KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#85283 Stratos 2008-11-14
Sokan imádják Mihalis Hatzigiannis-t, és méltán sikeres az a filmsorozat főcím dala is, ami még a Top 10-be is felkerült! (És persze, hogy felteszem a dalt, hiszen most vettük ezt át, a kedvenc görög tanárommal!) A sorozat egyébként vígjáték, amit a GreekTube-n lehet megnézni bármikor, és reklámszünetek nélkül! :idea: :arrow: Mihalis Hatzigiannis (/Xatzigiannis): H agaph pou menei / H polykatoikia - titloi / Η αγάπη πού μένει / Hol lakik a szerelem?( Πολυκατοικία ) Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης Ένα σπίτι κάτω, ένα σπίτι πάνω, ένα σπίτι δίπλα και στη μέση εγώ. Όλο λέω τι κάνω, όλο λέω πού ήρθα, όλο λέω θα φύγω κι όλο μένω εδώ… Egy lakás alattam, egy lakás felettem, és egy lakás mellettem, s én köztük leledzem... Egyre azt kérdem; Mit tettem? Ide, hogyan keveredtem??? Elmegyek innét! - mondom rekedten, mégis úgy néz ki, végleg itt rekedtem! Το ‘χω αποφασίσει θα μετακομίσω μα μου λεν οι τοίχοι τι θα βρεις αλλού. Η ζωή του ανθρώπου δε γυρίζει πίσω εδώ πέρα ζούμε ό,τι ζει παντού. Elköltözöm innét; eldöntöttem már! Azt kérdik a falak: - Másutt, nem ugyanez vár? Hisz az emberélet, vissza nem forgatható, és itt is ugyanazt éljük meg, ami másutt is található...! Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam őt meg, egy lángoló árnyat, és a szívem, hogy reád találjon, a lépcsőkön kapott szárnyat! Απ’ τον ένα τοίχο λένε ησυχία απ’ τον άλλον τοίχο στήνουνε καβγά, που ένας «θα καλέσω την αστυνομία», «έχω ιδιοκτησία» ο άλλος απαντά. Egy fal túloldaláról, azt ordítják: 'CSENDET!' mert a másik irányból veszekedni kezdtek, és -'Rendőrt hívok!'- kiabál az egyik, -'Az én lakásom!'- válaszol a rekedtebbik. Κι απ’ τον τρίτο τοίχο η διπλανή κυρία έχει ανοίξει μάτι έχει στήσει αφτί κι είναι πιο δική της του άλλου η ιστορία τι έχει στο κρεβάτι, τι έχει στη ζωή. És harmadik irányból, a szomszéd hölgyemény a kémlelő-lyukon kukucskál át, hallgatózik: egészen a magáévá téve mások történetét, hogy az ágyban, vagy az életeben - mi zajlik? Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. (x2) Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam meg őt, olyan - lánggal égő árny volt, és a szívem csak rohan a lépcsőn felfelé- felfelé, hogy reád találjon! (x2)
Sokan imádják Mihalis Hatzigiannis-t, és méltán sikeres az a filmsorozat főcím dala is, ami még a Top 10-be is felkerült! (És persze, hogy felteszem a dalt, hiszen most vettük ezt át, a kedvenc görög tanárommal!) A sorozat egyébként vígjáték, amit a GreekTube-n lehet megnézni bármikor, és reklámszünetek nélkül! :idea: :arrow: Mihalis Hatzigiannis (/Xatzigiannis): H agaph pou menei / H polykatoikia - titloi / Η αγάπη πού μένει / Hol lakik a szerelem?( Πολυκατοικία ) Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης Ένα σπίτι κάτω, ένα σπίτι πάνω, ένα σπίτι δίπλα και στη μέση εγώ. Όλο λέω τι κάνω, όλο λέω πού ήρθα, όλο λέω θα φύγω κι όλο μένω εδώ… Egy lakás alattam, egy lakás felettem, és egy lakás mellettem, s én köztük leledzem... Egyre azt kérdem; Mit tettem? Ide, hogyan keveredtem??? Elmegyek innét! - mondom rekedten, mégis úgy néz ki, végleg itt rekedtem! Το ‘χω αποφασίσει θα μετακομίσω μα μου λεν οι τοίχοι τι θα βρεις αλλού. Η ζωή του ανθρώπου δε γυρίζει πίσω εδώ πέρα ζούμε ό,τι ζει παντού. Elköltözöm innét; eldöntöttem már! Azt kérdik a falak: - Másutt, nem ugyanez vár? Hisz az emberélet, vissza nem forgatható, és itt is ugyanazt éljük meg, ami másutt is található...! Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam őt meg, egy lángoló árnyat, és a szívem, hogy reád találjon, a lépcsőkön kapott szárnyat! Απ’ τον ένα τοίχο λένε ησυχία απ’ τον άλλον τοίχο στήνουνε καβγά, που ένας «θα καλέσω την αστυνομία», «έχω ιδιοκτησία» ο άλλος απαντά. Egy fal túloldaláról, azt ordítják: 'CSENDET!' mert a másik irányból veszekedni kezdtek, és -'Rendőrt hívok!'- kiabál az egyik, -'Az én lakásom!'- válaszol a rekedtebbik. Κι απ’ τον τρίτο τοίχο η διπλανή κυρία έχει ανοίξει μάτι έχει στήσει αφτί κι είναι πιο δική της του άλλου η ιστορία τι έχει στο κρεβάτι, τι έχει στη ζωή. És harmadik irányból, a szomszéd hölgyemény a kémlelő-lyukon kukucskál át, hallgatózik: egészen a magáévá téve mások történetét, hogy az ágyban, vagy az életeben - mi zajlik? Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει, σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. (x2) Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten? Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen? Az egyik ablakban láttam meg őt, olyan - lánggal égő árny volt, és a szívem csak rohan a lépcsőn felfelé- felfelé, hogy reád találjon! (x2)
#85281 Asteri 2008-11-14
Nikos Oikonopoulos: Δυο σπασμένα ποτήρια / Két törött poharat... Στίχοι: Δήμητρα Καλπιτζή Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει αφού εμείς δεν είμαστε μαζί του πόνου είναι άνιση η μάχη κι εσένα συναντώ κάποια στιγμή και μου ζητάς εσύ να σε ξεχάσω μα δε ρωτάς εγώ αν σ΄αγαπώ το βλέμμα μου γυρίζω πριν να κλάψω στα χέρια μου δυο δάκρυα κρατώ Létezem, pedig értelme nincsen mert nem vagyunk együtt mi ketten s a fájdalom csatája egyenlőtlen és egy pillanatban megtalállak téged s azt kéred tőlem, hogy felejtselek el de nem kérdezed, hogy én szeretlek-e a tekintetem elfordítom, mielőtt sírnék s a kezemben tartok két könnycseppet Δυο σπασμένα ποτήρια μεσ΄τα χέρια μου έσφιγγα με μάτωναν πονούσα μα μπροστά σου δεν έκλαιγα Στην παλάμη το δάκρυ την αγάπη μου σκότωσες κι η ψυχή που πονούσε σ΄αγαπάω σου φώναζε Két törött poharat a kezemben szorongattam megsebeztek engem s fájt nekem de nem sírtam előtted A tenyeremben könnycsepp a szerelmemet megölted és a fájó lelkem azt kiáltotta neked, szeretlek! Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει κι αισθάνομαι πως είμαι στο κενό ο έρωτας το όνομά σου θα΄χει και στη καρδιά μου θα σε συναντώ Μπρος στο καθρέφτη είπα να ξεχάσω τον εαυτό μου όμως ξεγελώ στον γκρίζο ουρανό φωτιές θ΄ανάψω θα σβήσω με δυο δάκρυα απ΄τον καημό Létezem, de már értelme nincsen s úgy érzem a semmiben élek a szerelem birtokolja majd a nevedet és a szívemben örökké megtalállak téged A tükör előtt mondtam, hogy felejtek de csak önmagamat hitegettem a szürke égbolton gyújtok majd tüzet s kioltam azt bánatom két könnycseppjével
Nikos Oikonopoulos: Δυο σπασμένα ποτήρια / Két törött poharat... Στίχοι: Δήμητρα Καλπιτζή Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει αφού εμείς δεν είμαστε μαζί του πόνου είναι άνιση η μάχη κι εσένα συναντώ κάποια στιγμή και μου ζητάς εσύ να σε ξεχάσω μα δε ρωτάς εγώ αν σ΄αγαπώ το βλέμμα μου γυρίζω πριν να κλάψω στα χέρια μου δυο δάκρυα κρατώ Létezem, pedig értelme nincsen mert nem vagyunk együtt mi ketten s a fájdalom csatája egyenlőtlen és egy pillanatban megtalállak téged s azt kéred tőlem, hogy felejtselek el de nem kérdezed, hogy én szeretlek-e a tekintetem elfordítom, mielőtt sírnék s a kezemben tartok két könnycseppet Δυο σπασμένα ποτήρια μεσ΄τα χέρια μου έσφιγγα με μάτωναν πονούσα μα μπροστά σου δεν έκλαιγα Στην παλάμη το δάκρυ την αγάπη μου σκότωσες κι η ψυχή που πονούσε σ΄αγαπάω σου φώναζε Két törött poharat a kezemben szorongattam megsebeztek engem s fájt nekem de nem sírtam előtted A tenyeremben könnycsepp a szerelmemet megölted és a fájó lelkem azt kiáltotta neked, szeretlek! Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει κι αισθάνομαι πως είμαι στο κενό ο έρωτας το όνομά σου θα΄χει και στη καρδιά μου θα σε συναντώ Μπρος στο καθρέφτη είπα να ξεχάσω τον εαυτό μου όμως ξεγελώ στον γκρίζο ουρανό φωτιές θ΄ανάψω θα σβήσω με δυο δάκρυα απ΄τον καημό Létezem, de már értelme nincsen s úgy érzem a semmiben élek a szerelem birtokolja majd a nevedet és a szívemben örökké megtalállak téged A tükör előtt mondtam, hogy felejtek de csak önmagamat hitegettem a szürke égbolton gyújtok majd tüzet s kioltam azt bánatom két könnycseppjével
#85162 Stratos 2008-11-13
...íme, egy másik ismert előadótól is egy megzenésített vers Ganasztól.: Arvanitáki Elefteria: Σαν βροχή / Mint az eső Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Ara Dinkjian Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη Ποια μουσική περπατάει στο πλάι σου ποια πυρκαγιά στα μαλλιά. Ποια σιωπή καταπίνει τα λόγια μου και ψυθιρίζω φιλιά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου, κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι ευχήθηκα κι ό,τι φοβήθηκα είναι καιρός να φανεί. Mily zene lépdel oldaladon, Mily tűz villan hajadon? Mely csend nyeli el szavaimat, és suttogok helyettük csókokat? Gyújtsd, égesd föl az éjszakáimat, s oltsd el napjaimat! Változtasd az időt pillanattá! Annak, amit reméltem, s amitől rettegtem, itt az ideje; váljék láthatóvá! Refren: Σαν βροχή που πέφτει στα φύλλα στα μαλλιά, στο πρόσωπο κυλά, σαν βροχή σε θέλω απόψε να βραχώ, ως τη ρίζα της φωνής, γέλιο μου. Στη φωτιά που μέσα μου καίει μια φωνή γελάει και κλαίει, στη φωτιά θα πέσω μαζί σου να σωθεί ό,τι είναι δυνατό, γέλιο μου, φλόγα μου - φλόγα μου. Refren: Mint eső, ami ráhull a levelekre a hajadon, s az arcodon pergve le, mint az esőre, úgy vágyom reád ma, hogy elázzak, egészen gyökeréig a hangnak, gyöngyöző kacajom! A tűzben, ami bennem ég, egy hang sír, és nevet, e tűzbe zuhanok majd veled, megmenteni azt, mi lehetséges... Kacajom, forró lángolásom, tüzem! Ποια μουσική δυναμώνει στο βλέμμα σου κι όλα χορεύουν γλυκά. Ποιος πυρετός ανεβαίνει στο αίμα μου και κοκκινίζει ξανά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι αγάπησα κι ό,τι παράτησα είναι καιρός να κριθεί. Milyen zene erősödik fel tekintetedben, és táncol minden ily édesen?! Mi az a láz, amely tolulva nő a véremben, és veresdek ki tőle, újra?! Gyújtsd, égesd fel éjszakáimat, oltsd el napjaimat, változtasd az időt pillanattá! Annak, amit szerettem, s amit megvetettem, itt az ideje, hogy ítéletet mondjon rám!
...íme, egy másik ismert előadótól is egy megzenésített vers Ganasztól.: Arvanitáki Elefteria: Σαν βροχή / Mint az eső Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Ara Dinkjian Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη Ποια μουσική περπατάει στο πλάι σου ποια πυρκαγιά στα μαλλιά. Ποια σιωπή καταπίνει τα λόγια μου και ψυθιρίζω φιλιά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου, κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι ευχήθηκα κι ό,τι φοβήθηκα είναι καιρός να φανεί. Mily zene lépdel oldaladon, Mily tűz villan hajadon? Mely csend nyeli el szavaimat, és suttogok helyettük csókokat? Gyújtsd, égesd föl az éjszakáimat, s oltsd el napjaimat! Változtasd az időt pillanattá! Annak, amit reméltem, s amitől rettegtem, itt az ideje; váljék láthatóvá! Refren: Σαν βροχή που πέφτει στα φύλλα στα μαλλιά, στο πρόσωπο κυλά, σαν βροχή σε θέλω απόψε να βραχώ, ως τη ρίζα της φωνής, γέλιο μου. Στη φωτιά που μέσα μου καίει μια φωνή γελάει και κλαίει, στη φωτιά θα πέσω μαζί σου να σωθεί ό,τι είναι δυνατό, γέλιο μου, φλόγα μου - φλόγα μου. Refren: Mint eső, ami ráhull a levelekre a hajadon, s az arcodon pergve le, mint az esőre, úgy vágyom reád ma, hogy elázzak, egészen gyökeréig a hangnak, gyöngyöző kacajom! A tűzben, ami bennem ég, egy hang sír, és nevet, e tűzbe zuhanok majd veled, megmenteni azt, mi lehetséges... Kacajom, forró lángolásom, tüzem! Ποια μουσική δυναμώνει στο βλέμμα σου κι όλα χορεύουν γλυκά. Ποιος πυρετός ανεβαίνει στο αίμα μου και κοκκινίζει ξανά. Κάψε τις νύχτες μου, σβήσε τις μέρες μου κάνε το χρόνο στιγμή. Ό,τι αγάπησα κι ό,τι παράτησα είναι καιρός να κριθεί. Milyen zene erősödik fel tekintetedben, és táncol minden ily édesen?! Mi az a láz, amely tolulva nő a véremben, és veresdek ki tőle, újra?! Gyújtsd, égesd fel éjszakáimat, oltsd el napjaimat, változtasd az időt pillanattá! Annak, amit szerettem, s amit megvetettem, itt az ideje, hogy ítéletet mondjon rám!
#85161 Stratos 2008-11-13
Egy másik ismert Ganasz Mihalisz vers, és egy másik nagy előadó: Giorgos Dalaras/Ntalaras (Live 2001) Karavia Sti Steria Καράβια στη στεριά / Hajók a parton Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Μίνωας Μάτσας Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Νταλάρας Άλλες ερμηνείες: Παντελής Θαλασσινός Καράβια βγήκαν στη στεριά και πιάσανε τα όρη ποιος είδε βάρκα στο Χελμό στο Μέτσοβο βαπόρι Hajók jöttek, futottak ki a partra és megfogták a hegyeket ki látott a hajót Chelmo-n, és Metsovóban hajót? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen? Καράβια βγήκαν στη στεριά και χάθηκαν στο χιόνι κι αυτός που τα ονειρεύτηκε τα περιμένει ακόμη Hajók futottak a partra és vesztek bele a hóba és az, aki mindezt megálmodta, még mindig várja őket - azóta... Ποιος είδε φάρο στον Ψηλορείτη στην Ελασσόνα λευκό πανί κι ένα καράβι από την Κρήτη να πιάνει Ξάνθη Κομοτηνή Ki látott világítótornyot Psziloritisz-nál, és Elasszon-nál fehér vitorlát? és egy hajót Krétából ami elkapja Xanthi Komotini-át? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen?
Egy másik ismert Ganasz Mihalisz vers, és egy másik nagy előadó: Giorgos Dalaras/Ntalaras (Live 2001) Karavia Sti Steria Καράβια στη στεριά / Hajók a parton Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς Μουσική: Μίνωας Μάτσας Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Νταλάρας Άλλες ερμηνείες: Παντελής Θαλασσινός Καράβια βγήκαν στη στεριά και πιάσανε τα όρη ποιος είδε βάρκα στο Χελμό στο Μέτσοβο βαπόρι Hajók jöttek, futottak ki a partra és megfogták a hegyeket ki látott a hajót Chelmo-n, és Metsovóban hajót? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen? Καράβια βγήκαν στη στεριά και χάθηκαν στο χιόνι κι αυτός που τα ονειρεύτηκε τα περιμένει ακόμη Hajók futottak a partra és vesztek bele a hóba és az, aki mindezt megálmodta, még mindig várja őket - azóta... Ποιος είδε φάρο στον Ψηλορείτη στην Ελασσόνα λευκό πανί κι ένα καράβι από την Κρήτη να πιάνει Ξάνθη Κομοτηνή Ki látott világítótornyot Psziloritisz-nál, és Elasszon-nál fehér vitorlát? és egy hajót Krétából ami elkapja Xanthi Komotini-át? Ποιος είδε νύχτα με δυο φεγγάρια ποιος είδε ήλιο σαν αχινό κι ερωτευμένα πουλιά και ψάρια να κολυμπάνε στον ουρανό Ki látott már két holdat egy éjszakán? Ki látott már oly napot, mint a tengeri sün? És szerelmes madarakat, és halakat lubickolva az égen?
#85159 Stratos 2008-11-13
A napokban volt a Duna Tv-n egy dokumentum film Mihalisz Ganaszról (Μιχάλης Γκανάς) a költőről (akinek sok versét meg is zenésítették!), aki szintén megjárta a polgárháború menekültjeinek útját, és aki - gyermekként -, Albánián keresztül, majd egy hosszú hajóút után, néhány évig a magyarországi Beloiannisz faluban is élt. A többi sorstársához képest (akinek többsége csak a nyolcvanas években tudott visszatelepülni), elég korán sikerült visszatérnie hazájába. Kedvenceim, a Katszamihasz fivérek zenésítették meg az alábbi művét: Ganas Mihalis / Katsamihas testvérek: ΜΙΑ ΤΕΤΟΙΑ ΝΥΧΤΑ ΠΡΙΝ ΑΠΟ ΧΡΟΝΙΑ / Egyszer, évekkel ezelőtt, egy ugyan ilyen éjjel... Μια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια Κάποιος περπάτησε μόνος Δε ξέρω πόσα λασπωμένα χιλιόμετρα Κάποιος περπάτησε μόνος Ugyan ilyen éjszaka volt, még évekkel ezelőtt... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, mendegélt... Nem is tudnám megmondani, hány sáros kilométeren át... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, lépegetett... Νύχτα και συννεφιά, χωρίς άστρα Πήγαινε το δρόμο δρόμο Sötét volt, és felhős, csillagtalan éjjel... S ő csak ment, úttalan-utakon mendegélve... Ξημερώματα, μπήκε στα Γιάννενα Στο πρώτο χάνι έφαγε και κοιμήθηκε τρία μερόνυχτα Ξύπνησε απ' το χιόνι που έπεφτε μαλακά Στάθηκε στο παράθυρο και άκουγε τα κλαρίνα Και άκουγε τα κλαρίνα Πότε θαμπά και πότε δίπλα του Πότε θαμπά Και πότε δίπλα του Όπως τα 'φερνε ο άνεμος Αχ... Hajnalban, Ioanninába ért. Az első fogadóban evett valamit, és elaludt - aludt, három napon át... Fehér hóra ébredt, amely szépen hullott az égből, puhán... Megállt az ablakban, és meghallotta a klarinétokat... Állt, és csak hallgatta a szépen szóló klarinétokat! Volt mikor távolról, elmosódottan, és volt, mikor egészen közelről... ...volt mikor haloványan, gyengén szólt... És volt, mikor teljesen közelről, Ahogyan a szél hozta-vitte a hangot Oh...! Και άκουσε μετά τη φωνή πεντακάθαρη Από κάπου κοντά την άκουσε Σαν αλύχτημα και σαν να την έσφαζαν τη γυναίκα Κι ούτε καυγάς, ούτε τίποτα άλλο Χιόνιζε Όλη νύχτα στα Γιάννενα χιόνιζε És aztán meghallotta a hangot; kristálytisztán. Valahonnét, közelről szólt... Olyan volt, mint a fájdalmas kiáltás, és mintha nőnek vágnák a torkát És sem veszekedés nem hallatszott, sem semmi más... Havazott... Egész éjjel havazott Ioanninában... Ξημερώματα, πλήρωσε ότι χρωστούσε και γύριζε στο χωριό του Στα πενήντα του θα 'τανε Με γκρίζα μαλλιά και τρεις θυγατέρες, ανύπαντρες Χήρος τέσσερα χρόνια Στα πενήντα του θα 'τανε Hajnalodott, kifizette amivel tartozott, és visszatért a falujába Az ötvenes éveiben járhatott Szürke haja, és három hajadon lánya volt. Négy éve vált özveggyé Úgy, ötven éves lehetett... Χήρος τέσσερα χρόνια Με τη μαύρη κάπα στις πλάτες Αχ, το τι χιόνι σήκωσαν Τι χιόνι σήκωσαν τούτες οι πλάτες Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας! Négy éve özvegy. A fekete köpönyegével a hátán Oh, mennyi havat emeltek... Mennyi havat emelhettek ezek a vállak? Nincs senki, aki tudhatná... Nincs senki, aki hallott volna róla... Senki sem! ---------------------------------------------------- Az alábbi linken, a fenti nóta mellett, egy másik iperoszi népdal hallgatható meg. A fotókon Ioannina gyönyörű, kövekkel épített hídja látható, ezzel állít emléket a link készítője nagyapjának, aki kőműves volt, és aki szintén megjárta Odisszeáját az 1910-es évektől kezdve, mert hat évesen Athénba került s ott kezdett el dolgozni, majd a katonaévei, és az 1922-es kisázsiai katasztrófa után - még 25 évet dolgozott a szakmájában. Ioannina egy ipéroszi gyönyörű városka, ami Görögország olyan édesvizi tava mellett fekszik, amiben egy máig lakott sziget is található! Rajta, a... |-> Tovább
A napokban volt a Duna Tv-n egy dokumentum film Mihalisz Ganaszról (Μιχάλης Γκανάς) a költőről (akinek sok versét meg is zenésítették!), aki szintén megjárta a polgárháború menekültjeinek útját, és aki - gyermekként -, Albánián keresztül, majd egy hosszú hajóút után, néhány évig a magyarországi Beloiannisz faluban is élt. A többi sorstársához képest (akinek többsége csak a nyolcvanas években tudott visszatelepülni), elég korán sikerült visszatérnie hazájába. Kedvenceim, a Katszamihasz fivérek zenésítették meg az alábbi művét: Ganas Mihalis / Katsamihas testvérek: ΜΙΑ ΤΕΤΟΙΑ ΝΥΧΤΑ ΠΡΙΝ ΑΠΟ ΧΡΟΝΙΑ / Egyszer, évekkel ezelőtt, egy ugyan ilyen éjjel... Μια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια Κάποιος περπάτησε μόνος Δε ξέρω πόσα λασπωμένα χιλιόμετρα Κάποιος περπάτησε μόνος Ugyan ilyen éjszaka volt, még évekkel ezelőtt... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, mendegélt... Nem is tudnám megmondani, hány sáros kilométeren át... Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, lépegetett... Νύχτα και συννεφιά, χωρίς άστρα Πήγαινε το δρόμο δρόμο Sötét volt, és felhős, csillagtalan éjjel... S ő csak ment, úttalan-utakon mendegélve... Ξημερώματα, μπήκε στα Γιάννενα Στο πρώτο χάνι έφαγε και κοιμήθηκε τρία μερόνυχτα Ξύπνησε απ' το χιόνι που έπεφτε μαλακά Στάθηκε στο παράθυρο και άκουγε τα κλαρίνα Και άκουγε τα κλαρίνα Πότε θαμπά και πότε δίπλα του Πότε θαμπά Και πότε δίπλα του Όπως τα 'φερνε ο άνεμος Αχ... Hajnalban, Ioanninába ért. Az első fogadóban evett valamit, és elaludt - aludt, három napon át... Fehér hóra ébredt, amely szépen hullott az égből, puhán... Megállt az ablakban, és meghallotta a klarinétokat... Állt, és csak hallgatta a szépen szóló klarinétokat! Volt mikor távolról, elmosódottan, és volt, mikor egészen közelről... ...volt mikor haloványan, gyengén szólt... És volt, mikor teljesen közelről, Ahogyan a szél hozta-vitte a hangot Oh...! Και άκουσε μετά τη φωνή πεντακάθαρη Από κάπου κοντά την άκουσε Σαν αλύχτημα και σαν να την έσφαζαν τη γυναίκα Κι ούτε καυγάς, ούτε τίποτα άλλο Χιόνιζε Όλη νύχτα στα Γιάννενα χιόνιζε És aztán meghallotta a hangot; kristálytisztán. Valahonnét, közelről szólt... Olyan volt, mint a fájdalmas kiáltás, és mintha nőnek vágnák a torkát És sem veszekedés nem hallatszott, sem semmi más... Havazott... Egész éjjel havazott Ioanninában... Ξημερώματα, πλήρωσε ότι χρωστούσε και γύριζε στο χωριό του Στα πενήντα του θα 'τανε Με γκρίζα μαλλιά και τρεις θυγατέρες, ανύπαντρες Χήρος τέσσερα χρόνια Στα πενήντα του θα 'τανε Hajnalodott, kifizette amivel tartozott, és visszatért a falujába Az ötvenes éveiben járhatott Szürke haja, és három hajadon lánya volt. Négy éve vált özveggyé Úgy, ötven éves lehetett... Χήρος τέσσερα χρόνια Με τη μαύρη κάπα στις πλάτες Αχ, το τι χιόνι σήκωσαν Τι χιόνι σήκωσαν τούτες οι πλάτες Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας δε το 'μαθε... Κανένας! Négy éve özvegy. A fekete köpönyegével a hátán Oh, mennyi havat emeltek... Mennyi havat emelhettek ezek a vállak? Nincs senki, aki tudhatná... Nincs senki, aki hallott volna róla... Senki sem! ---------------------------------------------------- Az alábbi linken, a fenti nóta mellett, egy másik iperoszi népdal hallgatható meg. A fotókon Ioannina gyönyörű, kövekkel épített hídja látható, ezzel állít emléket a link készítője nagyapjának, aki kőműves volt, és aki szintén megjárta Odisszeáját az 1910-es évektől kezdve, mert hat évesen Athénba került s ott kezdett el dolgozni, majd a katonaévei, és az 1922-es kisázsiai katasztrófa után - még 25 évet dolgozott a szakmájában. Ioannina egy ipéroszi gyönyörű városka, ami Görögország olyan édesvizi tava mellett fekszik, amiben egy máig lakott sziget is található! Rajta, a... |-> Tovább
#84955 Asteri 2008-11-10
Peggy Zina: : Ke meta Και μετά - És majd utána... Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης Μουσική: Γιώργος Μουκίδης Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα Μετανιώνω για όσα ένιωσα και για όσα απλά σου έδωσα μετανιώνω γιατί σ΄αγαπώ Σε λυπάμαι για τα πάθη σου και τ΄αμέτρητα τα λάθη σου σε λυπάμαι που ποτέ σου δε κατάλαβες Bánom mindazt, amit éreztem és egyszerűen mindent, amit adtam neked bánom, mert szeretlek téged Sajnállak téged a szenvedéseidért és a számtalan hibádért sajnállak, hogy nem értettél meg sohasem Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz Κάνω ότι δε σε σκέφτομαι μέσα μου όμως παραδέχομαι πως να σε ξεχάσω δε μπορώ Ήσουν η γλυκιά ιστορία μου η μεγάλη αδυναμία μου ήσουν ό΄τι μια ζωή περίμενα να δω Úgy teszek, hogy nem gondolok rád de legbelül azonban beletörődök,s elfogadom azt hogy elfelejteni téged nem vagyok képes Te voltál az édes, szép történetem vonzódtam hozzád nagyon, te voltál az én gyengém te voltál az akire egy életen át vártam, hogy láthassam Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
Peggy Zina: : Ke meta Και μετά - És majd utána... Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης Μουσική: Γιώργος Μουκίδης Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα Μετανιώνω για όσα ένιωσα και για όσα απλά σου έδωσα μετανιώνω γιατί σ΄αγαπώ Σε λυπάμαι για τα πάθη σου και τ΄αμέτρητα τα λάθη σου σε λυπάμαι που ποτέ σου δε κατάλαβες Bánom mindazt, amit éreztem és egyszerűen mindent, amit adtam neked bánom, mert szeretlek téged Sajnállak téged a szenvedéseidért és a számtalan hibádért sajnállak, hogy nem értettél meg sohasem Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz Κάνω ότι δε σε σκέφτομαι μέσα μου όμως παραδέχομαι πως να σε ξεχάσω δε μπορώ Ήσουν η γλυκιά ιστορία μου η μεγάλη αδυναμία μου ήσουν ό΄τι μια ζωή περίμενα να δω Úgy teszek, hogy nem gondolok rád de legbelül azonban beletörődök,s elfogadom azt hogy elfelejteni téged nem vagyok képes Te voltál az édes, szép történetem vonzódtam hozzád nagyon, te voltál az én gyengém te voltál az akire egy életen át vártam, hogy láthassam Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy nem törődni a szerelmemmel majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt! Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι και στους φίλους σου πάλι θα λες πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel és mondod a barátaidnak ismét hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
#84900 Stratos 2008-11-09
A Mydrosz fórumon hallottam erről a dalról, mert Ők is játszották már... Paola: Kouventa stin kouventa (official video clip) Κουβέντα στην κουβέντα / Szó szót követett Στίχοι: Χρήστος Δάντης Μουσική: Μη διαθέσιμο Πρώτη εκτέλεση: Πάολα & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο ) Το σημάδι στο λαιμό σου δεν το είχες φως μου χθες Κι οι κακιές οι γλώσσες λένε Πως εμένα δε με θες Az a jel a nyakadon, tegnap még nem volt rajtad - édesem! És azt mondják a rossz nyelvek, Hogy nem akarsz többé engemet... Και κουβέντα στην κουβέντα Ο καημός μεγάλωνε Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε Και ποτήρι το ποτήρι Το μπουκάλι τέλειωνε Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε. És a szó, csak szót követett A bánat, s a vágyódás egyre nőtt És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol És egyik poharat hajtottam fel a másik után, A palack is kiürült, A másik nő szerelmi zálogaként, szétfoszlott az életem. Τα γλυκά τα μάτια φώς μου χαμηλώνεις κι όλο κλαις Κι ήρθαν και μου βάλαν λόγια Και μ'ανάψανε φωτιές Édes szemecskéidet lesütve, örökké csak sírsz És jöttek, és csak ontották rám a szavaikat, Míg aztán engem is lángra gyújtottak Και κουβέντα στην κουβέντα Ο καημός μεγάλωνε Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε Και ποτήρι το ποτήρι Το μπουκάλι τέλειωνε Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε. Szó-szót követett, És a bánat meg csak egyre nővekedett És elém tárták a bizonyítékokat, hogy már mással alszol És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol És egyik poharat hajtottam fel a másik után, S a palack kiürült, nincsen erre védelem A másik nő szerelmi zálogaként, szertefoszlott életem. Πάολα - κουβέντα στη κουβέντα
A Mydrosz fórumon hallottam erről a dalról, mert Ők is játszották már... Paola: Kouventa stin kouventa (official video clip) Κουβέντα στην κουβέντα / Szó szót követett Στίχοι: Χρήστος Δάντης Μουσική: Μη διαθέσιμο Πρώτη εκτέλεση: Πάολα & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο ) Το σημάδι στο λαιμό σου δεν το είχες φως μου χθες Κι οι κακιές οι γλώσσες λένε Πως εμένα δε με θες Az a jel a nyakadon, tegnap még nem volt rajtad - édesem! És azt mondják a rossz nyelvek, Hogy nem akarsz többé engemet... Και κουβέντα στην κουβέντα Ο καημός μεγάλωνε Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε Και ποτήρι το ποτήρι Το μπουκάλι τέλειωνε Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε. És a szó, csak szót követett A bánat, s a vágyódás egyre nőtt És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol És egyik poharat hajtottam fel a másik után, A palack is kiürült, A másik nő szerelmi zálogaként, szétfoszlott az életem. Τα γλυκά τα μάτια φώς μου χαμηλώνεις κι όλο κλαις Κι ήρθαν και μου βάλαν λόγια Και μ'ανάψανε φωτιές Édes szemecskéidet lesütve, örökké csak sírsz És jöttek, és csak ontották rám a szavaikat, Míg aztán engem is lángra gyújtottak Και κουβέντα στην κουβέντα Ο καημός μεγάλωνε Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε Και ποτήρι το ποτήρι Το μπουκάλι τέλειωνε Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε. Szó-szót követett, És a bánat meg csak egyre nővekedett És elém tárták a bizonyítékokat, hogy már mással alszol És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol És egyik poharat hajtottam fel a másik után, S a palack kiürült, nincsen erre védelem A másik nő szerelmi zálogaként, szertefoszlott életem. Πάολα - κουβέντα στη κουβέντα
#84820 Zsüli 2008-11-09
Találtam egy számot a YouTube-on. Érdekes az énekes hangja! :D Stratos: Ügyes vagy! :P :roll: De ha van tőle másik szám, inkább azt tegyük fel, mert ezzel már foglalkoztunk... :oops: :arrow: Petros Theotokatos: Stin aigina VIDEO: Στην Αίγινα / Az Égei tengeren Στίχοι: Πέτρος Θεοτοκάτος Μουσική: Πέτρος Θεοτοκάτος Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Θεοτοκάτος Σ' ένα παράθυρο κλειστό χωρίς ουρανό Σ' ένα υπόγειο φυλακή χωρίς φιλί Σ' ένα πουκάμισο αδειανό χωρίς κορμί Κάποια βραδιά ονειρεύτηκα ν' αλλάξω ζωή Egy lezárt ablaknál, ég nélkül Egy pincebörtönben, csók nélkül Egy üres ingben, test nélkül Némely éjszakán arról álmodoztam, hogy változtatnom kellene az életemen Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül Ez a város oly hűvös, annyira közömbös, mennyire vágytam volna egy sétára veled, s hogy egymás karjaiban ölelkezzünk az Égei tengeren...! Σαν θύμα της πολιτικής χωρίς προοπτική Σαν στρατιώτης με άδεια και δίχως δραχμή Σαν αδιέξοδο που ζει ένα μικρό παιδί Θα ονειρεύομαι και εγώ να αλλάξω ζωή Mint a politika áldozata, minden perspektíva nélkül, Vagy mint az eltávozáson levő katona, egy drachma nélkül, Vagy a sikátorban, fagyoskodva élő kicsi gyerek, Arról fogok én is álmodozni, hogy megváltoztassam az életemet... Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül Ez a város oly hűvös, mennyire vágytam volna egy sétára a hogy ölelkezzünk egymás karjaiban az Égei tengeren...!
Találtam egy számot a YouTube-on. Érdekes az énekes hangja! :D Stratos: Ügyes vagy! :P :roll: De ha van tőle másik szám, inkább azt tegyük fel, mert ezzel már foglalkoztunk... :oops: :arrow: Petros Theotokatos: Stin aigina VIDEO: Στην Αίγινα / Az Égei tengeren Στίχοι: Πέτρος Θεοτοκάτος Μουσική: Πέτρος Θεοτοκάτος Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Θεοτοκάτος Σ' ένα παράθυρο κλειστό χωρίς ουρανό Σ' ένα υπόγειο φυλακή χωρίς φιλί Σ' ένα πουκάμισο αδειανό χωρίς κορμί Κάποια βραδιά ονειρεύτηκα ν' αλλάξω ζωή Egy lezárt ablaknál, ég nélkül Egy pincebörtönben, csók nélkül Egy üres ingben, test nélkül Némely éjszakán arról álmodoztam, hogy változtatnom kellene az életemen Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül Ez a város oly hűvös, annyira közömbös, mennyire vágytam volna egy sétára veled, s hogy egymás karjaiban ölelkezzünk az Égei tengeren...! Σαν θύμα της πολιτικής χωρίς προοπτική Σαν στρατιώτης με άδεια και δίχως δραχμή Σαν αδιέξοδο που ζει ένα μικρό παιδί Θα ονειρεύομαι και εγώ να αλλάξω ζωή Mint a politika áldozata, minden perspektíva nélkül, Vagy mint az eltávozáson levő katona, egy drachma nélkül, Vagy a sikátorban, fagyoskodva élő kicsi gyerek, Arról fogok én is álmodozni, hogy megváltoztassam az életemet... Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül Ez a város oly hűvös, mennyire vágytam volna egy sétára a hogy ölelkezzünk egymás karjaiban az Égei tengeren...!
#84798 AgniTolo 2008-11-08
Sziasztok. Köszi :D Azt hiszem, eredetileg rosszul írtam az előadó nevét és inkább így helyes : ΓΙΩΡΓΟΣ ΧΡΗΣΤΟΥ ... és a 'Nem állhatok többé a válladhoz símulva' sornál, én az aludni szó megfelelő változatára gondoltam... csak elírtam ...és most már sajnos, nem tudom kijavítani :oops: Stratos: Semmi baj, úgyis sokszor sokféleképpen írják a neveket! 8) A lényeg, hogy - itt a fórumon - :roll: majd megtalálhassa a vezetéknév alapján, aki keresi...! :P :idea: Csak írd meg priviben, hogy mit, és hogyan kívánsz átjavítani, és én megteszem: átírom Neked! :wink:
Sziasztok. Köszi :D Azt hiszem, eredetileg rosszul írtam az előadó nevét és inkább így helyes : ΓΙΩΡΓΟΣ ΧΡΗΣΤΟΥ ... és a 'Nem állhatok többé a válladhoz símulva' sornál, én az aludni szó megfelelő változatára gondoltam... csak elírtam ...és most már sajnos, nem tudom kijavítani :oops: Stratos: Semmi baj, úgyis sokszor sokféleképpen írják a neveket! 8) A lényeg, hogy - itt a fórumon - :roll: majd megtalálhassa a vezetéknév alapján, aki keresi...! :P :idea: Csak írd meg priviben, hogy mit, és hogyan kívánsz átjavítani, és én megteszem: átírom Neked! :wink:
#84761 Stratos 2008-11-08
:shock: Húúúú! Köszi Koveti! :P IGEN! Ilyeneket keresek... sok szájharmonikás görög jazz-t, blues-t!!! :wink: :idea: Ha nem alapítottuk volna meg a M.E.R.T.-et (Mihalis Emirlis Rajongó Tábora), most biztosan megalapítanám, mert... :idea: WIKIPEDIA: :arrow: Emirlis Mihalis: Τζερώνυμο / Geronimo Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής Κάποιοι φίλοι παλιοί, με φωνάζαν Τζερόνιμο πριν τους φάει η σιωπή, το σκοτάδι το ανώνυμο ίσως φταίει να δεις, το κόκκινο δέρμα μου και μια τρέλα παλιά, που κυλάει στο αίμα μου... Néhány régi barát, Geronimonak hívott engem mielőtt fölfalta őket a csend, meg a sötét, a névtelen... Talán a vörös böröm a vétkes - láthatod, ez itt -, és valami ősi őrület, amelyik a véremben kering... Μουσικές κουβαλώ κι αλητεύω στα ξερά λιβάδια των Αχαρνών στον θεό της βροχούλας πιστεύω ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών... És kóborolok, zenéket viszek Acharnes száraz, füves vidékein, táján a szemerkélő eső istenében hiszek Én vagyok az utolsó Mohikán, Én vagyok az utolsó Mohikán... Κι έτσι κρύβω καλά, στο μπουφάν το τσεκούρι μου και νερό της φωτιάς, έχω μες το παγούρι μου όλα γύρω στεγνά, σιωπηλά και απρόσωπα δεν αντέχω άλλο πια, τα χλωμά σας τα πρόσωπα... Így hát - jól elrejtve -, kis fejszémet a dzsekimben tartom, és kulacsomban a tűzesvizet körülöttem minden száraz, csendes, és személytelen - egyet mondok: tovább már nem tudom elviselni, a sápadt arcotok...! Μουσικές κουβαλώ... ] 2x Zenéket cipelek... ] 2x Μόνη παρηγοριά η μικρή ινδιάνα μου κι όταν πέφτει το φως, ένα μπλουζ στην κιθάρα μου... Az egyetlen dolog ami vigasztal, az a kicsi indiánom, és amikor a nap hanyatlik, ha blues szól a gitáron... A dalszöveg annyiban téved talán, hogy Geronimo nem 'az utolsó mohikán', hiszen Geronimo apacs volt. (Az utolsó Mohikán - egy regény szerint -, tudtommal Csingacsguk volt, aki sohasem mondott semmit kétszer, míg Karl May regényében, Winnetou volt az utolsó apacsok egyike, de az is, csak inkább; elképzelt story volt!)
:shock: Húúúú! Köszi Koveti! :P IGEN! Ilyeneket keresek... sok szájharmonikás görög jazz-t, blues-t!!! :wink: :idea: Ha nem alapítottuk volna meg a M.E.R.T.-et (Mihalis Emirlis Rajongó Tábora), most biztosan megalapítanám, mert... :idea: WIKIPEDIA: :arrow: Emirlis Mihalis: Τζερώνυμο / Geronimo Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής Κάποιοι φίλοι παλιοί, με φωνάζαν Τζερόνιμο πριν τους φάει η σιωπή, το σκοτάδι το ανώνυμο ίσως φταίει να δεις, το κόκκινο δέρμα μου και μια τρέλα παλιά, που κυλάει στο αίμα μου... Néhány régi barát, Geronimonak hívott engem mielőtt fölfalta őket a csend, meg a sötét, a névtelen... Talán a vörös böröm a vétkes - láthatod, ez itt -, és valami ősi őrület, amelyik a véremben kering... Μουσικές κουβαλώ κι αλητεύω στα ξερά λιβάδια των Αχαρνών στον θεό της βροχούλας πιστεύω ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών... És kóborolok, zenéket viszek Acharnes száraz, füves vidékein, táján a szemerkélő eső istenében hiszek Én vagyok az utolsó Mohikán, Én vagyok az utolsó Mohikán... Κι έτσι κρύβω καλά, στο μπουφάν το τσεκούρι μου και νερό της φωτιάς, έχω μες το παγούρι μου όλα γύρω στεγνά, σιωπηλά και απρόσωπα δεν αντέχω άλλο πια, τα χλωμά σας τα πρόσωπα... Így hát - jól elrejtve -, kis fejszémet a dzsekimben tartom, és kulacsomban a tűzesvizet körülöttem minden száraz, csendes, és személytelen - egyet mondok: tovább már nem tudom elviselni, a sápadt arcotok...! Μουσικές κουβαλώ... ] 2x Zenéket cipelek... ] 2x Μόνη παρηγοριά η μικρή ινδιάνα μου κι όταν πέφτει το φως, ένα μπλουζ στην κιθάρα μου... Az egyetlen dolog ami vigasztal, az a kicsi indiánom, és amikor a nap hanyatlik, ha blues szól a gitáron... A dalszöveg annyiban téved talán, hogy Geronimo nem 'az utolsó mohikán', hiszen Geronimo apacs volt. (Az utolsó Mohikán - egy regény szerint -, tudtommal Csingacsguk volt, aki sohasem mondott semmit kétszer, míg Karl May regényében, Winnetou volt az utolsó apacsok egyike, de az is, csak inkább; elképzelt story volt!)


Szálláshelyek Görögországban
Több mint 50.000 szállásajánlat