Ok. Túlságosan elővezetted, így rögvest arra gondoltam, hogy micsoda történetet köríthettek a kisnyúl köré, amelyet bizonyára valami rejtélyes okból meg kell fogdosni, hogy szerencsét hozzon.
Véletlenül tévedtem most éppen ide, na meg, mert ismét kacérkodom egy németországi kiruccanással, ezúttal a Harz-hegység és környékére. Mostanában gyakran fordult elő, hogy nagyon régen nem látott helyeket is felkerestünk, s jó érzés ezeket megújulva, újjászületve viszontlátni; ez Drezdáról jutott eszembe.
Még 1965-ben jártam először Drezdában, s a látvány lehangoló volt. A pályaudvartól a Frauenkirche mementónak meghagyott romhalmazáig füves mező húzódott a háborús pusztítás után. Később itt egy modern komplexum épült. Az újraegyesítést követően született meg a döntés, hogy a teljes városközpontot az eredeti úthálózatnak és karakterének megfelelően újjáépítik. Amikor legutóbb 2008-ban ott jártunk, már nem sok hiányzott; újjáépítették a híres Frauenkirche-t is.
Ulmban először 1969-ben jártam, s bár a „nyugat” látványa felülmúlta előzetes elképzeléseimet, de sok volt ott is a pénzhiányra visszavezethető lemaradás. Itt is nagy volt a háborús pusztítás, de néhány kisebb rész megmaradt a régi óvárosból, így az un. Fischerviertel is, ha nem is teljes egészében. Annak idején döbbenten néztem egy megsüllyedt, ódon kis favázas házat (nem tudva, hogy innen a neve is: Schiefes Haus), hogy miért is nem dől össze. Az idén jártunk ismét ott, s azonnal ráismertem; megtartva jellegét gyönyörűen felújították, s szálloda működik benne. Érdekes olvasmány a szálloda weblapján a ház történetének leírása.
...ismét kacérkodom egy németországi kiruccanással, ezúttal a Harz-hegység és környékére. Mostanában gyakran fordult elő, hogy nagyon régen nem látott helyeket is felkerestünk, s jó érzés ezeket megújulva, újjászületve viszontlátni..
A kacérkodásból terv lett, mára meg már majdnem elfogyott a centi, addig vagdostuk. Wernigerode lesz a bázis, ahol egy műemlék favázas ház földszintjén sikerült egy lakást bérelni a belvárosban. Kíváncsi vagyok erre a megszépült, megújult mesevároskára. Szeretünk Németországba járni; nem tudom, ki hogy van ezzel. Éppen belecsöppenünk a Sachsen-Anhalt-Tag háromnapos rendezvénysorozatába...
Miért is...? Engedtessék meg egy kis nosztalgiázás...! Talán mert első csoportos külföldi utam gimnazista koromban (szüleim jóvoltából) ide vezetett; barátokra tettem szert, így hamarabb és könnyebben megtanultam a nyelvet, egyetemistaként pedig egy évfolyamtársammal 2.000 km-t vonatoztunk az akkori NDK területén egy hónap alatt, persze diákigazolvánnyal, fillérekért (igaz, sok konzervvel). Később ide szerveztem a nászutunkat, majd rokoni kapcsolatoknak köszönhetően az első nyugati utamat is 1969-ben. Túl sok a kötődésem...
Nászutunkon az előre kinézett szállodában csak nagy nehézségek árán, s csak a tetőtérben kaptunk szobát (a képen a nyíllal jelölt helyen), ahol hideg folyóvíz is csak a lépcsőházi előtérben volt, viszont a kis tetőablakon csodálatos kilátásunk volt a várra. Egy nagy előnye volt, mégpedig az ára. A tervezett összeg több mint fele megmarad, így minden este étteremben tudtunk vacsorázni. Nem volt igazán jó az NDK konyha, de a kis étterem tulajdonosa a kedvünkért megtette, hogy alapanyagaiból megbeszélés alapján készített mindig valami egyedit, valami kedvünkre valót, s baráti áron. Nagyon összebarátkoztunk, s ennek megerősítésére búcsúzóul bontott egy üveg konyakot...
Ma is működik ez az étterem, persze más a tulaj, de meglátogatjuk... ...holnap indulunk.
A képek ősrégi szkennelt felvételek; elnézést kérek a minőségért!
Éppen belecsöppenünk a Sachsen-Anhalt-Tag háromnapos rendezvénysorozatába...
