Pashalidis Miltiadis: Kakes synitheies
Κακές συνήθειες / Rossz szokások
Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Μουσική/Στίχοι: Πασχαλίδης Μιλτιάδης/Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Από παιδί θυμάμαι προσπαθώ
να κλέψω το γλυκό μέσα απ' το βάζο
με ξύλινα σπαθιά να πολεμώ
και μια ζωή στα πόδια να το βάζω-ω
Μα ότι μας δένει στα παλιά-α
είν' οι κακές συνήθειες
το νιώθω τώρα καθαρά-α
πως είν' αργά γι αλήθειες
πως είν' αργά γι αλήθειες
Όλη μου η ζωή συνενοχή και πώς γουστάρω
τα πιο μεγάλα ψέματα στα πιο αθώα βλέμματα
Όλη μου η ζωή συνενοχή και πώς γουστάρω
κάτι απογέματα με καφέ και τσιγάρο
Από παιδί θυμάμαι προσπαθώ
στα λάθη μου φτηνά να τη γλιτώσω
Μου μάθαν να φοβάμαι ότι αγαπώ
και μια ζωή να φεύγω πριν να δώσω
Μα ότι...
--------Google fordítás------------------------------------------
Gyerekkorom óta emlékszem, hogy próbálom
ellopni az édességet az üvegből
fakarddal harcolni
és egy élet a lábamon – ó
De mi köt bennünket a múlthoz?
ez a rossz szokás
Most már tisztán érzem
hogy már késő, az igazságokhoz
hogy már késő, az igazságokhoz
Egész életem cinkossága és ahogy szeretem
a legnagyobb hazuságok a legártatlanabb tekintetekben rejlenek
Egész életem cinkossága és hogy szeretem
valamit ennivalót kávéval és cigarettával
Gyerekkorom óta emlékszem, hogy próbálkoztam
hibáimban olcsón megkímélni
Megtanítottak félni attól, hogy szeressek
és egy életet, amit el kell hagyni, mielőtt adok
De mi köt bennünket a múlthoz?
ez a rossz szokások
Most már tisztán érzem
hogy már késő, az igazságokhoz
hogy már késő, az igazságokhoz..
Pashalidis Miltiadis: Kakes synitheies
Κακές συνήθειες / Rossz szokások
Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Μουσική/Στίχοι: Πασχαλίδης Μιλτιάδης/Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Από παιδί θυμάμαι προσπαθώ
να κλέψω το γλυκό μέσα απ' το βάζο
με ξύλινα σπαθιά να πολεμώ
και μια ζωή στα πόδια να το βάζω-ω
Μα ότι μας δένει στα παλιά-α
είν' οι κακές συνήθειες
το νιώθω τώρα καθαρά-α
πως είν' αργά γι αλήθειες
πως είν' αργά γι αλήθειες
Όλη μου η ζωή συνενοχή και πώς γουστάρω
τα πιο μεγάλα ψέματα στα πιο αθώα βλέμματα
Όλη μου η ζωή συνενοχή και πώς γουστάρω
κάτι απογέματα με καφέ και τσιγάρο
Από παιδί θυμάμαι προσπαθώ
στα λάθη μου φτηνά να τη γλιτώσω
Μου μάθαν να φοβάμαι ότι αγαπώ
και μια ζωή να φεύγω πριν να δώσω
Μα ότι...
--------Google fordítás------------------------------------------
Gyerekkorom óta emlékszem, hogy próbálom
ellopni az édességet az üvegből
fakarddal harcolni
és egy élet a lábamon – ó
De mi köt bennünket a múlthoz?
ez a rossz szokás
Most már tisztán érzem
hogy már késő, az igazságokhoz
hogy már késő, az igazságokhoz
Egész életem cinkossága és ahogy szeretem
a legnagyobb hazuságok a legártatlanabb tekintetekben rejlenek
Egész életem cinkossága és hogy szeretem
valamit ennivalót kávéval és cigarettával
Gyerekkorom óta emlékszem, hogy próbálkoztam
hibáimban olcsón megkímélni
Megtanítottak félni attól, hogy szeressek
és egy életet, amit el kell hagyni, mielőtt adok
De mi köt bennünket a múlthoz?
ez a rossz szokások
Most már tisztán érzem
hogy már késő, az igazságokhoz
hogy már késő, az igazságokhoz..
#49168Stratos 2007-12-02
Miltiadis Pashalidis: Paramithi me lipimeno telos
Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Παραμύθι με λυπημένο τέλος / Mese, szomorú véggel
Μουσική/Στίχοι: Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Κάποτε γνώρισα μια λίμνη, μάτια μου, μάτια μου
Κάποτε γνώρισα μια λίμνη, που 'θελε να 'ναι θάλασσα
Egyszer megismertem egy tavat, szemem fénye,
Egyszer megismertem egy tavat, amely tengerré akart válni
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαρα- ζι
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
Κάποτε αντάμωσα μια πέτρα, μάτια μου, μάτια μου
Κάποτε αντάμωσα μια πέτρα, που 'θελε βράχος να γενεί
Egyszer találkoztam egy kővel - szemem fénye -,
Valamikor találkoztam egy kővel, amely sziklává akarat válni
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαρα- ζι
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
Κάποτε αγάπησα μια κόρη, μάτια μου, μαύρα μάτια μου
Που ρωτούσε κάθε αγόρι, ποτέ γυναίκα θα γενεί
Egyszer beleszerettem egy lányba - szemem fénye, fekete szemecskéim-,
Aki megkérdezte minden fiútól, hogy mikor veszi feleségül őt?
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαρα- ζι
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
Έχουν περάσει χρόνοι δέκα, μάτια μου, αχ μάτια μου
Κι η κόρη γίνηκε γυναίκα, μα εγώ απόμεινα παιδί
Μα εγώ απόμεινα παιδί
Elmúlt már tíz esztendő is, - ah, szemem fénye! -,
És a lányból kész nő lett, de én gyermek maradtam
De én gyermek maradtam
Και κάθε που χαράζει, με τρώει το μαράζι
Και κάθε που χαράζει, με τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
Miltiadis Pashalidis: Paramithi me lipimeno telos
Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Παραμύθι με λυπημένο τέλος / Mese, szomorú véggel
Μουσική/Στίχοι: Πασχαλίδης Μιλτιάδης
Κάποτε γνώρισα μια λίμνη, μάτια μου, μάτια μου
Κάποτε γνώρισα μια λίμνη, που 'θελε να 'ναι θάλασσα
Egyszer megismertem egy tavat, szemem fénye,
Egyszer megismertem egy tavat, amely tengerré akart válni
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαρα- ζι
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
Κάποτε αντάμωσα μια πέτρα, μάτια μου, μάτια μου
Κάποτε αντάμωσα μια πέτρα, που 'θελε βράχος να γενεί
Egyszer találkoztam egy kővel - szemem fénye -,
Valamikor találkoztam egy kővel, amely sziklává akarat válni
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαρα- ζι
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
Κάποτε αγάπησα μια κόρη, μάτια μου, μαύρα μάτια μου
Που ρωτούσε κάθε αγόρι, ποτέ γυναίκα θα γενεί
Egyszer beleszerettem egy lányba - szemem fénye, fekete szemecskéim-,
Aki megkérdezte minden fiútól, hogy mikor veszi feleségül őt?
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαρα- ζι
Και κάθε που χαρά-ζει, την τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
Έχουν περάσει χρόνοι δέκα, μάτια μου, αχ μάτια μου
Κι η κόρη γίνηκε γυναίκα, μα εγώ απόμεινα παιδί
Μα εγώ απόμεινα παιδί
Elmúlt már tíz esztendő is, - ah, szemem fénye! -,
És a lányból kész nő lett, de én gyermek maradtam
De én gyermek maradtam
Και κάθε που χαράζει, με τρώει το μαράζι
Και κάθε που χαράζει, με τρώει το μαράζι
És mindig, amikor virrad, a fájdalom emészt el
És mindig, amikor virrad, a fájdalom elemészt
#49166Stratos 2007-12-02
Régen vágytam már feltenni ezt a dalt, sajnos, nem a legjobb minõségû felvétel... (és a fordítás is nyers!)
Talán késõbb találok jobb felvételt!
MARGARITIS GIORGOS: Dromoi tou pouthena
Δρόμοι του πουθενά / A semmibe vezetõ utak
Μαργαρίτης Γιώργος & 667
Κλείνω τα μάτια ν' ακούσω τη φωνή σου
Κλείνω τα μάτια να νιώσω το φιλί
Κι αν έκλεψα ανάσα απ' τη δική σου
Ήτανε νύχτα και τώρα είναι πρωί
Behunyom a szemeim hadd halljam a hangod
Behunyom a szemeim hadd érezzem a csókod
S ha a Tiédbõl lélegzetet is csentem el,
Éjjel volt akkor, ám most már itt a reggel...
Δεν με νοιάζει, μη σε νοιάζει
Οι δρόμοι που τραβάμε
κι ο δικός μου κι ο δικός σου
Στο πουθενά μας πάνε
Nem érdekel, téged se érdekeljen,
útjaink hová húznak- s mennek
az enyéim is, és a tied
a semmibe vezetnek!
Κλείσε τα μάτια τώρα είναι η σειρά σου
Νιώσε τον πόνο άγγιξε την πληγή
Κι αν νόμιζες για λίγο πως σου ανήκω
Ήτανε νύχτα και τώρα είναι πρωί
Most reád került a sor; Hunyd le a szemedet!
Érezd át a fájdalmat, érintsd meg a sebet!
S ha azt hitted, hogy reád nem sokára szükségem lesz...
Éjjel volt akkor, és most már; itt a reggel!
Δεν με νοιάζει...
Nem érdekel...
Δεν με νοιάζει...
Nem érdekel...
Régen vágytam már feltenni ezt a dalt, sajnos, nem a legjobb minõségû felvétel... (és a fordítás is nyers!)
Talán késõbb találok jobb felvételt!
MARGARITIS GIORGOS: Dromoi tou pouthena
Δρόμοι του πουθενά / A semmibe vezetõ utak
Μαργαρίτης Γιώργος & 667
Κλείνω τα μάτια ν' ακούσω τη φωνή σου
Κλείνω τα μάτια να νιώσω το φιλί
Κι αν έκλεψα ανάσα απ' τη δική σου
Ήτανε νύχτα και τώρα είναι πρωί
Behunyom a szemeim hadd halljam a hangod
Behunyom a szemeim hadd érezzem a csókod
S ha a Tiédbõl lélegzetet is csentem el,
Éjjel volt akkor, ám most már itt a reggel...
Δεν με νοιάζει, μη σε νοιάζει
Οι δρόμοι που τραβάμε
κι ο δικός μου κι ο δικός σου
Στο πουθενά μας πάνε
Nem érdekel, téged se érdekeljen,
útjaink hová húznak- s mennek
az enyéim is, és a tied
a semmibe vezetnek!
Κλείσε τα μάτια τώρα είναι η σειρά σου
Νιώσε τον πόνο άγγιξε την πληγή
Κι αν νόμιζες για λίγο πως σου ανήκω
Ήτανε νύχτα και τώρα είναι πρωί
Most reád került a sor; Hunyd le a szemedet!
Érezd át a fájdalmat, érintsd meg a sebet!
S ha azt hitted, hogy reád nem sokára szükségem lesz...
Éjjel volt akkor, és most már; itt a reggel!
Δεν με νοιάζει...
Nem érdekel...
Δεν με νοιάζει...
Nem érdekel...
#49106Stratos 2007-11-30
Πέγκυ Ζήνα / Peggy Zina: Trekse
Τρέξε / Trekse / Fuss!
Στίχοι: Ελεάνα Βραχάλη
Μουσική: Χρήστος Δάντης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο )
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα / Ha nem szerettelek volna, minden másképp volna,
θα΄μουν πιο ψύχραιμη δε θα ξεσπούσα / Akkor nem üvöltöznék, sokkal nyugodtabb lettem volna!
θα σ΄ελευθέρωνα θα το μπορούσα / Szabaddá tettelek volna, meg bírtam volna tenni,
όλα τα λάθη σου θα προσπερνούσα / Minden vétségeden, hibádon, túl tudtam volna magam tenni!
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα / Nem lett volna köztünk háború, és gyõzni se tudtam volna,
δε θα περίμενα δε θα αργούσα / Nem is várakoztam -, és nem is késtem volna,
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα / Nem sajátítottalak volna ki magamnak
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια / minden megváltozott, s másképp volna, ha már nem szerettelek volna...!
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek már,
Megnyugodnék, nem kiabálnék,
Felmentenélek, ha megtehetném.
Nem törõdnék a hibáiddal,
Nem háborúznék, nem gyõznék,
Nem várnék, nem késnék,
Nem akarnálak csak magamnak,
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek többé.
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε / Fuss, hogy mentsd most magad, rohanj!
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις / Mert ha elkaplak, lehet hogy átérzed,
πως η αγάπη δυναμώνει / Hogy a szerelem miként válik egyre erõsebbé
κι έχει δύναμη που σκοτώνει / és olyan ereje van, hogy ölni tudna
τώρα τρέξε αν φοβάσαι / Most fuss hát, ha félsz, rohanj,
απ΄τον έρωτα πιο μακριά, πιο μακριά / a szerelemtõl minél távolabbra, minél távolabbra!
Most menekülj, mentsd magad, fuss,
Mert ha elkaplak, érezni fogod,
Hogy a szerelem erõsebbé tesz,
És hogy ez olyan erõs, hogy megöl,
Most rohanj, ha téged ez megrémiszt, a szerelem elõl, csak tovább, tovább…
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα / Minden másképp lett volna, ha nem szerettelek volna
την ηρεμία σου δε θα χαλούσα / Nem tettem volna tönkre (nem rontottam volna el) el a nyugalmad
θα καταλάβαινα θα συγχωρούσα / Mindent megértenék, megbocsájtanék
δε θα χρωστούσες και δε θα χρωστούσα / Semmivel sem tartoztál volna, és én sem tartoztam volna neked
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα / Nem lett volna háború, és nem gyõzedelmekedtem volna
δε θα περίμενα δε θα αργούσα / Nem is várakoztam -, és nem is késtem volna,
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα / Nem sajátítottalak volna ki magamnak
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια / minden megváltozott, s másképp volna, ha már nem szerettelek volna...!
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek téged,
Nem ûznélek a saját magadba (szó szerint: nem döntenélek a saját nyugalmadba),
Megértenélek, megbocsátanék,
Nem tartoznál semmivel nekem és én sem tartoznék neked,
Nem háborúznék, nem gyõznék,
Nem várnék, nem késnék,
Nem tartanálak meg csak magamnak,
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek többé.
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε / Fuss, hogy mentsd most magad, rohanj!
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις / Mert ha elkaplak, lehet hogy átérzed,
πως η αγάπη δυναμώνει / Hogy a szerelem miként válik egyre erõsebbé
κι έχει δύναμη που σκοτώνει / és olyan ereje van, hogy ölni tudna
τώρα τρέξε αν φοβάσαι / Most fuss hát, ha félsz, rohanj,
απ΄τον έρωτα πιο μακριά, πιο μακριά / a szerelemtõl minél távolabbra, minél távolabbra!
Most menekülj, hogy megmentsd Magad, fuss,
Ha elkaplak, érezni fogod,
Hogy a szerelem erõsebbé tesz,
És hogy ez olyan erõs, hogy megöl,
Most fuss, ha téged ez megrémiszt, a szerelem elõl, csak tovább, tovább…
Τρέξε από μένα πιο μακριά... / Fuss tõlem, minél távolabb...!
Fuss, gyorsabban, mint én…
Πέγκυ Ζήνα / Peggy Zina: Trekse
Τρέξε / Trekse / Fuss!
Στίχοι: Ελεάνα Βραχάλη
Μουσική: Χρήστος Δάντης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο )
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα / Ha nem szerettelek volna, minden másképp volna,
θα΄μουν πιο ψύχραιμη δε θα ξεσπούσα / Akkor nem üvöltöznék, sokkal nyugodtabb lettem volna!
θα σ΄ελευθέρωνα θα το μπορούσα / Szabaddá tettelek volna, meg bírtam volna tenni,
όλα τα λάθη σου θα προσπερνούσα / Minden vétségeden, hibádon, túl tudtam volna magam tenni!
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα / Nem lett volna köztünk háború, és gyõzni se tudtam volna,
δε θα περίμενα δε θα αργούσα / Nem is várakoztam -, és nem is késtem volna,
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα / Nem sajátítottalak volna ki magamnak
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια / minden megváltozott, s másképp volna, ha már nem szerettelek volna...!
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek már,
Megnyugodnék, nem kiabálnék,
Felmentenélek, ha megtehetném.
Nem törõdnék a hibáiddal,
Nem háborúznék, nem gyõznék,
Nem várnék, nem késnék,
Nem akarnálak csak magamnak,
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek többé.
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε / Fuss, hogy mentsd most magad, rohanj!
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις / Mert ha elkaplak, lehet hogy átérzed,
πως η αγάπη δυναμώνει / Hogy a szerelem miként válik egyre erõsebbé
κι έχει δύναμη που σκοτώνει / és olyan ereje van, hogy ölni tudna
τώρα τρέξε αν φοβάσαι / Most fuss hát, ha félsz, rohanj,
απ΄τον έρωτα πιο μακριά, πιο μακριά / a szerelemtõl minél távolabbra, minél távolabbra!
Most menekülj, mentsd magad, fuss,
Mert ha elkaplak, érezni fogod,
Hogy a szerelem erõsebbé tesz,
És hogy ez olyan erõs, hogy megöl,
Most rohanj, ha téged ez megrémiszt, a szerelem elõl, csak tovább, tovább…
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα / Minden másképp lett volna, ha nem szerettelek volna
την ηρεμία σου δε θα χαλούσα / Nem tettem volna tönkre (nem rontottam volna el) el a nyugalmad
θα καταλάβαινα θα συγχωρούσα / Mindent megértenék, megbocsájtanék
δε θα χρωστούσες και δε θα χρωστούσα / Semmivel sem tartoztál volna, és én sem tartoztam volna neked
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα / Nem lett volna háború, és nem gyõzedelmekedtem volna
δε θα περίμενα δε θα αργούσα / Nem is várakoztam -, és nem is késtem volna,
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα / Nem sajátítottalak volna ki magamnak
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια / minden megváltozott, s másképp volna, ha már nem szerettelek volna...!
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek téged,
Nem ûznélek a saját magadba (szó szerint: nem döntenélek a saját nyugalmadba),
Megértenélek, megbocsátanék,
Nem tartoznál semmivel nekem és én sem tartoznék neked,
Nem háborúznék, nem gyõznék,
Nem várnék, nem késnék,
Nem tartanálak meg csak magamnak,
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek többé.
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε / Fuss, hogy mentsd most magad, rohanj!
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις / Mert ha elkaplak, lehet hogy átérzed,
πως η αγάπη δυναμώνει / Hogy a szerelem miként válik egyre erõsebbé
κι έχει δύναμη που σκοτώνει / és olyan ereje van, hogy ölni tudna
τώρα τρέξε αν φοβάσαι / Most fuss hát, ha félsz, rohanj,
απ΄τον έρωτα πιο μακριά, πιο μακριά / a szerelemtõl minél távolabbra, minél távolabbra!
Most menekülj, hogy megmentsd Magad, fuss,
Ha elkaplak, érezni fogod,
Hogy a szerelem erõsebbé tesz,
És hogy ez olyan erõs, hogy megöl,
Most fuss, ha téged ez megrémiszt, a szerelem elõl, csak tovább, tovább…
Τρέξε από μένα πιο μακριά... / Fuss tõlem, minél távolabb...!
Fuss, gyorsabban, mint én…
#49012Stratos 2007-11-28
Μάνος Ξυδούς / Manos Ksidous: Vradiase Ta Ksanaleme
Βράδιασε, τα ξαναλέμε / Beesteledett, viszlát!
Στίχοι: Μάνος Ξυδούς
Μουσική: Μάνος Ξυδούς
Πρώτη εκτέλεση: Μάνος Ξυδούς
Αποφεύγω να σε δω, να σου μιλήσω
όπως οι γάτες αποφεύγουν το νερό
Στις ερωτήσεις σου δεν θέλω ν' απαντήσω
έχει στραβώσει το τιμόνι που κρατώ
Kerülöm, hogy lássalak, hogy hozzád kelljen szólni
Ahogy a macskák is kerülik a vizeket
A kérdéseidre sem akarok már válaszolni
Elferdült már a kormány már, amire görbítem kezemet
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak? - kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és kiskorú reményekkel, elfeledkezem mindenről, s magamról
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak, kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és az ifjúkori reményekkel majd; elfeledlek
Αποφεύγω να σε δω γιατί θυμάμαι
τη νύχτα εκείνη που μας πήρε ο καπνός
Στα πεζοδρόμια της καρδιάς μου ξενυχτάμε
με μια σιωπή που είναι φτιαγμένη από χρυσό
Kerülöm, hogy lássalak, mert még emlékszem
Arra az éjszakára, amikor magával ragadt a füst
A szívem járdáin virrasztunk egész éjjel
Oly néma csendben, amely aranyból készült
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι / x2
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak? - kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és kiskorú reményekkel, elfeledkezem mindenről, s magamról / x2
Μάνος Ξυδούς ~ Βράδιασε, τα ξαναλέμε (2007)
Μάνος Ξυδούς / Manos Ksidous: Vradiase Ta Ksanaleme
Βράδιασε, τα ξαναλέμε / Beesteledett, viszlát!
Στίχοι: Μάνος Ξυδούς
Μουσική: Μάνος Ξυδούς
Πρώτη εκτέλεση: Μάνος Ξυδούς
Αποφεύγω να σε δω, να σου μιλήσω
όπως οι γάτες αποφεύγουν το νερό
Στις ερωτήσεις σου δεν θέλω ν' απαντήσω
έχει στραβώσει το τιμόνι που κρατώ
Kerülöm, hogy lássalak, hogy hozzád kelljen szólni
Ahogy a macskák is kerülik a vizeket
A kérdéseidre sem akarok már válaszolni
Elferdült már a kormány már, amire görbítem kezemet
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak? - kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és kiskorú reményekkel, elfeledkezem mindenről, s magamról
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak, kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és az ifjúkori reményekkel majd; elfeledlek
Αποφεύγω να σε δω γιατί θυμάμαι
τη νύχτα εκείνη που μας πήρε ο καπνός
Στα πεζοδρόμια της καρδιάς μου ξενυχτάμε
με μια σιωπή που είναι φτιαγμένη από χρυσό
Kerülöm, hogy lássalak, mert még emlékszem
Arra az éjszakára, amikor magával ragadt a füst
A szívem járdáin virrasztunk egész éjjel
Oly néma csendben, amely aranyból készült
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι / x2
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak? - kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és kiskorú reményekkel, elfeledkezem mindenről, s magamról / x2
Μάνος Ξυδούς ~ Βράδιασε, τα ξαναλέμε (2007)
#49011Stratos 2007-11-28
Vasilis Karras: Ti Aisthanesai Gia Mena / Ti esthanese gia mena?
Βασίλης Καρράς / Karras Basilis
Τι αισθάνεσαι / Ti Aisthanesai / Mit érzel irántam?
Στίχοι: Φοίβος
Μουσική: Φοίβος
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καρράς]
Τι μπορώ να κάνω εγώ για σένα
ούτε που μπορείς να φανταστείς...
Άλλον που να σ' αγαπάει τόσο
άδικα μη ψάχνεις, δε θα βρεις...
Hogy mit meg nem tudnék érted tenni,
el sem igen tudnád azt képzelni!
Olyat, aki ennyire tudna szeretni, mint én,
Sosem találsz majd, hiába is keresnéd!
Όμως ήρθε κι η σειρά σου
να μου πεις για τα δικά σου
Hanem, már rajtad a sor most,
hogy elmondd azt, amire gondolsz!
Τι αισθάνεσαι για μένα
τι αξίζω εγώ για σένα...
Νιώθουμε άραγε το ίδιο
ή εσύ κάτι πιο λίγο...
Hogy irányomban, mit is érzel?
És hogy néked mit is érek...?
Vaj'h, ugyanazt érezzük mi ketten
vagy te, kissé kevesebbet / vagy én kissé hevesebben?
Σού ΄χω αφιερώσει απ' τη ζωή μου
κάθε μέρα, ώρα και λεπτό...
Νιώθω νά' μαι ικανός για όλα
νιώθω αληθινά πως σ' αγαπώ...
Az életemnek, néked ajánlottam én
minden egyes napját, óráját, és percét,
Úgy érzem, mindenre képes vagyok, s lehetek én,
igazán érzem, azt hogy szeretlek én!
Όμως ήρθε κι η σειρά σου
να μου πεις για τα δικά σου
Hanem, már rajtad a sor most,
hogy elmondd azt, amire gondolsz!
----------------------------------------------------------
- Jorgos: Hallgasd meg, milyen erõsen szívja be a levegõt a refrénben! Errõl híres Vasilis Karras!
Vasilis Karras: Ti Aisthanesai Gia Mena / Ti esthanese gia mena?
Βασίλης Καρράς / Karras Basilis
Τι αισθάνεσαι / Ti Aisthanesai / Mit érzel irántam?
Στίχοι: Φοίβος
Μουσική: Φοίβος
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καρράς]
Τι μπορώ να κάνω εγώ για σένα
ούτε που μπορείς να φανταστείς...
Άλλον που να σ' αγαπάει τόσο
άδικα μη ψάχνεις, δε θα βρεις...
Hogy mit meg nem tudnék érted tenni,
el sem igen tudnád azt képzelni!
Olyat, aki ennyire tudna szeretni, mint én,
Sosem találsz majd, hiába is keresnéd!
Όμως ήρθε κι η σειρά σου
να μου πεις για τα δικά σου
Hanem, már rajtad a sor most,
hogy elmondd azt, amire gondolsz!
Τι αισθάνεσαι για μένα
τι αξίζω εγώ για σένα...
Νιώθουμε άραγε το ίδιο
ή εσύ κάτι πιο λίγο...
Hogy irányomban, mit is érzel?
És hogy néked mit is érek...?
Vaj'h, ugyanazt érezzük mi ketten
vagy te, kissé kevesebbet / vagy én kissé hevesebben?
Σού ΄χω αφιερώσει απ' τη ζωή μου
κάθε μέρα, ώρα και λεπτό...
Νιώθω νά' μαι ικανός για όλα
νιώθω αληθινά πως σ' αγαπώ...
Az életemnek, néked ajánlottam én
minden egyes napját, óráját, és percét,
Úgy érzem, mindenre képes vagyok, s lehetek én,
igazán érzem, azt hogy szeretlek én!
Όμως ήρθε κι η σειρά σου
να μου πεις για τα δικά σου
Hanem, már rajtad a sor most,
hogy elmondd azt, amire gondolsz!
----------------------------------------------------------
- Jorgos: Hallgasd meg, milyen erõsen szívja be a levegõt a refrénben! Errõl híres Vasilis Karras!
#49010Stratos 2007-11-28
Michalis Rakintzis: Tha sinithiso
Θα συνηθίσω/ Majd megszokom
Μιχαλης Ρακιντζης
ΜΟΥΣΙΚΗ - ΣΤΙΧΟΙ: ΜΙΧΑΛΗΣ ΡΑΚΙΝΤΖΗΣ
Κυκλοφορία: ΙΟΥΛΙΟΣ 1996
Χωρα:Ελλαδα/Greece
Με κοίταζες στα μάτια
και ήσουν πάντα, σιωπηλή.
Το βλέμμα σου δεν ήξερα
τη θέλει να μου πει.
A szemeimbe néztél
hallgatagon, és örökké csendben
A pillantásod - nem értettem én -
mit akar mondani nekem
Με ζήταγες τα βράδια
όμως ήμουν, μακριά.
Μου ζήταγες, να αλλάξω
πριν να είναι ποια αργά.
Esténként vágyódtál utánam, kerestél,
azonban, jó messze voltam tõled
Esdekeltél, hogy változzak meg;
mielõtt túl késõ lenne!
*(Και 'γώ σου έλεγα
καμιά φορά, το σ' αγαπώ.
Μα τώρα μόνο βλέπω
πώς δεν ήταν αρκετό.)
Én is mondtam neked,
hogy szeretlek - egyszer-egyszer,
De csak most látom,
hogy nem mondtam elégszer.
*(Και πέρασε ο καιρός
και να με τώρα, κλαίω εγώ.
Θα είχα τόσα να σου πω
αν ήσουνα εδώ.)
És az idõ elrohant felettem,
és most tessék, sírhatok eleget!
Annyi mindent mondanék még neked,
ha itt lennél, velem
Πετάγομαι στον ύπνο μου
και ανάβω φώτα να σε βρω
δεν μπορώ.
Az álmomban repkedek
fényeket gyújtok, hogy megtaláljalak téged
de nem vagyok rá képes
Λίγο ακόμα και θα συνηθίσω.
Και, υπόσχομαι, να προσπαθήσω.
Μα η φωνή σου δεν ξεχνιέται.
Στο δωμάτιο, πλανιέται.
Még csak egy kicsit, és hozzászokom
megígérem neked, igyekezni fogok!
De a hangod; elfelejteni nem tudom...
itt, a szobában bolyong...
Η αγάπες που περάσανε
σε πλήγωσαν πολύ.
Λυπάμαι που για σένα
ήμουν άλλη μια πληγή.
Μα τώρα που μου λείπεις
βλέπω πόσο σ' αγαπώ.
Το χρόνο όμως να γυρίσω
πίσω δεν μπορώ.
Az elmúlt szerelmek
megsebeztek téged, nagyon.
Sajnálom, hogy számodra
még egy újabb seb lettem
De most hogy úgy hiányzol nekem,
csak most látom, mennyire szeretlek
azonban az idõt visszapergetni
nem tudom, nem tehetem
Πετάγομαι στον ύπνο μου
και ανάβω φώτα να σε βρω.
Δεν μπορώ.
Az álmomban repkedek
fényeket gyújtok, hogy reád leljek,
nem bírom már el
*=Στιχοι απο πρωτη εκτελεση/ ezek a versszakok az elsõ elõadásban hangzottak el.
Michalis Rakintzis: Tha sinithiso
Θα συνηθίσω/ Majd megszokom
Μιχαλης Ρακιντζης
ΜΟΥΣΙΚΗ - ΣΤΙΧΟΙ: ΜΙΧΑΛΗΣ ΡΑΚΙΝΤΖΗΣ
Κυκλοφορία: ΙΟΥΛΙΟΣ 1996
Χωρα:Ελλαδα/Greece
Με κοίταζες στα μάτια
και ήσουν πάντα, σιωπηλή.
Το βλέμμα σου δεν ήξερα
τη θέλει να μου πει.
A szemeimbe néztél
hallgatagon, és örökké csendben
A pillantásod - nem értettem én -
mit akar mondani nekem
Με ζήταγες τα βράδια
όμως ήμουν, μακριά.
Μου ζήταγες, να αλλάξω
πριν να είναι ποια αργά.
Esténként vágyódtál utánam, kerestél,
azonban, jó messze voltam tõled
Esdekeltél, hogy változzak meg;
mielõtt túl késõ lenne!
*(Και 'γώ σου έλεγα
καμιά φορά, το σ' αγαπώ.
Μα τώρα μόνο βλέπω
πώς δεν ήταν αρκετό.)
Én is mondtam neked,
hogy szeretlek - egyszer-egyszer,
De csak most látom,
hogy nem mondtam elégszer.
*(Και πέρασε ο καιρός
και να με τώρα, κλαίω εγώ.
Θα είχα τόσα να σου πω
αν ήσουνα εδώ.)
És az idõ elrohant felettem,
és most tessék, sírhatok eleget!
Annyi mindent mondanék még neked,
ha itt lennél, velem
Πετάγομαι στον ύπνο μου
και ανάβω φώτα να σε βρω
δεν μπορώ.
Az álmomban repkedek
fényeket gyújtok, hogy megtaláljalak téged
de nem vagyok rá képes
Λίγο ακόμα και θα συνηθίσω.
Και, υπόσχομαι, να προσπαθήσω.
Μα η φωνή σου δεν ξεχνιέται.
Στο δωμάτιο, πλανιέται.
Még csak egy kicsit, és hozzászokom
megígérem neked, igyekezni fogok!
De a hangod; elfelejteni nem tudom...
itt, a szobában bolyong...
Η αγάπες που περάσανε
σε πλήγωσαν πολύ.
Λυπάμαι που για σένα
ήμουν άλλη μια πληγή.
Μα τώρα που μου λείπεις
βλέπω πόσο σ' αγαπώ.
Το χρόνο όμως να γυρίσω
πίσω δεν μπορώ.
Az elmúlt szerelmek
megsebeztek téged, nagyon.
Sajnálom, hogy számodra
még egy újabb seb lettem
De most hogy úgy hiányzol nekem,
csak most látom, mennyire szeretlek
azonban az idõt visszapergetni
nem tudom, nem tehetem
Πετάγομαι στον ύπνο μου
και ανάβω φώτα να σε βρω.
Δεν μπορώ.
Az álmomban repkedek
fényeket gyújtok, hogy reád leljek,
nem bírom már el
*=Στιχοι απο πρωτη εκτελεση/ ezek a versszakok az elsõ elõadásban hangzottak el.
#49009Stratos 2007-11-27
Irini Merkouri - Ematha Na Zo Horis Esena
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα / Megtanultam élni nélküled
Μερκούρη Ειρήνη / Merkouri Eirini
Μουσική/Στίχοι: Δαμάσχης Τάκης
Σε όλους λέω πως δε με νοιάζει
μα σε εμένα τι να πω
τώρα που οι σκέψεις μου φωνάζουν
πως ζω για να σε ξαναδώ
Mindenkinek azt mondom, nem számít már...
de magamnak, mit mondhatnák?
Most hogy a gondolataim azt ordítva zakatolnak;
csak annak élek, hogy téged újra láthassalak!
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα
να κατηγορώ μονάχα εμένα
μόνο η ελπίδα να γυρίσεις
με κρατάει εδώ
Hogy milyen élni nélküled, megtanultam!
S hogy csakis önmagamat vádoljam.
Egyedül a remény, hogy hozzám visszatérsz
az tart csak itt - engem még
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα
να κατηγορώ μονάχα εμένα
μόνο η ελπίδα να γυρίσεις
με κρατάει εδώ
να προσπαθώ
Megismertem, hogy milyen élni nélküled
csakis önmagamat vádolom
a remény, hogy hozzám visszatérsz
csak az tart itt engem
hogy próbálkozzak még
Όλοι μου λένε πως κοντά σου
σε ένα ψέμα θα χαθώ
μα εγώ πως θες να ζω μακριά σου
και τη καρδιά μου ν' αρνηθώ
Mindenki azt mondja nekem, hogy melletted
csak egy ámító hazugságba vesznék bele,
Ám, hogy is akarhatod, hogy távol éljek tõled
és tagadjam meg a szívemet?!
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα...
Megismertem, milyen élni nélküled...
Irini Merkouri - Ematha Na Zo Horis Esena
Irini Merkouri - Ematha Na Zo Horis Esena
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα / Megtanultam élni nélküled
Μερκούρη Ειρήνη / Merkouri Eirini
Μουσική/Στίχοι: Δαμάσχης Τάκης
Σε όλους λέω πως δε με νοιάζει
μα σε εμένα τι να πω
τώρα που οι σκέψεις μου φωνάζουν
πως ζω για να σε ξαναδώ
Mindenkinek azt mondom, nem számít már...
de magamnak, mit mondhatnák?
Most hogy a gondolataim azt ordítva zakatolnak;
csak annak élek, hogy téged újra láthassalak!
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα
να κατηγορώ μονάχα εμένα
μόνο η ελπίδα να γυρίσεις
με κρατάει εδώ
Hogy milyen élni nélküled, megtanultam!
S hogy csakis önmagamat vádoljam.
Egyedül a remény, hogy hozzám visszatérsz
az tart csak itt - engem még
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα
να κατηγορώ μονάχα εμένα
μόνο η ελπίδα να γυρίσεις
με κρατάει εδώ
να προσπαθώ
Megismertem, hogy milyen élni nélküled
csakis önmagamat vádolom
a remény, hogy hozzám visszatérsz
csak az tart itt engem
hogy próbálkozzak még
Όλοι μου λένε πως κοντά σου
σε ένα ψέμα θα χαθώ
μα εγώ πως θες να ζω μακριά σου
και τη καρδιά μου ν' αρνηθώ
Mindenki azt mondja nekem, hogy melletted
csak egy ámító hazugságba vesznék bele,
Ám, hogy is akarhatod, hogy távol éljek tõled
és tagadjam meg a szívemet?!
Έμαθα να ζω χωρίς εσένα...
Megismertem, milyen élni nélküled...
Irini Merkouri - Ematha Na Zo Horis Esena
#48989Stratos 2007-11-27
Eleftheri: Na borousame na gínume paidia
Να μπορούσαμε να γίνουμε παιδιά / Bárcsak gyermekek lehetnénk!
Ελεύθεροι
Πέρασε ο καιρός μα τα σημάδια
Απ’ το χρόνο είναι πάντα εδώ
Σαν αγέρας φύγανε τα νιάτα
Ποιος να ξέρει πότε φεύγω εγώ
Κι ένα δάκρυ κύλησε στα μάτια
Και να σταματήσω δε μπορώ
Ποιος μου πήρε το τραγούδι
Που ‘χα μέσα μου βαθιά
Κι έπαιζα βράδυ πρωί στη γειτονιά –α –α
Μα κι αν πέρασαν χειμώνες
Νοσταλγούμε όλοι ξανά
Να μπορούσαμε να γίνουμε παιδιά –α -α
Κάποιος που το δρόμο έχει δείξει
Κι έδωσ’ έναν άγιο σκοπό
Θέλει την καρδιά σου να ανοίξεις
Δεν χωράνε όλα στο μυαλό
Κι όταν ήρθε για να τον γνωρίσεις
Τού ‘βαλές καρφιά σ’ ένα σταυρό
Ποιος σου πήρε...
Βγάλε το παλιό το πανωφόρι
Της ψυχής το μελαγχολικό
Σαν μικρό κορίτσι σαν αγόρι
Τρέξε στης αγάπης το γιαλό
Κι αν βουλιάξεις μέσα κάποιο χέρι
Θα ‘ρθει να σε σώσει θεϊκό
Ποιος σου πήρε...
- Jorgos: Ügyes vagy Strato! Hol találtad meg ezt a videót? Ez igazándiból nem együttes, hanem néhány szerzetes, akik Istenrõl énekelnek. Azt mondták, hogy ilyen zenével jobban lehet közelíteni a fiatalokat. Olyasmi, mint pl. a 'gospel' zene Amerikában. A nevükre nem emlékeznek a görögök, mint 'παπα-ποκάδες' (pap rockerek) lettek híresek.
Stratos: Igen, (elírtad: Παπαροκάδες ) láttam a honlapjukat is. Egyébként a Youtube-n szörfözgetve nagyon sok féle görög dolgot lehet találni... (a klipp mellett a cím, és az elõadó, vagy a stílus alapján sok hasonló dologra akadhatunk!) és amirõl találok dalszöveget, azokat rakom fel ide... próbálom a jobbakat, de becsúsznak gyengébb számok is. Ám, a görög nyelv tanulása szempontjából ez mindegy is...
--------------Google fordítás--------------
Eltelt az idő, de a jelek
Mindig is itt vannak, időtlen idők óta
A fiatalság elsuhant, mint a szél
S ki tudja, mikor indulok el én?
És egy könnycsepp gördült a szemeimbe
És abbahagyni nem tudom
Ki vette el tőlem a dalt?
Ami mélyen bennem volt
És amit a környéken játszottam reggel-este -ah -ah
De még akkor is, ha elmúltak a telek
Megint csak vissza vágyunk arra, hogy
Bárcsak gyerekek lehetnénk újra -ah -ah
Valaki, aki utat mutatott
És szent célt adott...
Azt akarja, hogy megnyíljon a szíved!
Nem fér el minden az elmében
És amikor eljött, hogy találkozhass vele s megismerd
Számára szögeket raktál egy keresztbe
Ki vette el tőled a dalt?
Ami mélyen benned volt,
És amit a környéken játszottál reggel-este -ah -ah
De még akkor is, ha elmúltak a telek
Megint csak vissza vágyunk arra, hogy
Bárcsak gyerekek lehetnénk újra -ah -ah
Vedd le a régi, kopott kabátot
A lélek melankóliájáról
Mint egy kislány, mint egy fiú
Fuss, a szeretet öbléhez
És ha elsüllyednél benne, valamely kéz
Eljön, hogy megmentsen istenien
Ki vette el tőled a dalt?
Ami mélyen benned volt,
És amit a környéken játszottál reggel-este -ah -ah
De még akkor is, ha elmúltak a telek
Megint csak vissza vágyunk arra, hogy
Bárcsak gyerekek lehetnénk újra -ah -ah
Eleftheri: Na borousame na gínume paidia
Να μπορούσαμε να γίνουμε παιδιά / Bárcsak gyermekek lehetnénk!
Ελεύθεροι
Πέρασε ο καιρός μα τα σημάδια
Απ’ το χρόνο είναι πάντα εδώ
Σαν αγέρας φύγανε τα νιάτα
Ποιος να ξέρει πότε φεύγω εγώ
Κι ένα δάκρυ κύλησε στα μάτια
Και να σταματήσω δε μπορώ
Ποιος μου πήρε το τραγούδι
Που ‘χα μέσα μου βαθιά
Κι έπαιζα βράδυ πρωί στη γειτονιά –α –α
Μα κι αν πέρασαν χειμώνες
Νοσταλγούμε όλοι ξανά
Να μπορούσαμε να γίνουμε παιδιά –α -α
Κάποιος που το δρόμο έχει δείξει
Κι έδωσ’ έναν άγιο σκοπό
Θέλει την καρδιά σου να ανοίξεις
Δεν χωράνε όλα στο μυαλό
Κι όταν ήρθε για να τον γνωρίσεις
Τού ‘βαλές καρφιά σ’ ένα σταυρό
Ποιος σου πήρε...
Βγάλε το παλιό το πανωφόρι
Της ψυχής το μελαγχολικό
Σαν μικρό κορίτσι σαν αγόρι
Τρέξε στης αγάπης το γιαλό
Κι αν βουλιάξεις μέσα κάποιο χέρι
Θα ‘ρθει να σε σώσει θεϊκό
Ποιος σου πήρε...
- Jorgos: Ügyes vagy Strato! Hol találtad meg ezt a videót? Ez igazándiból nem együttes, hanem néhány szerzetes, akik Istenrõl énekelnek. Azt mondták, hogy ilyen zenével jobban lehet közelíteni a fiatalokat. Olyasmi, mint pl. a 'gospel' zene Amerikában. A nevükre nem emlékeznek a görögök, mint 'παπα-ποκάδες' (pap rockerek) lettek híresek.
Stratos: Igen, (elírtad: Παπαροκάδες ) láttam a honlapjukat is. Egyébként a Youtube-n szörfözgetve nagyon sok féle görög dolgot lehet találni... (a klipp mellett a cím, és az elõadó, vagy a stílus alapján sok hasonló dologra akadhatunk!) és amirõl találok dalszöveget, azokat rakom fel ide... próbálom a jobbakat, de becsúsznak gyengébb számok is. Ám, a görög nyelv tanulása szempontjából ez mindegy is...
--------------Google fordítás--------------
Eltelt az idő, de a jelek
Mindig is itt vannak, időtlen idők óta
A fiatalság elsuhant, mint a szél
S ki tudja, mikor indulok el én?
És egy könnycsepp gördült a szemeimbe
És abbahagyni nem tudom
Ki vette el tőlem a dalt?
Ami mélyen bennem volt
És amit a környéken játszottam reggel-este -ah -ah
De még akkor is, ha elmúltak a telek
Megint csak vissza vágyunk arra, hogy
Bárcsak gyerekek lehetnénk újra -ah -ah
Valaki, aki utat mutatott
És szent célt adott...
Azt akarja, hogy megnyíljon a szíved!
Nem fér el minden az elmében
És amikor eljött, hogy találkozhass vele s megismerd
Számára szögeket raktál egy keresztbe
Ki vette el tőled a dalt?
Ami mélyen benned volt,
És amit a környéken játszottál reggel-este -ah -ah
De még akkor is, ha elmúltak a telek
Megint csak vissza vágyunk arra, hogy
Bárcsak gyerekek lehetnénk újra -ah -ah
Vedd le a régi, kopott kabátot
A lélek melankóliájáról
Mint egy kislány, mint egy fiú
Fuss, a szeretet öbléhez
És ha elsüllyednél benne, valamely kéz
Eljön, hogy megmentsen istenien
Ki vette el tőled a dalt?
Ami mélyen benned volt,
És amit a környéken játszottál reggel-este -ah -ah
De még akkor is, ha elmúltak a telek
Megint csak vissza vágyunk arra, hogy
Bárcsak gyerekek lehetnénk újra -ah -ah
#48988Stratos 2007-11-27
Eleftheri : Ematha eleftheros na zo
Έμαθα ελεύθερος να ζω / Megtanultam szabadon élni
Fiatalok bolondozása ugyan erre a nótára:
Ελεύθεροι / Szabadok
Στίχοι: Ελεύθεροι
Μουσική: Ελεύθεροι
Εμπρός λαοί ας ενωθούμε
η νέα τάξη μας καλεί
να γίνουμε κονσέρβες στην ίδια μηχανή
Fel hát, nemzetségek! Hadd egyesüljünk!
Az Új Rend hívogat!
Váljunk csak fogaskerekeivé egyazon gépezetnek!
Θα τρως θα πίνεις και θα κοιμάσαι
θα σε ελέγχουν όπου πας
θα ζεις για να δουλεύεις και να τους τα ακουμπάς
Enni, inni fogsz, és aludni térsz,
de ellenõríznek majd, bármerre mész!
Azért élsz majd, hogy dolgozhass, és hogy õket támogasd
Δε θέλω μεγάλο αφεντικό γιατί έμαθα ελεύθερος να ζω
και στους δρόμους θα το πω
κράτησε την πίστη σφιχτά, στα μεγάλα ιδανικά
η πατρίδα δεν πουλιέται, η εκκλησία δεν πεθαίνει
κι η ιστορία δεν ξεχνιέται
Nem kérek a nagyfõnökökbõl, mert megtanultam élni; szabadon!
És úton-útfélen, majd ezt hangoztatom:
Tartsd meg a hited erõsen, higgy nagy eszményeidben!
A haza, a hon, nem eladó! Egyházunk örökkön él!
És történelmünket tudjuk, sosem feledvén!
Συνθήκες κάνει και συμφωνίες, ο άθεος πολιτισμός
δεν είσαι πλέον πρόσωπο μονάχα αριθμός
Ηγέτες Κροίσοι λαό Τραπεζίτες, ιδιοκτήτες καναλιών
μαθαίνουν στα παιδιά μας το δρόμο το 'σωστό'
Feltételekkel köt a hitetlen civilizáció szerzõdéseket és megállapodásokat
Nem vagy már többé személyiség, emberi egyed, csupán egy szám csak!
Uralkodók, Krõzusok, népi zsarnokok, kormányzó hatalmak,
tanítják meg a gyermekeinknek a 'helyes utat'
Δε θέλω μεγάλο αφεντικό γιατί έμαθα ελεύθερος να ζω...
Nem kérek a nagyfõnökökbõl...
Μιλούν για ειρήνη και βομβαρδίζουν,
μας ασφαλίζουν μ' απειλές
οι αστυνόμοι των λαών και οι ανθρωπιστές
αγάπη αλήθεια δικαιοσύνη, τα τρωει ο εκσυγχρονισμός
κρατήσου αδελφέ μου υπάρχει και Θεός
Békérõl papolnak, és bombát szórnak,
Megfélelmítve, minket fenyegetõ módon biztosítanak
A nemzetek rendfentartói és képviselõi az emberiség jogainak
Szeretet, igazság, hûség, becsület, mindent fölemészt a modernizáció
Tarts ki testvérem! Van még Isten (, és Jó!)!
Δε θέλω μεγάλο αφεντικό γιατί έμαθα ελεύθερος να ζω...
Nem kérek a nagyfõnökökbõl...
Eleftheri : Ematha eleftheros na zo
Έμαθα ελεύθερος να ζω / Megtanultam szabadon élni
Fiatalok bolondozása ugyan erre a nótára:
Ελεύθεροι / Szabadok
Στίχοι: Ελεύθεροι
Μουσική: Ελεύθεροι
Εμπρός λαοί ας ενωθούμε
η νέα τάξη μας καλεί
να γίνουμε κονσέρβες στην ίδια μηχανή
Fel hát, nemzetségek! Hadd egyesüljünk!
Az Új Rend hívogat!
Váljunk csak fogaskerekeivé egyazon gépezetnek!
Θα τρως θα πίνεις και θα κοιμάσαι
θα σε ελέγχουν όπου πας
θα ζεις για να δουλεύεις και να τους τα ακουμπάς
Enni, inni fogsz, és aludni térsz,
de ellenõríznek majd, bármerre mész!
Azért élsz majd, hogy dolgozhass, és hogy õket támogasd
Δε θέλω μεγάλο αφεντικό γιατί έμαθα ελεύθερος να ζω
και στους δρόμους θα το πω
κράτησε την πίστη σφιχτά, στα μεγάλα ιδανικά
η πατρίδα δεν πουλιέται, η εκκλησία δεν πεθαίνει
κι η ιστορία δεν ξεχνιέται
Nem kérek a nagyfõnökökbõl, mert megtanultam élni; szabadon!
És úton-útfélen, majd ezt hangoztatom:
Tartsd meg a hited erõsen, higgy nagy eszményeidben!
A haza, a hon, nem eladó! Egyházunk örökkön él!
És történelmünket tudjuk, sosem feledvén!
Συνθήκες κάνει και συμφωνίες, ο άθεος πολιτισμός
δεν είσαι πλέον πρόσωπο μονάχα αριθμός
Ηγέτες Κροίσοι λαό Τραπεζίτες, ιδιοκτήτες καναλιών
μαθαίνουν στα παιδιά μας το δρόμο το 'σωστό'
Feltételekkel köt a hitetlen civilizáció szerzõdéseket és megállapodásokat
Nem vagy már többé személyiség, emberi egyed, csupán egy szám csak!
Uralkodók, Krõzusok, népi zsarnokok, kormányzó hatalmak,
tanítják meg a gyermekeinknek a 'helyes utat'
Δε θέλω μεγάλο αφεντικό γιατί έμαθα ελεύθερος να ζω...
Nem kérek a nagyfõnökökbõl...
Μιλούν για ειρήνη και βομβαρδίζουν,
μας ασφαλίζουν μ' απειλές
οι αστυνόμοι των λαών και οι ανθρωπιστές
αγάπη αλήθεια δικαιοσύνη, τα τρωει ο εκσυγχρονισμός
κρατήσου αδελφέ μου υπάρχει και Θεός
Békérõl papolnak, és bombát szórnak,
Megfélelmítve, minket fenyegetõ módon biztosítanak
A nemzetek rendfentartói és képviselõi az emberiség jogainak
Szeretet, igazság, hûség, becsület, mindent fölemészt a modernizáció
Tarts ki testvérem! Van még Isten (, és Jó!)!
Δε θέλω μεγάλο αφεντικό γιατί έμαθα ελεύθερος να ζω...
Nem kérek a nagyfõnökökbõl...