Vojandi | #118841 | 2009-10-05 21:32:33 | Németország
Szia Hadiandi!
Mi 2003-ban voltunk (talán augusztusban, de ott mindg tömegek vannak,mert minden társasutazás buszai érintik, akik a közelben járnak) Neuschwanstein-nál. Eleve parkolóhely alig volt már, az is iszonyatos árban. A kastélybelépő is borzasztó drága. Van csak a Schwansteiba, vagy a Hohenschwangauba, vagy mindkettőbe kombi, plusz még valami harmadik hely is.
Mi leparkoltunk lent a nagy parkolóban. Előbb felsétáltunk (olyan Gellért-hegynyi) Neuschwansteinhoz, a kastély bejárata előtt vagy 100-150 méteres sor kígyózott, többnyire buszos csoportok. Nem vártuk ki, nagy szerencsénk volt, hogy nem vettük meg lent a belépőt, hanem úgy döntöttünk, majd fent meglátjuk. Így mi bent nem jártunk. Utána lesétáltunk a patak feletti hídhoz fotózni, majd át a Hohenschwangau kstélyhoz és egy darabona Schwansee körül. Pár kép:
Szia Andi!
Köszönöm a figyelmeztetést, arra nem is gondoltam, hogy ilyen nehézkes a bejutás. de nekem ilyen képek teljesen megfelelnek, mint a tieid! de legalább tudom, hogy ne vegyünk mindenképp belépőt. és egyébként azt fent is meg lehet venni, ha látom, hogy normális időn belül bejuthatok? vagy akkor vissza kell sétálni?
Tavaly írtam az „Egyéb utazásaink”-ban: „Két hetet töltöttük augusztusban Baden-Württembergben egy Rajna menti kisvárosban a Fekete-erdő szélén, egy nem egészen 30 €/nap-ért bérelt 65 négyzetméteres lakásban (teljes önellátással – kihasználva a jól felszerelt konyhát). Kitűnő bázis volt a tervezett csillagtúrákhoz; nagyszerűen éreztük magunkat. Voltunk már rosszabb és drágább szálláshelyen is, s tartok tőle, hogy még leszünk is…”
Ami igaz, az igaz; vérszemet kaptam… Régen is vonzódtam a német nyelvterülethez, s bár messze nem voltak olyan lehetőségek az utazáshoz, mint manapság, mégis sikerült apránként bejárni szinte minden számunkra fontos, érdekes területet, s nem csak Németországban. Van ott még néhány látnivaló „apróság”, gondoltam, s ezúttal egy bajor faluban (Oberpfalz körzetben) kerestem és találtam egy összkomfortos kiadó lakást (családi ház földszintjén, kertkapcsolattal) 25€/nap (!) bruttó áron. Nagyon bevált, s már szinte sajnálom, hogy csak 8 napot töltöttünk ott, aztán mentünk tovább Csehországba. (Erről majd kicsit később, ha elkészülök a képekkel.)
Jókat barangoltunk a hangulatos falvakban, kisvárosokban, útközben gyönyörködtünk a tájban, esténként meg a teraszon sörözgettünk… Csupán Nürnberg szerepelt a már látott helyek közül a programban, mert korábban valahogy soha nem volt elég idő rá, ezt most pótoltuk.
Úgy tűnik, rákaptunk erre a fajta utazásra; már nézegetem a jövő évi célpontot, a Harz-hegységet és tágabb környékét. Na de azért a tengerpart sem marad el; augusztus végén még lesz egy kis Görögország is.
Néhány kép az útról:
További képek a fotóalbumban: https://d-cs-2011.h-apci.fotoalbum.hu/?pageid=0 (Az utóbbi időben sokszor „gyengélkedik” az oldal, nagyon nehezen jelennek meg a képek; sok türelem kell hozzá…)
Soha nem kedveltem igazán a történelmet, mint iskolai tantárgyat, valószínűleg azért, mert nem voltak igazán jó tanáraim, s hát akkortájt az újabb kori történelem nem is volt minden tekintetben teljes (hogy finoman fogalmazzak). Nem vagyok egy „hasra esős” típus, de igencsak meglepődtem, amikor először olvastam róla, s Nürnberg felé járva nem állhattam meg, hogy legalább egy pillantást vessek egy magyar vonatkozású emlékhelyre, a kicsiny Kastl nevű településen a korában magyar gimnáziumnak is helyet adó épületegyüttesre.
Az igazi valami olyan lenne, mint a weblapod (gratulálok hozzá!), de ahhoz nekem már nincs elég energiám. Kismillió mesélni és mutatnivaló lenne egy ilyen út kapcsán, mint pl. Nürnbergben a Dürer-ház előtti nyúl (és a fényesre simogatott kisnyúl) és ottlétének oka – hogy csak találomra említsek egyet, de hát ezek a dolgok nagyon szűk kört érdekelnek.
"Dürer Mezei nyúl című grafikája több mint 500 éves, ma már állítólag 200 millió eurót ér; műalkotásnak briliáns, húsvéti ajándéknak egy kicsit húzós." (Másutt tollrajzként említik.)
Hát ezért van ott, ahol, a Dürer-ház előtt; sztori nincs... Magánvélemény: Szellemes "felkiáltójel" az épület előtt, s az alkotó - ismerve a látogatók szokásait - szerintem a kicsit azért csinálta, hogy ne a nagyot babrálják; bevált...
Ha nem is világot rengető, de mégis csak sztori, ami velünk esett meg az úton. Ilyenkor esténként sörözgetek, s viszek is magammal valamennyi dobozos sört, hogy ne kelljen mindig utána mászkálni. Németországban már nincs dobozos sör, mert környezetvédelmi okokból olyan adóval (díjjal) terhelték meg, amit először betétdíjként próbáltak kompenzálni, de végül áttértek a PET palackra a hagyományos mellett. Ma már ezt is megadóztatják, de ez betétdíj formáját ölti, s a palackokat automata visszaváltókba lehet helyezni, s nem csak a sörös PET palackokat.
Nos, pár nap után vittük vissza mi is a sörös palackokat; 25 cent darabja a 0,5 literesnek; nem lehet csak úgy eldobálni tízesével, amikor egy olcsóbb sör van már 35-40 centért is… Előttünk egy fiatalasszony állt az automatánál és egy hatalmas utazótáskányi különböző PET palackot dobált bele gyors egymásutánban, az automata meg csak nyelte, mint kacsa a nokedlit. Éppen azon meditáltam magamban, hogy miről ismeri fel a különféle palackokat ilyen gyorsan, amikor ránk került a sor. Nekünk egyféle palackunk volt, ment is villámgyorsan, de egyszer csak undorral kiköpte a gép az egyiket. Na, még egyszer… Megint kiköpte. Szépen óvatosan újra… Hiába minden, akkor ez marad, jó lesz kimosva úti-folyadéknak; a többi rendben volt.
Otthon (mármint a szállásunkon) próbáltam rájönni, mi nem tetszett a gépnek. Ugyanaz a sörmárka volt, de akkor vettem észre, hogy ezt még Bulgáriában vettük a Pennyben (ott nincs betétdíj és visszaváltás), s valamit hoztunk benne, így került ide. Ettől még visszavehetné, gondoltam. A felirat néhány apró különbségén kívül a vonalkódban volt alapvető megkülönböztetés; a németen két vonalkód volt, s az egyik a betétdíj megfizetését és összegét rejtette. Hát itt volt a Bodri eltemetve…
Oberammergau:
)
Csak a ház belsejéről írnak a linken. A másik pedig a nyulas festményéről szól - vagy ennyi a kapcsolat? És miért kell a kisnyulat simogatni? 
