Aki az ásványvízek és vízitaxik áraira kíváncsi, az ne is olvassa tovább, viszont aki a hely hangulatát szeretné átérezni, azoknak ajánlom a lenti kis beszámolót. :) A leírást eredetileg a blogomra írtam: - itt - Az utazás - július 4. Kisebb-nagyobb bonyodalmak és közjátékok után eldőlt, hogy életem első tengerparti nyaralása Görögország egy gyönyörű halászfalujára esik. Elöljáróban annyit, hogy egy esetleges másik helynek nagyon fel kel kötnie azt a bizonyost… Buszos utazás lesz belőle, ahhoz nem férhetett kétség. A Grand Tours Utazási Iroda lett a befutó, de ez nem meglepő, tapasztalat, vélemények és hozzáállás, mind mellettük szólt. Nem foglalkozva a tavalyi kis szerencsétlen bonyodalmakkal, amik az irodát sújtották. A mi turnusunk július 5-12-ig tartott. A startunk 4-én volt a szegedi Rókusi körúti Tesco parkolójából 16 órakor. Az iroda kéri, hogy az indulás előtt 20 perccel legyenek ott az utasok, de ez megérthető a bepakolások miatt. Az áruház parkolóját megpillantva már messziről látszottak a gyönyörű fehér emeletes Setra buszok a Grand Tours felirattal. Minden busz elején a szélvédőre kihelyezve megtalálható volt az utaslista, a pontos ülés megjelölésével (szerencsénkre a legközelebbi Gran-9-es volt a miénk – ez volt kifelé a „vezérhajó”). A busz egyik személyzete rögtön jött bepakolta a csomagjainkat. Mindezt mérlegelés nélkül, de van egy olyan érzésem, hogy ők már olyan kifinomult érzékkel rendelkeznek, ha 20 kg felett lettek volna a csomagjaink, akkor az emelés közben egy belső kapcsoló biztos jelzete volna nekik. Még az indulás előtt be is rendezkedhettünk az emelet 31-32-es ülésén. Kicsivel több, mint fél óra késéssel indultunk, mivel meg kellett várni a gyűjtőjáratok beérkezését. Aki nem akart kint pácolódni, az természetesen már élvezhette fent a buszon a légkondi áldásos tevékenységét. És akkor indulás. Bemutatkozás és rövid tájékoztató következett az úttal, megállókkal, határral kapcsolatban (üléseket visszaállítani, esetlegesen útba került csomagokat elpakolni, megállások stb.). És irány Röszke. A határon történő várakozás alatt volt lehetőség az első fizetős és tiszta mosdó használatra és a migráns tábor megfigyelésére. Az utasok egy része az araszolás a busz árnyékában fakultatív programot választotta, a bőrszínének változtatását valamennyien inkább a görögországi sugarakra bízva majd. Mindenki behajtogatta magát az ülések közé és megkezdődött az igazi menet. Az autópályán gyorsan haladtunk és 3,5-4 óránként meg is álltunk kerékpáros nyelvvel élve frissíteni. Amint a fényviszonyok engedték, híreket és filmeket is nézhettünk (Bazi nagy francia lagzi, Százkarátos szerelem), szóval az előre bekészített könyveknek esélyük sem volt. 1-1 órás várakozással...