KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#202572 hellemaxi 2013-05-20
Pashalis Terzis / Pasxalis Terzis: O Dikos Mou o Dromos Ο δικός μου ο δρόμος / Az én utam... Τ' όνομά μου μες στις λίστες απ' τα πλοία στα αεροπλάνα, στα φθηνά ξενοδοχεία Η φυγή στο πρόσωπό μου χαραγμένη και μου λες εσύ πως είμαστε δεμένοι Nevem a hajóval érkezettek között szerepel, A repülőgépeken, az olcsó hotelekben is ott van... A búcsúzás az arcomra írva fel, S az Általad mondott - 'Nincs köztünk semmi!' - végmondat... Δεν μπορεί να με κρατήσει ο εαυτός μου σε κανέναν δεν ανήκω, είμαι δικός μου Το σπασμένο ουρανό σου μη μου δώσεις Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις önmagam hogyan tartanám életben? Senkihez sem tartozom, a magam birtoklója vagyok Ne, széthullott égboltod már ne add át énnekem, Hisz tudod, hogy szeretlek, most mégis meghalok, Hisz még mindig szeretlek, de megöltél bennem mindent, láthatod... Ο δικός μου ο δρόμος, μ 'έχει χρόνια διαλέξει στην οδό γράφει μόνος, επικίνδυνη λέξη Ο δικός μου ο δρόμος, δε μου δείχνει αστέρι για αγάπη μου δί-νει μια βαλίτσα στο χέρι Az én utam tehát ez, évek óta csak ez maradt nekem, Még az utcán is csak egyetlen szó kísért: 'Magány!' Utam nem mutatja egy fénylő csillag sem, S egy megpakolt bőrönd, melyet, 'szerelmed' jeléül nékem odaadtál... Στον αέρα τριγυρνάω δίχως λόγο κι αγκαλιάζομαι τις νύχτες με το φόβο Ποιο κομμάτι γης μπορεί να με κρατήσει αφού η σκέψη μου μ' έχει εξορίσει Egymagam vándorlok csupán, anélkül, hogy tudnám, mi célom lenne itt? S éjjelente nem ölel más, csak a gyötrő félelem... Mely földrészen találhatnék nyugalmat, mely a halálba segít? Mióta még onnét is - magam száműzettem? *** Διαδρομές πάντα στις ίδιες υποσχέσεις μη μου λες πως μ' αγαπάς και θα με δέσεις Θα ξεφύγω απ' της ζωής τις χαραμάδες Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες Ugyanazon ígéreteknek hittem én, újra és újra, Ne mondd hát nékem, hogy szeretni fogsz, s Hozzád még bármi közöm lehet... Az élet szakadékaitól menekülök egy csendesebb útra, Hol ezrek között ezentúl már mindig egyedül leszek... ***: A mondatrész tulajdonképp az önkínzatás egyik legvégső formája, mikor már önmagát annyira gyűlöli, hogy arról fantáziál, hogy tudatának kétfelé szakadásával saját személyének gyilkosa lesz... Olyan ez, mintha önmagunkat látnánk a tükör túloldalán, amint épp a látott kép az innenső oldalon álló, a tükörbe néző embert akarná megölni...
Pashalis Terzis / Pasxalis Terzis: O Dikos Mou o Dromos Ο δικός μου ο δρόμος / Az én utam... Τ' όνομά μου μες στις λίστες απ' τα πλοία στα αεροπλάνα, στα φθηνά ξενοδοχεία Η φυγή στο πρόσωπό μου χαραγμένη και μου λες εσύ πως είμαστε δεμένοι Nevem a hajóval érkezettek között szerepel, A repülőgépeken, az olcsó hotelekben is ott van... A búcsúzás az arcomra írva fel, S az Általad mondott - 'Nincs köztünk semmi!' - végmondat... Δεν μπορεί να με κρατήσει ο εαυτός μου σε κανέναν δεν ανήκω, είμαι δικός μου Το σπασμένο ουρανό σου μη μου δώσεις Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις önmagam hogyan tartanám életben? Senkihez sem tartozom, a magam birtoklója vagyok Ne, széthullott égboltod már ne add át énnekem, Hisz tudod, hogy szeretlek, most mégis meghalok, Hisz még mindig szeretlek, de megöltél bennem mindent, láthatod... Ο δικός μου ο δρόμος, μ 'έχει χρόνια διαλέξει στην οδό γράφει μόνος, επικίνδυνη λέξη Ο δικός μου ο δρόμος, δε μου δείχνει αστέρι για αγάπη μου δί-νει μια βαλίτσα στο χέρι Az én utam tehát ez, évek óta csak ez maradt nekem, Még az utcán is csak egyetlen szó kísért: 'Magány!' Utam nem mutatja egy fénylő csillag sem, S egy megpakolt bőrönd, melyet, 'szerelmed' jeléül nékem odaadtál... Στον αέρα τριγυρνάω δίχως λόγο κι αγκαλιάζομαι τις νύχτες με το φόβο Ποιο κομμάτι γης μπορεί να με κρατήσει αφού η σκέψη μου μ' έχει εξορίσει Egymagam vándorlok csupán, anélkül, hogy tudnám, mi célom lenne itt? S éjjelente nem ölel más, csak a gyötrő félelem... Mely földrészen találhatnék nyugalmat, mely a halálba segít? Mióta még onnét is - magam száműzettem? *** Διαδρομές πάντα στις ίδιες υποσχέσεις μη μου λες πως μ' αγαπάς και θα με δέσεις Θα ξεφύγω απ' της ζωής τις χαραμάδες Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες Ugyanazon ígéreteknek hittem én, újra és újra, Ne mondd hát nékem, hogy szeretni fogsz, s Hozzád még bármi közöm lehet... Az élet szakadékaitól menekülök egy csendesebb útra, Hol ezrek között ezentúl már mindig egyedül leszek... ***: A mondatrész tulajdonképp az önkínzatás egyik legvégső formája, mikor már önmagát annyira gyűlöli, hogy arról fantáziál, hogy tudatának kétfelé szakadásával saját személyének gyilkosa lesz... Olyan ez, mintha önmagunkat látnánk a tükör túloldalán, amint épp a látott kép az innenső oldalon álló, a tükörbe néző embert akarná megölni...
#202571 hellemaxi 2013-05-20
Natasa Theodoridou: Apantise Mou Απάντησε μου / Felelj hát nekem! Ποτέ μου δε φοβήθηκα να ψάξω την αλήθεια ήρθα, σε πλησίασα, σου ζήτησα βοήθεια, έκλεισες τις πόρτες σου εσύ. Κάποτε ενώσαμε για πάντα τις ζωές μας ορκισμένοι αντίπαλοι το αύριο και το χτες μας μια στιγμή αγάπης δεν αρκεί. Soha sem féltem az igazságot kutatni Jöttem, eléd álltam, segítséged kértem De minden jtót bezártál, hogy ne tudjak Hozzád eljutni. Egyszer azt mondtuk, életünk egyesül, Holnapunk, s tegnapunk riválissá lettek Egy pillanatnyi szerelm nem elegendő! Απάντησε μου, αν είμαι εγώ κάτι για σένα, απάντησε μου, για μια φορά έξω απ’ τα δόντια μίλησε μου, να καταλάβω αν έχεις μέσα σου καρδιά. Απάντησε μου, πώς όλα γίνανε καπνός, απάντησε μου, που ό,τι κι αν ένιωσα δε τ’ άλλαξα ποτέ μου πώς το κατάφερες εσύ σε μια βραδιά; Válaszolj nékem, ha jelentek még számodra valamit, Válaszolj, most az egyszer őszintén beszélj énhozzám! Hogy meglássam, vajh, van-e Tebenned érző szív? Felelj meg! Hogyan lehet, hogy minden porba hullt, Válaszolj, hisz amit Irántad éreztem, soha sem változik... Hogyan is let egytlen éj alatt jelenből múlt? Μπήκα στο παιχνίδι σου και δέχτηκα το ρίσκο έψαξα τα ίχνη σου μα τίποτα δε βρίσκω, κρύφτηκες απόψε σαν σκιά. Μέσ’ την άμμο τα όνειρα μπερδεύονται και σβήνουν είμαστε δυο άνθρωποι που αφήσαμε να γίνουν όλα τα μεγάλα πιο μικρά. Játszmádban a veszélyt is vállalva, Kincseidet kutattam, de nem találtam semmit... Ma éjjel, mint árnyék, elrejted önmagad. Álmaink homokként szóródnak szét a semmiben, Ismét ketten vagyunk, kik megengedhetik Hogy a nagy dolgokból apróság legyen...
Natasa Theodoridou: Apantise Mou Απάντησε μου / Felelj hát nekem! Ποτέ μου δε φοβήθηκα να ψάξω την αλήθεια ήρθα, σε πλησίασα, σου ζήτησα βοήθεια, έκλεισες τις πόρτες σου εσύ. Κάποτε ενώσαμε για πάντα τις ζωές μας ορκισμένοι αντίπαλοι το αύριο και το χτες μας μια στιγμή αγάπης δεν αρκεί. Soha sem féltem az igazságot kutatni Jöttem, eléd álltam, segítséged kértem De minden jtót bezártál, hogy ne tudjak Hozzád eljutni. Egyszer azt mondtuk, életünk egyesül, Holnapunk, s tegnapunk riválissá lettek Egy pillanatnyi szerelm nem elegendő! Απάντησε μου, αν είμαι εγώ κάτι για σένα, απάντησε μου, για μια φορά έξω απ’ τα δόντια μίλησε μου, να καταλάβω αν έχεις μέσα σου καρδιά. Απάντησε μου, πώς όλα γίνανε καπνός, απάντησε μου, που ό,τι κι αν ένιωσα δε τ’ άλλαξα ποτέ μου πώς το κατάφερες εσύ σε μια βραδιά; Válaszolj nékem, ha jelentek még számodra valamit, Válaszolj, most az egyszer őszintén beszélj énhozzám! Hogy meglássam, vajh, van-e Tebenned érző szív? Felelj meg! Hogyan lehet, hogy minden porba hullt, Válaszolj, hisz amit Irántad éreztem, soha sem változik... Hogyan is let egytlen éj alatt jelenből múlt? Μπήκα στο παιχνίδι σου και δέχτηκα το ρίσκο έψαξα τα ίχνη σου μα τίποτα δε βρίσκω, κρύφτηκες απόψε σαν σκιά. Μέσ’ την άμμο τα όνειρα μπερδεύονται και σβήνουν είμαστε δυο άνθρωποι που αφήσαμε να γίνουν όλα τα μεγάλα πιο μικρά. Játszmádban a veszélyt is vállalva, Kincseidet kutattam, de nem találtam semmit... Ma éjjel, mint árnyék, elrejted önmagad. Álmaink homokként szóródnak szét a semmiben, Ismét ketten vagyunk, kik megengedhetik Hogy a nagy dolgokból apróság legyen...
#202570 hellemaxi 2013-05-20
Sakis Rouvas: Niose Ti Thelo Νιώσε τι θέλω / Érezd, mit akarok! Τώρα που φτάσαμε ως εδώ τι θες να κάνω Pως όλα είναι όπως παλιά να παριστάνω Να ζήσω πάλι απ' την αρχή τα ίδια λάθη όταν αλλάζεις η καρδιά πως να σε μάθει Most, hogy így alakult, mit vársz még tőlem, mit csináljak? Tán, hogy úgy tegyek, mintha minden olyan volna, mint annakelőtte? Hogy a kezdettől fogva újra és újra megéljem ugyanazon hibákat? Mikor változol, a szív hogyan tanulhatna Tetőled? Άσε με μόνο τι περιμένεις νιώσε τι θέλω μια φορά δώσε μου χώρο να σταθώ να μείνω άλλο μην επιμένεις Βρες ένα λόγο να΄μαι εδώ σε αδιέξοδο θα βγω τι περιμένεις Így, hagyj hát magamra, mire vársz még tőlem? Bár, csak egyetlen egyszer, amit én, azt éreznéd... Adj most helyet kérlek, hadd lélegezhessem fel, Ne ragaszkodj hozzám, ha maradásom úgy sem jelentene semmit... Egyetlen okot mondj, hogy Véled itt legyek, Hisz a fájdalomtól majd meghalok, mire vársz még, mit tegyek? Κανείς δεν ξέρει τελικά ποιος θα νικήσει δεν έχει μέρος η χαρά να ακουμπήσει το χρόνο πίσω μη ζητάς να τον γυρίσω ότι τελείωσες εσύ να ξανά αρχίσω Senki sem tudja, végülis ki került ki győztesen, Csak az biztos, hogy a boldogság már soha többé nem lehet velem... Ne kérd, hogy visszafordítsam az időt, Kedvesem, S hogy újrakezdjem azt, amely Általad bevégeztetett... Άσε με μόνο τι περιμένεις νιώσε τι θέλω μια φορά δώσε μου χώρο να σταθώ να μείνω άλλο μην επιμένεις Βρες ένα λόγο να΄μαι εδώ σε αδιέξοδο θα βγω τι περιμένεις Így van, hagyj Te is magamra, mire vársz még, mi legyen? Bár egyszer, egyetlen pillanatra csak, azt éreznéd, amit én! Most hát, agyj helyet, hogy levegőm szabadon vegyem, Ne ragaszkodj hozzám, ha már elüldöztél! Egyetlen okot mondj, amiért itt kellene lennem, Hisz látod, hogy alul maradtam, mit vársz még, mit kellene tennem?
Sakis Rouvas: Niose Ti Thelo Νιώσε τι θέλω / Érezd, mit akarok! Τώρα που φτάσαμε ως εδώ τι θες να κάνω Pως όλα είναι όπως παλιά να παριστάνω Να ζήσω πάλι απ' την αρχή τα ίδια λάθη όταν αλλάζεις η καρδιά πως να σε μάθει Most, hogy így alakult, mit vársz még tőlem, mit csináljak? Tán, hogy úgy tegyek, mintha minden olyan volna, mint annakelőtte? Hogy a kezdettől fogva újra és újra megéljem ugyanazon hibákat? Mikor változol, a szív hogyan tanulhatna Tetőled? Άσε με μόνο τι περιμένεις νιώσε τι θέλω μια φορά δώσε μου χώρο να σταθώ να μείνω άλλο μην επιμένεις Βρες ένα λόγο να΄μαι εδώ σε αδιέξοδο θα βγω τι περιμένεις Így, hagyj hát magamra, mire vársz még tőlem? Bár, csak egyetlen egyszer, amit én, azt éreznéd... Adj most helyet kérlek, hadd lélegezhessem fel, Ne ragaszkodj hozzám, ha maradásom úgy sem jelentene semmit... Egyetlen okot mondj, hogy Véled itt legyek, Hisz a fájdalomtól majd meghalok, mire vársz még, mit tegyek? Κανείς δεν ξέρει τελικά ποιος θα νικήσει δεν έχει μέρος η χαρά να ακουμπήσει το χρόνο πίσω μη ζητάς να τον γυρίσω ότι τελείωσες εσύ να ξανά αρχίσω Senki sem tudja, végülis ki került ki győztesen, Csak az biztos, hogy a boldogság már soha többé nem lehet velem... Ne kérd, hogy visszafordítsam az időt, Kedvesem, S hogy újrakezdjem azt, amely Általad bevégeztetett... Άσε με μόνο τι περιμένεις νιώσε τι θέλω μια φορά δώσε μου χώρο να σταθώ να μείνω άλλο μην επιμένεις Βρες ένα λόγο να΄μαι εδώ σε αδιέξοδο θα βγω τι περιμένεις Így van, hagyj Te is magamra, mire vársz még, mi legyen? Bár egyszer, egyetlen pillanatra csak, azt éreznéd, amit én! Most hát, agyj helyet, hogy levegőm szabadon vegyem, Ne ragaszkodj hozzám, ha már elüldöztél! Egyetlen okot mondj, amiért itt kellene lennem, Hisz látod, hogy alul maradtam, mit vársz még, mit kellene tennem?
#202569 hellemaxi 2013-05-20
Thanos Petrelis: To Ema Mu / To Aima Mou Το αίμα μου / A vérem.. Το αίμα μου μπορούσα εγώ Για σένανε να δώσω Το είναι μου και την ψυχή Να σου τα παραδώσω Μα εσύ ποτέ δεν μπόρεσες Να μ' αγαπήσεις τόσο Tenéked a vérem Odaadni tudnám Lelkem, s létezésem Szintén átnyújthatnám... De Te soha sem tudnál Társként nézni reám... Μαχαίρι αγάπη μου κρατούσες Που κάρφωσες σε μένανε Και το αίμα που έτρεχε κοιτούσες Δεν είχες αίμα δει ποτέ Kést tartottál felém, Kedvesem, Melyet belém szúrtál... S vérem nézted, mely csak folyt, folyt csepegve, Mintha soha sem láttál volna még olyat, nem ám! Κόκκινο, δεν ήταν κόκκινο Είχε το χρώμα τ' ουρανού Και την αγάπη ενός τρελού Κι έσταζε έτσι όπως έσταζε Έπαιρνε σχήματα τρελά Θύμιζε εσένα φοβερά Piros, oh, dehogy volt ez, Ez csak az Égbolt színe volt! S egy őrült férfi szerelme... Csak csepegett, egyre csak csepegett Őrült alakokba váltva S Téged vajh mire emlékeztetett? Το αίμα μου μαρμάρωσε Στο παγερό σου αντίο Κι η καρδιά μου πάγωσε Και έσπασε στα δύο Vérem kővé lett Fagyos 'Viszlát'!-odtól S szívem is megdermedt, Majd két darabra hullott...
Thanos Petrelis: To Ema Mu / To Aima Mou Το αίμα μου / A vérem.. Το αίμα μου μπορούσα εγώ Για σένανε να δώσω Το είναι μου και την ψυχή Να σου τα παραδώσω Μα εσύ ποτέ δεν μπόρεσες Να μ' αγαπήσεις τόσο Tenéked a vérem Odaadni tudnám Lelkem, s létezésem Szintén átnyújthatnám... De Te soha sem tudnál Társként nézni reám... Μαχαίρι αγάπη μου κρατούσες Που κάρφωσες σε μένανε Και το αίμα που έτρεχε κοιτούσες Δεν είχες αίμα δει ποτέ Kést tartottál felém, Kedvesem, Melyet belém szúrtál... S vérem nézted, mely csak folyt, folyt csepegve, Mintha soha sem láttál volna még olyat, nem ám! Κόκκινο, δεν ήταν κόκκινο Είχε το χρώμα τ' ουρανού Και την αγάπη ενός τρελού Κι έσταζε έτσι όπως έσταζε Έπαιρνε σχήματα τρελά Θύμιζε εσένα φοβερά Piros, oh, dehogy volt ez, Ez csak az Égbolt színe volt! S egy őrült férfi szerelme... Csak csepegett, egyre csak csepegett Őrült alakokba váltva S Téged vajh mire emlékeztetett? Το αίμα μου μαρμάρωσε Στο παγερό σου αντίο Κι η καρδιά μου πάγωσε Και έσπασε στα δύο Vérem kővé lett Fagyos 'Viszlát'!-odtól S szívem is megdermedt, Majd két darabra hullott...
#202486 hellemaxi 2013-05-18
Melina Aslanidou - Paei Kairos Πάει καιρός / Milyen régóta már... Τώρα πια η ζωή σαν στρωμένο χαλί θα συμβιβαστεί ένα βλέμμα ζεστό σ' ένα κρύο καιρό που θα φορεθεί και σ' ένα χάδι πιο φτηνό κι απ' την δραχμή με την αλήθεια της στο ψέμα θ' αφεθεί Most az élet, mint sorsával megalkuvó pillanat Vagy mint elkopott, óvó pillantás a jéghideg szélben S egy semmit érő, olcsó simítás, mi itt maradt, Hol a kimondhatatlan igazság lapul, csendben, de keményen... Πάει καιρός που σβήνω το φως και σου ζητώ σ' ένα όνειρο μέσα να μπεις να σε δω Μα δε μπορώ να κοιμηθώ γιατί φοβάμαι μη τύχει εσένα να ονειρευτώ Mily régóta már, hogy lekapcsoltam a fényt, S Téged kérlek, hogy lépj álmaimba, mert látni szeretnélek De aludni nem tudok, míg ez meg nem történt, Mert félek, tán így újra megálmodlak Téged... Τώρα πια η ζωή σε μια πίστα σιωπής θα προσγειωθεί με δυο λόγια απλά δίχως μυστικά θα ξεκλειδωθεί και σ' ένα τέλος δίχως μέση και αρχή με την αλήθεια της στο ψέμα θ' αφεθεί Most hát, az élet a némaság színpadára száll, Néhány egyszerű szócska, s lezáratlan titkok közepette S a végén, mely kezdet, s folytatás nélkül maradt rám, Csupán a tény lapul, mely hideg, kíméletlen...
Melina Aslanidou - Paei Kairos Πάει καιρός / Milyen régóta már... Τώρα πια η ζωή σαν στρωμένο χαλί θα συμβιβαστεί ένα βλέμμα ζεστό σ' ένα κρύο καιρό που θα φορεθεί και σ' ένα χάδι πιο φτηνό κι απ' την δραχμή με την αλήθεια της στο ψέμα θ' αφεθεί Most az élet, mint sorsával megalkuvó pillanat Vagy mint elkopott, óvó pillantás a jéghideg szélben S egy semmit érő, olcsó simítás, mi itt maradt, Hol a kimondhatatlan igazság lapul, csendben, de keményen... Πάει καιρός που σβήνω το φως και σου ζητώ σ' ένα όνειρο μέσα να μπεις να σε δω Μα δε μπορώ να κοιμηθώ γιατί φοβάμαι μη τύχει εσένα να ονειρευτώ Mily régóta már, hogy lekapcsoltam a fényt, S Téged kérlek, hogy lépj álmaimba, mert látni szeretnélek De aludni nem tudok, míg ez meg nem történt, Mert félek, tán így újra megálmodlak Téged... Τώρα πια η ζωή σε μια πίστα σιωπής θα προσγειωθεί με δυο λόγια απλά δίχως μυστικά θα ξεκλειδωθεί και σ' ένα τέλος δίχως μέση και αρχή με την αλήθεια της στο ψέμα θ' αφεθεί Most hát, az élet a némaság színpadára száll, Néhány egyszerű szócska, s lezáratlan titkok közepette S a végén, mely kezdet, s folytatás nélkül maradt rám, Csupán a tény lapul, mely hideg, kíméletlen...
#202485 hellemaxi 2013-05-18
Aggeliki Iliadi: Akou Tin Kardia Mou Άκου την καρδιά μου / Hallgasd meg szívemet! Πάλι τηλεφώνησα βρήκα τη σιωπή σου νύχτα δολοφόνισσα τ΄όνειρό μου σκότωσες κι απόψε έλα μου και τη ζωή μου κόψε άγγελέ μου έλα μην πονώ Újra felhívtalak, de reá ismét csak némaságod felel Oh, sötét éj! Gyilkos valál Te, hogy álmokat, mint vékonyka papírt tépdesel? S most hát eljövél, hogy életem kétfelé szabdald fel, Bár itt volnál, Angyalom, hogy a fájdalom soh'se nyeljen el! Ακου την καρδιά μου που για σένα κλαίει έρωτά μου γύρος του θανάτου η μοναξιά μου κι άλλη μια βραδιά μεσ΄το κενό Ακου την καρδιά μου σου φωνάζει έλα πιο κοντά μου πώς αντέχεις να΄σαι μακριά μου κάνε τ΄όνειρο αληθινό Hallgasd meg szívemet, Mely könnyeit Utánad hullatjaj, Kedvesem! Magányom halálos útvesztő, mely életem része lett, Újabb, s újabb éjt hajtván ürességbe... Hallgasd meg szívemet, Melynek sikoltása oly keservesen mondja: jöjj közelébb, Kedvesem! Hisz hogyan bírhatod ki, oly messze tőlem, Add hát, hogy álmom - ezegyszer - igazzá legyen! Πόσο σε χρειάζομαι τόσες άδειες νύχτες μόνη μου φαντάζομαι πράγματα που κάναμε οι δυο μας κάνουμε ταξίδια στ΄όνειρό μας όμως μένει τ΄όνειρο μισό Hány és hány éjszakán volt Reád szükségem, melyek üresen, Tetőled távol tellettek! S ezért hát képzetemben számtalan perc villódzott, melyeket Véled élhettem meg... Álmunk - mint köves út, s ezeknek utazói valánk, mi ketten, De jaj, miért sejlik felém e keserű tény: minden bevégezetlen...?
Aggeliki Iliadi: Akou Tin Kardia Mou Άκου την καρδιά μου / Hallgasd meg szívemet! Πάλι τηλεφώνησα βρήκα τη σιωπή σου νύχτα δολοφόνισσα τ΄όνειρό μου σκότωσες κι απόψε έλα μου και τη ζωή μου κόψε άγγελέ μου έλα μην πονώ Újra felhívtalak, de reá ismét csak némaságod felel Oh, sötét éj! Gyilkos valál Te, hogy álmokat, mint vékonyka papírt tépdesel? S most hát eljövél, hogy életem kétfelé szabdald fel, Bár itt volnál, Angyalom, hogy a fájdalom soh'se nyeljen el! Ακου την καρδιά μου που για σένα κλαίει έρωτά μου γύρος του θανάτου η μοναξιά μου κι άλλη μια βραδιά μεσ΄το κενό Ακου την καρδιά μου σου φωνάζει έλα πιο κοντά μου πώς αντέχεις να΄σαι μακριά μου κάνε τ΄όνειρο αληθινό Hallgasd meg szívemet, Mely könnyeit Utánad hullatjaj, Kedvesem! Magányom halálos útvesztő, mely életem része lett, Újabb, s újabb éjt hajtván ürességbe... Hallgasd meg szívemet, Melynek sikoltása oly keservesen mondja: jöjj közelébb, Kedvesem! Hisz hogyan bírhatod ki, oly messze tőlem, Add hát, hogy álmom - ezegyszer - igazzá legyen! Πόσο σε χρειάζομαι τόσες άδειες νύχτες μόνη μου φαντάζομαι πράγματα που κάναμε οι δυο μας κάνουμε ταξίδια στ΄όνειρό μας όμως μένει τ΄όνειρο μισό Hány és hány éjszakán volt Reád szükségem, melyek üresen, Tetőled távol tellettek! S ezért hát képzetemben számtalan perc villódzott, melyeket Véled élhettem meg... Álmunk - mint köves út, s ezeknek utazói valánk, mi ketten, De jaj, miért sejlik felém e keserű tény: minden bevégezetlen...?
#202484 hellemaxi 2013-05-18
Dimitris Mitropanos: Perpatisa Sto Dromo Sou Περπάτησα στο δρόμο σου / A Te utadon jártam... Περνάω, εκεί που σταματάει ο ουρανός που φεύγει η μέρα βιαστική γι' άλλο ταξίδι πώς να σε πιάσω που μπροστά μου είναι ο γκρεμός και η σκιά σου παίζει ερωτικό παιχνίδι. Hol az égboltnak vége van, ott haladtam én Hol a napnak vége szakad, s egy új hajnalba vált át Hogyan találnék Reád, ha előttem egy domb magaslik felém? S ha csupán árnyékod űzi velem a szerelem játékát? Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια. A Te utadat jártam, hogy találkozhassam Véled Kezdettől fogva mindent Néked adtam én Nyomaid pásztázva, ahogyan a csillagokban meg vagyon írva - kutattalak Téged, De hiányod végett minden éjen elveszve bolyongok ott, hol már nincs remény... Περνάω, εκεί που τελειώνει η μοναξιά και τα πουλιά μου τραγουδούν τον ερχομό σου μα μπαινοβγαίνεις στ' όνειρό μου, εσύ, κρυφά και δε μ' αφήνεις για να δω το πρόσωπό σου. Ott, hol a magánynak vége van, csatangoltam én S hol a madarak jöttödről dalolnak De titokban, minden álmomban Te vagy, csak mész, majd újra jössz felém, S egy percig sem engeded láttatni arcodat... Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.( χ2 ) Utadra léptem én, hogy találkozzam Véled, Mindenem átadtam, a kezdetektől fogva Minthogy a csillagok mondották, követtem minden lépted, De hiányod folytán az éjszakákat elveszve töltöm, céltalan bolyongva...
Dimitris Mitropanos: Perpatisa Sto Dromo Sou Περπάτησα στο δρόμο σου / A Te utadon jártam... Περνάω, εκεί που σταματάει ο ουρανός που φεύγει η μέρα βιαστική γι' άλλο ταξίδι πώς να σε πιάσω που μπροστά μου είναι ο γκρεμός και η σκιά σου παίζει ερωτικό παιχνίδι. Hol az égboltnak vége van, ott haladtam én Hol a napnak vége szakad, s egy új hajnalba vált át Hogyan találnék Reád, ha előttem egy domb magaslik felém? S ha csupán árnyékod űzi velem a szerelem játékát? Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια. A Te utadat jártam, hogy találkozhassam Véled Kezdettől fogva mindent Néked adtam én Nyomaid pásztázva, ahogyan a csillagokban meg vagyon írva - kutattalak Téged, De hiányod végett minden éjen elveszve bolyongok ott, hol már nincs remény... Περνάω, εκεί που τελειώνει η μοναξιά και τα πουλιά μου τραγουδούν τον ερχομό σου μα μπαινοβγαίνεις στ' όνειρό μου, εσύ, κρυφά και δε μ' αφήνεις για να δω το πρόσωπό σου. Ott, hol a magánynak vége van, csatangoltam én S hol a madarak jöttödről dalolnak De titokban, minden álmomban Te vagy, csak mész, majd újra jössz felém, S egy percig sem engeded láttatni arcodat... Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.( χ2 ) Utadra léptem én, hogy találkozzam Véled, Mindenem átadtam, a kezdetektől fogva Minthogy a csillagok mondották, követtem minden lépted, De hiányod folytán az éjszakákat elveszve töltöm, céltalan bolyongva...
#202483 hellemaxi 2013-05-18
Antonis Remos: Epitelous Επιτέλους / Végre..! Φύγε λοιπόν αφού το θες τη μοναξιά θα αντέξω. Δεν το περίμενε κανείς πως θα χωρίσουμε εμείς και πως για πάντα από σένα θα ξεμπλέξω. Hát menj el, ha azt akarod, hogy így legyen A magány-érzetet majd én elviselem Senki sem hitte volna, úgy hiszem, Hogy köztünk egyszer mindennek vége lesz S azt sem, hogy egy életre Végeztem Véled, kitöröltelek... Επιτέλους είμαι μόνος, επιτέλους χώρισα και πανάθεμα την ώρα που σε πρωτογνώρισα. Végre, egyedül vagyok, Végre, azt mondhatom, hogy vége... S a pillanatot átkozom, Mikor először megláttalak Téged... Τόσα χρόνια μου ‘χες κάνει τη ζωή μου κόλαση. Σε ανέχτηκα πολύ μα τελειώσαμε τρελή, φύγε κι ώρα σου καλή. Az évek során életemet Pokollá változtattad, Te! Sokat áldoztam Néked, De - te őrült - ennek mostantól vége! Menj hát, s legyen szép életed! Φύγε λοιπόν αφού το θες θ’ αντέξω το αντίο δε θα σε δω άλλη φορά και νιώθω μέσα μου χαρά που το διαλύσαμε για πάντα εμείς οι δύο. Hát menj, ha ezt akarod, A távolságot majd elviselem én... De tudd, Rólad többé tudni sem akarok, Hisz magányban boldog, aki él... Boldog vagyok, mert különváltunk, mi ketten Adja hát az ég, hogy az életünk ezután is szép lehessen...
Antonis Remos: Epitelous Επιτέλους / Végre..! Φύγε λοιπόν αφού το θες τη μοναξιά θα αντέξω. Δεν το περίμενε κανείς πως θα χωρίσουμε εμείς και πως για πάντα από σένα θα ξεμπλέξω. Hát menj el, ha azt akarod, hogy így legyen A magány-érzetet majd én elviselem Senki sem hitte volna, úgy hiszem, Hogy köztünk egyszer mindennek vége lesz S azt sem, hogy egy életre Végeztem Véled, kitöröltelek... Επιτέλους είμαι μόνος, επιτέλους χώρισα και πανάθεμα την ώρα που σε πρωτογνώρισα. Végre, egyedül vagyok, Végre, azt mondhatom, hogy vége... S a pillanatot átkozom, Mikor először megláttalak Téged... Τόσα χρόνια μου ‘χες κάνει τη ζωή μου κόλαση. Σε ανέχτηκα πολύ μα τελειώσαμε τρελή, φύγε κι ώρα σου καλή. Az évek során életemet Pokollá változtattad, Te! Sokat áldoztam Néked, De - te őrült - ennek mostantól vége! Menj hát, s legyen szép életed! Φύγε λοιπόν αφού το θες θ’ αντέξω το αντίο δε θα σε δω άλλη φορά και νιώθω μέσα μου χαρά που το διαλύσαμε για πάντα εμείς οι δύο. Hát menj, ha ezt akarod, A távolságot majd elviselem én... De tudd, Rólad többé tudni sem akarok, Hisz magányban boldog, aki él... Boldog vagyok, mert különváltunk, mi ketten Adja hát az ég, hogy az életünk ezután is szép lehessen...
#202308 hellemaxi 2013-05-14
Giannis Ploutarhos: Psyhi mou ponas / Psyxi Mou Ponas Ψυχή μου πονάς / Kedvesem, fájsz-e ott belül? / Gyötör a fájdalom, Lelkem? Σαν ξυπνάω, τ' όνομά σου είναι η πρώτη λέξη μου Ξεκινάει με τη μορφή σου πάντα η κάθε σκέψη μου Τι να κάνεις, που να είσαι, είναι η μόνη έννοια μου Πάνε μέρες που 'χεις φύγει, μα κυλάς στο αίμα μου Amikor felébredek, mindig első szavam a neved Minden gondolatom az arcoddal indul, az alkatoddal; Veled! Mit csinálsz vajon? Merre lehetsz? Egyedül Te jársz a fejemben... Bár napok múltak, mióta elhagytál, de ott keringsz benn a véremben. Ψυχή μου πονάς ή μήπως γελάς, για μένα μιλάς ή με ξεπερνάς, καινούρια αρχή έχεις κάνει ή μόνη τα αστέρια κοιτάς; Ψυχή μου θα 'ρθείς ή απλά θα χαθείς, θ' ακούσω κλειδιά ή μια μαχαιριά.. θα είσαι για πάντα στα στήθια, πληγή σε μια άδεια καρδιά; Kedvesem, vajh fájsz-e ott belül, vagy az lehet; nevetsz? Vajon beszélsz-e még rólam, vagy tán végleg elfeledsz? Vajh újrakezdted mással, vagy csillagos eget egymagad nézegetsz? Én kedves Lelkecském, vajon örökre eltűnsz, vagy visszatérsz-e még? Hallhatom-e a kulcszörgésedet, vagy inkább egy kés szúrás leszel, Örökös fájdalommal a mellemben, egy seb, a kihalt szívemben? Είναι η μόνη συντροφιά μου τα δικά σου πράγματα Έχω πάψει να πιστεύω τώρα πια σε θαύματα Ήσουν πάντα ένας ήλιος μες στη καταιγίδα μου Έχεις φύγει και μαζί σου πήρες κάθε ελπίδα μου Egyetlen társaim: itthagyott személyes tárgyaid a szobában. Most, ezentúl, egyre kevésbé tudok hinni már a csodákban. A zord, viharos időkben, Te voltál nékem egyedül a napfény, De elmentél, s veled együtt porladt széjjel mindenütt a remény... Maxi & Sztraxi
Giannis Ploutarhos: Psyhi mou ponas / Psyxi Mou Ponas Ψυχή μου πονάς / Kedvesem, fájsz-e ott belül? / Gyötör a fájdalom, Lelkem? Σαν ξυπνάω, τ' όνομά σου είναι η πρώτη λέξη μου Ξεκινάει με τη μορφή σου πάντα η κάθε σκέψη μου Τι να κάνεις, που να είσαι, είναι η μόνη έννοια μου Πάνε μέρες που 'χεις φύγει, μα κυλάς στο αίμα μου Amikor felébredek, mindig első szavam a neved Minden gondolatom az arcoddal indul, az alkatoddal; Veled! Mit csinálsz vajon? Merre lehetsz? Egyedül Te jársz a fejemben... Bár napok múltak, mióta elhagytál, de ott keringsz benn a véremben. Ψυχή μου πονάς ή μήπως γελάς, για μένα μιλάς ή με ξεπερνάς, καινούρια αρχή έχεις κάνει ή μόνη τα αστέρια κοιτάς; Ψυχή μου θα 'ρθείς ή απλά θα χαθείς, θ' ακούσω κλειδιά ή μια μαχαιριά.. θα είσαι για πάντα στα στήθια, πληγή σε μια άδεια καρδιά; Kedvesem, vajh fájsz-e ott belül, vagy az lehet; nevetsz? Vajon beszélsz-e még rólam, vagy tán végleg elfeledsz? Vajh újrakezdted mással, vagy csillagos eget egymagad nézegetsz? Én kedves Lelkecském, vajon örökre eltűnsz, vagy visszatérsz-e még? Hallhatom-e a kulcszörgésedet, vagy inkább egy kés szúrás leszel, Örökös fájdalommal a mellemben, egy seb, a kihalt szívemben? Είναι η μόνη συντροφιά μου τα δικά σου πράγματα Έχω πάψει να πιστεύω τώρα πια σε θαύματα Ήσουν πάντα ένας ήλιος μες στη καταιγίδα μου Έχεις φύγει και μαζί σου πήρες κάθε ελπίδα μου Egyetlen társaim: itthagyott személyes tárgyaid a szobában. Most, ezentúl, egyre kevésbé tudok hinni már a csodákban. A zord, viharos időkben, Te voltál nékem egyedül a napfény, De elmentél, s veled együtt porladt széjjel mindenütt a remény... Maxi & Sztraxi
#202298 hellemaxi 2013-05-14
Peggy Zina: Alli Mia Vradia Άλλη μια βραδιά / Egy újabb éjszaka... Βράδιασε ξανά και το μυαλό μου άνοιξε φτερά κοντά σου για να 'ρθει δάκρυ στη ματιά το όνειρο μου θα' ναι το πρωί γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beesteledett, s eszem, szellemem Szárnyakat bontott, hogy Hozzád közelebb férkőzzön Könnycseppként csillan az Álmom a szememen, Mikor a reggel első sugara reám köszön... Körülöttem minden, Reád emlékeztet Körülöttem minden Terólad beszél Úgy érzem, még az élettelen dolgok is könnyeznek Reád vár itt minden, Téged óhajt, Rólad mesél... Άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ ψάχνω απ' το κορμί σου ίχνη στο σεντόνι πώς να κλείσω μάτι πάω να τρελαθώ άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ πάλι με τη σκέψη σου η καρδιά ματώνει και δεν έχω τι να μοιραστώ Egy újabb éj, mely ismét elhagyatva talál engem, Egy újabb éjjel, melyben Utánad vérezem... Ágyamban tested rám maradt nyomait kerestem, Aludni próbálok, de az őrületbe jutok, teljesen... Egy újabb éj, mely engem elhagyva lel, Ismét egy éjszaka, melyben Utánad hullajtom véremet Ismét Reád gondoltam, s reá a szívemből buzgó vér felel, Hisz nincs semmi már, mit megoszthatnék Veled... Βράδιασε ξανά και είμαι πάλι μονη άδεια αγκαλιά κορμί χωρίς καρδιά η δική σου σκέψη μ' έχει κάνει φύλλο στο βοριά γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beszürkül az ég, s én ismét egyedül vagyok Két karom is üres, csupán szív nélküli test az enyém Olyanná váltam - ahogy folyton Reád gondolok, Mint az erős szélben elhagyatott, elhulló falevél... Köröttem minden csak Terád emlékeztet, Köröttem minden csak Tehozzád beszél Úgy érzem, minden élettelen könnycseppben Megbúvó emlék is Felőled mesél...
Peggy Zina: Alli Mia Vradia Άλλη μια βραδιά / Egy újabb éjszaka... Βράδιασε ξανά και το μυαλό μου άνοιξε φτερά κοντά σου για να 'ρθει δάκρυ στη ματιά το όνειρο μου θα' ναι το πρωί γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beesteledett, s eszem, szellemem Szárnyakat bontott, hogy Hozzád közelebb férkőzzön Könnycseppként csillan az Álmom a szememen, Mikor a reggel első sugara reám köszön... Körülöttem minden, Reád emlékeztet Körülöttem minden Terólad beszél Úgy érzem, még az élettelen dolgok is könnyeznek Reád vár itt minden, Téged óhajt, Rólad mesél... Άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ ψάχνω απ' το κορμί σου ίχνη στο σεντόνι πώς να κλείσω μάτι πάω να τρελαθώ άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ πάλι με τη σκέψη σου η καρδιά ματώνει και δεν έχω τι να μοιραστώ Egy újabb éj, mely ismét elhagyatva talál engem, Egy újabb éjjel, melyben Utánad vérezem... Ágyamban tested rám maradt nyomait kerestem, Aludni próbálok, de az őrületbe jutok, teljesen... Egy újabb éj, mely engem elhagyva lel, Ismét egy éjszaka, melyben Utánad hullajtom véremet Ismét Reád gondoltam, s reá a szívemből buzgó vér felel, Hisz nincs semmi már, mit megoszthatnék Veled... Βράδιασε ξανά και είμαι πάλι μονη άδεια αγκαλιά κορμί χωρίς καρδιά η δική σου σκέψη μ' έχει κάνει φύλλο στο βοριά γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beszürkül az ég, s én ismét egyedül vagyok Két karom is üres, csupán szív nélküli test az enyém Olyanná váltam - ahogy folyton Reád gondolok, Mint az erős szélben elhagyatott, elhulló falevél... Köröttem minden csak Terád emlékeztet, Köröttem minden csak Tehozzád beszél Úgy érzem, minden élettelen könnycseppben Megbúvó emlék is Felőled mesél...

Villa Oasis - Nea Potidea - Halkidiki
Privát homokos strand, csodálatos kilátás, mindössze 100 m-re a tengertől.
..:: Halkidiki, Kassandra, Nea Potidea ::..