A keskeny, hosszúkás Ikária (255 km2) lakóinak száma 8000 fõ. Körzetében erõseka szelek és a tenger is szüntelenül háborog. A sziget alig látogatott, mivel ókori emlékekben meglehetõsen szegény, idegenforgalmi insfrastrukturája fejletlen, partjai sziklásak, szilaj, kopár tájai nem vonzzák a turistákat. Forró és hideg gyógyvízforrásai sem elegendõek a külföldiek idecsalogatásához. Látógatói fõleg belföldiek, korosabb görögök.
A mitológia szerint a sziget körüli vizekben lelte halálát Ikarosz, aki apjával Daidalosszal együtt karjára erõsített, viasszal összeragasztott tollakból készült szárnyak segítségével repülve menekült Krétáról, Minósz király bosszúja elöl. Nem hallgatott apja intõ szavára, túlságosan közel repült a naphoz, a forróság megolvasztotta a viaszt a szárnyakon, és Ikarosz a tengerbe zuhant. Sírját a szigeten még a római korban is mutogatták.
Hú, úgy látom, nem nagyon gyűltek a jó vélemények erről a szegény kis szigetről. Pedig olyan szép tengerparti képeket láttam róla nemrégiben, hogy rögtön el is mentettem néhányat, hogy alkalomadtán majd rájuk keressek részletesebben.