2012. augusztus 13-án indultunk Nei Poriba nyaralni.
Előre leszögezem – bár már egy bő hete hazajöttünk – képtelen vagyok csak a szépre és jóra gondolni az utunkkal kapcsolatosan, mert sajnos volt sok „felhőcske”, mely az egészet beárnyékolta. Egy biztos, a fő cél megvalósult. A gyerekek élvezték az első naptól az utolsó előttiig – ahogy tulajdonképpen mi is. Mert az embernek van egy kiváló tulajdonsága: pillanatok alatt félresöpri az apróbb kellemetlenségeket, hogy a helyükre csupa szép emlék kerülhessen… Na de félre a nagy szavakkal! A Nei Pori fanatikusok itt hagyják abba az olvasást. Minden, amit leírok a saját tapasztalataimon nyugszik. Mind mások vagyunk, különbözik az ízlésvilágunk, az ingerküszöbünk, különbözőképpen reagálunk adott helyzetekre. Sokan szeretik a nyüzsit maguk körül, míg mások, mint mi, kevésbé. Sokak lételeme a társasági élet, szinte azonnal „barátokat” gyűjtenek egy-egy utazás alkalmával, programokat szerveznek közösen, csoportosan tudják elképzelni pihenésüket – mi éppen ennek ellentétei vagyunk… Talán kicsit másként látjuk a kiszemelt helyet, másban leljük fel a varázsát. Elképzelhető, hogy több árnyoldalt vélünk felfedezni, de, mint írtam korábban, különbözünk, ezért, aki későbbi soraimba belekötne, emlékezzen erre a pár mondatra, amit itt leírtam…
A busz…
Jó hírű utazási iroda szervezésében utaztunk idén....
A teljes szöveg bejelentkezés után érhető el.
|