Régóta járogatok a csehekhez, s mindig találok valami látnivalót, ami korábban kimaradt. Így ismertem meg pl. Loket-et, vagy Český Krumlov-ot (nagyon ajánlom mindenkinek; csodaszép, de okosan fel kell készülni, hogy hol aludjunk, s főleg hol parkoljunk lehetőleg a szállás árában!), melyekről korábban (nem is értem, hogyan) tudomásom sem volt. Amiért ezt most szóba hozom, mindössze annyi, hogy most is sikerült találni eddig általam nem ismert helyeket, köztük talán nem túlságosan jelentős várakat, kastélyokat is, melyekből megszámlálhatatlanul sok van szerte Csehországban. Korábban ezeket (ha nem volt nagyon strapás) egy kiadós séta keretében bejártuk, s mentünk tovább. Most egyetlen egybe sem jutottunk be, mert mindegyiket csak meghatározott időben és csak vezetéssel lehetett volna megtekinteni, arra pedig nem volt elég időnk. Az sem volt ösztönző, hogy (talán egyetlen kivétellel) csak cseh nyelven volt az idegenvezetés. Változnak az idők…
Ez utóbbi képhez talán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy egy fárasztó városnéző sétát követően véletlenül estünk be ebbe a panziónk szomszédságában lévő kisvendéglőbe vacsorára, ahol egyszer csak váratlanul előkerült és rázendített a háromtagú „banda”. (Ennyit inni zenészeket én még nem láttam, de jól bírták.) Rajtunk kívül csak helybeli vendégek voltak (nagyon vették a lapot), no meg egy fiatal japán pár. Nekik, szinte kiesett a kezükből az evőeszköz és a szó szoros értelmében szájtátva bámulták a produkciót, na meg a helybeliek mulatozását. Szinte nem hitték el, hogy ilyen is van, így is lehet mulatni. Záróráig maradtunk…
...Ennyit inni zenészeket én még nem láttam, de jól bírták. Rajtunk kívül csak helybeli vendégek voltak (nagyon vették a lapot)...
Rendezgetve a fotóalbumaimat (mert mindiig van valami javítani való ), ismét „beleszaladtam” ezekbe a felvételekbe, s nem állom meg, hogy még néhányat feltegyek ide mintegy „bizonyíték”-ként.
A tetthely:
Gyűlnek a poharak, s ha nincs hangtompító, már jó a piás-üveg is…
A vissza-visszatérő pohárköszöntő; persze mindig más és más rigmussal. A menetrend: egy pálinka, egy sör (kísérőnek)…
A „nagyérdemű” (nem vagyok egy mulatós fajta, de ez az egész engem is elkábított – na meg a sör… ), a háttérben meg a „főnök” teli torokból, mint a „fába szorult féreg”.
(A billentyű-burkolatokból már néhány leesett, de visszaragasztgatta.)
Örülök ennek a topicnak, mert eszembe jutatta, hogy a legszebb városaim egyike Brno, magyarosan Brün. l469 - 9o között magyar uralom alatt állt. Kazinczy Ferenc is itt a Spilberk börtönben raboskodott.
Örülök ennek a topicnak, mert eszembe jutatta, hogy a legszebb városaim egyike Brno, magyarosan Brün...
Javasolom, hogy ha időd engedi, látogass el másfelé is a cseheknél, mert meglepően szép helyek vannak, ha nem is mindegyik nagyvárosias. Nálam pl. Brünn (magyarul ugyan, de a német neve alapján, ezért két nn-el; ha nem haragszol...) eléggé a sor végén kullog a szépséget tekintve.
OK! Ha küldesz nekem szép képeket „Brünn”-ről, fátylat rá.
Hol is kezdjem?
Elnézést a késedelmes válaszért, de csak ma értem haza kéthetes bolgár-görög kiruccanásunkról.
Említettem volt, hogy Brno (alias Brünn) nálam eléggé a sor végén kullog a szépséget tekintve, így hát - perverz nem lévén - nem rendelkezem számottevő fényképanyaggal a helyről. Ami van még egyetemista koromból, az meg leginkább a megismert csajokra koncentrál, tehát magánügy.
Ezek után kénytelen vagyok lemondani a felajánlott fátyolról, de ért már nagyobb veszteség is...
Bocsánat hogy eddig nem írtam,de sajnos úgy hozta az élet hogy nem tudtunk elmenni Prágába. Na most eljött az idő és ha hazatérünk,akkor pár képpel megajándékozlak titeket,már ha nem gond. A szállásunkat már fél éve lefoglaltuk és remélhetőleg mindent meg fogunk tudni nézni ebbe a 8 napba. Jelenetezni fogok!
), ismét „beleszaladtam” ezekbe a felvételekbe, s nem állom meg, hogy még néhányat feltegyek ide mintegy „bizonyíték”-ként. 
), a háttérben meg a „főnök” teli torokból, mint a „fába szorult féreg”.
Spilberk ma.
