Stelios Rokkos: Etsi agapao ego
Έτσι αγαπάω εγώ / Mert én így szeretek
Αν αγαπάς αληθινά, παίρνεις τα όρη τα βουνά
και τραγουδάς τον έρωτά σου στη σελήνη
Ha igazán szerelmes vagy, megmászol egy magas hegyet
s onnan elénekled a holdnak szerelmedet
Κι ύστερα στέκεις σιωπηλά να 'ρθουν τ' αστέρια χαμηλά
για να τους πεις μέχρι που θα 'φτανες για 'κείνη
Majd megállsz csendben, míg a sok csillag leszállván földet ér
s elmondod nekik, mit meg nem tennél szerelmesedért
Αν αγαπάς αληθινά, έχεις δυο μάτια φωτεινά
και μια καρδιά παντοτινά ξελογιασμένη
Ha igazán szerelmes vagy, ragyog mindkét szemed
a szíved pedig örökké tartó mámorba esett
Αν αγαπάς αληθινά, φεύγεις ταξίδια μακρινά
και το κορμί σου να γυρίσεις περιμένει
Ha igazán szerelmes vagy, még ha el is utazol messzire
tested alig várja, hogy visszatérjél septiben
Έτσι αγαπάω εγώ, έτσι αγαπώ
τίποτα για μένα, για μένα δεν κρατώ
Mert én így szeretek, én így szeretek
hogy magamnak soha semmit félre nem teszek
Έτσι αγαπάω εγώ, έτσι αγαπώ
όλα εγώ τα δίνω για 'κείνη που αγαπώ
Mert én így szeretek, én így szeretek
hogy mindent odaadok annak, kit szívemből szeretek
Αν αγαπάς αληθινά, σου μοιάζουν όλα γιορτινά
δε νιώθεις κρύο, δεν αισθάνεσαι τον πόνο
Ha igazán szerelmes vagy, minden ünnepnek tűnik
nem érzed a hideget, s a fájdalom fel sem tűnik
Αν αγαπάς αληθινά, δε βλέπεις μαύρο πουθενά
και στο μυαλό σου το κορμί της έχεις μόνο
Ha igazán szerelmes vagy, neked semmi sem lesz fekete
s minden gondolatod megtölti szerelmesed teste
Αν αγαπάς αληθινά, έχεις δυο μάτια φωτεινά...
Stelios Rokkos: Etsi agapao ego
Έτσι αγαπάω εγώ / Mert én így szeretek
Αν αγαπάς αληθινά, παίρνεις τα όρη τα βουνά
και τραγουδάς τον έρωτά σου στη σελήνη
Ha igazán szerelmes vagy, megmászol egy magas hegyet
s onnan elénekled a holdnak szerelmedet
Κι ύστερα στέκεις σιωπηλά να 'ρθουν τ' αστέρια χαμηλά
για να τους πεις μέχρι που θα 'φτανες για 'κείνη
Majd megállsz csendben, míg a sok csillag leszállván földet ér
s elmondod nekik, mit meg nem tennél szerelmesedért
Αν αγαπάς αληθινά, έχεις δυο μάτια φωτεινά
και μια καρδιά παντοτινά ξελογιασμένη
Ha igazán szerelmes vagy, ragyog mindkét szemed
a szíved pedig örökké tartó mámorba esett
Αν αγαπάς αληθινά, φεύγεις ταξίδια μακρινά
και το κορμί σου να γυρίσεις περιμένει
Ha igazán szerelmes vagy, még ha el is utazol messzire
tested alig várja, hogy visszatérjél septiben
Έτσι αγαπάω εγώ, έτσι αγαπώ
τίποτα για μένα, για μένα δεν κρατώ
Mert én így szeretek, én így szeretek
hogy magamnak soha semmit félre nem teszek
Έτσι αγαπάω εγώ, έτσι αγαπώ
όλα εγώ τα δίνω για 'κείνη που αγαπώ
Mert én így szeretek, én így szeretek
hogy mindent odaadok annak, kit szívemből szeretek
Αν αγαπάς αληθινά, σου μοιάζουν όλα γιορτινά
δε νιώθεις κρύο, δεν αισθάνεσαι τον πόνο
Ha igazán szerelmes vagy, minden ünnepnek tűnik
nem érzed a hideget, s a fájdalom fel sem tűnik
Αν αγαπάς αληθινά, δε βλέπεις μαύρο πουθενά
και στο μυαλό σου το κορμί της έχεις μόνο
Ha igazán szerelmes vagy, neked semmi sem lesz fekete
s minden gondolatod megtölti szerelmesed teste
Αν αγαπάς αληθινά, έχεις δυο μάτια φωτεινά...
#211604klamp 2013-12-20
Újabb rádiós sláger...
@Maxi: Köszönöm Maxi az elismerő szavaidat, de nézd meg, hogy te mennyit fordítasz, és mi hogy el vagyunk maradva melletted. Minden elismerésem a tiéd!!!
@Stratos: egy kicsit összecsaptam itt-ott, de kezdek rájönni, hogy a rappesebb dalokba könnyebben tudok rímeket faragni :)
Midenistis + Tamta: S' agapao
Σ' αγαπάω / Szeretlek
Η ζωή είναι τόσο δα μικρή
Και η αγάπη της ζωής μας ίσως μία και μοναδική
Γιατί να ακούω μη, γιατί να ακούω δεν
Προτιμώ να ακούω τα 'σ' αγαπώ' σου στο ρεφρέν
Κλείνω τα αυτιά μου δεν θέλω γνώμες
Αφήστε δυο καρδιές να μείνουν λίγο μόνες
Μόνες στα σύννεφα πετάνε πια
Κι αν πέσει μία ξαφνικά εγώ κρατάω τα καλά και γεία!
Az egész élet olyan hamar véget ér
S életre szóló szerelem örülsz, ha egyszer ér
Miért hallgassam, hogy 'ne', meg azt, hogy 'nem'
Inkább hallgatom a 'szeretlek'-eket a refrénben
Bezárom a fülemet, nem akarok merő véleményeket
Inkább hagyjatok magára egy kis időre két szívet
Magukban felszállnak a felhők közé, amíg a szem ellát
S ha az egyik leesik hirtelen, megtartom a jót, aztán viszlát!
Τα πράγματα είναι απλά
Μην σε κυνηγάνε τα κλειστά τους μυαλά
Μην τους ακούς, λάθος θα σου πουν
Γιατί έχουν μάθει με ενοχές να ζουν
Μα στην λογική μου σωστό
Πάντα να αγαπάω χωρίς φραγμό
Αυτοί θα λένε, όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Olyan egyszerűek lehetnének a dolgok
Csak ne hagyd, hogy üldözzenek a bezárt fejű okosok
Ne hallgasd meg, mit össze-vissza beszélnek
Csak azt tanulták, hogy bűntudattal éljenek
De eszem szerint csak egy helyes dolgot ismerek
Ha mindig korlátok nélkül szeretek
Ők beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Αυτό για σένα
Όταν ξυπνάω πρώτος κάθομαι και σε χαζεύω
Σε θέλω, σε λατρεύω ναι
Θέλω να μείνουμε έτσι σήμερα
Ξαπλωμένοι για πάρτη μας, ήρεμα ε;
Τι με κρυφοκοιτάς αφού σε βλέπω δεν κοιμάσαι
Θέλεις χάδια, φιλιά
Θέλεις να 'σαι σίγουρη πως και σήμερα παραμένω τρελός για σένα
Παραμένω τρελός
Hadd mondjam el neked
Mikor felkelek, előbb felülök, s csak bámullak téged
Akarlak, imádlak, így van
Azt akarom, hogy ma itt maradjunk az ágyban
Egy kis pihenés, lazulás jól esne már
Mit leskelődsz, látom, hogy nem alszol már
Akarod, hogy csókoljalak, kényeztesselek?
Biztos akarsz lenni, hogy érted még mindig megveszek?
Még mindig megveszek?
Σταμάτα πια να τους ακούς
Ζούμε σε δυο κόσμους διαφορετικούς
Ότι δεν μπορούν να παραδεχτούν
Φόβος τους γεμίζει την αλήθεια να δουν
Έτσι επιμένουν να ζουν
Ότι δεν το ξέρουν να το πολεμούν
Άς τους να λένε όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Ne hallgass többé rájuk
Nagyon különbözik az ő világuk
Sosem fogják tudni beismerni
Hogy félnek, az igazságot megismerni
Ragaszkodnak hozzá, hogy így éljenek
Mert nem tudják, ellene hogyan küzdjenek
Hadd beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Γεία σας τώρα με φωνάζει η αγάπη
Η φιλία, η παρέα, το φιλί, αυτό το χάδι
Και θα το ζήσω
Θέλω να το γνωρίσω, θέλω να την πατήσω
Κι αν θέλω θα το ξαναζήσω
Αυτή είναι η καρδιά μου που ακούς
Και λατρεύω να χτυπάει έτσι... |-> Tovább
Újabb rádiós sláger...
@Maxi: Köszönöm Maxi az elismerő szavaidat, de nézd meg, hogy te mennyit fordítasz, és mi hogy el vagyunk maradva melletted. Minden elismerésem a tiéd!!!
@Stratos: egy kicsit összecsaptam itt-ott, de kezdek rájönni, hogy a rappesebb dalokba könnyebben tudok rímeket faragni :)
Midenistis + Tamta: S' agapao
Σ' αγαπάω / Szeretlek
Η ζωή είναι τόσο δα μικρή
Και η αγάπη της ζωής μας ίσως μία και μοναδική
Γιατί να ακούω μη, γιατί να ακούω δεν
Προτιμώ να ακούω τα 'σ' αγαπώ' σου στο ρεφρέν
Κλείνω τα αυτιά μου δεν θέλω γνώμες
Αφήστε δυο καρδιές να μείνουν λίγο μόνες
Μόνες στα σύννεφα πετάνε πια
Κι αν πέσει μία ξαφνικά εγώ κρατάω τα καλά και γεία!
Az egész élet olyan hamar véget ér
S életre szóló szerelem örülsz, ha egyszer ér
Miért hallgassam, hogy 'ne', meg azt, hogy 'nem'
Inkább hallgatom a 'szeretlek'-eket a refrénben
Bezárom a fülemet, nem akarok merő véleményeket
Inkább hagyjatok magára egy kis időre két szívet
Magukban felszállnak a felhők közé, amíg a szem ellát
S ha az egyik leesik hirtelen, megtartom a jót, aztán viszlát!
Τα πράγματα είναι απλά
Μην σε κυνηγάνε τα κλειστά τους μυαλά
Μην τους ακούς, λάθος θα σου πουν
Γιατί έχουν μάθει με ενοχές να ζουν
Μα στην λογική μου σωστό
Πάντα να αγαπάω χωρίς φραγμό
Αυτοί θα λένε, όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Olyan egyszerűek lehetnének a dolgok
Csak ne hagyd, hogy üldözzenek a bezárt fejű okosok
Ne hallgasd meg, mit össze-vissza beszélnek
Csak azt tanulták, hogy bűntudattal éljenek
De eszem szerint csak egy helyes dolgot ismerek
Ha mindig korlátok nélkül szeretek
Ők beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Αυτό για σένα
Όταν ξυπνάω πρώτος κάθομαι και σε χαζεύω
Σε θέλω, σε λατρεύω ναι
Θέλω να μείνουμε έτσι σήμερα
Ξαπλωμένοι για πάρτη μας, ήρεμα ε;
Τι με κρυφοκοιτάς αφού σε βλέπω δεν κοιμάσαι
Θέλεις χάδια, φιλιά
Θέλεις να 'σαι σίγουρη πως και σήμερα παραμένω τρελός για σένα
Παραμένω τρελός
Hadd mondjam el neked
Mikor felkelek, előbb felülök, s csak bámullak téged
Akarlak, imádlak, így van
Azt akarom, hogy ma itt maradjunk az ágyban
Egy kis pihenés, lazulás jól esne már
Mit leskelődsz, látom, hogy nem alszol már
Akarod, hogy csókoljalak, kényeztesselek?
Biztos akarsz lenni, hogy érted még mindig megveszek?
Még mindig megveszek?
Σταμάτα πια να τους ακούς
Ζούμε σε δυο κόσμους διαφορετικούς
Ότι δεν μπορούν να παραδεχτούν
Φόβος τους γεμίζει την αλήθεια να δουν
Έτσι επιμένουν να ζουν
Ότι δεν το ξέρουν να το πολεμούν
Άς τους να λένε όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Ne hallgass többé rájuk
Nagyon különbözik az ő világuk
Sosem fogják tudni beismerni
Hogy félnek, az igazságot megismerni
Ragaszkodnak hozzá, hogy így éljenek
Mert nem tudják, ellene hogyan küzdjenek
Hadd beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Γεία σας τώρα με φωνάζει η αγάπη
Η φιλία, η παρέα, το φιλί, αυτό το χάδι
Και θα το ζήσω
Θέλω να το γνωρίσω, θέλω να την πατήσω
Κι αν θέλω θα το ξαναζήσω
Αυτή είναι η καρδιά μου που ακούς
Και λατρεύω να χτυπάει έτσι... |-> Tovább
#211526hellemaxi 2013-12-17
Eirini Merkouri: Prin Fygeis
Πριν φύγεις / Mielőtt elmennél...
Πριν φύγεις θέλω να σου πω πως σ' αγαπάω
Πριν φύγεις θέλω μία βόλτα να σε πάω
Πριν φύγεις θέλω το τραπέζι να σου κάνω
Στη αγκαλιά μου ένα λεπτό να σε ζεστάνω
Mielőtt elmennél, hadd mondjam el, hogy mennyire szeretlek,
Mielőtt elmennél, szeretném, ha utoljára még sétálnánk egyet...
Mielőtt elmennél, egy utolsó vacsorára légy még a vendégem,
Hadd forrjunk még össze egy végső ölelésben!
Πριν φύγεις θα 'θελα να δούμε μια ταινία
Ας είναι δράμα ή ας είναι κωμωδία
Πριν φύγεις θέλω να αγγίξουμε τ' αστέρια
Και με αγάπη να ενώσουμε τα χέρια
Mielőtt végleg elmennél, szeretném, ha együtt megnéznénk egy filmet,
Lehet akár dráma, netán vígjáték..., az mindegy...
Mielőtt elhagynál, jó volna utószor Véled a csillagok közt járni,
Egymás kezét fogva, szerelmesen hálni...
Πριν φύγεις μαθέ μου τον τρόπο να ξεχνάω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να αγαπάω
Και τις πληγές μου που βοήθησες ν' ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, taníts meg feledni,
De leginkább önmagam még jobban szeretni
S, tán tenned kéne valamit, hogy bezárjad
Sebeim, melyek szűntelen véreznek, Kedvesem, Utánad!
Πριν φύγεις μάθε μου τον τρόπο να αντέχω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να τον προσέχω
Και τις πληγές μου που βοήθησες να ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, kérlek, mutasd meg, hogyan is viseljem hiányod,
S hogyan, hogy eztán csak magamra vigyázok?
Tán tenned kéne valamit, hogy végleg lezárjad,
Sebeim, melyeket Te okoztál azzal, hogy így csináltad...
Πριν φύγεις θέλω να μετρήσουμε τη μέρα
Μ' ένα γλυκό φιλί να πούμε καλημέρα
Πριν φύγεις κάνε ότι λίγο με ζηλεύεις
Και μακριά μου δήθεν πες ότι πεθαίνεις
Mielőtt elmennél, szeretném, ha együtt érne minket a hajnal,
Hadd mondjam még egyszer: 'Jó reggelt!' Szomjazó ajakkal
Mielőtt itt hagynál, tégy úgy, mintha egy kicsit is sajnálnál engemet,
Vagy legalább mondd azt: 'Meghalok, ha Tőled távol kell, hogy legyek...'
Eirini Merkouri: Prin Fygeis
Πριν φύγεις / Mielőtt elmennél...
Πριν φύγεις θέλω να σου πω πως σ' αγαπάω
Πριν φύγεις θέλω μία βόλτα να σε πάω
Πριν φύγεις θέλω το τραπέζι να σου κάνω
Στη αγκαλιά μου ένα λεπτό να σε ζεστάνω
Mielőtt elmennél, hadd mondjam el, hogy mennyire szeretlek,
Mielőtt elmennél, szeretném, ha utoljára még sétálnánk egyet...
Mielőtt elmennél, egy utolsó vacsorára légy még a vendégem,
Hadd forrjunk még össze egy végső ölelésben!
Πριν φύγεις θα 'θελα να δούμε μια ταινία
Ας είναι δράμα ή ας είναι κωμωδία
Πριν φύγεις θέλω να αγγίξουμε τ' αστέρια
Και με αγάπη να ενώσουμε τα χέρια
Mielőtt végleg elmennél, szeretném, ha együtt megnéznénk egy filmet,
Lehet akár dráma, netán vígjáték..., az mindegy...
Mielőtt elhagynál, jó volna utószor Véled a csillagok közt járni,
Egymás kezét fogva, szerelmesen hálni...
Πριν φύγεις μαθέ μου τον τρόπο να ξεχνάω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να αγαπάω
Και τις πληγές μου που βοήθησες ν' ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, taníts meg feledni,
De leginkább önmagam még jobban szeretni
S, tán tenned kéne valamit, hogy bezárjad
Sebeim, melyek szűntelen véreznek, Kedvesem, Utánad!
Πριν φύγεις μάθε μου τον τρόπο να αντέχω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να τον προσέχω
Και τις πληγές μου που βοήθησες να ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, kérlek, mutasd meg, hogyan is viseljem hiányod,
S hogyan, hogy eztán csak magamra vigyázok?
Tán tenned kéne valamit, hogy végleg lezárjad,
Sebeim, melyeket Te okoztál azzal, hogy így csináltad...
Πριν φύγεις θέλω να μετρήσουμε τη μέρα
Μ' ένα γλυκό φιλί να πούμε καλημέρα
Πριν φύγεις κάνε ότι λίγο με ζηλεύεις
Και μακριά μου δήθεν πες ότι πεθαίνεις
Mielőtt elmennél, szeretném, ha együtt érne minket a hajnal,
Hadd mondjam még egyszer: 'Jó reggelt!' Szomjazó ajakkal
Mielőtt itt hagynál, tégy úgy, mintha egy kicsit is sajnálnál engemet,
Vagy legalább mondd azt: 'Meghalok, ha Tőled távol kell, hogy legyek...'
#211457hellemaxi 2013-12-12
Hogy a legszebb dalokhoz miért nincs soha tükörfordítás... Így megintcsak a szegényes tudásomra hagyatkozhattam...
Rallia Hristidou / Xristidou: Dikia Sou / Δικιά σου // A Tiéd...
Δικιά σου / A Tiéd...
Την ώρα που σιδέρωνα
Το γκρίζο σου πουκάμισο
Στο τοίχο είδα όλη τη ζωή μου
Σαν να ταν σινεμά τις λύπες, τη χαρά
Τις βόλτες πάντα που βγαινες μαζί μου
Amikor éppen a vasalást végeztem
S a Te szürke pólód következett
Hirtelen lepergett az egész életem
Akár a filmvásznon... Úgy láttam minden bánatot, s az örömöket
A közös sétáinkat, minden egyes percet, mikor még itt voltál velem...
Την ώρα που σε γύριζα
Κι έπλενα το πιάτο σου
Το δάκρι μου κυλούσε στο φλιτζάνι
Να πάρεις τα παιδιά
Θα αργίσω στη δουλειά
Μονάχα ένα φιλί τι να μου κάνει
De visszatérve Hozzád, már majd elfeledtem,
Hogy mikor már épp a tányérodat mostam el
Egy könnycsepp gördült le arcomon, mert visszaemlékeztem:
'Hozd el a gyermekeinket, kérlek,
Mert ismét késő lesz, mire hazaérek...'
Oh..., Hogy most milyen jól esne... Csak egyetlen csókod... Szerelmem!
Και παίρνω τη γραβάτα σου
Τη δένω στο λαιμό μου
Που ό,τι ονειρευτικά δεν ήταν όνειρο μου
Που μια ζωή θα γίνομαι αυτό που θες καρδιά μου
Στον κόσμο δυνατή, δικιά σου αληθινή
Ποτέ δικιά μου, ποτέ δικιά μου
Most pedig veszem a nyakkendődet,
És bizony, ide, a nyakam köré teszem,
Mert minden, amit álmodtam, csak hazugság volt, s erre most kell, hogy rájöjjek?
Hisz egész életemben, ahogyan Te kérted, úgy, s azzá lettem én,
Erősnek mutattam magam, hisz csak így lehettem a Tiéd,
De Te mégsem... Soha sem lettél enyém!
Την ώρα που σιδέρωνα
Στη μπλούζα το μανίκι σου
Τη χάιδεψα σαν να σουνα κλωστή της
Αυτή τη μοναξιά να πάρω αγκαλιά
Στο πλάι σου κι αν ζω που ζω μαζί της
E pillanatban, mikor épp vasalni készültem én,
A legszebb ingedet, nehogy gyűrt maradjon
Oly gyengéden nyúltam hozzá, mintha csak Te lennél,
De nem... Csak a magányt ölelte át két karom
Mert hiába vagy még mellettem..., tudd, a magány az, mi Véled társ-helyet cserél...
Hogy a legszebb dalokhoz miért nincs soha tükörfordítás... Így megintcsak a szegényes tudásomra hagyatkozhattam...
Rallia Hristidou / Xristidou: Dikia Sou / Δικιά σου // A Tiéd...
Δικιά σου / A Tiéd...
Την ώρα που σιδέρωνα
Το γκρίζο σου πουκάμισο
Στο τοίχο είδα όλη τη ζωή μου
Σαν να ταν σινεμά τις λύπες, τη χαρά
Τις βόλτες πάντα που βγαινες μαζί μου
Amikor éppen a vasalást végeztem
S a Te szürke pólód következett
Hirtelen lepergett az egész életem
Akár a filmvásznon... Úgy láttam minden bánatot, s az örömöket
A közös sétáinkat, minden egyes percet, mikor még itt voltál velem...
Την ώρα που σε γύριζα
Κι έπλενα το πιάτο σου
Το δάκρι μου κυλούσε στο φλιτζάνι
Να πάρεις τα παιδιά
Θα αργίσω στη δουλειά
Μονάχα ένα φιλί τι να μου κάνει
De visszatérve Hozzád, már majd elfeledtem,
Hogy mikor már épp a tányérodat mostam el
Egy könnycsepp gördült le arcomon, mert visszaemlékeztem:
'Hozd el a gyermekeinket, kérlek,
Mert ismét késő lesz, mire hazaérek...'
Oh..., Hogy most milyen jól esne... Csak egyetlen csókod... Szerelmem!
Και παίρνω τη γραβάτα σου
Τη δένω στο λαιμό μου
Που ό,τι ονειρευτικά δεν ήταν όνειρο μου
Που μια ζωή θα γίνομαι αυτό που θες καρδιά μου
Στον κόσμο δυνατή, δικιά σου αληθινή
Ποτέ δικιά μου, ποτέ δικιά μου
Most pedig veszem a nyakkendődet,
És bizony, ide, a nyakam köré teszem,
Mert minden, amit álmodtam, csak hazugság volt, s erre most kell, hogy rájöjjek?
Hisz egész életemben, ahogyan Te kérted, úgy, s azzá lettem én,
Erősnek mutattam magam, hisz csak így lehettem a Tiéd,
De Te mégsem... Soha sem lettél enyém!
Την ώρα που σιδέρωνα
Στη μπλούζα το μανίκι σου
Τη χάιδεψα σαν να σουνα κλωστή της
Αυτή τη μοναξιά να πάρω αγκαλιά
Στο πλάι σου κι αν ζω που ζω μαζί της
E pillanatban, mikor épp vasalni készültem én,
A legszebb ingedet, nehogy gyűrt maradjon
Oly gyengéden nyúltam hozzá, mintha csak Te lennél,
De nem... Csak a magányt ölelte át két karom
Mert hiába vagy még mellettem..., tudd, a magány az, mi Véled társ-helyet cserél...
#211334Stratos 2013-12-07
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül
Szia Maxi! :P
Az én fordítgatásaim is csak (gyarló, emberi, tehát: NEM hiba nélküli - ) próbálkozások... :oops: :wink:
Kívánságodra itt egy lehetséges verzió:
Amaryllis: Poso Na Peso Pio Hamila
Πόσο να πέσω πιο χαμηλά / Mennyire kell mélyebbre zuhannom?
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Έδειξα τόσο δυνατή μα ήταν βιτρίνα
Δεν το άντεξα μόλις έφυγες
Σε έψαχνα πάλι όλη νύχτα στην Αθήνα...
Rászedtelek, ahogy az arcomra mosolyt csaltam
Ám látszat volt, kirakat, ahogy magam erősnek mutattam,
Alighogy elmentél, magammal nem bírtam,
Athénban, egész éjjel, újra csak utánad kutattam...
Refren:
Πόσο να πέσω πιο χαμηλά
Να μ' αγαπήσεις όπως παλιά
Το έχω ανάγκη, το αξίζω
Πως θα' ναι για πάντα μου έταξες...
Zuhannom, vajon milyen mélyre kellene,
Hogy ugyanúgy, mint rég; üldözzön szerelme?
Szükségem van Reá! És Őt, kiérdemeltem
Hisz: - „Örökké tart majd!” – így ígérte nekem…
Είσαι παντού μέσα μου ζεις
Και αν θες απόψε να με βρεις
Είμαι στο ίδιο σημείο εκεί ακριβώς
Που με πέταξες... ...με πέταξες !!!
Ott vagy mindenütt, bennem élsz
És ha az éjjel, reám lelni nem félsz,
Ugyanott találsz, ismered már jól ama helyet,
Ahol elhagytál… …eldobtál engemet!!!
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Πήρε καιρό το χωρισμό να καταλάβω
Μετά έκλαψα μόλις μέτρησα
Έτρεξα πίσω σου ξανά να σε προλάβω...
Rászedtelek, ahogy arcomra mosolyt erőltettem
Hiszen a szakítást, sok időbe telt megértenem...
Aztán viszont; sírtam! Mihelyst ráeszméltem
Futottam utánad, újra... ...Hogy utolérlek - reméltem...
- Refren -
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül
Szia Maxi! :P
Az én fordítgatásaim is csak (gyarló, emberi, tehát: NEM hiba nélküli - ) próbálkozások... :oops: :wink:
Kívánságodra itt egy lehetséges verzió:
Amaryllis: Poso Na Peso Pio Hamila
Πόσο να πέσω πιο χαμηλά / Mennyire kell mélyebbre zuhannom?
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Έδειξα τόσο δυνατή μα ήταν βιτρίνα
Δεν το άντεξα μόλις έφυγες
Σε έψαχνα πάλι όλη νύχτα στην Αθήνα...
Rászedtelek, ahogy az arcomra mosolyt csaltam
Ám látszat volt, kirakat, ahogy magam erősnek mutattam,
Alighogy elmentél, magammal nem bírtam,
Athénban, egész éjjel, újra csak utánad kutattam...
Refren:
Πόσο να πέσω πιο χαμηλά
Να μ' αγαπήσεις όπως παλιά
Το έχω ανάγκη, το αξίζω
Πως θα' ναι για πάντα μου έταξες...
Zuhannom, vajon milyen mélyre kellene,
Hogy ugyanúgy, mint rég; üldözzön szerelme?
Szükségem van Reá! És Őt, kiérdemeltem
Hisz: - „Örökké tart majd!” – így ígérte nekem…
Είσαι παντού μέσα μου ζεις
Και αν θες απόψε να με βρεις
Είμαι στο ίδιο σημείο εκεί ακριβώς
Που με πέταξες... ...με πέταξες !!!
Ott vagy mindenütt, bennem élsz
És ha az éjjel, reám lelni nem félsz,
Ugyanott találsz, ismered már jól ama helyet,
Ahol elhagytál… …eldobtál engemet!!!
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Πήρε καιρό το χωρισμό να καταλάβω
Μετά έκλαψα μόλις μέτρησα
Έτρεξα πίσω σου ξανά να σε προλάβω...
Rászedtelek, ahogy arcomra mosolyt erőltettem
Hiszen a szakítást, sok időbe telt megértenem...
Aztán viszont; sírtam! Mihelyst ráeszméltem
Futottam utánad, újra... ...Hogy utolérlek - reméltem...
- Refren -
#211272hellemaxi 2013-12-04
Eleni Hatzidou / Xatzidou: Apopsi Mou
Άποψη Μου / A véleményem...
Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω
Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο
Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις
Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις
Azt mondom most, amit érzek, egyenesen a szemedbe,
Soha sem leltem Benned semmi különlegesre!
Ugyan sajnállak, de kérlek, ne értsd félre,
Lényegében sosem voltál az életemnek része!
Κάτι δεν μου κολλάει
Τη σχέση αυτή δεν πάει, δεν πάει άλλο
Κι όσο τη φτιάχνουμε
Τόσο αυτή χαλάει, χαλάει κι άλλο
Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα
Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί
Már Te is láthatod, hogy valami nem működött jól,
Kapcsolatunk eztán így miért folytatódjon?
S még ha meg is változnánk, nem történne semmi,
Akkor sem tudnék már Véled boldog lenni...
Vége már, tudom, hogy létezel, láttalak is Téged,
De az enyém már nem lehetsz, s ha kérdeznéd, miért? Nos, elmondom Néked...
Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω
Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο
Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις
Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις
Egyenesen a szemedbe mondom most azt, amit érzek,
Valójában soha sem láttam Benned különlegességet...
Bár sajnállak ugyan, de kérlek, ne érts félre,
Tudd, hogy soha sem voltál az életem része!
Δεν ήσουν τελικά αυτός νόμιζα πως περιμένω
Το άλλο μου μισό και της καρδιάς μου το απωθημένο
Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα
Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί
Végülis nem Te vagy, kire oly régóta vártam,
Sem a másik felem, sem a lelki társam
Tovább lépek én, mert bár ismerlek, és láttalak is Téged,
Az enyém már nem lehetsz... Hogy miért? Nos, elmondom hát Néked...
Eleni Hatzidou / Xatzidou: Apopsi Mou
Άποψη Μου / A véleményem...
Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω
Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο
Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις
Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις
Azt mondom most, amit érzek, egyenesen a szemedbe,
Soha sem leltem Benned semmi különlegesre!
Ugyan sajnállak, de kérlek, ne értsd félre,
Lényegében sosem voltál az életemnek része!
Κάτι δεν μου κολλάει
Τη σχέση αυτή δεν πάει, δεν πάει άλλο
Κι όσο τη φτιάχνουμε
Τόσο αυτή χαλάει, χαλάει κι άλλο
Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα
Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί
Már Te is láthatod, hogy valami nem működött jól,
Kapcsolatunk eztán így miért folytatódjon?
S még ha meg is változnánk, nem történne semmi,
Akkor sem tudnék már Véled boldog lenni...
Vége már, tudom, hogy létezel, láttalak is Téged,
De az enyém már nem lehetsz, s ha kérdeznéd, miért? Nos, elmondom Néked...
Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω
Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο
Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις
Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις
Egyenesen a szemedbe mondom most azt, amit érzek,
Valójában soha sem láttam Benned különlegességet...
Bár sajnállak ugyan, de kérlek, ne érts félre,
Tudd, hogy soha sem voltál az életem része!
Δεν ήσουν τελικά αυτός νόμιζα πως περιμένω
Το άλλο μου μισό και της καρδιάς μου το απωθημένο
Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα
Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί
Végülis nem Te vagy, kire oly régóta vártam,
Sem a másik felem, sem a lelki társam
Tovább lépek én, mert bár ismerlek, és láttalak is Téged,
Az enyém már nem lehetsz... Hogy miért? Nos, elmondom hát Néked...
#211263hellemaxi 2013-12-03
Frissen debütált, fiatal, ám annál ígéretesebbnek tűnő előadó Giorgos Ksilouris, akinek első dalát egyből Phoebus jegyzi...
Számomra tán épp ezért is oly kedves...
Giorgos Xilouris / Ksilours : Efhome / Euxomai
Εύχομαι / Azt kívánom...
Μαζί σου είδα πως ο κόσμος μας που ζούμε
Δεν είναι αγγελικά πλασμένος
Στο πρόσωπό σου γνώρισα την κόλαση μου
Και τώρα να 'μαι διαλυμένος
Véled rájöhettem, hogy a világ, melyben élünk,
Nem sok jót ád, s nem is az angyalok által épült
Általad szinte a pokol lángjába kerültem,
S most mégis itt állok Előtted... esdeklőn, megtörten...
Εύχομαι όλα αυτά που μου 'χεις κάνει να βρεις μπροστά σου
Ράγισε η καρδιά μου και έτσι να ραγίσει κι η δικιά σου
Και όσα έχω πάθει κάηκα και χειρότερα να πάθεις
Έτσι για να μάθεις
Bár minden, amit vélem tettél, Rajtad is látszódna,
Bár a Te szíved is - akár az enyém - törne darabokra
Bár ha egy kicsit is aggódnál, mi lesz most énvelem,
Bár rájönnél arra, hogy vannak idők, mikor nemcsak én vétkezem...
Σε σένα πάνω πόνταρα όλη τη ζωή μου
Και τώρα απλά την έχω χάσει
Το ό,τι ωραίο είχα μέσα στην καρδιά μου
Το πήρες και το έχεις χαλάσει
Bizalmam jeléül kezedbe adtam szívem, s a lelkemet,
De mit sem ér már mindez, ha el kell veszejtselek...
Mindent, ami szép volt, s őriztem ott, belül,
Elvetted, s darabokra zúztad..., kegyetlenül...
Frissen debütált, fiatal, ám annál ígéretesebbnek tűnő előadó Giorgos Ksilouris, akinek első dalát egyből Phoebus jegyzi...
Számomra tán épp ezért is oly kedves...
Giorgos Xilouris / Ksilours : Efhome / Euxomai
Εύχομαι / Azt kívánom...
Μαζί σου είδα πως ο κόσμος μας που ζούμε
Δεν είναι αγγελικά πλασμένος
Στο πρόσωπό σου γνώρισα την κόλαση μου
Και τώρα να 'μαι διαλυμένος
Véled rájöhettem, hogy a világ, melyben élünk,
Nem sok jót ád, s nem is az angyalok által épült
Általad szinte a pokol lángjába kerültem,
S most mégis itt állok Előtted... esdeklőn, megtörten...
Εύχομαι όλα αυτά που μου 'χεις κάνει να βρεις μπροστά σου
Ράγισε η καρδιά μου και έτσι να ραγίσει κι η δικιά σου
Και όσα έχω πάθει κάηκα και χειρότερα να πάθεις
Έτσι για να μάθεις
Bár minden, amit vélem tettél, Rajtad is látszódna,
Bár a Te szíved is - akár az enyém - törne darabokra
Bár ha egy kicsit is aggódnál, mi lesz most énvelem,
Bár rájönnél arra, hogy vannak idők, mikor nemcsak én vétkezem...
Σε σένα πάνω πόνταρα όλη τη ζωή μου
Και τώρα απλά την έχω χάσει
Το ό,τι ωραίο είχα μέσα στην καρδιά μου
Το πήρες και το έχεις χαλάσει
Bizalmam jeléül kezedbe adtam szívem, s a lelkemet,
De mit sem ér már mindez, ha el kell veszejtselek...
Mindent, ami szép volt, s őriztem ott, belül,
Elvetted, s darabokra zúztad..., kegyetlenül...
#211249hellemaxi 2013-12-03
Natasa Theodoridou & Antonis Vardis: Anamnisi
Ανάμνηση / Emlék...
Σβήνω το τσιγάρο, κατεβαίνω τα σκαλιά
Το ρολόι δείχνει πάλι πέντε
Ρώτησα για σένα μα δεν είσαι πουθενά
Ούτε και οι φίλοι δε μου λένε
Eloltottam a dohányt, s indultam lefelé a lépcsőn, lassan
Az óra számlapja szerint hajnali öt óra van
Téged kerestelek, de nem vagy itt velem,
Barátaim sem mondanak semmit, vajon merre lehetsz? Kedvesem...
Έρχεσαι τις νύχτες που δεν ζω
Όταν στο μηδέν ακροβατώ
Κάτι ώρες δύσκολες
Βραδιές που δεν περνάνε
Mert csak éjjel jössz el hozzám, mikor már alig élek,
Vagy amikor már épp a legmélyebb pontra érek
Mert bizony, vannak órák, amikor már oly nehéz minden,
S mikor az éjszakák is örökké tartanak itten...
Έσβησα τα φώτα να σε δω
Μέσα στο σκοτάδι να σε βρω
Χάνομαι στα μάτια σου
Που πια δε μου μιλάνε
Eloltottam a fényt, hogy jobban láthassalak,
S hogy a sötétségben megtalálhassalak
Szemeidben veszem el, melyek rám merednek,
De híre sincsen bennük újabb üzenetnek...
Φύγε μακριά ανάμνηση παλιά
Το τσιγάρο ανάβω να καεί η μοναξιά
Έρχεσαι ξανά στο δάκρυ που κυλά
Σαν το νερό στο χώμα, σ' ένα σώμα που διψά
Te réges-régi emlék, menj hát innen, kérlek!
Újabb cigarettát gyújtok, a magányt égetve el
De egy könnycseppben Te ismét eljössz hozzám,
Úgy jelensz meg, mint eső a kiszáradt földre, vagy mint testnek a víz, melyre oly régóta vár...
Έκλεισα την πόρτα, τα παράθυρα κλειστά
Πάλι το μυαλό παγίδες βάζει
Σκέφτηκα κι σένα τελευταία μου φορά
Τίποτα ο χρόνος δεν αλλάζει
Becsuktam minden ajtót, az ablakok is zárva,
Lehet, hogy a gondolataim kergetnek csapdába?
Mert ismét Rád gondoltam, az utolsó együtt töltött percre,
Azóta is itt rostoklom én, az idő fogságába vetve...
Natasa Theodoridou & Antonis Vardis: Anamnisi
Ανάμνηση / Emlék...
Σβήνω το τσιγάρο, κατεβαίνω τα σκαλιά
Το ρολόι δείχνει πάλι πέντε
Ρώτησα για σένα μα δεν είσαι πουθενά
Ούτε και οι φίλοι δε μου λένε
Eloltottam a dohányt, s indultam lefelé a lépcsőn, lassan
Az óra számlapja szerint hajnali öt óra van
Téged kerestelek, de nem vagy itt velem,
Barátaim sem mondanak semmit, vajon merre lehetsz? Kedvesem...
Έρχεσαι τις νύχτες που δεν ζω
Όταν στο μηδέν ακροβατώ
Κάτι ώρες δύσκολες
Βραδιές που δεν περνάνε
Mert csak éjjel jössz el hozzám, mikor már alig élek,
Vagy amikor már épp a legmélyebb pontra érek
Mert bizony, vannak órák, amikor már oly nehéz minden,
S mikor az éjszakák is örökké tartanak itten...
Έσβησα τα φώτα να σε δω
Μέσα στο σκοτάδι να σε βρω
Χάνομαι στα μάτια σου
Που πια δε μου μιλάνε
Eloltottam a fényt, hogy jobban láthassalak,
S hogy a sötétségben megtalálhassalak
Szemeidben veszem el, melyek rám merednek,
De híre sincsen bennük újabb üzenetnek...
Φύγε μακριά ανάμνηση παλιά
Το τσιγάρο ανάβω να καεί η μοναξιά
Έρχεσαι ξανά στο δάκρυ που κυλά
Σαν το νερό στο χώμα, σ' ένα σώμα που διψά
Te réges-régi emlék, menj hát innen, kérlek!
Újabb cigarettát gyújtok, a magányt égetve el
De egy könnycseppben Te ismét eljössz hozzám,
Úgy jelensz meg, mint eső a kiszáradt földre, vagy mint testnek a víz, melyre oly régóta vár...
Έκλεισα την πόρτα, τα παράθυρα κλειστά
Πάλι το μυαλό παγίδες βάζει
Σκέφτηκα κι σένα τελευταία μου φορά
Τίποτα ο χρόνος δεν αλλάζει
Becsuktam minden ajtót, az ablakok is zárva,
Lehet, hogy a gondolataim kergetnek csapdába?
Mert ismét Rád gondoltam, az utolsó együtt töltött percre,
Azóta is itt rostoklom én, az idő fogságába vetve...
#211236hellemaxi 2013-12-01
Azt hiszem, ezt is korrekció-gyanússá kell avanzsálnom... Bocsáss meg, Stratos!!! :S
Stratos: Nincs mit megbocsájtanom. :lol: :lol:
Viszont, nem kívánom romba dönteni a rímeidet se... 8) így..:
Eleni Foureira: Anemos Agapis
Άνεμος αγάπης / A szerelem fuvallatja...
Τόσα που είχα να σου πω, κι όμως χαθήκαμε
Έτσι τυχαία σε συνάντησα στους δρόμους
Είπα καρδιά μου φύγε, πες πως δε βρεθήκαμε
Μη μου μιλάς δεν θέλω πια δικούς σου νόμους
Számtalan dolgot mondanék, mégha már nincs is köztünk semmi,
Mikor az utcán - véletlen - észreveszlek, s már nem tudok mit tenni
De inkább azt mondom: Lépj tovább, s tégy úgy, mintha engem nem is látnál,
Ne is mondj semmit, hisz nincs szükségem arra, hogy nékem magyarázzál!
Annyi dolgot mondtam volna néked, - ám, egymást szem elől veszítettük
Noha, csak úgy ismerkedtünk össze..., az utcákon..., véletlenül...
Szóltam: Szívem, menj el! Mintha nem is találkoztunk volna soha...!
Ne szólj hozzám, nem érdekelnek a szabályaid - sajátos törvényeid sora!
Refren:
Γιατί δεν τρέχεις να μου πεις πως μ' αγαπάς;
Γιατί το δρόμο δεν μου κλείνεις να μη φύγω;
Γιατί σαν άνεμος αγάπης με κοιτάς;
Γιατί όλα μέσα μου φωνάζουνε να μείνω; (x2)
Most miért nem futsz hozzám, és mondod azt, hogy mennyire szeretsz?
S miért nem zársz el minden utat, hogy ne is keresselek?
Mikor reám nézel, miért is érint meg újra a szerelem?
Vajon mi késztet mégis arra, hogy itt maradjak, Kedvesem? (x2)
Miért nem futsz, hogy elmondd: szeretsz engemet?
Miért nem zárod el az utam, nehogy véletlenül elmenjek?
Most miért néz Ő így reám, mint a szerelem fuvallatára?
S miért kiált bennem minden úgy, hogy maradjak mégis Nála? (x2)
Δε μου μιλάς, δε μ' αγκαλιάζεις, δεν μπορείς
Και τη φωνή μου που τρελάθηκε, την πνίγω
Hozzám már nem beszélsz, még csak át sem ölelsz engemet,
Hangom elvész a szélben, s lassan már minden út az őrületbe vezet...
Nem szólsz hozzám, nem ölelsz, nem bírsz - már nem lehet,
És elfojtom a hangom, mely már az őrületbe esett...
Τόσα που είχα να σου πω, στο δρόμο τα έριξα
Δεν έχεις τίποτα για μένα από δικό σου
Πόσο σε άλλαξε ο καιρός, πόσο σε άδειασε
Μοιάζει με πέτρα στο βυθό το πρόσωπό σου
Sok mindent mondanék még, de mindent az utcán hagytam Neked,
Most, hogy már nem vagy itt, s én sem lehetek Veled
Hogyan is lett Rajtad úrrá ez a hirtelen változás?
Arcod, akár egy porladó kőszikla..., semmi más...
Annyi dolgot mondtam volna neked, de kiszórtam az utcára mindet,
Nincs már semmi számomra mindabból, ami a Tied
Mennyire megváltoztatott téged az idő - óh, mennyire kiürített!
Arcod, akár egy kavics, olyan - a víznek mélyiben...
Refren (x2)
Καρδιά μου πες, πες πως δεν βρεθήκαμε
Σε τέτοια αγάπη δε με δίνω...
Kedvesem, kérlek mondd, mondd azt, hogy 'soha sem láttalak',
Bár senkihez sem kéne fűznöm többé ilyen nagy vágyakat...
Szívem, inkább; '- Sosem találkoztunk!', - ezt találd mondani
Mivel, nem kívánom magam, ilyen szerelemnek od'adni...
Azt hiszem, ezt is korrekció-gyanússá kell avanzsálnom... Bocsáss meg, Stratos!!! :S
Stratos: Nincs mit megbocsájtanom. :lol: :lol:
Viszont, nem kívánom romba dönteni a rímeidet se... 8) így..:
Eleni Foureira: Anemos Agapis
Άνεμος αγάπης / A szerelem fuvallatja...
Τόσα που είχα να σου πω, κι όμως χαθήκαμε
Έτσι τυχαία σε συνάντησα στους δρόμους
Είπα καρδιά μου φύγε, πες πως δε βρεθήκαμε
Μη μου μιλάς δεν θέλω πια δικούς σου νόμους
Számtalan dolgot mondanék, mégha már nincs is köztünk semmi,
Mikor az utcán - véletlen - észreveszlek, s már nem tudok mit tenni
De inkább azt mondom: Lépj tovább, s tégy úgy, mintha engem nem is látnál,
Ne is mondj semmit, hisz nincs szükségem arra, hogy nékem magyarázzál!
Annyi dolgot mondtam volna néked, - ám, egymást szem elől veszítettük
Noha, csak úgy ismerkedtünk össze..., az utcákon..., véletlenül...
Szóltam: Szívem, menj el! Mintha nem is találkoztunk volna soha...!
Ne szólj hozzám, nem érdekelnek a szabályaid - sajátos törvényeid sora!
Refren:
Γιατί δεν τρέχεις να μου πεις πως μ' αγαπάς;
Γιατί το δρόμο δεν μου κλείνεις να μη φύγω;
Γιατί σαν άνεμος αγάπης με κοιτάς;
Γιατί όλα μέσα μου φωνάζουνε να μείνω; (x2)
Most miért nem futsz hozzám, és mondod azt, hogy mennyire szeretsz?
S miért nem zársz el minden utat, hogy ne is keresselek?
Mikor reám nézel, miért is érint meg újra a szerelem?
Vajon mi késztet mégis arra, hogy itt maradjak, Kedvesem? (x2)
Miért nem futsz, hogy elmondd: szeretsz engemet?
Miért nem zárod el az utam, nehogy véletlenül elmenjek?
Most miért néz Ő így reám, mint a szerelem fuvallatára?
S miért kiált bennem minden úgy, hogy maradjak mégis Nála? (x2)
Δε μου μιλάς, δε μ' αγκαλιάζεις, δεν μπορείς
Και τη φωνή μου που τρελάθηκε, την πνίγω
Hozzám már nem beszélsz, még csak át sem ölelsz engemet,
Hangom elvész a szélben, s lassan már minden út az őrületbe vezet...
Nem szólsz hozzám, nem ölelsz, nem bírsz - már nem lehet,
És elfojtom a hangom, mely már az őrületbe esett...
Τόσα που είχα να σου πω, στο δρόμο τα έριξα
Δεν έχεις τίποτα για μένα από δικό σου
Πόσο σε άλλαξε ο καιρός, πόσο σε άδειασε
Μοιάζει με πέτρα στο βυθό το πρόσωπό σου
Sok mindent mondanék még, de mindent az utcán hagytam Neked,
Most, hogy már nem vagy itt, s én sem lehetek Veled
Hogyan is lett Rajtad úrrá ez a hirtelen változás?
Arcod, akár egy porladó kőszikla..., semmi más...
Annyi dolgot mondtam volna neked, de kiszórtam az utcára mindet,
Nincs már semmi számomra mindabból, ami a Tied
Mennyire megváltoztatott téged az idő - óh, mennyire kiürített!
Arcod, akár egy kavics, olyan - a víznek mélyiben...
Refren (x2)
Καρδιά μου πες, πες πως δεν βρεθήκαμε
Σε τέτοια αγάπη δε με δίνω...
Kedvesem, kérlek mondd, mondd azt, hogy 'soha sem láttalak',
Bár senkihez sem kéne fűznöm többé ilyen nagy vágyakat...
Szívem, inkább; '- Sosem találkoztunk!', - ezt találd mondani
Mivel, nem kívánom magam, ilyen szerelemnek od'adni...
#211234hellemaxi 2013-12-01
Csak egy köztes infó: december hatodikán jön az új album 16 új dallal... Azaz, ezen kívül már csak 15-tel...
Nikos Oikonomopoulos: Mi figeis tora
Μη φύγεις τώρα / Most még ne hagyj itt!
Szöveg: Αγγελική Μακρυνιώτη / Angeliki Makrynioti
Zene: Ιορδάνης Παύλου / Iordanis Paolou
Πού πας; πάνω στο χώμα ουρανό βρήκα για μας,
φως σου έδειξα στο μαύρο της σκιάς,
να μη φοβάσαι τα σκοτάδια που θα βρεις.
Μισός, χωρίς εσένα θα είναι ο κόσμος μου μισός,
παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς,
στη σκέψη ότι ίσως δεν θα ξαναρθείς.
Hát most hová mész? Hiszen a földre hoztam Néked az eget,
A sötétben gyújtottam számodra fényeket
Hogy ne félj a sötéttől, ha egyszer megtalálod,
De most... Nélküled szinte félholtnak látom a világot...
S azon kaptam magam, hogy csak süllyedek, s már egyre mélyebben vagyok
A gondolatban, hogy már nem térsz vissza, s én végleg egyedül maradok...
Μη φύγεις τώρα, μείνε εδώ μη με αρνηθείς αυτή την ώρα,
βαθύ σκοτάδι και μεγάλη ανηφόρα,
χωρίς εσένα να ανέβω δεν μπορώ.
Πονάω τόσο όσο δεν τόλμησα κανένα να πληγώσω,
βαρύ το αντίο δεν μπορώ να το σηκώσω,
μη φύγεις μείνε λίγο σε παρακαλώ.
Nem, most még ne hagyj el, ne úgy legyen vége,
Hogy gonoszul taszítasz le a fénytelenségbe
Mert Nélküled, onnét talán kimászni sem tudok,
És fáj..., hisz én soha sem tennék ilyet, de ezt bizonyára tudod...
Oly nehéz a 'Viszlát!', Mert így hogyan is élhetek tovább?
Most még ne hagyj itt..., csak pár percig maradj itt csupán!
Πού πας; μη με αποφεύγεις από την άλλη μη κοιτάς,
εσύ που με έμαθες πώς είναι να αγαπάς,
πριν φύγεις μάθε μου ένα τρόπο να ξεχνώ.
Μικρός κοίτα μπροστά σου στέκομαι τόσο μικρός,
παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς,
στη σκέψη ότι ίσως δε σε ξαναδώ.
Hová mész? Várj, ne más karjáról nézz szemembe,
Te, aki arra tanított engem, hogy hogyan kell szeretnem
Mielőtt elmennél, taníts meg, hogy lehet mindent elfelednem
Nézz reám..., mint egy gyermek, állok itt Előtted - elveszetten...
És kiszolgáltatottan, talán majd egyre mélyebbre zuhanok
A gondolatban, hogy többé nem láthatlak, s egyedül maradok...
Csak egy köztes infó: december hatodikán jön az új album 16 új dallal... Azaz, ezen kívül már csak 15-tel...
Nikos Oikonomopoulos: Mi figeis tora
Μη φύγεις τώρα / Most még ne hagyj itt!
Szöveg: Αγγελική Μακρυνιώτη / Angeliki Makrynioti
Zene: Ιορδάνης Παύλου / Iordanis Paolou
Πού πας; πάνω στο χώμα ουρανό βρήκα για μας,
φως σου έδειξα στο μαύρο της σκιάς,
να μη φοβάσαι τα σκοτάδια που θα βρεις.
Μισός, χωρίς εσένα θα είναι ο κόσμος μου μισός,
παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς,
στη σκέψη ότι ίσως δεν θα ξαναρθείς.
Hát most hová mész? Hiszen a földre hoztam Néked az eget,
A sötétben gyújtottam számodra fényeket
Hogy ne félj a sötéttől, ha egyszer megtalálod,
De most... Nélküled szinte félholtnak látom a világot...
S azon kaptam magam, hogy csak süllyedek, s már egyre mélyebben vagyok
A gondolatban, hogy már nem térsz vissza, s én végleg egyedül maradok...
Μη φύγεις τώρα, μείνε εδώ μη με αρνηθείς αυτή την ώρα,
βαθύ σκοτάδι και μεγάλη ανηφόρα,
χωρίς εσένα να ανέβω δεν μπορώ.
Πονάω τόσο όσο δεν τόλμησα κανένα να πληγώσω,
βαρύ το αντίο δεν μπορώ να το σηκώσω,
μη φύγεις μείνε λίγο σε παρακαλώ.
Nem, most még ne hagyj el, ne úgy legyen vége,
Hogy gonoszul taszítasz le a fénytelenségbe
Mert Nélküled, onnét talán kimászni sem tudok,
És fáj..., hisz én soha sem tennék ilyet, de ezt bizonyára tudod...
Oly nehéz a 'Viszlát!', Mert így hogyan is élhetek tovább?
Most még ne hagyj itt..., csak pár percig maradj itt csupán!
Πού πας; μη με αποφεύγεις από την άλλη μη κοιτάς,
εσύ που με έμαθες πώς είναι να αγαπάς,
πριν φύγεις μάθε μου ένα τρόπο να ξεχνώ.
Μικρός κοίτα μπροστά σου στέκομαι τόσο μικρός,
παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς,
στη σκέψη ότι ίσως δε σε ξαναδώ.
Hová mész? Várj, ne más karjáról nézz szemembe,
Te, aki arra tanított engem, hogy hogyan kell szeretnem
Mielőtt elmennél, taníts meg, hogy lehet mindent elfelednem
Nézz reám..., mint egy gyermek, állok itt Előtted - elveszetten...
És kiszolgáltatottan, talán majd egyre mélyebbre zuhanok
A gondolatban, hogy többé nem láthatlak, s egyedül maradok...