KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Aktív témák

Dalfordítások \ Dalfordítások
#198837 hellemaxi 2013-02-09
Stathis Raftopoulos - Tha Se Ksexasw // Θα σε ξεχάσω // El foglak felejteni! Θα σε ξεχάσω / El foglak felejteni Λέω να φύγω μα που να πάω ? Πριν κάνω βήμα σε λυγμούς ξεσπάω Μοιάζει η πόρτα χρόνια κλειδωμένη Και όλοι οι δρόμοι γύρω μου κλειστοί... Azt mondtam: elhagylak! Bár hová is mehetnék? Hisz, mielőtt bármit is tennék, könnyek közt fulladok meg! Az ajtó, mintha évek óta zárva lenne - mint kiléphetnék, S minden út elzárva áll köröttem! Θα σε ξεχάσω έλεγα και έκλαιγα Χωρίς να έχω όρια που θα φτάσω Στους τοίχους πάνω πράγματα πέταγα Και ότι υπήρχε ήθελα να το σπάσω... Bár azt mondtam, elfeledlek, utána mégis Utánad sírtam én, Korlátok nélkül, hisz mostmár oly mindegy, hogyan ér véget számomra az élet! Megannyi tárgyat, mi csak kezem ügyébe került, a falhoz vágtam könnyedén, S mindent szét akartam törni, mi körülvett, s előhozott Téged... Πίσω σου τρέχω μα δε σε φτάνω Μέσα στο πλήθος πάντα θα σε χάνω Κλείνω τα μάτια για να συνηθίσω Στα όνειρά μου ν' αναζητώ... Mögötted futok, de tudom, el nem érlek, Hisz a tömeg közt, mindig elveszítlek... Szemeim lezárom hát, hogy Veled beszélhessek, Hogy álmaimban ismét keresni kezdjelek Téged... Θα σε ξεχάσω έλεγα και έκλαιγα Χωρίς να έχω όρια που φτάσω Στους τοίχους πάνω πράγματα πέταγα Και ότι υπήρχε ήθελα να το σπάσω... (χ2) Bár azt mondtam, elfeledlek, utána mégis Utánad sírtam én, Korlátok nélkül, hisz mostmár oly mindegy, hogyan ér véget számomra az élet! Megannyi tárgyat, mi csak kezem ügyébe került, a falhoz vágtam könnyedén, S mindent szét akartam törni, mi körülvett, s előhozott Téged... (2x)
Stathis Raftopoulos - Tha Se Ksexasw // Θα σε ξεχάσω // El foglak felejteni! Θα σε ξεχάσω / El foglak felejteni Λέω να φύγω μα που να πάω ? Πριν κάνω βήμα σε λυγμούς ξεσπάω Μοιάζει η πόρτα χρόνια κλειδωμένη Και όλοι οι δρόμοι γύρω μου κλειστοί... Azt mondtam: elhagylak! Bár hová is mehetnék? Hisz, mielőtt bármit is tennék, könnyek közt fulladok meg! Az ajtó, mintha évek óta zárva lenne - mint kiléphetnék, S minden út elzárva áll köröttem! Θα σε ξεχάσω έλεγα και έκλαιγα Χωρίς να έχω όρια που θα φτάσω Στους τοίχους πάνω πράγματα πέταγα Και ότι υπήρχε ήθελα να το σπάσω... Bár azt mondtam, elfeledlek, utána mégis Utánad sírtam én, Korlátok nélkül, hisz mostmár oly mindegy, hogyan ér véget számomra az élet! Megannyi tárgyat, mi csak kezem ügyébe került, a falhoz vágtam könnyedén, S mindent szét akartam törni, mi körülvett, s előhozott Téged... Πίσω σου τρέχω μα δε σε φτάνω Μέσα στο πλήθος πάντα θα σε χάνω Κλείνω τα μάτια για να συνηθίσω Στα όνειρά μου ν' αναζητώ... Mögötted futok, de tudom, el nem érlek, Hisz a tömeg közt, mindig elveszítlek... Szemeim lezárom hát, hogy Veled beszélhessek, Hogy álmaimban ismét keresni kezdjelek Téged... Θα σε ξεχάσω έλεγα και έκλαιγα Χωρίς να έχω όρια που φτάσω Στους τοίχους πάνω πράγματα πέταγα Και ότι υπήρχε ήθελα να το σπάσω... (χ2) Bár azt mondtam, elfeledlek, utána mégis Utánad sírtam én, Korlátok nélkül, hisz mostmár oly mindegy, hogyan ér véget számomra az élet! Megannyi tárgyat, mi csak kezem ügyébe került, a falhoz vágtam könnyedén, S mindent szét akartam törni, mi körülvett, s előhozott Téged... (2x)
#198834 hellemaxi 2013-02-09
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Giannis Vardis - Ki Edo Agapouses // Κι εδώ αγαπούσες // Kit egykoron szerettél... Κι εδώ αγαπούσες / Kit egykoron szerettél Όπως τότε που γελούσες και γι' αγάπη μου μιλούσες θέλω πάλι να σε θυμηθώ Úgy, mint a régi időkben, mikor még nevettél S nékem, a szerelemről beszéltél Reád emlékezni..., csak így szeretnék én! Μες τα χέρια μου να είσαι πως θα φύγεις να αρνησε κάπως έτσι σε θυμάμαι και νοιώθω πως το ζω Hogy itt vagy vélem, a karjaimban S azt kéred, soha ne hagyjalak el Reád - tudod - én így emlékezem; S úgy érzem, e pillanatokat, most ismét újra élhetem... Τώρα που να'σαι γιατί δε θυμάσαι που να γυρίζεις και που αγαπάς Τα πάντα αλλάζουν ,μα πια δε σε νοιάζουν ποτέ σου για'μένα ποτέ δε ρωτάς... Τώρα που να'σαι γιατί δε θυμάσαι που να γυρίζεις και που αγαπάς; Τα πάντα αλλάζουν μα πια δε σε νοιάζουν Κι εδώ αγαπούσες να μη το ξεχνάς De most..., hol vagy hát, miért nem emlékezel? Merre vándorolsz, s ki az, kit szeretsz? Minden megváltozik, de többé már nem aggódsz értem Többé már - rólam - soha nem kérdezel..., semmit sem... Most hát, hol lehetsz, miért nem emlékszel semmire? Merre vándorolhatsz, s ki az, kit szívből szerethetsz? Minden változik, de Téged már ez sem érdekel, De - kérlek - kit egykoron szerettél..., Őt el - soha ne feledd! Έχω τόσα να θυμάμαι μια χαϊδεύουν μια πονανε όμορφες στιγμές και λάθη τα πάντα ειν' εδώ Van még néhány pillanat, mire emlékeznem kellett, Hisz ők is velem voltak, s bár fakulttá lettek, Gyönyörű pillanatok, s felhalmozott hibák voltak ezek, De minden..., egytől egyig itt van mélyen, a szívemben...
:!: Tartalomjegyzék: :arrow: Dalcímek :arrow: Előadók :arrow: Le NEM fordított dalok :arrow: Előadók görögül :arrow: Dalcímek görögül Giannis Vardis - Ki Edo Agapouses // Κι εδώ αγαπούσες // Kit egykoron szerettél... Κι εδώ αγαπούσες / Kit egykoron szerettél Όπως τότε που γελούσες και γι' αγάπη μου μιλούσες θέλω πάλι να σε θυμηθώ Úgy, mint a régi időkben, mikor még nevettél S nékem, a szerelemről beszéltél Reád emlékezni..., csak így szeretnék én! Μες τα χέρια μου να είσαι πως θα φύγεις να αρνησε κάπως έτσι σε θυμάμαι και νοιώθω πως το ζω Hogy itt vagy vélem, a karjaimban S azt kéred, soha ne hagyjalak el Reád - tudod - én így emlékezem; S úgy érzem, e pillanatokat, most ismét újra élhetem... Τώρα που να'σαι γιατί δε θυμάσαι που να γυρίζεις και που αγαπάς Τα πάντα αλλάζουν ,μα πια δε σε νοιάζουν ποτέ σου για'μένα ποτέ δε ρωτάς... Τώρα που να'σαι γιατί δε θυμάσαι που να γυρίζεις και που αγαπάς; Τα πάντα αλλάζουν μα πια δε σε νοιάζουν Κι εδώ αγαπούσες να μη το ξεχνάς De most..., hol vagy hát, miért nem emlékezel? Merre vándorolsz, s ki az, kit szeretsz? Minden megváltozik, de többé már nem aggódsz értem Többé már - rólam - soha nem kérdezel..., semmit sem... Most hát, hol lehetsz, miért nem emlékszel semmire? Merre vándorolhatsz, s ki az, kit szívből szerethetsz? Minden változik, de Téged már ez sem érdekel, De - kérlek - kit egykoron szerettél..., Őt el - soha ne feledd! Έχω τόσα να θυμάμαι μια χαϊδεύουν μια πονανε όμορφες στιγμές και λάθη τα πάντα ειν' εδώ Van még néhány pillanat, mire emlékeznem kellett, Hisz ők is velem voltak, s bár fakulttá lettek, Gyönyörű pillanatok, s felhalmozott hibák voltak ezek, De minden..., egytől egyig itt van mélyen, a szívemben...
#198833 hellemaxi 2013-02-09
Ezt már régesrég meg akartam csinálni, és még mindig nem értem teljesen mindenhol, azt hiszem, eléggé elvont szövegvilága van, így picit átírtam, hogy érthetőbb legyen... Javítsa nyugodtan, akinek módjában és kedvében áll... Antonis Remos - Ta Savvata // τα Σάββατα // Szombatonként... Τα Σάββατα / Szombatonként Κάτι αλλάζει όπως πέφτουνε τα φώτα των φαναριων στην Πειραιως,στην Κηφισιας κάτι αλλάζει τέτοια μέρα σαν και πρώτα ψάχνει η πόλη μια χαμένη ευκαιρία.. Τη πόρτα κράτα να περάσει το φεγγάρι να κάνει βόλτα στο δωμάτιο και να φύγει αυτός ο κόσμος όλο λέει αλλού να πάει κι όλο στα μάτια σου επάνω καταλήγει Valami változik, épp úgy, mint ahogy a lámpák fényei is kialszanak Peiraios útjain, vagy Kifisias-on... Valami e napon megváltozik, épp úgy, mint az első pillanatban S én egyre csak elveszett esélyek után kutatok... Az ajtókat tárva-nyitva hagyom én, hogy a Hold betérjen hozzám, Hogy körbejárjon szobám falai közt, majd újra elhagyjon... E világon minden arra ítéltetett, hogy folyton-folyvást rohanunk, eszünket vesztve, De minden út Hozzád vezet, a szemeidben vége mindennek... Σου λέω κοίτα με, μου λες δε θέλω μα πως μπορείς να μη πιστεύεις πια στα θαύματα τις άλλες μέρες το καταλαβαίνω μα δε μπορεί να μη με αγαπάς τα Σάββατα.. Azt mondom, nézz hát rám, de Te ellenzed, nem akarod Hogyan lehet az, hogy a csodákban sem hiszel már többé? Mert ha okkal volna, megértem én, elfogadom, De hogy ok nélkül gyűlölj meg engem..., mondd, ez hogyan történt? Πες μου πως γίνεται να μη με αγαπάς τα Σάββατα.. Mondd hát, miért lehet az, hogy egyik napról a másikra, mint péntekről szombatra virradva - már nem szeretsz többé? Κορμιά δεμένα να πιστεύουν στην αγάπη στα σινεμά, σε μια αγκαλιά, σε δυο αστεία αυτή η μέρα μόνο αντέχει να υπάρχει ψάχνει η πόλη μια χαμένη ευκαιρία.. Két test, melyek még a szerelemben hittek egykoron, A moziban, mikor ölelésbe forrtak két poén között E napot, oh, elviselni hogyan lehetne? Nem tudom..., Folyton az elveszett miért?-ek után kutatva haladok, de folyton csak falakba ütközök...
Ezt már régesrég meg akartam csinálni, és még mindig nem értem teljesen mindenhol, azt hiszem, eléggé elvont szövegvilága van, így picit átírtam, hogy érthetőbb legyen... Javítsa nyugodtan, akinek módjában és kedvében áll... Antonis Remos - Ta Savvata // τα Σάββατα // Szombatonként... Τα Σάββατα / Szombatonként Κάτι αλλάζει όπως πέφτουνε τα φώτα των φαναριων στην Πειραιως,στην Κηφισιας κάτι αλλάζει τέτοια μέρα σαν και πρώτα ψάχνει η πόλη μια χαμένη ευκαιρία.. Τη πόρτα κράτα να περάσει το φεγγάρι να κάνει βόλτα στο δωμάτιο και να φύγει αυτός ο κόσμος όλο λέει αλλού να πάει κι όλο στα μάτια σου επάνω καταλήγει Valami változik, épp úgy, mint ahogy a lámpák fényei is kialszanak Peiraios útjain, vagy Kifisias-on... Valami e napon megváltozik, épp úgy, mint az első pillanatban S én egyre csak elveszett esélyek után kutatok... Az ajtókat tárva-nyitva hagyom én, hogy a Hold betérjen hozzám, Hogy körbejárjon szobám falai közt, majd újra elhagyjon... E világon minden arra ítéltetett, hogy folyton-folyvást rohanunk, eszünket vesztve, De minden út Hozzád vezet, a szemeidben vége mindennek... Σου λέω κοίτα με, μου λες δε θέλω μα πως μπορείς να μη πιστεύεις πια στα θαύματα τις άλλες μέρες το καταλαβαίνω μα δε μπορεί να μη με αγαπάς τα Σάββατα.. Azt mondom, nézz hát rám, de Te ellenzed, nem akarod Hogyan lehet az, hogy a csodákban sem hiszel már többé? Mert ha okkal volna, megértem én, elfogadom, De hogy ok nélkül gyűlölj meg engem..., mondd, ez hogyan történt? Πες μου πως γίνεται να μη με αγαπάς τα Σάββατα.. Mondd hát, miért lehet az, hogy egyik napról a másikra, mint péntekről szombatra virradva - már nem szeretsz többé? Κορμιά δεμένα να πιστεύουν στην αγάπη στα σινεμά, σε μια αγκαλιά, σε δυο αστεία αυτή η μέρα μόνο αντέχει να υπάρχει ψάχνει η πόλη μια χαμένη ευκαιρία.. Két test, melyek még a szerelemben hittek egykoron, A moziban, mikor ölelésbe forrtak két poén között E napot, oh, elviselni hogyan lehetne? Nem tudom..., Folyton az elveszett miért?-ek után kutatva haladok, de folyton csak falakba ütközök...
#198831 hellemaxi 2013-02-09
Nikos Kourkoulis - Xoris Esena // ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ... // Nélküled... Χωρίς εσένα / Nélküled Πάλι θα ξεφύγω λίγο λίγο με μια σκέψη θα φύγω Και όλο σε ζητάω δε ξεχνάω που να είσαι ρωτάω... Ismét menekülök, s csak egy gondolat maradt, mit szép lassan, apránként teljesen elfeledek Folyton Téged kutatlak, s - 'Hol vagy?' - szűntelen azt kérdezem... Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Και να δω δεν θέλω κανένα λείπεις και δεν ζω χωρίς εσένα Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Ίδιες μοιάζουν τώρα οι μέρες και οι νύχτες μου χωρίς εσένα ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ .... Elvesztettem minden emlékem, a szívem, s önmagam, Látni sem óhajtok többé senkit, élni sem tudok már Nélküled... Mindent elvesztettem, az emlékeim, szívem, s azt, ki egykor én voltam, Minden nap, s minden éjjel ugyanazzá lett, most hogy magamra hagytál engemet; Nélküled... Πάλι ταξιδεύω δραπετεύω την αγάπη γυρεύω Και σ' αναζητάω ξενυχτάω που να είσαι ρωτάω... Újra csak utakat járok, menekülök, szerelmet keresve S eközben folyton Utánad kutatok, minden éjjelen ébren maradva, s - 'Hol lehetsz?' - szűntelen ezt kérdezve... Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Και να δω δεν θέλω κανένα λείπεις και δεν ζω χωρίς εσένα Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Ίδιες μοιάζουν τώρα οι μέρες και οι νύχτες μου χωρίς εσένα ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ .... Elvesztettem minden emlékemet, a szívem, a lényemet Látni sem kívánok senkit, mert hisz hogyan is élhetnék Nélküled? Mindent elveszítettem, az emlékeim, szívem, s azt, ki egykor még 'Én'-ként létezett, Így hát, minden nap, s éj azonossá vált számomra - most, hogy már nem lehetek többé Veled (Hogy így maradtam itt...) - Nélküled...
Nikos Kourkoulis - Xoris Esena // ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ... // Nélküled... Χωρίς εσένα / Nélküled Πάλι θα ξεφύγω λίγο λίγο με μια σκέψη θα φύγω Και όλο σε ζητάω δε ξεχνάω που να είσαι ρωτάω... Ismét menekülök, s csak egy gondolat maradt, mit szép lassan, apránként teljesen elfeledek Folyton Téged kutatlak, s - 'Hol vagy?' - szűntelen azt kérdezem... Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Και να δω δεν θέλω κανένα λείπεις και δεν ζω χωρίς εσένα Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Ίδιες μοιάζουν τώρα οι μέρες και οι νύχτες μου χωρίς εσένα ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ .... Elvesztettem minden emlékem, a szívem, s önmagam, Látni sem óhajtok többé senkit, élni sem tudok már Nélküled... Mindent elvesztettem, az emlékeim, szívem, s azt, ki egykor én voltam, Minden nap, s minden éjjel ugyanazzá lett, most hogy magamra hagytál engemet; Nélküled... Πάλι ταξιδεύω δραπετεύω την αγάπη γυρεύω Και σ' αναζητάω ξενυχτάω που να είσαι ρωτάω... Újra csak utakat járok, menekülök, szerelmet keresve S eközben folyton Utánad kutatok, minden éjjelen ébren maradva, s - 'Hol lehetsz?' - szűntelen ezt kérdezve... Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Και να δω δεν θέλω κανένα λείπεις και δεν ζω χωρίς εσένα Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου Ίδιες μοιάζουν τώρα οι μέρες και οι νύχτες μου χωρίς εσένα ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ .... Elvesztettem minden emlékemet, a szívem, a lényemet Látni sem kívánok senkit, mert hisz hogyan is élhetnék Nélküled? Mindent elveszítettem, az emlékeim, szívem, s azt, ki egykor még 'Én'-ként létezett, Így hát, minden nap, s éj azonossá vált számomra - most, hogy már nem lehetek többé Veled (Hogy így maradtam itt...) - Nélküled...
#198828 hellemaxi 2013-02-09
Megpróbálom szép lassan behozni a lemaradásom, s a tavalyi év - szerintem - legszebb nótáit igyekszem felrakni ide... Marios Konstantinidis - Ena Finale Dos' Mou // Ένα φινάλε δώσ' μου // Adj nékem egy befejezést! (Mondd ki, hogy vége!) Ένα φινάλε δώσ' μου / Adj nékem egy befejezést! (Mondd ki, hogy vége!) Κοιτάζω μεσ' στα μάτια σου και βλέπω χωρισμό δεν μου ανήκεις τώρα πια το νοιώθω από καιρό. Szemeidbe nézek, S látom, hogy vége már..., mindennek! Többé már nem leszel vélem, De tudod, jóideje éreztem én már ezt! Όσα δεν λεν τα χείλη σου τα λέει η σιωπή σιγά, σιγά πως φτάνουμε στου τέλους την αρχή. Amit ajkaid szvakká nem formálnak, A csend árulja el nekem S mi ketten: eljutunk, szép lassan A végnek kezdetéhez... Ένα φινάλε δώσ' μου βολή χαριστική να γίνει η αγάπη στάχτη κι εγώ καμένη γη. Mondd hát (add nékem át), hogy vége! De úgy, hogy teljesen padlóra kerüljek... Hogy szerelmünk hamuként porladjon széjjel, S én..., lángolva, mint kiszáradt talaj..., oly elégetett legyek! Ένα φινάλε δώσ' μου κι ας είναι μαχαιριά μέσα απ' το θάνατο μου να γεννηθείς ξανά. Mondd hát ki, hogy kész! Itt a vége! Mégha olyan lesz is, mint egy késszúrás, De tudd, hogy az én halálomból Néked meg kell születned - újjá! Κοιτάζω μεσ' στα μάτια σου και βλέπω το κενό τα όνειρα που κάναμε να πέφτουν στον γκρεμό. Belenézek két szemedbe, S csak ürességet észlelek... Az álmok, melyeket egykoron..., együtt szőttünk mi meg, Most, egy pillanat alatt..., zuhanásba kezdtek... Kι ας είναι τα δυο χείλη σου κλειστά ερμητικά στο παγωμένο βλέμμα σου το βλέπω καθαρά. S hogyha ajkadat Szorosan zárva tartod, Hideg pillantásodból Már mindent meglátok...
Megpróbálom szép lassan behozni a lemaradásom, s a tavalyi év - szerintem - legszebb nótáit igyekszem felrakni ide... Marios Konstantinidis - Ena Finale Dos' Mou // Ένα φινάλε δώσ' μου // Adj nékem egy befejezést! (Mondd ki, hogy vége!) Ένα φινάλε δώσ' μου / Adj nékem egy befejezést! (Mondd ki, hogy vége!) Κοιτάζω μεσ' στα μάτια σου και βλέπω χωρισμό δεν μου ανήκεις τώρα πια το νοιώθω από καιρό. Szemeidbe nézek, S látom, hogy vége már..., mindennek! Többé már nem leszel vélem, De tudod, jóideje éreztem én már ezt! Όσα δεν λεν τα χείλη σου τα λέει η σιωπή σιγά, σιγά πως φτάνουμε στου τέλους την αρχή. Amit ajkaid szvakká nem formálnak, A csend árulja el nekem S mi ketten: eljutunk, szép lassan A végnek kezdetéhez... Ένα φινάλε δώσ' μου βολή χαριστική να γίνει η αγάπη στάχτη κι εγώ καμένη γη. Mondd hát (add nékem át), hogy vége! De úgy, hogy teljesen padlóra kerüljek... Hogy szerelmünk hamuként porladjon széjjel, S én..., lángolva, mint kiszáradt talaj..., oly elégetett legyek! Ένα φινάλε δώσ' μου κι ας είναι μαχαιριά μέσα απ' το θάνατο μου να γεννηθείς ξανά. Mondd hát ki, hogy kész! Itt a vége! Mégha olyan lesz is, mint egy késszúrás, De tudd, hogy az én halálomból Néked meg kell születned - újjá! Κοιτάζω μεσ' στα μάτια σου και βλέπω το κενό τα όνειρα που κάναμε να πέφτουν στον γκρεμό. Belenézek két szemedbe, S csak ürességet észlelek... Az álmok, melyeket egykoron..., együtt szőttünk mi meg, Most, egy pillanat alatt..., zuhanásba kezdtek... Kι ας είναι τα δυο χείλη σου κλειστά ερμητικά στο παγωμένο βλέμμα σου το βλέπω καθαρά. S hogyha ajkadat Szorosan zárva tartod, Hideg pillantásodból Már mindent meglátok...
#198804 hellemaxi 2013-02-08
Nem kommentálom... Parancsoljatok... Panos Kiamos - Opos Estrofes Koimisou // Όπως έστρωσες κοιμήσου // Amint vetsz, úgy aratsz! Όπως έστρωσες κοιμήσου / Amint vetsz, úgy aratsz Δε σε ξέρω, δε με ξέρεις στο δικό μου δρόμο μόνο πόνο, θα προσφέρεις Και δεν έχω χρόνο να επενδύω, να ελπίζω Σε παλιές αγάπες ζούσες πάντα σου θυμίζω με δικές σου πλάτες Nem ismerlek, s számodra én is csupán egy ismeretlen vagyok, A saját utamat, melyen Csak a fájdalom az, mivel Néked még szolgálni tudok; S tudod, az időm is elfogyott már, mit Neked szenteltem, Arra, hogy higyjek, s hogy reménykedjem A múltnak szerelmeiben Így hát, Reád úgy emlékezem, mint ki csak pióca volt, ki csak úgy élt, szűntelen Az én kenyeremen... Όπως έστρωσες κοιμήσου να τη βγάλω μόνος προτιμώ Πλήρωσα διπλά σου το λογαριασμό Τρέχα κανε τη ζωή σου αρκετά σε ανέχτηκα εγώ Όπως έστρωσες κοιμήσου κι άντε στο καλό Amint vetettél, aratni is úgy fogsz majd ezután, Azt hiszem, most inkább egyedül maradnék... Hisz duplán fizettem mindenért De főképp, hogy életed része voltam én... Menj hát!, s élj tovább, gondtlan, Belőled elég volt, úgy hiszem, Mert amint vetettél, aratni is úgy fogsz majd, Kedvesem, És most hát..., búcsúzz el, végeztem! Δε σε ξέρω δε με ξέρεις κι άγνωστη θα μείνεις Τελείωσες δε με ενδιαφέρεις ότι και να γίνεις Δε με πείθεις δεν αλλάζεις με τις αυταπάτες Τους ανθρώπους πλησιάζεις για να αφήσεις στάχτες Nem tudsz rólam, s én sem ismerlek Tégedet, S számomra csupán egy idegen maradsz, mindörökké... Kész! Végeztem! Nem érdekelsz többé..., soha sem, Nem izgat, mellettem még kivé lehetnél, Nem fogsz meggyőzni, s nem éred el azt sem, hogy más véleményen legyek Azzal, ha képzeteket gyártasz itt nekem... Mert az emberek felé, Te csak azért közeledsz, Hogy magad mögött hagd őket, hamuként, megtörve! Όπως έστρωσες κοιμήσου να τη βγάλω μόνος προτιμώ Πλήρωσα διπλά σου το λογαριασμό Τρέχα κανε τη ζωή σου αρκετά σε ανέχτηκα εγώ Όπως έστρωσες κοιμήσου κι άντε στο καλό Amint vetettél, úgy fogsz majd aratni ezután, Jobb lesz, ha eztán, egyedül folytatom életem... Mert megfizettem mindenért, ráadásul duplán, Még azért is, amiért melletted hűséget esküdtem... Menj hát, s élj tovább gondtalan, Mert elegem van belőled, végleg! Amint vetettél, mostantól úgy aratsz Búcsúzz hát..., erre kérlek Téged!
Nem kommentálom... Parancsoljatok... Panos Kiamos - Opos Estrofes Koimisou // Όπως έστρωσες κοιμήσου // Amint vetsz, úgy aratsz! Όπως έστρωσες κοιμήσου / Amint vetsz, úgy aratsz Δε σε ξέρω, δε με ξέρεις στο δικό μου δρόμο μόνο πόνο, θα προσφέρεις Και δεν έχω χρόνο να επενδύω, να ελπίζω Σε παλιές αγάπες ζούσες πάντα σου θυμίζω με δικές σου πλάτες Nem ismerlek, s számodra én is csupán egy ismeretlen vagyok, A saját utamat, melyen Csak a fájdalom az, mivel Néked még szolgálni tudok; S tudod, az időm is elfogyott már, mit Neked szenteltem, Arra, hogy higyjek, s hogy reménykedjem A múltnak szerelmeiben Így hát, Reád úgy emlékezem, mint ki csak pióca volt, ki csak úgy élt, szűntelen Az én kenyeremen... Όπως έστρωσες κοιμήσου να τη βγάλω μόνος προτιμώ Πλήρωσα διπλά σου το λογαριασμό Τρέχα κανε τη ζωή σου αρκετά σε ανέχτηκα εγώ Όπως έστρωσες κοιμήσου κι άντε στο καλό Amint vetettél, aratni is úgy fogsz majd ezután, Azt hiszem, most inkább egyedül maradnék... Hisz duplán fizettem mindenért De főképp, hogy életed része voltam én... Menj hát!, s élj tovább, gondtlan, Belőled elég volt, úgy hiszem, Mert amint vetettél, aratni is úgy fogsz majd, Kedvesem, És most hát..., búcsúzz el, végeztem! Δε σε ξέρω δε με ξέρεις κι άγνωστη θα μείνεις Τελείωσες δε με ενδιαφέρεις ότι και να γίνεις Δε με πείθεις δεν αλλάζεις με τις αυταπάτες Τους ανθρώπους πλησιάζεις για να αφήσεις στάχτες Nem tudsz rólam, s én sem ismerlek Tégedet, S számomra csupán egy idegen maradsz, mindörökké... Kész! Végeztem! Nem érdekelsz többé..., soha sem, Nem izgat, mellettem még kivé lehetnél, Nem fogsz meggyőzni, s nem éred el azt sem, hogy más véleményen legyek Azzal, ha képzeteket gyártasz itt nekem... Mert az emberek felé, Te csak azért közeledsz, Hogy magad mögött hagd őket, hamuként, megtörve! Όπως έστρωσες κοιμήσου να τη βγάλω μόνος προτιμώ Πλήρωσα διπλά σου το λογαριασμό Τρέχα κανε τη ζωή σου αρκετά σε ανέχτηκα εγώ Όπως έστρωσες κοιμήσου κι άντε στο καλό Amint vetettél, úgy fogsz majd aratni ezután, Jobb lesz, ha eztán, egyedül folytatom életem... Mert megfizettem mindenért, ráadásul duplán, Még azért is, amiért melletted hűséget esküdtem... Menj hát, s élj tovább gondtalan, Mert elegem van belőled, végleg! Amint vetettél, mostantól úgy aratsz Búcsúzz hát..., erre kérlek Téged!
#198757 hellemaxi 2013-02-07
Kelli Kelekidou - Ti Kouragio Na 'xo // Τι κουράγιο να 'χω // Mi is a bátorság? Τι κουράγιο να 'χω / Mi is a bátorság? Λόγια και εικόνες στο μυαλό μου τριγυρίζουνε Νύχτες σαν αιώνες τη ψυχή μου βασανίζουνε Πόσο μετανιώνω που δεν νίκησα τον πόνο Που δεν μπόρεσα να μείνω δυνατή Άλλο δεν αντέχω όσο δίπλα μου δε σ’ έχω Πώς σε άφησα να φύγεις αχ και να ‘σουνα εδώ Fejemben szavak, s képek vándorolnak szűntelen Az éjszakák, mintha évszázadok volnának - oly lassan telve kínozzák lelkemet Oh, mennyire bánom, hogy a fájdalmat leküzdeni, bíz', én nem bírtam, s így ő bánt el velem; S hogy nem voltam képes erősnek maradva, magam mögött hagyni e helyzetet... Nem! Nem viselhetem el, hogy már nem vagy itt mellettem Mert hogyan is engedhetnélek el? Oh! Hisz azt kívánom, hogy újra itt légy, Kedvesem! Τι κουράγιο να ‘χω μακριά σου να υπάρχω Η καρδιά για να χτυπήσει ψάχνει λόγο ν’ αγαπήσει Δεν κυλάει ούτε αίμα τώρα πια Απ’ την ώρα που έχεις φύγει μακριά Miféle bátorság ez? Hisz Tőled távol, mégcsak nem is létezhetem! A szív - azért, hogy újra meg újra dobbanjon, folyton Miért?-ek után kutat..., s hogy szeressen! Ím hát, még a vér sem szivárog bennem, soha; azt hiszem Attól a perctől kezdve, mikor tőlem oly távol kerültél Te, kinek átadtam életem... Λέξεις και εικόνες πάλι απόψε σε θυμίζουνε Τόσες υποσχέσεις πίσω δεν ξαναγυρίζουνε Τώρα διαπιστώνω πως δεν άντεξα στον χρόνο Πόσο θα ‘θελα να ήτανε αλλιώς Άλλο δεν αντέχω όσο δίπλα μου δε σ’ έχω Πώς σε άφησα να φύγεις αχ και να ‘σουνα εδώ Szavak, s képek; Reád emlékeztet mind, újra meg újra S a számtalan ígéretre, melyek nem jönnek el értünk..., soha már! Most hát, megtudom, miként lehet az, mikor azt mondod: állj! Itt a vége!, s nyomtalanul röppensz el a múltba; Mennyire szeretném, hogy másképp legyen, hogy ne legyen minden ily kihalt, ürs, sivár..., Nem! Értsd meg...,! elviselhetetlen az érzés, hogy már nem vagy itt velem! Hogyan is tudnálak elengedni, hogy kiszakadj belőlem végleg?! Oh!..., egyre csak azt kívánom, bár itt volnál, mellettem!
Kelli Kelekidou - Ti Kouragio Na 'xo // Τι κουράγιο να 'χω // Mi is a bátorság? Τι κουράγιο να 'χω / Mi is a bátorság? Λόγια και εικόνες στο μυαλό μου τριγυρίζουνε Νύχτες σαν αιώνες τη ψυχή μου βασανίζουνε Πόσο μετανιώνω που δεν νίκησα τον πόνο Που δεν μπόρεσα να μείνω δυνατή Άλλο δεν αντέχω όσο δίπλα μου δε σ’ έχω Πώς σε άφησα να φύγεις αχ και να ‘σουνα εδώ Fejemben szavak, s képek vándorolnak szűntelen Az éjszakák, mintha évszázadok volnának - oly lassan telve kínozzák lelkemet Oh, mennyire bánom, hogy a fájdalmat leküzdeni, bíz', én nem bírtam, s így ő bánt el velem; S hogy nem voltam képes erősnek maradva, magam mögött hagyni e helyzetet... Nem! Nem viselhetem el, hogy már nem vagy itt mellettem Mert hogyan is engedhetnélek el? Oh! Hisz azt kívánom, hogy újra itt légy, Kedvesem! Τι κουράγιο να ‘χω μακριά σου να υπάρχω Η καρδιά για να χτυπήσει ψάχνει λόγο ν’ αγαπήσει Δεν κυλάει ούτε αίμα τώρα πια Απ’ την ώρα που έχεις φύγει μακριά Miféle bátorság ez? Hisz Tőled távol, mégcsak nem is létezhetem! A szív - azért, hogy újra meg újra dobbanjon, folyton Miért?-ek után kutat..., s hogy szeressen! Ím hát, még a vér sem szivárog bennem, soha; azt hiszem Attól a perctől kezdve, mikor tőlem oly távol kerültél Te, kinek átadtam életem... Λέξεις και εικόνες πάλι απόψε σε θυμίζουνε Τόσες υποσχέσεις πίσω δεν ξαναγυρίζουνε Τώρα διαπιστώνω πως δεν άντεξα στον χρόνο Πόσο θα ‘θελα να ήτανε αλλιώς Άλλο δεν αντέχω όσο δίπλα μου δε σ’ έχω Πώς σε άφησα να φύγεις αχ και να ‘σουνα εδώ Szavak, s képek; Reád emlékeztet mind, újra meg újra S a számtalan ígéretre, melyek nem jönnek el értünk..., soha már! Most hát, megtudom, miként lehet az, mikor azt mondod: állj! Itt a vége!, s nyomtalanul röppensz el a múltba; Mennyire szeretném, hogy másképp legyen, hogy ne legyen minden ily kihalt, ürs, sivár..., Nem! Értsd meg...,! elviselhetetlen az érzés, hogy már nem vagy itt velem! Hogyan is tudnálak elengedni, hogy kiszakadj belőlem végleg?! Oh!..., egyre csak azt kívánom, bár itt volnál, mellettem!
#198756 hellemaxi 2013-02-07
Barátaim! Kis kihagyás után ismét visszatértem Közétek... Jó újra itt... Mindig szívesen látogatok ide, e kis világ mindig megnyugvással tölt el, a jó ég tudja, miért... Talán mert itt nem kell álarcot viselnünk és azt adhatjuk, ami mindenki számára a legnagyobb ajándék lehet: önmagunkat... E kis bevezető után egy vadonatúj dalt hoztam Nektek... Phoebus egy új kollaborációval rukkolt elő, Lena Papadopoulou személyében, kíváncsi vagyok, meddig fog tartani... Mivel rá jellemzően az általa jegyzett dalok szövegei a legritkább esetben vidámak, sejteni lehet - azt hiszem - miért megint erre esett a választásom... (Vagy talán csak a megszokás hatalma...???) *** Lena Papadopoulou - Kathe Nihta // Κάθε νύχτα // Minden éjszaka... Κάθε νύχτα / Minden éjszaka Όλες οι στιγμές που ζήσαμε μαζί θα μείνουνε για πάντα σημάδι στην ψυχή. Όλες οι στιγμές γεμίζουν το μυαλό, στη σκέψη πως δε σ' έχω πάω να τρελαθώ... Minden pillanat, melyet együtt, mi ketten éltünk meg Egy emlékként örökké visszatér lelkemben... Minden pillanat, mely kitölti emlékezetemet S a gondolat, hogy nem a Tiéd vagyok, az őrületbe kerget engem... Κάθε νύχτα που περνάει και δεν είσαι εδώ κλείνομαι στον εαυτό μου γιατί σ' αγαπώ. Κάθε νύχτα που μου λείπεις νιώθω ένα κενό, νιώθω την καρδιά να σπάει κόβεται στα δυο... Minden éjjelen, melyek csak magától múlnak, s mikor nem vagy itt velem Magamba zárkózom, hisz folyton-folyvást, őrülten szeretlek Minden éjszakán, mikor hiányzol, csak ürességet érzek odabenn, Úgy érzem, összetört, kettébe vágott szívem már nem kaphat újra életet... Όλες οι στιγμές κι όλα τα 'σ' αγαπώ' θυμίζουν στην καρδιά μου πως θέλω να σε δω. Όλες οι στιγμές γεμίζουν το μυαλό, στη σκέψη πως δε σ' έχω πάω να τρελαθώ... Minden pillanat, s minden egyes - 'Szeretlek...' Arra emlékeztet, hogy szűntelen látni kívánlak... Minden pillanat, mely megtölti emlékezetemet, S a gondolat, hogy a Tiéd nem lehetek, odavet engem..., az őrület karjába... Κάθε νύχτα, κάθε μέρα στην καρδιά μου σαν μια σφαίρα... Minden éjjel, s minden napfényes reggelen, Szívembe mintha egy golyó fúródott volna be... Κάθε νύχτα που περνάει και δεν είσαι εδώ κλείνομαι στον εαυτό μου γιατί σ' αγαπώ. Κάθε νύχτα που μου λείπεις νιώθω ένα κενό, νιώθω την καρδιά να σπάει κόβεται στα δυο... (χ2) Minden éjszakán, mely úgy múlik el, hogy nem vagy itt velem, Magamba zárkózom, hisz még mindig szeretlek Tégedet... Minden éjjelen, mely hiányodat hozza, s csak üresség van bennem, Úgy érzem, szívem összetörve, kettébe vágva hagyja hátra e semmit sem érő földi életet... (X2)
Barátaim! Kis kihagyás után ismét visszatértem Közétek... Jó újra itt... Mindig szívesen látogatok ide, e kis világ mindig megnyugvással tölt el, a jó ég tudja, miért... Talán mert itt nem kell álarcot viselnünk és azt adhatjuk, ami mindenki számára a legnagyobb ajándék lehet: önmagunkat... E kis bevezető után egy vadonatúj dalt hoztam Nektek... Phoebus egy új kollaborációval rukkolt elő, Lena Papadopoulou személyében, kíváncsi vagyok, meddig fog tartani... Mivel rá jellemzően az általa jegyzett dalok szövegei a legritkább esetben vidámak, sejteni lehet - azt hiszem - miért megint erre esett a választásom... (Vagy talán csak a megszokás hatalma...???) *** Lena Papadopoulou - Kathe Nihta // Κάθε νύχτα // Minden éjszaka... Κάθε νύχτα / Minden éjszaka Όλες οι στιγμές που ζήσαμε μαζί θα μείνουνε για πάντα σημάδι στην ψυχή. Όλες οι στιγμές γεμίζουν το μυαλό, στη σκέψη πως δε σ' έχω πάω να τρελαθώ... Minden pillanat, melyet együtt, mi ketten éltünk meg Egy emlékként örökké visszatér lelkemben... Minden pillanat, mely kitölti emlékezetemet S a gondolat, hogy nem a Tiéd vagyok, az őrületbe kerget engem... Κάθε νύχτα που περνάει και δεν είσαι εδώ κλείνομαι στον εαυτό μου γιατί σ' αγαπώ. Κάθε νύχτα που μου λείπεις νιώθω ένα κενό, νιώθω την καρδιά να σπάει κόβεται στα δυο... Minden éjjelen, melyek csak magától múlnak, s mikor nem vagy itt velem Magamba zárkózom, hisz folyton-folyvást, őrülten szeretlek Minden éjszakán, mikor hiányzol, csak ürességet érzek odabenn, Úgy érzem, összetört, kettébe vágott szívem már nem kaphat újra életet... Όλες οι στιγμές κι όλα τα 'σ' αγαπώ' θυμίζουν στην καρδιά μου πως θέλω να σε δω. Όλες οι στιγμές γεμίζουν το μυαλό, στη σκέψη πως δε σ' έχω πάω να τρελαθώ... Minden pillanat, s minden egyes - 'Szeretlek...' Arra emlékeztet, hogy szűntelen látni kívánlak... Minden pillanat, mely megtölti emlékezetemet, S a gondolat, hogy a Tiéd nem lehetek, odavet engem..., az őrület karjába... Κάθε νύχτα, κάθε μέρα στην καρδιά μου σαν μια σφαίρα... Minden éjjel, s minden napfényes reggelen, Szívembe mintha egy golyó fúródott volna be... Κάθε νύχτα που περνάει και δεν είσαι εδώ κλείνομαι στον εαυτό μου γιατί σ' αγαπώ. Κάθε νύχτα που μου λείπεις νιώθω ένα κενό, νιώθω την καρδιά να σπάει κόβεται στα δυο... (χ2) Minden éjszakán, mely úgy múlik el, hogy nem vagy itt velem, Magamba zárkózom, hisz még mindig szeretlek Tégedet... Minden éjjelen, mely hiányodat hozza, s csak üresség van bennem, Úgy érzem, szívem összetörve, kettébe vágva hagyja hátra e semmit sem érő földi életet... (X2)
#198377 klamp 2013-01-31
Glykeria: Mehri na vroume ourano Μέχρι να βρούμε ουρανό / Míg meg nem találjuk a mennyet Στίχοι: Σαράντης Αλιβιζάτος Μουσική: Στέλιος Φωτιάδης Πρώτη εκτέλεση: Γλυκερία Μέχρι να γίνουμε άγγελοι να βγάλουμε φτερά, ας μείνουμε με γρατσουνιές στους ώμους και στην πλάτη, να μαρτυράνε πως οι δυο πετάξαμε ψηλά σαν κοιμηθήκαμε μαζί στο ίδιο το κρεβάτι. Míg angyalokká nem válunk és szárnyat nem növesztünk maradjanak meg vállunkon és hátunkon a karcolásaink hadd tanúsítsák, mily' magasra szálltunk mikor egy ágyban aludtunk mi ketten Μέχρι να βρούμε ουρανό, άσε με να παραμιλώ, να καίγομαι στο σώμα σου, και να φιλώ το στόμα σου. Míg meg nem találjuk a mennyet hadd beszéljek félre hadd égjek a testeden és hadd csókoljam a szádat Μέχρι να γίνουμε άγγελοι να βγάλουμε φτερά, ας μείνουμε με γρατσουνιές στους ώμους και στην πλάτη, τις νύχτες να σε προσκυνώ με λόγια φλογερά σαν θα σε ρίχνω στης φωτιάς ξανά το μονοπάτι. Míg angyalokká nem válunk és szárnyat nem növesztünk maradjanak meg vállunkon és hátunkon a karcolásaink s éjjelente hadd imádjalak lángoló szavakkal mintha újra a tűz ösvényére vetnélek Μέχρι να βρούμε ουρανό... Míg meg nem találjuk a mennyet...
Glykeria: Mehri na vroume ourano Μέχρι να βρούμε ουρανό / Míg meg nem találjuk a mennyet Στίχοι: Σαράντης Αλιβιζάτος Μουσική: Στέλιος Φωτιάδης Πρώτη εκτέλεση: Γλυκερία Μέχρι να γίνουμε άγγελοι να βγάλουμε φτερά, ας μείνουμε με γρατσουνιές στους ώμους και στην πλάτη, να μαρτυράνε πως οι δυο πετάξαμε ψηλά σαν κοιμηθήκαμε μαζί στο ίδιο το κρεβάτι. Míg angyalokká nem válunk és szárnyat nem növesztünk maradjanak meg vállunkon és hátunkon a karcolásaink hadd tanúsítsák, mily' magasra szálltunk mikor egy ágyban aludtunk mi ketten Μέχρι να βρούμε ουρανό, άσε με να παραμιλώ, να καίγομαι στο σώμα σου, και να φιλώ το στόμα σου. Míg meg nem találjuk a mennyet hadd beszéljek félre hadd égjek a testeden és hadd csókoljam a szádat Μέχρι να γίνουμε άγγελοι να βγάλουμε φτερά, ας μείνουμε με γρατσουνιές στους ώμους και στην πλάτη, τις νύχτες να σε προσκυνώ με λόγια φλογερά σαν θα σε ρίχνω στης φωτιάς ξανά το μονοπάτι. Míg angyalokká nem válunk és szárnyat nem növesztünk maradjanak meg vállunkon és hátunkon a karcolásaink s éjjelente hadd imádjalak lángoló szavakkal mintha újra a tűz ösvényére vetnélek Μέχρι να βρούμε ουρανό... Míg meg nem találjuk a mennyet...
#198026 klamp 2013-01-24
Antonis Kleidoniaris: I Margarita i Margaro Γρηγόρης Μπιθικώτσης & Αντώνης Κλειδωνιάρης: Τζένη Καρέζη: Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ / Margó, a kis százszorszép Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó, a kis százszorszép περιστεράκι στον ουρανό... / egy galambocska az égen τον ουρανό μες στα δυο σου μάτια κοιτάζω, / két szemedben az eget nézem βλέπω την πούλια και τον Αυγερινό. / látom a ragyogást, s a hajnalcsillagot Η μάνα σου είναι τρελή / Anyukád nagyon mérges και σε κλειδώνει μοναχή, / és bezár téged egyedül σαν θέλω νά μπω στην κάμαρή σου / ám ahogy be akarok menni a szobádba μου ρίχνεις μεταξωτό σχοινί, / leeresztesz nekem egy selyem kötelet και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó a kis százszorszép βαρκούλα στο Σαρωνικό... / hajócska a Szaronikosz öbölben Σαρωνικέ μου, τα κυματάκια σου δώσ' μου, / ó Szaronikosz, hullámocskáidat add nekem δώσ' μου τ' αγέρι, δώσ' μου το πέλαγο. / add nekem a szelet, add nekem a tengert Η μάνα σου είναι τρελή / Anyukád nagyon mérges και σε κλειδώνει μοναχή, / és bezár téged egyedül σαν θέλω νά μπω στην κάμαρή σου / ám ahogy be akarok menni a szobádba μου ρίχνεις μεταξωτό σχοινί, / leeresztesz nekem egy selyem kötelet και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó a kis százszorszép δεντράκι στο Βοτανικό... / fácska a Votanikosz negyedben Πάρε το τραμ μόλις δεις πως πέφτει η νύχτα, / szállj fel a villamosra, ahogy látod leszállni az éjt πέφτουν οι ώρες, πέφτω, λιποθυμώ. / elszállnak az órák, elszállok én, elájulok Η μάνα μου είναι τρελή / Anyukám nagyon mérges και με κλειδώνει μοναχή, / és bezár engem egyedül σαν θέλω νά μπεις στην κάμαρή μου / ám ahogy akarom, hogy begyere a szobámba σου ρίχνω μεταξωτό σχοινί, / leeresztek neked egy selyem kötelet και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal
Antonis Kleidoniaris: I Margarita i Margaro Γρηγόρης Μπιθικώτσης & Αντώνης Κλειδωνιάρης: Τζένη Καρέζη: Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ / Margó, a kis százszorszép Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó, a kis százszorszép περιστεράκι στον ουρανό... / egy galambocska az égen τον ουρανό μες στα δυο σου μάτια κοιτάζω, / két szemedben az eget nézem βλέπω την πούλια και τον Αυγερινό. / látom a ragyogást, s a hajnalcsillagot Η μάνα σου είναι τρελή / Anyukád nagyon mérges και σε κλειδώνει μοναχή, / és bezár téged egyedül σαν θέλω νά μπω στην κάμαρή σου / ám ahogy be akarok menni a szobádba μου ρίχνεις μεταξωτό σχοινί, / leeresztesz nekem egy selyem kötelet και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó a kis százszorszép βαρκούλα στο Σαρωνικό... / hajócska a Szaronikosz öbölben Σαρωνικέ μου, τα κυματάκια σου δώσ' μου, / ó Szaronikosz, hullámocskáidat add nekem δώσ' μου τ' αγέρι, δώσ' μου το πέλαγο. / add nekem a szelet, add nekem a tengert Η μάνα σου είναι τρελή / Anyukád nagyon mérges και σε κλειδώνει μοναχή, / és bezár téged egyedül σαν θέλω νά μπω στην κάμαρή σου / ám ahogy be akarok menni a szobádba μου ρίχνεις μεταξωτό σχοινί, / leeresztesz nekem egy selyem kötelet και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó a kis százszorszép δεντράκι στο Βοτανικό... / fácska a Votanikosz negyedben Πάρε το τραμ μόλις δεις πως πέφτει η νύχτα, / szállj fel a villamosra, ahogy látod leszállni az éjt πέφτουν οι ώρες, πέφτω, λιποθυμώ. / elszállnak az órák, elszállok én, elájulok Η μάνα μου είναι τρελή / Anyukám nagyon mérges και με κλειδώνει μοναχή, / és bezár engem egyedül σαν θέλω νά μπεις στην κάμαρή μου / ám ahogy akarom, hogy begyere a szobámba σου ρίχνω μεταξωτό σχοινί, / leeresztek neked egy selyem kötelet και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal

..:: Autóbérlés ::..
Keresse meg a legjobb ajánlatot, hasonlítsa össze az árakat és
spóroljon akár 70%-ot!