KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#205934 klamp 2013-07-04
Most hallottam a rádióban és nagyon megtetszett... :) Manolis Mitsias: Epeidi s' agapo Επειδή σ' αγαπώ / Mivel szeretlek Επειδή σ' αγαπώ ως και οι πέτρες ανθίζουν στη γλάστρα επειδή σ' αγαπώ το φεγγάρι φιλιέται με τ' άστρα επειδή σ' αγαπώ σ' αγαπώ γράφω σ' όλους τους στίχους επειδή σ' αγαπώ ξαγρυπνώ στης καρδιάς σου τους ήχους Mivel szeretlek a cserépben még a kövek is virágoznak mivel szeretlek a hold, s a csillagok együtt csókolóznak mivel szeretlek 'szeretlek'-et írok minden falra mivel szeretlek melletted virrasztok a szívverésed hallgatva Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek' Επειδή σ' αγαπώ τα λαμπιόνια του ο ήλιος ανάβει επειδή σ' αγαπώ το κρεββάτι μας είναι καράβι επειδή σ' αγαπώ το ταξίδι αυτό δεν τελειώνει επειδή σ' αγαπώ τούτη η λέξη ποτέ δε παλιώνει Mivel szeretlek lámpásait a nap is felgyújtja mivel szeretlek az ágyunk az életünk hajója mivel szeretlek ez az utazás soha sem ér véget mivel szeretlek soha sem évül el az a szó, hogy 'szeretet' Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek'
Most hallottam a rádióban és nagyon megtetszett... :) Manolis Mitsias: Epeidi s' agapo Επειδή σ' αγαπώ / Mivel szeretlek Επειδή σ' αγαπώ ως και οι πέτρες ανθίζουν στη γλάστρα επειδή σ' αγαπώ το φεγγάρι φιλιέται με τ' άστρα επειδή σ' αγαπώ σ' αγαπώ γράφω σ' όλους τους στίχους επειδή σ' αγαπώ ξαγρυπνώ στης καρδιάς σου τους ήχους Mivel szeretlek a cserépben még a kövek is virágoznak mivel szeretlek a hold, s a csillagok együtt csókolóznak mivel szeretlek 'szeretlek'-et írok minden falra mivel szeretlek melletted virrasztok a szívverésed hallgatva Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek' Επειδή σ' αγαπώ τα λαμπιόνια του ο ήλιος ανάβει επειδή σ' αγαπώ το κρεββάτι μας είναι καράβι επειδή σ' αγαπώ το ταξίδι αυτό δεν τελειώνει επειδή σ' αγαπώ τούτη η λέξη ποτέ δε παλιώνει Mivel szeretlek lámpásait a nap is felgyújtja mivel szeretlek az ágyunk az életünk hajója mivel szeretlek ez az utazás soha sem ér véget mivel szeretlek soha sem évül el az a szó, hogy 'szeretet' Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek'
#205838 klamp 2013-07-03
Egy újabb előadó Μαρία Βουμβάκη, aki Οδυσσέας Ελύτης versét zenésítette meg. Maria Voumvaki: To kohili Το κοχύλι / A kagyló Έπεσα για να κολυμπήσω κι άφησα την καρδιά μου πίσω Lementem úszni egyet s elhagytam a szívemet Άφησα την καρδιά μου χάμω σαν το κοχύλι μες την άμμο Otthagytam a szívem a földön mint egy kagylót a homokon Πέρασαν όλες οι κοπέλες με τα μαγιό και τις ομπρέλες Arra mentek mind a lányok fürdőruháikban napernyőkkel Ύστερα πέρασαν οι φίλοι κανείς δε βρήκε το κοχύλι Később barátok is mentek arra de a kagylót senki sem találta Χρόνους και χρόνους κολυμπάω που να 'ν' η αγάπη για να πάω Évekig és évekig csak úszok ahol a szerelem van, egyszer odajutok Έφαγε η θάλασσα το βράχο κι έμεινε το νησί μονάχο A tenger megette a sziklát s magára maradt a sziget
Egy újabb előadó Μαρία Βουμβάκη, aki Οδυσσέας Ελύτης versét zenésítette meg. Maria Voumvaki: To kohili Το κοχύλι / A kagyló Έπεσα για να κολυμπήσω κι άφησα την καρδιά μου πίσω Lementem úszni egyet s elhagytam a szívemet Άφησα την καρδιά μου χάμω σαν το κοχύλι μες την άμμο Otthagytam a szívem a földön mint egy kagylót a homokon Πέρασαν όλες οι κοπέλες με τα μαγιό και τις ομπρέλες Arra mentek mind a lányok fürdőruháikban napernyőkkel Ύστερα πέρασαν οι φίλοι κανείς δε βρήκε το κοχύλι Később barátok is mentek arra de a kagylót senki sem találta Χρόνους και χρόνους κολυμπάω που να 'ν' η αγάπη για να πάω Évekig és évekig csak úszok ahol a szerelem van, egyszer odajutok Έφαγε η θάλασσα το βράχο κι έμεινε το νησί μονάχο A tenger megette a sziklát s magára maradt a sziget
#205785 hellemaxi 2013-07-02
Többen kérték már tőlem az évek során, de sem görög betűs szöveget, sem fordítást nem találtam hozzá... Végre kezem ügyébe akadt a nem latin betűs változat, így hát nekiestem... Thanos Petrelis: Apopse Απόψε / Ma éjjel... Απόψε δεν μπορώ να κοιμηθώ βουλιάζω στο δικό σου το βυθό γυρεύω τη μορφή σου στο φλιτζάνι του καφέ γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες ποτέ Ma éjjel nem alszom, egy szemhunyásnyit sem! Inkább a pohár aljára nézek, elkeseredetten Utánad kutatok, Tégedet kereslek, A csésze kávéban is, melyet reggel egymagam iszom meg Miért nem értesz? Miért nem értesz meg? Miért nem értesz meg soha sem? Απόψε γιορτάζει η ερημιά Ελπίδα δεν μου 'μεινε καμιά Απόψε θα μεθύσω Και με πίκρα θα σου πω Καρδιά μου πόσο σ'αγαπώ Az évfordulónkat ma éjjel egyedül ünneplem én, Hisz tán azt reméled, erre már nem is emlékszem, de tévedtél... Ma éjjel részegre iszom magam, mert elmentél, S a keserű magány mondja majd el Néked, nem én, Kedvesem, hogy mennyire szeretném, ha újra itt lennél! Απόψε το φεγγάρι δεν θα βγει η νύχτα δεν θα φέρει την αυγή Απόψε θα πληρώσεις Ακριβέ μου εαυτέ Γιατί δεν με κατάλαβες... Ma éjjel még a Hold sem világít majd, Az éjszaka sötétje nem hoz újabb hajnalt Ma éjjel megfizetem minden fájdalmadat, Nem Te vagy a hibás, csakis én, egymagam... Miért nem értesz meg engemet, ó, jaj...?
Többen kérték már tőlem az évek során, de sem görög betűs szöveget, sem fordítást nem találtam hozzá... Végre kezem ügyébe akadt a nem latin betűs változat, így hát nekiestem... Thanos Petrelis: Apopse Απόψε / Ma éjjel... Απόψε δεν μπορώ να κοιμηθώ βουλιάζω στο δικό σου το βυθό γυρεύω τη μορφή σου στο φλιτζάνι του καφέ γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες ποτέ Ma éjjel nem alszom, egy szemhunyásnyit sem! Inkább a pohár aljára nézek, elkeseredetten Utánad kutatok, Tégedet kereslek, A csésze kávéban is, melyet reggel egymagam iszom meg Miért nem értesz? Miért nem értesz meg? Miért nem értesz meg soha sem? Απόψε γιορτάζει η ερημιά Ελπίδα δεν μου 'μεινε καμιά Απόψε θα μεθύσω Και με πίκρα θα σου πω Καρδιά μου πόσο σ'αγαπώ Az évfordulónkat ma éjjel egyedül ünneplem én, Hisz tán azt reméled, erre már nem is emlékszem, de tévedtél... Ma éjjel részegre iszom magam, mert elmentél, S a keserű magány mondja majd el Néked, nem én, Kedvesem, hogy mennyire szeretném, ha újra itt lennél! Απόψε το φεγγάρι δεν θα βγει η νύχτα δεν θα φέρει την αυγή Απόψε θα πληρώσεις Ακριβέ μου εαυτέ Γιατί δεν με κατάλαβες... Ma éjjel még a Hold sem világít majd, Az éjszaka sötétje nem hoz újabb hajnalt Ma éjjel megfizetem minden fájdalmadat, Nem Te vagy a hibás, csakis én, egymagam... Miért nem értesz meg engemet, ó, jaj...?
#205767 hellemaxi 2013-07-02
Pasxalis Terzis: Kerasmena Κερασμένα / Önszántamból... Δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ, ήρθε νύχτα, έφυγε μέρα σαν τη ζάλη απ' το ποτό, δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ. Nem vádolok én már senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért, egyedül csak én, Azért is, hogy Ő egy éjjel megjelent, s hogy másnap reggel hirtelen hagyott itt, Oly hirtelen, mint az ital által okozott bódulat, melytől homályos lesz minden emlék! Nem vádolok én magamon kívül senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért! Κερασμένα από 'μένα που γιορτάζω τον πόνο μου, και για 'κείνη άλλο ένα που με άφησε μόνο μου, κερασμένα από 'μένα που πληρώνω τα λάθη μου, ξεχασμένος από όλους να τα πίνω για πάρτη μου. Magamnak köszönhetem, hogy rámtört a fájdalom, S azt is, hogy Ő ismét elhagyott engem! Magamnak köszönhetem, hogy most azzal fizetek mindenért, hogy többé már nem láthatom, Úgy tűnik, már csak az ital segíthet abban, hogy e lányt elfeledjem! Δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά, για μι' αγάπη να τα πίνω ή να ζω χωρίς καρδιά, δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά. Nem számít, hogyan lesz ezután, kivé válok én, Mert végülis mindaz kit érdekelne, Hogy a feledés végett iszom-é, Vagy hogy úgy kéne élnem, hogy szívem sincs már, hisz valahol ott hever az, mélyen eltemetve? Nem számít hát, kivé, mivé leszek, Mert végülis kit érdekelne, hogy eztán hová megyek?
Pasxalis Terzis: Kerasmena Κερασμένα / Önszántamból... Δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ, ήρθε νύχτα, έφυγε μέρα σαν τη ζάλη απ' το ποτό, δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ. Nem vádolok én már senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért, egyedül csak én, Azért is, hogy Ő egy éjjel megjelent, s hogy másnap reggel hirtelen hagyott itt, Oly hirtelen, mint az ital által okozott bódulat, melytől homályos lesz minden emlék! Nem vádolok én magamon kívül senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért! Κερασμένα από 'μένα που γιορτάζω τον πόνο μου, και για 'κείνη άλλο ένα που με άφησε μόνο μου, κερασμένα από 'μένα που πληρώνω τα λάθη μου, ξεχασμένος από όλους να τα πίνω για πάρτη μου. Magamnak köszönhetem, hogy rámtört a fájdalom, S azt is, hogy Ő ismét elhagyott engem! Magamnak köszönhetem, hogy most azzal fizetek mindenért, hogy többé már nem láthatom, Úgy tűnik, már csak az ital segíthet abban, hogy e lányt elfeledjem! Δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά, για μι' αγάπη να τα πίνω ή να ζω χωρίς καρδιά, δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά. Nem számít, hogyan lesz ezután, kivé válok én, Mert végülis mindaz kit érdekelne, Hogy a feledés végett iszom-é, Vagy hogy úgy kéne élnem, hogy szívem sincs már, hisz valahol ott hever az, mélyen eltemetve? Nem számít hát, kivé, mivé leszek, Mert végülis kit érdekelne, hogy eztán hová megyek?
#205766 hellemaxi 2013-07-02
Konstantinos Galanos: Oso Ego Kanenas / Κώστας Γαλανός: Όσο εγώ κανένας Όσο εγώ κανένας / Ahogyan én, úgy senki... Βράδιασε κι ο πόνος με επανάληψη στο στήθος μου γροθιά που άδειασε του νου μου τα συρτάρια ένα ένα στα σκαλιά κι η νύχτα δε περνάει γίναν ώρες τα λεπτά τσιγάρο αλκοόλ και μοναξιά για ένα φινάλε που πονά Alkonyodik, s a folytonos fájdalom oly erővel hat rám, mint egy pofon, melyet Tőled kapok én Melytől minden emlékem eltűnik, s a lépcsőkön vélem együtt egyenként szóródik széjjel Az éj sem akar múlni, a percek, mintha órákig tartanának, nincs más, csak az üresség, Cigaretták, ital, és a magány, így telik el szerelmünk végén az első egyedül töltött éjjel... Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δεν δίνει αν δεν πάρει κι όταν πάρει να το ξέρεις θα χαθεί Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δε θα γεμίσει μ΄όνειρα την άδεια σου ζωή ούτε στιγμή αν προδοθεί Ahogy én tettem, senki sem fog Tégedet testestül-lelkestül, ugyanúgy szeretni, Senki sem fog elfogadni úgy, ahogyan én tettem, hibákkal, s minden őrültségeddel Senki sem ad majd Néked annyit, amennyit én, ki viszonzást soha sem várt, s a végén hagyta önmagát elveszni! Úgy, mint én, senki sem fog ugyanúgy szeretni Tégedet, Senki sem fogad majd el úgy, mint ahogy én tettem, a hibáiddal, és minden őrültségeddel Senki sem tölti majd meg álmokkal életed, Mégha egy pillanatra megbabonáznád is a szeszélyeddel... Σκόρπισα χιλιάδες αναμνήσεις δίχως λόγο στο χαλί κόλλησα το βλέμμα σ΄ένα τζάμι που το σκέπασε η βροχή και έσκισε η απάντηση στα τόσα μου γιατί μα εγώ θα σ΄αγαπάω μια ζωή για να μη νιώθεις μοναχή Ezer emléket söpörtem a szőnyeg alá én, csak Miattad, S kérdéseimmel ablakod előtt álltam, melyet eső borított be De nincsenek válaszok, fejemben csak a számtalan 'Miért?'-ek konganak, Ennek ellenére én egy életen át szeretni foglak, tudnod kell, mindig lesz valaki, aki csak arra vár, hogy megjelenj, Te!
Konstantinos Galanos: Oso Ego Kanenas / Κώστας Γαλανός: Όσο εγώ κανένας Όσο εγώ κανένας / Ahogyan én, úgy senki... Βράδιασε κι ο πόνος με επανάληψη στο στήθος μου γροθιά που άδειασε του νου μου τα συρτάρια ένα ένα στα σκαλιά κι η νύχτα δε περνάει γίναν ώρες τα λεπτά τσιγάρο αλκοόλ και μοναξιά για ένα φινάλε που πονά Alkonyodik, s a folytonos fájdalom oly erővel hat rám, mint egy pofon, melyet Tőled kapok én Melytől minden emlékem eltűnik, s a lépcsőkön vélem együtt egyenként szóródik széjjel Az éj sem akar múlni, a percek, mintha órákig tartanának, nincs más, csak az üresség, Cigaretták, ital, és a magány, így telik el szerelmünk végén az első egyedül töltött éjjel... Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δεν δίνει αν δεν πάρει κι όταν πάρει να το ξέρεις θα χαθεί Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δε θα γεμίσει μ΄όνειρα την άδεια σου ζωή ούτε στιγμή αν προδοθεί Ahogy én tettem, senki sem fog Tégedet testestül-lelkestül, ugyanúgy szeretni, Senki sem fog elfogadni úgy, ahogyan én tettem, hibákkal, s minden őrültségeddel Senki sem ad majd Néked annyit, amennyit én, ki viszonzást soha sem várt, s a végén hagyta önmagát elveszni! Úgy, mint én, senki sem fog ugyanúgy szeretni Tégedet, Senki sem fogad majd el úgy, mint ahogy én tettem, a hibáiddal, és minden őrültségeddel Senki sem tölti majd meg álmokkal életed, Mégha egy pillanatra megbabonáznád is a szeszélyeddel... Σκόρπισα χιλιάδες αναμνήσεις δίχως λόγο στο χαλί κόλλησα το βλέμμα σ΄ένα τζάμι που το σκέπασε η βροχή και έσκισε η απάντηση στα τόσα μου γιατί μα εγώ θα σ΄αγαπάω μια ζωή για να μη νιώθεις μοναχή Ezer emléket söpörtem a szőnyeg alá én, csak Miattad, S kérdéseimmel ablakod előtt álltam, melyet eső borított be De nincsenek válaszok, fejemben csak a számtalan 'Miért?'-ek konganak, Ennek ellenére én egy életen át szeretni foglak, tudnod kell, mindig lesz valaki, aki csak arra vár, hogy megjelenj, Te!
#205653 hellemaxi 2013-06-30
Maxi hívta fel a figyelmet arra, hogy vagy száz oldallal korábban, már fordítás alá került ez az alábbi nóta... Nosza, hasonlítsa csak össze a kettőt, akit ez érdekel! 8) Panos Kalidis: Ah, Monaksia Mou / Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Μόνο η δική σου η αγάπη είναι για μένα αληθινή κι ας με πονάει κάθε μέρα πιο πολύ Csak a Te igaz szerelmed Az, amely nekem 'Mindenséget' jelent... Még akkor is, ha napról napra egyre jobban és jobban szenvedek... Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου εσύ μ' ακούς και δε μιλάς ποτέ σου κόντρα δε μου πας είναι στιγμές που σε μισώ που μ' αγαπάς Ah, magányom, Te édes magány, Nem figyelsz reám, s nem is beszélsz hozzám Soha sem látlak, előttem soha sem mutatod meg, ki is vagy igazán, Így már-már gyűlölöm, hogy ennyire vágysz reám... Πες μου γιατί ρε μοναξιά με κυνηγάς από παιδί. Πες μου γιατί με αγαπάς τόσο πολύ. Mondd, Magányom, miért történt, s az hogyan lehet, Hogy kicsiny koromtól kezdve mellém szegődtél? Mondd, miért, s mennyire szeretsz engemet? Όμως και γω σε αγαπώ κι ας με πονάς κάθε λεπτό. Σε προτιμώ απο αγάπες που μου κάνανε κακο. Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου De akárhogy is legyen, én szintén Reád vágyom, Mégha fáj, ha ez csak szenvedést okoz nekem Jobban szeretlek, mint valaha bárkit is ezen a világon, Még a régi szerelmeknél is, akik csak szenvedéssel, s bánattal tették szörnyűbbé életem... Ah, Tehozzád szólok én, Magányom Μες στην αγκαλιά σου πάλι κλαίω κλαίω και κάνω μια ευχή θα 'θελα απόψε να 'χες πάρει μια μορφή Ölelő karodban, ismét egyedül sírok én, Csak sírok, s egy kívánságom van csupán: Szeretném, ha ma éjjel rajtam halálos sebet ejtenél...
Maxi hívta fel a figyelmet arra, hogy vagy száz oldallal korábban, már fordítás alá került ez az alábbi nóta... Nosza, hasonlítsa csak össze a kettőt, akit ez érdekel! 8) Panos Kalidis: Ah, Monaksia Mou / Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Μόνο η δική σου η αγάπη είναι για μένα αληθινή κι ας με πονάει κάθε μέρα πιο πολύ Csak a Te igaz szerelmed Az, amely nekem 'Mindenséget' jelent... Még akkor is, ha napról napra egyre jobban és jobban szenvedek... Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου εσύ μ' ακούς και δε μιλάς ποτέ σου κόντρα δε μου πας είναι στιγμές που σε μισώ που μ' αγαπάς Ah, magányom, Te édes magány, Nem figyelsz reám, s nem is beszélsz hozzám Soha sem látlak, előttem soha sem mutatod meg, ki is vagy igazán, Így már-már gyűlölöm, hogy ennyire vágysz reám... Πες μου γιατί ρε μοναξιά με κυνηγάς από παιδί. Πες μου γιατί με αγαπάς τόσο πολύ. Mondd, Magányom, miért történt, s az hogyan lehet, Hogy kicsiny koromtól kezdve mellém szegődtél? Mondd, miért, s mennyire szeretsz engemet? Όμως και γω σε αγαπώ κι ας με πονάς κάθε λεπτό. Σε προτιμώ απο αγάπες που μου κάνανε κακο. Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου De akárhogy is legyen, én szintén Reád vágyom, Mégha fáj, ha ez csak szenvedést okoz nekem Jobban szeretlek, mint valaha bárkit is ezen a világon, Még a régi szerelmeknél is, akik csak szenvedéssel, s bánattal tették szörnyűbbé életem... Ah, Tehozzád szólok én, Magányom Μες στην αγκαλιά σου πάλι κλαίω κλαίω και κάνω μια ευχή θα 'θελα απόψε να 'χες πάρει μια μορφή Ölelő karodban, ismét egyedül sírok én, Csak sírok, s egy kívánságom van csupán: Szeretném, ha ma éjjel rajtam halálos sebet ejtenél...
#205213 hellemaxi 2013-06-25
Sakis Rouvas: Ginomaste Kalyteroi Γινόμαστε Καλύτεροι / Jobbá válhatunk... Έλα κράτα μου το χέρι σε καινούργια αρχή έλα πάμε μια βόλτα μη ρωτάς που θα ΄βγει έλα νίωσε υπάρχει φλόγα που μας δένει εμάς έλα η γη γυρίζει πάλι στο ρυθμό της καρδιάς Jöjj, s fogd meg két kezem, Reményében egy új kezdetnek Jöjj, sétálj egyet velem, S ne kérdjed, utunk hová vezet... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely összeköt minket Jöjj hát, hisz a föld is velünk forog még, A szíveknek ütemére... Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Mert ha reám nézel, s én pedig Terád, Jobbá válhatunk mindketten... Mikor majd megtartasz, s ha Te vagy az, kit az ég nekem szánt, Olyanok lehetünk, mint kik ott élnek fenn, a Mennyekben Mikor Te szeretsz majd, s én szeretlek Téged, Akkor mondhatjuk, eljött egy jobb élet Te egy csillag vagy, s én, az égbolt leszek Néked, Tán, hogy mi a jó, mostmár Te is érzed, Lásd hát meg magadban a kincset, a szépséget! Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Jöjj, hisz a nap is erősebben ragyog, Mikor hozzám ismét közel leszel Az örömhöz már nem sok kell, s én még mindig itt vagyok, S csak Reád várok - szívvel és lélekkel... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely örökké egymáshoz láncol minket Jöjj hát, hisz a Föld is velünk forog még, Halld, milyen, mikor együtt dobbannak a szívek...
Sakis Rouvas: Ginomaste Kalyteroi Γινόμαστε Καλύτεροι / Jobbá válhatunk... Έλα κράτα μου το χέρι σε καινούργια αρχή έλα πάμε μια βόλτα μη ρωτάς που θα ΄βγει έλα νίωσε υπάρχει φλόγα που μας δένει εμάς έλα η γη γυρίζει πάλι στο ρυθμό της καρδιάς Jöjj, s fogd meg két kezem, Reményében egy új kezdetnek Jöjj, sétálj egyet velem, S ne kérdjed, utunk hová vezet... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely összeköt minket Jöjj hát, hisz a föld is velünk forog még, A szíveknek ütemére... Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Mert ha reám nézel, s én pedig Terád, Jobbá válhatunk mindketten... Mikor majd megtartasz, s ha Te vagy az, kit az ég nekem szánt, Olyanok lehetünk, mint kik ott élnek fenn, a Mennyekben Mikor Te szeretsz majd, s én szeretlek Téged, Akkor mondhatjuk, eljött egy jobb élet Te egy csillag vagy, s én, az égbolt leszek Néked, Tán, hogy mi a jó, mostmár Te is érzed, Lásd hát meg magadban a kincset, a szépséget! Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Jöjj, hisz a nap is erősebben ragyog, Mikor hozzám ismét közel leszel Az örömhöz már nem sok kell, s én még mindig itt vagyok, S csak Reád várok - szívvel és lélekkel... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely örökké egymáshoz láncol minket Jöjj hát, hisz a Föld is velünk forog még, Halld, milyen, mikor együtt dobbannak a szívek...
#205007 hellemaxi 2013-06-23
Elisavet Spanou: O Teleftaios Anthropos Ο τελευταίος άνθρωπος / Az utolsó ember... Νομίζεις πως μ 'αρέσεις και με έχεις του χεριού σου Νομίζεις πως χορεύω στο τέμπο του ρυθμού σου Νομίζεις πως εκπέμπεις μια ακαταμάχητη έλξη... Και αν βάλεις κάποια στόχο ξωπίσω σου θα τρέξει Συγνώμη όμως που τώρα θα σε στενοχωρήσω Και τη πικρή αλήθεια θα σου ξαναθυμίσω Ποιος είσαι δηλαδή ? Azt hiszed, olyan vagyok, mint Te, s hogy a tenyereden hordhatsz Azt hiszed, úgy táncolok, ahogyan Te fütyülsz Azt hiszed, ellenállhatatlan vonzerőd van, S ha valakit kiszemelsz, Érted az majd megőrül! Sajnálom, de most felvilágosítalak, S újra a keserű igazságra emlékeztetlek, Arra, hogy ki a fene is vagy ahelyett, akinek képzeled magad! Είσαι ο τελευταίος άνθρωπος στη γη που θ 'αγαπούσα Είσαι αυτός που πάντα απέφευγα και πάντα τη πατούσα !!! Δεν σε θέλω, δεν μ' αρέσεις , δεν μου κάνεις Δε γουστάρω, δεν με εμπνέεις, δεν με φτιάχνεις !!! Είσαι ο τελευταίος άνθρωπος στη γη που θ ' αγαπούσα !!! Az utolsó ember vagy a földön, akit szeretni tudnék, De az egyetlen vagy, akit mindig is kerültem! nem kellesz, nem szeretlek, kotródj innen, mielőtt begurulnék, Utállak, egy senki vagy, tűnj szépen előlem! Mert az utolsó ember vagy, akit szeretni tudnék! Νομίζεις πως περνιέσαι για γόης και σπουδαίος Στον έρωτα αυθεντία στο χιούμορ κορυφαίος... Νομίζεις ότι είσαι αυτός που όλες γυρεύουν Αυτός που όλοι οι άντρες απίστευτα ζηλέυουν... Νομίζεις ότι έχεις του Δον Ζουάν τη φήμη Μα άσε να σου φρεσκάρω εγώ λίγο τη μνήμη... Ποιος είσαι δηλαδή ? Azt képzeled, egy elbűvölő, gyönyörű valaki vagy te? Aki kiváló a szerelemben, s a humora is tökéletes? Azt hiszed, az vagy Te, akit mindenki megszerezne? S akire a többi ember mind, mind irigykedhet? Azt hiszed, olyan híres vagy, mint Don Juan, De engedd meg drágám, hogy felfrissítselek, Arról, hogy valójában ki a fene is vagy!
Elisavet Spanou: O Teleftaios Anthropos Ο τελευταίος άνθρωπος / Az utolsó ember... Νομίζεις πως μ 'αρέσεις και με έχεις του χεριού σου Νομίζεις πως χορεύω στο τέμπο του ρυθμού σου Νομίζεις πως εκπέμπεις μια ακαταμάχητη έλξη... Και αν βάλεις κάποια στόχο ξωπίσω σου θα τρέξει Συγνώμη όμως που τώρα θα σε στενοχωρήσω Και τη πικρή αλήθεια θα σου ξαναθυμίσω Ποιος είσαι δηλαδή ? Azt hiszed, olyan vagyok, mint Te, s hogy a tenyereden hordhatsz Azt hiszed, úgy táncolok, ahogyan Te fütyülsz Azt hiszed, ellenállhatatlan vonzerőd van, S ha valakit kiszemelsz, Érted az majd megőrül! Sajnálom, de most felvilágosítalak, S újra a keserű igazságra emlékeztetlek, Arra, hogy ki a fene is vagy ahelyett, akinek képzeled magad! Είσαι ο τελευταίος άνθρωπος στη γη που θ 'αγαπούσα Είσαι αυτός που πάντα απέφευγα και πάντα τη πατούσα !!! Δεν σε θέλω, δεν μ' αρέσεις , δεν μου κάνεις Δε γουστάρω, δεν με εμπνέεις, δεν με φτιάχνεις !!! Είσαι ο τελευταίος άνθρωπος στη γη που θ ' αγαπούσα !!! Az utolsó ember vagy a földön, akit szeretni tudnék, De az egyetlen vagy, akit mindig is kerültem! nem kellesz, nem szeretlek, kotródj innen, mielőtt begurulnék, Utállak, egy senki vagy, tűnj szépen előlem! Mert az utolsó ember vagy, akit szeretni tudnék! Νομίζεις πως περνιέσαι για γόης και σπουδαίος Στον έρωτα αυθεντία στο χιούμορ κορυφαίος... Νομίζεις ότι είσαι αυτός που όλες γυρεύουν Αυτός που όλοι οι άντρες απίστευτα ζηλέυουν... Νομίζεις ότι έχεις του Δον Ζουάν τη φήμη Μα άσε να σου φρεσκάρω εγώ λίγο τη μνήμη... Ποιος είσαι δηλαδή ? Azt képzeled, egy elbűvölő, gyönyörű valaki vagy te? Aki kiváló a szerelemben, s a humora is tökéletes? Azt hiszed, az vagy Te, akit mindenki megszerezne? S akire a többi ember mind, mind irigykedhet? Azt hiszed, olyan híres vagy, mint Don Juan, De engedd meg drágám, hogy felfrissítselek, Arról, hogy valójában ki a fene is vagy!
#205006 hellemaxi 2013-06-23
Giannis Ploutarxos: Poli Kali Πολύ καλή / Túl szép... Δεν έχω κάτι να σου πω Εσύ θα κάνεις της καρδιάς σου το λογαριασμό Και ο χρόνος θα σου πει το λάθος το σωστό Κριτής δεν είμαι εγώ Már nincs semmi, amit elmondhatnék Néked Most, hogy oly könnyen másé lettél hát Az idő lesz, mely megmondja, mily súlyos volt a vétked, De akkor már nem hallgatom lelked magyarázatát... Σφίγγω τα χέρια μου γροθιές Κρατάω εδώ τις λύπες κι εσύ πάρε τις χαρές Εγώ σε αγαπώ κι εσύ γίνεσαι χθες Λοιπόν, τι να μου λες Kezeim ökölbe szorulnak, ha arra gondolok, mit tettél velem, A bánatot, s az örömöt is magamba fojtom én Szeretlek, de mégis múlt lettél hirtelen, Ugyan, mit is mondhatnál még? Πολύ καλή για να 'σαι αληθινή Τα όνειρα τελειώνουν, όταν έρθει το πρωϊ Δεν ξέρεις πως πληρώνει μια καρδιά Τον έρωτα που εσύ τον πούλησες φθηνά Hisz túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen, Lásd, az álmunk is véget ért, mire a reggel első sugara reám tekintett Nem tudod, milyen az, mikor egy szív a másikért szenved Azért, mert könnyen eladtad szerelmedet... Πολύ καλή για να 'σαι αληθινή Ο λάθος άνθρωπος στην πιο κατάλληλη στιγμή Μη λες δεν είσαι όπως κάποτε Αλλάζει ο καιρός, ο άνθρωπος ποτέ Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen, A hibás én vagyok, mert rosszkor voltam rossz helyen Ne mondd kérlek, hogy nem az vagy már, kit egykor megszerettem, Hisz csak az idő változik, de az emberek sosem... Ίδια τα μάτια που κοιτώ Το βλέμμα σου όμως είναι τόσο διαφορετικό Ή δε θυμάσαι ή να στο θυμίσω εγώ Ακόμα σ' αγαπώ Szemeid ragyogását elmerengve nézem, De már elmúlt minden, rám már nem emlékszel... Tudod-e, ki vagyok, vagy már feledéd egészen? Pedig én még mindig szeretlek, szívem szerelmével...
Giannis Ploutarxos: Poli Kali Πολύ καλή / Túl szép... Δεν έχω κάτι να σου πω Εσύ θα κάνεις της καρδιάς σου το λογαριασμό Και ο χρόνος θα σου πει το λάθος το σωστό Κριτής δεν είμαι εγώ Már nincs semmi, amit elmondhatnék Néked Most, hogy oly könnyen másé lettél hát Az idő lesz, mely megmondja, mily súlyos volt a vétked, De akkor már nem hallgatom lelked magyarázatát... Σφίγγω τα χέρια μου γροθιές Κρατάω εδώ τις λύπες κι εσύ πάρε τις χαρές Εγώ σε αγαπώ κι εσύ γίνεσαι χθες Λοιπόν, τι να μου λες Kezeim ökölbe szorulnak, ha arra gondolok, mit tettél velem, A bánatot, s az örömöt is magamba fojtom én Szeretlek, de mégis múlt lettél hirtelen, Ugyan, mit is mondhatnál még? Πολύ καλή για να 'σαι αληθινή Τα όνειρα τελειώνουν, όταν έρθει το πρωϊ Δεν ξέρεις πως πληρώνει μια καρδιά Τον έρωτα που εσύ τον πούλησες φθηνά Hisz túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen, Lásd, az álmunk is véget ért, mire a reggel első sugara reám tekintett Nem tudod, milyen az, mikor egy szív a másikért szenved Azért, mert könnyen eladtad szerelmedet... Πολύ καλή για να 'σαι αληθινή Ο λάθος άνθρωπος στην πιο κατάλληλη στιγμή Μη λες δεν είσαι όπως κάποτε Αλλάζει ο καιρός, ο άνθρωπος ποτέ Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen, A hibás én vagyok, mert rosszkor voltam rossz helyen Ne mondd kérlek, hogy nem az vagy már, kit egykor megszerettem, Hisz csak az idő változik, de az emberek sosem... Ίδια τα μάτια που κοιτώ Το βλέμμα σου όμως είναι τόσο διαφορετικό Ή δε θυμάσαι ή να στο θυμίσω εγώ Ακόμα σ' αγαπώ Szemeid ragyogását elmerengve nézem, De már elmúlt minden, rám már nem emlékszel... Tudod-e, ki vagyok, vagy már feledéd egészen? Pedig én még mindig szeretlek, szívem szerelmével...
#205005 hellemaxi 2013-06-23
Giannis Ploutarxos: Ftais Φταις / A Te hibád! Φταις που φθάσαμε ως εδώ Και μέρα νύχτα ζω Στης μοναξιά σου το βυθό Φταις που μου 'λειψες πολύ Και κάθε σου φιλί Με χαρακώνει σαν γυαλί A Te hibád, hogy ily messze jutottunk S hogy éjjel-nappal Csak a magányod csapdájában élek én... A Te hibád, hogy őrülten hiányzol, S hogy minden egyes csókod, mellyel itt maradtam, Mint törött üvegpohár, oly élesen szúr belém! Φταις μου σκότωσες το χθες Μου άνοιξες πληγές Κι έγινες πόνος κι ερημιά Φταις κι έγινες πόνος κι ερημιά Φταις που δίχως να ντραπώ Κι απόψε θα σου πω Δε σε συγκρίνω με καμιά A Te hibád, hogy a tegnapot megölted, S bennem sebeket nyitottál fel S fájdalommal kevert magánnyá váltál Te... Bizony, a Te hibád, hogy magány lettél, s fájdalom, S az is, hogy nem ismerek szégyenérzetet, Úgy mondom el Neked, Hogy senkihez sem vagy hasonlítható... Φταις που έφυγες νωρίς Και μ' άφησες χωρίς Ένα σου χάδι να σωθώ Φταις που κόπηκα στα δυο Που έπαψα να ζω Κι όμως ακόμα σ' αγαπώ Téged okollak azért, hogy idejekorán hagytál el engemet, S hogy úgy esett, hogy anélkül maradtam magamra, Hogy még egy símogatást sem hagytál meg nekem! A Te hibád az is, hogy félbevágva - mint egy halott - létezem, S hogy élni is elfeledtem én, De mindennek ellenére még mindig szeretlek Tégedet... Φταις που πρόδωσες το χτες Που έγιναν σκιές Τα όνειρά μας τώρα πια Φταις που ψάχνω να σε βρω Λες κι είσαι ακόμα εδώ Μα δεν υπάρχεις πουθενά A Te hibád, igen, mert elárultad minden egyes tegnapunk, S minden, amit megálmodtunk együtt, közösen, Árnyékká vált, melyet már meg nem láthatunk... Okollak azért, mert szűntelen, folyton Téged kereslek, Épp úgy, mintha még mindig itt lennél velem... De elhagytál, messze mentél, s tudom, nincs már ok reá, hogy élhessek...
Giannis Ploutarxos: Ftais Φταις / A Te hibád! Φταις που φθάσαμε ως εδώ Και μέρα νύχτα ζω Στης μοναξιά σου το βυθό Φταις που μου 'λειψες πολύ Και κάθε σου φιλί Με χαρακώνει σαν γυαλί A Te hibád, hogy ily messze jutottunk S hogy éjjel-nappal Csak a magányod csapdájában élek én... A Te hibád, hogy őrülten hiányzol, S hogy minden egyes csókod, mellyel itt maradtam, Mint törött üvegpohár, oly élesen szúr belém! Φταις μου σκότωσες το χθες Μου άνοιξες πληγές Κι έγινες πόνος κι ερημιά Φταις κι έγινες πόνος κι ερημιά Φταις που δίχως να ντραπώ Κι απόψε θα σου πω Δε σε συγκρίνω με καμιά A Te hibád, hogy a tegnapot megölted, S bennem sebeket nyitottál fel S fájdalommal kevert magánnyá váltál Te... Bizony, a Te hibád, hogy magány lettél, s fájdalom, S az is, hogy nem ismerek szégyenérzetet, Úgy mondom el Neked, Hogy senkihez sem vagy hasonlítható... Φταις που έφυγες νωρίς Και μ' άφησες χωρίς Ένα σου χάδι να σωθώ Φταις που κόπηκα στα δυο Που έπαψα να ζω Κι όμως ακόμα σ' αγαπώ Téged okollak azért, hogy idejekorán hagytál el engemet, S hogy úgy esett, hogy anélkül maradtam magamra, Hogy még egy símogatást sem hagytál meg nekem! A Te hibád az is, hogy félbevágva - mint egy halott - létezem, S hogy élni is elfeledtem én, De mindennek ellenére még mindig szeretlek Tégedet... Φταις που πρόδωσες το χτες Που έγιναν σκιές Τα όνειρά μας τώρα πια Φταις που ψάχνω να σε βρω Λες κι είσαι ακόμα εδώ Μα δεν υπάρχεις πουθενά A Te hibád, igen, mert elárultad minden egyes tegnapunk, S minden, amit megálmodtunk együtt, közösen, Árnyékká vált, melyet már meg nem láthatunk... Okollak azért, mert szűntelen, folyton Téged kereslek, Épp úgy, mintha még mindig itt lennél velem... De elhagytál, messze mentél, s tudom, nincs már ok reá, hogy élhessek...

..:: Autóbérlés ::..
Keresse meg a legjobb ajánlatot, hasonlítsa össze az árakat és
spóroljon akár 70%-ot!