KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#85336 Zsüli 2008-11-16
Nekem már megvan ez a videó egy ideje, és úgy látom, hogy még nem került fel erre a fórumra. :wink: Szép szám! petros: Ki is adtak egy MAXI CD-t, amin Sakis csak ezt a dalt énekli több nyelven is. Görögül, angolul, franciául és persze van + két remix feldolgozás is. Amúgy ezért a CD-ért végig rohantam Szaloki, Athén és Katerini összes utamba kerülő zeneboltját és végül Kateriniben egy nagyon kis boltban fél óra kutatgatás után az eladó elővarázsolta :-) Sakis Rouvas: Πες της / Mondd el...! Στίχοι: Άρης Δαβαράκης Μουσική: Morris Albert & Louis Gaste Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς Φίλε, τη λατρεύω φίλε αλλά πια δε θέλω, γι αυτήν να ζω Πες της, δεν την θέλω πες της καίνε οι αγκαλιές της, φεύγω πριν καώ Barátom, én szeretem őt, barátom, de én nem akarok már, érte élni... Mondd el neki; nekem Ő már nem kell, mondd meg ezt úgy égetnek az ölelései, hogy elmegyek, mielőtt megégnék! Πες της, πως φεύγω πριν να φύγει η πες της φίλε ό,τι θες, αλήθειες η ψευτιές Mondd meg neki, hogy távozom, mielőtt ő elmenne, vagy mondj barátom, amit akarsz, legyen akár igaz, vagy akár hazugság Πες της, πως φεύγω πες της ξεφεύγω πες της, μόνος προχωρώ Mondd el neki, hogy távozom, mondd neki meg! Végleg elmegyek, mondd el neki; hogy már egyedül folytatom... Φίλε, ο έρωτας της φίλε είναι μια παγίδα, είναι ένας γκρεμός Barátom, az ő szereleme - barátom -, egy csapda, egy szakadék; feneketlen mélység Φίλε, μέσα της ταξιδεύω μ' ανάβει αυτή η πυρκαγιά μα δεν αντέχω πια Barátom, én folyton vele, és őbenne utazom Fölgyújt engem ez a tűz, de már nem bírom tovább...! Φίλε, δεν τη θέλω πες της είναι καταιγίδα, ο έρωτας αυτός Haver, nem akarom már őt, mondd neki el! Pusztító vihar, ez a szerelem! Πες της, πως φεύγω πες της ξεφεύγω πες της, μόνος προχωρώ Mondd el neki, hogy távozom, mondd neki el, Elmegyek, és innentől egymagam folytatom...! Τις ζήλιες πες της, τις αστραπές της τις αγκαλιές της, θα τις φυλάξω εγώ A féltékenységeit - mondd el -, a villámait az ölelő karjait, megőrzöm én... (emlékeimben) Πες της.... Mondd el...!
Nekem már megvan ez a videó egy ideje, és úgy látom, hogy még nem került fel erre a fórumra. :wink: Szép szám! petros: Ki is adtak egy MAXI CD-t, amin Sakis csak ezt a dalt énekli több nyelven is. Görögül, angolul, franciául és persze van + két remix feldolgozás is. Amúgy ezért a CD-ért végig rohantam Szaloki, Athén és Katerini összes utamba kerülő zeneboltját és végül Kateriniben egy nagyon kis boltban fél óra kutatgatás után az eladó elővarázsolta :-) Sakis Rouvas: Πες της / Mondd el...! Στίχοι: Άρης Δαβαράκης Μουσική: Morris Albert & Louis Gaste Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς Φίλε, τη λατρεύω φίλε αλλά πια δε θέλω, γι αυτήν να ζω Πες της, δεν την θέλω πες της καίνε οι αγκαλιές της, φεύγω πριν καώ Barátom, én szeretem őt, barátom, de én nem akarok már, érte élni... Mondd el neki; nekem Ő már nem kell, mondd meg ezt úgy égetnek az ölelései, hogy elmegyek, mielőtt megégnék! Πες της, πως φεύγω πριν να φύγει η πες της φίλε ό,τι θες, αλήθειες η ψευτιές Mondd meg neki, hogy távozom, mielőtt ő elmenne, vagy mondj barátom, amit akarsz, legyen akár igaz, vagy akár hazugság Πες της, πως φεύγω πες της ξεφεύγω πες της, μόνος προχωρώ Mondd el neki, hogy távozom, mondd neki meg! Végleg elmegyek, mondd el neki; hogy már egyedül folytatom... Φίλε, ο έρωτας της φίλε είναι μια παγίδα, είναι ένας γκρεμός Barátom, az ő szereleme - barátom -, egy csapda, egy szakadék; feneketlen mélység Φίλε, μέσα της ταξιδεύω μ' ανάβει αυτή η πυρκαγιά μα δεν αντέχω πια Barátom, én folyton vele, és őbenne utazom Fölgyújt engem ez a tűz, de már nem bírom tovább...! Φίλε, δεν τη θέλω πες της είναι καταιγίδα, ο έρωτας αυτός Haver, nem akarom már őt, mondd neki el! Pusztító vihar, ez a szerelem! Πες της, πως φεύγω πες της ξεφεύγω πες της, μόνος προχωρώ Mondd el neki, hogy távozom, mondd neki el, Elmegyek, és innentől egymagam folytatom...! Τις ζήλιες πες της, τις αστραπές της τις αγκαλιές της, θα τις φυλάξω εγώ A féltékenységeit - mondd el -, a villámait az ölelő karjait, megőrzöm én... (emlékeimben) Πες της.... Mondd el...!
#85329 Jorgos 2008-11-16
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Szécsi Pál: Holnap ki tudja látsz-e még? Holnap ki tudja látsz-e még? / Αύριο ποιος ξέρει αν θα με ξαναδείς; (Fényes Szabolcs-Mihály István) Holnap, ki tudja holnap látsz-e még, ki tudja holnap fáj-e még szíved a tegnapért? Holnap, ki tudja holnap vársz-e még, kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért? Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με ξαναδείς, ποιός ξέρει αύριο, αν θα πονά ακόμα η καρδιά σου για το χθές; Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με περιμένεις άλλο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα πονά η καρδιά μου για το φιλί σου; Meg ne várjuk a józan reggelt, az álmom míg véget ér, elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért! Ας μην περιμένουμε άλλο το νηφάλιο πρωί, αφού τελειώσει το όνειρό μου, δεν πειράζει κι ας καώ, δεν πονώ κι ας πεθάνω, για ένα λεπτό έκστασης. Holnap, ki tudja holnap látsz-e még, ki tudja holnap fáj-e még szíved a tegnapért? Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με ξαναδείς, ποιός ξέρει αύριο, αν θα πονά ακόμα η καρδιά σου για το χθές; Budapest Bár:
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Szécsi Pál: Holnap ki tudja látsz-e még? Holnap ki tudja látsz-e még? / Αύριο ποιος ξέρει αν θα με ξαναδείς; (Fényes Szabolcs-Mihály István) Holnap, ki tudja holnap látsz-e még, ki tudja holnap fáj-e még szíved a tegnapért? Holnap, ki tudja holnap vársz-e még, kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért? Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με ξαναδείς, ποιός ξέρει αύριο, αν θα πονά ακόμα η καρδιά σου για το χθές; Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με περιμένεις άλλο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα πονά η καρδιά μου για το φιλί σου; Meg ne várjuk a józan reggelt, az álmom míg véget ér, elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért! Ας μην περιμένουμε άλλο το νηφάλιο πρωί, αφού τελειώσει το όνειρό μου, δεν πειράζει κι ας καώ, δεν πονώ κι ας πεθάνω, για ένα λεπτό έκστασης. Holnap, ki tudja holnap látsz-e még, ki tudja holnap fáj-e még szíved a tegnapért? Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με ξαναδείς, ποιός ξέρει αύριο, αν θα πονά ακόμα η καρδιά σου για το χθές; Budapest Bár:
#85328 Jorgos 2008-11-16
Az előző szám erről szól, hogy az utolsó bizanci császár, Konstantinos Paleologos, életre kel, és megtámad. Ez egy régi görög hagyomány. Stratos: Találtam valamit, ami segíthet értelmezni a fenti dalt: 'Προσπαθώντας να 'βγάλω' στην κιθάρα αυτήν την ΕΚΠΛΗΚΤΙΚΑ ΜΕΛΩΔΙΚΟ ΤΡΑΓΟΥΔΙ και αφού είχα ακούσει πάμπολλες φορές τη Χαρούλα ..ΜΟΥ ΕΛΛΕΙΠΕ κάτι.. Και αυτό δεν ήταν οι συγχορδίες αλλά το ότι δεν καταλάβαινα τόσο πολύ τον στίχο του Πυθαγόρα και τι ήθέλε να πει ακριβώς και ιδιαίτερα τους συμβολισμoύς.... Κόκκινη Μηλιά, Γιαγιά... πως τα σκέφτηκε αυτά ο Πυθαγόρας και έγραψε αυτούς τους στίχους ? Να λοιπόν μια ...απάντηση που βρήκα στο 'Amint próbáltam bejutni ebbe a 'Kithara-ba, EKPLIKTIKA MELODIKO SONG és miután sokat hallottam Haroulát, valami hiányzott... És ez nem az akkordok hiánya volt, mint inkább az, hogy nem értettem a szövegeket annyira, és a szimbólumokat... Nem értettem, mit érthetett pontosan ezeken Pythagorasz.... A Vörös Milia, Nagymama.... mire gondolt Pythagorasz, amikor ezeket a sorokat, szövegeket írta? Íme hát... talán feleletet ad minderre az, amit az alábbi linken találtam ' Ο τελευταίος Παλαιολόγος Γεώργιος Βιζυηνός Στους συμβολισμούς της παραδόσεως, γιαγιά είναι οι παλαιές γενεές και εγγονός η νέα γενιά, η οποία πρέπει να κάνει το καθήκον της. Az utolsó Paleologosz George Vizyinos A hagyomány szimbólumaiban a nagymama; az idősebb, öregebb nemzedék és az új generáció, az unoka, akinek tennie kell a kötelességét... - Τον είδες με τα μάτια σου, γιαγιά τον Βασιλέα ή μήπως και σου φάνηκε, σαν όνειρο να πούμε, σαν παραμύθι τάχα; - Τον είδα με τα μάτια μου, ωσάν και σένα νέα, Πα να γενώ εκατό χρονών, κι ακόμα το θυμούμαι σαν νάταν χθες μονάχα. - Απέθανε, γιαγιά; - Ποτέ, παιδάκι μου, κοιμάται. - Και τώρα πια δεν ημπορεί γιαγιάκα να ξυπνήση; - Ω, βέβαια! Καιρούς καιρούς, σηκώνει το κεφάλι, και βλεπ' αν ήρθεν η στιγμή, πόχει ο Θεός ορίσει. - A saját szemeiddel láttad őt, nagymama, a Királyt? Vagy csak úgy tűnt neked, úgy láttad, mint mondjuk egy álmot, vagy mint valami tündérmesét? - A saját szemeimmel láttam őt, mint ahogyan most, tégedet is látlak fiam... Már elmulhatott vagy száz év is, és mégis emlékszem rá, mintha, csak tegnap lett volna... - Meghalt, Nagymama? - Soha, a gyerekem! Csak alszik.... - És most már nem tud többé felkelni nagymami? - Oh, dehogynem! Időnként, olykor-olykor felemeli a fejét, és megnézi, hogy eljött-e már az az idő, amit isten meghatározott. - Πότε, γιαγιά μου, πότε; - Οταν τρανέψης, γιόκα μου, να αρματωθείς, και κάμης, τον όρκο στην Ελευθεριά, συ κι όλη η νεολαία, θα σώσετε την χώρα. Κι ο βασιλιάς θα σηκωθεί τον Τούρκο να χτυπήση. Και χτύπα-χτύπα, θα τον πα πίσω στην κόκκινη και πίσω από τον ήλιο, που πια να μη γυρίση! ' - Mikor lesz az, nagyanyám, mikor? - Amikor majd felnősz, kisunokám, fegyverkezz fel, és tégy majd az esküt a Szabadságra, Mert Te, és az egész ifjúság, meg fogjátok menteni az országot. És a király fel fog majd kelni, talpra áll, hogy törökkel megütközzön. És majd addig üti-veri őket, amíg vissza nem térnek a vörös földjeikig, sőt azon is túl... a nap mögé... hogy többé soha, vissza ne térjenek! Tovább
Az előző szám erről szól, hogy az utolsó bizanci császár, Konstantinos Paleologos, életre kel, és megtámad. Ez egy régi görög hagyomány. Stratos: Találtam valamit, ami segíthet értelmezni a fenti dalt: 'Προσπαθώντας να 'βγάλω' στην κιθάρα αυτήν την ΕΚΠΛΗΚΤΙΚΑ ΜΕΛΩΔΙΚΟ ΤΡΑΓΟΥΔΙ και αφού είχα ακούσει πάμπολλες φορές τη Χαρούλα ..ΜΟΥ ΕΛΛΕΙΠΕ κάτι.. Και αυτό δεν ήταν οι συγχορδίες αλλά το ότι δεν καταλάβαινα τόσο πολύ τον στίχο του Πυθαγόρα και τι ήθέλε να πει ακριβώς και ιδιαίτερα τους συμβολισμoύς.... Κόκκινη Μηλιά, Γιαγιά... πως τα σκέφτηκε αυτά ο Πυθαγόρας και έγραψε αυτούς τους στίχους ? Να λοιπόν μια ...απάντηση που βρήκα στο 'Amint próbáltam bejutni ebbe a 'Kithara-ba, EKPLIKTIKA MELODIKO SONG és miután sokat hallottam Haroulát, valami hiányzott... És ez nem az akkordok hiánya volt, mint inkább az, hogy nem értettem a szövegeket annyira, és a szimbólumokat... Nem értettem, mit érthetett pontosan ezeken Pythagorasz.... A Vörös Milia, Nagymama.... mire gondolt Pythagorasz, amikor ezeket a sorokat, szövegeket írta? Íme hát... talán feleletet ad minderre az, amit az alábbi linken találtam ' Ο τελευταίος Παλαιολόγος Γεώργιος Βιζυηνός Στους συμβολισμούς της παραδόσεως, γιαγιά είναι οι παλαιές γενεές και εγγονός η νέα γενιά, η οποία πρέπει να κάνει το καθήκον της. Az utolsó Paleologosz George Vizyinos A hagyomány szimbólumaiban a nagymama; az idősebb, öregebb nemzedék és az új generáció, az unoka, akinek tennie kell a kötelességét... - Τον είδες με τα μάτια σου, γιαγιά τον Βασιλέα ή μήπως και σου φάνηκε, σαν όνειρο να πούμε, σαν παραμύθι τάχα; - Τον είδα με τα μάτια μου, ωσάν και σένα νέα, Πα να γενώ εκατό χρονών, κι ακόμα το θυμούμαι σαν νάταν χθες μονάχα. - Απέθανε, γιαγιά; - Ποτέ, παιδάκι μου, κοιμάται. - Και τώρα πια δεν ημπορεί γιαγιάκα να ξυπνήση; - Ω, βέβαια! Καιρούς καιρούς, σηκώνει το κεφάλι, και βλεπ' αν ήρθεν η στιγμή, πόχει ο Θεός ορίσει. - A saját szemeiddel láttad őt, nagymama, a Királyt? Vagy csak úgy tűnt neked, úgy láttad, mint mondjuk egy álmot, vagy mint valami tündérmesét? - A saját szemeimmel láttam őt, mint ahogyan most, tégedet is látlak fiam... Már elmulhatott vagy száz év is, és mégis emlékszem rá, mintha, csak tegnap lett volna... - Meghalt, Nagymama? - Soha, a gyerekem! Csak alszik.... - És most már nem tud többé felkelni nagymami? - Oh, dehogynem! Időnként, olykor-olykor felemeli a fejét, és megnézi, hogy eljött-e már az az idő, amit isten meghatározott. - Πότε, γιαγιά μου, πότε; - Οταν τρανέψης, γιόκα μου, να αρματωθείς, και κάμης, τον όρκο στην Ελευθεριά, συ κι όλη η νεολαία, θα σώσετε την χώρα. Κι ο βασιλιάς θα σηκωθεί τον Τούρκο να χτυπήση. Και χτύπα-χτύπα, θα τον πα πίσω στην κόκκινη και πίσω από τον ήλιο, που πια να μη γυρίση! ' - Mikor lesz az, nagyanyám, mikor? - Amikor majd felnősz, kisunokám, fegyverkezz fel, és tégy majd az esküt a Szabadságra, Mert Te, és az egész ifjúság, meg fogjátok menteni az országot. És a király fel fog majd kelni, talpra áll, hogy törökkel megütközzön. És majd addig üti-veri őket, amíg vissza nem térnek a vörös földjeikig, sőt azon is túl... a nap mögé... hogy többé soha, vissza ne térjenek! Tovább
#85327 Stratos 2008-11-16
Kerestem egy dalszöveget, és egy régi (gyermekkorból ismert) gyönyörű nótára bukkantam...: Haroula Alexiou: Ο μαρμαρωμένος βασιλιάς / A márvánnyá vált király Στίχοι: Πυθαγόρας Μουσική: Απόστολος Καλδάρας Πρώτη εκτέλεση: Χαρούλα Αλεξίου Άλλες ερμηνείες: Γλυκερία Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά που λένε τα γραμμένα, τo 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε δε γύρισε κανένα. Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé ahogy a sors könyvében meg van írva... Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették és semelyik sem tért vissza... Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά ούτε φωνή, ούτε λαλιά. τον τραγουδάει όμως στα παιδιά, σαν παραμύθι η γιαγιά. A márvánnyá változott királyról nem érkezett se hang, se egyetlen szó... A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol a nagymama, ahogy a tündérmese szól! Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά που λένε τα γραμμένα, το 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε δε γύρισε κανένα. Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé ahogy a sors könyvében meg van írva... Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették és semelyik sem tért vissza... Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά, δυο πετροχελιδόνια, μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε και δακρυσμένα χρόνια. Két madarat küldtem a távoli Napkeletre kővé változtatott fecskéket, De ott rekedtek, és álommá lettek s jöttek a könnyekkel teli évek... Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά ούτε φωνή, ούτε λαλιά. τον τραγουδάει όμως στα παιδιά, σαν παραμύθι η γιαγιά. A márvánnyá változott királyról nem érkezett se hang, se egyetlen szó... A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol a nagymama, ahogy a tündérmese szól! ------------------------------------------------------- A Google segítségével, ilyen dolgokra leltem: Σύμφωνα με τις παραδόσεις του ελληνικού λαού η Κόκκινη Μηλιά είναι ένας μυθικός τόπος στον οποίο θα εκδιωχθούν οι Τούρκοι από την Κωνσταντινούπολη. Σύμφωνα με την παράδοση αυτή μετά την απελευθέρωση της Βυζαντινής πρωτεύουσας, θα πρωτοστατήσει ο «Μαρμαρωμένος Βασιλιάς» που θα εγερθεί από τον ύπνο του και θα προσκυνήσει στην Αγιά Σοφιά. A görögök néphagyománya szerint a 'Kokkini Miliá' ('Vörös Almafa' - a törökök származási helye: Távol-Kelet) egy mitikus hely, ahová a törököket visszaűzték volna Konstantinápolyból. A fenti hagyomány szerint, bizánc fővárosának felszabadulása után, a birodalmat a 'Márvánnyá változott király' fogja kormányozni, aki föléled majd álmából, és Agia Sofiába zaránokol... Από την λαογραφική έρευνα που είχε κάνει ο Νικόλαος Πολίτης η Κόκκινη Μηλιά αντιστοιχεί προς το «Μονοδένδριο» των προ της Άλωσης βυζαντινών χρησμών και προφητειών που λέγονταν κατά τις επικίνδυνες πολιορκίες που αντιμετώπιζε η Κωνσταντινούπολη. Το πως όμως και πότε αντικαταστάθηκε το Μονοδένδριο με την Κόκκινη Μηλιά, αλλά και σε ποιούς λόγους στηρίχθηκε η δεύτερη, παραμένει άγνωστο. A Folklór kutatásokból, amit Nikolaos Politis készített, a 'Vörös Almafa', megegyezik az Alosis bizánci előtti jövendölésével és a jóslásával amikor a veszélyes ostromokkal néztek szembe Konstantinápolyban. De hogyan és mikor váltotta fel a 'Monodendrio'-t a 'Kokkino Milia', és hogy milyen okból, nem egészen tisztázott, és teljesen ismeretlen. Αξιοσημείωτο όμως είναι ότι από έρευνα και μελέτη τουρκικών... |-> Tovább
Kerestem egy dalszöveget, és egy régi (gyermekkorból ismert) gyönyörű nótára bukkantam...: Haroula Alexiou: Ο μαρμαρωμένος βασιλιάς / A márvánnyá vált király Στίχοι: Πυθαγόρας Μουσική: Απόστολος Καλδάρας Πρώτη εκτέλεση: Χαρούλα Αλεξίου Άλλες ερμηνείες: Γλυκερία Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά που λένε τα γραμμένα, τo 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε δε γύρισε κανένα. Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé ahogy a sors könyvében meg van írva... Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették és semelyik sem tért vissza... Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά ούτε φωνή, ούτε λαλιά. τον τραγουδάει όμως στα παιδιά, σαν παραμύθι η γιαγιά. A márvánnyá változott királyról nem érkezett se hang, se egyetlen szó... A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol a nagymama, ahogy a tündérmese szól! Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά που λένε τα γραμμένα, το 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε δε γύρισε κανένα. Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé ahogy a sors könyvében meg van írva... Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették és semelyik sem tért vissza... Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά, δυο πετροχελιδόνια, μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε και δακρυσμένα χρόνια. Két madarat küldtem a távoli Napkeletre kővé változtatott fecskéket, De ott rekedtek, és álommá lettek s jöttek a könnyekkel teli évek... Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά ούτε φωνή, ούτε λαλιά. τον τραγουδάει όμως στα παιδιά, σαν παραμύθι η γιαγιά. A márvánnyá változott királyról nem érkezett se hang, se egyetlen szó... A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol a nagymama, ahogy a tündérmese szól! ------------------------------------------------------- A Google segítségével, ilyen dolgokra leltem: Σύμφωνα με τις παραδόσεις του ελληνικού λαού η Κόκκινη Μηλιά είναι ένας μυθικός τόπος στον οποίο θα εκδιωχθούν οι Τούρκοι από την Κωνσταντινούπολη. Σύμφωνα με την παράδοση αυτή μετά την απελευθέρωση της Βυζαντινής πρωτεύουσας, θα πρωτοστατήσει ο «Μαρμαρωμένος Βασιλιάς» που θα εγερθεί από τον ύπνο του και θα προσκυνήσει στην Αγιά Σοφιά. A görögök néphagyománya szerint a 'Kokkini Miliá' ('Vörös Almafa' - a törökök származási helye: Távol-Kelet) egy mitikus hely, ahová a törököket visszaűzték volna Konstantinápolyból. A fenti hagyomány szerint, bizánc fővárosának felszabadulása után, a birodalmat a 'Márvánnyá változott király' fogja kormányozni, aki föléled majd álmából, és Agia Sofiába zaránokol... Από την λαογραφική έρευνα που είχε κάνει ο Νικόλαος Πολίτης η Κόκκινη Μηλιά αντιστοιχεί προς το «Μονοδένδριο» των προ της Άλωσης βυζαντινών χρησμών και προφητειών που λέγονταν κατά τις επικίνδυνες πολιορκίες που αντιμετώπιζε η Κωνσταντινούπολη. Το πως όμως και πότε αντικαταστάθηκε το Μονοδένδριο με την Κόκκινη Μηλιά, αλλά και σε ποιούς λόγους στηρίχθηκε η δεύτερη, παραμένει άγνωστο. A Folklór kutatásokból, amit Nikolaos Politis készített, a 'Vörös Almafa', megegyezik az Alosis bizánci előtti jövendölésével és a jóslásával amikor a veszélyes ostromokkal néztek szembe Konstantinápolyban. De hogyan és mikor váltotta fel a 'Monodendrio'-t a 'Kokkino Milia', és hogy milyen okból, nem egészen tisztázott, és teljesen ismeretlen. Αξιοσημείωτο όμως είναι ότι από έρευνα και μελέτη τουρκικών... |-> Tovább
#85283 Stratos 2008-11-14
Sokan imádják Mihalis Hatzigiannis-t, és méltán sikeres az a filmsorozat főcím dala is, ami még a Top 10-be is felkerült! (És persze, hogy felteszem a dalt, hiszen most vettük ezt át, a kedvenc görög tanárommal!) A sorozat egyébként vígjáték, amit a GreekTube-n lehet megnézni bármikor, és reklámszünetek nélkül! :idea: :arrow: Mihalis Hatzigiannis (/Xatzigiannis): H agaph pou menei / H polykatoikia - titloi / Η αγάπη πού μένει / Hol lakik a szerelem?( Πολυκατοικία ) Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης Ένα σπίτι κάτω, ένα σπίτι πάνω, ένα σπίτι δίπλα και στη μέση εγώ. Όλο λέω τι κάνω, όλο λέω πού ήρθα, όλο λέω θα φύγω κι όλο μένω εδώ… Egy lakás alattam, egy lakás felettem, és egy lakás mellettem, s én köztük leledzem... Egyre azt kérdem; Mit tettem? Ide, hogyan keveredtem??? Elmegyek innét! - mondom rekedten, mégis úgy néz ki, végleg itt rekedtem! Το ‘χω αποφασίσει θα μετακομίσω μα μου λεν οι τοίχοι τι θα βρεις αλλού. Η ζωή του ανθρώπου δε γυρίζει πίσω εδώ πέρα ζούμε ό,τι ζει παντού. Elköltözöm innét; eldöntöttem már! Azt kérdik a falak: - Másutt, nem ugyanez vár? Hisz az emberélet, vissza nem forgatható, és itt is ugyanazt éljük meg, ami másutt is található...! Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam őt meg, egy lángoló árnyat, és a szívem, hogy reád találjon, a lépcsőkön kapott szárnyat! Απ’ τον ένα τοίχο λένε ησυχία απ’ τον άλλον τοίχο στήνουνε καβγά, που ένας «θα καλέσω την αστυνομία», «έχω ιδιοκτησία» ο άλλος απαντά. Egy fal túloldaláról, azt ordítják: 'CSENDET!' mert a másik irányból veszekedni kezdtek, és -'Rendőrt hívok!'- kiabál az egyik, -'Az én lakásom!'- válaszol a rekedtebbik. Κι απ’ τον τρίτο τοίχο η διπλανή κυρία έχει ανοίξει μάτι έχει στήσει αφτί κι είναι πιο δική της του άλλου η ιστορία τι έχει στο κρεβάτι, τι έχει στη ζωή. És harmadik irányból, a szomszéd hölgyemény a kémlelő-lyukon kukucskál át, hallgatózik: egészen a magáévá téve mások történetét, hogy az ágyban, vagy az életeben - mi zajlik? Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. (x2) Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam meg őt, olyan - lánggal égő árny volt, és a szívem csak rohan a lépcsőn felfelé- felfelé, hogy reád találjon! (x2)
Sokan imádják Mihalis Hatzigiannis-t, és méltán sikeres az a filmsorozat főcím dala is, ami még a Top 10-be is felkerült! (És persze, hogy felteszem a dalt, hiszen most vettük ezt át, a kedvenc görög tanárommal!) A sorozat egyébként vígjáték, amit a GreekTube-n lehet megnézni bármikor, és reklámszünetek nélkül! :idea: :arrow: Mihalis Hatzigiannis (/Xatzigiannis): H agaph pou menei / H polykatoikia - titloi / Η αγάπη πού μένει / Hol lakik a szerelem?( Πολυκατοικία ) Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης Ένα σπίτι κάτω, ένα σπίτι πάνω, ένα σπίτι δίπλα και στη μέση εγώ. Όλο λέω τι κάνω, όλο λέω πού ήρθα, όλο λέω θα φύγω κι όλο μένω εδώ… Egy lakás alattam, egy lakás felettem, és egy lakás mellettem, s én köztük leledzem... Egyre azt kérdem; Mit tettem? Ide, hogyan keveredtem??? Elmegyek innét! - mondom rekedten, mégis úgy néz ki, végleg itt rekedtem! Το ‘χω αποφασίσει θα μετακομίσω μα μου λεν οι τοίχοι τι θα βρεις αλλού. Η ζωή του ανθρώπου δε γυρίζει πίσω εδώ πέρα ζούμε ό,τι ζει παντού. Elköltözöm innét; eldöntöttem már! Azt kérdik a falak: - Másutt, nem ugyanez vár? Hisz az emberélet, vissza nem forgatható, és itt is ugyanazt éljük meg, ami másutt is található...! Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam őt meg, egy lángoló árnyat, és a szívem, hogy reád találjon, a lépcsőkön kapott szárnyat! Απ’ τον ένα τοίχο λένε ησυχία απ’ τον άλλον τοίχο στήνουνε καβγά, που ένας «θα καλέσω την αστυνομία», «έχω ιδιοκτησία» ο άλλος απαντά. Egy fal túloldaláról, azt ordítják: 'CSENDET!' mert a másik irányból veszekedni kezdtek, és -'Rendőrt hívok!'- kiabál az egyik, -'Az én lakásom!'- válaszol a rekedtebbik. Κι απ’ τον τρίτο τοίχο η διπλανή κυρία έχει ανοίξει μάτι έχει στήσει αφτί κι είναι πιο δική της του άλλου η ιστορία τι έχει στο κρεβάτι, τι έχει στη ζωή. És harmadik irányból, a szomszéd hölgyemény a kémlelő-lyukon kukucskál át, hallgatózik: egészen a magáévá téve mások történetét, hogy az ágyban, vagy az életeben - mi zajlik? Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. (x2) Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam meg őt, olyan - lánggal égő árny volt, és a szívem csak rohan a lépcsőn felfelé- felfelé, hogy reád találjon! (x2)
#85281 Asteri 2008-11-14
Nikos Oikonopoulos: Δυο σπασμένα ποτήρια / Két törött poharat... Στίχοι: Δήμητρα Καλπιτζή Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει αφού εμείς δεν είμαστε μαζί του πόνου είναι άνιση η μάχη κι εσένα συναντώ κάποια στιγμή και μου ζητάς εσύ να σε ξεχάσω μα δε ρωτάς εγώ αν σ΄αγαπώ το βλέμμα μου γυρίζω πριν να κλάψω στα χέρια μου δυο δάκρυα κρατώ Létezem, pedig értelme nincsen mert nem vagyunk együtt mi ketten s a fájdalom csatája egyenlőtlen és egy pillanatban megtalállak téged s azt kéred tőlem, hogy felejtselek el de nem kérdezed, hogy én szeretlek-e a tekintetem elfordítom, mielőtt sírnék s a kezemben tartok két könnycseppet Δυο σπασμένα ποτήρια μεσ΄τα χέρια μου έσφιγγα με μάτωναν πονούσα μα μπροστά σου δεν έκλαιγα Στην παλάμη το δάκρυ την αγάπη μου σκότωσες κι η ψυχή που πονούσε σ΄αγαπάω σου φώναζε Két törött poharat a kezemben szorongattam megsebeztek engem s fájt nekem de nem sírtam előtted A tenyeremben könnycsepp a szerelmemet megölted és a fájó lelkem azt kiáltotta neked, szeretlek! Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει κι αισθάνομαι πως είμαι στο κενό ο έρωτας το όνομά σου θα΄χει και στη καρδιά μου θα σε συναντώ Μπρος στο καθρέφτη είπα να ξεχάσω τον εαυτό μου όμως ξεγελώ στον γκρίζο ουρανό φωτιές θ΄ανάψω θα σβήσω με δυο δάκρυα απ΄τον καημό Létezem, de már értelme nincsen s úgy érzem a semmiben élek a szerelem birtokolja majd a nevedet és a szívemben örökké megtalállak téged A tükör előtt mondtam, hogy felejtek de csak önmagamat hitegettem a szürke égbolton gyújtok majd tüzet s kioltam azt bánatom két könnycseppjével
Nikos Oikonopoulos: Δυο σπασμένα ποτήρια / Két törött poharat... Στίχοι: Δήμητρα Καλπιτζή Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει αφού εμείς δεν είμαστε μαζί του πόνου είναι άνιση η μάχη κι εσένα συναντώ κάποια στιγμή και μου ζητάς εσύ να σε ξεχάσω μα δε ρωτάς εγώ αν σ΄αγαπώ το βλέμμα μου γυρίζω πριν να κλάψω στα χέρια μου δυο δάκρυα κρατώ Létezem, pedig értelme nincsen mert nem vagyunk együtt mi ketten s a fájdalom csatája egyenlőtlen és egy pillanatban megtalállak téged s azt kéred tőlem, hogy felejtselek el de nem kérdezed, hogy én szeretlek-e a tekintetem elfordítom, mielőtt sírnék s a kezemben tartok két könnycseppet Δυο σπασμένα ποτήρια μεσ΄τα χέρια μου έσφιγγα με μάτωναν πονούσα μα μπροστά σου δεν έκλαιγα Στην παλάμη το δάκρυ την αγάπη μου σκότωσες κι η ψυχή που πονούσε σ΄αγαπάω σου φώναζε Két törött poharat a kezemben szorongattam megsebeztek engem s fájt nekem de nem sírtam előtted A tenyeremben könnycsepp a szerelmemet megölted és a fájó lelkem azt kiáltotta neked, szeretlek! Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει κι αισθάνομαι πως είμαι στο κενό ο έρωτας το όνομά σου θα΄χει και στη καρδιά μου θα σε συναντώ Μπρος στο καθρέφτη είπα να ξεχάσω τον εαυτό μου όμως ξεγελώ στον γκρίζο ουρανό φωτιές θ΄ανάψω θα σβήσω με δυο δάκρυα απ΄τον καημό Létezem, de már értelme nincsen s úgy érzem a semmiben élek a szerelem birtokolja majd a nevedet és a szívemben örökké megtalállak téged A tükör előtt mondtam, hogy felejtek de csak önmagamat hitegettem a szürke égbolton gyújtok majd tüzet s kioltam azt bánatom két könnycseppjével
#85162 Stratos 2008-11-13
...íme, egy másik ismert előadótól is egy megzenésített vers Ganasztól.: Arvanitáki Elefteria: Σαν βροχή / Mint az eső Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Ara Dinkjian Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη Ποια μουσική περπατάει στο πλάι σου ποια πυρκαγιά στα μαλλιά. Ποια σιωπή καταπίνει τα λόγια μου και ψυθιρίζω φιλιά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου, κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι ευχήθηκα κι ό,τι φοβήθηκα είναι καιρός να φανεί. Mily zene lépdel oldaladon, Mily tűz villan hajadon? Mely csend nyeli el szavaimat, és suttogok helyettük csókokat? Gyújtsd, égesd föl az éjszakáimat, s oltsd el napjaimat! Változtasd az időt pillanattá! Annak, amit reméltem, s amitől rettegtem, itt az ideje; váljék láthatóvá! Refren: Σαν βροχή που πέφτει στα φύλλα στα μαλλιά, στο πρόσωπο κυλά, σαν βροχή σε θέλω απόψε να βραχώ, ως τη ρίζα της φωνής, γέλιο μου. Στη φωτιά που μέσα μου καίει μια φωνή γελάει και κλαίει, στη φωτιά θα πέσω μαζί σου να σωθεί ό,τι είναι δυνατό, γέλιο μου, φλόγα μου - φλόγα μου. Refren: Mint eső, ami ráhull a levelekre a hajadon, s az arcodon pergve le, mint az esőre, úgy vágyom reád ma, hogy elázzak, egészen gyökeréig a hangnak, gyöngyöző kacajom! A tűzben, ami bennem ég, egy hang sír, és nevet, e tűzbe zuhanok majd veled, megmenteni azt, mi lehetséges... Kacajom, forró lángolásom, tüzem! Ποια μουσική δυναμώνει στο βλέμμα σου κι όλα χορεύουν γλυκά. Ποιος πυρετός ανεβαίνει στο αίμα μου και κοκκινίζει ξανά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι αγάπησα κι ό,τι παράτησα είναι καιρός να κριθεί. Milyen zene erősödik fel tekintetedben, és táncol minden ily édesen?! Mi az a láz, amely tolulva nő a véremben, és veresdek ki tőle, újra?! Gyújtsd, égesd fel éjszakáimat, oltsd el napjaimat, változtasd az időt pillanattá! Annak, amit szerettem, s amit megvetettem, itt az ideje, hogy ítéletet mondjon rám!
...íme, egy másik ismert előadótól is egy megzenésített vers Ganasztól.: Arvanitáki Elefteria: Σαν βροχή / Mint az eső Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Ara Dinkjian Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη Ποια μουσική περπατάει στο πλάι σου ποια πυρκαγιά στα μαλλιά. Ποια σιωπή καταπίνει τα λόγια μου και ψυθιρίζω φιλιά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου, κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι ευχήθηκα κι ό,τι φοβήθηκα είναι καιρός να φανεί. Mily zene lépdel oldaladon, Mily tűz villan hajadon? Mely csend nyeli el szavaimat, és suttogok helyettük csókokat? Gyújtsd, égesd föl az éjszakáimat, s oltsd el napjaimat! Változtasd az időt pillanattá! Annak, amit reméltem, s amitől rettegtem, itt az ideje; váljék láthatóvá! Refren: Σαν βροχή που πέφτει στα φύλλα στα μαλλιά, στο πρόσωπο κυλά, σαν βροχή σε θέλω απόψε να βραχώ, ως τη ρίζα της φωνής, γέλιο μου. Στη φωτιά που μέσα μου καίει μια φωνή γελάει και κλαίει, στη φωτιά θα πέσω μαζί σου να σωθεί ό,τι είναι δυνατό, γέλιο μου, φλόγα μου - φλόγα μου. Refren: Mint eső, ami ráhull a levelekre a hajadon, s az arcodon pergve le, mint az esőre, úgy vágyom reád ma, hogy elázzak, egészen gyökeréig a hangnak, gyöngyöző kacajom! A tűzben, ami bennem ég, egy hang sír, és nevet, e tűzbe zuhanok majd veled, megmenteni azt, mi lehetséges... Kacajom, forró lángolásom, tüzem! Ποια μουσική δυναμώνει στο βλέμμα σου κι όλα χορεύουν γλυκά. Ποιος πυρετός ανεβαίνει στο αίμα μου και κοκκινίζει ξανά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι αγάπησα κι ό,τι παράτησα είναι καιρός να κριθεί. Milyen zene erősödik fel tekintetedben, és táncol minden ily édesen?! Mi az a láz, amely tolulva nő a véremben, és veresdek ki tőle, újra?! Gyújtsd, égesd fel éjszakáimat, oltsd el napjaimat, változtasd az időt pillanattá! Annak, amit szerettem, s amit megvetettem, itt az ideje, hogy ítéletet mondjon rám!
#85161 Stratos 2008-11-13
Egy másik ismert Ganasz Mihalisz vers, és egy másik nagy előadó: Giorgos Dalaras/Ntalaras (Live 2001) Karavia Sti Steria Καράβια στη στεριά / Hajók a parton Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Μίνωας Μάτσας Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Νταλάρας Άλλες ερμηνείες: Παντελής Θαλασσινός Καράβια βγήκαν στη στεριά και πιάσανε τα όρη ποιος είδε βάρκα στο Χελμό στο Μέτσοβο βαπόρι Hajók jöttek, futottak ki a partra és megfogták a hegyeket ki látott a hajót Chelmo-n, és Metsovóban hajót? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen? Καράβια βγήκαν στη στεριά και χάθηκαν στο χιόνι κι αυτός που τα ονειρεύτηκε τα περιμένει ακόμη Hajók futottak a partra és vesztek bele a hóba és az, aki mindezt megálmodta, még mindig várja őket - azóta... Ποιος είδε φάρο στον Ψηλορείτη στην Ελασσόνα λευκό πανί κι ένα καράβι από την Κρήτη να πιάνει Ξάνθη Κομοτηνή Ki látott világítótornyot Psziloritisz-nál, és Elasszon-nál fehér vitorlát? és egy hajót Krétából ami elkapja Xanthi Komotini-át? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen?
Egy másik ismert Ganasz Mihalisz vers, és egy másik nagy előadó: Giorgos Dalaras/Ntalaras (Live 2001) Karavia Sti Steria Καράβια στη στεριά / Hajók a parton Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Μίνωας Μάτσας Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Νταλάρας Άλλες ερμηνείες: Παντελής Θαλασσινός Καράβια βγήκαν στη στεριά και πιάσανε τα όρη ποιος είδε βάρκα στο Χελμό στο Μέτσοβο βαπόρι Hajók jöttek, futottak ki a partra és megfogták a hegyeket ki látott a hajót Chelmo-n, és Metsovóban hajót? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen? Καράβια βγήκαν στη στεριά και χάθηκαν στο χιόνι κι αυτός που τα ονειρεύτηκε τα περιμένει ακόμη Hajók futottak a partra és vesztek bele a hóba és az, aki mindezt megálmodta, még mindig várja őket - azóta... Ποιος είδε φάρο στον Ψηλορείτη στην Ελασσόνα λευκό πανί κι ένα καράβι από την Κρήτη να πιάνει Ξάνθη Κομοτηνή Ki látott világítótornyot Psziloritisz-nál, és Elasszon-nál fehér vitorlát? és egy hajót Krétából ami elkapja Xanthi Komotini-át? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen?
#85159 Stratos 2008-11-13
A napokban volt a Duna Tv-n egy dokumentum film Mihalisz Ganaszról (Μιχάλης Γκανάς) a költőről (akinek sok versét meg is zenésítették!), aki szintén megjárta a polgárháború menekültjeinek útját, és aki - gyermekként -, Albánián keresztül, majd egy hosszú hajóút után, néhány évig a magyarországi Beloiannisz faluban is élt. A többi sorstársához képest (akinek többsége csak a nyolcvanas években tudott visszatelepülni), elég korán sikerült visszatérnie hazájába. Kedvenceim, a Katszamihasz fivérek zenésítették meg az alábbi művét: Ganas Mihalis / Katsamihas testvérek: ΜΙΑ ΤΕΤΟΙΑ ΝΥΧΤΑ ΠΡΙΝ ΑΠΟ ΧΡΟΝΙΑ / Egyszer, évekkel ezelőtt, egy ugyan ilyen éjjel... Μια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια Κάποιος περπάτησε μόνος Δε ξέρω πόσα λασπωμένα χιλιόμετρα Κάποιος περπάτησε μόνος Ugyan ilyen éjszaka volt, még évekkel ezelőtt... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, mendegélt... Nem is tudnám megmondani, hány sáros kilométeren át... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, lépegetett... Νύχτα και συννεφιά, χωρίς άστρα Πήγαινε το δρόμο δρόμο Sötét volt, és felhős, csillagtalan éjjel... S ő csak ment, úttalan-utakon mendegélve... Ξημερώματα, μπήκε στα Γιάννενα Στο πρώτο χάνι έφαγε και κοιμήθηκε τρία μερόνυχτα Ξύπνησε απ' το χιόνι που έπεφτε μαλακά Στάθηκε στο παράθυρο και άκουγε τα κλαρίνα Και άκουγε τα κλαρίνα Πότε θαμπά και πότε δίπλα του Πότε θαμπά Και πότε δίπλα του Όπως τα 'φερνε ο άνεμος Αχ... Hajnalban, Ioanninába ért. Az első fogadóban evett valamit, és elaludt - aludt, három napon át... Fehér hóra ébredt, amely szépen hullott az égből, puhán... Megállt az ablakban, és meghallotta a klarinétokat... Állt, és csak hallgatta a szépen szóló klarinétokat! Volt mikor távolról, elmosódottan, és volt, mikor egészen közelről... ...volt mikor haloványan, gyengén szólt... És volt, mikor teljesen közelről, Ahogyan a szél hozta-vitte a hangot Oh...! Και άκουσε μετά τη φωνή πεντακάθαρη Από κάπου κοντά την άκουσε Σαν αλύχτημα και σαν να την έσφαζαν τη γυναίκα Κι ούτε καυγάς, ούτε τίποτα άλλο Χιόνιζε Όλη νύχτα στα Γιάννενα χιόνιζε És aztán meghallotta a hangot; kristálytisztán. Valahonnét, közelről szólt... Olyan volt, mint a fájdalmas kiáltás, és mintha nőnek vágnák a torkát És sem veszekedés nem hallatszott, sem semmi más... Havazott... Egész éjjel havazott Ioanninában... Ξημερώματα, πλήρωσε ότι χρωστούσε και γύριζε στο χωριό του Στα πενήντα του θα 'τανε Με γκρίζα μαλλιά και τρεις θυγατέρες, ανύπαντρες Χήρος τέσσερα χρόνια Στα πενήντα του θα 'τανε Hajnalodott, kifizette amivel tartozott, és visszatért a falujába Az ötvenes éveiben járhatott Szürke haja, és három hajadon lánya volt. Négy éve vált özveggyé Úgy, ötven éves lehetett... Χήρος τέσσερα χρόνια Με τη μαύρη κάπα στις πλάτες Αχ, το τι χιόνι σήκωσαν Τι χιόνι σήκωσαν τούτες οι πλάτες Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας! Négy éve özvegy. A fekete köpönyegével a hátán Oh, mennyi havat emeltek... Mennyi havat emelhettek ezek a vállak? Nincs senki, aki tudhatná... Nincs senki, aki hallott volna róla... Senki sem! ---------------------------------------------------- Az alábbi linken, a fenti nóta mellett, egy másik iperoszi népdal hallgatható meg. A fotókon Ioannina gyönyörű, kövekkel épített hídja látható, ezzel állít emléket a link készítője nagyapjának, aki kőműves volt, és aki szintén megjárta Odisszeáját az 1910-es évektől kezdve, mert hat évesen Athénba került s ott kezdett el dolgozni, majd a katonaévei, és az 1922-es kisázsiai katasztrófa után - még 25 évet dolgozott a szakmájában. Ioannina egy ipéroszi gyönyörű városka, ami Görögország olyan édesvizi tava mellett fekszik, amiben egy máig lakott sziget is található! Rajta, a... |-> Tovább
A napokban volt a Duna Tv-n egy dokumentum film Mihalisz Ganaszról (Μιχάλης Γκανάς) a költőről (akinek sok versét meg is zenésítették!), aki szintén megjárta a polgárháború menekültjeinek útját, és aki - gyermekként -, Albánián keresztül, majd egy hosszú hajóút után, néhány évig a magyarországi Beloiannisz faluban is élt. A többi sorstársához képest (akinek többsége csak a nyolcvanas években tudott visszatelepülni), elég korán sikerült visszatérnie hazájába. Kedvenceim, a Katszamihasz fivérek zenésítették meg az alábbi művét: Ganas Mihalis / Katsamihas testvérek: ΜΙΑ ΤΕΤΟΙΑ ΝΥΧΤΑ ΠΡΙΝ ΑΠΟ ΧΡΟΝΙΑ / Egyszer, évekkel ezelőtt, egy ugyan ilyen éjjel... Μια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια Κάποιος περπάτησε μόνος Δε ξέρω πόσα λασπωμένα χιλιόμετρα Κάποιος περπάτησε μόνος Ugyan ilyen éjszaka volt, még évekkel ezelőtt... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, mendegélt... Nem is tudnám megmondani, hány sáros kilométeren át... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, lépegetett... Νύχτα και συννεφιά, χωρίς άστρα Πήγαινε το δρόμο δρόμο Sötét volt, és felhős, csillagtalan éjjel... S ő csak ment, úttalan-utakon mendegélve... Ξημερώματα, μπήκε στα Γιάννενα Στο πρώτο χάνι έφαγε και κοιμήθηκε τρία μερόνυχτα Ξύπνησε απ' το χιόνι που έπεφτε μαλακά Στάθηκε στο παράθυρο και άκουγε τα κλαρίνα Και άκουγε τα κλαρίνα Πότε θαμπά και πότε δίπλα του Πότε θαμπά Και πότε δίπλα του Όπως τα 'φερνε ο άνεμος Αχ... Hajnalban, Ioanninába ért. Az első fogadóban evett valamit, és elaludt - aludt, három napon át... Fehér hóra ébredt, amely szépen hullott az égből, puhán... Megállt az ablakban, és meghallotta a klarinétokat... Állt, és csak hallgatta a szépen szóló klarinétokat! Volt mikor távolról, elmosódottan, és volt, mikor egészen közelről... ...volt mikor haloványan, gyengén szólt... És volt, mikor teljesen közelről, Ahogyan a szél hozta-vitte a hangot Oh...! Και άκουσε μετά τη φωνή πεντακάθαρη Από κάπου κοντά την άκουσε Σαν αλύχτημα και σαν να την έσφαζαν τη γυναίκα Κι ούτε καυγάς, ούτε τίποτα άλλο Χιόνιζε Όλη νύχτα στα Γιάννενα χιόνιζε És aztán meghallotta a hangot; kristálytisztán. Valahonnét, közelről szólt... Olyan volt, mint a fájdalmas kiáltás, és mintha nőnek vágnák a torkát És sem veszekedés nem hallatszott, sem semmi más... Havazott... Egész éjjel havazott Ioanninában... Ξημερώματα, πλήρωσε ότι χρωστούσε και γύριζε στο χωριό του Στα πενήντα του θα 'τανε Με γκρίζα μαλλιά και τρεις θυγατέρες, ανύπαντρες Χήρος τέσσερα χρόνια Στα πενήντα του θα 'τανε Hajnalodott, kifizette amivel tartozott, és visszatért a falujába Az ötvenes éveiben járhatott Szürke haja, és három hajadon lánya volt. Négy éve vált özveggyé Úgy, ötven éves lehetett... Χήρος τέσσερα χρόνια Με τη μαύρη κάπα στις πλάτες Αχ, το τι χιόνι σήκωσαν Τι χιόνι σήκωσαν τούτες οι πλάτες Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας! Négy éve özvegy. A fekete köpönyegével a hátán Oh, mennyi havat emeltek... Mennyi havat emelhettek ezek a vállak? Nincs senki, aki tudhatná... Nincs senki, aki hallott volna róla... Senki sem! ---------------------------------------------------- Az alábbi linken, a fenti nóta mellett, egy másik iperoszi népdal hallgatható meg. A fotókon Ioannina gyönyörű, kövekkel épített hídja látható, ezzel állít emléket a link készítője nagyapjának, aki kőműves volt, és aki szintén megjárta Odisszeáját az 1910-es évektől kezdve, mert hat évesen Athénba került s ott kezdett el dolgozni, majd a katonaévei, és az 1922-es kisázsiai katasztrófa után - még 25 évet dolgozott a szakmájában. Ioannina egy ipéroszi gyönyörű városka, ami Görögország olyan édesvizi tava mellett fekszik, amiben egy máig lakott sziget is található! Rajta, a... |-> Tovább
#84955 Asteri 2008-11-10
Peggy Zina: : Ke meta Και μετά - És majd utána... Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης Μουσική: Γιώργος Μουκίδης Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα Μετανιώνω για όσα ένιωσα και για όσα απλά σου έδωσα μετανιώνω γιατί σ΄αγαπώ Σε λυπάμαι για τα πάθη σου και τ΄αμέτρητα τα λάθη σου σε λυπάμαι που ποτέ σου δε κατάλαβες Bánom mindazt, amit éreztem és egyszerűen mindent, amit adtam neked bánom, mert szeretlek téged Sajnállak téged a szenvedéseidért és a számtalan hibádért sajnállak, hogy nem értettél meg sohasem Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz Κάνω ότι δε σε σκέφτομαι μέσα μου όμως παραδέχομαι πως να σε ξεχάσω δε μπορώ Ήσουν η γλυκιά ιστορία μου η μεγάλη αδυναμία μου ήσουν ό΄τι μια ζωή περίμενα να δω Úgy teszek, hogy nem gondolok rád de legbelül azonban beletörődök,s elfogadom azt hogy elfelejteni téged nem vagyok képes Te voltál az édes, szép történetem vonzódtam hozzád nagyon, te voltál az én gyengém te voltál az akire egy életen át vártam, hogy láthassam Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
Peggy Zina: : Ke meta Και μετά - És majd utána... Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης Μουσική: Γιώργος Μουκίδης Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα Μετανιώνω για όσα ένιωσα και για όσα απλά σου έδωσα μετανιώνω γιατί σ΄αγαπώ Σε λυπάμαι για τα πάθη σου και τ΄αμέτρητα τα λάθη σου σε λυπάμαι που ποτέ σου δε κατάλαβες Bánom mindazt, amit éreztem és egyszerűen mindent, amit adtam neked bánom, mert szeretlek téged Sajnállak téged a szenvedéseidért és a számtalan hibádért sajnállak, hogy nem értettél meg sohasem Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz Κάνω ότι δε σε σκέφτομαι μέσα μου όμως παραδέχομαι πως να σε ξεχάσω δε μπορώ Ήσουν η γλυκιά ιστορία μου η μεγάλη αδυναμία μου ήσουν ό΄τι μια ζωή περίμενα να δω Úgy teszek, hogy nem gondolok rád de legbelül azonban beletörődök,s elfogadom azt hogy elfelejteni téged nem vagyok képes Te voltál az édes, szép történetem vonzódtam hozzád nagyon, te voltál az én gyengém te voltál az akire egy életen át vártam, hogy láthassam Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz


Hirdessen itt!
..:: Bérelhető reklámfelület ::..