KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#204330 hellemaxi 2013-06-13
Konstantinos Galanos: Na Pas Allou Nα πάς αλλού / Menj máshová! Ποιός σου είπε μια αγάπη Πως μπορείς να κανείς στάχτη Και πώς είσαι ένταξη Μια συγνώμη όταν λες Την καρδιά σου να μοιράσεις Κι όταν πας να με αγκαλιάσεις Μες τα μάτια με κοιτάζεις Δίχως ενοχές Ki mondta Néked, hogy egy szerelem Ily könnyven hamuvá változtatható? S hogyan lehet, hogy semmi bajod sincs, s mindn rendben, Mikor bocsánatomért esedezel mindarról, mi vissza nem fordítható? Azért, hogy mással osztod meg szívedet, S mikor újra eljössz, hogy átölelj, S mélyen két szemembe nézve Bűntudatot soha sem érzel? Ποιός σου έμαθε να κάνεις τέτοια πράγματα Και ανεπανόρθωτα να δίνεις τράυματα Οσα έζησα μαζί σου, ήταν ψέματα Πέθαινα για σένα όμως, τώρα σ’ έμαθα Ki tanított reá, hogy ily dolgokat művelj? S hogy elviselhetetlen gondokat okozz nekem? Ezek szerint, hát hazugság volt minden, amit Véled megéltem, Meghalni is képes voltam Érted, de mára már..., tanultam belőle, s a bajt is könnyen veszem! Nα πάς αλλού, να πάς αλλού Ονειρα τώρα να γκρεμίσεις αλλουνού Να πάς αλλού, να πάς αλλού Γιατί στην άκρη, θα με στείλεις στου γκρεμού Menj hát máshová! Valaki más álmait döntsd ezentúl romba, Menj innét el, jó messze már, Mert még a végén úgy hagysz itt engem, kitaszítva, elnyomva... Πόσο εύκολο για σένα Να ορκίζεσαι ένα ψέμα Φταίχτη να με βγάζεις Και στα ψεύτικα να κλαις Την καρδιά σου να μοιράσεις Κι όταν πας να με αγκαλιάσεις Μες τα μάτια με κοιτάζεις Δίχως ενοχές Úgy látom, nagyon is könnyű a számodra, Az esküdözés a hazugságok mellett S az is, hogy engem ébressz bűntudatra, S hogy úgy tégy, mintha sírnál, pedig mindkét szemed nevet... Az is, hogy szíved mással osszad meg, S mikor ismét visszajössz, hogy átölelj engemet, Mélyen oda, a szemeimbe nézel, Hogyan lehet, hogy ilyenkor bűntudatot soha sem érzel?
Konstantinos Galanos: Na Pas Allou Nα πάς αλλού / Menj máshová! Ποιός σου είπε μια αγάπη Πως μπορείς να κανείς στάχτη Και πώς είσαι ένταξη Μια συγνώμη όταν λες Την καρδιά σου να μοιράσεις Κι όταν πας να με αγκαλιάσεις Μες τα μάτια με κοιτάζεις Δίχως ενοχές Ki mondta Néked, hogy egy szerelem Ily könnyven hamuvá változtatható? S hogyan lehet, hogy semmi bajod sincs, s mindn rendben, Mikor bocsánatomért esedezel mindarról, mi vissza nem fordítható? Azért, hogy mással osztod meg szívedet, S mikor újra eljössz, hogy átölelj, S mélyen két szemembe nézve Bűntudatot soha sem érzel? Ποιός σου έμαθε να κάνεις τέτοια πράγματα Και ανεπανόρθωτα να δίνεις τράυματα Οσα έζησα μαζί σου, ήταν ψέματα Πέθαινα για σένα όμως, τώρα σ’ έμαθα Ki tanított reá, hogy ily dolgokat művelj? S hogy elviselhetetlen gondokat okozz nekem? Ezek szerint, hát hazugság volt minden, amit Véled megéltem, Meghalni is képes voltam Érted, de mára már..., tanultam belőle, s a bajt is könnyen veszem! Nα πάς αλλού, να πάς αλλού Ονειρα τώρα να γκρεμίσεις αλλουνού Να πάς αλλού, να πάς αλλού Γιατί στην άκρη, θα με στείλεις στου γκρεμού Menj hát máshová! Valaki más álmait döntsd ezentúl romba, Menj innét el, jó messze már, Mert még a végén úgy hagysz itt engem, kitaszítva, elnyomva... Πόσο εύκολο για σένα Να ορκίζεσαι ένα ψέμα Φταίχτη να με βγάζεις Και στα ψεύτικα να κλαις Την καρδιά σου να μοιράσεις Κι όταν πας να με αγκαλιάσεις Μες τα μάτια με κοιτάζεις Δίχως ενοχές Úgy látom, nagyon is könnyű a számodra, Az esküdözés a hazugságok mellett S az is, hogy engem ébressz bűntudatra, S hogy úgy tégy, mintha sírnál, pedig mindkét szemed nevet... Az is, hogy szíved mással osszad meg, S mikor ismét visszajössz, hogy átölelj engemet, Mélyen oda, a szemeimbe nézel, Hogyan lehet, hogy ilyenkor bűntudatot soha sem érzel?
#204180 hellemaxi 2013-06-11
Az első, hallás után fordított dalom... Meg kell mondjam, olyan is lett... Mitritsa Eftihia / Eftyxia: Hronia Deka Sti diopo / Xronia Deka Sti Siopi δέκα στη σιωπή / Tíz év, némaságban... Έχεις περάσει χρόνια δέκα στη σιωπή, σ' ένα δωμάτιο αδειανό σαν τη ζωή σου.. Έγινε η αγάπη σου ένα κόκκινο πανί, που δυναμώνει τη φουρτούνα στο κορμί σου.. Tíz évet magányosan, némán töltöttél el, Egy szobában, magadban, egyesülve a csenddel Pedig szerelmed hasonlatos egy vörös kendővel, Mely felkavar, szenvedéllyel telít el... Έχεις ξεχάσει πια τι είναι αληθινό κι αυτή η σκιά πίσω απ' την πόρτα σε κοιτάζει.. Ό,τι ονειρεύτηκες γυρίζει ορφανό και σαν παιδί, μες στο σκοτάδι σε δικάζει.. Hogy mi az igaz, valós, már rég elfeledted, S hitted, hogy egy árnyék ajtód mögül figyel... Minden, mit megálmodtál, árva, kietlen lett, S kívántad: bárcsak a sötétség bírája lehettél volna, Te! Η καρδιά σου για 'κείνη έχει μάθει να πονάει σε κάθε της βλέμμα.. Η φωτιά δε γεννιέται στη στάχτη, θέλει όλο καινούριο το αίμα.. Μα εσύ που αγαπάς σωστά και λάθη, ίσως κάποτε αγαπήσεις κι εσένα.. Szíved így hát egyetlen dolgot tanult meg, Bárhová pillant, mindenki csak bántja A tűz azért születik, hogy hogy hamuvá égjen, S folyton-folyvást, egyre csak véredet kívánja... De Te mégis szeretsz, hibákkal együtt, S hiszed, hogy talán valaki egyszer szíved megtalálja... Δεν με τρομάζει ο κρυφός σου ο καημός, ούτε η ψυχή σου, που δε βρίσκει ησυχία.. Σ' είδα να ψάχνεις, μες στη νύχτα σου το φως, μι' αχτίδα γη, απ' την εξόριστη ευτυχία.. Nem félek, hisz titkod, hogy Te magad vagy a bánat, Vagy hogy lelked megnyugvást soha sem találhat... Attól sem, hogy az éjszakában a fényt kutatva Jössz rá, hogy a boldogság útjaira - e földön nincs számodra bejárat... Έχεις περάσει χρόνια δέκα στη σιωπή, γι' αυτό κι εγώ ζητάω στα μάτια σου τις λέξεις, που θα μου πουν αυτό που δε μου λες εσύ, πόσο πολύ στην αγκαλιά μου θες να τρέξεις.. Tíz évet magányosan, egyedül töltöttél el, S szavaidat szemedben ragyogni látom én, Azokat, melyeket eddig el nem mondtál nékem, Hogy két karomból menekülni szeretnél... Μα εσύ που αγαπάς σωστά και λάθη, ίσως έτσι απλά αγαπήσεις κι εμένα.. De Te mégis szeretsz tovább, hibák tengerében, S hiszed, hogy egyszer Rád talál a szívem...
Az első, hallás után fordított dalom... Meg kell mondjam, olyan is lett... Mitritsa Eftihia / Eftyxia: Hronia Deka Sti diopo / Xronia Deka Sti Siopi δέκα στη σιωπή / Tíz év, némaságban... Έχεις περάσει χρόνια δέκα στη σιωπή, σ' ένα δωμάτιο αδειανό σαν τη ζωή σου.. Έγινε η αγάπη σου ένα κόκκινο πανί, που δυναμώνει τη φουρτούνα στο κορμί σου.. Tíz évet magányosan, némán töltöttél el, Egy szobában, magadban, egyesülve a csenddel Pedig szerelmed hasonlatos egy vörös kendővel, Mely felkavar, szenvedéllyel telít el... Έχεις ξεχάσει πια τι είναι αληθινό κι αυτή η σκιά πίσω απ' την πόρτα σε κοιτάζει.. Ό,τι ονειρεύτηκες γυρίζει ορφανό και σαν παιδί, μες στο σκοτάδι σε δικάζει.. Hogy mi az igaz, valós, már rég elfeledted, S hitted, hogy egy árnyék ajtód mögül figyel... Minden, mit megálmodtál, árva, kietlen lett, S kívántad: bárcsak a sötétség bírája lehettél volna, Te! Η καρδιά σου για 'κείνη έχει μάθει να πονάει σε κάθε της βλέμμα.. Η φωτιά δε γεννιέται στη στάχτη, θέλει όλο καινούριο το αίμα.. Μα εσύ που αγαπάς σωστά και λάθη, ίσως κάποτε αγαπήσεις κι εσένα.. Szíved így hát egyetlen dolgot tanult meg, Bárhová pillant, mindenki csak bántja A tűz azért születik, hogy hogy hamuvá égjen, S folyton-folyvást, egyre csak véredet kívánja... De Te mégis szeretsz, hibákkal együtt, S hiszed, hogy talán valaki egyszer szíved megtalálja... Δεν με τρομάζει ο κρυφός σου ο καημός, ούτε η ψυχή σου, που δε βρίσκει ησυχία.. Σ' είδα να ψάχνεις, μες στη νύχτα σου το φως, μι' αχτίδα γη, απ' την εξόριστη ευτυχία.. Nem félek, hisz titkod, hogy Te magad vagy a bánat, Vagy hogy lelked megnyugvást soha sem találhat... Attól sem, hogy az éjszakában a fényt kutatva Jössz rá, hogy a boldogság útjaira - e földön nincs számodra bejárat... Έχεις περάσει χρόνια δέκα στη σιωπή, γι' αυτό κι εγώ ζητάω στα μάτια σου τις λέξεις, που θα μου πουν αυτό που δε μου λες εσύ, πόσο πολύ στην αγκαλιά μου θες να τρέξεις.. Tíz évet magányosan, egyedül töltöttél el, S szavaidat szemedben ragyogni látom én, Azokat, melyeket eddig el nem mondtál nékem, Hogy két karomból menekülni szeretnél... Μα εσύ που αγαπάς σωστά και λάθη, ίσως έτσι απλά αγαπήσεις κι εμένα.. De Te mégis szeretsz tovább, hibák tengerében, S hiszed, hogy egyszer Rád talál a szívem...
#203998 hellemaxi 2013-06-09
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Antonis Remos új albumának legmeghatározóbb, és legmegindítóbb dalát próbáltam ezúttal versbe önteni több-keveseb sikerrel... Antonis Remos: I Strofi Η στροφή / Egyetlen fordulóra... Σε εργοστάσια που μπορούν Να βάλουν μέσα σε κουτιά Όλα όσα έζησα Σαν ανθρώπους που οπλοφορούν Και με μια σφαίρα στην καρδιά Ζουν όσα ξέχασα Σε λάθος έρωτα κι αρχή Που διαγράφει λογική Όλα τα αρχεία μου Αφιερώνω απ' τη ψυχή Ενός λεπτού μόνο σιγή Και το αντίο μου Csupán gyárakban, ott képesek Dobozokba gyömöszölni, s rakni el Mindazt, amit megéltem... Olyasformán, mint az emberek, kik nehéz fegyverzetben, S egy golyóval a szívük mélyében Élnek - mindazok a dolgok -, amit én elfeledtem... ...Egy elhibázott szerelemhez, s egy kezdethez, Amit előbb átír, majd töröl a józan ész, Minden gondolatom, minden emlékemet Ajánlom szívből mindet Az egyperces néma csendnek, És még: - 'Ég veled' - nem feledlek!... Κάνε ακόμα μια στροφή Για όσα δε ζήσαμε Πάτα το γκάζι στη στροφή Για όσα γκρεμίσαμε Κάνε για μένα μια στροφή Πόσο σ' αγάπησα Μα δεν υπάρχει επιστροφή Αφού δε σ' άφησα / x2 Fordulj, térj egy percre vissza, kérlek, Mindahhoz, amit még nem éltünk meg... Taposs a gázra ott, a kanyarban...! Mindenért, mit veszni hagytunk a szakadékban... Jöjj - a kedvemért - vissza egy fordulóra, Hisz, annyira szerettelek! Ám olyan, hogy visszatérés; nem létezhet, Hisz én nem is hagytalak el soha Tégedet! / x2 Μα δεν υπάρχει επιστροφή Πόσο σ' αγάπησα Ám visszatérés - nem létezhet, Óh, mennyire szerettelek! Σε πεζοδρόμια και φωνές Σε ρημαγμένες Κυριακές Που η Στέλλα έπεφτε Κι η μουσική είχε πιαστεί Πάνω στα χείλη, στη μάτια Και πάλι ανέπνεε Στη λάσπη αυτή όλης της γης Που κρύβει πάντα θυσαυρούς Κι αγία θαύματα Σε βλέμματα μηχανικά Σε άσπονδους φίλους και εχθρούς Ψυχής μου τραύματα A járdákhoz, és zajokhoz, S a szomorú vasárnapokhoz... Oda, ahova Stella elesett, S amikor a zene hirtelen ecsendesedett, Az ajkaid, a szemeid felett... Térj vissza! És ismét lélegezz..! Fordulj vissza a sárhoz, e földnek salakjához, Ami mindig kincset rejteget, És még mennyi dolgot, ami szent! Térj vissza a gépies tekintetekhez, Az emberekhez, a barátokhoz, és az ellenségekhez, Vissza, lelkem megannyi sebéhez... Κάνε ακόμα μια στροφή Térj vissza egy fordulóra...! Maxi & Straxi
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Antonis Remos új albumának legmeghatározóbb, és legmegindítóbb dalát próbáltam ezúttal versbe önteni több-keveseb sikerrel... Antonis Remos: I Strofi Η στροφή / Egyetlen fordulóra... Σε εργοστάσια που μπορούν Να βάλουν μέσα σε κουτιά Όλα όσα έζησα Σαν ανθρώπους που οπλοφορούν Και με μια σφαίρα στην καρδιά Ζουν όσα ξέχασα Σε λάθος έρωτα κι αρχή Που διαγράφει λογική Όλα τα αρχεία μου Αφιερώνω απ' τη ψυχή Ενός λεπτού μόνο σιγή Και το αντίο μου Csupán gyárakban, ott képesek Dobozokba gyömöszölni, s rakni el Mindazt, amit megéltem... Olyasformán, mint az emberek, kik nehéz fegyverzetben, S egy golyóval a szívük mélyében Élnek - mindazok a dolgok -, amit én elfeledtem... ...Egy elhibázott szerelemhez, s egy kezdethez, Amit előbb átír, majd töröl a józan ész, Minden gondolatom, minden emlékemet Ajánlom szívből mindet Az egyperces néma csendnek, És még: - 'Ég veled' - nem feledlek!... Κάνε ακόμα μια στροφή Για όσα δε ζήσαμε Πάτα το γκάζι στη στροφή Για όσα γκρεμίσαμε Κάνε για μένα μια στροφή Πόσο σ' αγάπησα Μα δεν υπάρχει επιστροφή Αφού δε σ' άφησα / x2 Fordulj, térj egy percre vissza, kérlek, Mindahhoz, amit még nem éltünk meg... Taposs a gázra ott, a kanyarban...! Mindenért, mit veszni hagytunk a szakadékban... Jöjj - a kedvemért - vissza egy fordulóra, Hisz, annyira szerettelek! Ám olyan, hogy visszatérés; nem létezhet, Hisz én nem is hagytalak el soha Tégedet! / x2 Μα δεν υπάρχει επιστροφή Πόσο σ' αγάπησα Ám visszatérés - nem létezhet, Óh, mennyire szerettelek! Σε πεζοδρόμια και φωνές Σε ρημαγμένες Κυριακές Που η Στέλλα έπεφτε Κι η μουσική είχε πιαστεί Πάνω στα χείλη, στη μάτια Και πάλι ανέπνεε Στη λάσπη αυτή όλης της γης Που κρύβει πάντα θυσαυρούς Κι αγία θαύματα Σε βλέμματα μηχανικά Σε άσπονδους φίλους και εχθρούς Ψυχής μου τραύματα A járdákhoz, és zajokhoz, S a szomorú vasárnapokhoz... Oda, ahova Stella elesett, S amikor a zene hirtelen ecsendesedett, Az ajkaid, a szemeid felett... Térj vissza! És ismét lélegezz..! Fordulj vissza a sárhoz, e földnek salakjához, Ami mindig kincset rejteget, És még mennyi dolgot, ami szent! Térj vissza a gépies tekintetekhez, Az emberekhez, a barátokhoz, és az ellenségekhez, Vissza, lelkem megannyi sebéhez... Κάνε ακόμα μια στροφή Térj vissza egy fordulóra...! Maxi & Straxi
#203946 hellemaxi 2013-06-09
Nino: Toso Peripou S'agapo Τόσο περίπου σ' αγαπώ / A Szerelemről... Δε χωράει αυτό που νιώθω Σε λέξεις να το κλείσω Θα περισσέψει κάτι Κι απ' έξω θα το αφήσω Τα δυνατά μου βάζω Αφου επιμένεις τόσο Μήπως και καταφέρω Μια ιδέα να σου δώσω Amit érzek, fel nem fogható Szavakkal el nem magyarázható S ha még maradna is valami, Elhagyom, mert nem bírom elmondani... Magamból a legjobbat adom Neked, Ha már ragaszkodsz hozzá, hogy tudni vélheted Talán sikerülhet, Hogy ötleteket adhassak Neked... Απο την γη ως το φεγγάρι Κι απ' το φεγγάρι πίσω εδώ Κι όλο αυτό κάντο επι χίλια Τόσο περίπου σ' αγαπώ Μέτρα της θάλασσας την άμμο Τα αστέρια απο τον ουρανό Βάλτα μαζί και παραπάνω Τόσο περίπου σ' αγαπώ A Földtől a Holdig, S onnan ide vissza Képzeld el ezt, ezerszer újra még, Szeretlek, igen, már majdnem annyira... Számláld csak meg a tenger homokját S az égnek megannyi csillagát Vesd össze őket mind, s adj hozzá picit még, De - hogy mennyire szeretlek - ez még mindig nem elég! Κάποια πράγματα τα νιώθεις Κι απλά δεν εξηγούνται Κι αν πας να τα χορέσεις Σε λέξεις αδικούνται Κι αν πας να τα μετρήσεις Η αριθμοί δε φτάνουν Τα λόγια μου μπροστά τους Το νόημα τους χάνουν Tán már érzel valamicskét De hogy mit, el nem mondható De ne próbáld megérteni, s ne is méricskéld, Szavakkal ez el nem magyarázható... S ha megpróbálod összeszámlálni, Ehhez egyetlen szám sem lenne elég! Hisz szavaim ezek előtt fognak mind állani, Jelentésüket mind, mind elveszítenék...
Nino: Toso Peripou S'agapo Τόσο περίπου σ' αγαπώ / A Szerelemről... Δε χωράει αυτό που νιώθω Σε λέξεις να το κλείσω Θα περισσέψει κάτι Κι απ' έξω θα το αφήσω Τα δυνατά μου βάζω Αφου επιμένεις τόσο Μήπως και καταφέρω Μια ιδέα να σου δώσω Amit érzek, fel nem fogható Szavakkal el nem magyarázható S ha még maradna is valami, Elhagyom, mert nem bírom elmondani... Magamból a legjobbat adom Neked, Ha már ragaszkodsz hozzá, hogy tudni vélheted Talán sikerülhet, Hogy ötleteket adhassak Neked... Απο την γη ως το φεγγάρι Κι απ' το φεγγάρι πίσω εδώ Κι όλο αυτό κάντο επι χίλια Τόσο περίπου σ' αγαπώ Μέτρα της θάλασσας την άμμο Τα αστέρια απο τον ουρανό Βάλτα μαζί και παραπάνω Τόσο περίπου σ' αγαπώ A Földtől a Holdig, S onnan ide vissza Képzeld el ezt, ezerszer újra még, Szeretlek, igen, már majdnem annyira... Számláld csak meg a tenger homokját S az égnek megannyi csillagát Vesd össze őket mind, s adj hozzá picit még, De - hogy mennyire szeretlek - ez még mindig nem elég! Κάποια πράγματα τα νιώθεις Κι απλά δεν εξηγούνται Κι αν πας να τα χορέσεις Σε λέξεις αδικούνται Κι αν πας να τα μετρήσεις Η αριθμοί δε φτάνουν Τα λόγια μου μπροστά τους Το νόημα τους χάνουν Tán már érzel valamicskét De hogy mit, el nem mondható De ne próbáld megérteni, s ne is méricskéld, Szavakkal ez el nem magyarázható... S ha megpróbálod összeszámlálni, Ehhez egyetlen szám sem lenne elég! Hisz szavaim ezek előtt fognak mind állani, Jelentésüket mind, mind elveszítenék...
#203945 hellemaxi 2013-06-09
Giorgos Papadopoulos: Meta Mετά / Ezután... Σ' αφήνω να φύγεις, δε σε κρατάω Εκείνο που νιώθω δεν το πατάω Εκείνο που θέλω δε σου το λέω Απ' έξω γελάω και μέσα μου κλαίω Hagylak elmenni, én meg nem állítalak Érzéseim Feléd ki nem mutathatom Már azt sem mondom el, amit még akartam, Kívül ugyan nevetek, de, hogy mi van belül? Azt nem uralhatom... Mετά θα σταματήσω την ανάσα μου Στον τοίχο θα καρφώσω την ψυχή μου Ποτάμια θα κυλήσουν απ' τα μάτια μου Στο πάτωμα θα πέσει το κορμί μου Ezután mit tehetnék még? Nem lélegzem többé, Szétszakadt lelkem a falhoz vágom én Szemeimből, mint megáradt folyó, a könnyek úgy hullnak szét, S testem a földre esve fekszik a halál küszöbén... Mετά θα σταματήσω την ανάσα μου Μετά θα ψάχνω λόγο για να ζήσω Κανέναν παραπάνω δεν αγάπησα Να φύγεις πριν να σου το ομολογήσω Miután elmentél, lélegzetem is megállt, Okot keresek reá, vajon miért éljek én? Többé soha senkit nem szeretek már, Hát menj, mielőtt még bármit is mondanék! Σ' αφήνω να φύγεις, δε σε κρατάω Το πάλεψα όμως το παρατάω Κουβέντα μαζί μου μη ξανανοίγεις Για λίγο ακόμα, σ' αφήνω να φύγεις Elengedlek, menj csak, meg nem állítalak Próbáltam keménynek tűnni, de fel kellett adnom Nem, kérlek ne mondj semmit, nem kellenek szavak, Csak egy kicsit maradj még, mielőtt emléked végleg el kell hagynom...
Giorgos Papadopoulos: Meta Mετά / Ezután... Σ' αφήνω να φύγεις, δε σε κρατάω Εκείνο που νιώθω δεν το πατάω Εκείνο που θέλω δε σου το λέω Απ' έξω γελάω και μέσα μου κλαίω Hagylak elmenni, én meg nem állítalak Érzéseim Feléd ki nem mutathatom Már azt sem mondom el, amit még akartam, Kívül ugyan nevetek, de, hogy mi van belül? Azt nem uralhatom... Mετά θα σταματήσω την ανάσα μου Στον τοίχο θα καρφώσω την ψυχή μου Ποτάμια θα κυλήσουν απ' τα μάτια μου Στο πάτωμα θα πέσει το κορμί μου Ezután mit tehetnék még? Nem lélegzem többé, Szétszakadt lelkem a falhoz vágom én Szemeimből, mint megáradt folyó, a könnyek úgy hullnak szét, S testem a földre esve fekszik a halál küszöbén... Mετά θα σταματήσω την ανάσα μου Μετά θα ψάχνω λόγο για να ζήσω Κανέναν παραπάνω δεν αγάπησα Να φύγεις πριν να σου το ομολογήσω Miután elmentél, lélegzetem is megállt, Okot keresek reá, vajon miért éljek én? Többé soha senkit nem szeretek már, Hát menj, mielőtt még bármit is mondanék! Σ' αφήνω να φύγεις, δε σε κρατάω Το πάλεψα όμως το παρατάω Κουβέντα μαζί μου μη ξανανοίγεις Για λίγο ακόμα, σ' αφήνω να φύγεις Elengedlek, menj csak, meg nem állítalak Próbáltam keménynek tűnni, de fel kellett adnom Nem, kérlek ne mondj semmit, nem kellenek szavak, Csak egy kicsit maradj még, mielőtt emléked végleg el kell hagynom...
#203825 hellemaxi 2013-06-06
Stella Kalli: Sou Rihno Akiro / Sou Rixno Akiro Σου ρίχνω άκυρο / Végeztem Veled! Szöveg: Yiannis Maragkos / Γιάννης Μαραγκός Zene: Foivos / Φοίβος Első előadó: Stella Kalli / Στέλλα Καλλή Σου ρίχνω άκυρο γι' αυτά που μου 'χεις κάνει που η κάπνα απ' το τσιγάρο μου είναι απόψε ως το ταβάνι Ejtelek, mint egy érvénytelenített jegyet! Mindazért, amiket velem megtettél Miként a füst, mi a cigimről a plafonig terjed, Ma éjjel kezeimtől eleresztett-tél! Σου ρίχνω άκυρο και στα 'χω μαζεμένα μα είπα τέρμα το τσιγάρο τέρμα και με σένα Eldoblak - mint a jegyet - érvénytelenítelek! És már össze is csomagoltam neked Ám, ahogy a cigit is végleg leteszem Ugyanúgy veled is örökre végeztem! Σάββατο βράδυ στο μηδέν σήμα από σένανε ουδέν μίζερες νότες στα fm μοιάζουν με ώρες τα λεπτά με δυο πακέτα αγκαλιά το βράδυ προσπαθώ να βγει μα αντί γι' αυτό βγαίνει η ψυχή Itt a szombat éjjel, a semmivé váltam teljesen És semmi sem utal arra, hogy itt lennél velem Az Fm-ről gyászos zene szól, minden reménytelen A percek, mintha óráknak tűnnének nekem... Csak pár csomag cigaretta - szorosan ölelem, Vajon, ezt az éjszakát, túl, hogyan élhetem? Bár az éj, valahogy nem múlik, ám a lélek azért előbújik... Σου ρίχνω άκυρο γι' αυτά που μου 'χεις κάνει που η κάπνα απ' το τσιγάρο μου είναι απόψε ως το ταβάνι Végeztem Veled! S mindennel, mit vélem megtehettél Több cigarettát sem készíthetsz már nekem, Idegeim a plafonig érnek - ennyi lettél! Σου ρίχνω άκυρο και στα 'χω μαζεμένα μα είπα τέρμα το τσιγάρο τέρμα και με σένα Végeztem Veled, egy életre! S elfeledek mindent, mi egykor idegesített S meglásd, mire a cigarettám teljesen elégne, Addigra már Veled sincs mit megbeszélnem! Αργά σχεδόν ξημέρωσε κι ο αναπτήρας τέλειωσε μα ίσως ήρθε η στιγμή να μου τελειώσεις και εσύ Késő van, az is lehet: kihajnalodott Az öngyújtóm is teljesen kifogyott De elérkezettnek látom a pillanatot S kimondom: végeztem veled! Oszt, jónapot! Maxi & Straxi
Stella Kalli: Sou Rihno Akiro / Sou Rixno Akiro Σου ρίχνω άκυρο / Végeztem Veled! Szöveg: Yiannis Maragkos / Γιάννης Μαραγκός Zene: Foivos / Φοίβος Első előadó: Stella Kalli / Στέλλα Καλλή Σου ρίχνω άκυρο γι' αυτά που μου 'χεις κάνει που η κάπνα απ' το τσιγάρο μου είναι απόψε ως το ταβάνι Ejtelek, mint egy érvénytelenített jegyet! Mindazért, amiket velem megtettél Miként a füst, mi a cigimről a plafonig terjed, Ma éjjel kezeimtől eleresztett-tél! Σου ρίχνω άκυρο και στα 'χω μαζεμένα μα είπα τέρμα το τσιγάρο τέρμα και με σένα Eldoblak - mint a jegyet - érvénytelenítelek! És már össze is csomagoltam neked Ám, ahogy a cigit is végleg leteszem Ugyanúgy veled is örökre végeztem! Σάββατο βράδυ στο μηδέν σήμα από σένανε ουδέν μίζερες νότες στα fm μοιάζουν με ώρες τα λεπτά με δυο πακέτα αγκαλιά το βράδυ προσπαθώ να βγει μα αντί γι' αυτό βγαίνει η ψυχή Itt a szombat éjjel, a semmivé váltam teljesen És semmi sem utal arra, hogy itt lennél velem Az Fm-ről gyászos zene szól, minden reménytelen A percek, mintha óráknak tűnnének nekem... Csak pár csomag cigaretta - szorosan ölelem, Vajon, ezt az éjszakát, túl, hogyan élhetem? Bár az éj, valahogy nem múlik, ám a lélek azért előbújik... Σου ρίχνω άκυρο γι' αυτά που μου 'χεις κάνει που η κάπνα απ' το τσιγάρο μου είναι απόψε ως το ταβάνι Végeztem Veled! S mindennel, mit vélem megtehettél Több cigarettát sem készíthetsz már nekem, Idegeim a plafonig érnek - ennyi lettél! Σου ρίχνω άκυρο και στα 'χω μαζεμένα μα είπα τέρμα το τσιγάρο τέρμα και με σένα Végeztem Veled, egy életre! S elfeledek mindent, mi egykor idegesített S meglásd, mire a cigarettám teljesen elégne, Addigra már Veled sincs mit megbeszélnem! Αργά σχεδόν ξημέρωσε κι ο αναπτήρας τέλειωσε μα ίσως ήρθε η στιγμή να μου τελειώσεις και εσύ Késő van, az is lehet: kihajnalodott Az öngyújtóm is teljesen kifogyott De elérkezettnek látom a pillanatot S kimondom: végeztem veled! Oszt, jónapot! Maxi & Straxi
#203380 hellemaxi 2013-06-01
Amarillis: Diatages Διαταγές / Utasítások... Τέλειωσα, μάζεψα τα πράγματά μου Τέλος η υπομονή μου, λύγισα Τέλειωσα, πίστεψα στον έρωτά σου Μα τον εαυτό μου πάλι αδίκησα... Végeztem, a dolgaimat is összecsomagoltam már, A türelmem véget ért, többé már el nem visellek én! Végeztem! S hittem szerelmedben bár, De tudod, tűrhetetlen, amit vélem tettél! Διαταγές δε σηκώνω εγώ που λες Έτσι είμαι και άμα θες Παιχνιδάκι σου δεν γίνομαι εγώ όπως πολλές Τώρα γύρισε σ 'αυτές Τι περίμενες υποχωρήσεις μη ζητήσεις Τέλειωσαν κι αυτές... Többé nem cselekszem kényed-kedved szerint, Ez vagyok én, s mégha akarod, sem Leszek a játékszered, akár a többiek, mind, Menj hát vissza hozzájuk, Kedvesem! Mire vársz még? Ne kérd, hogy megbocsássak, Köztünk minden véget ért, hagyd hát, hogy útnak álljak... Τέλειωσα, σκούπισα τα δάκρυά μου Τέλος η υπομονή μου λύγισα Τέλειωσα, άντεξα στις προσβολές σου Όμως η καρδιά μου είναι αλήτισσα... Végeztem! Könnyem is letöröltem már, A türelmem is elfogyott, eltűnök innen, amilyen hamar csak lehet! Végeztünk! S noha túléltem, hogy folyton csak bántottál, Szívem mostantól vándorol, de az út vajh hová is vezet?
Amarillis: Diatages Διαταγές / Utasítások... Τέλειωσα, μάζεψα τα πράγματά μου Τέλος η υπομονή μου, λύγισα Τέλειωσα, πίστεψα στον έρωτά σου Μα τον εαυτό μου πάλι αδίκησα... Végeztem, a dolgaimat is összecsomagoltam már, A türelmem véget ért, többé már el nem visellek én! Végeztem! S hittem szerelmedben bár, De tudod, tűrhetetlen, amit vélem tettél! Διαταγές δε σηκώνω εγώ που λες Έτσι είμαι και άμα θες Παιχνιδάκι σου δεν γίνομαι εγώ όπως πολλές Τώρα γύρισε σ 'αυτές Τι περίμενες υποχωρήσεις μη ζητήσεις Τέλειωσαν κι αυτές... Többé nem cselekszem kényed-kedved szerint, Ez vagyok én, s mégha akarod, sem Leszek a játékszered, akár a többiek, mind, Menj hát vissza hozzájuk, Kedvesem! Mire vársz még? Ne kérd, hogy megbocsássak, Köztünk minden véget ért, hagyd hát, hogy útnak álljak... Τέλειωσα, σκούπισα τα δάκρυά μου Τέλος η υπομονή μου λύγισα Τέλειωσα, άντεξα στις προσβολές σου Όμως η καρδιά μου είναι αλήτισσα... Végeztem! Könnyem is letöröltem már, A türelmem is elfogyott, eltűnök innen, amilyen hamar csak lehet! Végeztünk! S noha túléltem, hogy folyton csak bántottál, Szívem mostantól vándorol, de az út vajh hová is vezet?
#203305 hellemaxi 2013-05-31
Kaiti Garbi: Aponomi Dikaiosinis Απονομή δικαιοσύνης / Igazságosság... Μόνος σου ζητάς τώρα να ζήσεις και το δρόμο σου να συνεχίσεις Μα ξεχνάς τι νιώ – θω και εγώ Όμως πριν μιλήσεις για το τέρμα δες τι ήμουνα λοιπόν για ‘σενα κι ίσως θυμηθείς το παρελθόν Azt kéred, ezentúl hadd élj önmagadnak, S a megkezdett utadat egyedül folytathasd... De elfelejted, én, vajh, mit is érzek...? Így hát, mielőtt a végről kezdenéd beszéded, Nézd meg, mi voltam Tenéked, S ez tán előhoz néhány múltbéli emléket... για να μην πάνε τόσα όνειρα χαμένα που πάντα έκανα για σένα και για μένα Εγώ ζητάω στο πλάι μου να μείνεις κι αυτό το λέω απονομή δικαιοσύνης κι αυτό το λέω απονομή δικαιοσύνης Azért, hogy álmaim el ne veszejtsem, Melyekben Terólad, s magamról álmodtam én Arra kérlek Téged, maradj itt velem, Hisz mégiscsak így volna minden a helyén... Hisz mégiscsak így volna minden a helyén... Θέλεις τώρα να τα ξαναπούμε αν αγάπη είναι αυτό που ζούμε ή κάποια συνήθεια μοναχά Όμως πριν μιλήσεις για το τέρμα δες τι ήμουνα λοιπόν για ‘σενα κι ίσως θυμηθείς ποιος σ’ αγαπά Most, hogy újra beszélnél énvelem, Arról, hogy amit megélünk, szerelem-e vajon Vagy csak megszokás csupán? Kedvesem! Mielőtt a szakítást óhajtod, Nézz magadba, vajh, mi voltam én Neked? S talán ezáltal emlékezel majd arra..., Téged ki is szeretett...
Kaiti Garbi: Aponomi Dikaiosinis Απονομή δικαιοσύνης / Igazságosság... Μόνος σου ζητάς τώρα να ζήσεις και το δρόμο σου να συνεχίσεις Μα ξεχνάς τι νιώ – θω και εγώ Όμως πριν μιλήσεις για το τέρμα δες τι ήμουνα λοιπόν για ‘σενα κι ίσως θυμηθείς το παρελθόν Azt kéred, ezentúl hadd élj önmagadnak, S a megkezdett utadat egyedül folytathasd... De elfelejted, én, vajh, mit is érzek...? Így hát, mielőtt a végről kezdenéd beszéded, Nézd meg, mi voltam Tenéked, S ez tán előhoz néhány múltbéli emléket... για να μην πάνε τόσα όνειρα χαμένα που πάντα έκανα για σένα και για μένα Εγώ ζητάω στο πλάι μου να μείνεις κι αυτό το λέω απονομή δικαιοσύνης κι αυτό το λέω απονομή δικαιοσύνης Azért, hogy álmaim el ne veszejtsem, Melyekben Terólad, s magamról álmodtam én Arra kérlek Téged, maradj itt velem, Hisz mégiscsak így volna minden a helyén... Hisz mégiscsak így volna minden a helyén... Θέλεις τώρα να τα ξαναπούμε αν αγάπη είναι αυτό που ζούμε ή κάποια συνήθεια μοναχά Όμως πριν μιλήσεις για το τέρμα δες τι ήμουνα λοιπόν για ‘σενα κι ίσως θυμηθείς ποιος σ’ αγαπά Most, hogy újra beszélnél énvelem, Arról, hogy amit megélünk, szerelem-e vajon Vagy csak megszokás csupán? Kedvesem! Mielőtt a szakítást óhajtod, Nézz magadba, vajh, mi voltam én Neked? S talán ezáltal emlékezel majd arra..., Téged ki is szeretett...
#203191 hellemaxi 2013-05-29
Antonis Remos: Kleista Ta Stomata Κλειστά τα στόματα / Szájakat bezárni! Μου 'λεγαν όλοι, μη πας μπροστά Είναι γκρεμός και δε το βλέπεις Κάνε ένα βήμα πίσω, ακόμα προλαβαίνεις Είναι φωτιά και είναι κρίμα να καείς. Mindenki azt mondotta nékem; - 'Ne törj tovább előre! Arra szakadék van, amit nem látsz most még! Lépj egyet hátra, még van időd bőven! Hisz tűz van, s kár volna látni - olyat mint Te -, amint ott ég!' Μου 'λεγαν όλοι, δεν την αξίζει Τόση αγάπη, δε το βλέπεις; Αυτή σε σκότωσε και εσύ κοντά της τρέχεις Μα εγώ τα έκλεισα τα μάτια και τ' αφτιά μου Γιατί στον έρωτα αν δεν καίγεσαι, δεν ζεις. Mindenki azt mondta nekem; 'Nem éri meg, hogy Rá tékozolnod Eme nagy szerelmet, hogy lehet, hogy még mindig nem látod? Már el is pusztított Téged, de még mindig loholsz a nyomában? De a szemeim, és a füleim is egyaránt bezártam, Hisz nem fogsz igazán soha sem élni, Ha a szerelmben nem fogsz egyszer sem megégni! Μη μου μιλάτε, μη λέτε πια Ότι το λάθος μου δεν έμαθα Μη με κατηγορείτε πια Κλειστά τα στόματα Έτσι θέλω ν' αγαπάω, το λάθος άνθρωπο Μη μου μιλάτε, δεν θέλω πια Τις συμβουλές και τη συμπόνια σας Ούτε φωνές, ούτε κραυγές Κλειστά τα στόματα Εγώ αυτό που θέλω πάντα θ' αγαπάω Και εγώ θα θέλω πάντα εσένα ν' αγαπώ. Ne beszéljetek nekem, ne mondjátok többé, Hogy a hibáimból, soha sem tanultam...! Ne ítéljetek, hogy a hibás vagyok mindenért, Zárjátok be a szátokat, most azonnal! Hadd szeressem azt, ahogy én akarok, akár a hozzám nem illőt is, Ne beszéljetek hozzám, nem akarom többé A jó tanácsokat hallgatni Tőletek, meg, hogy mit ajánlgattok itt, Sem egy hangot, sem egy sikoltást, semmit, Szájakat bezárni! Ennyit kérek! Ennyit! Mindig azt szeretem, akit és amit szeretnék, S nem akarok én mást, csak Téged szeretni... Ezt mind... Ό,τι κι αν πούνε εγώ θα κάθομαι κι απόψε στα σκαλιά της Θα γίνω χώμα να περνάει το φόρεμά της Κι ας μη μου ρίχνει ούτε την άκρη απ' τη ματιά της Γιατί έτσι έμαθα πεθαίνοντας να ζω Mindegy, ők mit mondanak nékem, Akkor is az ő lépcsőin maradok ma éjjel! Ha kell, a föld, az út pora leszek, hogy átsuhanjon rajtam öltözéke, s Ha a szeme mosolyából, egy pici darabkát..., rámvetni sem képes... Hisz most csak így; haldokolva tanultam meg..., milyen is, ha élek... Maxi & Straxi
Antonis Remos: Kleista Ta Stomata Κλειστά τα στόματα / Szájakat bezárni! Μου 'λεγαν όλοι, μη πας μπροστά Είναι γκρεμός και δε το βλέπεις Κάνε ένα βήμα πίσω, ακόμα προλαβαίνεις Είναι φωτιά και είναι κρίμα να καείς. Mindenki azt mondotta nékem; - 'Ne törj tovább előre! Arra szakadék van, amit nem látsz most még! Lépj egyet hátra, még van időd bőven! Hisz tűz van, s kár volna látni - olyat mint Te -, amint ott ég!' Μου 'λεγαν όλοι, δεν την αξίζει Τόση αγάπη, δε το βλέπεις; Αυτή σε σκότωσε και εσύ κοντά της τρέχεις Μα εγώ τα έκλεισα τα μάτια και τ' αφτιά μου Γιατί στον έρωτα αν δεν καίγεσαι, δεν ζεις. Mindenki azt mondta nekem; 'Nem éri meg, hogy Rá tékozolnod Eme nagy szerelmet, hogy lehet, hogy még mindig nem látod? Már el is pusztított Téged, de még mindig loholsz a nyomában? De a szemeim, és a füleim is egyaránt bezártam, Hisz nem fogsz igazán soha sem élni, Ha a szerelmben nem fogsz egyszer sem megégni! Μη μου μιλάτε, μη λέτε πια Ότι το λάθος μου δεν έμαθα Μη με κατηγορείτε πια Κλειστά τα στόματα Έτσι θέλω ν' αγαπάω, το λάθος άνθρωπο Μη μου μιλάτε, δεν θέλω πια Τις συμβουλές και τη συμπόνια σας Ούτε φωνές, ούτε κραυγές Κλειστά τα στόματα Εγώ αυτό που θέλω πάντα θ' αγαπάω Και εγώ θα θέλω πάντα εσένα ν' αγαπώ. Ne beszéljetek nekem, ne mondjátok többé, Hogy a hibáimból, soha sem tanultam...! Ne ítéljetek, hogy a hibás vagyok mindenért, Zárjátok be a szátokat, most azonnal! Hadd szeressem azt, ahogy én akarok, akár a hozzám nem illőt is, Ne beszéljetek hozzám, nem akarom többé A jó tanácsokat hallgatni Tőletek, meg, hogy mit ajánlgattok itt, Sem egy hangot, sem egy sikoltást, semmit, Szájakat bezárni! Ennyit kérek! Ennyit! Mindig azt szeretem, akit és amit szeretnék, S nem akarok én mást, csak Téged szeretni... Ezt mind... Ό,τι κι αν πούνε εγώ θα κάθομαι κι απόψε στα σκαλιά της Θα γίνω χώμα να περνάει το φόρεμά της Κι ας μη μου ρίχνει ούτε την άκρη απ' τη ματιά της Γιατί έτσι έμαθα πεθαίνοντας να ζω Mindegy, ők mit mondanak nékem, Akkor is az ő lépcsőin maradok ma éjjel! Ha kell, a föld, az út pora leszek, hogy átsuhanjon rajtam öltözéke, s Ha a szeme mosolyából, egy pici darabkát..., rámvetni sem képes... Hisz most csak így; haldokolva tanultam meg..., milyen is, ha élek... Maxi & Straxi
#203190 hellemaxi 2013-05-29
Antonis Remos: Savvatovrada Σαββατόβραδα / Szombat esték... Οι φίλοι με ρωτούν αν όλα είναι εντάξει ακόμα αν με πονάει αυτός ο χωρισμός πως φαίνεται καθόλου να μη μ' έχει πειράξει πώς μπόρεσα και ήμουν τόσο δυνατός Barátaim folyton azt kérdik tőlem: jól vagyok? Minden rendben van? Hogy vajon a szakításunk fáj-e még nekem? S hogy mindennek ellenére hogyan lehet, hogy nincsen semmi baj? S hogy erős maradtam..., vajh, hogyan lehetett? Μα είναι κάτι σαββατόβραδα που λέω πως δε θ' αντέξω άλλο να 'μαι μακριά σου είναι κάτι σαββατόβραδα που κλαίω και μες τον ύπνο μου φωνάζω τ' όνομά σου De vannak szombat esték, mikor azt kell mondanom, Hogy egy percet sem viselek el Tőled távol, soha többé! Vannak oly szombat sték, mikor rámtör a sírás, a fájdalom, S álmaimban folyton neved kiáltozom, mindörökké... Είναι κάτι σαββατόβραδα που φταίω φταίω που τώρα έτσι έχω καταντήσει μα για να δω τι θα πεις όταν πια δε θα βρεις σαν και μένα άλλον να σε αγαπήσει Vannak szombat esték, mikor már önmagam vádolom, Hisz csak én vagyok a hibás azért, amiért ide jutottam! De mégis tudni szeretném, hogy - ha nem találsz mást - mit mondsz majd akkor? Másvalakit, aki úgy szeret majd, mint ahogyan én, hisz mindenem Néked adtam! Οι φίλοι με ρωτούν ακόμη αν σε θυμάμαι και κάνω τον τρελό και λέω ποια είναι αυτή μα τρέμω τη στιγμή που μόνος πάλι θα 'μαι πώς γίνεται να σβήσω έτσι μιά ζωή Barátaim folyton azt kérdezgetik tőlem: vajon Reád, emlékezem-e még? Ilyenkor úgy teszek, mintha őrült volnék, s azt kérdezem: 'Ő vajon kicsoda lehet?' De a pillanattól, melyben újra egyedül leszek, folyton rettegek én, Hisz hogyan is volna elfelejthető olyasvalaki, mint Te?
Antonis Remos: Savvatovrada Σαββατόβραδα / Szombat esték... Οι φίλοι με ρωτούν αν όλα είναι εντάξει ακόμα αν με πονάει αυτός ο χωρισμός πως φαίνεται καθόλου να μη μ' έχει πειράξει πώς μπόρεσα και ήμουν τόσο δυνατός Barátaim folyton azt kérdik tőlem: jól vagyok? Minden rendben van? Hogy vajon a szakításunk fáj-e még nekem? S hogy mindennek ellenére hogyan lehet, hogy nincsen semmi baj? S hogy erős maradtam..., vajh, hogyan lehetett? Μα είναι κάτι σαββατόβραδα που λέω πως δε θ' αντέξω άλλο να 'μαι μακριά σου είναι κάτι σαββατόβραδα που κλαίω και μες τον ύπνο μου φωνάζω τ' όνομά σου De vannak szombat esték, mikor azt kell mondanom, Hogy egy percet sem viselek el Tőled távol, soha többé! Vannak oly szombat sték, mikor rámtör a sírás, a fájdalom, S álmaimban folyton neved kiáltozom, mindörökké... Είναι κάτι σαββατόβραδα που φταίω φταίω που τώρα έτσι έχω καταντήσει μα για να δω τι θα πεις όταν πια δε θα βρεις σαν και μένα άλλον να σε αγαπήσει Vannak szombat esték, mikor már önmagam vádolom, Hisz csak én vagyok a hibás azért, amiért ide jutottam! De mégis tudni szeretném, hogy - ha nem találsz mást - mit mondsz majd akkor? Másvalakit, aki úgy szeret majd, mint ahogyan én, hisz mindenem Néked adtam! Οι φίλοι με ρωτούν ακόμη αν σε θυμάμαι και κάνω τον τρελό και λέω ποια είναι αυτή μα τρέμω τη στιγμή που μόνος πάλι θα 'μαι πώς γίνεται να σβήσω έτσι μιά ζωή Barátaim folyton azt kérdezgetik tőlem: vajon Reád, emlékezem-e még? Ilyenkor úgy teszek, mintha őrült volnék, s azt kérdezem: 'Ő vajon kicsoda lehet?' De a pillanattól, melyben újra egyedül leszek, folyton rettegek én, Hisz hogyan is volna elfelejthető olyasvalaki, mint Te?


Hirdessen itt!
..:: Bérelhető reklámfelület ::..