másik terem, amiben diszkógömb és lila fények vannak felszerelve és kamaszok ugrándoznak. Magammal hurcibáltam a fényképezõgépet is, mindent gondosan lefotózok. Élvezem. Kipróbáljuk a jacuzzit, a hideg vizes medencét, a forró vizeset, a szaunát és a hátmasszás-fürdõt is, de olyan erõs a vízsugár, hogy marja a bõrünket, utána vérvörösek vagyunk. Mikor beleununk, irány vissza Szilvásvárad. Mikor kevésbé esik az esõ, elmegyünk sétálni egy kicsit.

A harmadik napon felemás idõ van. Nem esik, de nem is süt, fúj a szél. Autós kirándulást tervezünk és elõször Eger felé indulunk, majd onnan Recsk felé. Recsk közelében találunk rá véletlenül a Búzás-völgyi víztározó tóra, ami teljesen lenyûgöz. Az messzirõl ordít, hogy egy horgászparadicsom…de a környezet. A vízbõl a nádason kívül sárga, nõsziromszerû virágok állnak ki. Látunk vizimadarakat is és a tó körüli rétek telis-tele vannak lila virágokkal. Eltöltünk egy kis idõt a tónál, lessük a békákat, madarakat, sétálunk, fényképezünk. A tó végében egy fahídon is át lehet sétálni. Autóval megkerüljük az egész tavat. Nagyon tetszik itt. Innen Parádra megyünk, megnézzük az ottani múzeumot, ahol fõleg tûzoltó alkalmatosságok vannak kiállítva, majd felmegyünk a Kékestetõre, fel az adóvevõ kilátójába. Az Egerbõl Sirok felé vezetõ úton jöttünk ide, most pedig Verpeléten át Egerbe visszavezetõ útra térünk, így egy szabályos körutazást teszünk a Mátrában. Elõbb Mátrafüredet érintjük, ahol megnézhetnénk a Palóc Néprajzi Gyûjteményt, de ez valahogy kimarad, majd kisebb falvakat érintünk, néhánynak a neve még a térképen sem szerepel. Az egyikben van egy útszéli cukrászda, amit úgy építetek meg, mintha egy Santorinin, a kráterperemen lévõ kis falu lenne. Szívem szerint betérnék ide, de M-nek nincs kedve. Majd elérjük Kisnánát, ahol egy csodálatos állapotban fennmaradt 15. századi várromot nézünk meg. A belépõ csekély, ezzel szemben a körülmények meglepõek. Egy alig ismert vár ez, de talán a legjobb állapotban lévõ, amit eddig Magyarországon láttam. Minden szépen helyre van hozva. A várárok felett fahíd vezet át. Maga a kis vár, a kápolnájának igen jó állapotban megmaradt 8 szögletes, magasra nyúló harangtornyával, a sárkánymeséket idézi. Teljesen magával ragad a középkori hangulat és boldog vagyok, hogy rátaláltunk egy ilyen szép romra, aminek szerintem sokkal nagyobb hírnevet kellene korbácsolni, mint amennyire most ismert. A vár mellett van a Tájmúzeum kicsi épülete, az idõs néni, aki a jegyet árulja, el is magyaráz mindent. A friss élmények után a szemközti cukrászdába térünk be kávéra, sütire. Továbbindulva Verpelét falut érintjük. Tanulmányaimból rémlik, hogy itt is lenne valami látnivaló (népi kovácsmûhely), de nem keressük meg. Ehelyett elkanyarodunk Feldebrõ irányába, ahol megnézzük (sajnos csak kívülrõl, mert zárva van), a több, mint ezer éves templomot, melynek egész Európában alig akad párja. A (Szent Márton plébánia) templom építtetõje a környék ura, a királyi család tagja: Aba Sámuel volt. (Õt elõször ide temették.) A török idõkben elpusztult templomot barokk stílusban építették újjá. Belsõ és külsõ terében egyaránt megfigyelhetõk a különbözõ korok átépítéseinek nyomai. Itt valóban elkalandozik képzelõerõnk a múltba. Templomnézés után Tarnaszentmáriába megyünk, egy másik templomot megnézni. Ez hazánk legrégibbi, ma is mûködõ kis román temploma (valószínûleg Gáza fejedelem öccse, Mihály építtette) hozzáépített barokk toronnyal; délre a Verpeléti Várhegy 60 m magas vulkáni kúpja látható. A templomka valóban pici és szintén kulcsra zárják, de szerencsénkre éppen kifelé masírozik belõle egy busznyi német turista és elkapjuk még a kulcsõrzõ idõs bácsit, aki nem csak beenged minket, hanem mindent megmutat és el is mesél. Én nem szeretek templomokba bemenni, nyomasztó a hangulat és irritál a tömjén szag is, de ez a templom nagyon nagy élmény mindkettõnknek. Minden úgy van benne, ahogy ezer évvel ezelõtt megépítették, és mivel mindig nagyon érdekelt a régi korok építészete, csak tátott szájjal nézelõdünk körbe-körbe. Az idõs ember levezet minket még az altemplomba is. Különös érzés járja át az embert egy ilyen õsrégi helyen. Veszünk képeslapokat és adakozunk kevéske pénzt. Egyedi élménnyel lépünk ki a templomból. A szemközti villanypóznán hatalmas gólyafészekbõl két nagy gólya kukucskál le ránk. Utoljára gyerekkoromban láttam ilyesmit. Kimondhatatlan feelingje van az egésznek. A Szépasszony-völgye felõl érkezünk vissza Egerbe. Itt bodzaföldek között haladunk. Ilyet sem láttam még, hogy a bodzát így direktben termesztik. Azt gondoltam, azt ott szedik, ahol éppen vadon nõ. Szépen megnyírt, formás ki fácskák ezek, bottal kitámasztva, kis koronájuk telis-tele hófehér bodzavirággal. Az úttalan utakon, ahol akkora kátyúk vannak, hogy lazán tengelytörést szenvedhetnénk, néha róka szalad át elõttünk, néha fácán, néha pedig hatalmas ragadozó madár köröz a fejünk felett. Életemben elõször érzek olyasmi bizsergést magyar tájak láttán, mint amit a külföldi útjainkon szoktam érezni. Le vagyok nyûgözve az országunktól. Egerben csak élelmiszert vásárolni állunk meg, majd visszatérünk szilvásváradi kis kunyhónkba. Este kiülünk a kertbe, ez a hangulat sem éppen mindennapi. A régi parasztház udvarában virágokkal megrakott ökrösszekér áll a kerekes kút mellett, ide tették ki a vendégnek szánt asztalt és széket. Piroska István, a tulajdonos, pedig mindig beszédes kedvében van. Ha kimegyünk a kunyhónkból, rögtön ott terem és mesél a múltjáról, nagy németjuhász kutyája pedig játszani akar velünk. Ez az utolsó esténk itt. A háziasszony is kijön beszélgetni. Kifaggatnak, merre jártunk, mit láttunk, mi tetszett és megbeszéljük, hogy máskor is jönni fogunk.

Másnap szomorú szívvel búcsúzkodunk, mert a szívélyes idõs házaspár a szívünkbe lopta magát. Visszamegyünk ma Budapestre, de ha már elõttünk van az egész nap, megnéznénk még valamit. Hosszan diskurálunk István bácsival, míg arra jutunk, hogy kitérõt teszünk a Hortobágyra. Középiskolás osztálykirándulások pillanatfelvételei peregnek le bennem, és egész úton ezt énekelgetem: „Lenn a délibábos Hortobágyon…megakadt a szemem egy barna lányon…” icon_lol.gif
Füzesabonynál kanyarodunk rá a Hortobágyra vezetõ útra. Már az elsõ falvaknak egész más a kinézetük, hangulatuk, mint amilyen a Bükkben volt. A táj egyre laposabb. Poroszló felé tartunk. A falvak utcáin mindenütt fonott kosár árusok és a villanypóznákon gólyafészkek tucatjai állnak. Látunk gólyát útszélen, egy lábon álldogálva is, majd pedig a kék égen repülõ nagy testû gémeket, kócsagokat. Szájam tátva próbálok fotózni, de a mi gépünk zoomja sajnos túl kevés ehhez. Nem kell sok idõ elteljen ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat, mintha a Nemzeti Parkban egy nyílt állatkertbe csöppentünk volna. És mennyire más világ ez itt!! Poroszló után egy hídon haladunk át (ha jól tudom) a Kiskõrösi-víztározó mocsaras vidéke felett. Itt megállunk. Poshadt vízszag van, kórusban kuruttyolnak a békák, békalencse úszik a víz felszínén, és a madárvilág nagyon változatos. Már most szánom-bánom, hogy csak pár óránk van erre a csodálatos helyre. A Hortobágyi Nemzeti Park, melyet 1972-ben nyilvánítottak védett területté, a maga 70 ezer hektár területével, hazánk elsõ és legnagyobb nemzeti parkja. A pusztát átszelõ utak mentén csárdák vannak. Hamarosan elérjük a festményekrõl ismert Kilenclyukú Hidat, amelyet 1833-ban építettek, és amely hazánk leghosszabb kõhídja. A puszta központjába itt van leágazás, Mátára, a Hortobágyi Lovasnapok helyszínére. Itt van a Hortobágyi csárda és a Epona Lovasfalu. Emléktábla jelzi, hogy Petõfi itt írta a "Hortobágyi kocsmárosné" c. verset. Nagyszállásnál a kocsiszínben most Pásztormúzeum van. A közelben van a Körszín, melyben a nemzeti parkkal ismerkedhetünk meg. Itt zajlanak a híres "Hídivásárok". Mátához érve elõbb parkolót keresünk (fizetni kell érte, mint ahogy itt még szinte a levegõvételért is). Rögtön megszállnak minket a „kocsis pusztanézésre” invitáló jegyárusok. Még bizonytalanok vagyunk. Elõbb elsétálunk a körszínhez és megnézzük a bemutatót. Közben mégiscsak úgy döntünk, hogy befizetünk egy ilyen kocsikázásra. Átirányítanak egy másik parkolóba (ott már nem kell fizetni) és onnan indulunk ökrösszekéren. A félig nyitott szekér két oldalán van fapad, kb. 10-12-en férünk fel rá. A többi utas német turista, és idegenvezetõ is jön velük, így mi is hallgathatjuk a német idegenvezetést. A kocsi borzalmasan ráz. Hamar csalódok az egészben. Azért, mert a látnivalóknál nem állunk meg, csak lassítunk, ráadásul minden messze van, csak zoommal lehet valamit lefényképezni (ha éppen nem rázza ki a kocsi a fényképezõgépet a kezembõl) . Az állatok drótkerítés mögött vannak. Az elsõ látnivaló egy kerítés mögötti fekete szõrû bivalycsorda, majd egy gémes kút, ami vagy 2-300 méterre van tõlünk. Ezután csak a táj van, majd egy nagy szürkemarha csordához érünk. Itt megállunk (szintén jó messze) egy pillanatra, kattognak a fényképezõgépek az idegenvezetõ pedig elmondja, hogy egy szürkemarha átlagban napi 130-150 liter vizet iszik. Szép állatok, valahogy olyan nemesek. Ezután megállunk egy füves részen, itt ki kell szállni és egyszer csak elvonul elõttünk egy hatökrös szekér, melyet kék népviseletbe öltözött hajtó hajt. A szekérrel körbejárnak minket, majd jön a lovasbemutató, ahol ostoros lovászok mutatnak be különbözõ mutatványokat nekünk. Majd ezek után ismét szekérre szállunk és két másik gémeskúthoz szekeregelünk, ahol szürkemarhák isznak éppen. Na ezt is csak tisztes távolból mutatják meg nekünk. Ennyi volt. Egy jó órát tartott a kirándulás. Az igazi élményt inkább a rétre leszálló gólyák, kanalas gémek adták. Láttuk, amint egy gólya békát fog. Ez legalább természetes jelenet volt. Ideje most már hazafelé indulni. Egy másik irányba autózunk a puszta néptelen útjaink Mezõkeresztes irányába. Ezt extra, az én kérésemre. Gyerekkori emlékek fûznek oda. Az utat olajbogyó fák (mennyire másik ezek itthon, mint Görögországban) és pipacsoktól vörös rétek szegélyezik. Igaz, nem állunk meg Keresztesen, de különös érzés jár át rajtam, csak úgy Mezõkövesden is. A Matyó nép központi városában. Apai ágról matyók az õseim. Lekanyarodunk Zsóri fürdõ településre. Hevesen ver a szívem. Ide jártunk hosszú éveken át a szocializmus idején divatos vállalati üdülõk egyikébe. Fergeteges gyermekkori emlékeim vannak innen. Meg akarom nézni az egykori „szot” üdülõt. Borzalmas látvány fogad. A fa és alumínium bungallókat lerombolták, a csodálatos rózsakertnek nyoma sincs, csak a két õsrégi, rozsdás hintaágy himbálódzik a kertben, pontosan úgy, mint huszon-harminc évekkel ezelõtt. A kerítés is ugyanaz, a pingpongasztal is megvan még, de a nagy telek közepén egy ronda sörsátor áll és csöves kinézetû fazonok ücsörögnek elõtte. A szívem beleszakad. A fürdõ el van barikádozva, átépítés folyik, de amennyit lehet látni belõle, az még csak nem is emlékeztet a régi mivoltára. Kár volt idejönni és ilyen módon traumatizálni az idilli múltat. Kicsivel Zsóri fürdõ után felhajtunk az autópályára és este ismét Budapesten vagyunk.



Legutóbb vojandi szerkesztette (2007-11-06 22:18:22), összesen 2 alkalommal
# 9
KijelentkezvePrivát üzenet küldése
Juhi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
818 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48190 Üzenet linkje2007-11-05 13:32:30 

vojandi írta:
Kedves Atosz! Immáron két könyv már két éve meg vagyon írva, de csak itthon eszia fene. Ezt most hagyjuk inkább.
Ne aggódj, kaptok ide még beszámolót! icon_smile.gif


Szia Andi!
Olvastam egy hirdetést, hogy megjelenttetik, és terjesztik is a könyvet, akár 20e forinttól. Nem tudom pontosan, mit értenek ez alatt, de ha gondolod, elküldöm priviben.

# 10
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Vojandi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
4595 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48191 Üzenet linkje2007-11-05 13:33:45 

Küldd el priviben Juhi, megnézem, köszi.
# 11
KijelentkezvePrivát üzenet küldéseFelhasználó weblapjának megtekintése
Busaianiko
Spec. Fórum tag
Spec. Fórum tag
1740 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48245 Üzenet linkje2007-11-06 12:27:24 

Egy kis barangolás a Hévízen és környékén

Tavaly már üdültünk Hévízen pár napot, de mivel nem sikerült minden látnivalót besûríteni abba a pár napba, így eldöntöttük, hogy idén is visszamegyünk.
Ugyanazt az apartmant választottuk, mert nagyon meg voltunk elégedve vele, és idén szintén meg voltunk elégedve.

Még itthon elkezdtük az internet segítségével gyûjtögetni az információkat, hogy mit érdemes megnézni, és hol kezdjük a pihenésünket.
Olvastam a Székesfehérváron található Bory Várról. Ezért eldöntöttük, hogy még úton Hévíz felé megállunk ott, és pihenésképpen megnézzük a várat.
Bory Jenõ festõ, építész és szobrászmûvész sajátkezûleg építette közel 40 éven keresztül, és lakta a várat családjával együtt. Székesfehérváron a Mária völgyben található. A várban Bory Jenõ szobrainak gipsz modelljei láthatók, valamint festményei és felesége Komócsin Ilona kiállítása és néhány kortárs mûvész alkotása.
Pihenésnek kicsit sok a látnivaló, de kihagyhatatlan, ha valaki arra jár.
Mi nem bántuk meg, hogy megszakítottuk utazásunkat a vár kedvéért. A belépõ 1000,-Ft volt 2 fõre.
Utunkat a sztrádán folytattuk tovább, és hamarosan már Hévízen is voltunk. Kis pihenés és elhelyezkedés után felkerekedtünk és szétnéztünk Hévízen, majd megállapítva, hogy nem sok minden változott, megvacsoráztunk kedvenc vendéglõnkben.

Másnapra két kirándulást terveztünk. Egy balatoni hajókázást, és egy nagyvázsonyi túrát.
Elindultunk Keszthelyre, ahol egy kis városnézés után a kikötõben befizettünk egy 1 órás hajókázásra a Sissy nevû vitorláson, ami 2.400,-Ft-ba került kettõnknek.
Feledhetetlen volt a nyugodt Balatonon, a csendben élvezni, ahogy a hajó szeli a habokat! Ezt a kis kirándulást mindenkinek ajánlom. Feledhetetlen a látvány, és az érzés! Kikötés után elindultunk Nagyvázsonyba. Már odafelé eldöntöttük, hogy valamelyik nap Badacsonyt fogjuk felfedezni, mert ott még sosem jártunk.

Nagyvázsonyba beérve hamar odataláltunk a Kinizsi várhoz, és bár közben dörgött és villámlott, megkockáztattuk a várlátogatást, és szerencsére elvonult a felhõ, nem lett vihar belõle!
Hatalmas élmény volt ez a várlátogatás, mert aránylag jó állapotban van, és rengeteg látnivaló található benne.
A torony meglátogatás kicsit fárasztó, mert elég meredek csigalépcsõt kell megmászni, de megéri.
Legalábbis mi nagyon élveztük. Eléggé élethû viaszbábok találhatók ott Magyarország királyairól és magáról Kinizsi Pálról, sõt Kinizsi Pál síremléke is ki van állítva.
Itt olvastunk a Pálos-kolostorról, illetve sajnos már csak a romjairól, de feltétlenül meg akartuk nézni azt is. Kinizsi Pál és Horváth Márk sírját ott találták meg, utána lettek a várban kiállítva.
A régi korok berendezési tárgyaiból is láthattunk keveset és a vár makettjét, hogy hogyan nézett ki fénykorában.
A várbelépõ szintén 1.000,-Ft volt két fõre.
A faluban található még Postamúzeum, Néprajzi Múzeum, Kovács múzeum és még más látnivalók is, de mi gyalog elindultunk a Pálos kolostor romjaihoz, amit egy kis bolyongás után meg is találtunk. Közvetlenül a temetõ mellett, de már az erdõben találtunk rá a romokra, ahol nagyon békés, nyugodt félórát töltöttünk el.
Ezután hazaindultunk, hiszen még odébb volt Hévíz. Útközben meg-megálltunk pár helyen fotózni, de aránylag hamar visszaértünk. Kellemesen elfáradva, eltelve élményekkel érkeztünk meg, és könnyû vacsora után hamar el is aludtunk.

Másnap reggeli közben megbeszéltük, hogy ellátogatunk Badacsonyba. Útközben és Badacsonyban rájöttünk, hogy ha mást nem is találunk, csak a tájat, már azért megérte odaautózni. Feledhetetlen a kilátás a badacsonyi hegyoldalból, és a séta, mégha fárasztó is, de megéri.
Felsétáltunk Szegedy Róza házához, aki Kisfaludy Sándor költõ felesége volt, és bár Sümegen laktak, de sokat tartózkodtak Badacsonyban is, és Kisfaludy Sándornak is volt ott egy présháza, ami ma étteremként mûködik. A Szegedy Róza házban ma múzeum mûködik, de megtudtuk, hogy annak idején a Liliomfi címû filmet is ott forgatták.
Még ma is ugyanúgy néz ki a ház. Korabeli berendezés található ott, fényképekkel, kéziratokkal kiegészítve. Nagyon érdekes volt! Található ott egy almanach is, ahol több híres író, költõ egy-egy versének kézirata van kiállítva.
Találtunk Egry János múzeumot is, de sajnos azt zárva volt. Viszont Badacsonytomajban egy híres bazalttemplomra bukkantunk, ami hatalmas és gyönyörûszép! Nem gyõztük fotózni a szebbnél szebb tájat, és látnivalókat. Ezt a programot is ajánlom mindenkinek, akit érdekel a régi emberek élete, szokásai.
Egy kis badacsonyi bor vásárlása után továbbindultunk Tapolcára. A tavasbarlangot szerettük volna megnézni, ahol rövid sorbanállás után sikerült is egy csónakot megkaparintanunk, és kellemes, hûsítõ csónakázásban volt részünk. A belépõ: 1.000,-Ft/fõ.
Ezután rövid séta Tapolcán, majd fáradtan indultunk vissza Hévízre, és megbeszéltük, hogy másnap csak Hévízen fogunk barangolni pihenésképpen.
Reggel elindultunk a római kori romok felé, amirõl hallottunk, hamar rátaláltunk, de sajnos elég kicsi, pedig eléggé rekonstruálták az egészet. Ez nem igazán nyerte el tetszésemet, de megért egy kis sétát.
Utána megkerestünk egy árpádkori templomot, ami szintén egy temetõben található, és szerencsénkre nyitva is volt. A pici
templom hangulata nagyon megfogott minket, ott eléggé elidõztünk.
Mivel tavaly kihagytuk a kis városnézõ vonatot, a „Dottót”, most befizettünk egy túrára, és nagyon kellemes félóra alatt körbenéztünk Hévízen, kényelmesen, mindössze 1.000,-Ft-ért.
Érdekes, hogy szinte mindenhová 1.000,-Ft volt kettõnknek a belépõ, vagy jegy.
Ezután, mivel grillezést terveztünk estére, hazamentünk és laza, pihenõs programmal zártuk a napot.

Hévíz közelében található Kehidakustány, ahol egy hatalmas élményfürdõ található, szállodával, apartmanokkal együtt. Mivel még nem fürödtünk egyáltalán, eldöntöttük, hogy ez a nap a strandolásé lesz!
Többféle jegyet lehet váltani, ki mit szeretne igénybevenni, vagy mennyi idõt szándékozik ott eltölteni. Mi két egésznapos jegyet vettünk, ami érvényes volt a strandra, és az élményfürdõbe, 2.200,-Ft/fõs áron.
Igazság szerint én nem vagyok egy napozós, fürdõzõs tipus, úgyhogy dél körül már eléggé untam magam, de ez nem jelenti azt, hogy a fürdõvel lenne gond. Nagyon kellemes a víz, tiszta, rengeteg férõhellyel, a fedett részben különbözõ csúszdával, szórakozási lehetõségekkel. Vannak éttermek, kávézók, bár a szabadtéri részt még építgetik pár helyen. Összességében kellemes napunk volt, aki szereti a pihenõs, nyugis nyaralást, annak nagyon ajánlom ezt a helyet.
A fürdõbõl kiérve én azonnal elindultam újabb látnivalók felé, de sajnos a Kehidában található Deák kúria, és múzeum zárva volt, a szórólapokon ajánlott templomromot pedig nem találtuk meg, akármerre is indultunk. Úgyhogy Hévíz felé vettük az irányt.

Este átautóztunk Keszthelyre egy kis esti fotózás kedvéért, és az egyik bevásárlóközpontban elnézelõdtünk pihenésképpen.

Sajnos gyorsan eltelt ez a pár nap, és másnap dél körül már hazafelé indultunk. Fájó szívvel hagytam ott a kényelmes apartmant és Hévízt, mert nagyon csendes, szép kis város. Itthon rájöttünk, hogy még mindig maradt látnivaló, úgyhogy nincs kizárva, hogy még visszatérünk erre a környékre.

Hazafelé, Tihanynál belefutottunk egy Harley Davidson felvonulásba, ami elég sok idõt elvett tõlünk, de érdekes volt látni ennyi motorost közelrõl.
Kisebb akadályokkal, várakozásokkal, de eljutottunk Veszprémbe, ugyanis ezt a várost még beterveztük hazafelé.
Megnéztük a Margit kolostor romjait, ahol IV. Béla király lánya, Margit töltötte gyermekkorát, majd felsétáltunk a
Várba, ahol gyönyörû épületek, múzeumok, több látnivaló várja az odalátogató turistákat.

Szombat lévén menyasszonyok is fényképezkedtek a várban, és a romoknál, ami nekem (nõ lévén) szintén érdekes volt, bár nem irigyeltem õket a nagy meleg miatt.

Egy frissítõ kávé, üdítõ után lesétáltunk a várból, ahol csodás fotókat készítettünk, majd szomorúan elindultunk most már végleg hazafelé.

Fáradtan, de elégedetten értünk haza fél 9 körül, és újra átbeszélve az élményeket, nagyon örültünk, hogy rászántuk magunkat erre rövid kis üdülésre.
Újra rájöttünk, hogy érdemes kis hazánkat is felfedezni, mert rengeteg szebbnél szebb látnivalót találunk, bármerre is járunk.

Hévízt és a Balaton északi részét mindenkinek bátran ajánlom, nem lehet benne csalódni!

icon_lol.gif icon_lol.gif [/img]

# 12
KijelentkezvePrivát üzenet küldése
Geot
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
1046 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48247 Üzenet linkje2007-11-06 12:44:49  Válasz a #48191. hsz-ra Előzmény #48191

Anikó,
nagyon tetszett a leírásod, tényleg élményszerû és tele van jobbnál jobb ötletekkel, információkkal.
Hasznos kis írás, köszönjük! icon_smile.gif

A Bory várra már régóta kíváncsi vagyok, egynapos kirándulás keretében is jó program lenne. Talán jutna idõ más látnivalókra is a környéken.

# 13
KijelentkezvePrivát üzenet küldése
Juhi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
818 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48248 Üzenet linkje2007-11-06 12:48:34  Válasz a #48247. hsz-ra Előzmény #48247

Szia Geot!
Sok évig én is csak álmodoztam a Bory várról, de az idén sikerült megnéznem. Nem bántam meg. Gyönyörû. Tényleg csak ajánlani tudom. icon_lol.gif

# 14
KijelentkezvePrivát üzenet küldése
Juhi
Kiemelt fórumtag
Kiemelt fórumtag
818 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48249 Üzenet linkje2007-11-06 12:52:24  Válasz a #48245. hsz-ra Előzmény #48245

Szia busaianiko!
Nagyon szépen és élmény dúsan írtad le az élményeidet. Öröm volt olvasni. Köszi. icon_lol.gif

# 15
KijelentkezvePrivát üzenet küldése
Rebeka
Törzstag
Törzstag
1109 hozzászólás



Nincs beírva úticél.
#48266 Üzenet linkje2007-11-06 16:34:37 

Anikó!
Csak csatlakozni tudok az elõttem szólókhoz: nagyon jó volt ez a kis leírás a kirándulásotokról. Rövid, de minden benne volt ami kell. Szóval gratula!!!

KERESŐ:
Nyomtatóbarát verzió
  Fórum : Világjáró
1 2 3 4 5   >


Copyright © 2003-2024 Hellasz.hu