Bocsánat hogy eddig nem írtam,de sajnos úgy hozta az élet hogy nem tudtunk elmenni Prágába. Na most eljött az idő és ha hazatérünk,akkor pár képpel megajándékozlak titeket,már ha nem gond. A szállásunkat már fél éve lefoglaltuk és remélhetőleg mindent meg fogunk tudni nézni ebbe a 8 napba. Jelenetezni fogok!
OK! Ha küldesz nekem szép képeket „Brünn”-ről, fátylat rá.
Hol is kezdjem?
Elnézést a késedelmes válaszért, de csak ma értem haza kéthetes bolgár-görög kiruccanásunkról.
Említettem volt, hogy Brno (alias Brünn) nálam eléggé a sor végén kullog a szépséget tekintve, így hát - perverz nem lévén - nem rendelkezem számottevő fényképanyaggal a helyről. Ami van még egyetemista koromból, az meg leginkább a megismert csajokra koncentrál, tehát magánügy.
Ezek után kénytelen vagyok lemondani a felajánlott fátyolról, de ért már nagyobb veszteség is...
Örülök ennek a topicnak, mert eszembe jutatta, hogy a legszebb városaim egyike Brno, magyarosan Brün...
Javasolom, hogy ha időd engedi, látogass el másfelé is a cseheknél, mert meglepően szép helyek vannak, ha nem is mindegyik nagyvárosias. Nálam pl. Brünn (magyarul ugyan, de a német neve alapján, ezért két nn-el; ha nem haragszol...) eléggé a sor végén kullog a szépséget tekintve.
Örülök ennek a topicnak, mert eszembe jutatta, hogy a legszebb városaim egyike Brno, magyarosan Brün. l469 - 9o között magyar uralom alatt állt. Kazinczy Ferenc is itt a Spilberk börtönben raboskodott.
...Ennyit inni zenészeket én még nem láttam, de jól bírták. Rajtunk kívül csak helybeli vendégek voltak (nagyon vették a lapot)...
Rendezgetve a fotóalbumaimat (mert mindiig van valami javítani való ), ismét „beleszaladtam” ezekbe a felvételekbe, s nem állom meg, hogy még néhányat feltegyek ide mintegy „bizonyíték”-ként.
A tetthely:
Gyűlnek a poharak, s ha nincs hangtompító, már jó a piás-üveg is…
A vissza-visszatérő pohárköszöntő; persze mindig más és más rigmussal. A menetrend: egy pálinka, egy sör (kísérőnek)…
A „nagyérdemű” (nem vagyok egy mulatós fajta, de ez az egész engem is elkábított – na meg a sör… ), a háttérben meg a „főnök” teli torokból, mint a „fába szorult féreg”.
(A billentyű-burkolatokból már néhány leesett, de visszaragasztgatta.)
Régóta járogatok a csehekhez, s mindig találok valami látnivalót, ami korábban kimaradt. Így ismertem meg pl. Loket-et, vagy Český Krumlov-ot (nagyon ajánlom mindenkinek; csodaszép, de okosan fel kell készülni, hogy hol aludjunk, s főleg hol parkoljunk lehetőleg a szállás árában!), melyekről korábban (nem is értem, hogyan) tudomásom sem volt. Amiért ezt most szóba hozom, mindössze annyi, hogy most is sikerült találni eddig általam nem ismert helyeket, köztük talán nem túlságosan jelentős várakat, kastélyokat is, melyekből megszámlálhatatlanul sok van szerte Csehországban. Korábban ezeket (ha nem volt nagyon strapás) egy kiadós séta keretében bejártuk, s mentünk tovább. Most egyetlen egybe sem jutottunk be, mert mindegyiket csak meghatározott időben és csak vezetéssel lehetett volna megtekinteni, arra pedig nem volt elég időnk. Az sem volt ösztönző, hogy (talán egyetlen kivétellel) csak cseh nyelven volt az idegenvezetés. Változnak az idők…
Ez utóbbi képhez talán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy egy fárasztó városnéző sétát követően véletlenül estünk be ebbe a panziónk szomszédságában lévő kisvendéglőbe vacsorára, ahol egyszer csak váratlanul előkerült és rázendített a háromtagú „banda”. (Ennyit inni zenészeket én még nem láttam, de jól bírták.) Rajtunk kívül csak helybeli vendégek voltak (nagyon vették a lapot), no meg egy fiatal japán pár. Nekik, szinte kiesett a kezükből az evőeszköz és a szó szoros értelmében szájtátva bámulták a produkciót, na meg a helybeliek mulatozását. Szinte nem hitték el, hogy ilyen is van, így is lehet mulatni. Záróráig maradtunk…
Németországból – amint azt ott már említettem – hazafelé Csehországon át jöttünk. Itt is csak a korábban valamiért kimaradt helyeket próbáltuk legalább részben bejárni néhány nap alatt. Erdős tájak, hangulatos kisvárosok, árkádokkal szegélyezett főterek, de sajnos egyre kevesebb régi hangulatos kisvendéglő, söröző, pedig a cseh sör most is remek. Végre sikerült eljutnunk a talán kevésbé ismert Chodovar sörgyár sziklába vájt éttermébe. Ezeket a járatokat valamikor a sörgyártáshoz használták (kis múzeum is van itt). Látogatásunkat egy fél kacsa bánta…
Esetleg ha gondolod,megnézheted a triplanet.hun is.Mikor Rómát keresgéltem láttam Prágai ajánlatokat,igaz,az repülővel van.De szeptemberben már jó árakkal.És többen momdták itt nekem,hogy utaztak már velük,és megbizhatóak voltak...csak egy tipp...
Meg lennék lepve, ha valakit Csehország említése lázba hoz… Lehet, hogy szerencsés vagyok, de nekem nagyon sok régi szép emlékem van, s voltak felejthetetlen barátok is. Voltunk néhányszor mostanában is, de mindig marad még számos „apróság”, ami miatt érdemes visszamenni. Így volt ez most is; egy bemelegítő kiruccanást megért.
Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, de szerencsénkre csak néhány programunkat mosott el az eső (így több sör fogyott ). Az állandó izgalom, hogy milyen idő lesz akár egy óra múlva is, viszont sokat elvett az élvezetből. A sör most is kiváló (sajnos kicsit megdrágult), s a kajában is meg lehet találni az ízlésnek megfelelőt. A régi kedvencünk, Prága, ahol megszámlálhatatlanul sokszor voltunk, hála a barátságnak, sajnos – számunkra – hátrányára változott; ipari méreteket öltött a turizmus, hatalmas a tömeg; ez már nem az én szeretett Prágám…
Lehet, hogy néhányan perverzitásnak tartják, de nagy élvezettel mászkáltam át Znojmo térségében az osztrák határon, ahol bemutató célzattal meghagyták a vasfüggöny egyes részleteit.
Haspók!
Igen ezekre is gondoltam mint az oda vezető út és bármi ami az eszetekbe jut
Nagyon szép képeket tettél ide.Nagyon szép városnak nézem PrágátA sört azt meg én letesztelem és szeptember végén leírom az ízharmóniát
Üdv:Robi
Milyen tapasztalatokra gondolsz? Az autópályának van egy szörnyű szakasza Prága felé, ahol érehetően darabokból van összerakva az út, de túl fogjátok élni. A híres prágai sörről nem tudok nyilatkozni, én ugyanis nem szeretem...
Nincs beírva úticél.
Re:
Spilberk ma.
), ismét „beleszaladtam” ezekbe a felvételekbe, s nem állom meg, hogy még néhányat feltegyek ide mintegy „bizonyíték”-ként. 
A sör most is kiváló (sajnos kicsit megdrágult), s a kajában is meg lehet találni az ízlésnek megfelelőt. A régi kedvencünk, Prága, ahol megszámlálhatatlanul sokszor voltunk, hála a barátságnak, sajnos – számunkra – hátrányára változott; ipari méreteket öltött a turizmus, hatalmas a tömeg; ez már nem az én szeretett Prágám… 
