KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#205951 hellemaxi 2013-07-04
Giannis Ploutarxos: 24 Ores 24 ώρες / 24 óra... Με τα μάτια βουρκωμένα με τα χείλη παγωμένα ήρθα να σε βρώ... συγνώμη να σου πώ... Ορκίστηκα στο δάκρυ μου πως έμαθα απ' τα λάθη μου μα έφυγες αγάπη μου και πώς να ζήσω εγώ..... Könnytől elázott nedves szemekkel, S régesrég elnémult, hideg ajkakkal Jöttem el Tehozzád, hogy felkeresselek, S hogy elmonhassam, sajnálom, már mindent megbántam... Könnyek kközt esküszöm arra TeNéked, Hogy tanultam hibáimból, s bevallom, rossz voltam én, De mégis elhagysz, Kedvesem, nem érezlek Téged, Hát mondd, mi lesz most velem, tovább hogyan is élhetnék? Δώς μου 24 ώρες πάρ' την ζωή μου και δώσε μου ώρες τώρα που γίνεσαι αέρας.. βρές μου ένα λόγω να ζώ.... απόψε που φεύγεις τελειώνει η ζωή μου απόψε σε χάνω , σε χάνω ψυχή μου.. Csak egy napot adj még, Vigyél magaddal, vagy ölj meg, de egy napot kérek még, Hogy most, hogy oly könnyen elmentél, Okot találhassak arra, tovább miként is élhetnék! Most, hogy elhagytál, ma éjjel életem is véget ér, Mert ma éjjel vesztettelek el végleg én! Με τα μάτια βουρκωμένα με τα χείλη αγχωμένα κόπηκε η φωνή αντίο σου η σιωπή... Με κοίταξες κατάματα και μάζεψες τα πράγματα Μαζί με τα αντικείμενα μου πήρες τη ζωή .. Könnyező szemekkel, S kihűlt ajkakkal Vagyok csupán, s hangod oly kegyetlen Mikor kimondod: Viszlát! – s én ismét egyedül maradtam... Egyenesen odanéztél két szemembe, Majd csomagolni kezdtél hirtelen De a tárgyakkal, melyeket elvittél tőlem, Magaddal vitted az egész életem...
Giannis Ploutarxos: 24 Ores 24 ώρες / 24 óra... Με τα μάτια βουρκωμένα με τα χείλη παγωμένα ήρθα να σε βρώ... συγνώμη να σου πώ... Ορκίστηκα στο δάκρυ μου πως έμαθα απ' τα λάθη μου μα έφυγες αγάπη μου και πώς να ζήσω εγώ..... Könnytől elázott nedves szemekkel, S régesrég elnémult, hideg ajkakkal Jöttem el Tehozzád, hogy felkeresselek, S hogy elmonhassam, sajnálom, már mindent megbántam... Könnyek kközt esküszöm arra TeNéked, Hogy tanultam hibáimból, s bevallom, rossz voltam én, De mégis elhagysz, Kedvesem, nem érezlek Téged, Hát mondd, mi lesz most velem, tovább hogyan is élhetnék? Δώς μου 24 ώρες πάρ' την ζωή μου και δώσε μου ώρες τώρα που γίνεσαι αέρας.. βρές μου ένα λόγω να ζώ.... απόψε που φεύγεις τελειώνει η ζωή μου απόψε σε χάνω , σε χάνω ψυχή μου.. Csak egy napot adj még, Vigyél magaddal, vagy ölj meg, de egy napot kérek még, Hogy most, hogy oly könnyen elmentél, Okot találhassak arra, tovább miként is élhetnék! Most, hogy elhagytál, ma éjjel életem is véget ér, Mert ma éjjel vesztettelek el végleg én! Με τα μάτια βουρκωμένα με τα χείλη αγχωμένα κόπηκε η φωνή αντίο σου η σιωπή... Με κοίταξες κατάματα και μάζεψες τα πράγματα Μαζί με τα αντικείμενα μου πήρες τη ζωή .. Könnyező szemekkel, S kihűlt ajkakkal Vagyok csupán, s hangod oly kegyetlen Mikor kimondod: Viszlát! – s én ismét egyedül maradtam... Egyenesen odanéztél két szemembe, Majd csomagolni kezdtél hirtelen De a tárgyakkal, melyeket elvittél tőlem, Magaddal vitted az egész életem...
#205950 hellemaxi 2013-07-04
Dimitris Mitropanos: Tis Monaksies Oi Sklavoi Της μοναξιάς οι σκλάβοι / A magány rabszolgái... Με μας πώς έγινε και φτάσαμε στο τέρμα και μένει πάλι το παράπονο στο βλέμμα και μια ανάμνηση πικρή να μας πληγώνει να μας θυμίζει την αγάπη που τελειώνει Mi történt velünk? Miért lett hát vége? Hiába néznék Rád, már senkit sem találok Csak a fájdalom maradt, és keserű emlékek, Nem változik semmi, bármit is csinálok... Με μας πώς έγινε και ήρθε νωρίς το βράδυ και να που μείναμε της μοναξιάς οι σκλάβοι και εσύ καρδιά να ψάχνεις μες στην έρημο με το ποιο φεγγάρι έχουμε πανσέληνο Különváltunk tehát, s az alkony reánk szállott, Mindketten a magány rabszolgái lettünk De hiába kutatsz utánam, szívem már nem találod, Csak a Hold fénye az, mely még itt maradt nekünk... Με μας πώς έγινε και αλλάξαμε πορεία και μένει το όνειρο ξανά στην απορία και εσύ διστάζεις και δεν παίρνεις την ευθύνη μήπως και σώσεις ό,τι έχει απομείνει Mi történt velünk? A választ nem adtad meg, Közös álmainkból mára csak kérdések maradtak Mert Te szerelmünk könnyelműen vetted, Ne is jöjj hát vissza, ha szívem megtagadtad...
Dimitris Mitropanos: Tis Monaksies Oi Sklavoi Της μοναξιάς οι σκλάβοι / A magány rabszolgái... Με μας πώς έγινε και φτάσαμε στο τέρμα και μένει πάλι το παράπονο στο βλέμμα και μια ανάμνηση πικρή να μας πληγώνει να μας θυμίζει την αγάπη που τελειώνει Mi történt velünk? Miért lett hát vége? Hiába néznék Rád, már senkit sem találok Csak a fájdalom maradt, és keserű emlékek, Nem változik semmi, bármit is csinálok... Με μας πώς έγινε και ήρθε νωρίς το βράδυ και να που μείναμε της μοναξιάς οι σκλάβοι και εσύ καρδιά να ψάχνεις μες στην έρημο με το ποιο φεγγάρι έχουμε πανσέληνο Különváltunk tehát, s az alkony reánk szállott, Mindketten a magány rabszolgái lettünk De hiába kutatsz utánam, szívem már nem találod, Csak a Hold fénye az, mely még itt maradt nekünk... Με μας πώς έγινε και αλλάξαμε πορεία και μένει το όνειρο ξανά στην απορία και εσύ διστάζεις και δεν παίρνεις την ευθύνη μήπως και σώσεις ό,τι έχει απομείνει Mi történt velünk? A választ nem adtad meg, Közös álmainkból mára csak kérdések maradtak Mert Te szerelmünk könnyelműen vetted, Ne is jöjj hát vissza, ha szívem megtagadtad...
#205949 hellemaxi 2013-07-04
Pasxalis Terzis: Pente Vimata Πέντε βήματα / Öt lépés... Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου Μουσική: Χρήστος Νικολόπουλος Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής Τελείωσε εδώ,τι κρίμα, ο δικός μας δρόμος. Για να μη σε δω να φεύγεις, πρώτος φεύγω εγώ. Χάνονται τα όνειρά μου, χάνεται και ο χρόνος. Μπρος την πόρτα της ζωής μου, βήματα μετρώ Az, hogy köztünk mindennek vége, micsoda szégyen? Azon a közös úton nem járhatok már Veled. Azért, hogy ne lássam fájó eltűnésed, Önmagam áldozom fel, így hát én megyek... Álmaim egytől egyig a múlt ködébe vesztek, A percek, melyeket Véled töltöttem el, szintén semmivé lettek Életem nyitott könyvként hever most Előtted, S én magányosan tűnődöm: vége hát mindennek? Πέντε βήματα απ'την πόρτα σου με χωρίζουν τώρα. πέντε βήματα μείναν και έφυγα, κόσμους μακριά. πέντε βήματα απ'το σώμα σου, μοιάζουν ξένη χώρα. Πέντε γράμματα γράφουν έφυγα, όσο κι αν πονά. Öt lépés csupán, nem több, s nem is kevesebb, Csak zárt ajtód választ el tőlem Tégedet... Öt lépésre vagyok Tetőled, Kedvesem, Te sem jössz közelebb, s úgy érzem, végleg elvesztettelek... A zajos világ is oly távol került tőlem, Pedig csak öt lépés távolság ez, nem több, Közel vagyok ugyan, de oh, Tőled mily messze kerültem, Mindketten két világ közt gyötrődve őrlődünk. Búcsúzásul öt betűt írnék Neked, 'έφυγα' (Ég áldjon, most pedig elmegyek!) Mert nem bírom, nagyon fáj, lásd, mennyire szenvedek! Πως φοβάμαι να κοιτάξω μες τα δυο σου μάτια, ό,τι μέσα μου ραγίζει, έτσι θα φανεί, σαν καθρέφτης η ψυχή μου, γίνεται κομμάτια. πέντε βήματα μετράει, όλη μου η ζωή. Mennyire féltem én attól, hogy két szemedbe nézzek, Mert tudtam, rögtön meghalnék, összetörnék végleg, De ím, most láthatod, mit eddig elrejtettem, Fogadd hát e tükröt, mely nem más, csak a lelkem, Annak széthullt darabkáiból építgettem... De tudd, öt lépésnyire Tőled, valamit találsz még, Egy összetört szívet, mely csak Teérted élt...
Pasxalis Terzis: Pente Vimata Πέντε βήματα / Öt lépés... Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου Μουσική: Χρήστος Νικολόπουλος Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής Τελείωσε εδώ,τι κρίμα, ο δικός μας δρόμος. Για να μη σε δω να φεύγεις, πρώτος φεύγω εγώ. Χάνονται τα όνειρά μου, χάνεται και ο χρόνος. Μπρος την πόρτα της ζωής μου, βήματα μετρώ Az, hogy köztünk mindennek vége, micsoda szégyen? Azon a közös úton nem járhatok már Veled. Azért, hogy ne lássam fájó eltűnésed, Önmagam áldozom fel, így hát én megyek... Álmaim egytől egyig a múlt ködébe vesztek, A percek, melyeket Véled töltöttem el, szintén semmivé lettek Életem nyitott könyvként hever most Előtted, S én magányosan tűnődöm: vége hát mindennek? Πέντε βήματα απ'την πόρτα σου με χωρίζουν τώρα. πέντε βήματα μείναν και έφυγα, κόσμους μακριά. πέντε βήματα απ'το σώμα σου, μοιάζουν ξένη χώρα. Πέντε γράμματα γράφουν έφυγα, όσο κι αν πονά. Öt lépés csupán, nem több, s nem is kevesebb, Csak zárt ajtód választ el tőlem Tégedet... Öt lépésre vagyok Tetőled, Kedvesem, Te sem jössz közelebb, s úgy érzem, végleg elvesztettelek... A zajos világ is oly távol került tőlem, Pedig csak öt lépés távolság ez, nem több, Közel vagyok ugyan, de oh, Tőled mily messze kerültem, Mindketten két világ közt gyötrődve őrlődünk. Búcsúzásul öt betűt írnék Neked, 'έφυγα' (Ég áldjon, most pedig elmegyek!) Mert nem bírom, nagyon fáj, lásd, mennyire szenvedek! Πως φοβάμαι να κοιτάξω μες τα δυο σου μάτια, ό,τι μέσα μου ραγίζει, έτσι θα φανεί, σαν καθρέφτης η ψυχή μου, γίνεται κομμάτια. πέντε βήματα μετράει, όλη μου η ζωή. Mennyire féltem én attól, hogy két szemedbe nézzek, Mert tudtam, rögtön meghalnék, összetörnék végleg, De ím, most láthatod, mit eddig elrejtettem, Fogadd hát e tükröt, mely nem más, csak a lelkem, Annak széthullt darabkáiból építgettem... De tudd, öt lépésnyire Tőled, valamit találsz még, Egy összetört szívet, mely csak Teérted élt...
#205934 klamp 2013-07-04
Most hallottam a rádióban és nagyon megtetszett... :) Manolis Mitsias: Epeidi s' agapo Επειδή σ' αγαπώ / Mivel szeretlek Επειδή σ' αγαπώ ως και οι πέτρες ανθίζουν στη γλάστρα επειδή σ' αγαπώ το φεγγάρι φιλιέται με τ' άστρα επειδή σ' αγαπώ σ' αγαπώ γράφω σ' όλους τους στίχους επειδή σ' αγαπώ ξαγρυπνώ στης καρδιάς σου τους ήχους Mivel szeretlek a cserépben még a kövek is virágoznak mivel szeretlek a hold, s a csillagok együtt csókolóznak mivel szeretlek 'szeretlek'-et írok minden falra mivel szeretlek melletted virrasztok a szívverésed hallgatva Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek' Επειδή σ' αγαπώ τα λαμπιόνια του ο ήλιος ανάβει επειδή σ' αγαπώ το κρεββάτι μας είναι καράβι επειδή σ' αγαπώ το ταξίδι αυτό δεν τελειώνει επειδή σ' αγαπώ τούτη η λέξη ποτέ δε παλιώνει Mivel szeretlek lámpásait a nap is felgyújtja mivel szeretlek az ágyunk az életünk hajója mivel szeretlek ez az utazás soha sem ér véget mivel szeretlek soha sem évül el az a szó, hogy 'szeretet' Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek'
Most hallottam a rádióban és nagyon megtetszett... :) Manolis Mitsias: Epeidi s' agapo Επειδή σ' αγαπώ / Mivel szeretlek Επειδή σ' αγαπώ ως και οι πέτρες ανθίζουν στη γλάστρα επειδή σ' αγαπώ το φεγγάρι φιλιέται με τ' άστρα επειδή σ' αγαπώ σ' αγαπώ γράφω σ' όλους τους στίχους επειδή σ' αγαπώ ξαγρυπνώ στης καρδιάς σου τους ήχους Mivel szeretlek a cserépben még a kövek is virágoznak mivel szeretlek a hold, s a csillagok együtt csókolóznak mivel szeretlek 'szeretlek'-et írok minden falra mivel szeretlek melletted virrasztok a szívverésed hallgatva Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek' Επειδή σ' αγαπώ τα λαμπιόνια του ο ήλιος ανάβει επειδή σ' αγαπώ το κρεββάτι μας είναι καράβι επειδή σ' αγαπώ το ταξίδι αυτό δεν τελειώνει επειδή σ' αγαπώ τούτη η λέξη ποτέ δε παλιώνει Mivel szeretlek lámpásait a nap is felgyújtja mivel szeretlek az ágyunk az életünk hajója mivel szeretlek ez az utazás soha sem ér véget mivel szeretlek soha sem évül el az a szó, hogy 'szeretet' Επειδή σ' αγαπώ τα φτερά ξαναράβω στους ώμους επειδή σ' αγαπώ ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους και φωνάζω στους δρόμους σ' αγαπώ Mivel szeretlek újra szárnyakat varrok a hátamra mivel szeretlek kiszaladok az utcára karikát hajtva s az utcákon azt kiáltom: 'szeretlek'
#205838 klamp 2013-07-03
Egy újabb előadó Μαρία Βουμβάκη, aki Οδυσσέας Ελύτης versét zenésítette meg. Maria Voumvaki: To kohili Το κοχύλι / A kagyló Έπεσα για να κολυμπήσω κι άφησα την καρδιά μου πίσω Lementem úszni egyet s elhagytam a szívemet Άφησα την καρδιά μου χάμω σαν το κοχύλι μες την άμμο Otthagytam a szívem a földön mint egy kagylót a homokon Πέρασαν όλες οι κοπέλες με τα μαγιό και τις ομπρέλες Arra mentek mind a lányok fürdőruháikban napernyőkkel Ύστερα πέρασαν οι φίλοι κανείς δε βρήκε το κοχύλι Később barátok is mentek arra de a kagylót senki sem találta Χρόνους και χρόνους κολυμπάω που να 'ν' η αγάπη για να πάω Évekig és évekig csak úszok ahol a szerelem van, egyszer odajutok Έφαγε η θάλασσα το βράχο κι έμεινε το νησί μονάχο A tenger megette a sziklát s magára maradt a sziget
Egy újabb előadó Μαρία Βουμβάκη, aki Οδυσσέας Ελύτης versét zenésítette meg. Maria Voumvaki: To kohili Το κοχύλι / A kagyló Έπεσα για να κολυμπήσω κι άφησα την καρδιά μου πίσω Lementem úszni egyet s elhagytam a szívemet Άφησα την καρδιά μου χάμω σαν το κοχύλι μες την άμμο Otthagytam a szívem a földön mint egy kagylót a homokon Πέρασαν όλες οι κοπέλες με τα μαγιό και τις ομπρέλες Arra mentek mind a lányok fürdőruháikban napernyőkkel Ύστερα πέρασαν οι φίλοι κανείς δε βρήκε το κοχύλι Később barátok is mentek arra de a kagylót senki sem találta Χρόνους και χρόνους κολυμπάω που να 'ν' η αγάπη για να πάω Évekig és évekig csak úszok ahol a szerelem van, egyszer odajutok Έφαγε η θάλασσα το βράχο κι έμεινε το νησί μονάχο A tenger megette a sziklát s magára maradt a sziget
#205785 hellemaxi 2013-07-02
Többen kérték már tőlem az évek során, de sem görög betűs szöveget, sem fordítást nem találtam hozzá... Végre kezem ügyébe akadt a nem latin betűs változat, így hát nekiestem... Thanos Petrelis: Apopse Απόψε / Ma éjjel... Απόψε δεν μπορώ να κοιμηθώ βουλιάζω στο δικό σου το βυθό γυρεύω τη μορφή σου στο φλιτζάνι του καφέ γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες ποτέ Ma éjjel nem alszom, egy szemhunyásnyit sem! Inkább a pohár aljára nézek, elkeseredetten Utánad kutatok, Tégedet kereslek, A csésze kávéban is, melyet reggel egymagam iszom meg Miért nem értesz? Miért nem értesz meg? Miért nem értesz meg soha sem? Απόψε γιορτάζει η ερημιά Ελπίδα δεν μου 'μεινε καμιά Απόψε θα μεθύσω Και με πίκρα θα σου πω Καρδιά μου πόσο σ'αγαπώ Az évfordulónkat ma éjjel egyedül ünneplem én, Hisz tán azt reméled, erre már nem is emlékszem, de tévedtél... Ma éjjel részegre iszom magam, mert elmentél, S a keserű magány mondja majd el Néked, nem én, Kedvesem, hogy mennyire szeretném, ha újra itt lennél! Απόψε το φεγγάρι δεν θα βγει η νύχτα δεν θα φέρει την αυγή Απόψε θα πληρώσεις Ακριβέ μου εαυτέ Γιατί δεν με κατάλαβες... Ma éjjel még a Hold sem világít majd, Az éjszaka sötétje nem hoz újabb hajnalt Ma éjjel megfizetem minden fájdalmadat, Nem Te vagy a hibás, csakis én, egymagam... Miért nem értesz meg engemet, ó, jaj...?
Többen kérték már tőlem az évek során, de sem görög betűs szöveget, sem fordítást nem találtam hozzá... Végre kezem ügyébe akadt a nem latin betűs változat, így hát nekiestem... Thanos Petrelis: Apopse Απόψε / Ma éjjel... Απόψε δεν μπορώ να κοιμηθώ βουλιάζω στο δικό σου το βυθό γυρεύω τη μορφή σου στο φλιτζάνι του καφέ γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες γιατί δεν με κατάλαβες ποτέ Ma éjjel nem alszom, egy szemhunyásnyit sem! Inkább a pohár aljára nézek, elkeseredetten Utánad kutatok, Tégedet kereslek, A csésze kávéban is, melyet reggel egymagam iszom meg Miért nem értesz? Miért nem értesz meg? Miért nem értesz meg soha sem? Απόψε γιορτάζει η ερημιά Ελπίδα δεν μου 'μεινε καμιά Απόψε θα μεθύσω Και με πίκρα θα σου πω Καρδιά μου πόσο σ'αγαπώ Az évfordulónkat ma éjjel egyedül ünneplem én, Hisz tán azt reméled, erre már nem is emlékszem, de tévedtél... Ma éjjel részegre iszom magam, mert elmentél, S a keserű magány mondja majd el Néked, nem én, Kedvesem, hogy mennyire szeretném, ha újra itt lennél! Απόψε το φεγγάρι δεν θα βγει η νύχτα δεν θα φέρει την αυγή Απόψε θα πληρώσεις Ακριβέ μου εαυτέ Γιατί δεν με κατάλαβες... Ma éjjel még a Hold sem világít majd, Az éjszaka sötétje nem hoz újabb hajnalt Ma éjjel megfizetem minden fájdalmadat, Nem Te vagy a hibás, csakis én, egymagam... Miért nem értesz meg engemet, ó, jaj...?
#205767 hellemaxi 2013-07-02
Pasxalis Terzis: Kerasmena Κερασμένα / Önszántamból... Δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ, ήρθε νύχτα, έφυγε μέρα σαν τη ζάλη απ' το ποτό, δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ. Nem vádolok én már senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért, egyedül csak én, Azért is, hogy Ő egy éjjel megjelent, s hogy másnap reggel hirtelen hagyott itt, Oly hirtelen, mint az ital által okozott bódulat, melytől homályos lesz minden emlék! Nem vádolok én magamon kívül senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért! Κερασμένα από 'μένα που γιορτάζω τον πόνο μου, και για 'κείνη άλλο ένα που με άφησε μόνο μου, κερασμένα από 'μένα που πληρώνω τα λάθη μου, ξεχασμένος από όλους να τα πίνω για πάρτη μου. Magamnak köszönhetem, hogy rámtört a fájdalom, S azt is, hogy Ő ismét elhagyott engem! Magamnak köszönhetem, hogy most azzal fizetek mindenért, hogy többé már nem láthatom, Úgy tűnik, már csak az ital segíthet abban, hogy e lányt elfeledjem! Δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά, για μι' αγάπη να τα πίνω ή να ζω χωρίς καρδιά, δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά. Nem számít, hogyan lesz ezután, kivé válok én, Mert végülis mindaz kit érdekelne, Hogy a feledés végett iszom-é, Vagy hogy úgy kéne élnem, hogy szívem sincs már, hisz valahol ott hever az, mélyen eltemetve? Nem számít hát, kivé, mivé leszek, Mert végülis kit érdekelne, hogy eztán hová megyek?
Pasxalis Terzis: Kerasmena Κερασμένα / Önszántamból... Δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ, ήρθε νύχτα, έφυγε μέρα σαν τη ζάλη απ' το ποτό, δεν κατηγορώ κανέναν, εγώ φταίω, μόνο εγώ. Nem vádolok én már senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért, egyedül csak én, Azért is, hogy Ő egy éjjel megjelent, s hogy másnap reggel hirtelen hagyott itt, Oly hirtelen, mint az ital által okozott bódulat, melytől homályos lesz minden emlék! Nem vádolok én magamon kívül senkit, Hisz én vagyok a hibás mindenért! Κερασμένα από 'μένα που γιορτάζω τον πόνο μου, και για 'κείνη άλλο ένα που με άφησε μόνο μου, κερασμένα από 'μένα που πληρώνω τα λάθη μου, ξεχασμένος από όλους να τα πίνω για πάρτη μου. Magamnak köszönhetem, hogy rámtört a fájdalom, S azt is, hogy Ő ismét elhagyott engem! Magamnak köszönhetem, hogy most azzal fizetek mindenért, hogy többé már nem láthatom, Úgy tűnik, már csak az ital segíthet abban, hogy e lányt elfeledjem! Δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά, για μι' αγάπη να τα πίνω ή να ζω χωρίς καρδιά, δεν με νοιάζει τι θα γίνω, τι αξίζει τελικά. Nem számít, hogyan lesz ezután, kivé válok én, Mert végülis mindaz kit érdekelne, Hogy a feledés végett iszom-é, Vagy hogy úgy kéne élnem, hogy szívem sincs már, hisz valahol ott hever az, mélyen eltemetve? Nem számít hát, kivé, mivé leszek, Mert végülis kit érdekelne, hogy eztán hová megyek?
#205766 hellemaxi 2013-07-02
Konstantinos Galanos: Oso Ego Kanenas / Κώστας Γαλανός: Όσο εγώ κανένας Όσο εγώ κανένας / Ahogyan én, úgy senki... Βράδιασε κι ο πόνος με επανάληψη στο στήθος μου γροθιά που άδειασε του νου μου τα συρτάρια ένα ένα στα σκαλιά κι η νύχτα δε περνάει γίναν ώρες τα λεπτά τσιγάρο αλκοόλ και μοναξιά για ένα φινάλε που πονά Alkonyodik, s a folytonos fájdalom oly erővel hat rám, mint egy pofon, melyet Tőled kapok én Melytől minden emlékem eltűnik, s a lépcsőkön vélem együtt egyenként szóródik széjjel Az éj sem akar múlni, a percek, mintha órákig tartanának, nincs más, csak az üresség, Cigaretták, ital, és a magány, így telik el szerelmünk végén az első egyedül töltött éjjel... Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δεν δίνει αν δεν πάρει κι όταν πάρει να το ξέρεις θα χαθεί Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δε θα γεμίσει μ΄όνειρα την άδεια σου ζωή ούτε στιγμή αν προδοθεί Ahogy én tettem, senki sem fog Tégedet testestül-lelkestül, ugyanúgy szeretni, Senki sem fog elfogadni úgy, ahogyan én tettem, hibákkal, s minden őrültségeddel Senki sem ad majd Néked annyit, amennyit én, ki viszonzást soha sem várt, s a végén hagyta önmagát elveszni! Úgy, mint én, senki sem fog ugyanúgy szeretni Tégedet, Senki sem fogad majd el úgy, mint ahogy én tettem, a hibáiddal, és minden őrültségeddel Senki sem tölti majd meg álmokkal életed, Mégha egy pillanatra megbabonáznád is a szeszélyeddel... Σκόρπισα χιλιάδες αναμνήσεις δίχως λόγο στο χαλί κόλλησα το βλέμμα σ΄ένα τζάμι που το σκέπασε η βροχή και έσκισε η απάντηση στα τόσα μου γιατί μα εγώ θα σ΄αγαπάω μια ζωή για να μη νιώθεις μοναχή Ezer emléket söpörtem a szőnyeg alá én, csak Miattad, S kérdéseimmel ablakod előtt álltam, melyet eső borított be De nincsenek válaszok, fejemben csak a számtalan 'Miért?'-ek konganak, Ennek ellenére én egy életen át szeretni foglak, tudnod kell, mindig lesz valaki, aki csak arra vár, hogy megjelenj, Te!
Konstantinos Galanos: Oso Ego Kanenas / Κώστας Γαλανός: Όσο εγώ κανένας Όσο εγώ κανένας / Ahogyan én, úgy senki... Βράδιασε κι ο πόνος με επανάληψη στο στήθος μου γροθιά που άδειασε του νου μου τα συρτάρια ένα ένα στα σκαλιά κι η νύχτα δε περνάει γίναν ώρες τα λεπτά τσιγάρο αλκοόλ και μοναξιά για ένα φινάλε που πονά Alkonyodik, s a folytonos fájdalom oly erővel hat rám, mint egy pofon, melyet Tőled kapok én Melytől minden emlékem eltűnik, s a lépcsőkön vélem együtt egyenként szóródik széjjel Az éj sem akar múlni, a percek, mintha órákig tartanának, nincs más, csak az üresség, Cigaretták, ital, és a magány, így telik el szerelmünk végén az első egyedül töltött éjjel... Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δεν δίνει αν δεν πάρει κι όταν πάρει να το ξέρεις θα χαθεί Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί κανένας δε θα γεμίσει μ΄όνειρα την άδεια σου ζωή ούτε στιγμή αν προδοθεί Ahogy én tettem, senki sem fog Tégedet testestül-lelkestül, ugyanúgy szeretni, Senki sem fog elfogadni úgy, ahogyan én tettem, hibákkal, s minden őrültségeddel Senki sem ad majd Néked annyit, amennyit én, ki viszonzást soha sem várt, s a végén hagyta önmagát elveszni! Úgy, mint én, senki sem fog ugyanúgy szeretni Tégedet, Senki sem fogad majd el úgy, mint ahogy én tettem, a hibáiddal, és minden őrültségeddel Senki sem tölti majd meg álmokkal életed, Mégha egy pillanatra megbabonáznád is a szeszélyeddel... Σκόρπισα χιλιάδες αναμνήσεις δίχως λόγο στο χαλί κόλλησα το βλέμμα σ΄ένα τζάμι που το σκέπασε η βροχή και έσκισε η απάντηση στα τόσα μου γιατί μα εγώ θα σ΄αγαπάω μια ζωή για να μη νιώθεις μοναχή Ezer emléket söpörtem a szőnyeg alá én, csak Miattad, S kérdéseimmel ablakod előtt álltam, melyet eső borított be De nincsenek válaszok, fejemben csak a számtalan 'Miért?'-ek konganak, Ennek ellenére én egy életen át szeretni foglak, tudnod kell, mindig lesz valaki, aki csak arra vár, hogy megjelenj, Te!
#205653 hellemaxi 2013-06-30
Maxi hívta fel a figyelmet arra, hogy vagy száz oldallal korábban, már fordítás alá került ez az alábbi nóta... Nosza, hasonlítsa csak össze a kettőt, akit ez érdekel! 8) Panos Kalidis: Ah, Monaksia Mou / Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Μόνο η δική σου η αγάπη είναι για μένα αληθινή κι ας με πονάει κάθε μέρα πιο πολύ Csak a Te igaz szerelmed Az, amely nekem 'Mindenséget' jelent... Még akkor is, ha napról napra egyre jobban és jobban szenvedek... Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου εσύ μ' ακούς και δε μιλάς ποτέ σου κόντρα δε μου πας είναι στιγμές που σε μισώ που μ' αγαπάς Ah, magányom, Te édes magány, Nem figyelsz reám, s nem is beszélsz hozzám Soha sem látlak, előttem soha sem mutatod meg, ki is vagy igazán, Így már-már gyűlölöm, hogy ennyire vágysz reám... Πες μου γιατί ρε μοναξιά με κυνηγάς από παιδί. Πες μου γιατί με αγαπάς τόσο πολύ. Mondd, Magányom, miért történt, s az hogyan lehet, Hogy kicsiny koromtól kezdve mellém szegődtél? Mondd, miért, s mennyire szeretsz engemet? Όμως και γω σε αγαπώ κι ας με πονάς κάθε λεπτό. Σε προτιμώ απο αγάπες που μου κάνανε κακο. Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου De akárhogy is legyen, én szintén Reád vágyom, Mégha fáj, ha ez csak szenvedést okoz nekem Jobban szeretlek, mint valaha bárkit is ezen a világon, Még a régi szerelmeknél is, akik csak szenvedéssel, s bánattal tették szörnyűbbé életem... Ah, Tehozzád szólok én, Magányom Μες στην αγκαλιά σου πάλι κλαίω κλαίω και κάνω μια ευχή θα 'θελα απόψε να 'χες πάρει μια μορφή Ölelő karodban, ismét egyedül sírok én, Csak sírok, s egy kívánságom van csupán: Szeretném, ha ma éjjel rajtam halálos sebet ejtenél...
Maxi hívta fel a figyelmet arra, hogy vagy száz oldallal korábban, már fordítás alá került ez az alábbi nóta... Nosza, hasonlítsa csak össze a kettőt, akit ez érdekel! 8) Panos Kalidis: Ah, Monaksia Mou / Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Αχ, μοναξιά μου / Ah, Magányom! Μόνο η δική σου η αγάπη είναι για μένα αληθινή κι ας με πονάει κάθε μέρα πιο πολύ Csak a Te igaz szerelmed Az, amely nekem 'Mindenséget' jelent... Még akkor is, ha napról napra egyre jobban és jobban szenvedek... Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου εσύ μ' ακούς και δε μιλάς ποτέ σου κόντρα δε μου πας είναι στιγμές που σε μισώ που μ' αγαπάς Ah, magányom, Te édes magány, Nem figyelsz reám, s nem is beszélsz hozzám Soha sem látlak, előttem soha sem mutatod meg, ki is vagy igazán, Így már-már gyűlölöm, hogy ennyire vágysz reám... Πες μου γιατί ρε μοναξιά με κυνηγάς από παιδί. Πες μου γιατί με αγαπάς τόσο πολύ. Mondd, Magányom, miért történt, s az hogyan lehet, Hogy kicsiny koromtól kezdve mellém szegődtél? Mondd, miért, s mennyire szeretsz engemet? Όμως και γω σε αγαπώ κι ας με πονάς κάθε λεπτό. Σε προτιμώ απο αγάπες που μου κάνανε κακο. Αχ μοναξιά μου, αχ μοναξιά μου De akárhogy is legyen, én szintén Reád vágyom, Mégha fáj, ha ez csak szenvedést okoz nekem Jobban szeretlek, mint valaha bárkit is ezen a világon, Még a régi szerelmeknél is, akik csak szenvedéssel, s bánattal tették szörnyűbbé életem... Ah, Tehozzád szólok én, Magányom Μες στην αγκαλιά σου πάλι κλαίω κλαίω και κάνω μια ευχή θα 'θελα απόψε να 'χες πάρει μια μορφή Ölelő karodban, ismét egyedül sírok én, Csak sírok, s egy kívánságom van csupán: Szeretném, ha ma éjjel rajtam halálos sebet ejtenél...
#205213 hellemaxi 2013-06-25
Sakis Rouvas: Ginomaste Kalyteroi Γινόμαστε Καλύτεροι / Jobbá válhatunk... Έλα κράτα μου το χέρι σε καινούργια αρχή έλα πάμε μια βόλτα μη ρωτάς που θα ΄βγει έλα νίωσε υπάρχει φλόγα που μας δένει εμάς έλα η γη γυρίζει πάλι στο ρυθμό της καρδιάς Jöjj, s fogd meg két kezem, Reményében egy új kezdetnek Jöjj, sétálj egyet velem, S ne kérdjed, utunk hová vezet... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely összeköt minket Jöjj hát, hisz a föld is velünk forog még, A szíveknek ütemére... Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Mert ha reám nézel, s én pedig Terád, Jobbá válhatunk mindketten... Mikor majd megtartasz, s ha Te vagy az, kit az ég nekem szánt, Olyanok lehetünk, mint kik ott élnek fenn, a Mennyekben Mikor Te szeretsz majd, s én szeretlek Téged, Akkor mondhatjuk, eljött egy jobb élet Te egy csillag vagy, s én, az égbolt leszek Néked, Tán, hogy mi a jó, mostmár Te is érzed, Lásd hát meg magadban a kincset, a szépséget! Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Jöjj, hisz a nap is erősebben ragyog, Mikor hozzám ismét közel leszel Az örömhöz már nem sok kell, s én még mindig itt vagyok, S csak Reád várok - szívvel és lélekkel... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely örökké egymáshoz láncol minket Jöjj hát, hisz a Föld is velünk forog még, Halld, milyen, mikor együtt dobbannak a szívek...
Sakis Rouvas: Ginomaste Kalyteroi Γινόμαστε Καλύτεροι / Jobbá válhatunk... Έλα κράτα μου το χέρι σε καινούργια αρχή έλα πάμε μια βόλτα μη ρωτάς που θα ΄βγει έλα νίωσε υπάρχει φλόγα που μας δένει εμάς έλα η γη γυρίζει πάλι στο ρυθμό της καρδιάς Jöjj, s fogd meg két kezem, Reményében egy új kezdetnek Jöjj, sétálj egyet velem, S ne kérdjed, utunk hová vezet... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely összeköt minket Jöjj hát, hisz a föld is velünk forog még, A szíveknek ütemére... Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Mert ha reám nézel, s én pedig Terád, Jobbá válhatunk mindketten... Mikor majd megtartasz, s ha Te vagy az, kit az ég nekem szánt, Olyanok lehetünk, mint kik ott élnek fenn, a Mennyekben Mikor Te szeretsz majd, s én szeretlek Téged, Akkor mondhatjuk, eljött egy jobb élet Te egy csillag vagy, s én, az égbolt leszek Néked, Tán, hogy mi a jó, mostmár Te is érzed, Lásd hát meg magadban a kincset, a szépséget! Γιατί όταν με κοιτάς και σε κοιτώ γινόμαστε καλύτεροι όταν με κρατάς και σε κρατώ γινόμαστε μικροί θεοί όταν μ΄αγαπάς και σ΄αγαπώ γινόμαστε καλύτεροι αστέρι εσύ κι εγώ ο ουρανός να λάμπει ο καλός μας εαυτός Jöjj, hisz a nap is erősebben ragyog, Mikor hozzám ismét közel leszel Az örömhöz már nem sok kell, s én még mindig itt vagyok, S csak Reád várok - szívvel és lélekkel... Jöjj, érezd, nincs más, csak a láng, mely bennünk ég, S mely örökké egymáshoz láncol minket Jöjj hát, hisz a Föld is velünk forog még, Halld, milyen, mikor együtt dobbannak a szívek...

..:: Autóbérlés ::..
Keresse meg a legjobb ajánlatot, hasonlítsa össze az árakat és
spóroljon akár 70%-ot!