Eljött az ideje, hogy leporoljuk a napernyőt és a békatalpakat, ugyanis görög-földre készültünk.
A Görögország kedvelők nagy többsége járt már a Halkidiki-félszigeten, annak is a középső nyúlványán. Ez a földnyelv Poszeidón fiáról Shitonról lett elnevezve. A célállomásunk Sarti.
Erről a kis halászfaluról már nehéz újat írni, mert nagyon sokak által ismert hely. Olyannyira fel vannak készülve ránk, magyarokra, hogy az étlapokon második nyelvként szerepel a magyar.
Akkor miért is írok Sartiról, hisz úgy is tudja mindenki? Mert a mi szemünkkel látott és mi általunk tapasztalt dolgokról szeretnék írni, arról, hogy mi hogyan éltük meg ezt a magyarok által annyira kedvelt helyet.
Az ottlétre a június közepe tökéletes választásnak bizonyult. Ekkor még sem túl kevés, sem túl sok, az emberekből egy nyaralóhelyen. Volt hely bőven a tavernákban és voltak szabad napozóágyak.
Este 10 óra után indultunk Bács-Kiskun megyéből és görög idő szerint délután 2 órakor érkeztünk. Mindenkinél személyigazolvány volt és ez nem jelentett gondot Makedóniában sem. Újdonság, hogy Makedóniában, minden autópálya kapunál ingyenes wifi hálózat található.
A határokon összesen 1-1,5 órát várakoztunk és könnyebbséget jelentett, hogy nem kell már Belgrádon keresztül menni, mert megépült az elkerülő.
Előre leírom, hogy a görög politikai helyzetből az égvilágon semmi nem...
A teljes szöveg bejelentkezés után érhető el.
|