KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#217337 hellemaxi 2014-06-05
Konstantinos Galanos: Ta Dika Mou Tragoudia Tα δικά μου τραγούδια / Az én dalaimat... ΚΩΝΣΤΑΝΤΙΝΟΣ ΓΑΛΑΝΟΣ Μουσική: Γιώργος Αλκαίος Στίχοι: Γιώργος Αλκαίος, Ναταλία Γερμανού Θα γελάς και θα κλαις Δεν θα ξέρεις τι σου συμβαίνει Θα μιλάς με σιωπές Τ άρωμά μου πάνω σου θα μένει Nevetni fogsz, majd sírni ezután Nem is tudod, mi történik Véled tán A némasághoz szólsz, de nem jön rá felelet Az illatom örökre ott marad majd Veled. Tα δικά μου τραγούδια θ' ακούς Και θα σκέφτεσαι άλλους καιρούς Και θα κλαις και θα θυμάσαι Τι θα γίνω μη φοβάσαι Τα δικά μου τραγούδια ν' ακούς A dalaimat hallgatva, miket Neked énekeltem S a régi időkre gondolva telnek majd napjaid Sokat fogsz még sírni, ha reám emlékezel De ne félj attól, hogy az leszek majd, ami Csak hallgasd a dalokat, melyeket egykoron Neked énekeltem el! Θα πονάς κι ας μην φταις Δεν θα ξέρεις τι σε περιμένει Θα μετράς ενοχές Για μια αγάπη που είναι πια χαμένη Szenvedni fogsz még akkor is, ha nem a Te hibád lesz Mert nem tudod, mi vár Reád, másnap hogyan szeress Magadra veszed az összes bűnöket, melyeket el sem követtél A múlt szerelmeiből, melyek épp most vesztek el - örökké! Kάτι απογεύματα θλιμμένα Πάντα θα θυμίζουνε εμένα Κάτι απογεύματα με κρύο Πάντα θα θυμίζουν ένα αντίο Néhány bánatos este Ez marad hát belőlem Veled S a hideg éjszakákon, biztonságot keresve Örökké emlékezni fogsz a 'Viszlát!'-ra, melyet egykoron szintén én mondottam Neked...
Konstantinos Galanos: Ta Dika Mou Tragoudia Tα δικά μου τραγούδια / Az én dalaimat... ΚΩΝΣΤΑΝΤΙΝΟΣ ΓΑΛΑΝΟΣ Μουσική: Γιώργος Αλκαίος Στίχοι: Γιώργος Αλκαίος, Ναταλία Γερμανού Θα γελάς και θα κλαις Δεν θα ξέρεις τι σου συμβαίνει Θα μιλάς με σιωπές Τ άρωμά μου πάνω σου θα μένει Nevetni fogsz, majd sírni ezután Nem is tudod, mi történik Véled tán A némasághoz szólsz, de nem jön rá felelet Az illatom örökre ott marad majd Veled. Tα δικά μου τραγούδια θ' ακούς Και θα σκέφτεσαι άλλους καιρούς Και θα κλαις και θα θυμάσαι Τι θα γίνω μη φοβάσαι Τα δικά μου τραγούδια ν' ακούς A dalaimat hallgatva, miket Neked énekeltem S a régi időkre gondolva telnek majd napjaid Sokat fogsz még sírni, ha reám emlékezel De ne félj attól, hogy az leszek majd, ami Csak hallgasd a dalokat, melyeket egykoron Neked énekeltem el! Θα πονάς κι ας μην φταις Δεν θα ξέρεις τι σε περιμένει Θα μετράς ενοχές Για μια αγάπη που είναι πια χαμένη Szenvedni fogsz még akkor is, ha nem a Te hibád lesz Mert nem tudod, mi vár Reád, másnap hogyan szeress Magadra veszed az összes bűnöket, melyeket el sem követtél A múlt szerelmeiből, melyek épp most vesztek el - örökké! Kάτι απογεύματα θλιμμένα Πάντα θα θυμίζουνε εμένα Κάτι απογεύματα με κρύο Πάντα θα θυμίζουν ένα αντίο Néhány bánatos este Ez marad hát belőlem Veled S a hideg éjszakákon, biztonságot keresve Örökké emlékezni fogsz a 'Viszlát!'-ra, melyet egykoron szintén én mondottam Neked...
#217106 hellemaxi 2014-06-01
Paola: Na M'afiseis Isihi Thelo Να μ' αφήσεις ήσυχη θέλω / Azt akarom, hagyj magamra! Δε θέλω να επιστρέψεις κι άλλες χαρές να μου κλέψεις πλήρωσα τα σφάλματά σου όμως έμαθα Nem akarom, hogy hozzám mégegyszer visszatérj S hogy eztán is tőlem szerezz boldog pillanatokat Csúnyán megfizettem már egyszer mindenért, De látod, tanultam belőle... Sokat! Ξέχασε το όνομά μου σβήσε τα τηλέφωνά μου δε θέλω άλλες συγνώμες κι άλλα ψέμματα Felejts el engemet, Töröld ki a számomat, Ne kérd hát többé az elnézésemet, Nem veszem be többé a hazugságodat! Να μ' αφήσεις ήσυχη θέλω κι αν υπάρχεις πια να μην ξέρω ξέχνα με ζω για μένανε Να μ' αφήσεις γιατί κοντά σου τη ζωή μου μες στη φωτιά σου έλιωσες όμως τέλειωσες Azt akarom tehát, hogy hagyj egyedül végre, S ha mégis túlélnéd, ami történt, nem kívánok tudni Rólad eztán soha sem Felejts el, eztán hagyd, hogy csak önmagamért éljek! Hagyj magamra, mert Temelletted Ugyan tűzbe tettem volna Érted mindenem, De ennyi volt..., egymáshoz többé semmi közünk..., de tényleg! Δε θέλω άλλο να κλάψω ούτε εσένα να αλλάξω ζήσε με τις ενοχές σου και τα λάθη σου Többé nem akarok könnyeket hullatni Sem Tégedet megváltoztatni Élj hát a bűneiddel tovább, Tán lesz majd, ki minden hibádért megbocsát. Πέρασα δύσκολα βράδια απ' την καρδιά σου την άδεια είναι πληγή που δεν κλείνει η αγάπη σου Mert bizony keresztül mentem én sok nehéz éjjelen Melyeket szereteted hiánya okozott énnekem Szerelmed nem volt más, tudd meg végre hát, Csupán egy olcsó, kegyetlen hazugság.
Paola: Na M'afiseis Isihi Thelo Να μ' αφήσεις ήσυχη θέλω / Azt akarom, hagyj magamra! Δε θέλω να επιστρέψεις κι άλλες χαρές να μου κλέψεις πλήρωσα τα σφάλματά σου όμως έμαθα Nem akarom, hogy hozzám mégegyszer visszatérj S hogy eztán is tőlem szerezz boldog pillanatokat Csúnyán megfizettem már egyszer mindenért, De látod, tanultam belőle... Sokat! Ξέχασε το όνομά μου σβήσε τα τηλέφωνά μου δε θέλω άλλες συγνώμες κι άλλα ψέμματα Felejts el engemet, Töröld ki a számomat, Ne kérd hát többé az elnézésemet, Nem veszem be többé a hazugságodat! Να μ' αφήσεις ήσυχη θέλω κι αν υπάρχεις πια να μην ξέρω ξέχνα με ζω για μένανε Να μ' αφήσεις γιατί κοντά σου τη ζωή μου μες στη φωτιά σου έλιωσες όμως τέλειωσες Azt akarom tehát, hogy hagyj egyedül végre, S ha mégis túlélnéd, ami történt, nem kívánok tudni Rólad eztán soha sem Felejts el, eztán hagyd, hogy csak önmagamért éljek! Hagyj magamra, mert Temelletted Ugyan tűzbe tettem volna Érted mindenem, De ennyi volt..., egymáshoz többé semmi közünk..., de tényleg! Δε θέλω άλλο να κλάψω ούτε εσένα να αλλάξω ζήσε με τις ενοχές σου και τα λάθη σου Többé nem akarok könnyeket hullatni Sem Tégedet megváltoztatni Élj hát a bűneiddel tovább, Tán lesz majd, ki minden hibádért megbocsát. Πέρασα δύσκολα βράδια απ' την καρδιά σου την άδεια είναι πληγή που δεν κλείνει η αγάπη σου Mert bizony keresztül mentem én sok nehéz éjjelen Melyeket szereteted hiánya okozott énnekem Szerelmed nem volt más, tudd meg végre hát, Csupán egy olcsó, kegyetlen hazugság.
#216617 hellemaxi 2014-05-22
Melina Aslanidou: Ellada eparhia Ελλάδα-επαρχία / Görögország, a vidék... Άδεια θρανία, στην επαρχία που σε ματώνει Η ιστορία, ένα κοντάρι σ' ένα μπαλκόνι Σκούρες οθόνες στα καφενεία με τις ειδήσεις Θέλεις να τρέξεις, θέλεις να παίξεις, να αγαπήσεις Megüresedett, kopott asztalok, de mégis ez az a vidék, miért véredet adnád Mint balkonpillér, a múlt színei, mik még egyben tartják A kávéházak képernyőin csak a nyomasztó, sötét hírek Futnál, lennél újra gyermek, vagy csak visszaidéznél egy mámor-ittas, rég elveszett, szerelmes emléket... Ένα ραδιόφωνο στο μαξιλάρι, ξυπνάει το σώμα Ο Μητροπάνος με τις «κουρτίνες» σε κάνει λιώμα Πέντε χαράματα δε λέει να φύγει απ' το μυαλό σου Κλείνεις τα μάτια, είσαι επιτέλους ο εαυτός σου A párnád alá rejtett rádióban szóló muzsika újra ébreszt, Mitropanos hangja még mindig könnyhullásra késztet A reggel, az öt óra hiába, ha nem tudod elűzni az álmot Szemeid bezárva döbbensz rá: végül mégis egymagad lettél..., Őt már mindhiába várod... Κραυγές απ' το σκυλάδικο Η νύχτα ένα τρελάδικο Ουρλιάζουν τα ηχεία Μέσα στο πανδαιμόνιο Σε κυνηγάει τ' όνειρο Ελλάδα-επαρχία A Bouzouki hangja ismét csak Téged hív, Utánad kiált Erre még mindig a megszokott őrület jellemez minden éjszakát A hangszórókból szálló dalok mindent felkavarnak A tömeg részévé válsz, hiába nem akartad Itt az álmok mind csak Tégedet kergetnek, Görögország! Bár tudnád, mennyire szeretlek... Μια εφηβεία, στην επαρχία, τσαλακωμένη Και μια παιδεία, που σου κουνιέται βαριεστημένη Ανοίγεις μπύρες, στο πανηγύρι που δε σου πάει Τα ξαναρίχνεις στην παντρεμένη, που σου τη σπάει Bár nem volt gyermekkorunk, mégis itt nőttünk fel A sokszor unalomig hallott szavaktól már elegünk volt teljesen A partykon, hová meg sem hívtak, mégis iszol, hogy feledd A nőt, ki azóta már férjhez is ment, hogy így törjön össze Tégedet... Μπαίνεις στο Ίντερνετ, για να ξεφύγεις, να ταξιδέψεις Θέλεις το σώμα σου και την ψυχή σου, να τα ξοδέψεις Κι ένα κανάλι να χαριεντίζεται μ' ένα Νομάρχη Πόσο κοντά μου νιώθω την «Πρέβεζα» του Καρυωτάκη Ám fordult a kocka, a világháló megjelent, már menekülhetsz, utazhatsz, vagy csinálhatod, amit szeretsz De Te mégis - mint eddig - reá pazarlod tested és lelkedet Ám a kép ismét vált - a műsorvezető játékosan kacsint, S én már-már túl közel érzem magamhoz a 'Preveza'-t és 'Kariotakis'-t...
Melina Aslanidou: Ellada eparhia Ελλάδα-επαρχία / Görögország, a vidék... Άδεια θρανία, στην επαρχία που σε ματώνει Η ιστορία, ένα κοντάρι σ' ένα μπαλκόνι Σκούρες οθόνες στα καφενεία με τις ειδήσεις Θέλεις να τρέξεις, θέλεις να παίξεις, να αγαπήσεις Megüresedett, kopott asztalok, de mégis ez az a vidék, miért véredet adnád Mint balkonpillér, a múlt színei, mik még egyben tartják A kávéházak képernyőin csak a nyomasztó, sötét hírek Futnál, lennél újra gyermek, vagy csak visszaidéznél egy mámor-ittas, rég elveszett, szerelmes emléket... Ένα ραδιόφωνο στο μαξιλάρι, ξυπνάει το σώμα Ο Μητροπάνος με τις «κουρτίνες» σε κάνει λιώμα Πέντε χαράματα δε λέει να φύγει απ' το μυαλό σου Κλείνεις τα μάτια, είσαι επιτέλους ο εαυτός σου A párnád alá rejtett rádióban szóló muzsika újra ébreszt, Mitropanos hangja még mindig könnyhullásra késztet A reggel, az öt óra hiába, ha nem tudod elűzni az álmot Szemeid bezárva döbbensz rá: végül mégis egymagad lettél..., Őt már mindhiába várod... Κραυγές απ' το σκυλάδικο Η νύχτα ένα τρελάδικο Ουρλιάζουν τα ηχεία Μέσα στο πανδαιμόνιο Σε κυνηγάει τ' όνειρο Ελλάδα-επαρχία A Bouzouki hangja ismét csak Téged hív, Utánad kiált Erre még mindig a megszokott őrület jellemez minden éjszakát A hangszórókból szálló dalok mindent felkavarnak A tömeg részévé válsz, hiába nem akartad Itt az álmok mind csak Tégedet kergetnek, Görögország! Bár tudnád, mennyire szeretlek... Μια εφηβεία, στην επαρχία, τσαλακωμένη Και μια παιδεία, που σου κουνιέται βαριεστημένη Ανοίγεις μπύρες, στο πανηγύρι που δε σου πάει Τα ξαναρίχνεις στην παντρεμένη, που σου τη σπάει Bár nem volt gyermekkorunk, mégis itt nőttünk fel A sokszor unalomig hallott szavaktól már elegünk volt teljesen A partykon, hová meg sem hívtak, mégis iszol, hogy feledd A nőt, ki azóta már férjhez is ment, hogy így törjön össze Tégedet... Μπαίνεις στο Ίντερνετ, για να ξεφύγεις, να ταξιδέψεις Θέλεις το σώμα σου και την ψυχή σου, να τα ξοδέψεις Κι ένα κανάλι να χαριεντίζεται μ' ένα Νομάρχη Πόσο κοντά μου νιώθω την «Πρέβεζα» του Καρυωτάκη Ám fordult a kocka, a világháló megjelent, már menekülhetsz, utazhatsz, vagy csinálhatod, amit szeretsz De Te mégis - mint eddig - reá pazarlod tested és lelkedet Ám a kép ismét vált - a műsorvezető játékosan kacsint, S én már-már túl közel érzem magamhoz a 'Preveza'-t és 'Kariotakis'-t...
#216407 Stratos 2014-05-18
:!: Tartalomjegyzék: 200. oldalig: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Vasilis Lekkas: I mikri horeftria / La piccola ballerina - 2004 Η μικρή χορεύτρια / A kis balerina Στίχοι: Νίκος Καββαδίας Μουσική: Χάρης Παπαδόπουλος 1. Βασίλης Λέκκας Εχθές στο τσίρκο εχόρεψε κάποια μικρή χορεύτρια, ωραία, μες στην τζεργκέρζικη, πολεμική στολή της, κι όλοι με λάγνα, λαμπερά την εκοιτούσαν μάτια, κι όλοι με κρύφια επιθυμιά ποθούσαν το φιλί της. Tegnap a cirkuszban egy kis balerina táncolt szépen a kacér és harcias, igen provokatív öltözékében, és mind kéjsóváran nézték, csillogó szemmel, bambán, és mindenki titkolt vággyal szomjazott a csókja után. Χορεύοντας τραγούδαγε κάποιο γλυκό τραγούδι, σε ξένη γλώσσα, που έλεγε για μακρινές πατρίδες, για δέντρα, για ψηλά βουνά, για βρύσες κρουσταλλένιες, και για Αμαζόνων πόλεμους, για θρύλους, για ηρωίδες. Miközben táncolt, egy édes éneket dalolt, idegen nyelven, ami távoli országokról, s hazáról szólt, fákról, magas hegyekről, kristálytiszta vizű forrásokról, és Amazon háborúkról, legendákról, hős asszonyokról. Και χόρευε με ρυθμικές κι ανάλαφρες κινήσεις, σαν το λουλούδι ετάνιζε τη λυγερή της μέση, ορθώνοντας τα δάχτυλα, ύψωνε το κορμί της, κι ύστερα πάλι ελύγιζε, σαν να ’θελε να πέσει. És úgy táncolt, ritmikus mozgással, könnyeden mint virágszál, úgy ingatta hajlékony derekát, kecsesen aztán lábujjhegyre állva, nyújtotta testét magasra, s megint összehúzta magát, mintha elesni akarna. Και το τραγούδι ετέλειωσε, κι έπαψε τον χορό της, όμως κανείς δεν τόλμησε τα χέρια να χτυπήσει, όλοι άφωνοι κοιτάζανε τα κόκκινά της χείλη, όπου θριάμβου πρόσκαιρου χαμόγελο είχε ανθίσει. És a dalnak vége lett, s a táncát abbahagyta, de senki sem merte összeütni két kezét a tapsra, Mindenki néma döbbenettel vörös ajkait bámulta, hol diadalmas, múló virágot bontott a mosolya. Μα τη στιγμή που αλάλαξαν απ’ τη συγκίνησή τους, σαν όλους κάποια μυστική φωνή να τους οδηγεί, η όμορφη χορεύτρια, με τα βαμμένα χείλη, κάνοντας μιαν απότομη στροφή είχε πια φύγει. De amikor az ujjongás kitört belőlük meghatódottan, mintha mindenkit valami titokzatos hang vezetne elragadtatottan, a gyönyörű balerina, a festett ajkaival, rúzsosan hirtelen pördült egyet, s aztán el is tűnt: nyomban! ---------------------------------- La piccola ballerina Lyrics: Nikos Kavvadias Musica: Charis Papadopoulos Prima esecuzione: Vasilis Lekkas Ieri al circo ha danzato una piccola ballerina bella, nel suo costume civettuolo e provocante, e tutti la guardavano con occhi cupidi e luccicanti e tutti in cuor loro desideravano di averne il bacio. Cantava danzando una canzone dolce in una lingua straniera, che diceva di patrie lontane, di alberi, di alte montagne, di sorgenti cristalline, e di guerre di Amazzoni, di saghe e di eroine. E danzava con movenze ritmiche e leggere come un fiore oscillava la sua flessuosa vita, distendendo le dita, sollevava il suo corpo per tornare a piegarlo, come volesse cadere. E finì la canzone e cessò la danza, ma nessuno ebbe ardire di battere le mani, tutti muti guardavano le sue labbra rosse, dove un sorriso di trionfo fugace era fiorito. Ma nell'istante in cui eruppero in grida d'emozione, quasi li guidasse tutti una voce misteriosa, la bella danzatrice dalle labbra pitturate, ruotando all'improvviso se ne era ormai fuggita.
:!: Tartalomjegyzék: 200. oldalig: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Vasilis Lekkas: I mikri horeftria / La piccola ballerina - 2004 Η μικρή χορεύτρια / A kis balerina Στίχοι: Νίκος Καββαδίας Μουσική: Χάρης Παπαδόπουλος 1. Βασίλης Λέκκας Εχθές στο τσίρκο εχόρεψε κάποια μικρή χορεύτρια, ωραία, μες στην τζεργκέρζικη, πολεμική στολή της, κι όλοι με λάγνα, λαμπερά την εκοιτούσαν μάτια, κι όλοι με κρύφια επιθυμιά ποθούσαν το φιλί της. Tegnap a cirkuszban egy kis balerina táncolt szépen a kacér és harcias, igen provokatív öltözékében, és mind kéjsóváran nézték, csillogó szemmel, bambán, és mindenki titkolt vággyal szomjazott a csókja után. Χορεύοντας τραγούδαγε κάποιο γλυκό τραγούδι, σε ξένη γλώσσα, που έλεγε για μακρινές πατρίδες, για δέντρα, για ψηλά βουνά, για βρύσες κρουσταλλένιες, και για Αμαζόνων πόλεμους, για θρύλους, για ηρωίδες. Miközben táncolt, egy édes éneket dalolt, idegen nyelven, ami távoli országokról, s hazáról szólt, fákról, magas hegyekről, kristálytiszta vizű forrásokról, és Amazon háborúkról, legendákról, hős asszonyokról. Και χόρευε με ρυθμικές κι ανάλαφρες κινήσεις, σαν το λουλούδι ετάνιζε τη λυγερή της μέση, ορθώνοντας τα δάχτυλα, ύψωνε το κορμί της, κι ύστερα πάλι ελύγιζε, σαν να ’θελε να πέσει. És úgy táncolt, ritmikus mozgással, könnyeden mint virágszál, úgy ingatta hajlékony derekát, kecsesen aztán lábujjhegyre állva, nyújtotta testét magasra, s megint összehúzta magát, mintha elesni akarna. Και το τραγούδι ετέλειωσε, κι έπαψε τον χορό της, όμως κανείς δεν τόλμησε τα χέρια να χτυπήσει, όλοι άφωνοι κοιτάζανε τα κόκκινά της χείλη, όπου θριάμβου πρόσκαιρου χαμόγελο είχε ανθίσει. És a dalnak vége lett, s a táncát abbahagyta, de senki sem merte összeütni két kezét a tapsra, Mindenki néma döbbenettel vörös ajkait bámulta, hol diadalmas, múló virágot bontott a mosolya. Μα τη στιγμή που αλάλαξαν απ’ τη συγκίνησή τους, σαν όλους κάποια μυστική φωνή να τους οδηγεί, η όμορφη χορεύτρια, με τα βαμμένα χείλη, κάνοντας μιαν απότομη στροφή είχε πια φύγει. De amikor az ujjongás kitört belőlük meghatódottan, mintha mindenkit valami titokzatos hang vezetne elragadtatottan, a gyönyörű balerina, a festett ajkaival, rúzsosan hirtelen pördült egyet, s aztán el is tűnt: nyomban! ---------------------------------- La piccola ballerina Lyrics: Nikos Kavvadias Musica: Charis Papadopoulos Prima esecuzione: Vasilis Lekkas Ieri al circo ha danzato una piccola ballerina bella, nel suo costume civettuolo e provocante, e tutti la guardavano con occhi cupidi e luccicanti e tutti in cuor loro desideravano di averne il bacio. Cantava danzando una canzone dolce in una lingua straniera, che diceva di patrie lontane, di alberi, di alte montagne, di sorgenti cristalline, e di guerre di Amazzoni, di saghe e di eroine. E danzava con movenze ritmiche e leggere come un fiore oscillava la sua flessuosa vita, distendendo le dita, sollevava il suo corpo per tornare a piegarlo, come volesse cadere. E finì la canzone e cessò la danza, ma nessuno ebbe ardire di battere le mani, tutti muti guardavano le sue labbra rosse, dove un sorriso di trionfo fugace era fiorito. Ma nell'istante in cui eruppero in grida d'emozione, quasi li guidasse tutti una voce misteriosa, la bella danzatrice dalle labbra pitturate, ruotando all'improvviso se ne era ormai fuggita.
#216405 Stratos 2014-05-18
Savina Giannatou: Mono / 'Μόνο' Μόνο / Csupán (Νηπενθή, 1921) Σαβίνα Γιαννάτου: 'Μόνο' 'Λένα Πλάτωνος: Καρυωτάκης - 13 Τραγούδια με τη Σαβίνα Γιαννάτου' (1982) Σύνθεση: Λένα Πλάτωνος Ποίηση / Költő: Κώστας Καρυωτάκης Αχ, όλα έπρεπε να 'ρθουν καθώς ήρθαν! Οι ελπίδες και τα ρόδα να μαδήσουν. Βαρκούλες να μου φύγουνε τα χρόνια, να φύγουνε, να σβήσουν. Óh, mindennek el kellett volna jönnie, és el is jöttek! Hogy a remények és a kerekek megtépázódjanak. Csónakok vigyék el az éveimet, Hogy menjenek el, tűnjenek el! 'Ετσι, όπως εχωρίζαμε τα βράδια, για πάντα να χαθούνε τόσοι φίλοι. Τον τόπο που μεγάλωνα παιδάκι ν' αφήσω κάποιο δείλι. Így, ahogy megkülönböztettük az estéket, Hogy örökre elvesszen megannyi barát. A helyen, ahol gyerekként felnőttem s ott hagyjak, némi gyávaságot. Τα ωραία κι απλά κορίτσια - ω, αγαπούλες! - η ζωή να μου τα πάρει, χορού γύρος. Ακόμη ο πόνος, άλλοτε που ευώδα, να με βαραίνει στείρος. A szép és egyszerű lányok - Óh, édeseim! - Az élet vegye el tőlem, egy fordulóra. Még a fájdalom, ami néha illatos, Hogy nekem megnehezítse meddőséget. Όλα έπρεπε να γίνουν. Μόνο η νύχτα δεν έπρεπε γλυκιά έτσι τώρα να 'ναι, να παίζουνε τ' αστέρια εκεί σαν μάτια και σα να μου γελάνε. Mindennek meg kellett történnie. Csak az éjszakának nem szabadna annyira édesnek lennie most, hogy a csillagok ott úgy játsszanak, mint a szemek, amik mintha reám nevetnének.
Savina Giannatou: Mono / 'Μόνο' Μόνο / Csupán (Νηπενθή, 1921) Σαβίνα Γιαννάτου: 'Μόνο' 'Λένα Πλάτωνος: Καρυωτάκης - 13 Τραγούδια με τη Σαβίνα Γιαννάτου' (1982) Σύνθεση: Λένα Πλάτωνος Ποίηση / Költő: Κώστας Καρυωτάκης Αχ, όλα έπρεπε να 'ρθουν καθώς ήρθαν! Οι ελπίδες και τα ρόδα να μαδήσουν. Βαρκούλες να μου φύγουνε τα χρόνια, να φύγουνε, να σβήσουν. Óh, mindennek el kellett volna jönnie, és el is jöttek! Hogy a remények és a kerekek megtépázódjanak. Csónakok vigyék el az éveimet, Hogy menjenek el, tűnjenek el! 'Ετσι, όπως εχωρίζαμε τα βράδια, για πάντα να χαθούνε τόσοι φίλοι. Τον τόπο που μεγάλωνα παιδάκι ν' αφήσω κάποιο δείλι. Így, ahogy megkülönböztettük az estéket, Hogy örökre elvesszen megannyi barát. A helyen, ahol gyerekként felnőttem s ott hagyjak, némi gyávaságot. Τα ωραία κι απλά κορίτσια - ω, αγαπούλες! - η ζωή να μου τα πάρει, χορού γύρος. Ακόμη ο πόνος, άλλοτε που ευώδα, να με βαραίνει στείρος. A szép és egyszerű lányok - Óh, édeseim! - Az élet vegye el tőlem, egy fordulóra. Még a fájdalom, ami néha illatos, Hogy nekem megnehezítse meddőséget. Όλα έπρεπε να γίνουν. Μόνο η νύχτα δεν έπρεπε γλυκιά έτσι τώρα να 'ναι, να παίζουνε τ' αστέρια εκεί σαν μάτια και σα να μου γελάνε. Mindennek meg kellett történnie. Csak az éjszakának nem szabadna annyira édesnek lennie most, hogy a csillagok ott úgy játsszanak, mint a szemek, amik mintha reám nevetnének.
#216394 Stratos 2014-05-18
A poem by Greek poet Kostas Karyotakis (1896-1928), set to music by Lena Platonos and sung by Savina Yannatou. Σε Παλιό Συμφοιτητή / Egy Régi Diáktárshoz Φίλε, η καρδιά μου τώρα σα να γέρασε Τελειώσε η ζωή μου της Αθήνας, Που όμοια γλυκά και με το γλέντι επέρασε, Και με την πίκρα κάποτε της πείνας. Barátom, a szívem most mintha megöregedett volna! Az athéni életemnek vége, Ami olyan édesen, és mulatozással telt, És olykor az éhség keserűségével. Δε θα 'ρθω πια στον τόπο που πατρίδα μου Τον έδωκε το γιόρτασμα της νιότης Παρά περαστικός με την ελπίδα μου, Με τ' όνειρο που εσβήστει, ταξιδιώτης. Nem jövök már többé a helyre mely a hazám Ezt adta a fiatalság ünnepe Egy múló a reményemmel, Az álommal, mely az utazások során, elhalványult. Προσκυνητής θα πάω κατά το σπίτι σου Και θα μου πουν δεν ξέρουνε τι εγίνεις. Μ' άλλον μαζί θα ειδώ την Αφροδίτη σου Κι άλλοι το σπίτι θα 'χουν της Ειρήνης. Mint zarándok, megyek a házadhoz És azt fogják mondani, hogy nem tudják, mivé lettél. Valaki mással fogom a Afroditédet látni És másoké lesz Irini háza. Θα πάω προς στην ταβέρνα, το Σαμιώτικο Που επίναμε για να ξαναζητήσω. Θα λείπεις, το κρασί τους θα ΄ναι αλλιώτικο, Όμως εγώ θα πιω και θα μεθύσω. Egyenesen a tavernáoz megyek - ahol a Szamoszi bort ittunk -,, hogy újra kérhessek belőle Hiányozni fogsz, és a boruk is más lesz, De én inni fogok, és majd jól berúgok. Θ΄ανέβω τραγουδώντας και τρεκλίζοντας Στο Ζάππειο που ετραβούσαμεν αντάμα, Τριγύρω θα ΄ναι ωραία, πλατύς ορίζοντας Και θα ΄ναι το τραγούδι μου σαν κλάμα. Énekelve és tántorogva fogok felmenni Zappeionba, ahová - mint régen - együtt jutottunk fel, Szép lesz körös-körül, a széles horizont És a dalom olyan lesz, mint egy sírás. Κώστας Καρυωτάκης (1896-928) - Kosztasz Kariotákisz ------------------------ To An Old Fellow-University Student Friend, my heart has grown so old Now that my life in Athens is over, The same life, sweet, as when we partied, And bitter, as when we starved. It won't be a homecoming, like it was in this place In the celebrations of youth, But rather I'll be a visitor accompanying my hope, A traveller with a dream that faded away. I'll stand like a pilgrim outside your house, And they'll tell me they know not where you've gone. Another man will accompany your Aphrodite, And strangers will now live in Irene's house. I'll go to the tavern where we used To drink, and I'll ask for Samian wine, It will taste different, as you won't be there, But I'll drink it anyway to get drunk. I'll go towards the Zappeion singing, Staggering, just as we used to do together; The plaza will be beautiful, the horizon broad, But my song will be like a dirge. Costas Caryotakis (1896-1928)
A poem by Greek poet Kostas Karyotakis (1896-1928), set to music by Lena Platonos and sung by Savina Yannatou. Σε Παλιό Συμφοιτητή / Egy Régi Diáktárshoz Φίλε, η καρδιά μου τώρα σα να γέρασε Τελειώσε η ζωή μου της Αθήνας, Που όμοια γλυκά και με το γλέντι επέρασε, Και με την πίκρα κάποτε της πείνας. Barátom, a szívem most mintha megöregedett volna! Az athéni életemnek vége, Ami olyan édesen, és mulatozással telt, És olykor az éhség keserűségével. Δε θα 'ρθω πια στον τόπο που πατρίδα μου Τον έδωκε το γιόρτασμα της νιότης Παρά περαστικός με την ελπίδα μου, Με τ' όνειρο που εσβήστει, ταξιδιώτης. Nem jövök már többé a helyre mely a hazám Ezt adta a fiatalság ünnepe Egy múló a reményemmel, Az álommal, mely az utazások során, elhalványult. Προσκυνητής θα πάω κατά το σπίτι σου Και θα μου πουν δεν ξέρουνε τι εγίνεις. Μ' άλλον μαζί θα ειδώ την Αφροδίτη σου Κι άλλοι το σπίτι θα 'χουν της Ειρήνης. Mint zarándok, megyek a házadhoz És azt fogják mondani, hogy nem tudják, mivé lettél. Valaki mással fogom a Afroditédet látni És másoké lesz Irini háza. Θα πάω προς στην ταβέρνα, το Σαμιώτικο Που επίναμε για να ξαναζητήσω. Θα λείπεις, το κρασί τους θα ΄ναι αλλιώτικο, Όμως εγώ θα πιω και θα μεθύσω. Egyenesen a tavernáoz megyek - ahol a Szamoszi bort ittunk -,, hogy újra kérhessek belőle Hiányozni fogsz, és a boruk is más lesz, De én inni fogok, és majd jól berúgok. Θ΄ανέβω τραγουδώντας και τρεκλίζοντας Στο Ζάππειο που ετραβούσαμεν αντάμα, Τριγύρω θα ΄ναι ωραία, πλατύς ορίζοντας Και θα ΄ναι το τραγούδι μου σαν κλάμα. Énekelve és tántorogva fogok felmenni Zappeionba, ahová - mint régen - együtt jutottunk fel, Szép lesz körös-körül, a széles horizont És a dalom olyan lesz, mint egy sírás. Κώστας Καρυωτάκης (1896-928) - Kosztasz Kariotákisz ------------------------ To An Old Fellow-University Student Friend, my heart has grown so old Now that my life in Athens is over, The same life, sweet, as when we partied, And bitter, as when we starved. It won't be a homecoming, like it was in this place In the celebrations of youth, But rather I'll be a visitor accompanying my hope, A traveller with a dream that faded away. I'll stand like a pilgrim outside your house, And they'll tell me they know not where you've gone. Another man will accompany your Aphrodite, And strangers will now live in Irene's house. I'll go to the tavern where we used To drink, and I'll ask for Samian wine, It will taste different, as you won't be there, But I'll drink it anyway to get drunk. I'll go towards the Zappeion singing, Staggering, just as we used to do together; The plaza will be beautiful, the horizon broad, But my song will be like a dirge. Costas Caryotakis (1896-1928)
#216393 Stratos 2014-05-18
Loukas Thanos: Mygdalia / Λουκας Θανος: Μυγδαλιά (Κ. Καρυωτάκης) Μυγδαλιά - 2000 / Mandula - 2000 Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Κώστας Άγας 1. Παναγιώτης Καραδημήτρης Έχει στον κήπο μου μια αμυγδαλιά φυτρώσει κι ειν’έτσι τρυφερή που μόλις ανασαίνει. Μα η κάθε μέρα, η κάθε αυγή τηνε μαραίνει και τη χαρά του ανθού της δε θα μου δώσει. A kertemben kihajtott egy mandulafa és olyan gyengéd, hogy alig kap levegőt. De minden nap, minden hajnal elsorvad és nem adja nekem virága örömét. Κι αλίμονό μου, εγώ της έχω αγάπη τόση! ... Κάθε πρωί κοντά της πάω και γονατίζω και με νερό και με δάκρυα την ποτίζω τη μυγδαλιά πού `χει στον κήπο μου φυτρώσει. És sajnos nagyon szeretem őt! ... Minden reggel odamegyek hozzá és letérdelek és vízzel és könnyekkel öntözöm a mandulafa, ami a kertemben nőtt. Αχ, της ζωούλας της το ψέμα θα τελειώσει. Όσα δεν έχουν πέσει θα της πέσουν φύλλα, και τα κλαράκια της θε ν’απομείνουν ξύλα. Την άνοιξη του ανθού της δε θα μου δώσει. Ó, az ő kis állata hazugsága véget ér. Ami nem esett, az lehull a levelére, és az ágai fa maradnak. Nem adja nekem virága tavaszát. Κι όμως εγώ ο φτωχός της είχ’αγάπη τόση!... Pedig én, szegény ember, annyira szerettem őt!... -------------------- Almond tree Lyrics: Kostas Karuotakis Music: Kostas Agas First version: Panagiotis Karadimitris It has sprouted in my garden an almond tree and thus it’s tender that it barely breaths. But each day, each dawn withers it and it won’t give me the pleasure of its flower. And alas! I have so much love for it!… Every morning I go close to it and I kneel and with water and tears I water it the almond tree that it has sprouted in my garden. Oh, the lie of its life will end. All the leaves that haven’t fallen, they’ll fall down soon, and its branches will remain bare woods. It won’t give me the spring of its flower. But I, the poor man, I had so much love for it!…
Loukas Thanos: Mygdalia / Λουκας Θανος: Μυγδαλιά (Κ. Καρυωτάκης) Μυγδαλιά - 2000 / Mandula - 2000 Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Κώστας Άγας 1. Παναγιώτης Καραδημήτρης Έχει στον κήπο μου μια αμυγδαλιά φυτρώσει κι ειν’έτσι τρυφερή που μόλις ανασαίνει. Μα η κάθε μέρα, η κάθε αυγή τηνε μαραίνει και τη χαρά του ανθού της δε θα μου δώσει. A kertemben kihajtott egy mandulafa és olyan gyengéd, hogy alig kap levegőt. De minden nap, minden hajnal elsorvad és nem adja nekem virága örömét. Κι αλίμονό μου, εγώ της έχω αγάπη τόση! ... Κάθε πρωί κοντά της πάω και γονατίζω και με νερό και με δάκρυα την ποτίζω τη μυγδαλιά πού `χει στον κήπο μου φυτρώσει. És sajnos nagyon szeretem őt! ... Minden reggel odamegyek hozzá és letérdelek és vízzel és könnyekkel öntözöm a mandulafa, ami a kertemben nőtt. Αχ, της ζωούλας της το ψέμα θα τελειώσει. Όσα δεν έχουν πέσει θα της πέσουν φύλλα, και τα κλαράκια της θε ν’απομείνουν ξύλα. Την άνοιξη του ανθού της δε θα μου δώσει. Ó, az ő kis állata hazugsága véget ér. Ami nem esett, az lehull a levelére, és az ágai fa maradnak. Nem adja nekem virága tavaszát. Κι όμως εγώ ο φτωχός της είχ’αγάπη τόση!... Pedig én, szegény ember, annyira szerettem őt!... -------------------- Almond tree Lyrics: Kostas Karuotakis Music: Kostas Agas First version: Panagiotis Karadimitris It has sprouted in my garden an almond tree and thus it’s tender that it barely breaths. But each day, each dawn withers it and it won’t give me the pleasure of its flower. And alas! I have so much love for it!… Every morning I go close to it and I kneel and with water and tears I water it the almond tree that it has sprouted in my garden. Oh, the lie of its life will end. All the leaves that haven’t fallen, they’ll fall down soon, and its branches will remain bare woods. It won’t give me the spring of its flower. But I, the poor man, I had so much love for it!…
#216391 Stratos 2014-05-18
Μπρούτζινος γύφτος /Bronzbőrű cigány - 1984 Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Μίκης Θεοδωράκης 1. Βασίλης Παπακωνσταντίνου Δίσκος: Καρυωτάκης Μουσική: Μίκης Θεοδωράκης Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Copyright: 1984 Δισκογραφική εταιρία: Minos Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά, τρελλά πηδάει κει πέρα, χαρούμενος που εδούλευε τον μπρούτζον όλη μέρα και που 'χει τη γυναίκα του κτήμα του και βασίλειο, μπρούτζινος γύφτος τραλαλά δίνει κλωτσά στον ήλιο. Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά, τρελλά πηδάει κει πέρα, χαρούμενος που εδούλευε τον μπρούτζον όλη μέρα και που 'χει τη γυναίκα του κτήμα του και βασίλειο. Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά, τρελλά πηδάει κει πέρα, χαρούμενος που εδούλευε τον μπρούτζον όλη μέρα. --------Google fordítás -------------- Bronzbőrű cigány trallala, őrülten ugrik oda, örülve, hogy dolgozott a bronzosító egész nap és hol van a felesége birtoka és királysága, bronzbőrű cigány tralala felrúgja a napot. Bronz bőrű cigány trallala, őrülten ugrik oda, örülve, hogy dolgozott a bronzosító egész nap és hol van a felesége birtoka és királysága. Bronzbőrű cigány trallala, őrülten ugrik oda, örült, hogy dolgozott a bronzosító egész nap.
Μπρούτζινος γύφτος /Bronzbőrű cigány - 1984 Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Μίκης Θεοδωράκης 1. Βασίλης Παπακωνσταντίνου Δίσκος: Καρυωτάκης Μουσική: Μίκης Θεοδωράκης Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Copyright: 1984 Δισκογραφική εταιρία: Minos Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά, τρελλά πηδάει κει πέρα, χαρούμενος που εδούλευε τον μπρούτζον όλη μέρα και που 'χει τη γυναίκα του κτήμα του και βασίλειο, μπρούτζινος γύφτος τραλαλά δίνει κλωτσά στον ήλιο. Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά, τρελλά πηδάει κει πέρα, χαρούμενος που εδούλευε τον μπρούτζον όλη μέρα και που 'χει τη γυναίκα του κτήμα του και βασίλειο. Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά, τρελλά πηδάει κει πέρα, χαρούμενος που εδούλευε τον μπρούτζον όλη μέρα. --------Google fordítás -------------- Bronzbőrű cigány trallala, őrülten ugrik oda, örülve, hogy dolgozott a bronzosító egész nap és hol van a felesége birtoka és királysága, bronzbőrű cigány tralala felrúgja a napot. Bronz bőrű cigány trallala, őrülten ugrik oda, örülve, hogy dolgozott a bronzosító egész nap és hol van a felesége birtoka és királysága. Bronzbőrű cigány trallala, őrülten ugrik oda, örült, hogy dolgozott a bronzosító egész nap.
#216390 Stratos 2014-05-18
Nikos Ksilouris Ki an esvise san iskios - 1980 Κι αν έσβησε σαν ίσκιος / És ha el is tűnt, mint egy árnyék Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Λουκάς Θάνου 1. Νίκος Ξυλούρης 2. Χαΐνηδες Κι αν έσβησε σαν ίσκιος τ’ όνειρό μου, κι αν έχασα για πάντα τη χαρά, κι αν σέρνομαι στ’ ακάθαρτα του δρόμου, πουλάκι με σπασμένα τα φτερά És ha szerte is foszlott, mint az árnyék az álmom, és ha örökre el is veszettem a boldogságom, és ha csúszkálok is az utca piszkában, törött szárnyú kicsiny kismadárka Κι αν έχει, πριν ανοίξει, το λουλούδι στον κήπο της καρδιάς μου μαραθεί, το λεύτερο που εσκέφτηκα τραγούδι κι αν ξέρω πως ποτέ δε θα ειπωθεί És ha - mielőtt kinyílt volna -, a virág A szívem kertjében elsorvadna, És ha a szabad dalt, amit kigondoltam még ha tudom is, hogy soha nem fog elhangzani Κι αν έθαψα την ίδια τη ζωή μου βαθιά μέσα στον πόνο που πονώ καθάρια πως ταράζεται η ψυχή μου σα βλέπω το μεγάλο ουρανό, És ha el is temettem már a saját életemet mélyen a fájdalmamban, amelyet érzek kristálytisztán, hogy mennyire háborog a lelkem, amint meglátnom a hatalmas eget Η θάλασσα σαν έρχεται μεγάλη, και ογραίνοντας την άμμο το πρωί, μου λέει για κάποιο γνώριμο ακρογιάλι, μου λέει για κάποια που `ζησα ζωή! A tenger, amint hatalmasan közeleg, és a homokot nedvesebbé teszi reggel, beszél hozzám valamelyik ismert tengerpartról, és mesél, valami olyan életről, amit már megéltem! ------------------- Even if my dream faded away Lyrics: Kostas Karuotakis Music: Loukas Thanou First version: Nikos Xulouris Other versions: Chainides Even if my dream faded away like a shadow, even if I lost happiness forever, even if I'm crawling through the filth of the street, Little bird with broken wings Even if the flower in my heart's garden has been withered before blooming, the free song I came up with even if I know it will never be sung Even if I buried my own life deep inside the pain I have dear how my soul's clearly agitated when I look at the big sky The sea as it comes huge, and wets the sand in the morning, tells me about a familiar seashore, tells me about a life I once led!
Nikos Ksilouris Ki an esvise san iskios - 1980 Κι αν έσβησε σαν ίσκιος / És ha el is tűnt, mint egy árnyék Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Λουκάς Θάνου 1. Νίκος Ξυλούρης 2. Χαΐνηδες Κι αν έσβησε σαν ίσκιος τ’ όνειρό μου, κι αν έχασα για πάντα τη χαρά, κι αν σέρνομαι στ’ ακάθαρτα του δρόμου, πουλάκι με σπασμένα τα φτερά És ha szerte is foszlott, mint az árnyék az álmom, és ha örökre el is veszettem a boldogságom, és ha csúszkálok is az utca piszkában, törött szárnyú kicsiny kismadárka Κι αν έχει, πριν ανοίξει, το λουλούδι στον κήπο της καρδιάς μου μαραθεί, το λεύτερο που εσκέφτηκα τραγούδι κι αν ξέρω πως ποτέ δε θα ειπωθεί És ha - mielőtt kinyílt volna -, a virág A szívem kertjében elsorvadna, És ha a szabad dalt, amit kigondoltam még ha tudom is, hogy soha nem fog elhangzani Κι αν έθαψα την ίδια τη ζωή μου βαθιά μέσα στον πόνο που πονώ καθάρια πως ταράζεται η ψυχή μου σα βλέπω το μεγάλο ουρανό, És ha el is temettem már a saját életemet mélyen a fájdalmamban, amelyet érzek kristálytisztán, hogy mennyire háborog a lelkem, amint meglátnom a hatalmas eget Η θάλασσα σαν έρχεται μεγάλη, και ογραίνοντας την άμμο το πρωί, μου λέει για κάποιο γνώριμο ακρογιάλι, μου λέει για κάποια που `ζησα ζωή! A tenger, amint hatalmasan közeleg, és a homokot nedvesebbé teszi reggel, beszél hozzám valamelyik ismert tengerpartról, és mesél, valami olyan életről, amit már megéltem! ------------------- Even if my dream faded away Lyrics: Kostas Karuotakis Music: Loukas Thanou First version: Nikos Xulouris Other versions: Chainides Even if my dream faded away like a shadow, even if I lost happiness forever, even if I'm crawling through the filth of the street, Little bird with broken wings Even if the flower in my heart's garden has been withered before blooming, the free song I came up with even if I know it will never be sung Even if I buried my own life deep inside the pain I have dear how my soul's clearly agitated when I look at the big sky The sea as it comes huge, and wets the sand in the morning, tells me about a familiar seashore, tells me about a life I once led!
#216389 Stratos 2014-05-18
Η πεδιάς και το νεκροταφείον - 1982 A mező és a temető - 1982 Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Λένα Πλάτωνος 1. Σαββίνα Γιαννάτου Έχει πια δύσει ο ήλιος του χειμώνα, και γρήγορα, σα θέατρο, σκοτεινιάζει, ή σα να πέφτει πέπλο σε μια εικόνα. Άλλο δε βρίσκει ο άνεμος, ταράζει μόνο τ’ αγκάθια στην πεδιάδα όλη, μόνο κάποιο χαρτί σ’ όλη τη φύση. A téli nap már lenyugodott, és gyorsan besötétedik, mint egy színház, vagy mint egy képre hulló fátyol. A szél nem talál mást, felkavar csak a tövis az egész síkságon, csak egy kis papír az egész természetben. Mα το χαριτωμένο περιβόλι αίμα και δάκρυα το `χουνε ποτίσει. Aδιάκοπα τα δέντρα ξεκινούνε, κι οι πέτρινοι σταυροί σκίζουν σα χέρια τον ουρανό που σύννεφα περνούνε, τον ουρανό που είναι χωρίς αστέρια. Ám, az aranyos gyümölcsöst vérrel és könnyekkel öntözték. Néha, elindulnak a fák, és a kőkeresztek úgy tépnek szét, mint a kezei az égnek, amerre a felhők elhaladnak, a csillagok nélküli égboltot. Ωραίο, φριχτό και απέριττο τοπίον! Eλαιογραφία μεγάλου διδασκάλου. Aλλά του λείπει μια σειρά ερειπίων κι η επίσημος αγχόνη του Παγκάλου. Szép, borzalmas és felesleges táj! Olajfestmény egy nagyszerű tanártól. De hiányzik belőle egy sor rom és Pangalosz hivatalos akasztófája.
Η πεδιάς και το νεκροταφείον - 1982 A mező és a temető - 1982 Στίχοι: Κώστας Καρυωτάκης Μουσική: Λένα Πλάτωνος 1. Σαββίνα Γιαννάτου Έχει πια δύσει ο ήλιος του χειμώνα, και γρήγορα, σα θέατρο, σκοτεινιάζει, ή σα να πέφτει πέπλο σε μια εικόνα. Άλλο δε βρίσκει ο άνεμος, ταράζει μόνο τ’ αγκάθια στην πεδιάδα όλη, μόνο κάποιο χαρτί σ’ όλη τη φύση. A téli nap már lenyugodott, és gyorsan besötétedik, mint egy színház, vagy mint egy képre hulló fátyol. A szél nem talál mást, felkavar csak a tövis az egész síkságon, csak egy kis papír az egész természetben. Mα το χαριτωμένο περιβόλι αίμα και δάκρυα το `χουνε ποτίσει. Aδιάκοπα τα δέντρα ξεκινούνε, κι οι πέτρινοι σταυροί σκίζουν σα χέρια τον ουρανό που σύννεφα περνούνε, τον ουρανό που είναι χωρίς αστέρια. Ám, az aranyos gyümölcsöst vérrel és könnyekkel öntözték. Néha, elindulnak a fák, és a kőkeresztek úgy tépnek szét, mint a kezei az égnek, amerre a felhők elhaladnak, a csillagok nélküli égboltot. Ωραίο, φριχτό και απέριττο τοπίον! Eλαιογραφία μεγάλου διδασκάλου. Aλλά του λείπει μια σειρά ερειπίων κι η επίσημος αγχόνη του Παγκάλου. Szép, borzalmas és felesleges táj! Olajfestmény egy nagyszerű tanártól. De hiányzik belőle egy sor rom és Pangalosz hivatalos akasztófája.


Hirdessen itt!
..:: Bérelhető reklámfelület ::..