KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#211457 hellemaxi 2013-12-12
Hogy a legszebb dalokhoz miért nincs soha tükörfordítás... Így megintcsak a szegényes tudásomra hagyatkozhattam... Rallia Hristidou / Xristidou: Dikia Sou / Δικιά σου  // A Tiéd... Δικιά σου / A Tiéd... Την ώρα που σιδέρωνα Το γκρίζο σου πουκάμισο Στο τοίχο είδα όλη τη ζωή μου Σαν να ταν σινεμά τις λύπες, τη χαρά Τις βόλτες πάντα που βγαινες μαζί μου Amikor éppen a vasalást végeztem S a Te szürke pólód következett Hirtelen lepergett az egész életem Akár a filmvásznon... Úgy láttam minden bánatot, s az örömöket A közös sétáinkat, minden egyes percet, mikor még itt voltál velem... Την ώρα που σε γύριζα Κι έπλενα το πιάτο σου Το δάκρι μου κυλούσε στο φλιτζάνι Να πάρεις τα παιδιά Θα αργίσω στη δουλειά Μονάχα ένα φιλί τι να μου κάνει De visszatérve Hozzád, már majd elfeledtem, Hogy mikor már épp a tányérodat mostam el Egy könnycsepp gördült le arcomon, mert visszaemlékeztem: 'Hozd el a gyermekeinket, kérlek, Mert ismét késő lesz, mire hazaérek...' Oh..., Hogy most milyen jól esne... Csak egyetlen csókod... Szerelmem! Και παίρνω τη γραβάτα σου Τη δένω στο λαιμό μου Που ό,τι ονειρευτικά δεν ήταν όνειρο μου Που μια ζωή θα γίνομαι αυτό που θες καρδιά μου Στον κόσμο δυνατή, δικιά σου  αληθινή Ποτέ δικιά μου, ποτέ δικιά μου Most pedig veszem a nyakkendődet, És bizony, ide, a nyakam köré teszem, Mert minden, amit álmodtam, csak hazugság volt, s erre most kell, hogy rájöjjek? Hisz egész életemben, ahogyan Te kérted, úgy, s azzá lettem én, Erősnek mutattam magam, hisz csak így lehettem a Tiéd, De Te mégsem... Soha sem lettél enyém! Την ώρα που σιδέρωνα Στη μπλούζα το μανίκι σου Τη χάιδεψα σαν να σουνα κλωστή της Αυτή τη μοναξιά να πάρω αγκαλιά Στο πλάι σου κι αν ζω που ζω μαζί της E pillanatban, mikor épp vasalni készültem én, A legszebb ingedet, nehogy gyűrt maradjon Oly gyengéden nyúltam hozzá, mintha csak Te lennél, De nem... Csak a magányt ölelte át két karom Mert hiába vagy még mellettem..., tudd, a magány az, mi Véled társ-helyet cserél...
Hogy a legszebb dalokhoz miért nincs soha tükörfordítás... Így megintcsak a szegényes tudásomra hagyatkozhattam... Rallia Hristidou / Xristidou: Dikia Sou / Δικιά σου  // A Tiéd... Δικιά σου / A Tiéd... Την ώρα που σιδέρωνα Το γκρίζο σου πουκάμισο Στο τοίχο είδα όλη τη ζωή μου Σαν να ταν σινεμά τις λύπες, τη χαρά Τις βόλτες πάντα που βγαινες μαζί μου Amikor éppen a vasalást végeztem S a Te szürke pólód következett Hirtelen lepergett az egész életem Akár a filmvásznon... Úgy láttam minden bánatot, s az örömöket A közös sétáinkat, minden egyes percet, mikor még itt voltál velem... Την ώρα που σε γύριζα Κι έπλενα το πιάτο σου Το δάκρι μου κυλούσε στο φλιτζάνι Να πάρεις τα παιδιά Θα αργίσω στη δουλειά Μονάχα ένα φιλί τι να μου κάνει De visszatérve Hozzád, már majd elfeledtem, Hogy mikor már épp a tányérodat mostam el Egy könnycsepp gördült le arcomon, mert visszaemlékeztem: 'Hozd el a gyermekeinket, kérlek, Mert ismét késő lesz, mire hazaérek...' Oh..., Hogy most milyen jól esne... Csak egyetlen csókod... Szerelmem! Και παίρνω τη γραβάτα σου Τη δένω στο λαιμό μου Που ό,τι ονειρευτικά δεν ήταν όνειρο μου Που μια ζωή θα γίνομαι αυτό που θες καρδιά μου Στον κόσμο δυνατή, δικιά σου  αληθινή Ποτέ δικιά μου, ποτέ δικιά μου Most pedig veszem a nyakkendődet, És bizony, ide, a nyakam köré teszem, Mert minden, amit álmodtam, csak hazugság volt, s erre most kell, hogy rájöjjek? Hisz egész életemben, ahogyan Te kérted, úgy, s azzá lettem én, Erősnek mutattam magam, hisz csak így lehettem a Tiéd, De Te mégsem... Soha sem lettél enyém! Την ώρα που σιδέρωνα Στη μπλούζα το μανίκι σου Τη χάιδεψα σαν να σουνα κλωστή της Αυτή τη μοναξιά να πάρω αγκαλιά Στο πλάι σου κι αν ζω που ζω μαζί της E pillanatban, mikor épp vasalni készültem én, A legszebb ingedet, nehogy gyűrt maradjon Oly gyengéden nyúltam hozzá, mintha csak Te lennél, De nem... Csak a magányt ölelte át két karom Mert hiába vagy még mellettem..., tudd, a magány az, mi Véled társ-helyet cserél...
#211334 Stratos 2013-12-07
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Szia Maxi! :P Az én fordítgatásaim is csak (gyarló, emberi, tehát: NEM hiba nélküli - ) próbálkozások... :oops: :wink: Kívánságodra itt egy lehetséges verzió: Amaryllis: Poso Na Peso Pio Hamila Πόσο να πέσω πιο χαμηλά / Mennyire kell mélyebbre zuhannom? Χαμογέλασα σε ξεγέλασα Έδειξα τόσο δυνατή μα ήταν βιτρίνα Δεν το άντεξα μόλις έφυγες Σε έψαχνα πάλι όλη νύχτα στην Αθήνα... Rászedtelek, ahogy az arcomra mosolyt csaltam Ám látszat volt, kirakat, ahogy magam erősnek mutattam, Alighogy elmentél, magammal nem bírtam, Athénban, egész éjjel, újra csak utánad kutattam... Refren: Πόσο να πέσω πιο χαμηλά Να μ' αγαπήσεις όπως παλιά Το έχω ανάγκη, το αξίζω Πως θα' ναι για πάντα μου έταξες... Zuhannom, vajon milyen mélyre kellene, Hogy ugyanúgy, mint rég; üldözzön szerelme? Szükségem van Reá! És Őt, kiérdemeltem Hisz: - „Örökké tart majd!” – így ígérte nekem… Είσαι παντού μέσα μου ζεις Και αν θες απόψε να με βρεις Είμαι στο ίδιο σημείο εκεί ακριβώς Που με πέταξες... ...με πέταξες !!! Ott vagy mindenütt, bennem élsz És ha az éjjel, reám lelni nem félsz, Ugyanott találsz, ismered már jól ama helyet, Ahol elhagytál… …eldobtál engemet!!! Χαμογέλασα σε ξεγέλασα Πήρε καιρό το χωρισμό να καταλάβω Μετά έκλαψα μόλις μέτρησα Έτρεξα πίσω σου ξανά να σε προλάβω... Rászedtelek, ahogy arcomra mosolyt erőltettem Hiszen a szakítást, sok időbe telt megértenem... Aztán viszont; sírtam! Mihelyst ráeszméltem Futottam utánad, újra... ...Hogy utolérlek - reméltem... - Refren -
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Szia Maxi! :P Az én fordítgatásaim is csak (gyarló, emberi, tehát: NEM hiba nélküli - ) próbálkozások... :oops: :wink: Kívánságodra itt egy lehetséges verzió: Amaryllis: Poso Na Peso Pio Hamila Πόσο να πέσω πιο χαμηλά / Mennyire kell mélyebbre zuhannom? Χαμογέλασα σε ξεγέλασα Έδειξα τόσο δυνατή μα ήταν βιτρίνα Δεν το άντεξα μόλις έφυγες Σε έψαχνα πάλι όλη νύχτα στην Αθήνα... Rászedtelek, ahogy az arcomra mosolyt csaltam Ám látszat volt, kirakat, ahogy magam erősnek mutattam, Alighogy elmentél, magammal nem bírtam, Athénban, egész éjjel, újra csak utánad kutattam... Refren: Πόσο να πέσω πιο χαμηλά Να μ' αγαπήσεις όπως παλιά Το έχω ανάγκη, το αξίζω Πως θα' ναι για πάντα μου έταξες... Zuhannom, vajon milyen mélyre kellene, Hogy ugyanúgy, mint rég; üldözzön szerelme? Szükségem van Reá! És Őt, kiérdemeltem Hisz: - „Örökké tart majd!” – így ígérte nekem… Είσαι παντού μέσα μου ζεις Και αν θες απόψε να με βρεις Είμαι στο ίδιο σημείο εκεί ακριβώς Που με πέταξες... ...με πέταξες !!! Ott vagy mindenütt, bennem élsz És ha az éjjel, reám lelni nem félsz, Ugyanott találsz, ismered már jól ama helyet, Ahol elhagytál… …eldobtál engemet!!! Χαμογέλασα σε ξεγέλασα Πήρε καιρό το χωρισμό να καταλάβω Μετά έκλαψα μόλις μέτρησα Έτρεξα πίσω σου ξανά να σε προλάβω... Rászedtelek, ahogy arcomra mosolyt erőltettem Hiszen a szakítást, sok időbe telt megértenem... Aztán viszont; sírtam! Mihelyst ráeszméltem Futottam utánad, újra... ...Hogy utolérlek - reméltem... - Refren -
#211272 hellemaxi 2013-12-04
Eleni Hatzidou / Xatzidou: Apopsi Mou Άποψη Μου / A véleményem... Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις Azt mondom most, amit érzek, egyenesen a szemedbe, Soha sem leltem Benned semmi különlegesre! Ugyan sajnállak, de kérlek, ne értsd félre, Lényegében sosem voltál az életemnek része! Κάτι δεν μου κολλάει Τη σχέση αυτή δεν πάει, δεν πάει άλλο Κι όσο τη φτιάχνουμε Τόσο αυτή χαλάει, χαλάει κι άλλο Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί Már Te is láthatod, hogy valami nem működött jól, Kapcsolatunk eztán így miért folytatódjon? S még ha meg is változnánk, nem történne semmi, Akkor sem tudnék már Véled boldog lenni... Vége már, tudom, hogy létezel, láttalak is Téged, De az enyém már nem lehetsz, s ha kérdeznéd, miért? Nos, elmondom Néked... Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις Egyenesen a szemedbe mondom most azt, amit érzek, Valójában soha sem láttam Benned különlegességet... Bár sajnállak ugyan, de kérlek, ne érts félre, Tudd, hogy soha sem voltál az életem része! Δεν ήσουν τελικά αυτός νόμιζα πως περιμένω Το άλλο μου μισό και της καρδιάς μου το απωθημένο Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί Végülis nem Te vagy, kire oly régóta vártam, Sem a másik felem, sem a lelki társam Tovább lépek én, mert bár ismerlek, és láttalak is Téged, Az enyém már nem lehetsz... Hogy miért? Nos, elmondom hát Néked...
Eleni Hatzidou / Xatzidou: Apopsi Mou Άποψη Μου / A véleményem... Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις Azt mondom most, amit érzek, egyenesen a szemedbe, Soha sem leltem Benned semmi különlegesre! Ugyan sajnállak, de kérlek, ne értsd félre, Lényegében sosem voltál az életemnek része! Κάτι δεν μου κολλάει Τη σχέση αυτή δεν πάει, δεν πάει άλλο Κι όσο τη φτιάχνουμε Τόσο αυτή χαλάει, χαλάει κι άλλο Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί Már Te is láthatod, hogy valami nem működött jól, Kapcsolatunk eztán így miért folytatódjon? S még ha meg is változnánk, nem történne semmi, Akkor sem tudnék már Véled boldog lenni... Vége már, tudom, hogy létezel, láttalak is Téged, De az enyém már nem lehetsz, s ha kérdeznéd, miért? Nos, elmondom Néked... Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις Egyenesen a szemedbe mondom most azt, amit érzek, Valójában soha sem láttam Benned különlegességet... Bár sajnállak ugyan, de kérlek, ne érts félre, Tudd, hogy soha sem voltál az életem része! Δεν ήσουν τελικά αυτός νόμιζα πως περιμένω Το άλλο μου μισό και της καρδιάς μου το απωθημένο Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί Végülis nem Te vagy, kire oly régóta vártam, Sem a másik felem, sem a lelki társam Tovább lépek én, mert bár ismerlek, és láttalak is Téged, Az enyém már nem lehetsz... Hogy miért? Nos, elmondom hát Néked...
#211263 hellemaxi 2013-12-03
Frissen debütált, fiatal, ám annál ígéretesebbnek tűnő előadó Giorgos Ksilouris, akinek első dalát egyből Phoebus jegyzi... Számomra tán épp ezért is oly kedves... Giorgos Xilouris / Ksilours : Efhome / Euxomai Εύχομαι / Azt kívánom... Μαζί σου είδα πως ο κόσμος μας που ζούμε Δεν είναι αγγελικά πλασμένος Στο πρόσωπό σου γνώρισα την κόλαση μου Και τώρα να 'μαι διαλυμένος Véled rájöhettem, hogy a világ, melyben élünk, Nem sok jót ád, s nem is az angyalok által épült Általad szinte a pokol lángjába kerültem, S most mégis itt állok Előtted... esdeklőn, megtörten... Εύχομαι όλα αυτά που μου 'χεις κάνει να βρεις μπροστά σου Ράγισε η καρδιά μου και έτσι να ραγίσει κι η δικιά σου Και όσα έχω πάθει κάηκα και χειρότερα να πάθεις Έτσι για να μάθεις Bár minden, amit vélem tettél, Rajtad is látszódna, Bár a Te szíved is - akár az enyém - törne darabokra Bár ha egy kicsit is aggódnál, mi lesz most énvelem, Bár rájönnél arra, hogy vannak idők, mikor nemcsak én vétkezem... Σε σένα πάνω πόνταρα όλη τη ζωή μου Και τώρα απλά την έχω χάσει Το ό,τι ωραίο είχα μέσα στην καρδιά μου Το πήρες και το έχεις χαλάσει Bizalmam jeléül kezedbe adtam szívem, s a lelkemet, De mit sem ér már mindez, ha el kell veszejtselek... Mindent, ami szép volt, s őriztem ott, belül, Elvetted, s darabokra zúztad..., kegyetlenül...
Frissen debütált, fiatal, ám annál ígéretesebbnek tűnő előadó Giorgos Ksilouris, akinek első dalát egyből Phoebus jegyzi... Számomra tán épp ezért is oly kedves... Giorgos Xilouris / Ksilours : Efhome / Euxomai Εύχομαι / Azt kívánom... Μαζί σου είδα πως ο κόσμος μας που ζούμε Δεν είναι αγγελικά πλασμένος Στο πρόσωπό σου γνώρισα την κόλαση μου Και τώρα να 'μαι διαλυμένος Véled rájöhettem, hogy a világ, melyben élünk, Nem sok jót ád, s nem is az angyalok által épült Általad szinte a pokol lángjába kerültem, S most mégis itt állok Előtted... esdeklőn, megtörten... Εύχομαι όλα αυτά που μου 'χεις κάνει να βρεις μπροστά σου Ράγισε η καρδιά μου και έτσι να ραγίσει κι η δικιά σου Και όσα έχω πάθει κάηκα και χειρότερα να πάθεις Έτσι για να μάθεις Bár minden, amit vélem tettél, Rajtad is látszódna, Bár a Te szíved is - akár az enyém - törne darabokra Bár ha egy kicsit is aggódnál, mi lesz most énvelem, Bár rájönnél arra, hogy vannak idők, mikor nemcsak én vétkezem... Σε σένα πάνω πόνταρα όλη τη ζωή μου Και τώρα απλά την έχω χάσει Το ό,τι ωραίο είχα μέσα στην καρδιά μου Το πήρες και το έχεις χαλάσει Bizalmam jeléül kezedbe adtam szívem, s a lelkemet, De mit sem ér már mindez, ha el kell veszejtselek... Mindent, ami szép volt, s őriztem ott, belül, Elvetted, s darabokra zúztad..., kegyetlenül...
#211249 hellemaxi 2013-12-03
Natasa Theodoridou & Antonis Vardis: Anamnisi Ανάμνηση / Emlék... Σβήνω το τσιγάρο, κατεβαίνω τα σκαλιά Το ρολόι δείχνει πάλι πέντε Ρώτησα για σένα μα δεν είσαι πουθενά Ούτε και οι φίλοι δε μου λένε Eloltottam a dohányt, s indultam lefelé a lépcsőn, lassan Az óra számlapja szerint hajnali öt óra van Téged kerestelek, de nem vagy itt velem, Barátaim sem mondanak semmit, vajon merre lehetsz? Kedvesem... Έρχεσαι τις νύχτες που δεν ζω Όταν στο μηδέν ακροβατώ Κάτι ώρες δύσκολες Βραδιές που δεν περνάνε Mert csak éjjel jössz el hozzám, mikor már alig élek, Vagy amikor már épp a legmélyebb pontra érek Mert bizony, vannak órák, amikor már oly nehéz minden, S mikor az éjszakák is örökké tartanak itten... Έσβησα τα φώτα να σε δω Μέσα στο σκοτάδι να σε βρω Χάνομαι στα μάτια σου Που πια δε μου μιλάνε Eloltottam a fényt, hogy jobban láthassalak, S hogy a sötétségben megtalálhassalak Szemeidben veszem el, melyek rám merednek, De híre sincsen bennük újabb üzenetnek... Φύγε μακριά ανάμνηση παλιά Το τσιγάρο ανάβω να καεί η μοναξιά Έρχεσαι ξανά στο δάκρυ που κυλά Σαν το νερό στο χώμα, σ' ένα σώμα που διψά Te réges-régi emlék, menj hát innen, kérlek! Újabb cigarettát gyújtok, a magányt égetve el De egy könnycseppben Te ismét eljössz hozzám, Úgy jelensz meg, mint eső a kiszáradt földre, vagy mint testnek a víz, melyre oly régóta vár... Έκλεισα την πόρτα, τα παράθυρα κλειστά Πάλι το μυαλό παγίδες βάζει Σκέφτηκα κι σένα τελευταία μου φορά Τίποτα ο χρόνος δεν αλλάζει Becsuktam minden ajtót, az ablakok is zárva, Lehet, hogy a gondolataim kergetnek csapdába? Mert ismét Rád gondoltam, az utolsó együtt töltött percre, Azóta is itt rostoklom én, az idő fogságába vetve...
Natasa Theodoridou & Antonis Vardis: Anamnisi Ανάμνηση / Emlék... Σβήνω το τσιγάρο, κατεβαίνω τα σκαλιά Το ρολόι δείχνει πάλι πέντε Ρώτησα για σένα μα δεν είσαι πουθενά Ούτε και οι φίλοι δε μου λένε Eloltottam a dohányt, s indultam lefelé a lépcsőn, lassan Az óra számlapja szerint hajnali öt óra van Téged kerestelek, de nem vagy itt velem, Barátaim sem mondanak semmit, vajon merre lehetsz? Kedvesem... Έρχεσαι τις νύχτες που δεν ζω Όταν στο μηδέν ακροβατώ Κάτι ώρες δύσκολες Βραδιές που δεν περνάνε Mert csak éjjel jössz el hozzám, mikor már alig élek, Vagy amikor már épp a legmélyebb pontra érek Mert bizony, vannak órák, amikor már oly nehéz minden, S mikor az éjszakák is örökké tartanak itten... Έσβησα τα φώτα να σε δω Μέσα στο σκοτάδι να σε βρω Χάνομαι στα μάτια σου Που πια δε μου μιλάνε Eloltottam a fényt, hogy jobban láthassalak, S hogy a sötétségben megtalálhassalak Szemeidben veszem el, melyek rám merednek, De híre sincsen bennük újabb üzenetnek... Φύγε μακριά ανάμνηση παλιά Το τσιγάρο ανάβω να καεί η μοναξιά Έρχεσαι ξανά στο δάκρυ που κυλά Σαν το νερό στο χώμα, σ' ένα σώμα που διψά Te réges-régi emlék, menj hát innen, kérlek! Újabb cigarettát gyújtok, a magányt égetve el De egy könnycseppben Te ismét eljössz hozzám, Úgy jelensz meg, mint eső a kiszáradt földre, vagy mint testnek a víz, melyre oly régóta vár... Έκλεισα την πόρτα, τα παράθυρα κλειστά Πάλι το μυαλό παγίδες βάζει Σκέφτηκα κι σένα τελευταία μου φορά Τίποτα ο χρόνος δεν αλλάζει Becsuktam minden ajtót, az ablakok is zárva, Lehet, hogy a gondolataim kergetnek csapdába? Mert ismét Rád gondoltam, az utolsó együtt töltött percre, Azóta is itt rostoklom én, az idő fogságába vetve...
#211236 hellemaxi 2013-12-01
Azt hiszem, ezt is korrekció-gyanússá kell avanzsálnom... Bocsáss meg, Stratos!!! :S Stratos: Nincs mit megbocsájtanom. :lol: :lol: Viszont, nem kívánom romba dönteni a rímeidet se... 8) így..: Eleni Foureira: Anemos Agapis Άνεμος αγάπης / A szerelem fuvallatja... Τόσα που είχα να σου πω, κι όμως χαθήκαμε Έτσι τυχαία σε συνάντησα στους δρόμους Είπα καρδιά μου φύγε, πες πως δε βρεθήκαμε Μη μου μιλάς δεν θέλω πια δικούς σου νόμους Számtalan dolgot mondanék, mégha már nincs is köztünk semmi, Mikor az utcán - véletlen - észreveszlek, s már nem tudok mit tenni De inkább azt mondom: Lépj tovább, s tégy úgy, mintha engem nem is látnál, Ne is mondj semmit, hisz nincs szükségem arra, hogy nékem magyarázzál! Annyi dolgot mondtam volna néked, - ám, egymást szem elől veszítettük Noha, csak úgy ismerkedtünk össze..., az utcákon..., véletlenül... Szóltam: Szívem, menj el! Mintha nem is találkoztunk volna soha...! Ne szólj hozzám, nem érdekelnek a szabályaid - sajátos törvényeid sora! Refren: Γιατί δεν τρέχεις να μου πεις πως μ' αγαπάς; Γιατί το δρόμο δεν μου κλείνεις να μη φύγω; Γιατί σαν άνεμος αγάπης με κοιτάς; Γιατί όλα μέσα μου φωνάζουνε να μείνω; (x2) Most miért nem futsz hozzám, és mondod azt, hogy mennyire szeretsz? S miért nem zársz el minden utat, hogy ne is keresselek? Mikor reám nézel, miért is érint meg újra a szerelem? Vajon mi késztet mégis arra, hogy itt maradjak, Kedvesem? (x2) Miért nem futsz, hogy elmondd: szeretsz engemet? Miért nem zárod el az utam, nehogy véletlenül elmenjek? Most miért néz Ő így reám, mint a szerelem fuvallatára? S miért kiált bennem minden úgy, hogy maradjak mégis Nála? (x2) Δε μου μιλάς, δε μ' αγκαλιάζεις, δεν μπορείς Και τη φωνή μου που τρελάθηκε, την πνίγω Hozzám már nem beszélsz, még csak át sem ölelsz engemet, Hangom elvész a szélben, s lassan már minden út az őrületbe vezet... Nem szólsz hozzám, nem ölelsz, nem bírsz - már nem lehet, És elfojtom a hangom, mely már az őrületbe esett... Τόσα που είχα να σου πω, στο δρόμο τα έριξα Δεν έχεις τίποτα για μένα από δικό σου Πόσο σε άλλαξε ο καιρός, πόσο σε άδειασε Μοιάζει με πέτρα στο βυθό το πρόσωπό σου Sok mindent mondanék még, de mindent az utcán hagytam Neked, Most, hogy már nem vagy itt, s én sem lehetek Veled Hogyan is lett Rajtad úrrá ez a hirtelen változás? Arcod, akár egy porladó kőszikla..., semmi más... Annyi dolgot mondtam volna neked, de kiszórtam az utcára mindet, Nincs már semmi számomra mindabból, ami a Tied Mennyire megváltoztatott téged az idő - óh, mennyire kiürített! Arcod, akár egy kavics, olyan - a víznek mélyiben... Refren (x2) Καρδιά μου πες, πες πως δεν βρεθήκαμε Σε τέτοια αγάπη δε με δίνω... Kedvesem, kérlek mondd, mondd azt, hogy 'soha sem láttalak', Bár senkihez sem kéne fűznöm többé ilyen nagy vágyakat... Szívem, inkább; '- Sosem találkoztunk!', - ezt találd mondani Mivel, nem kívánom magam, ilyen szerelemnek od'adni...
Azt hiszem, ezt is korrekció-gyanússá kell avanzsálnom... Bocsáss meg, Stratos!!! :S Stratos: Nincs mit megbocsájtanom. :lol: :lol: Viszont, nem kívánom romba dönteni a rímeidet se... 8) így..: Eleni Foureira: Anemos Agapis Άνεμος αγάπης / A szerelem fuvallatja... Τόσα που είχα να σου πω, κι όμως χαθήκαμε Έτσι τυχαία σε συνάντησα στους δρόμους Είπα καρδιά μου φύγε, πες πως δε βρεθήκαμε Μη μου μιλάς δεν θέλω πια δικούς σου νόμους Számtalan dolgot mondanék, mégha már nincs is köztünk semmi, Mikor az utcán - véletlen - észreveszlek, s már nem tudok mit tenni De inkább azt mondom: Lépj tovább, s tégy úgy, mintha engem nem is látnál, Ne is mondj semmit, hisz nincs szükségem arra, hogy nékem magyarázzál! Annyi dolgot mondtam volna néked, - ám, egymást szem elől veszítettük Noha, csak úgy ismerkedtünk össze..., az utcákon..., véletlenül... Szóltam: Szívem, menj el! Mintha nem is találkoztunk volna soha...! Ne szólj hozzám, nem érdekelnek a szabályaid - sajátos törvényeid sora! Refren: Γιατί δεν τρέχεις να μου πεις πως μ' αγαπάς; Γιατί το δρόμο δεν μου κλείνεις να μη φύγω; Γιατί σαν άνεμος αγάπης με κοιτάς; Γιατί όλα μέσα μου φωνάζουνε να μείνω; (x2) Most miért nem futsz hozzám, és mondod azt, hogy mennyire szeretsz? S miért nem zársz el minden utat, hogy ne is keresselek? Mikor reám nézel, miért is érint meg újra a szerelem? Vajon mi késztet mégis arra, hogy itt maradjak, Kedvesem? (x2) Miért nem futsz, hogy elmondd: szeretsz engemet? Miért nem zárod el az utam, nehogy véletlenül elmenjek? Most miért néz Ő így reám, mint a szerelem fuvallatára? S miért kiált bennem minden úgy, hogy maradjak mégis Nála? (x2) Δε μου μιλάς, δε μ' αγκαλιάζεις, δεν μπορείς Και τη φωνή μου που τρελάθηκε, την πνίγω Hozzám már nem beszélsz, még csak át sem ölelsz engemet, Hangom elvész a szélben, s lassan már minden út az őrületbe vezet... Nem szólsz hozzám, nem ölelsz, nem bírsz - már nem lehet, És elfojtom a hangom, mely már az őrületbe esett... Τόσα που είχα να σου πω, στο δρόμο τα έριξα Δεν έχεις τίποτα για μένα από δικό σου Πόσο σε άλλαξε ο καιρός, πόσο σε άδειασε Μοιάζει με πέτρα στο βυθό το πρόσωπό σου Sok mindent mondanék még, de mindent az utcán hagytam Neked, Most, hogy már nem vagy itt, s én sem lehetek Veled Hogyan is lett Rajtad úrrá ez a hirtelen változás? Arcod, akár egy porladó kőszikla..., semmi más... Annyi dolgot mondtam volna neked, de kiszórtam az utcára mindet, Nincs már semmi számomra mindabból, ami a Tied Mennyire megváltoztatott téged az idő - óh, mennyire kiürített! Arcod, akár egy kavics, olyan - a víznek mélyiben... Refren (x2) Καρδιά μου πες, πες πως δεν βρεθήκαμε Σε τέτοια αγάπη δε με δίνω... Kedvesem, kérlek mondd, mondd azt, hogy 'soha sem láttalak', Bár senkihez sem kéne fűznöm többé ilyen nagy vágyakat... Szívem, inkább; '- Sosem találkoztunk!', - ezt találd mondani Mivel, nem kívánom magam, ilyen szerelemnek od'adni...
#211234 hellemaxi 2013-12-01
Csak egy köztes infó: december hatodikán jön az új album 16 új dallal... Azaz, ezen kívül már csak 15-tel... Nikos Oikonomopoulos: Mi figeis tora Μη φύγεις τώρα / Most még ne hagyj itt! Szöveg: Αγγελική Μακρυνιώτη / Angeliki Makrynioti Zene: Ιορδάνης Παύλου / Iordanis Paolou Πού πας; πάνω στο χώμα ουρανό βρήκα για μας, φως σου έδειξα στο μαύρο της σκιάς, να μη φοβάσαι τα σκοτάδια που θα βρεις. Μισός, χωρίς εσένα θα είναι ο κόσμος μου μισός, παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς, στη σκέψη ότι ίσως δεν θα ξαναρθείς. Hát most hová mész? Hiszen a földre hoztam Néked az eget, A sötétben gyújtottam számodra fényeket Hogy ne félj a sötéttől, ha egyszer megtalálod, De most... Nélküled szinte félholtnak látom a világot... S azon kaptam magam, hogy csak süllyedek, s már egyre mélyebben vagyok A gondolatban, hogy már nem térsz vissza, s én végleg egyedül maradok... Μη φύγεις τώρα, μείνε εδώ μη με αρνηθείς αυτή την ώρα, βαθύ σκοτάδι και μεγάλη ανηφόρα, χωρίς εσένα να ανέβω δεν μπορώ. Πονάω τόσο όσο δεν τόλμησα κανένα να πληγώσω, βαρύ το αντίο δεν μπορώ να το σηκώσω, μη φύγεις μείνε λίγο σε παρακαλώ. Nem, most még ne hagyj el, ne úgy legyen vége, Hogy gonoszul taszítasz le a fénytelenségbe Mert Nélküled, onnét talán kimászni sem tudok, És fáj..., hisz én soha sem tennék ilyet, de ezt bizonyára tudod... Oly nehéz a 'Viszlát!', Mert így hogyan is élhetek tovább? Most még ne hagyj itt..., csak pár percig maradj itt csupán! Πού πας; μη με αποφεύγεις από την άλλη μη κοιτάς, εσύ που με έμαθες πώς είναι να αγαπάς, πριν φύγεις μάθε μου ένα τρόπο να ξεχνώ. Μικρός κοίτα μπροστά σου στέκομαι τόσο μικρός, παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς, στη σκέψη ότι ίσως δε σε ξαναδώ. Hová mész? Várj, ne más karjáról nézz szemembe, Te, aki arra tanított engem, hogy hogyan kell szeretnem Mielőtt elmennél, taníts meg, hogy lehet mindent elfelednem Nézz reám..., mint egy gyermek, állok itt Előtted - elveszetten... És kiszolgáltatottan, talán majd egyre mélyebbre zuhanok A gondolatban, hogy többé nem láthatlak, s egyedül maradok...
Csak egy köztes infó: december hatodikán jön az új album 16 új dallal... Azaz, ezen kívül már csak 15-tel... Nikos Oikonomopoulos: Mi figeis tora Μη φύγεις τώρα / Most még ne hagyj itt! Szöveg: Αγγελική Μακρυνιώτη / Angeliki Makrynioti Zene: Ιορδάνης Παύλου / Iordanis Paolou Πού πας; πάνω στο χώμα ουρανό βρήκα για μας, φως σου έδειξα στο μαύρο της σκιάς, να μη φοβάσαι τα σκοτάδια που θα βρεις. Μισός, χωρίς εσένα θα είναι ο κόσμος μου μισός, παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς, στη σκέψη ότι ίσως δεν θα ξαναρθείς. Hát most hová mész? Hiszen a földre hoztam Néked az eget, A sötétben gyújtottam számodra fényeket Hogy ne félj a sötéttől, ha egyszer megtalálod, De most... Nélküled szinte félholtnak látom a világot... S azon kaptam magam, hogy csak süllyedek, s már egyre mélyebben vagyok A gondolatban, hogy már nem térsz vissza, s én végleg egyedül maradok... Μη φύγεις τώρα, μείνε εδώ μη με αρνηθείς αυτή την ώρα, βαθύ σκοτάδι και μεγάλη ανηφόρα, χωρίς εσένα να ανέβω δεν μπορώ. Πονάω τόσο όσο δεν τόλμησα κανένα να πληγώσω, βαρύ το αντίο δεν μπορώ να το σηκώσω, μη φύγεις μείνε λίγο σε παρακαλώ. Nem, most még ne hagyj el, ne úgy legyen vége, Hogy gonoszul taszítasz le a fénytelenségbe Mert Nélküled, onnét talán kimászni sem tudok, És fáj..., hisz én soha sem tennék ilyet, de ezt bizonyára tudod... Oly nehéz a 'Viszlát!', Mert így hogyan is élhetek tovább? Most még ne hagyj itt..., csak pár percig maradj itt csupán! Πού πας; μη με αποφεύγεις από την άλλη μη κοιτάς, εσύ που με έμαθες πώς είναι να αγαπάς, πριν φύγεις μάθε μου ένα τρόπο να ξεχνώ. Μικρός κοίτα μπροστά σου στέκομαι τόσο μικρός, παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς, στη σκέψη ότι ίσως δε σε ξαναδώ. Hová mész? Várj, ne más karjáról nézz szemembe, Te, aki arra tanított engem, hogy hogyan kell szeretnem Mielőtt elmennél, taníts meg, hogy lehet mindent elfelednem Nézz reám..., mint egy gyermek, állok itt Előtted - elveszetten... És kiszolgáltatottan, talán majd egyre mélyebbre zuhanok A gondolatban, hogy többé nem láthatlak, s egyedül maradok...
#211176 Stratos 2013-11-30
A minap elhangzott egy vers a Duna tv Rondó műsorában. Több fordításra is bukkantam a neten, a műsor 18-adik perctől található meg Petridisz Hrisztosz - kétnyelvű - tolmácsolásában, Menelaosz Ludemosz: Jól vagyok - című verse: Menelaosz Ludemisz: Jól vagyok - a YouTube -n: Menelaosz Ludemisz: ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ… / Jól vagyok... „Levelet csak közönséges sárga levelezőlapon szabad írni, És csak annyit, az elítélt egészséges, jól van.” A parancs Ειμαι καλα Μητερουλα μου. Αυγη μου. Σπευδω να καλοπιασω τον φοβο σου..ειμαι καλα.. Καθομαι κατω απ’τον ισκιο της λυπης μου..κι’αφηνω την πενα μου να κλαψει.. Μανα ..τρεμουλα των χεριων.. Χιονια που ξεφευγετε απ’την μπολια…. Στεναγμε που μετρας τον μισεμο μου.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ… Jól vagyok édesanyám, hajnalhasadásom, Szeretném enyhíteni rettegésed; Jól vagyok! Szomorúságom árnyékába telepszem, és hagyom sírni a tollamat, …... Anyám! Reszketeg kezek, kendő alól kibomló szürke haj, sorsomat számláló sírás…. Jól vagyok! Πρωτον Σεβαστη μου... Πρωτον ερχομαι να ρωτησω ..μα δε ρωτω.. Εδω δε ρωτουν.. εδω ολοι ειναι καλα..κι’ας ανεμιζουν οι κρεμαλες απο πανω τους.. Κι ας τρωει τα ποδια τους..η υαινα..η πισσα.. ολοι ειναι καλα.. „Először is üdvözletem …..” „Először is szeretném megkérdezni…..” Itt semmit sem kérdeznek, mindenki jól van. Bár akasztókötél himbálódzik felette, bár hiéna üszök falja lábát, mindenki jól van. Πρωτον Μητερουλα μου υγειαν εχω... και το στηθος μου φωναζει σαν προβατο βραχνο... κι ο ραβδιστης μετραει την ωρα του στα πλευρα μου… Πρωτον Μητερουλα…μα συγχωρα με και σημερα.. Συγχωρα με και σημερα..που δεν θα μαθεις την αληθεια.. Η αληθεια γερασε και δεν ταξιδευει... δε περνα την θαλασσα.. Η αληθεια Μανουλα ειναι βολι..Και δεν θα στην πω.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ „Először is anyám egészséges vagyok, s hörög a mellem rekedt birkaként, és az őr botütései jelzik hátamon az idő múlását. „Először is anyám,….” Bocsássál meg ma is, hogy ma sem tudod meg az igazat. Az igazság megöregedett, és nem utazik. Nem kel át a tengereken. Az igazság puskagolyó anyám, s nem mondom el neked. „Jól vagyok!” Σημερα κλεινω τα χιλια γραμματα... μα εχεις χρονους να παρεις μηνυμα μου... Μα συγχωρα με.. ..Συγχωρα με και σημερα..για τα χιλια 'ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ”.. Τα χιλια Ψεμματα μου... Ez lesz az ezredik levél. De tudom, évekbe telik még hírt kapsz felőlem. De hát bocsáss meg… jó anyám, az ezer egyhangú, örökös „Jól vagyok!” –ért, ezer egyhangú hazugság. Πηρα ξανα για να σου γραψω..εχω την καρτα μου στα γονατα.. και την χαιδευω σαν περιλυπο πουλι.. Το χερι πια το γραφει μοναχο του..το μικρο πικρο του μαθημα.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ Nekiláttam újból, hogy írjak, térdemen a papír, simogatom, mint egy ijedt madárkát, és a kezem már írja is magától a rövid keserű leckét; „Jól vagyok!” Ξερω…Αχ Μητερουλα.. Ξερω πως σου στελνω καθε μερα..την τακτικη δοση της πικρας μου.. Ξερω πως την χαιδευεις τουτη τη ψευτια μου… Πως τη ραινεις με δακρυα και παραμιλας..Ξερω.. Μα δεν κανει φτερα αλλη λεξη απο δω.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ Tudom …. ó jaj anyám! Tudom, hogy naponként elküldöm neked, keserűségem kimért adagját. Tudom, hogy becézgeted a hazugságomat, Hogy könnyel áztatod, félrebeszélsz, … tudom. De nem szárnyal fel más szó; „Jól vagyok!”... |-> Tovább
A minap elhangzott egy vers a Duna tv Rondó műsorában. Több fordításra is bukkantam a neten, a műsor 18-adik perctől található meg Petridisz Hrisztosz - kétnyelvű - tolmácsolásában, Menelaosz Ludemosz: Jól vagyok - című verse: Menelaosz Ludemisz: Jól vagyok - a YouTube -n: Menelaosz Ludemisz: ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ… / Jól vagyok... „Levelet csak közönséges sárga levelezőlapon szabad írni, És csak annyit, az elítélt egészséges, jól van.” A parancs Ειμαι καλα Μητερουλα μου. Αυγη μου. Σπευδω να καλοπιασω τον φοβο σου..ειμαι καλα.. Καθομαι κατω απ’τον ισκιο της λυπης μου..κι’αφηνω την πενα μου να κλαψει.. Μανα ..τρεμουλα των χεριων.. Χιονια που ξεφευγετε απ’την μπολια…. Στεναγμε που μετρας τον μισεμο μου.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ… Jól vagyok édesanyám, hajnalhasadásom, Szeretném enyhíteni rettegésed; Jól vagyok! Szomorúságom árnyékába telepszem, és hagyom sírni a tollamat, …... Anyám! Reszketeg kezek, kendő alól kibomló szürke haj, sorsomat számláló sírás…. Jól vagyok! Πρωτον Σεβαστη μου... Πρωτον ερχομαι να ρωτησω ..μα δε ρωτω.. Εδω δε ρωτουν.. εδω ολοι ειναι καλα..κι’ας ανεμιζουν οι κρεμαλες απο πανω τους.. Κι ας τρωει τα ποδια τους..η υαινα..η πισσα.. ολοι ειναι καλα.. „Először is üdvözletem …..” „Először is szeretném megkérdezni…..” Itt semmit sem kérdeznek, mindenki jól van. Bár akasztókötél himbálódzik felette, bár hiéna üszök falja lábát, mindenki jól van. Πρωτον Μητερουλα μου υγειαν εχω... και το στηθος μου φωναζει σαν προβατο βραχνο... κι ο ραβδιστης μετραει την ωρα του στα πλευρα μου… Πρωτον Μητερουλα…μα συγχωρα με και σημερα.. Συγχωρα με και σημερα..που δεν θα μαθεις την αληθεια.. Η αληθεια γερασε και δεν ταξιδευει... δε περνα την θαλασσα.. Η αληθεια Μανουλα ειναι βολι..Και δεν θα στην πω.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ „Először is anyám egészséges vagyok, s hörög a mellem rekedt birkaként, és az őr botütései jelzik hátamon az idő múlását. „Először is anyám,….” Bocsássál meg ma is, hogy ma sem tudod meg az igazat. Az igazság megöregedett, és nem utazik. Nem kel át a tengereken. Az igazság puskagolyó anyám, s nem mondom el neked. „Jól vagyok!” Σημερα κλεινω τα χιλια γραμματα... μα εχεις χρονους να παρεις μηνυμα μου... Μα συγχωρα με.. ..Συγχωρα με και σημερα..για τα χιλια 'ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ”.. Τα χιλια Ψεμματα μου... Ez lesz az ezredik levél. De tudom, évekbe telik még hírt kapsz felőlem. De hát bocsáss meg… jó anyám, az ezer egyhangú, örökös „Jól vagyok!” –ért, ezer egyhangú hazugság. Πηρα ξανα για να σου γραψω..εχω την καρτα μου στα γονατα.. και την χαιδευω σαν περιλυπο πουλι.. Το χερι πια το γραφει μοναχο του..το μικρο πικρο του μαθημα.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ Nekiláttam újból, hogy írjak, térdemen a papír, simogatom, mint egy ijedt madárkát, és a kezem már írja is magától a rövid keserű leckét; „Jól vagyok!” Ξερω…Αχ Μητερουλα.. Ξερω πως σου στελνω καθε μερα..την τακτικη δοση της πικρας μου.. Ξερω πως την χαιδευεις τουτη τη ψευτια μου… Πως τη ραινεις με δακρυα και παραμιλας..Ξερω.. Μα δεν κανει φτερα αλλη λεξη απο δω.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ Tudom …. ó jaj anyám! Tudom, hogy naponként elküldöm neked, keserűségem kimért adagját. Tudom, hogy becézgeted a hazugságomat, Hogy könnyel áztatod, félrebeszélsz, … tudom. De nem szárnyal fel más szó; „Jól vagyok!”... |-> Tovább
#211120 hellemaxi 2013-11-27
Antonis Remos Pou Na'sai / Pu na'se? Που να 'σαι / Merre lehetsz? Αντώνης Ρέμος Μουσική - Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους Από το album 'Σαν άνεμος Που να΄σαι σ΄ένα παράθυρο ανοιγμένο σ΄ένα φεγγάρι προδομένο που το κοιτάμε πια σαν ξένοι Vajon, merre lehetsz, Te Drága? Egy nyitott ablakban - a szabad ég alatt állva? Az elárult Holdon - vagy egy más világban, Amire tekintetünk idegenekként száll ma? Πού να΄μαι σ΄ένα ρολόϊ κολλημένος στους δείκτες του παγιδευμένος στιγμή έχω γίνει περασμένη S vajon, én hol vagyok? Az idő bizony fogságba vetett, Csapdáim csupán az óramutatók, Egy pillanat, s engem a múlt, eltemetett... Refren: Refren: Που να΄σαι τώρα που κρυώνω και φοβάμαι μέσα στο σώμα σου εγώ θέλω μόνο να΄μαι μήπως ρωτάς κι εσύ αγάπη μου πού να΄μαι ή απλά με διέγραψες Vajon most hol, merre lehetsz? Hiszen reszketek, fázom, és annyira félek? Nem akarok mást, mint érezni a húsod, a testedet Kedves, előfordul-e, hogy még megkérded; élek, S merre lehetek? Vagy tán töröltél, leírtál engemet? Που να΄σαι απόψε που οι τοίχοι ιδρώτα στάζουν κι οι αναμνήσεις γύρω σαν θεριά ουρλιάζουν μήπως αγάπη μου οι αγάπες σε τρομάζουν και δεν επέστρεψες Hol lehetsz ma éjjel? Most, hogy a falak is vért izzadnak Érted, S őrült vadak módjára sírnak az emlékek? Kedvesem, vajon a szerelmek ijesztenek ennyire meg? S emiatt nem térsz vissza, és nem vagy itten, velem...? Πού να΄μαι στον καναπέ μ΄ένα σεντόνι που να μυρίζει εσένα ακόμη και της αγάπης μας τη γλύκα S hogy merre járok, vajon hol lehetek? Az üres ágyon fekszem, egy szál lepellel Melyen tested illatai, még mindig ott lebegnek, és kínoz minden édes emlék, mit együtt éltünk: ...ketten. Πού να΄σαι σε ποιά αγκαλιά στριφογυρίζεις ποιόν απ΄τους φόβους σου ξορκίζεις λίγο να με σκεφτείς σε βρήκα Vajon merre járhatsz? Ugyan, merre lészel? S ki ölel magához forró szenvedéllyel? Félelmeid közül melyiket űznéd el, épp ésszel? Bárcsak - egyetlen egyszer - reám gondolnál még... ...az éjjel!
Antonis Remos Pou Na'sai / Pu na'se? Που να 'σαι / Merre lehetsz? Αντώνης Ρέμος Μουσική - Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους Από το album 'Σαν άνεμος Που να΄σαι σ΄ένα παράθυρο ανοιγμένο σ΄ένα φεγγάρι προδομένο που το κοιτάμε πια σαν ξένοι Vajon, merre lehetsz, Te Drága? Egy nyitott ablakban - a szabad ég alatt állva? Az elárult Holdon - vagy egy más világban, Amire tekintetünk idegenekként száll ma? Πού να΄μαι σ΄ένα ρολόϊ κολλημένος στους δείκτες του παγιδευμένος στιγμή έχω γίνει περασμένη S vajon, én hol vagyok? Az idő bizony fogságba vetett, Csapdáim csupán az óramutatók, Egy pillanat, s engem a múlt, eltemetett... Refren: Refren: Που να΄σαι τώρα που κρυώνω και φοβάμαι μέσα στο σώμα σου εγώ θέλω μόνο να΄μαι μήπως ρωτάς κι εσύ αγάπη μου πού να΄μαι ή απλά με διέγραψες Vajon most hol, merre lehetsz? Hiszen reszketek, fázom, és annyira félek? Nem akarok mást, mint érezni a húsod, a testedet Kedves, előfordul-e, hogy még megkérded; élek, S merre lehetek? Vagy tán töröltél, leírtál engemet? Που να΄σαι απόψε που οι τοίχοι ιδρώτα στάζουν κι οι αναμνήσεις γύρω σαν θεριά ουρλιάζουν μήπως αγάπη μου οι αγάπες σε τρομάζουν και δεν επέστρεψες Hol lehetsz ma éjjel? Most, hogy a falak is vért izzadnak Érted, S őrült vadak módjára sírnak az emlékek? Kedvesem, vajon a szerelmek ijesztenek ennyire meg? S emiatt nem térsz vissza, és nem vagy itten, velem...? Πού να΄μαι στον καναπέ μ΄ένα σεντόνι που να μυρίζει εσένα ακόμη και της αγάπης μας τη γλύκα S hogy merre járok, vajon hol lehetek? Az üres ágyon fekszem, egy szál lepellel Melyen tested illatai, még mindig ott lebegnek, és kínoz minden édes emlék, mit együtt éltünk: ...ketten. Πού να΄σαι σε ποιά αγκαλιά στριφογυρίζεις ποιόν απ΄τους φόβους σου ξορκίζεις λίγο να με σκεφτείς σε βρήκα Vajon merre járhatsz? Ugyan, merre lészel? S ki ölel magához forró szenvedéllyel? Félelmeid közül melyiket űznéd el, épp ésszel? Bárcsak - egyetlen egyszer - reám gondolnál még... ...az éjjel!
#211118 hellemaxi 2013-11-27
Panos Kiamos: Xehna Me / Ksehna me Ξέχνα Με / Felejts el engem! Πώς να σε αντικρίσω Το χθες να σου θυμίσω, πες μου πώς Με είχες σαν θεό σου Και ήμουν ο δικός σου άνθρωπος Είμαι γεμάτος τύψεις Που δεν μπορείς να κρύψεις τώρα πια Δεν νιώθω πια γαλήνη Αφού δεν μου 'χει μείνει ανθρωπιά Hogyan is nézhetnék szemedbe ezután? A tegnapokat magam mögött, mondd, hogyan hagyhatnám? A Mindened voltam, úgy vigyáztál reám, Számodra az egyetlen voltam, drága babám! De végül nem maradt semmi, csak a bűntudat-érzet, Amit nem rejthetek el már - s így, nem lehetek Véled! Nyugtomat nem lelem, elhagyott a béke, Lelhetnék-e eztán - bennem nem lévő - emberségre? Στο λέω δεν σου αξίζω Πίκρες να σου χαρίζω, ξέχνα με Ξέχνα με Με πιάνει ένα ρίγος Μπροστά σου νιώθω λίγος, ξέχνα με Ξέχνα με Kimondom; rossz vagyok, s meg sem érdemellek, Mert csak bánatot adok, hát felejts el... De végleg! Felejts el, én csak arra kérlek! Borzongok - nélküled mégis örök lázban égek, Felejts hát el, hisz Hozzád fel sem érek, Felejts el, Kedvesem... Örökre... Végleg! Στα μάτια σου έχω πέσει Και αυτό μ' έχει πονέσει, καίγομαι Μέσα μου έχω πεθάνει Μ' αυτά που σου κάνει ντρέπομαι Kiestem a kegyeidből, a szemed sem veted rám, Bár tudnád, hogy fáj nekem, mint a fáklya: égek! Ott, belül, magamban, meghaltam régen már, Tettem szégyellem - pedig, mit nem tennék meg érted!
Panos Kiamos: Xehna Me / Ksehna me Ξέχνα Με / Felejts el engem! Πώς να σε αντικρίσω Το χθες να σου θυμίσω, πες μου πώς Με είχες σαν θεό σου Και ήμουν ο δικός σου άνθρωπος Είμαι γεμάτος τύψεις Που δεν μπορείς να κρύψεις τώρα πια Δεν νιώθω πια γαλήνη Αφού δεν μου 'χει μείνει ανθρωπιά Hogyan is nézhetnék szemedbe ezután? A tegnapokat magam mögött, mondd, hogyan hagyhatnám? A Mindened voltam, úgy vigyáztál reám, Számodra az egyetlen voltam, drága babám! De végül nem maradt semmi, csak a bűntudat-érzet, Amit nem rejthetek el már - s így, nem lehetek Véled! Nyugtomat nem lelem, elhagyott a béke, Lelhetnék-e eztán - bennem nem lévő - emberségre? Στο λέω δεν σου αξίζω Πίκρες να σου χαρίζω, ξέχνα με Ξέχνα με Με πιάνει ένα ρίγος Μπροστά σου νιώθω λίγος, ξέχνα με Ξέχνα με Kimondom; rossz vagyok, s meg sem érdemellek, Mert csak bánatot adok, hát felejts el... De végleg! Felejts el, én csak arra kérlek! Borzongok - nélküled mégis örök lázban égek, Felejts hát el, hisz Hozzád fel sem érek, Felejts el, Kedvesem... Örökre... Végleg! Στα μάτια σου έχω πέσει Και αυτό μ' έχει πονέσει, καίγομαι Μέσα μου έχω πεθάνει Μ' αυτά που σου κάνει ντρέπομαι Kiestem a kegyeidből, a szemed sem veted rám, Bár tudnád, hogy fáj nekem, mint a fáklya: égek! Ott, belül, magamban, meghaltam régen már, Tettem szégyellem - pedig, mit nem tennék meg érted!

..:: Autóbérlés ::..
Keresse meg a legjobb ajánlatot, hasonlítsa össze az árakat és
spóroljon akár 70%-ot!