Midenistis & Kostas Martakis: Ta kalitera
Τα καλύτερα / A legjobbak
Μηδενιστής & Κώστας Μαρτάκης
Στίχοι: Βάγια Καλαϊτζή
Ραπ Στίχοι: Μηδενιστής Εταιρεία: Panik records
Είμαστε τα παιδιά που ζητούν να γυρίσουν τον κόσμο να ζήσουν
Είμαστε τα παιδιά που στη νέα γενιά την αγάπη θα δείξουμε
Είμαστε χέρι χέρι η ζωή ότι φέρει θα έχω πάντα αστέρι εσένα
Είμαστε τρελαμένοι η νύχτα το ξέρει και η μέρα ζηλεύει
Mi vagyunk azok a srácok, akiknek vágya, hogy visszaforgassák a világot, hogy élhessenek
Mi vagyunk azok a gyermekek akik megmutatjuk az újabb generációnak, mi a szeretet
Együtt leszünk - kéz a kézben -, bármit hozzon is az élet, nékem Te örök leszel: csillag!
Őrültek vagyunk, ezt jól tudja az éjszaka, és a nappal irigyli is emiatt...
Όσοι στη βροχή έχουν μάθει πως να χορεύουν
ζούνε τη στιγμή τα όνειρα τους δεν τους τα κλέβουν
Akik megtanulták, hogyan táncoljanak az esőben
a jelen pillanatában élnek, és álmaikat nem csenhetik el
και δεν μας σταματά κανένας
και η ζωή μπροστά δικιά μας
βάζουμε μια φωτιά μπροστά μας
Απλά αξίζουμε τα καλύτερα
és senki sem állíthat meg minket
és előttünk az élet, a miénk
tüzet gyújtunk, s tűzzük magunk elé
Egyszerűen, a legjobbakat érdemelnénk!
1 2 3 Είμαστε ελεύθεροι όλοι
1 2 3 Είμαστε ξέφρενοι πολλοί
Σε μια μέρα μπορεί να άλλαξε ο κόσμος όλος μα η καρδιά μας χτυπάει ακόμα
η καρδιά είναι ελεύθερη κοίτα πετάει η καρδιά, αγαπάει
Δεν μασάμε, δεν ψάχνουμε λόγους είναι έμφυτη η τρέλα μας άστο
είναι ο έρωτας, ο ήλιος, η ζωή, με αμμος η φιλία μας κάστρο
1 2 3 Mindannyian szabadok vagyunk
1 2 3 Mindannyian féktelenek vagyunk
Egy napon, lehet, hogy megváltozik az egész világ, de a szívünk még mindig dobog
a szív, az szabad! Nézd, száll, repül a szív, és szeret!
Nem vesszük be, de nem is keressük az okokat, őrületünk velünk született, hagyd csak!
a Szerelem, a Nap, az Élet, a mi homokból emelt baráti várunk
Όσοι έχουν βρει
νόημα στη λέξη αγάπη
ξέρουν πως μπορεί
να υπάρχει χαρά σε ένα δάκρυ
Azok, akik megtalálták
mi a jelentése annak a szónak: szerelem...
Tudják, hogyan férhet
s létezhet az öröm, egyetlen könnycseppben!
Τελικά μια μικρή αγκαλιά γλυκιά λίγα φιλιά λίγα λόγια ζεστά
λίγο η ακρογιαλιά λίγο τα αστέρια, ε.. αυτή είναι η βραδιά ρε
λίγο ποτό λίγο χορό λίγο αγκαλιά στο νερό να σου πω
λίγο θέλει μαζί σου αφτό το μικρό με κρατάει ζωντανό
Végül egy kicsi ölelés, pár édes kis csók, néhány forró szó.. héj!
Kevéske tengeri föveny, és csillag, eh,... hát ez az igaz éj..!
Egy kis ital, egy kis tánc, egy kis ölelés a vízben, ahol elmondhatom neked
nem kell sok, csak egy kis idő veled... ez tart engem életben!
Midenistis & Kostas Martakis: Ta kalitera
Τα καλύτερα / A legjobbak
Μηδενιστής & Κώστας Μαρτάκης
Στίχοι: Βάγια Καλαϊτζή
Ραπ Στίχοι: Μηδενιστής Εταιρεία: Panik records
Είμαστε τα παιδιά που ζητούν να γυρίσουν τον κόσμο να ζήσουν
Είμαστε τα παιδιά που στη νέα γενιά την αγάπη θα δείξουμε
Είμαστε χέρι χέρι η ζωή ότι φέρει θα έχω πάντα αστέρι εσένα
Είμαστε τρελαμένοι η νύχτα το ξέρει και η μέρα ζηλεύει
Mi vagyunk azok a srácok, akiknek vágya, hogy visszaforgassák a világot, hogy élhessenek
Mi vagyunk azok a gyermekek akik megmutatjuk az újabb generációnak, mi a szeretet
Együtt leszünk - kéz a kézben -, bármit hozzon is az élet, nékem Te örök leszel: csillag!
Őrültek vagyunk, ezt jól tudja az éjszaka, és a nappal irigyli is emiatt...
Όσοι στη βροχή έχουν μάθει πως να χορεύουν
ζούνε τη στιγμή τα όνειρα τους δεν τους τα κλέβουν
Akik megtanulták, hogyan táncoljanak az esőben
a jelen pillanatában élnek, és álmaikat nem csenhetik el
και δεν μας σταματά κανένας
και η ζωή μπροστά δικιά μας
βάζουμε μια φωτιά μπροστά μας
Απλά αξίζουμε τα καλύτερα
és senki sem állíthat meg minket
és előttünk az élet, a miénk
tüzet gyújtunk, s tűzzük magunk elé
Egyszerűen, a legjobbakat érdemelnénk!
1 2 3 Είμαστε ελεύθεροι όλοι
1 2 3 Είμαστε ξέφρενοι πολλοί
Σε μια μέρα μπορεί να άλλαξε ο κόσμος όλος μα η καρδιά μας χτυπάει ακόμα
η καρδιά είναι ελεύθερη κοίτα πετάει η καρδιά, αγαπάει
Δεν μασάμε, δεν ψάχνουμε λόγους είναι έμφυτη η τρέλα μας άστο
είναι ο έρωτας, ο ήλιος, η ζωή, με αμμος η φιλία μας κάστρο
1 2 3 Mindannyian szabadok vagyunk
1 2 3 Mindannyian féktelenek vagyunk
Egy napon, lehet, hogy megváltozik az egész világ, de a szívünk még mindig dobog
a szív, az szabad! Nézd, száll, repül a szív, és szeret!
Nem vesszük be, de nem is keressük az okokat, őrületünk velünk született, hagyd csak!
a Szerelem, a Nap, az Élet, a mi homokból emelt baráti várunk
Όσοι έχουν βρει
νόημα στη λέξη αγάπη
ξέρουν πως μπορεί
να υπάρχει χαρά σε ένα δάκρυ
Azok, akik megtalálták
mi a jelentése annak a szónak: szerelem...
Tudják, hogyan férhet
s létezhet az öröm, egyetlen könnycseppben!
Τελικά μια μικρή αγκαλιά γλυκιά λίγα φιλιά λίγα λόγια ζεστά
λίγο η ακρογιαλιά λίγο τα αστέρια, ε.. αυτή είναι η βραδιά ρε
λίγο ποτό λίγο χορό λίγο αγκαλιά στο νερό να σου πω
λίγο θέλει μαζί σου αφτό το μικρό με κρατάει ζωντανό
Végül egy kicsi ölelés, pár édes kis csók, néhány forró szó.. héj!
Kevéske tengeri föveny, és csillag, eh,... hát ez az igaz éj..!
Egy kis ital, egy kis tánc, egy kis ölelés a vízben, ahol elmondhatom neked
nem kell sok, csak egy kis idő veled... ez tart engem életben!
#223747Stratos 2014-08-24
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül
Rita Sakellariou: Meine Agapi Mou Konta Mou
Μείνε αγάπη μου κοντά μου / Maradj mellettem kedvesem!
Στίχοι: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος)
Μουσική: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος)
Előadók :
1. Πάνος Γαβαλάς & Βούλα Γκίκα ( Ντουέτο ) / Panos Gavalas & Vula Gika
2. Στέλιος Καζαντζίδης / Stelios Kazantzidis
3. Κατερίνα Στανίση & Χριστόφορος Ζησούλης / Katerina Stanisi & Hristoforos Zisulis
4. Ελένη Βιτάλη / Eleni Vitali
5. Γιώργος Μαργαρίτη / Jorgos Margaritis
Σ' αγάπησα στον πόνο σου απάνω
και τη φτωχή μου σου 'δωσα καρδιά
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Túl a bún, s bánatodon, beléd szerettem
És én, neked adtam szegény szívemet!
De most, a fájdalom elcsitult benned
És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Τις πίκρες σου χαρές τις έχω κάνει
και νόμισα θα βάλουμε στεφάνι
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Örömmé változtattam sok keservedet,
És azt hittem, egymást koszorúzva: jegyesem leszel!
De most, a fájdalom elcsitult benned,
És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek,
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Σ' αγάπησα με όλη την καρδιά μου
και σ' έντυσα μες στα μεταξωτά
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Teljes szívemből beléd szerelmesedtem!
És bársonyba-selyembe öltöztettelek...
De most, a fájdalom elcsitult benned
és azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, és majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Stelios Kazantzidis / Στέλιος Καζαντζίδης
További linkek:
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül
Rita Sakellariou: Meine Agapi Mou Konta Mou
Μείνε αγάπη μου κοντά μου / Maradj mellettem kedvesem!
Στίχοι: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος)
Μουσική: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος)
Előadók :
1. Πάνος Γαβαλάς & Βούλα Γκίκα ( Ντουέτο ) / Panos Gavalas & Vula Gika
2. Στέλιος Καζαντζίδης / Stelios Kazantzidis
3. Κατερίνα Στανίση & Χριστόφορος Ζησούλης / Katerina Stanisi & Hristoforos Zisulis
4. Ελένη Βιτάλη / Eleni Vitali
5. Γιώργος Μαργαρίτη / Jorgos Margaritis
Σ' αγάπησα στον πόνο σου απάνω
και τη φτωχή μου σου 'δωσα καρδιά
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Túl a bún, s bánatodon, beléd szerettem
És én, neked adtam szegény szívemet!
De most, a fájdalom elcsitult benned
És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Τις πίκρες σου χαρές τις έχω κάνει
και νόμισα θα βάλουμε στεφάνι
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Örömmé változtattam sok keservedet,
És azt hittem, egymást koszorúzva: jegyesem leszel!
De most, a fájdalom elcsitult benned,
És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek,
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Σ' αγάπησα με όλη την καρδιά μου
και σ' έντυσα μες στα μεταξωτά
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Teljes szívemből beléd szerelmesedtem!
És bársonyba-selyembe öltöztettelek...
De most, a fájdalom elcsitult benned
és azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, és majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Stelios Kazantzidis / Στέλιος Καζαντζίδης
További linkek:
#223266Stratos 2014-08-14
A húgom csak most fedezte fel ezt az előadót...!
Az Ő számára szeretném lefordítani majd ezt a számot...
...hacsak nem előz be valaki...! :)
Hristos Thivaios: As Hathis
Ας Χαθείς / Vessz csak el!
Στίχοι: Βασίλης Χαραλαμπόπουλος
Μουσική: Χρήστος Θηβαίος
1. Χρήστος Θηβαίος
Μες στα σύννεφα, ζωή μου
μακριά απ’ τη φυλακή μου να με πας
Να μ’ αγγίζει ο αέρας,
σαν το ξύπνημα μιας μέρας να γελάς.
Να κουρνιάζω στο πλευρό σου,
μες στο παραμιλητό σου να με βρεις.
Ν’ ακουστεί το όνομά μου
κι εσύ ράγισε, καρδιά μου
κι ας χαθείς, ας χαθείς.
Repíts a felhők közé - életem, egyetlenem! -,
A börtönömtől távol, vigyél: messze el!
Hadd érintsen meg úgy a levegő, a szellő engem,
Ahogy egy hajnalon arra ébredtem: reám nevetsz
Hadd húzódjak az oldalad mellé,
Hogy mikor álmodban félrebeszélsz; rám lelj!
S hadd hangozzon el a nevem
És te csak hadd hasadj meg, szívem
S vessz csak el! Pusztulj csak el!
Να με σήκωνε ένα κύμα
να με λύτρωνε απ’ το κρίμα της ψυχής.
Να ξεπλύνει το θυμό μου
να ξανάρθει τ’ όνειρό μου να το δεις.
Ας ερχόταν ένα βράδυ
να `χε φως κι όχι σκοτάδι να το ζεις.
Να μπορώ να σου γελάσω
κι ύστερα να προσπεράσω
κι ας χαθείς, ας χαθείς.
Bár emelne a magasba egy hullám
Hogy felszabadítson a lélek bűnétől.
Hogy elmossa haragomat
S hogy az álmom vissza térhessen, s lásd.
Bár jönne el egy olyan éj,
Ahol nem sötét lenne, hanem fény - s hogy azt megéld!
Hogy reád bírjak nevetni
Majd aztán hadd tudjak mindenen túlesni
S hadd veszítselek el... S aztán vessz csak el!
Του μυαλού μου οι εικόνες
να `σβηναν σαν να `ταν πόρνες της στιγμής.
Να μην έχω να θυμάμαι όλα αυτά που με πονάνε, ας χαθείς.
Να μην ξέρω πια τι κάνεις,
άλλο να μη με πικράνεις, δεν μπορώ.
Δεν μπορώ να σε κοιτάζω και στα λόγια να μη βάζω σ’ αγαπώ
Σ’ αγαπώ! / x 2
Az agyamban, a fejemben a képek
Bár törlődnének - mint szajhái a pillanatnak - végleg,
Hogy ne kelljen emlékeznem mindarra ami bánt, ami fáj, vessz csak el!
Ne is tudjam többé: merre vagy, mit csinálsz!
Nem bírom tovább! Többé ne keseríts már!
Nem bírok Rád nézni úgy, hogy a szavaim közé ne keveredjen: szeretlek!
Szeretlek...! / x2
A húgom csak most fedezte fel ezt az előadót...!
Az Ő számára szeretném lefordítani majd ezt a számot...
...hacsak nem előz be valaki...! :)
Hristos Thivaios: As Hathis
Ας Χαθείς / Vessz csak el!
Στίχοι: Βασίλης Χαραλαμπόπουλος
Μουσική: Χρήστος Θηβαίος
1. Χρήστος Θηβαίος
Μες στα σύννεφα, ζωή μου
μακριά απ’ τη φυλακή μου να με πας
Να μ’ αγγίζει ο αέρας,
σαν το ξύπνημα μιας μέρας να γελάς.
Να κουρνιάζω στο πλευρό σου,
μες στο παραμιλητό σου να με βρεις.
Ν’ ακουστεί το όνομά μου
κι εσύ ράγισε, καρδιά μου
κι ας χαθείς, ας χαθείς.
Repíts a felhők közé - életem, egyetlenem! -,
A börtönömtől távol, vigyél: messze el!
Hadd érintsen meg úgy a levegő, a szellő engem,
Ahogy egy hajnalon arra ébredtem: reám nevetsz
Hadd húzódjak az oldalad mellé,
Hogy mikor álmodban félrebeszélsz; rám lelj!
S hadd hangozzon el a nevem
És te csak hadd hasadj meg, szívem
S vessz csak el! Pusztulj csak el!
Να με σήκωνε ένα κύμα
να με λύτρωνε απ’ το κρίμα της ψυχής.
Να ξεπλύνει το θυμό μου
να ξανάρθει τ’ όνειρό μου να το δεις.
Ας ερχόταν ένα βράδυ
να `χε φως κι όχι σκοτάδι να το ζεις.
Να μπορώ να σου γελάσω
κι ύστερα να προσπεράσω
κι ας χαθείς, ας χαθείς.
Bár emelne a magasba egy hullám
Hogy felszabadítson a lélek bűnétől.
Hogy elmossa haragomat
S hogy az álmom vissza térhessen, s lásd.
Bár jönne el egy olyan éj,
Ahol nem sötét lenne, hanem fény - s hogy azt megéld!
Hogy reád bírjak nevetni
Majd aztán hadd tudjak mindenen túlesni
S hadd veszítselek el... S aztán vessz csak el!
Του μυαλού μου οι εικόνες
να `σβηναν σαν να `ταν πόρνες της στιγμής.
Να μην έχω να θυμάμαι όλα αυτά που με πονάνε, ας χαθείς.
Να μην ξέρω πια τι κάνεις,
άλλο να μη με πικράνεις, δεν μπορώ.
Δεν μπορώ να σε κοιτάζω και στα λόγια να μη βάζω σ’ αγαπώ
Σ’ αγαπώ! / x 2
Az agyamban, a fejemben a képek
Bár törlődnének - mint szajhái a pillanatnak - végleg,
Hogy ne kelljen emlékeznem mindarra ami bánt, ami fáj, vessz csak el!
Ne is tudjam többé: merre vagy, mit csinálsz!
Nem bírom tovább! Többé ne keseríts már!
Nem bírok Rád nézni úgy, hogy a szavaim közé ne keveredjen: szeretlek!
Szeretlek...! / x2
#222649hellemaxi 2014-08-05
Haris Alexiou: Ksafnika
Ξαφνικά / Hirtelen...
Ήτανε η ζωή μου πάντοτε γεμάτη
Μα εγώ παράπονα της έκανα
Είχα τα καλά του κόσμου κι όλη την αγάπη
Μα τα παράπονα δεν τέλειωνα
Ώσπου κάποια μέρα χτύπησε την πόρτα μου ο δικός σου πόνος και καημός
Nékem megadatott az, mi másoknak tán sosem
Mégsem volt elég, mert több kellett - szűntelen
A világ minden szépje az enyém volt, s hogy szerettek? Nem lehet kérdés
De ennél is több kellett volna: s így - tudatos sértés...
Ám eljött a pillanat, mikor reám tört a fájdalom..., s csupán a bánat maradt nekem...
Και ξαφνικά είδα τον κόσμο να γυρίζει
Τι πάει να πει να 'χεις τα χέρια σου αδειανά
Και ξαφνικά είδα η ζωή να με χωρίζει
Απ' ότι νόμιζα πως ζει παντοτινά
Και τότε έκατσα και έκλαψα πικρά
Είπα συγνώμη στη ζωή πρώτη φορά
S hirtelen megláttam, miképp fordul feje tetejére a világ,
Mit is mondhatnék Néked most, hogy kezed nem nyúl többé felém?
Hirtelen váltott a kép - itt állok - kiket szerettem - tőlük elszakítva már,
S kikről úgy hittem, az 'örökké!' - tőlük végre igaz - s ez egy világgal felért...
De ekkor tudatosult minden, ajkam keserves sírásra állt,
S tán először mondtam ki életem során az őszinte megbánás szavát...
Όταν ακουμπούσε κάποιος τα φτερά μου
Αετός γινόμουνα και πήγαινα
Μα έβλεπα τον κόσμο μέσα απ' τα όνειρα μου
Κι όποιος μου τα γκρέμιζε τον πλήγωνα
Volt idő, mikor szárnyakat teremtett rám az élet,
S én - ott hagyva mindent - szálltam egyre csak tova
Álmaimban egy sosem élt világ, sejtett életképek
Majd, kiáltal testet ölthetett - s mégsem! - miért az ő szívét törtem össze - óh, én ostoba!
Haris Alexiou: Ksafnika
Ξαφνικά / Hirtelen...
Ήτανε η ζωή μου πάντοτε γεμάτη
Μα εγώ παράπονα της έκανα
Είχα τα καλά του κόσμου κι όλη την αγάπη
Μα τα παράπονα δεν τέλειωνα
Ώσπου κάποια μέρα χτύπησε την πόρτα μου ο δικός σου πόνος και καημός
Nékem megadatott az, mi másoknak tán sosem
Mégsem volt elég, mert több kellett - szűntelen
A világ minden szépje az enyém volt, s hogy szerettek? Nem lehet kérdés
De ennél is több kellett volna: s így - tudatos sértés...
Ám eljött a pillanat, mikor reám tört a fájdalom..., s csupán a bánat maradt nekem...
Και ξαφνικά είδα τον κόσμο να γυρίζει
Τι πάει να πει να 'χεις τα χέρια σου αδειανά
Και ξαφνικά είδα η ζωή να με χωρίζει
Απ' ότι νόμιζα πως ζει παντοτινά
Και τότε έκατσα και έκλαψα πικρά
Είπα συγνώμη στη ζωή πρώτη φορά
S hirtelen megláttam, miképp fordul feje tetejére a világ,
Mit is mondhatnék Néked most, hogy kezed nem nyúl többé felém?
Hirtelen váltott a kép - itt állok - kiket szerettem - tőlük elszakítva már,
S kikről úgy hittem, az 'örökké!' - tőlük végre igaz - s ez egy világgal felért...
De ekkor tudatosult minden, ajkam keserves sírásra állt,
S tán először mondtam ki életem során az őszinte megbánás szavát...
Όταν ακουμπούσε κάποιος τα φτερά μου
Αετός γινόμουνα και πήγαινα
Μα έβλεπα τον κόσμο μέσα απ' τα όνειρα μου
Κι όποιος μου τα γκρέμιζε τον πλήγωνα
Volt idő, mikor szárnyakat teremtett rám az élet,
S én - ott hagyva mindent - szálltam egyre csak tova
Álmaimban egy sosem élt világ, sejtett életképek
Majd, kiáltal testet ölthetett - s mégsem! - miért az ő szívét törtem össze - óh, én ostoba!
#221686Stratos 2014-07-24
Egy kérés futott be...:
Dionysiou Stratos: Ta pires ola ki efiges
Τα πήρες όλα κι έφυγες / Mindent összeszedtél, és elmentél
Διονυσίου Στράτος
Μουσική: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης
Στίχοι: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης
Δεν θέλω να γυρίσεις
Και ας με καίει τόσο
Παράτα με να ζήσεις
Δεν έχω να σου δώσω
Nem akarom, hogy visszatérj!
Még ha a fájdalom éget is, nagyon
Hagyj el engem, és inkább élj!
Nincs számodra mit adnom
Τα πήρες όλα κι έφυγες
Μα τον καημό δεν ξέφυγες
Σε πνίξανε οι πίκρες
Mindent összeszedtél, és elmentél
De a bánattól, el nem menekülhettél!
Megfojtott téged a sok keserűség
Τα πήρες όλα κι έφυγες
Μα τίποτα δεν έδωσες
Γιατί εσύ δεν είχες
Mindent magadhoz vettél, és elillantál
De nekem semmit sem adtál
Mivel, semmid nem volt már
Δεν θέλω να γυρίσεις
Αλήθεια σου μιλάω
Τι χώρια, τι κοντά σου
Το ίδιο θα πονάω
Nem akarom, hogy visszagyere!
Az igazat mondom neked
Akár nélküled, akár melletted
Ugyanúgy fog fájni nekem!
Refren:
Τα πήρες όλα κι έφυγες...
Mindent összeszedtél, és elmentél...
Egy kérés futott be...:
Dionysiou Stratos: Ta pires ola ki efiges
Τα πήρες όλα κι έφυγες / Mindent összeszedtél, és elmentél
Διονυσίου Στράτος
Μουσική: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης
Στίχοι: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης
Δεν θέλω να γυρίσεις
Και ας με καίει τόσο
Παράτα με να ζήσεις
Δεν έχω να σου δώσω
Nem akarom, hogy visszatérj!
Még ha a fájdalom éget is, nagyon
Hagyj el engem, és inkább élj!
Nincs számodra mit adnom
Τα πήρες όλα κι έφυγες
Μα τον καημό δεν ξέφυγες
Σε πνίξανε οι πίκρες
Mindent összeszedtél, és elmentél
De a bánattól, el nem menekülhettél!
Megfojtott téged a sok keserűség
Τα πήρες όλα κι έφυγες
Μα τίποτα δεν έδωσες
Γιατί εσύ δεν είχες
Mindent magadhoz vettél, és elillantál
De nekem semmit sem adtál
Mivel, semmid nem volt már
Δεν θέλω να γυρίσεις
Αλήθεια σου μιλάω
Τι χώρια, τι κοντά σου
Το ίδιο θα πονάω
Nem akarom, hogy visszagyere!
Az igazat mondom neked
Akár nélküled, akár melletted
Ugyanúgy fog fájni nekem!
Refren:
Τα πήρες όλα κι έφυγες...
Mindent összeszedtél, és elmentél...
#220573hellemaxi 2014-07-14
Giorgos Papadopoulos: Den Eho Tipota
Δεν έχω τίποτα / Nincs már nékem semmim...
Στο τραπέζι δυο ποτήρια μοναξιά
Δυο τσιγάρα στο τασάκι αναμμένα
Λέω πως είσαι εδώ να βγάλω τη βραδιά
Μα σκληρά με εκδικείται αυτό το ψέμα
Két pohárnyi keserű magány, mi itten, az asztalon hever
Két meggyújtott cigaretta, melyek ott, a hamutartóban égtek el
Magamban folyton azt mondogatom, hogy itt vagy, hogy segítesz rajtam
De a hazug szó, akár egy jól irányzott ütés - reám - visszacsattan...
Δεν έχω τίποτα
Δεν ξέρω το αύριο που θα ξημερώσει
Δεν έχω τίποτα
Δεν έχω μες σ' αυτό τον κόσμο μια ψυχή
Να πω τον πόνο μου
Για την καρδιά που μου έχεις ξεριζώσει
Δεν έχω τίποτα
Χωρίς εσένα αυτή η ζωή είναι μισή
Immár semmim sincs nékem
Még azt sem tudom, a holnap hol, miféle helyen érhet
Semmim sincsen már, hisz elvittél mindent
Senki sincs már ezen a világon - érted?
kivel e nagy fájdalmat volna megbeszélnem
mely oda a szívembe - melyet akkor magaddal vittél - költözött..., egészen
Nincs itt már számomra semmi,
Hisz az élet sem tud már: Tenélküled - csak fél-egész lenni!
Το φεγγάρι μου μια λάμπα ηλεκτρική
Έχω μέρες που δε βγήκα απ 'το σπίτι
Ούτε σκέφτομαι ούτε έχω επαφή
Μα το πρόσωπο σου απλώνεται σα δίχτυ
Számomra a hold fénye is csupán egy felkapcsolt lámpa fénye
Hány és hány napja már, hogy otthon talál a nap s az éj, Téged keresgélve
Még gondolkodni sincs erőm, nemhogy bárkivel beszélni
Egy dolgot akarok csupán: örökké!!! a pillantásod tükrében élni...
Giorgos Papadopoulos: Den Eho Tipota
Δεν έχω τίποτα / Nincs már nékem semmim...
Στο τραπέζι δυο ποτήρια μοναξιά
Δυο τσιγάρα στο τασάκι αναμμένα
Λέω πως είσαι εδώ να βγάλω τη βραδιά
Μα σκληρά με εκδικείται αυτό το ψέμα
Két pohárnyi keserű magány, mi itten, az asztalon hever
Két meggyújtott cigaretta, melyek ott, a hamutartóban égtek el
Magamban folyton azt mondogatom, hogy itt vagy, hogy segítesz rajtam
De a hazug szó, akár egy jól irányzott ütés - reám - visszacsattan...
Δεν έχω τίποτα
Δεν ξέρω το αύριο που θα ξημερώσει
Δεν έχω τίποτα
Δεν έχω μες σ' αυτό τον κόσμο μια ψυχή
Να πω τον πόνο μου
Για την καρδιά που μου έχεις ξεριζώσει
Δεν έχω τίποτα
Χωρίς εσένα αυτή η ζωή είναι μισή
Immár semmim sincs nékem
Még azt sem tudom, a holnap hol, miféle helyen érhet
Semmim sincsen már, hisz elvittél mindent
Senki sincs már ezen a világon - érted?
kivel e nagy fájdalmat volna megbeszélnem
mely oda a szívembe - melyet akkor magaddal vittél - költözött..., egészen
Nincs itt már számomra semmi,
Hisz az élet sem tud már: Tenélküled - csak fél-egész lenni!
Το φεγγάρι μου μια λάμπα ηλεκτρική
Έχω μέρες που δε βγήκα απ 'το σπίτι
Ούτε σκέφτομαι ούτε έχω επαφή
Μα το πρόσωπο σου απλώνεται σα δίχτυ
Számomra a hold fénye is csupán egy felkapcsolt lámpa fénye
Hány és hány napja már, hogy otthon talál a nap s az éj, Téged keresgélve
Még gondolkodni sincs erőm, nemhogy bárkivel beszélni
Egy dolgot akarok csupán: örökké!!! a pillantásod tükrében élni...
#219914klamp 2014-07-06
A múltkor a Μάτια κλειστά-ra azt hittem, hogy ezt a dalt tette ki Maxi, ugyanis állandóan ez megy a rádióban:
Katerina Stikoudi: S' ena oneiro
Σ' ένα όνειρο / Az álmomban
Μάτια κλειστά
Κι η νύχτα ανήκει μόνο στους δυο μας
Μαζί σου θα χαθώ
Μάτια κλειστά
Τ' αστέρια τραγουδάνε στο ρυθμό μας
Πόσο σ' αγαπώ
Csukva a szemem
Az éjszaka csakis a mi kettőnké
Veled együtt belevetem magam
Csukva a szemem
A csillagok kettőnk ritmusára dalolásznak
Annyira szeretlek
Ωωω, σ' ένα όνειρο (x2)
Ooo, az álmomban (2x)
Όλα τώρα αρχίζουν, τα μάτια κλείνουν
Τα φώτα σβήνουν, το τέλειο σκηνικό
Μαζί σου είμαι, μου λες μείνε
Στην αγκαλιά σου γίνε συναίσθημα τόσο δυνατό
Ο χρόνος κάνει στάση, ο δρόμος κάπου βγάζει
Όμως θα μείνω εδώ μαζί σου στη γη του παραδείσου
Να αγγίζω το κορμί σου
Κι ο χορός δε σταματάει
Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς
Most kezdődik minden, becsukjuk a szemünket
Eloltjuk a lámpát, tökéletes a színpadi felállás
Veled vagyok, azt mondod, maradjak
A karjaidban az érzelmek annyira felerősödnek
Megáll az idő, s bár eltérne az utam
Én itt maradok veled a paradicsom földjén
Hadd érintsem meg a tested
Csak ne álljon le a tánc
Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz
Μάτια κλειστά…
Csukva a szemem…
Όταν η νύχτα πέφτει κοιτάζω στο καθρέφτη
Κάνω μόνο μια σκέψη: να 'μαστε μαζί
Μετά από λίγο νιώθω να σ' αγγίζω
Τα μάτια μου ανοίγω, ήρθε πάλι το πρωί
Ki εσύ δεν είσαι εδώ το χάδι σου ζητώ
Θέλω να φύγω θέλω να αποδράσω
Θέλω εσένα να θυμάμαι κι όλα τ' αλλά να ξεχάσω
Κι ο χορός δε σταματάει
Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς
Amikor leszáll az éjszaka kinézek az ablakon
Csak egy dologra gondolok, hogy együtt legyünk
Egy kicsivel később érzem, hogy érintelek
Kinyílik a szemem, s megint eljött a reggel
De nem vagy itt, várnám, hogy megsimogass
Szeretnék elmenni, szeretnék elmenekülni
Szeretnék rád emlékezni és minden mást feledni
Csak ne álljon le a tánc
Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz
Μάτια κλειστά…
Csukva a szemem…
A múltkor a Μάτια κλειστά-ra azt hittem, hogy ezt a dalt tette ki Maxi, ugyanis állandóan ez megy a rádióban:
Katerina Stikoudi: S' ena oneiro
Σ' ένα όνειρο / Az álmomban
Μάτια κλειστά
Κι η νύχτα ανήκει μόνο στους δυο μας
Μαζί σου θα χαθώ
Μάτια κλειστά
Τ' αστέρια τραγουδάνε στο ρυθμό μας
Πόσο σ' αγαπώ
Csukva a szemem
Az éjszaka csakis a mi kettőnké
Veled együtt belevetem magam
Csukva a szemem
A csillagok kettőnk ritmusára dalolásznak
Annyira szeretlek
Ωωω, σ' ένα όνειρο (x2)
Ooo, az álmomban (2x)
Όλα τώρα αρχίζουν, τα μάτια κλείνουν
Τα φώτα σβήνουν, το τέλειο σκηνικό
Μαζί σου είμαι, μου λες μείνε
Στην αγκαλιά σου γίνε συναίσθημα τόσο δυνατό
Ο χρόνος κάνει στάση, ο δρόμος κάπου βγάζει
Όμως θα μείνω εδώ μαζί σου στη γη του παραδείσου
Να αγγίζω το κορμί σου
Κι ο χορός δε σταματάει
Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς
Most kezdődik minden, becsukjuk a szemünket
Eloltjuk a lámpát, tökéletes a színpadi felállás
Veled vagyok, azt mondod, maradjak
A karjaidban az érzelmek annyira felerősödnek
Megáll az idő, s bár eltérne az utam
Én itt maradok veled a paradicsom földjén
Hadd érintsem meg a tested
Csak ne álljon le a tánc
Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz
Μάτια κλειστά…
Csukva a szemem…
Όταν η νύχτα πέφτει κοιτάζω στο καθρέφτη
Κάνω μόνο μια σκέψη: να 'μαστε μαζί
Μετά από λίγο νιώθω να σ' αγγίζω
Τα μάτια μου ανοίγω, ήρθε πάλι το πρωί
Ki εσύ δεν είσαι εδώ το χάδι σου ζητώ
Θέλω να φύγω θέλω να αποδράσω
Θέλω εσένα να θυμάμαι κι όλα τ' αλλά να ξεχάσω
Κι ο χορός δε σταματάει
Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς
Amikor leszáll az éjszaka kinézek az ablakon
Csak egy dologra gondolok, hogy együtt legyünk
Egy kicsivel később érzem, hogy érintelek
Kinyílik a szemem, s megint eljött a reggel
De nem vagy itt, várnám, hogy megsimogass
Szeretnék elmenni, szeretnék elmenekülni
Szeretnék rád emlékezni és minden mást feledni
Csak ne álljon le a tánc
Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz
Μάτια κλειστά…
Csukva a szemem…
#219891hellemaxi 2014-07-06
Giorgos Papadopoulos: Sta Troxaia Tou Hronou
Στα τροχαία του χρόνου / Az idő forgatagában...
Μια αγάπη που έτσι την λέγαμε
Μα ήταν μόνο από μένα που ζούσε
Σ’ ένα τοίχο γραμμένη με κόκκινο
Μια αγάπη που αγάπη ζητούσε
Volt egy érzés, mit úgy hívtunk: szerelem
De ma már tudom, csak én tekintettem Istenként Reád
A falon még ma is ott van - vörössel írva - ha észreveszem:
Egy érzés, mely önmagáért cserébe viszonzást kívánt...
Το κεφάλι να κρύβω πιο βαθειά στα σκεπάσματα
Τα όνειρα μου μη φύγουν
Να μη γίνουν φαντάσματα
Fejemet mélyen a párnába fúrva
Hogy álmaim ne legyenek a temetett romok múltja
Hogy ne kísérthessenek, mikor már nem vagy itt - tudom - újra...!!!
Σαν τρελός σ' άδειες νύχτες σε ζήτησα
Στη βροχή σ' αγαπάω ψιθύριζα
Και στους δρόμους μονάχος μου βγήκα
Σαν τρελός σε άδειες νύχτες σε ζήτησα
Σ’ ουρανό και Θεό αντιμίλησα
Το κορμί σου αγάπη ξεγύμνωσα
Πουθενά πουθενά δε σε βρήκα
Minden magányos éjjelen Érted sóhajtva - mindhiába
'Szeretlek!' - suttogtam az eső áztatta sivár pusztaságba
S az utcák szegleteiben egyedül kószálva
Csak Utánad könyörögtem én minden magányos éjjelen,
Az égre tekintve hívtalak, de nem vagy itt velem
Vajon magával vitt-e az elmúló szerelem?
Kerestelek, de - miért? - nem voltál..., semerre sem...
Στα τροχαία του χρόνου κατέληξε
Μια αγάπη που πήγε χαμένη
Τελευταία φορά που σ' αγκάλιασα και το πίστεψα
Ότι είμαστε ξένοι
Hisz azon a napon, mikor minden véget ért
Mikor szerelmünk végleg a semmi tengerébe hullt
Ott, az utolsó ölelésben, mely aztán mindvégig kísért
értettem meg: egymás számára mi már - mint két idegen - úgy vagyunk...
Giorgos Papadopoulos: Sta Troxaia Tou Hronou
Στα τροχαία του χρόνου / Az idő forgatagában...
Μια αγάπη που έτσι την λέγαμε
Μα ήταν μόνο από μένα που ζούσε
Σ’ ένα τοίχο γραμμένη με κόκκινο
Μια αγάπη που αγάπη ζητούσε
Volt egy érzés, mit úgy hívtunk: szerelem
De ma már tudom, csak én tekintettem Istenként Reád
A falon még ma is ott van - vörössel írva - ha észreveszem:
Egy érzés, mely önmagáért cserébe viszonzást kívánt...
Το κεφάλι να κρύβω πιο βαθειά στα σκεπάσματα
Τα όνειρα μου μη φύγουν
Να μη γίνουν φαντάσματα
Fejemet mélyen a párnába fúrva
Hogy álmaim ne legyenek a temetett romok múltja
Hogy ne kísérthessenek, mikor már nem vagy itt - tudom - újra...!!!
Σαν τρελός σ' άδειες νύχτες σε ζήτησα
Στη βροχή σ' αγαπάω ψιθύριζα
Και στους δρόμους μονάχος μου βγήκα
Σαν τρελός σε άδειες νύχτες σε ζήτησα
Σ’ ουρανό και Θεό αντιμίλησα
Το κορμί σου αγάπη ξεγύμνωσα
Πουθενά πουθενά δε σε βρήκα
Minden magányos éjjelen Érted sóhajtva - mindhiába
'Szeretlek!' - suttogtam az eső áztatta sivár pusztaságba
S az utcák szegleteiben egyedül kószálva
Csak Utánad könyörögtem én minden magányos éjjelen,
Az égre tekintve hívtalak, de nem vagy itt velem
Vajon magával vitt-e az elmúló szerelem?
Kerestelek, de - miért? - nem voltál..., semerre sem...
Στα τροχαία του χρόνου κατέληξε
Μια αγάπη που πήγε χαμένη
Τελευταία φορά που σ' αγκάλιασα και το πίστεψα
Ότι είμαστε ξένοι
Hisz azon a napon, mikor minden véget ért
Mikor szerelmünk végleg a semmi tengerébe hullt
Ott, az utolsó ölelésben, mely aztán mindvégig kísért
értettem meg: egymás számára mi már - mint két idegen - úgy vagyunk...
#219156Stratos 2014-06-28
Ezt a számot ajánlotta fel nekem a YouTube:
Η Νατάσσα Μποφίλιου, ο Θέμης Καραμουρατίδης κι ο Γεράσιμος Ευαγγελάτος, επιστρέφουν στο Principal της Θεσσαλονίκης,
ένα χρόνο μετά, για να παρουσιάσουν τις 'Μέρες του Φωτός': ένα νέο, διπλό κύκλο
τραγουδιών για το τέλος μιας εποχής και την αρχή μιας καινούργιας.
Kedves Stratos, ha nem haragszol neki estem a dal fordításának. Mivel a cím régies alak (εν λευκώ = részes eset), így nem hagyott nyugodni. :) Viszont annyi 'színvakságot' megengedtem magamnak, hogy a sivár fehér színt magyarra szürkeségnek fordítsam. Karesz
Stratos: Én is csak nemrég tudtam meg az igazi jelentését...!
Ha valaki aláír egy üres fehér lapot - akkor mi is történik?
Átengedi magát:
- 'Minden feltétel nélkül!'
Natasa Bofiliou / Mpofiliou : En Lefko
Εν λευκώ / Szürkeségemben / Feltétel nélkül
Στίχοι: Γεράσιμος Ευαγγελάτος
Μουσική: Θέμης Καραμουρατίδης
Szöveg: Gerasimos Evagellatos
Zene: Themis Karamouratidis
Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου
Γιατί τα βράδια κρύβεστε στο γκρίζο;
Βλέπω στο άσπρο σας την προβολή μου
και το μετά απ' το μετά γνωρίζω
Αν είχα θάρρος για να πω το 'έλα'
τώρα δε θα 'χα τη φωτιά στο αίμα
Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρη η τρέλα
Αν είχε σώμα θα 'ταν πάλι ψέμα.
Szürke a szerencsém, szürke az életem
Esténként miért bújkáltok a szürkületben?
A szürkeségetekben önmagamat látom
S az állandó halogatást ismerősnek találom
Ha lenne bátorságom kimondani, hogy 'gyerünk'
Akkor most nem lenne a véremben ez a tűz
Ha lenne színe az őrületnek, akkor az szürke lenne
Ha pedig teste lenne, akkor az a hazugság lenne
Κοίτα τα χέρια πως γυρνούν στον τοίχο
σαν να χορεύουνε με τη σιωπή μου
κι εγώ που χρόνια γύρευα το στίχο
που θα εξηγήσει τη βουβή ζωή μου
μεταμφιέζω τη σιωπή σε λέξη
και τη χαρίζω σ' όποιον μου εξηγήσει
να 'χει το μέλλον μου να επιλέξει
ποιο παρελθόν μου θα ξαναγυρίσει...
Nézd a kezeket, a falon hogy szaladgálnak
Mintha csak a csendességemmel táncolnának
És én, aki évekig a szavakat kerestem
Amik elmondják, miért néma az életem
Most csendességemet szavakba öltöm
S aki elmagyarázza, annak átadom
Csak válassza ki a jövőmet
Mi az, mi múltamból visszajöhet
Τίποτα σημαντικό.
Ζω μονάχα εν λευκώ...
Semmi jelentős nem történik velem
Magányosan élek a szürkeségemben
Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου
καλά τα λεν οι έγχρωμοί μου φίλοι
το πρόβλημά μου η υπερβολή μου
κι ό,τι αργεί απάντηση να στείλει
Αν είχε το θάρρος να φανεί ο λόγος
τώρα δε θα 'τανε φωτιά στο αίμα
Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρο ο φόβος
Αν είχε σώμα θα 'ταν σαν κι εμένα.
Szürke a szerencsém, szürke az életem
Jól mondják a színes barátaim nekem
Az a bajom, hogy mindent eltúlzok
S hogy túl későn jönnek a válaszok
Ha lenne bátorsága megmutatni magát a szónak
Akkor most nem kelenne, hogy véremben forrjak
Ha lenne színe a félelemnek, akkor az szürke lenne
Ha teste lenne, akkor az enyémhez hasonló lenne
Αν σ' αγαπούν να μάθουν να το λένε
κι αν δε στο πουν να μάθεις να το κλέβεις
κι αν θες να δεις τ' αληθινά να καίνε
πρέπει στο ύψος της φωτιάς ν' ανέβεις.
Ha szeretnek téged, meg kell tanulniuk kimondani
S ha nem mondják ki, meg kell tanulnod azt ellopni
És ha látni akarod az igaz dolgokat égni
Fel kell ám a tűznek tetejébe mászni
Και σε λυπούνται που δεν το 'χεις νιώσει
κι εσύ λυπάσαι που το ξέρεις πρώτος
και που κανείς δεν είχε λάβει γνώση
πως η σιωπή σου ήταν χρόνια κρότος.
És sajnálnak téged, aki soha sem érezted
S te sajnálod őket, hogy elsőként tudod
S hogy eddig senki meg... |-> Tovább
Ezt a számot ajánlotta fel nekem a YouTube:
Η Νατάσσα Μποφίλιου, ο Θέμης Καραμουρατίδης κι ο Γεράσιμος Ευαγγελάτος, επιστρέφουν στο Principal της Θεσσαλονίκης,
ένα χρόνο μετά, για να παρουσιάσουν τις 'Μέρες του Φωτός': ένα νέο, διπλό κύκλο
τραγουδιών για το τέλος μιας εποχής και την αρχή μιας καινούργιας.
Kedves Stratos, ha nem haragszol neki estem a dal fordításának. Mivel a cím régies alak (εν λευκώ = részes eset), így nem hagyott nyugodni. :) Viszont annyi 'színvakságot' megengedtem magamnak, hogy a sivár fehér színt magyarra szürkeségnek fordítsam. Karesz
Stratos: Én is csak nemrég tudtam meg az igazi jelentését...!
Ha valaki aláír egy üres fehér lapot - akkor mi is történik?
Átengedi magát:
- 'Minden feltétel nélkül!'
Natasa Bofiliou / Mpofiliou : En Lefko
Εν λευκώ / Szürkeségemben / Feltétel nélkül
Στίχοι: Γεράσιμος Ευαγγελάτος
Μουσική: Θέμης Καραμουρατίδης
Szöveg: Gerasimos Evagellatos
Zene: Themis Karamouratidis
Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου
Γιατί τα βράδια κρύβεστε στο γκρίζο;
Βλέπω στο άσπρο σας την προβολή μου
και το μετά απ' το μετά γνωρίζω
Αν είχα θάρρος για να πω το 'έλα'
τώρα δε θα 'χα τη φωτιά στο αίμα
Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρη η τρέλα
Αν είχε σώμα θα 'ταν πάλι ψέμα.
Szürke a szerencsém, szürke az életem
Esténként miért bújkáltok a szürkületben?
A szürkeségetekben önmagamat látom
S az állandó halogatást ismerősnek találom
Ha lenne bátorságom kimondani, hogy 'gyerünk'
Akkor most nem lenne a véremben ez a tűz
Ha lenne színe az őrületnek, akkor az szürke lenne
Ha pedig teste lenne, akkor az a hazugság lenne
Κοίτα τα χέρια πως γυρνούν στον τοίχο
σαν να χορεύουνε με τη σιωπή μου
κι εγώ που χρόνια γύρευα το στίχο
που θα εξηγήσει τη βουβή ζωή μου
μεταμφιέζω τη σιωπή σε λέξη
και τη χαρίζω σ' όποιον μου εξηγήσει
να 'χει το μέλλον μου να επιλέξει
ποιο παρελθόν μου θα ξαναγυρίσει...
Nézd a kezeket, a falon hogy szaladgálnak
Mintha csak a csendességemmel táncolnának
És én, aki évekig a szavakat kerestem
Amik elmondják, miért néma az életem
Most csendességemet szavakba öltöm
S aki elmagyarázza, annak átadom
Csak válassza ki a jövőmet
Mi az, mi múltamból visszajöhet
Τίποτα σημαντικό.
Ζω μονάχα εν λευκώ...
Semmi jelentős nem történik velem
Magányosan élek a szürkeségemben
Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου
καλά τα λεν οι έγχρωμοί μου φίλοι
το πρόβλημά μου η υπερβολή μου
κι ό,τι αργεί απάντηση να στείλει
Αν είχε το θάρρος να φανεί ο λόγος
τώρα δε θα 'τανε φωτιά στο αίμα
Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρο ο φόβος
Αν είχε σώμα θα 'ταν σαν κι εμένα.
Szürke a szerencsém, szürke az életem
Jól mondják a színes barátaim nekem
Az a bajom, hogy mindent eltúlzok
S hogy túl későn jönnek a válaszok
Ha lenne bátorsága megmutatni magát a szónak
Akkor most nem kelenne, hogy véremben forrjak
Ha lenne színe a félelemnek, akkor az szürke lenne
Ha teste lenne, akkor az enyémhez hasonló lenne
Αν σ' αγαπούν να μάθουν να το λένε
κι αν δε στο πουν να μάθεις να το κλέβεις
κι αν θες να δεις τ' αληθινά να καίνε
πρέπει στο ύψος της φωτιάς ν' ανέβεις.
Ha szeretnek téged, meg kell tanulniuk kimondani
S ha nem mondják ki, meg kell tanulnod azt ellopni
És ha látni akarod az igaz dolgokat égni
Fel kell ám a tűznek tetejébe mászni
Και σε λυπούνται που δεν το 'χεις νιώσει
κι εσύ λυπάσαι που το ξέρεις πρώτος
και που κανείς δεν είχε λάβει γνώση
πως η σιωπή σου ήταν χρόνια κρότος.
És sajnálnak téged, aki soha sem érezted
S te sajnálod őket, hogy elsőként tudod
S hogy eddig senki meg... |-> Tovább
#218619hellemaxi 2014-06-23
Maria Iakovou: Apogoitevmeni
Απογοητευμένη / Csalódott vagyok...
Σταμάτα δε θέλω λέξη
Στα δυο κι οποίος αντέξει
Χωρίζω δε συνεχίζω
Θέλω πια αυτό που αξίζω
Απόψε όλα τελιώνουν
Θυμώνω πόρτες κλειδώνουν
Στο μέλλον αν σε θυμάμαι
Ξανά συζητάμε
Állj! Többé nem akarok hallani egy szót sem,
Hogy ki kihez tartozik, s hogy eztán két út vezet
Vége van! Nem folytatom, menj most el, Kedvesem,
Mostantól csak azt fogadom el, amit megérdemelhetek
Ma éjjel minden téveg ér,
Dühömben minden ajtót bezárok Előtted,
S majd ha a jövőben újra Rád emlékeznék,
Majd akkor beszéljük ezt az egészet meg!
Υπήρξα μαζί σου πολύ ερωτευμένη
Μα τώρα μονάχα απογοητευμένη
δικό σου παιχνίδι δεν πρόκειται να γίνω
Υπήρξα μαζί σου μα πίσω μου σ’ αφήνω
Mert szerettelek nagyon,
De most már csak csak csalódottságot érzek
Semmi szükség arra, hogy csak a játékoddá legyek,
Bár eddig Melletted álltam, most mégis - hogy eltűnj - nyugodtan! Hagyom...
Σταμάτα να επιμένεις
Το θαύμα μην περιμένεις
Τις πήρα τις αποφάσεις
Δεν μπορείς να τις αλλάξεις
Απόψε για την καρδιά μου
Ανήκεις στα τραύματα μου
Τρεις λέξεις ήσουν για μένα
Ψέμα ψέμα ψέμα
Menj, és ne akarj többé itt maradni,
Ne várj a csodákra, hisz soha sem jönnek el
Már végleges a döntés, s esélyed sincsen
Azokat radikálisan megváltoztatni...
Szívemhez Te, ma éjjeltől már,
Csupán mint egy gyógyulatlan sérülés tartozol,
Hisz nem voltál más, mint három rövidke szó:
Hazugság! Hazugság! Hazugság!
Κάποτε σε δέχτηκα
Κάποτε πιστεύτηκα
Πως εσύ θα μου δίνες
Όσα ονειρεύτηκα
Μα όλα αυτά ήταν κάποτε
Σήμερα είσαι τίποτα
Τίποτα που να μου αξίζει πια
Mert, bár egyszer még elfogadtalak
S egyetlen egyszer hittem benne
Hogy Te majd mindent megadhatsz
Amit megálmodtam Neked, Veled
De mindez csak egyszer történhetett
Mától kezdve már semmi sem vagy
Legalábbis olyan, amit megérdemelhetek...
Maria Iakovou: Apogoitevmeni
Απογοητευμένη / Csalódott vagyok...
Σταμάτα δε θέλω λέξη
Στα δυο κι οποίος αντέξει
Χωρίζω δε συνεχίζω
Θέλω πια αυτό που αξίζω
Απόψε όλα τελιώνουν
Θυμώνω πόρτες κλειδώνουν
Στο μέλλον αν σε θυμάμαι
Ξανά συζητάμε
Állj! Többé nem akarok hallani egy szót sem,
Hogy ki kihez tartozik, s hogy eztán két út vezet
Vége van! Nem folytatom, menj most el, Kedvesem,
Mostantól csak azt fogadom el, amit megérdemelhetek
Ma éjjel minden téveg ér,
Dühömben minden ajtót bezárok Előtted,
S majd ha a jövőben újra Rád emlékeznék,
Majd akkor beszéljük ezt az egészet meg!
Υπήρξα μαζί σου πολύ ερωτευμένη
Μα τώρα μονάχα απογοητευμένη
δικό σου παιχνίδι δεν πρόκειται να γίνω
Υπήρξα μαζί σου μα πίσω μου σ’ αφήνω
Mert szerettelek nagyon,
De most már csak csak csalódottságot érzek
Semmi szükség arra, hogy csak a játékoddá legyek,
Bár eddig Melletted álltam, most mégis - hogy eltűnj - nyugodtan! Hagyom...
Σταμάτα να επιμένεις
Το θαύμα μην περιμένεις
Τις πήρα τις αποφάσεις
Δεν μπορείς να τις αλλάξεις
Απόψε για την καρδιά μου
Ανήκεις στα τραύματα μου
Τρεις λέξεις ήσουν για μένα
Ψέμα ψέμα ψέμα
Menj, és ne akarj többé itt maradni,
Ne várj a csodákra, hisz soha sem jönnek el
Már végleges a döntés, s esélyed sincsen
Azokat radikálisan megváltoztatni...
Szívemhez Te, ma éjjeltől már,
Csupán mint egy gyógyulatlan sérülés tartozol,
Hisz nem voltál más, mint három rövidke szó:
Hazugság! Hazugság! Hazugság!
Κάποτε σε δέχτηκα
Κάποτε πιστεύτηκα
Πως εσύ θα μου δίνες
Όσα ονειρεύτηκα
Μα όλα αυτά ήταν κάποτε
Σήμερα είσαι τίποτα
Τίποτα που να μου αξίζει πια
Mert, bár egyszer még elfogadtalak
S egyetlen egyszer hittem benne
Hogy Te majd mindent megadhatsz
Amit megálmodtam Neked, Veled
De mindez csak egyszer történhetett
Mától kezdve már semmi sem vagy
Legalábbis olyan, amit megérdemelhetek...