KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák


Dalfordítások \ Dalfordítások

#223865 Stratos 2014-08-27
Midenistis & Kostas Martakis: Ta kalitera Τα καλύτερα / A legjobbak Μηδενιστής & Κώστας Μαρτάκης Στίχοι: Βάγια Καλαϊτζή Ραπ Στίχοι: Μηδενιστής Εταιρεία: Panik records Είμαστε τα παιδιά που ζητούν να γυρίσουν τον κόσμο να ζήσουν Είμαστε τα παιδιά που στη νέα γενιά την αγάπη θα δείξουμε Είμαστε χέρι χέρι η ζωή ότι φέρει θα έχω πάντα αστέρι εσένα Είμαστε τρελαμένοι η νύχτα το ξέρει και η μέρα ζηλεύει Mi vagyunk azok a srácok, akiknek vágya, hogy visszaforgassák a világot, hogy élhessenek Mi vagyunk azok a gyermekek akik megmutatjuk az újabb generációnak, mi a szeretet Együtt leszünk - kéz a kézben -, bármit hozzon is az élet, nékem Te örök leszel: csillag! Őrültek vagyunk, ezt jól tudja az éjszaka, és a nappal irigyli is emiatt... Όσοι στη βροχή έχουν μάθει πως να χορεύουν ζούνε τη στιγμή τα όνειρα τους δεν τους τα κλέβουν Akik megtanulták, hogyan táncoljanak az esőben a jelen pillanatában élnek, és álmaikat nem csenhetik el και δεν μας σταματά κανένας και η ζωή μπροστά δικιά μας βάζουμε μια φωτιά μπροστά μας Απλά αξίζουμε τα καλύτερα és senki sem állíthat meg minket és előttünk az élet, a miénk tüzet gyújtunk, s tűzzük magunk elé Egyszerűen, a legjobbakat érdemelnénk! 1 2 3 Είμαστε ελεύθεροι όλοι 1 2 3 Είμαστε ξέφρενοι πολλοί Σε μια μέρα μπορεί να άλλαξε ο κόσμος όλος μα η καρδιά μας χτυπάει ακόμα η καρδιά είναι ελεύθερη κοίτα πετάει η καρδιά, αγαπάει Δεν μασάμε, δεν ψάχνουμε λόγους είναι έμφυτη η τρέλα μας άστο είναι ο έρωτας, ο ήλιος, η ζωή, με αμμος η φιλία μας κάστρο 1 2 3 Mindannyian szabadok vagyunk 1 2 3 Mindannyian féktelenek vagyunk Egy napon, lehet, hogy megváltozik az egész világ, de a szívünk még mindig dobog a szív, az szabad! Nézd, száll, repül a szív, és szeret! Nem vesszük be, de nem is keressük az okokat, őrületünk velünk született, hagyd csak! a Szerelem, a Nap, az Élet, a mi homokból emelt baráti várunk Όσοι έχουν βρει νόημα στη λέξη αγάπη ξέρουν πως μπορεί να υπάρχει χαρά σε ένα δάκρυ Azok, akik megtalálták mi a jelentése annak a szónak: szerelem... Tudják, hogyan férhet s létezhet az öröm, egyetlen könnycseppben! Τελικά μια μικρή αγκαλιά γλυκιά λίγα φιλιά λίγα λόγια ζεστά λίγο η ακρογιαλιά λίγο τα αστέρια, ε.. αυτή είναι η βραδιά ρε λίγο ποτό λίγο χορό λίγο αγκαλιά στο νερό να σου πω λίγο θέλει μαζί σου αφτό το μικρό με κρατάει ζωντανό Végül egy kicsi ölelés, pár édes kis csók, néhány forró szó.. héj! Kevéske tengeri föveny, és csillag, eh,... hát ez az igaz éj..! Egy kis ital, egy kis tánc, egy kis ölelés a vízben, ahol elmondhatom neked nem kell sok, csak egy kis idő veled... ez tart engem életben!
Midenistis & Kostas Martakis: Ta kalitera Τα καλύτερα / A legjobbak Μηδενιστής & Κώστας Μαρτάκης Στίχοι: Βάγια Καλαϊτζή Ραπ Στίχοι: Μηδενιστής Εταιρεία: Panik records Είμαστε τα παιδιά που ζητούν να γυρίσουν τον κόσμο να ζήσουν Είμαστε τα παιδιά που στη νέα γενιά την αγάπη θα δείξουμε Είμαστε χέρι χέρι η ζωή ότι φέρει θα έχω πάντα αστέρι εσένα Είμαστε τρελαμένοι η νύχτα το ξέρει και η μέρα ζηλεύει Mi vagyunk azok a srácok, akiknek vágya, hogy visszaforgassák a világot, hogy élhessenek Mi vagyunk azok a gyermekek akik megmutatjuk az újabb generációnak, mi a szeretet Együtt leszünk - kéz a kézben -, bármit hozzon is az élet, nékem Te örök leszel: csillag! Őrültek vagyunk, ezt jól tudja az éjszaka, és a nappal irigyli is emiatt... Όσοι στη βροχή έχουν μάθει πως να χορεύουν ζούνε τη στιγμή τα όνειρα τους δεν τους τα κλέβουν Akik megtanulták, hogyan táncoljanak az esőben a jelen pillanatában élnek, és álmaikat nem csenhetik el και δεν μας σταματά κανένας και η ζωή μπροστά δικιά μας βάζουμε μια φωτιά μπροστά μας Απλά αξίζουμε τα καλύτερα és senki sem állíthat meg minket és előttünk az élet, a miénk tüzet gyújtunk, s tűzzük magunk elé Egyszerűen, a legjobbakat érdemelnénk! 1 2 3 Είμαστε ελεύθεροι όλοι 1 2 3 Είμαστε ξέφρενοι πολλοί Σε μια μέρα μπορεί να άλλαξε ο κόσμος όλος μα η καρδιά μας χτυπάει ακόμα η καρδιά είναι ελεύθερη κοίτα πετάει η καρδιά, αγαπάει Δεν μασάμε, δεν ψάχνουμε λόγους είναι έμφυτη η τρέλα μας άστο είναι ο έρωτας, ο ήλιος, η ζωή, με αμμος η φιλία μας κάστρο 1 2 3 Mindannyian szabadok vagyunk 1 2 3 Mindannyian féktelenek vagyunk Egy napon, lehet, hogy megváltozik az egész világ, de a szívünk még mindig dobog a szív, az szabad! Nézd, száll, repül a szív, és szeret! Nem vesszük be, de nem is keressük az okokat, őrületünk velünk született, hagyd csak! a Szerelem, a Nap, az Élet, a mi homokból emelt baráti várunk Όσοι έχουν βρει νόημα στη λέξη αγάπη ξέρουν πως μπορεί να υπάρχει χαρά σε ένα δάκρυ Azok, akik megtalálták mi a jelentése annak a szónak: szerelem... Tudják, hogyan férhet s létezhet az öröm, egyetlen könnycseppben! Τελικά μια μικρή αγκαλιά γλυκιά λίγα φιλιά λίγα λόγια ζεστά λίγο η ακρογιαλιά λίγο τα αστέρια, ε.. αυτή είναι η βραδιά ρε λίγο ποτό λίγο χορό λίγο αγκαλιά στο νερό να σου πω λίγο θέλει μαζί σου αφτό το μικρό με κρατάει ζωντανό Végül egy kicsi ölelés, pár édes kis csók, néhány forró szó.. héj! Kevéske tengeri föveny, és csillag, eh,... hát ez az igaz éj..! Egy kis ital, egy kis tánc, egy kis ölelés a vízben, ahol elmondhatom neked nem kell sok, csak egy kis idő veled... ez tart engem életben!
#223747 Stratos 2014-08-24
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Rita Sakellariou: Meine Agapi Mou Konta Mou Μείνε αγάπη μου κοντά μου / Maradj mellettem kedvesem! Στίχοι: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος) Μουσική: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος) Előadók : 1. Πάνος Γαβαλάς & Βούλα Γκίκα ( Ντουέτο ) / Panos Gavalas & Vula Gika 2. Στέλιος Καζαντζίδης / Stelios Kazantzidis 3. Κατερίνα Στανίση & Χριστόφορος Ζησούλης / Katerina Stanisi & Hristoforos Zisulis 4. Ελένη Βιτάλη / Eleni Vitali 5. Γιώργος Μαργαρίτη / Jorgos Margaritis Σ' αγάπησα στον πόνο σου απάνω και τη φτωχή μου σου 'δωσα καρδιά τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος και να φύγεις θέλεις μακριά Túl a bún, s bánatodon, beléd szerettem És én, neked adtam szegény szívemet! De most, a fájdalom elcsitult benned És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj... Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem! Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán! Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz! Τις πίκρες σου χαρές τις έχω κάνει και νόμισα θα βάλουμε στεφάνι τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος και να φύγεις θέλεις μακριά Örömmé változtattam sok keservedet, És azt hittem, egymást koszorúzva: jegyesem leszel! De most, a fájdalom elcsitult benned, És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj... Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem! Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán! Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek, Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz! Σ' αγάπησα με όλη την καρδιά μου και σ' έντυσα μες στα μεταξωτά τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος και να φύγεις θέλεις μακριά Teljes szívemből beléd szerelmesedtem! És bársonyba-selyembe öltöztettelek... De most, a fájdalom elcsitult benned és azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj... Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem! Majd hozzám szoksz, és majd megszeretsz tán! Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz! Stelios Kazantzidis / Στέλιος Καζαντζίδης További linkek:
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Rita Sakellariou: Meine Agapi Mou Konta Mou Μείνε αγάπη μου κοντά μου / Maradj mellettem kedvesem! Στίχοι: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος) Μουσική: Βασίλης Τσιτσάνης (Βλάχος) Előadók : 1. Πάνος Γαβαλάς & Βούλα Γκίκα ( Ντουέτο ) / Panos Gavalas & Vula Gika 2. Στέλιος Καζαντζίδης / Stelios Kazantzidis 3. Κατερίνα Στανίση & Χριστόφορος Ζησούλης / Katerina Stanisi & Hristoforos Zisulis 4. Ελένη Βιτάλη / Eleni Vitali 5. Γιώργος Μαργαρίτη / Jorgos Margaritis Σ' αγάπησα στον πόνο σου απάνω και τη φτωχή μου σου 'δωσα καρδιά τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος και να φύγεις θέλεις μακριά Túl a bún, s bánatodon, beléd szerettem És én, neked adtam szegény szívemet! De most, a fájdalom elcsitult benned És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj... Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem! Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán! Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz! Τις πίκρες σου χαρές τις έχω κάνει και νόμισα θα βάλουμε στεφάνι τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος και να φύγεις θέλεις μακριά Örömmé változtattam sok keservedet, És azt hittem, egymást koszorúzva: jegyesem leszel! De most, a fájdalom elcsitult benned, És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj... Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem! Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán! Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek, Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz! Σ' αγάπησα με όλη την καρδιά μου και σ' έντυσα μες στα μεταξωτά τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος και να φύγεις θέλεις μακριά Teljes szívemből beléd szerelmesedtem! És bársonyba-selyembe öltöztettelek... De most, a fájdalom elcsitult benned és azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj... Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem! Majd hozzám szoksz, és majd megszeretsz tán! Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz! Stelios Kazantzidis / Στέλιος Καζαντζίδης További linkek:
#223266 Stratos 2014-08-14
A húgom csak most fedezte fel ezt az előadót...! Az Ő számára szeretném lefordítani majd ezt a számot... ...hacsak nem előz be valaki...! :) Hristos Thivaios: As Hathis Ας Χαθείς / Vessz csak el! Στίχοι: Βασίλης Χαραλαμπόπουλος Μουσική: Χρήστος Θηβαίος 1. Χρήστος Θηβαίος Μες στα σύννεφα, ζωή μου μακριά απ’ τη φυλακή μου να με πας Να μ’ αγγίζει ο αέρας, σαν το ξύπνημα μιας μέρας να γελάς. Να κουρνιάζω στο πλευρό σου, μες στο παραμιλητό σου να με βρεις. Ν’ ακουστεί το όνομά μου κι εσύ ράγισε, καρδιά μου κι ας χαθείς, ας χαθείς. Repíts a felhők közé - életem, egyetlenem! -, A börtönömtől távol, vigyél: messze el! Hadd érintsen meg úgy a levegő, a szellő engem, Ahogy egy hajnalon arra ébredtem: reám nevetsz Hadd húzódjak az oldalad mellé, Hogy mikor álmodban félrebeszélsz; rám lelj! S hadd hangozzon el a nevem És te csak hadd hasadj meg, szívem S vessz csak el! Pusztulj csak el! Να με σήκωνε ένα κύμα να με λύτρωνε απ’ το κρίμα της ψυχής. Να ξεπλύνει το θυμό μου να ξανάρθει τ’ όνειρό μου να το δεις. Ας ερχόταν ένα βράδυ να `χε φως κι όχι σκοτάδι να το ζεις. Να μπορώ να σου γελάσω κι ύστερα να προσπεράσω κι ας χαθείς, ας χαθείς. Bár emelne a magasba egy hullám Hogy felszabadítson a lélek bűnétől. Hogy elmossa haragomat S hogy az álmom vissza térhessen, s lásd. Bár jönne el egy olyan éj, Ahol nem sötét lenne, hanem fény - s hogy azt megéld! Hogy reád bírjak nevetni Majd aztán hadd tudjak mindenen túlesni S hadd veszítselek el... S aztán vessz csak el! Του μυαλού μου οι εικόνες να `σβηναν σαν να `ταν πόρνες της στιγμής. Να μην έχω να θυμάμαι όλα αυτά που με πονάνε, ας χαθείς. Να μην ξέρω πια τι κάνεις, άλλο να μη με πικράνεις, δεν μπορώ. Δεν μπορώ να σε κοιτάζω και στα λόγια να μη βάζω σ’ αγαπώ Σ’ αγαπώ! / x 2 Az agyamban, a fejemben a képek Bár törlődnének - mint szajhái a pillanatnak - végleg, Hogy ne kelljen emlékeznem mindarra ami bánt, ami fáj, vessz csak el! Ne is tudjam többé: merre vagy, mit csinálsz! Nem bírom tovább! Többé ne keseríts már! Nem bírok Rád nézni úgy, hogy a szavaim közé ne keveredjen: szeretlek! Szeretlek...! / x2
A húgom csak most fedezte fel ezt az előadót...! Az Ő számára szeretném lefordítani majd ezt a számot... ...hacsak nem előz be valaki...! :) Hristos Thivaios: As Hathis Ας Χαθείς / Vessz csak el! Στίχοι: Βασίλης Χαραλαμπόπουλος Μουσική: Χρήστος Θηβαίος 1. Χρήστος Θηβαίος Μες στα σύννεφα, ζωή μου μακριά απ’ τη φυλακή μου να με πας Να μ’ αγγίζει ο αέρας, σαν το ξύπνημα μιας μέρας να γελάς. Να κουρνιάζω στο πλευρό σου, μες στο παραμιλητό σου να με βρεις. Ν’ ακουστεί το όνομά μου κι εσύ ράγισε, καρδιά μου κι ας χαθείς, ας χαθείς. Repíts a felhők közé - életem, egyetlenem! -, A börtönömtől távol, vigyél: messze el! Hadd érintsen meg úgy a levegő, a szellő engem, Ahogy egy hajnalon arra ébredtem: reám nevetsz Hadd húzódjak az oldalad mellé, Hogy mikor álmodban félrebeszélsz; rám lelj! S hadd hangozzon el a nevem És te csak hadd hasadj meg, szívem S vessz csak el! Pusztulj csak el! Να με σήκωνε ένα κύμα να με λύτρωνε απ’ το κρίμα της ψυχής. Να ξεπλύνει το θυμό μου να ξανάρθει τ’ όνειρό μου να το δεις. Ας ερχόταν ένα βράδυ να `χε φως κι όχι σκοτάδι να το ζεις. Να μπορώ να σου γελάσω κι ύστερα να προσπεράσω κι ας χαθείς, ας χαθείς. Bár emelne a magasba egy hullám Hogy felszabadítson a lélek bűnétől. Hogy elmossa haragomat S hogy az álmom vissza térhessen, s lásd. Bár jönne el egy olyan éj, Ahol nem sötét lenne, hanem fény - s hogy azt megéld! Hogy reád bírjak nevetni Majd aztán hadd tudjak mindenen túlesni S hadd veszítselek el... S aztán vessz csak el! Του μυαλού μου οι εικόνες να `σβηναν σαν να `ταν πόρνες της στιγμής. Να μην έχω να θυμάμαι όλα αυτά που με πονάνε, ας χαθείς. Να μην ξέρω πια τι κάνεις, άλλο να μη με πικράνεις, δεν μπορώ. Δεν μπορώ να σε κοιτάζω και στα λόγια να μη βάζω σ’ αγαπώ Σ’ αγαπώ! / x 2 Az agyamban, a fejemben a képek Bár törlődnének - mint szajhái a pillanatnak - végleg, Hogy ne kelljen emlékeznem mindarra ami bánt, ami fáj, vessz csak el! Ne is tudjam többé: merre vagy, mit csinálsz! Nem bírom tovább! Többé ne keseríts már! Nem bírok Rád nézni úgy, hogy a szavaim közé ne keveredjen: szeretlek! Szeretlek...! / x2
#222649 hellemaxi 2014-08-05
Haris Alexiou: Ksafnika Ξαφνικά / Hirtelen... Ήτανε η ζωή μου πάντοτε γεμάτη Μα εγώ παράπονα της έκανα Είχα τα καλά του κόσμου κι όλη την αγάπη Μα τα παράπονα δεν τέλειωνα Ώσπου κάποια μέρα χτύπησε την πόρτα μου ο δικός σου πόνος και καημός Nékem megadatott az, mi másoknak tán sosem Mégsem volt elég, mert több kellett - szűntelen A világ minden szépje az enyém volt, s hogy szerettek? Nem lehet kérdés De ennél is több kellett volna: s így - tudatos sértés... Ám eljött a pillanat, mikor reám tört a fájdalom..., s csupán a bánat maradt nekem... Και ξαφνικά είδα τον κόσμο να γυρίζει Τι πάει να πει να 'χεις τα χέρια σου αδειανά Και ξαφνικά είδα η ζωή να με χωρίζει Απ' ότι νόμιζα πως ζει παντοτινά Και τότε έκατσα και έκλαψα πικρά Είπα συγνώμη στη ζωή πρώτη φορά S hirtelen megláttam, miképp fordul feje tetejére a világ, Mit is mondhatnék Néked most, hogy kezed nem nyúl többé felém? Hirtelen váltott a kép - itt állok - kiket szerettem - tőlük elszakítva már, S kikről úgy hittem, az 'örökké!' - tőlük végre igaz - s ez egy világgal felért... De ekkor tudatosult minden, ajkam keserves sírásra állt, S tán először mondtam ki életem során az őszinte megbánás szavát... Όταν ακουμπούσε κάποιος τα φτερά μου Αετός γινόμουνα και πήγαινα Μα έβλεπα τον κόσμο μέσα απ' τα όνειρα μου Κι όποιος μου τα γκρέμιζε τον πλήγωνα Volt idő, mikor szárnyakat teremtett rám az élet, S én - ott hagyva mindent - szálltam egyre csak tova Álmaimban egy sosem élt világ, sejtett életképek Majd, kiáltal testet ölthetett - s mégsem! - miért az ő szívét törtem össze - óh, én ostoba!
Haris Alexiou: Ksafnika Ξαφνικά / Hirtelen... Ήτανε η ζωή μου πάντοτε γεμάτη Μα εγώ παράπονα της έκανα Είχα τα καλά του κόσμου κι όλη την αγάπη Μα τα παράπονα δεν τέλειωνα Ώσπου κάποια μέρα χτύπησε την πόρτα μου ο δικός σου πόνος και καημός Nékem megadatott az, mi másoknak tán sosem Mégsem volt elég, mert több kellett - szűntelen A világ minden szépje az enyém volt, s hogy szerettek? Nem lehet kérdés De ennél is több kellett volna: s így - tudatos sértés... Ám eljött a pillanat, mikor reám tört a fájdalom..., s csupán a bánat maradt nekem... Και ξαφνικά είδα τον κόσμο να γυρίζει Τι πάει να πει να 'χεις τα χέρια σου αδειανά Και ξαφνικά είδα η ζωή να με χωρίζει Απ' ότι νόμιζα πως ζει παντοτινά Και τότε έκατσα και έκλαψα πικρά Είπα συγνώμη στη ζωή πρώτη φορά S hirtelen megláttam, miképp fordul feje tetejére a világ, Mit is mondhatnék Néked most, hogy kezed nem nyúl többé felém? Hirtelen váltott a kép - itt állok - kiket szerettem - tőlük elszakítva már, S kikről úgy hittem, az 'örökké!' - tőlük végre igaz - s ez egy világgal felért... De ekkor tudatosult minden, ajkam keserves sírásra állt, S tán először mondtam ki életem során az őszinte megbánás szavát... Όταν ακουμπούσε κάποιος τα φτερά μου Αετός γινόμουνα και πήγαινα Μα έβλεπα τον κόσμο μέσα απ' τα όνειρα μου Κι όποιος μου τα γκρέμιζε τον πλήγωνα Volt idő, mikor szárnyakat teremtett rám az élet, S én - ott hagyva mindent - szálltam egyre csak tova Álmaimban egy sosem élt világ, sejtett életképek Majd, kiáltal testet ölthetett - s mégsem! - miért az ő szívét törtem össze - óh, én ostoba!
#221686 Stratos 2014-07-24
Egy kérés futott be...: Dionysiou Stratos: Ta pires ola ki efiges Τα πήρες όλα κι έφυγες / Mindent összeszedtél, és elmentél Διονυσίου Στράτος Μουσική: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης Στίχοι: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης Δεν θέλω να γυρίσεις Και ας με καίει τόσο Παράτα με να ζήσεις Δεν έχω να σου δώσω Nem akarom, hogy  visszatérj! Még ha a fájdalom éget is, nagyon Hagyj el engem, és inkább élj! Nincs számodra mit adnom Τα πήρες όλα κι έφυγες Μα τον καημό δεν ξέφυγες Σε πνίξανε οι πίκρες Mindent összeszedtél, és elmentél De a bánattól, el nem menekülhettél! Megfojtott téged a  sok keserűség Τα πήρες όλα κι έφυγες Μα τίποτα δεν έδωσες Γιατί εσύ δεν είχες Mindent magadhoz vettél, és elillantál De nekem semmit sem adtál Mivel, semmid  nem volt már Δεν θέλω να γυρίσεις Αλήθεια σου μιλάω Τι χώρια, τι κοντά σου Το ίδιο θα πονάω Nem akarom, hogy  visszagyere! Az igazat mondom neked Akár nélküled, akár melletted Ugyanúgy fog fájni nekem! Refren: Τα πήρες όλα κι έφυγες... Mindent összeszedtél, és elmentél...
Egy kérés futott be...: Dionysiou Stratos: Ta pires ola ki efiges Τα πήρες όλα κι έφυγες / Mindent összeszedtél, és elmentél Διονυσίου Στράτος Μουσική: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης Στίχοι: Πολυκανδριώτης Θανάσης / Πάριος Γιάννης Δεν θέλω να γυρίσεις Και ας με καίει τόσο Παράτα με να ζήσεις Δεν έχω να σου δώσω Nem akarom, hogy  visszatérj! Még ha a fájdalom éget is, nagyon Hagyj el engem, és inkább élj! Nincs számodra mit adnom Τα πήρες όλα κι έφυγες Μα τον καημό δεν ξέφυγες Σε πνίξανε οι πίκρες Mindent összeszedtél, és elmentél De a bánattól, el nem menekülhettél! Megfojtott téged a  sok keserűség Τα πήρες όλα κι έφυγες Μα τίποτα δεν έδωσες Γιατί εσύ δεν είχες Mindent magadhoz vettél, és elillantál De nekem semmit sem adtál Mivel, semmid  nem volt már Δεν θέλω να γυρίσεις Αλήθεια σου μιλάω Τι χώρια, τι κοντά σου Το ίδιο θα πονάω Nem akarom, hogy  visszagyere! Az igazat mondom neked Akár nélküled, akár melletted Ugyanúgy fog fájni nekem! Refren: Τα πήρες όλα κι έφυγες... Mindent összeszedtél, és elmentél...
#220573 hellemaxi 2014-07-14
Giorgos Papadopoulos: Den Eho Tipota Δεν έχω τίποτα / Nincs már nékem semmim... Στο τραπέζι δυο ποτήρια μοναξιά Δυο τσιγάρα στο τασάκι αναμμένα Λέω πως είσαι εδώ να βγάλω τη βραδιά Μα σκληρά με εκδικείται αυτό το ψέμα Két pohárnyi keserű magány, mi itten, az asztalon hever Két meggyújtott cigaretta, melyek ott, a hamutartóban égtek el Magamban folyton azt mondogatom, hogy itt vagy, hogy segítesz rajtam De a hazug szó, akár egy jól irányzott ütés - reám - visszacsattan... Δεν έχω τίποτα Δεν ξέρω το αύριο που θα ξημερώσει Δεν έχω τίποτα Δεν έχω μες σ' αυτό τον κόσμο μια ψυχή Να πω τον πόνο μου Για την καρδιά που μου έχεις ξεριζώσει Δεν έχω τίποτα Χωρίς εσένα αυτή η ζωή είναι μισή Immár semmim sincs nékem Még azt sem tudom, a holnap hol, miféle helyen érhet Semmim sincsen már, hisz elvittél mindent Senki sincs már ezen a világon - érted? kivel e nagy fájdalmat volna megbeszélnem mely oda a szívembe - melyet akkor magaddal vittél - költözött..., egészen Nincs itt már számomra semmi, Hisz az élet sem tud már: Tenélküled - csak fél-egész lenni! Το φεγγάρι μου μια λάμπα ηλεκτρική Έχω μέρες που δε βγήκα απ 'το σπίτι Ούτε σκέφτομαι ούτε έχω επαφή Μα το πρόσωπο σου απλώνεται σα δίχτυ Számomra a hold fénye is csupán egy felkapcsolt lámpa fénye Hány és hány napja már, hogy otthon talál a nap s az éj, Téged keresgélve Még gondolkodni sincs erőm, nemhogy bárkivel beszélni Egy dolgot akarok csupán: örökké!!! a pillantásod tükrében élni...
Giorgos Papadopoulos: Den Eho Tipota Δεν έχω τίποτα / Nincs már nékem semmim... Στο τραπέζι δυο ποτήρια μοναξιά Δυο τσιγάρα στο τασάκι αναμμένα Λέω πως είσαι εδώ να βγάλω τη βραδιά Μα σκληρά με εκδικείται αυτό το ψέμα Két pohárnyi keserű magány, mi itten, az asztalon hever Két meggyújtott cigaretta, melyek ott, a hamutartóban égtek el Magamban folyton azt mondogatom, hogy itt vagy, hogy segítesz rajtam De a hazug szó, akár egy jól irányzott ütés - reám - visszacsattan... Δεν έχω τίποτα Δεν ξέρω το αύριο που θα ξημερώσει Δεν έχω τίποτα Δεν έχω μες σ' αυτό τον κόσμο μια ψυχή Να πω τον πόνο μου Για την καρδιά που μου έχεις ξεριζώσει Δεν έχω τίποτα Χωρίς εσένα αυτή η ζωή είναι μισή Immár semmim sincs nékem Még azt sem tudom, a holnap hol, miféle helyen érhet Semmim sincsen már, hisz elvittél mindent Senki sincs már ezen a világon - érted? kivel e nagy fájdalmat volna megbeszélnem mely oda a szívembe - melyet akkor magaddal vittél - költözött..., egészen Nincs itt már számomra semmi, Hisz az élet sem tud már: Tenélküled - csak fél-egész lenni! Το φεγγάρι μου μια λάμπα ηλεκτρική Έχω μέρες που δε βγήκα απ 'το σπίτι Ούτε σκέφτομαι ούτε έχω επαφή Μα το πρόσωπο σου απλώνεται σα δίχτυ Számomra a hold fénye is csupán egy felkapcsolt lámpa fénye Hány és hány napja már, hogy otthon talál a nap s az éj, Téged keresgélve Még gondolkodni sincs erőm, nemhogy bárkivel beszélni Egy dolgot akarok csupán: örökké!!! a pillantásod tükrében élni...
#219914 klamp 2014-07-06
A múltkor a Μάτια κλειστά-ra azt hittem, hogy ezt a dalt tette ki Maxi, ugyanis állandóan ez megy a rádióban: Katerina Stikoudi: S' ena oneiro Σ' ένα όνειρο / Az álmomban Μάτια κλειστά Κι η νύχτα ανήκει μόνο στους δυο μας Μαζί σου θα χαθώ Μάτια κλειστά Τ' αστέρια τραγουδάνε στο ρυθμό μας Πόσο σ' αγαπώ Csukva a szemem Az éjszaka csakis a mi kettőnké Veled együtt belevetem magam Csukva a szemem A csillagok kettőnk ritmusára dalolásznak Annyira szeretlek Ωωω, σ' ένα όνειρο (x2) Ooo, az álmomban (2x) Όλα τώρα αρχίζουν, τα μάτια κλείνουν Τα φώτα σβήνουν, το τέλειο σκηνικό Μαζί σου είμαι, μου λες μείνε Στην αγκαλιά σου γίνε συναίσθημα τόσο δυνατό Ο χρόνος κάνει στάση, ο δρόμος κάπου βγάζει Όμως θα μείνω εδώ μαζί σου στη γη του παραδείσου Να αγγίζω το κορμί σου Κι ο χορός δε σταματάει Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς Most kezdődik minden, becsukjuk a szemünket Eloltjuk a lámpát, tökéletes a színpadi felállás Veled vagyok, azt mondod, maradjak A karjaidban az érzelmek annyira felerősödnek Megáll az idő, s bár eltérne az utam Én itt maradok veled a paradicsom földjén Hadd érintsem meg a tested Csak ne álljon le a tánc Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz Μάτια κλειστά… Csukva a szemem… Όταν η νύχτα πέφτει κοιτάζω στο καθρέφτη Κάνω μόνο μια σκέψη: να 'μαστε μαζί Μετά από λίγο νιώθω να σ' αγγίζω Τα μάτια μου ανοίγω, ήρθε πάλι το πρωί Ki εσύ δεν είσαι εδώ το χάδι σου ζητώ Θέλω να φύγω θέλω να αποδράσω Θέλω εσένα να θυμάμαι κι όλα τ' αλλά να ξεχάσω Κι ο χορός δε σταματάει Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς Amikor leszáll az éjszaka kinézek az ablakon Csak egy dologra gondolok, hogy együtt legyünk Egy kicsivel később érzem, hogy érintelek Kinyílik a szemem, s megint eljött a reggel De nem vagy itt, várnám, hogy megsimogass Szeretnék elmenni, szeretnék elmenekülni Szeretnék rád emlékezni és minden mást feledni Csak ne álljon le a tánc Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz Μάτια κλειστά… Csukva a szemem…
A múltkor a Μάτια κλειστά-ra azt hittem, hogy ezt a dalt tette ki Maxi, ugyanis állandóan ez megy a rádióban: Katerina Stikoudi: S' ena oneiro Σ' ένα όνειρο / Az álmomban Μάτια κλειστά Κι η νύχτα ανήκει μόνο στους δυο μας Μαζί σου θα χαθώ Μάτια κλειστά Τ' αστέρια τραγουδάνε στο ρυθμό μας Πόσο σ' αγαπώ Csukva a szemem Az éjszaka csakis a mi kettőnké Veled együtt belevetem magam Csukva a szemem A csillagok kettőnk ritmusára dalolásznak Annyira szeretlek Ωωω, σ' ένα όνειρο (x2) Ooo, az álmomban (2x) Όλα τώρα αρχίζουν, τα μάτια κλείνουν Τα φώτα σβήνουν, το τέλειο σκηνικό Μαζί σου είμαι, μου λες μείνε Στην αγκαλιά σου γίνε συναίσθημα τόσο δυνατό Ο χρόνος κάνει στάση, ο δρόμος κάπου βγάζει Όμως θα μείνω εδώ μαζί σου στη γη του παραδείσου Να αγγίζω το κορμί σου Κι ο χορός δε σταματάει Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς Most kezdődik minden, becsukjuk a szemünket Eloltjuk a lámpát, tökéletes a színpadi felállás Veled vagyok, azt mondod, maradjak A karjaidban az érzelmek annyira felerősödnek Megáll az idő, s bár eltérne az utam Én itt maradok veled a paradicsom földjén Hadd érintsem meg a tested Csak ne álljon le a tánc Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz Μάτια κλειστά… Csukva a szemem… Όταν η νύχτα πέφτει κοιτάζω στο καθρέφτη Κάνω μόνο μια σκέψη: να 'μαστε μαζί Μετά από λίγο νιώθω να σ' αγγίζω Τα μάτια μου ανοίγω, ήρθε πάλι το πρωί Ki εσύ δεν είσαι εδώ το χάδι σου ζητώ Θέλω να φύγω θέλω να αποδράσω Θέλω εσένα να θυμάμαι κι όλα τ' αλλά να ξεχάσω Κι ο χορός δε σταματάει Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς Amikor leszáll az éjszaka kinézek az ablakon Csak egy dologra gondolok, hogy együtt legyünk Egy kicsivel később érzem, hogy érintelek Kinyílik a szemem, s megint eljött a reggel De nem vagy itt, várnám, hogy megsimogass Szeretnék elmenni, szeretnék elmenekülni Szeretnék rád emlékezni és minden mást feledni Csak ne álljon le a tánc Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz Μάτια κλειστά… Csukva a szemem…
#219891 hellemaxi 2014-07-06
Giorgos Papadopoulos: Sta Troxaia Tou Hronou Στα τροχαία του χρόνου / Az idő forgatagában... Μια αγάπη που έτσι την λέγαμε Μα ήταν μόνο από μένα που ζούσε Σ’ ένα τοίχο γραμμένη με κόκκινο Μια αγάπη που αγάπη ζητούσε Volt egy érzés, mit úgy hívtunk: szerelem De ma már tudom, csak én tekintettem Istenként Reád A falon még ma is ott van - vörössel írva - ha észreveszem: Egy érzés, mely önmagáért cserébe viszonzást kívánt... Το κεφάλι να κρύβω πιο βαθειά στα σκεπάσματα Τα όνειρα μου μη φύγουν Να μη γίνουν φαντάσματα Fejemet mélyen a párnába fúrva Hogy álmaim ne legyenek a temetett romok múltja Hogy ne kísérthessenek, mikor már nem vagy itt - tudom - újra...!!! Σαν τρελός σ' άδειες νύχτες σε ζήτησα Στη βροχή σ' αγαπάω ψιθύριζα Και στους δρόμους μονάχος μου βγήκα Σαν τρελός σε άδειες νύχτες σε ζήτησα Σ’ ουρανό και Θεό αντιμίλησα Το κορμί σου αγάπη ξεγύμνωσα Πουθενά πουθενά δε σε βρήκα Minden magányos éjjelen Érted sóhajtva - mindhiába 'Szeretlek!' - suttogtam az eső áztatta sivár pusztaságba S az utcák szegleteiben egyedül kószálva Csak Utánad könyörögtem én minden magányos éjjelen, Az égre tekintve hívtalak, de nem vagy itt velem Vajon magával vitt-e az elmúló szerelem? Kerestelek, de - miért? - nem voltál..., semerre sem... Στα τροχαία του χρόνου κατέληξε Μια αγάπη που πήγε χαμένη Τελευταία φορά που σ' αγκάλιασα και το πίστεψα Ότι είμαστε ξένοι Hisz azon a napon, mikor minden véget ért Mikor szerelmünk végleg a semmi tengerébe hullt Ott, az utolsó ölelésben, mely aztán mindvégig kísért értettem meg: egymás számára mi már - mint két idegen - úgy vagyunk...
Giorgos Papadopoulos: Sta Troxaia Tou Hronou Στα τροχαία του χρόνου / Az idő forgatagában... Μια αγάπη που έτσι την λέγαμε Μα ήταν μόνο από μένα που ζούσε Σ’ ένα τοίχο γραμμένη με κόκκινο Μια αγάπη που αγάπη ζητούσε Volt egy érzés, mit úgy hívtunk: szerelem De ma már tudom, csak én tekintettem Istenként Reád A falon még ma is ott van - vörössel írva - ha észreveszem: Egy érzés, mely önmagáért cserébe viszonzást kívánt... Το κεφάλι να κρύβω πιο βαθειά στα σκεπάσματα Τα όνειρα μου μη φύγουν Να μη γίνουν φαντάσματα Fejemet mélyen a párnába fúrva Hogy álmaim ne legyenek a temetett romok múltja Hogy ne kísérthessenek, mikor már nem vagy itt - tudom - újra...!!! Σαν τρελός σ' άδειες νύχτες σε ζήτησα Στη βροχή σ' αγαπάω ψιθύριζα Και στους δρόμους μονάχος μου βγήκα Σαν τρελός σε άδειες νύχτες σε ζήτησα Σ’ ουρανό και Θεό αντιμίλησα Το κορμί σου αγάπη ξεγύμνωσα Πουθενά πουθενά δε σε βρήκα Minden magányos éjjelen Érted sóhajtva - mindhiába 'Szeretlek!' - suttogtam az eső áztatta sivár pusztaságba S az utcák szegleteiben egyedül kószálva Csak Utánad könyörögtem én minden magányos éjjelen, Az égre tekintve hívtalak, de nem vagy itt velem Vajon magával vitt-e az elmúló szerelem? Kerestelek, de - miért? - nem voltál..., semerre sem... Στα τροχαία του χρόνου κατέληξε Μια αγάπη που πήγε χαμένη Τελευταία φορά που σ' αγκάλιασα και το πίστεψα Ότι είμαστε ξένοι Hisz azon a napon, mikor minden véget ért Mikor szerelmünk végleg a semmi tengerébe hullt Ott, az utolsó ölelésben, mely aztán mindvégig kísért értettem meg: egymás számára mi már - mint két idegen - úgy vagyunk...
#219156 Stratos 2014-06-28
Ezt a számot ajánlotta fel nekem a YouTube: Η Νατάσσα Μποφίλιου, ο Θέμης Καραμουρατίδης κι ο Γεράσιμος Ευαγγελάτος, επιστρέφουν στο Principal της Θεσσαλονίκης, ένα χρόνο μετά, για να παρουσιάσουν τις 'Μέρες του Φωτός': ένα νέο, διπλό κύκλο τραγουδιών για το τέλος μιας εποχής και την αρχή μιας καινούργιας. Kedves Stratos, ha nem haragszol neki estem a dal fordításának. Mivel a cím régies alak (εν λευκώ = részes eset), így nem hagyott nyugodni. :) Viszont annyi 'színvakságot' megengedtem magamnak, hogy a sivár fehér színt magyarra szürkeségnek fordítsam. Karesz Stratos: Én is csak nemrég tudtam meg az igazi jelentését...! Ha valaki aláír egy üres fehér lapot - akkor mi is történik? Átengedi magát: - 'Minden feltétel nélkül!' Natasa Bofiliou / Mpofiliou : En Lefko Εν λευκώ / Szürkeségemben / Feltétel nélkül Στίχοι: Γεράσιμος Ευαγγελάτος Μουσική: Θέμης Καραμουρατίδης Szöveg: Gerasimos Evagellatos Zene: Themis Karamouratidis Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου Γιατί τα βράδια κρύβεστε στο γκρίζο; Βλέπω στο άσπρο σας την προβολή μου και το μετά απ' το μετά γνωρίζω Αν είχα θάρρος για να πω το 'έλα' τώρα δε θα 'χα τη φωτιά στο αίμα Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρη η τρέλα Αν είχε σώμα θα 'ταν πάλι ψέμα. Szürke a szerencsém, szürke az életem Esténként miért bújkáltok a szürkületben? A szürkeségetekben önmagamat látom S az állandó halogatást ismerősnek találom Ha lenne bátorságom kimondani, hogy 'gyerünk' Akkor most nem lenne a véremben ez a tűz Ha lenne színe az őrületnek, akkor az szürke lenne Ha pedig teste lenne, akkor az a hazugság lenne Κοίτα τα χέρια πως γυρνούν στον τοίχο σαν να χορεύουνε με τη σιωπή μου κι εγώ που χρόνια γύρευα το στίχο που θα εξηγήσει τη βουβή ζωή μου μεταμφιέζω τη σιωπή σε λέξη και τη χαρίζω σ' όποιον μου εξηγήσει να 'χει το μέλλον μου να επιλέξει ποιο παρελθόν μου θα ξαναγυρίσει... Nézd a kezeket, a falon hogy szaladgálnak Mintha csak a csendességemmel táncolnának És én, aki évekig a szavakat kerestem Amik elmondják, miért néma az életem Most csendességemet szavakba öltöm S aki elmagyarázza, annak átadom Csak válassza ki a jövőmet Mi az, mi múltamból visszajöhet Τίποτα σημαντικό. Ζω μονάχα εν λευκώ... Semmi jelentős nem történik velem Magányosan élek a szürkeségemben Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου καλά τα λεν οι έγχρωμοί μου φίλοι το πρόβλημά μου η υπερβολή μου κι ό,τι αργεί απάντηση να στείλει Αν είχε το θάρρος να φανεί ο λόγος τώρα δε θα 'τανε φωτιά στο αίμα Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρο ο φόβος Αν είχε σώμα θα 'ταν σαν κι εμένα. Szürke a szerencsém, szürke az életem Jól mondják a színes barátaim nekem Az a bajom, hogy mindent eltúlzok S hogy túl későn jönnek a válaszok Ha lenne bátorsága megmutatni magát a szónak Akkor most nem kelenne, hogy véremben forrjak Ha lenne színe a félelemnek, akkor az szürke lenne Ha teste lenne, akkor az enyémhez hasonló lenne Αν σ' αγαπούν να μάθουν να το λένε κι αν δε στο πουν να μάθεις να το κλέβεις κι αν θες να δεις τ' αληθινά να καίνε πρέπει στο ύψος της φωτιάς ν' ανέβεις. Ha szeretnek téged, meg kell tanulniuk kimondani S ha nem mondják ki, meg kell tanulnod azt ellopni És ha látni akarod az igaz dolgokat égni Fel kell ám a tűznek tetejébe mászni Και σε λυπούνται που δεν το 'χεις νιώσει κι εσύ λυπάσαι που το ξέρεις πρώτος και που κανείς δεν είχε λάβει γνώση πως η σιωπή σου ήταν χρόνια κρότος. És sajnálnak téged, aki soha sem érezted S te sajnálod őket, hogy elsőként tudod S hogy eddig senki meg... |-> Tovább
Ezt a számot ajánlotta fel nekem a YouTube: Η Νατάσσα Μποφίλιου, ο Θέμης Καραμουρατίδης κι ο Γεράσιμος Ευαγγελάτος, επιστρέφουν στο Principal της Θεσσαλονίκης, ένα χρόνο μετά, για να παρουσιάσουν τις 'Μέρες του Φωτός': ένα νέο, διπλό κύκλο τραγουδιών για το τέλος μιας εποχής και την αρχή μιας καινούργιας. Kedves Stratos, ha nem haragszol neki estem a dal fordításának. Mivel a cím régies alak (εν λευκώ = részes eset), így nem hagyott nyugodni. :) Viszont annyi 'színvakságot' megengedtem magamnak, hogy a sivár fehér színt magyarra szürkeségnek fordítsam. Karesz Stratos: Én is csak nemrég tudtam meg az igazi jelentését...! Ha valaki aláír egy üres fehér lapot - akkor mi is történik? Átengedi magát: - 'Minden feltétel nélkül!' Natasa Bofiliou / Mpofiliou : En Lefko Εν λευκώ / Szürkeségemben / Feltétel nélkül Στίχοι: Γεράσιμος Ευαγγελάτος Μουσική: Θέμης Καραμουρατίδης Szöveg: Gerasimos Evagellatos Zene: Themis Karamouratidis Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου Γιατί τα βράδια κρύβεστε στο γκρίζο; Βλέπω στο άσπρο σας την προβολή μου και το μετά απ' το μετά γνωρίζω Αν είχα θάρρος για να πω το 'έλα' τώρα δε θα 'χα τη φωτιά στο αίμα Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρη η τρέλα Αν είχε σώμα θα 'ταν πάλι ψέμα. Szürke a szerencsém, szürke az életem Esténként miért bújkáltok a szürkületben? A szürkeségetekben önmagamat látom S az állandó halogatást ismerősnek találom Ha lenne bátorságom kimondani, hogy 'gyerünk' Akkor most nem lenne a véremben ez a tűz Ha lenne színe az őrületnek, akkor az szürke lenne Ha pedig teste lenne, akkor az a hazugság lenne Κοίτα τα χέρια πως γυρνούν στον τοίχο σαν να χορεύουνε με τη σιωπή μου κι εγώ που χρόνια γύρευα το στίχο που θα εξηγήσει τη βουβή ζωή μου μεταμφιέζω τη σιωπή σε λέξη και τη χαρίζω σ' όποιον μου εξηγήσει να 'χει το μέλλον μου να επιλέξει ποιο παρελθόν μου θα ξαναγυρίσει... Nézd a kezeket, a falon hogy szaladgálnak Mintha csak a csendességemmel táncolnának És én, aki évekig a szavakat kerestem Amik elmondják, miért néma az életem Most csendességemet szavakba öltöm S aki elmagyarázza, annak átadom Csak válassza ki a jövőmet Mi az, mi múltamból visszajöhet Τίποτα σημαντικό. Ζω μονάχα εν λευκώ... Semmi jelentős nem történik velem Magányosan élek a szürkeségemben Λευκή μου τύχη και λευκή ζωή μου καλά τα λεν οι έγχρωμοί μου φίλοι το πρόβλημά μου η υπερβολή μου κι ό,τι αργεί απάντηση να στείλει Αν είχε το θάρρος να φανεί ο λόγος τώρα δε θα 'τανε φωτιά στο αίμα Αν είχε χρώμα θα 'ταν άσπρο ο φόβος Αν είχε σώμα θα 'ταν σαν κι εμένα. Szürke a szerencsém, szürke az életem Jól mondják a színes barátaim nekem Az a bajom, hogy mindent eltúlzok S hogy túl későn jönnek a válaszok Ha lenne bátorsága megmutatni magát a szónak Akkor most nem kelenne, hogy véremben forrjak Ha lenne színe a félelemnek, akkor az szürke lenne Ha teste lenne, akkor az enyémhez hasonló lenne Αν σ' αγαπούν να μάθουν να το λένε κι αν δε στο πουν να μάθεις να το κλέβεις κι αν θες να δεις τ' αληθινά να καίνε πρέπει στο ύψος της φωτιάς ν' ανέβεις. Ha szeretnek téged, meg kell tanulniuk kimondani S ha nem mondják ki, meg kell tanulnod azt ellopni És ha látni akarod az igaz dolgokat égni Fel kell ám a tűznek tetejébe mászni Και σε λυπούνται που δεν το 'χεις νιώσει κι εσύ λυπάσαι που το ξέρεις πρώτος και που κανείς δεν είχε λάβει γνώση πως η σιωπή σου ήταν χρόνια κρότος. És sajnálnak téged, aki soha sem érezted S te sajnálod őket, hogy elsőként tudod S hogy eddig senki meg... |-> Tovább
#218619 hellemaxi 2014-06-23
Maria Iakovou: Apogoitevmeni Απογοητευμένη / Csalódott vagyok... Σταμάτα δε θέλω λέξη Στα δυο κι οποίος αντέξει Χωρίζω δε συνεχίζω Θέλω πια αυτό που αξίζω Απόψε όλα τελιώνουν Θυμώνω πόρτες κλειδώνουν Στο μέλλον αν σε θυμάμαι Ξανά συζητάμε Állj! Többé nem akarok hallani egy szót sem, Hogy ki kihez tartozik, s hogy eztán két út vezet Vége van! Nem folytatom, menj most el, Kedvesem, Mostantól csak azt fogadom el, amit megérdemelhetek Ma éjjel minden téveg ér, Dühömben minden ajtót bezárok Előtted, S majd ha a jövőben újra Rád emlékeznék, Majd akkor beszéljük ezt az egészet meg! Υπήρξα μαζί σου πολύ ερωτευμένη Μα τώρα μονάχα απογοητευμένη δικό σου παιχνίδι δεν πρόκειται να γίνω Υπήρξα μαζί σου μα πίσω μου σ’ αφήνω Mert szerettelek nagyon, De most már csak csak csalódottságot érzek Semmi szükség arra, hogy csak a játékoddá legyek, Bár eddig Melletted álltam, most mégis - hogy eltűnj - nyugodtan! Hagyom... Σταμάτα να επιμένεις Το θαύμα μην περιμένεις Τις πήρα τις αποφάσεις Δεν μπορείς να τις αλλάξεις Απόψε για την καρδιά μου Ανήκεις στα τραύματα μου Τρεις λέξεις ήσουν για μένα Ψέμα ψέμα ψέμα Menj, és ne akarj többé itt maradni, Ne várj a csodákra, hisz soha sem jönnek el Már végleges a döntés, s esélyed sincsen Azokat radikálisan megváltoztatni... Szívemhez Te, ma éjjeltől már, Csupán mint egy gyógyulatlan sérülés tartozol, Hisz nem voltál más, mint három rövidke szó: Hazugság! Hazugság! Hazugság! Κάποτε σε δέχτηκα Κάποτε πιστεύτηκα Πως εσύ θα μου δίνες Όσα ονειρεύτηκα Μα όλα αυτά ήταν κάποτε Σήμερα είσαι τίποτα Τίποτα που να μου αξίζει πια Mert, bár egyszer még elfogadtalak S egyetlen egyszer hittem benne Hogy Te majd mindent megadhatsz Amit megálmodtam Neked, Veled De mindez csak egyszer történhetett Mától kezdve már semmi sem vagy Legalábbis olyan, amit megérdemelhetek...
Maria Iakovou: Apogoitevmeni Απογοητευμένη / Csalódott vagyok... Σταμάτα δε θέλω λέξη Στα δυο κι οποίος αντέξει Χωρίζω δε συνεχίζω Θέλω πια αυτό που αξίζω Απόψε όλα τελιώνουν Θυμώνω πόρτες κλειδώνουν Στο μέλλον αν σε θυμάμαι Ξανά συζητάμε Állj! Többé nem akarok hallani egy szót sem, Hogy ki kihez tartozik, s hogy eztán két út vezet Vége van! Nem folytatom, menj most el, Kedvesem, Mostantól csak azt fogadom el, amit megérdemelhetek Ma éjjel minden téveg ér, Dühömben minden ajtót bezárok Előtted, S majd ha a jövőben újra Rád emlékeznék, Majd akkor beszéljük ezt az egészet meg! Υπήρξα μαζί σου πολύ ερωτευμένη Μα τώρα μονάχα απογοητευμένη δικό σου παιχνίδι δεν πρόκειται να γίνω Υπήρξα μαζί σου μα πίσω μου σ’ αφήνω Mert szerettelek nagyon, De most már csak csak csalódottságot érzek Semmi szükség arra, hogy csak a játékoddá legyek, Bár eddig Melletted álltam, most mégis - hogy eltűnj - nyugodtan! Hagyom... Σταμάτα να επιμένεις Το θαύμα μην περιμένεις Τις πήρα τις αποφάσεις Δεν μπορείς να τις αλλάξεις Απόψε για την καρδιά μου Ανήκεις στα τραύματα μου Τρεις λέξεις ήσουν για μένα Ψέμα ψέμα ψέμα Menj, és ne akarj többé itt maradni, Ne várj a csodákra, hisz soha sem jönnek el Már végleges a döntés, s esélyed sincsen Azokat radikálisan megváltoztatni... Szívemhez Te, ma éjjeltől már, Csupán mint egy gyógyulatlan sérülés tartozol, Hisz nem voltál más, mint három rövidke szó: Hazugság! Hazugság! Hazugság! Κάποτε σε δέχτηκα Κάποτε πιστεύτηκα Πως εσύ θα μου δίνες Όσα ονειρεύτηκα Μα όλα αυτά ήταν κάποτε Σήμερα είσαι τίποτα Τίποτα που να μου αξίζει πια Mert, bár egyszer még elfogadtalak S egyetlen egyszer hittem benne Hogy Te majd mindent megadhatsz Amit megálmodtam Neked, Veled De mindez csak egyszer történhetett Mától kezdve már semmi sem vagy Legalábbis olyan, amit megérdemelhetek...



Villa Oasis - Nea Potidea - Halkidiki
Privát homokos strand, csodálatos kilátás, mindössze 100 m-re a tengertől.
..:: Halkidiki, Kassandra, Nea Potidea ::..