KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#202485 hellemaxi 2013-05-18
Aggeliki Iliadi: Akou Tin Kardia Mou Άκου την καρδιά μου / Hallgasd meg szívemet! Πάλι τηλεφώνησα βρήκα τη σιωπή σου νύχτα δολοφόνισσα τ΄όνειρό μου σκότωσες κι απόψε έλα μου και τη ζωή μου κόψε άγγελέ μου έλα μην πονώ Újra felhívtalak, de reá ismét csak némaságod felel Oh, sötét éj! Gyilkos valál Te, hogy álmokat, mint vékonyka papírt tépdesel? S most hát eljövél, hogy életem kétfelé szabdald fel, Bár itt volnál, Angyalom, hogy a fájdalom soh'se nyeljen el! Ακου την καρδιά μου που για σένα κλαίει έρωτά μου γύρος του θανάτου η μοναξιά μου κι άλλη μια βραδιά μεσ΄το κενό Ακου την καρδιά μου σου φωνάζει έλα πιο κοντά μου πώς αντέχεις να΄σαι μακριά μου κάνε τ΄όνειρο αληθινό Hallgasd meg szívemet, Mely könnyeit Utánad hullatjaj, Kedvesem! Magányom halálos útvesztő, mely életem része lett, Újabb, s újabb éjt hajtván ürességbe... Hallgasd meg szívemet, Melynek sikoltása oly keservesen mondja: jöjj közelébb, Kedvesem! Hisz hogyan bírhatod ki, oly messze tőlem, Add hát, hogy álmom - ezegyszer - igazzá legyen! Πόσο σε χρειάζομαι τόσες άδειες νύχτες μόνη μου φαντάζομαι πράγματα που κάναμε οι δυο μας κάνουμε ταξίδια στ΄όνειρό μας όμως μένει τ΄όνειρο μισό Hány és hány éjszakán volt Reád szükségem, melyek üresen, Tetőled távol tellettek! S ezért hát képzetemben számtalan perc villódzott, melyeket Véled élhettem meg... Álmunk - mint köves út, s ezeknek utazói valánk, mi ketten, De jaj, miért sejlik felém e keserű tény: minden bevégezetlen...?
Aggeliki Iliadi: Akou Tin Kardia Mou Άκου την καρδιά μου / Hallgasd meg szívemet! Πάλι τηλεφώνησα βρήκα τη σιωπή σου νύχτα δολοφόνισσα τ΄όνειρό μου σκότωσες κι απόψε έλα μου και τη ζωή μου κόψε άγγελέ μου έλα μην πονώ Újra felhívtalak, de reá ismét csak némaságod felel Oh, sötét éj! Gyilkos valál Te, hogy álmokat, mint vékonyka papírt tépdesel? S most hát eljövél, hogy életem kétfelé szabdald fel, Bár itt volnál, Angyalom, hogy a fájdalom soh'se nyeljen el! Ακου την καρδιά μου που για σένα κλαίει έρωτά μου γύρος του θανάτου η μοναξιά μου κι άλλη μια βραδιά μεσ΄το κενό Ακου την καρδιά μου σου φωνάζει έλα πιο κοντά μου πώς αντέχεις να΄σαι μακριά μου κάνε τ΄όνειρο αληθινό Hallgasd meg szívemet, Mely könnyeit Utánad hullatjaj, Kedvesem! Magányom halálos útvesztő, mely életem része lett, Újabb, s újabb éjt hajtván ürességbe... Hallgasd meg szívemet, Melynek sikoltása oly keservesen mondja: jöjj közelébb, Kedvesem! Hisz hogyan bírhatod ki, oly messze tőlem, Add hát, hogy álmom - ezegyszer - igazzá legyen! Πόσο σε χρειάζομαι τόσες άδειες νύχτες μόνη μου φαντάζομαι πράγματα που κάναμε οι δυο μας κάνουμε ταξίδια στ΄όνειρό μας όμως μένει τ΄όνειρο μισό Hány és hány éjszakán volt Reád szükségem, melyek üresen, Tetőled távol tellettek! S ezért hát képzetemben számtalan perc villódzott, melyeket Véled élhettem meg... Álmunk - mint köves út, s ezeknek utazói valánk, mi ketten, De jaj, miért sejlik felém e keserű tény: minden bevégezetlen...?
#202484 hellemaxi 2013-05-18
Dimitris Mitropanos: Perpatisa Sto Dromo Sou Περπάτησα στο δρόμο σου / A Te utadon jártam... Περνάω, εκεί που σταματάει ο ουρανός που φεύγει η μέρα βιαστική γι' άλλο ταξίδι πώς να σε πιάσω που μπροστά μου είναι ο γκρεμός και η σκιά σου παίζει ερωτικό παιχνίδι. Hol az égboltnak vége van, ott haladtam én Hol a napnak vége szakad, s egy új hajnalba vált át Hogyan találnék Reád, ha előttem egy domb magaslik felém? S ha csupán árnyékod űzi velem a szerelem játékát? Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια. A Te utadat jártam, hogy találkozhassam Véled Kezdettől fogva mindent Néked adtam én Nyomaid pásztázva, ahogyan a csillagokban meg vagyon írva - kutattalak Téged, De hiányod végett minden éjen elveszve bolyongok ott, hol már nincs remény... Περνάω, εκεί που τελειώνει η μοναξιά και τα πουλιά μου τραγουδούν τον ερχομό σου μα μπαινοβγαίνεις στ' όνειρό μου, εσύ, κρυφά και δε μ' αφήνεις για να δω το πρόσωπό σου. Ott, hol a magánynak vége van, csatangoltam én S hol a madarak jöttödről dalolnak De titokban, minden álmomban Te vagy, csak mész, majd újra jössz felém, S egy percig sem engeded láttatni arcodat... Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.( χ2 ) Utadra léptem én, hogy találkozzam Véled, Mindenem átadtam, a kezdetektől fogva Minthogy a csillagok mondották, követtem minden lépted, De hiányod folytán az éjszakákat elveszve töltöm, céltalan bolyongva...
Dimitris Mitropanos: Perpatisa Sto Dromo Sou Περπάτησα στο δρόμο σου / A Te utadon jártam... Περνάω, εκεί που σταματάει ο ουρανός που φεύγει η μέρα βιαστική γι' άλλο ταξίδι πώς να σε πιάσω που μπροστά μου είναι ο γκρεμός και η σκιά σου παίζει ερωτικό παιχνίδι. Hol az égboltnak vége van, ott haladtam én Hol a napnak vége szakad, s egy új hajnalba vált át Hogyan találnék Reád, ha előttem egy domb magaslik felém? S ha csupán árnyékod űzi velem a szerelem játékát? Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια. A Te utadat jártam, hogy találkozhassam Véled Kezdettől fogva mindent Néked adtam én Nyomaid pásztázva, ahogyan a csillagokban meg vagyon írva - kutattalak Téged, De hiányod végett minden éjen elveszve bolyongok ott, hol már nincs remény... Περνάω, εκεί που τελειώνει η μοναξιά και τα πουλιά μου τραγουδούν τον ερχομό σου μα μπαινοβγαίνεις στ' όνειρό μου, εσύ, κρυφά και δε μ' αφήνεις για να δω το πρόσωπό σου. Ott, hol a magánynak vége van, csatangoltam én S hol a madarak jöttödről dalolnak De titokban, minden álmomban Te vagy, csak mész, majd újra jössz felém, S egy percig sem engeded láttatni arcodat... Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω, περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.( χ2 ) Utadra léptem én, hogy találkozzam Véled, Mindenem átadtam, a kezdetektől fogva Minthogy a csillagok mondották, követtem minden lépted, De hiányod folytán az éjszakákat elveszve töltöm, céltalan bolyongva...
#202483 hellemaxi 2013-05-18
Antonis Remos: Epitelous Επιτέλους / Végre..! Φύγε λοιπόν αφού το θες τη μοναξιά θα αντέξω. Δεν το περίμενε κανείς πως θα χωρίσουμε εμείς και πως για πάντα από σένα θα ξεμπλέξω. Hát menj el, ha azt akarod, hogy így legyen A magány-érzetet majd én elviselem Senki sem hitte volna, úgy hiszem, Hogy köztünk egyszer mindennek vége lesz S azt sem, hogy egy életre Végeztem Véled, kitöröltelek... Επιτέλους είμαι μόνος, επιτέλους χώρισα και πανάθεμα την ώρα που σε πρωτογνώρισα. Végre, egyedül vagyok, Végre, azt mondhatom, hogy vége... S a pillanatot átkozom, Mikor először megláttalak Téged... Τόσα χρόνια μου ‘χες κάνει τη ζωή μου κόλαση. Σε ανέχτηκα πολύ μα τελειώσαμε τρελή, φύγε κι ώρα σου καλή. Az évek során életemet Pokollá változtattad, Te! Sokat áldoztam Néked, De - te őrült - ennek mostantól vége! Menj hát, s legyen szép életed! Φύγε λοιπόν αφού το θες θ’ αντέξω το αντίο δε θα σε δω άλλη φορά και νιώθω μέσα μου χαρά που το διαλύσαμε για πάντα εμείς οι δύο. Hát menj, ha ezt akarod, A távolságot majd elviselem én... De tudd, Rólad többé tudni sem akarok, Hisz magányban boldog, aki él... Boldog vagyok, mert különváltunk, mi ketten Adja hát az ég, hogy az életünk ezután is szép lehessen...
Antonis Remos: Epitelous Επιτέλους / Végre..! Φύγε λοιπόν αφού το θες τη μοναξιά θα αντέξω. Δεν το περίμενε κανείς πως θα χωρίσουμε εμείς και πως για πάντα από σένα θα ξεμπλέξω. Hát menj el, ha azt akarod, hogy így legyen A magány-érzetet majd én elviselem Senki sem hitte volna, úgy hiszem, Hogy köztünk egyszer mindennek vége lesz S azt sem, hogy egy életre Végeztem Véled, kitöröltelek... Επιτέλους είμαι μόνος, επιτέλους χώρισα και πανάθεμα την ώρα που σε πρωτογνώρισα. Végre, egyedül vagyok, Végre, azt mondhatom, hogy vége... S a pillanatot átkozom, Mikor először megláttalak Téged... Τόσα χρόνια μου ‘χες κάνει τη ζωή μου κόλαση. Σε ανέχτηκα πολύ μα τελειώσαμε τρελή, φύγε κι ώρα σου καλή. Az évek során életemet Pokollá változtattad, Te! Sokat áldoztam Néked, De - te őrült - ennek mostantól vége! Menj hát, s legyen szép életed! Φύγε λοιπόν αφού το θες θ’ αντέξω το αντίο δε θα σε δω άλλη φορά και νιώθω μέσα μου χαρά που το διαλύσαμε για πάντα εμείς οι δύο. Hát menj, ha ezt akarod, A távolságot majd elviselem én... De tudd, Rólad többé tudni sem akarok, Hisz magányban boldog, aki él... Boldog vagyok, mert különváltunk, mi ketten Adja hát az ég, hogy az életünk ezután is szép lehessen...
#202308 hellemaxi 2013-05-14
Giannis Ploutarhos: Psyhi mou ponas / Psyxi Mou Ponas Ψυχή μου πονάς / Kedvesem, fájsz-e ott belül? / Gyötör a fájdalom, Lelkem? Σαν ξυπνάω, τ' όνομά σου είναι η πρώτη λέξη μου Ξεκινάει με τη μορφή σου πάντα η κάθε σκέψη μου Τι να κάνεις, που να είσαι, είναι η μόνη έννοια μου Πάνε μέρες που 'χεις φύγει, μα κυλάς στο αίμα μου Amikor felébredek, mindig első szavam a neved Minden gondolatom az arcoddal indul, az alkatoddal; Veled! Mit csinálsz vajon? Merre lehetsz? Egyedül Te jársz a fejemben... Bár napok múltak, mióta elhagytál, de ott keringsz benn a véremben. Ψυχή μου πονάς ή μήπως γελάς, για μένα μιλάς ή με ξεπερνάς, καινούρια αρχή έχεις κάνει ή μόνη τα αστέρια κοιτάς; Ψυχή μου θα 'ρθείς ή απλά θα χαθείς, θ' ακούσω κλειδιά ή μια μαχαιριά.. θα είσαι για πάντα στα στήθια, πληγή σε μια άδεια καρδιά; Kedvesem, vajh fájsz-e ott belül, vagy az lehet; nevetsz? Vajon beszélsz-e még rólam, vagy tán végleg elfeledsz? Vajh újrakezdted mással, vagy csillagos eget egymagad nézegetsz? Én kedves Lelkecském, vajon örökre eltűnsz, vagy visszatérsz-e még? Hallhatom-e a kulcszörgésedet, vagy inkább egy kés szúrás leszel, Örökös fájdalommal a mellemben, egy seb, a kihalt szívemben? Είναι η μόνη συντροφιά μου τα δικά σου πράγματα Έχω πάψει να πιστεύω τώρα πια σε θαύματα Ήσουν πάντα ένας ήλιος μες στη καταιγίδα μου Έχεις φύγει και μαζί σου πήρες κάθε ελπίδα μου Egyetlen társaim: itthagyott személyes tárgyaid a szobában. Most, ezentúl, egyre kevésbé tudok hinni már a csodákban. A zord, viharos időkben, Te voltál nékem egyedül a napfény, De elmentél, s veled együtt porladt széjjel mindenütt a remény... Maxi & Sztraxi
Giannis Ploutarhos: Psyhi mou ponas / Psyxi Mou Ponas Ψυχή μου πονάς / Kedvesem, fájsz-e ott belül? / Gyötör a fájdalom, Lelkem? Σαν ξυπνάω, τ' όνομά σου είναι η πρώτη λέξη μου Ξεκινάει με τη μορφή σου πάντα η κάθε σκέψη μου Τι να κάνεις, που να είσαι, είναι η μόνη έννοια μου Πάνε μέρες που 'χεις φύγει, μα κυλάς στο αίμα μου Amikor felébredek, mindig első szavam a neved Minden gondolatom az arcoddal indul, az alkatoddal; Veled! Mit csinálsz vajon? Merre lehetsz? Egyedül Te jársz a fejemben... Bár napok múltak, mióta elhagytál, de ott keringsz benn a véremben. Ψυχή μου πονάς ή μήπως γελάς, για μένα μιλάς ή με ξεπερνάς, καινούρια αρχή έχεις κάνει ή μόνη τα αστέρια κοιτάς; Ψυχή μου θα 'ρθείς ή απλά θα χαθείς, θ' ακούσω κλειδιά ή μια μαχαιριά.. θα είσαι για πάντα στα στήθια, πληγή σε μια άδεια καρδιά; Kedvesem, vajh fájsz-e ott belül, vagy az lehet; nevetsz? Vajon beszélsz-e még rólam, vagy tán végleg elfeledsz? Vajh újrakezdted mással, vagy csillagos eget egymagad nézegetsz? Én kedves Lelkecském, vajon örökre eltűnsz, vagy visszatérsz-e még? Hallhatom-e a kulcszörgésedet, vagy inkább egy kés szúrás leszel, Örökös fájdalommal a mellemben, egy seb, a kihalt szívemben? Είναι η μόνη συντροφιά μου τα δικά σου πράγματα Έχω πάψει να πιστεύω τώρα πια σε θαύματα Ήσουν πάντα ένας ήλιος μες στη καταιγίδα μου Έχεις φύγει και μαζί σου πήρες κάθε ελπίδα μου Egyetlen társaim: itthagyott személyes tárgyaid a szobában. Most, ezentúl, egyre kevésbé tudok hinni már a csodákban. A zord, viharos időkben, Te voltál nékem egyedül a napfény, De elmentél, s veled együtt porladt széjjel mindenütt a remény... Maxi & Sztraxi
#202298 hellemaxi 2013-05-14
Peggy Zina: Alli Mia Vradia Άλλη μια βραδιά / Egy újabb éjszaka... Βράδιασε ξανά και το μυαλό μου άνοιξε φτερά κοντά σου για να 'ρθει δάκρυ στη ματιά το όνειρο μου θα' ναι το πρωί γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beesteledett, s eszem, szellemem Szárnyakat bontott, hogy Hozzád közelebb férkőzzön Könnycseppként csillan az Álmom a szememen, Mikor a reggel első sugara reám köszön... Körülöttem minden, Reád emlékeztet Körülöttem minden Terólad beszél Úgy érzem, még az élettelen dolgok is könnyeznek Reád vár itt minden, Téged óhajt, Rólad mesél... Άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ ψάχνω απ' το κορμί σου ίχνη στο σεντόνι πώς να κλείσω μάτι πάω να τρελαθώ άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ πάλι με τη σκέψη σου η καρδιά ματώνει και δεν έχω τι να μοιραστώ Egy újabb éj, mely ismét elhagyatva talál engem, Egy újabb éjjel, melyben Utánad vérezem... Ágyamban tested rám maradt nyomait kerestem, Aludni próbálok, de az őrületbe jutok, teljesen... Egy újabb éj, mely engem elhagyva lel, Ismét egy éjszaka, melyben Utánad hullajtom véremet Ismét Reád gondoltam, s reá a szívemből buzgó vér felel, Hisz nincs semmi már, mit megoszthatnék Veled... Βράδιασε ξανά και είμαι πάλι μονη άδεια αγκαλιά κορμί χωρίς καρδιά η δική σου σκέψη μ' έχει κάνει φύλλο στο βοριά γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beszürkül az ég, s én ismét egyedül vagyok Két karom is üres, csupán szív nélküli test az enyém Olyanná váltam - ahogy folyton Reád gondolok, Mint az erős szélben elhagyatott, elhulló falevél... Köröttem minden csak Terád emlékeztet, Köröttem minden csak Tehozzád beszél Úgy érzem, minden élettelen könnycseppben Megbúvó emlék is Felőled mesél...
Peggy Zina: Alli Mia Vradia Άλλη μια βραδιά / Egy újabb éjszaka... Βράδιασε ξανά και το μυαλό μου άνοιξε φτερά κοντά σου για να 'ρθει δάκρυ στη ματιά το όνειρο μου θα' ναι το πρωί γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beesteledett, s eszem, szellemem Szárnyakat bontott, hogy Hozzád közelebb férkőzzön Könnycseppként csillan az Álmom a szememen, Mikor a reggel első sugara reám köszön... Körülöttem minden, Reád emlékeztet Körülöttem minden Terólad beszél Úgy érzem, még az élettelen dolgok is könnyeznek Reád vár itt minden, Téged óhajt, Rólad mesél... Άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ ψάχνω απ' το κορμί σου ίχνη στο σεντόνι πώς να κλείσω μάτι πάω να τρελαθώ άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ πάλι με τη σκέψη σου η καρδιά ματώνει και δεν έχω τι να μοιραστώ Egy újabb éj, mely ismét elhagyatva talál engem, Egy újabb éjjel, melyben Utánad vérezem... Ágyamban tested rám maradt nyomait kerestem, Aludni próbálok, de az őrületbe jutok, teljesen... Egy újabb éj, mely engem elhagyva lel, Ismét egy éjszaka, melyben Utánad hullajtom véremet Ismét Reád gondoltam, s reá a szívemből buzgó vér felel, Hisz nincs semmi már, mit megoszthatnék Veled... Βράδιασε ξανά και είμαι πάλι μονη άδεια αγκαλιά κορμί χωρίς καρδιά η δική σου σκέψη μ' έχει κάνει φύλλο στο βοριά γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν όλα σε ζητούν Újra beszürkül az ég, s én ismét egyedül vagyok Két karom is üres, csupán szív nélküli test az enyém Olyanná váltam - ahogy folyton Reád gondolok, Mint az erős szélben elhagyatott, elhulló falevél... Köröttem minden csak Terád emlékeztet, Köröttem minden csak Tehozzád beszél Úgy érzem, minden élettelen könnycseppben Megbúvó emlék is Felőled mesél...
#202293 hellemaxi 2013-05-14
Peggy Zina: Ena Hadi Ένα Χάδι / Egy cirógatás... Πόσα στερήθηκα και απαρνήθηκα για να υπάρχεις στη ζωή μου επαναστάτησα, τα ξαναζήτησα φεύγω τα παίρνω όλα μαζί μου Hány és hány dologról - mely nékem hiányzott - lemondtam Csakhogy életemnek része lehess... De aztán fellázadtam én, s mindent visszavontam Most hát elmegyek, s mindent magammal viszek, ne keress... Μού΄χει λείψει η αγάπη στα μαλλιά μου ένα χάδι μια ζωή βαθύ σκοτάδι και η αιτία πάντα εσύ μια καλή μου φιλενάδα μια βολτίτσα στη λιακάδα μού 'χουν λείψει κι όλα μαύρα και η αιτία πάντα εσύ Csupán egy viszonzatlan szerelem maradt nekem Hajamban ott maradt cirógatásod Életre szóló mély sötétség, mely magába temet, S ennek oka csak Te vagy, látod? Egy jó barát beléptét, S egy sétát a napfényben Viszonzatlanul hagytam én, nékem már nem maradt más, csak a sötétség, De mindennek az oka egyedül Te vagy, Te! Όσα με μένανε σφιχτά με δένανε για το χατίρι σου είχα αφήσει όμως δεν τ' άξιζες και δε με κράτησες φεύγω ο ήλιος μου πριν δύσει Hány és hány dolog, engem félelemben hagyván Mindent Néked adtam, tégy velem, ahogyan kedved tartja De el nem fogadtad szívem, s magadtól oly kegyetlen módon eldobtál, Ezért most elmegyek, mielőtt napfényem lenyughatna...
Peggy Zina: Ena Hadi Ένα Χάδι / Egy cirógatás... Πόσα στερήθηκα και απαρνήθηκα για να υπάρχεις στη ζωή μου επαναστάτησα, τα ξαναζήτησα φεύγω τα παίρνω όλα μαζί μου Hány és hány dologról - mely nékem hiányzott - lemondtam Csakhogy életemnek része lehess... De aztán fellázadtam én, s mindent visszavontam Most hát elmegyek, s mindent magammal viszek, ne keress... Μού΄χει λείψει η αγάπη στα μαλλιά μου ένα χάδι μια ζωή βαθύ σκοτάδι και η αιτία πάντα εσύ μια καλή μου φιλενάδα μια βολτίτσα στη λιακάδα μού 'χουν λείψει κι όλα μαύρα και η αιτία πάντα εσύ Csupán egy viszonzatlan szerelem maradt nekem Hajamban ott maradt cirógatásod Életre szóló mély sötétség, mely magába temet, S ennek oka csak Te vagy, látod? Egy jó barát beléptét, S egy sétát a napfényben Viszonzatlanul hagytam én, nékem már nem maradt más, csak a sötétség, De mindennek az oka egyedül Te vagy, Te! Όσα με μένανε σφιχτά με δένανε για το χατίρι σου είχα αφήσει όμως δεν τ' άξιζες και δε με κράτησες φεύγω ο ήλιος μου πριν δύσει Hány és hány dolog, engem félelemben hagyván Mindent Néked adtam, tégy velem, ahogyan kedved tartja De el nem fogadtad szívem, s magadtól oly kegyetlen módon eldobtál, Ezért most elmegyek, mielőtt napfényem lenyughatna...
#202291 hellemaxi 2013-05-14
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Paola: Ti Se Pianei Τι σε πιάνει / Mi bajod még? Η αγαπη ένα τρενο που το χασαμε και ενα αστειο που ποτε μας δεν γελασαμε,πηρα δυναμη και ειπα να τελειωσουμε,απ αυτην την καταδικη να γλιτώσουμε. Szerelmünk, mint vonat, melyről lekéstünk rég S egy vicc, melytől soha sem Nevettünk, hát bátorságra leltem, hogy mondjak valamit még: Szakítsunk, legyen hát vége Hogy megmentsük magunkat, s ne legyen baj belőle! Τι σε πιάνει και με ψαχνεις και τρελενεσαι πως τελειωσαμε μια για παντα δεν το δεχεσαι τι σε πιανει και με ψαχνεις τα τηλεφωνα σβησε με απ την ζωη σου σαν να πεθανα Mi bajod van még, hogy folyton engem keresel, s azt mondod, megőrülsz értem? Nem értetted meg, hogy köztünk mindennek vége? Mi a fenét akarsz még, miért hívogatsz folyton, miért akarsz beszélgetni vélem? Törölj már ki magadból..., mintha meghaltam volna! Hé, te! Με κουρασανε τα μαζι σου τα πειραματα και εχω παψει να πιστευω πια σε θαυματα λες πως αλλαξες το προβλημα μας λυνεται μα γεννιεται ετσι ο ανθρωπος δεν γινεται Torkig vagyok tőle, hogy véled még bármit is csináljak, S elfáradtm abban, hogy a csodákban higyjek Azt mondod, változtál, s a problémák megoldódtak, De valakitől, aki így született..., ez lehetetlen!
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Paola: Ti Se Pianei Τι σε πιάνει / Mi bajod még? Η αγαπη ένα τρενο που το χασαμε και ενα αστειο που ποτε μας δεν γελασαμε,πηρα δυναμη και ειπα να τελειωσουμε,απ αυτην την καταδικη να γλιτώσουμε. Szerelmünk, mint vonat, melyről lekéstünk rég S egy vicc, melytől soha sem Nevettünk, hát bátorságra leltem, hogy mondjak valamit még: Szakítsunk, legyen hát vége Hogy megmentsük magunkat, s ne legyen baj belőle! Τι σε πιάνει και με ψαχνεις και τρελενεσαι πως τελειωσαμε μια για παντα δεν το δεχεσαι τι σε πιανει και με ψαχνεις τα τηλεφωνα σβησε με απ την ζωη σου σαν να πεθανα Mi bajod van még, hogy folyton engem keresel, s azt mondod, megőrülsz értem? Nem értetted meg, hogy köztünk mindennek vége? Mi a fenét akarsz még, miért hívogatsz folyton, miért akarsz beszélgetni vélem? Törölj már ki magadból..., mintha meghaltam volna! Hé, te! Με κουρασανε τα μαζι σου τα πειραματα και εχω παψει να πιστευω πια σε θαυματα λες πως αλλαξες το προβλημα μας λυνεται μα γεννιεται ετσι ο ανθρωπος δεν γινεται Torkig vagyok tőle, hogy véled még bármit is csináljak, S elfáradtm abban, hogy a csodákban higyjek Azt mondod, változtál, s a problémák megoldódtak, De valakitől, aki így született..., ez lehetetlen!
#202290 hellemaxi 2013-05-14
Ilias Vrettos: Kanei Monaksia Κάνει μοναξιά / Csak a magány létezik... Στο τηλέφωνο μιλούσα με ένα φίλο απ' τα παλιά που με ρώταγε πως είμαι και αν περνάω καλά αν εδώ που μένω κάνει άσχημο ή καλό καιρό μα ούτε καν το 'χω προσέξει μιας και συ δεν είσαι εδώ Telefonon felhívott egy régi barátom, S megkérdezte, hogy vagyok, jól érzem-e magam? Ahol én vagyok, jó, vagy rossz idők járnak-e, ugye, megmondom? De még azt sem tudom, - hogy nem vagy itt -, csak ezt mondogattam... Κάνει μοναξιά μακριά σου, κάνει μοναξιά απ' την ώρα του αντίο που 'παμε εμείς οι δύο, Κάνει μοναξιά μακριά σου, μάτια μου γλυκά και όσο λείπεις μακριά μου σβήνει η φλόγα στη καρδιά μου. Tőled távol, csak a magány létezik, csak a magány, E pillanattól, mikor azt mondtuk: Viszlát... Csak a magány, mely Tőled távol engem körülvesz, Kedvesem..., semmi más, S mióta elmentél, szívemből a láng is kihúnyt, nem ég már... Στο τηλέφωνο με πήρε ένας φίλος απ' το χτες και όταν ρώτησε τι κάνεις ένιωσα ενοχές που δεν ήξερα για σένα έστω κάτι να του πω και με μάτια δακρυσμένα έκλεισα το ακουστικό Egy múltbéli barátom hívott fel engem, S mikor azt kérdezte: 'Mit csinálsz?' - bűntudatot éreztem... Hogy nem tudok mondani néki semmit sem Felőled, Így hát, könnyes szemekkel a kagylót - letettem...
Ilias Vrettos: Kanei Monaksia Κάνει μοναξιά / Csak a magány létezik... Στο τηλέφωνο μιλούσα με ένα φίλο απ' τα παλιά που με ρώταγε πως είμαι και αν περνάω καλά αν εδώ που μένω κάνει άσχημο ή καλό καιρό μα ούτε καν το 'χω προσέξει μιας και συ δεν είσαι εδώ Telefonon felhívott egy régi barátom, S megkérdezte, hogy vagyok, jól érzem-e magam? Ahol én vagyok, jó, vagy rossz idők járnak-e, ugye, megmondom? De még azt sem tudom, - hogy nem vagy itt -, csak ezt mondogattam... Κάνει μοναξιά μακριά σου, κάνει μοναξιά απ' την ώρα του αντίο που 'παμε εμείς οι δύο, Κάνει μοναξιά μακριά σου, μάτια μου γλυκά και όσο λείπεις μακριά μου σβήνει η φλόγα στη καρδιά μου. Tőled távol, csak a magány létezik, csak a magány, E pillanattól, mikor azt mondtuk: Viszlát... Csak a magány, mely Tőled távol engem körülvesz, Kedvesem..., semmi más, S mióta elmentél, szívemből a láng is kihúnyt, nem ég már... Στο τηλέφωνο με πήρε ένας φίλος απ' το χτες και όταν ρώτησε τι κάνεις ένιωσα ενοχές που δεν ήξερα για σένα έστω κάτι να του πω και με μάτια δακρυσμένα έκλεισα το ακουστικό Egy múltbéli barátom hívott fel engem, S mikor azt kérdezte: 'Mit csinálsz?' - bűntudatot éreztem... Hogy nem tudok mondani néki semmit sem Felőled, Így hát, könnyes szemekkel a kagylót - letettem...
#202289 hellemaxi 2013-05-14
Nikos Oikonomopoulos: Tha 'mai Edo Zene: Γιώργος Σαμπάνης Szöveg: Ελένη Γιαννατσούλια Θα 'μαι εδώ / Itt leszek... Όλα τα ωραία κάποτε τελειώνουν, το 'ξερά ! μα αυτό το τέλος το 'χα για πολύ αργότερα δώδεκα η ώρα θαύματα και φώτα έκλεισες είπες για το Νίκο ούτε που νοιάζει και έφυγες μα να ξέρεις σ' αγαπώ κι όπου μ' άφησες θα ζω Minden, ami szép, néha véget ér, tudtam én ezt, jóideje már! De úgy hittem, ez a bizonyos vég számomra csak később érkezik... Tizenkét óra van, az ajtót bezártad, s miféle csoda tán, Hogy azt mondod, nem érdekel, többé mi lesz Nikos-szal... S bár elhagytál, tudnod kell, szeretlek, s ahol hagytál, ott fogok élni, mindörökké már! Θα 'μαι εδω, πάντα εδω,θα ζω φαντάσου.. Για μια στροφή απ' τα κλειδιά σου,μια βραδιά.. Θα 'μαι εδω μηπως και 'ρθεις,και με γλιτώσεις.. και θα 'μαι εδώ για να μπορείς να με προδώσεις άλλη μια φορά.. και θα μαι εδω για να μπορείς να με προδώσεις Itt leszek, mindig csak itt, s majd azt képzelem, Hogy a kulcsot az ajtóban újra elfordítod, vagy egy éjszakát Én itt leszek, s táneljössz, hogy megments engem, S itt leszek akkor is, ha elárulni volna kedved tán, Újra, még egyszer, Itt leszek, hogy ismét elárulhass hát! Σου 'δειχνα τα αστέρια το μυαλό σου κάπου έτρεχε άψυχα τα χέρια μέσα μου και έξω έβρεχε έτσι είναι οι αγάπες, θα 'ναι μια ζωή νομίζουνε κι όταν πουν αντίο την αρχή τους δε γνωρίζουνε μα να ξέρεις σ' αγαπώ κι όπου μ' άφησες θα ζω Csillagokat mutattam Néked, ám gondolataid hirtelen szétszaladtak Engem halott kezek érintenek, s odakünn az eső szakad Ilyenek ezek a szerelmek, úgy gondolják, majd örökké tartanak, S mikor így szólnak: 'Viszlát!' a kezdetről, bíz, tudni sem akarnak... De Néked tudnod kell, szeretlek, s ahová dobtál, ott élek majd, elhagyatva...
Nikos Oikonomopoulos: Tha 'mai Edo Zene: Γιώργος Σαμπάνης Szöveg: Ελένη Γιαννατσούλια Θα 'μαι εδώ / Itt leszek... Όλα τα ωραία κάποτε τελειώνουν, το 'ξερά ! μα αυτό το τέλος το 'χα για πολύ αργότερα δώδεκα η ώρα θαύματα και φώτα έκλεισες είπες για το Νίκο ούτε που νοιάζει και έφυγες μα να ξέρεις σ' αγαπώ κι όπου μ' άφησες θα ζω Minden, ami szép, néha véget ér, tudtam én ezt, jóideje már! De úgy hittem, ez a bizonyos vég számomra csak később érkezik... Tizenkét óra van, az ajtót bezártad, s miféle csoda tán, Hogy azt mondod, nem érdekel, többé mi lesz Nikos-szal... S bár elhagytál, tudnod kell, szeretlek, s ahol hagytál, ott fogok élni, mindörökké már! Θα 'μαι εδω, πάντα εδω,θα ζω φαντάσου.. Για μια στροφή απ' τα κλειδιά σου,μια βραδιά.. Θα 'μαι εδω μηπως και 'ρθεις,και με γλιτώσεις.. και θα 'μαι εδώ για να μπορείς να με προδώσεις άλλη μια φορά.. και θα μαι εδω για να μπορείς να με προδώσεις Itt leszek, mindig csak itt, s majd azt képzelem, Hogy a kulcsot az ajtóban újra elfordítod, vagy egy éjszakát Én itt leszek, s táneljössz, hogy megments engem, S itt leszek akkor is, ha elárulni volna kedved tán, Újra, még egyszer, Itt leszek, hogy ismét elárulhass hát! Σου 'δειχνα τα αστέρια το μυαλό σου κάπου έτρεχε άψυχα τα χέρια μέσα μου και έξω έβρεχε έτσι είναι οι αγάπες, θα 'ναι μια ζωή νομίζουνε κι όταν πουν αντίο την αρχή τους δε γνωρίζουνε μα να ξέρεις σ' αγαπώ κι όπου μ' άφησες θα ζω Csillagokat mutattam Néked, ám gondolataid hirtelen szétszaladtak Engem halott kezek érintenek, s odakünn az eső szakad Ilyenek ezek a szerelmek, úgy gondolják, majd örökké tartanak, S mikor így szólnak: 'Viszlát!' a kezdetről, bíz, tudni sem akarnak... De Néked tudnod kell, szeretlek, s ahová dobtál, ott élek majd, elhagyatva...
#202275 hellemaxi 2013-05-13
Nikos Oikonomopoulos: Me Peirazei Με πειράζει / Feszélyez... Μουσική & Στίχοι: Χάρης Γαλανός Ξέρω οτι σου δίνει πιο πολλά για αυτό μαζί του και δεν τα αλλάζω, ομως όταν η νύχτα προχωρά σας κάνω εικόνα και νευριάζω. Tudom, hogy Ő többet ad Neked, Ezért vagy mellette, véle S én ezt, már megváltoztatni nem tudom, soha sem... De mikor eljő az éjjel, Elképzellek Téged, vajon most hol lehetsz, S az őrületbe kerget, hogy mással tudlak, hogy nem vagy mellettem... Με πειράζει που σε περιμένει και στο σπίτι ανάβει κεριά. Με πειράζει που όταν κοιμάστε στην δική μου ξαπλώνει μεριά. Με πειράζει που του επιτρέπεις το κορμί σου να το ακουμπά. Με πειράζει που εσύ δεν με βλέπεις ενώ είμαι εκεί νοητά. Με πειράζει.. με πειράζει... Zavar, hogy már Ő vár Reád, s a gyertyákat Ő gyújtja meg Zavar, hogy mikor alszol, a helyemen már Ő fekhet Zavar, hogy megengeded, hadd érintse meg a testedet, Zavar, hogy nem látod, hogy lélekben én is ott vagyok, Veled... Zavar... Ha tudnád, ez mennyire zavar engemet... Ξέρω το παίρνω εγωιστικά χέρι με χέρι όταν σας βλέπω, ξέρω αξίζεις όλα τα καλά μα να στα δώσω εγώ δεν έχω. Tudom, hogy picit önző leszek, Mikor látom, hogy az Ő kezét fogod Tudom, hogy elfogadsz minden szép ajándékot, melyeket Ő vesz Neked, De nekem nincs semmim, amit átadhatok...
Nikos Oikonomopoulos: Me Peirazei Με πειράζει / Feszélyez... Μουσική & Στίχοι: Χάρης Γαλανός Ξέρω οτι σου δίνει πιο πολλά για αυτό μαζί του και δεν τα αλλάζω, ομως όταν η νύχτα προχωρά σας κάνω εικόνα και νευριάζω. Tudom, hogy Ő többet ad Neked, Ezért vagy mellette, véle S én ezt, már megváltoztatni nem tudom, soha sem... De mikor eljő az éjjel, Elképzellek Téged, vajon most hol lehetsz, S az őrületbe kerget, hogy mással tudlak, hogy nem vagy mellettem... Με πειράζει που σε περιμένει και στο σπίτι ανάβει κεριά. Με πειράζει που όταν κοιμάστε στην δική μου ξαπλώνει μεριά. Με πειράζει που του επιτρέπεις το κορμί σου να το ακουμπά. Με πειράζει που εσύ δεν με βλέπεις ενώ είμαι εκεί νοητά. Με πειράζει.. με πειράζει... Zavar, hogy már Ő vár Reád, s a gyertyákat Ő gyújtja meg Zavar, hogy mikor alszol, a helyemen már Ő fekhet Zavar, hogy megengeded, hadd érintse meg a testedet, Zavar, hogy nem látod, hogy lélekben én is ott vagyok, Veled... Zavar... Ha tudnád, ez mennyire zavar engemet... Ξέρω το παίρνω εγωιστικά χέρι με χέρι όταν σας βλέπω, ξέρω αξίζεις όλα τα καλά μα να στα δώσω εγώ δεν έχω. Tudom, hogy picit önző leszek, Mikor látom, hogy az Ő kezét fogod Tudom, hogy elfogadsz minden szép ajándékot, melyeket Ő vesz Neked, De nekem nincs semmim, amit átadhatok...

..:: Autóbérlés ::..
Keresse meg a legjobb ajánlatot, hasonlítsa össze az árakat és
spóroljon akár 70%-ot!