Jó kis oldal, köszi:)
Marcsi, úgy emlékszem, hogy a Libriben árulnak Erdély térképet, melyen magyarul, németül és románul is fel vannak tüntetve a helységnevek. Jól jöhet útközben:)
Jó kis oldal, köszi:)
Marcsi, úgy emlékszem, hogy a Libriben árulnak Erdély térképet, melyen magyarul, németül és románul is fel vannak tüntetve a helységnevek. Jól jöhet útközben:)
#170850BoAt 2011-07-24
Szia Marcsi:) Boga Bihar megyében van, Szováta már Székelyföld. Körülbelül 300 km. lehet a távolság.
Szia Marcsi:) Boga Bihar megyében van, Szováta már Székelyföld. Körülbelül 300 km. lehet a távolság.
#170836Csigavándor 2011-07-24
Szia Marcsi! Mi tavaly voltunk, gyönyörű hely, főként hosszabb túrákkal, de azért szerintem tudtok rövidebb sétákat csinálni. A pádis fensik, csodavár (ez keményebb túra), szamos bazár (ez is kemény túra, de egy fél óra sétáig simán járható kicsivel, aztán visszafordulás :) ). Arra van a rozsda szakadék, ott nem jártunk, de szerintem az nem olyan veszélyes :). A galbena szoros is a közelbe van, azt csak félig sikerült bevennünk, eső miatt, de kicsivel szerintem az is húzós. A három király vízesés a bogáböl közelíthető meg, ez egész könnyű, de nem két óra és nem hegyi ösvény ;).
Szia Marcsi! Mi tavaly voltunk, gyönyörű hely, főként hosszabb túrákkal, de azért szerintem tudtok rövidebb sétákat csinálni. A pádis fensik, csodavár (ez keményebb túra), szamos bazár (ez is kemény túra, de egy fél óra sétáig simán járható kicsivel, aztán visszafordulás :) ). Arra van a rozsda szakadék, ott nem jártunk, de szerintem az nem olyan veszélyes :). A galbena szoros is a közelbe van, azt csak félig sikerült bevennünk, eső miatt, de kicsivel szerintem az is húzós. A három király vízesés a bogáböl közelíthető meg, ez egész könnyű, de nem két óra és nem hegyi ösvény ;).
#170831mmonny 2011-07-24
Ezen az oldalon találsz leirást magyarul is.
Szováta kb 5-6 óra a határtól.
Ezen az oldalon találsz leirást magyarul is.
Szováta kb 5-6 óra a határtól.
#170798marcsi27 2011-07-24
Köszönöm!
Igen, arról hallottam én is! :)
Egy 2 órás túrát - ami inkább hegyi ösvény, nem sziklás oldal - még kibír gyerkőc, de többet biztos nem. Amikor a Bükkben vagy a Mátrában hegyi túrán voltunk, azt nagyon élvezte! :)
Azt tudom, hogy Boga völgye nagyon szép, de a román térképpel nem nagyon igazodom ki, így meg sem találom rajta a látnivalókat, ami a közelben lenne. Nézelődtem Szováta környékén is, de az nagyon messze van. Vagy mégsem?!
Üdv: Marcsi
Köszönöm!
Igen, arról hallottam én is! :)
Egy 2 órás túrát - ami inkább hegyi ösvény, nem sziklás oldal - még kibír gyerkőc, de többet biztos nem. Amikor a Bükkben vagy a Mátrában hegyi túrán voltunk, azt nagyon élvezte! :)
Azt tudom, hogy Boga völgye nagyon szép, de a román térképpel nem nagyon igazodom ki, így meg sem találom rajta a látnivalókat, ami a közelben lenne. Nézelődtem Szováta környékén is, de az nagyon messze van. Vagy mégsem?!
Üdv: Marcsi
#170709BoAt 2011-07-22
Szia Marcsi:) Szerintem az leginkább túrázós hely, de valamennyi biztosan belefér a kis lurkóval is:) Nem tudom, hogy hány kilométerre lehet onnan, de arra van az aranyosfői jégbarlang is, mely elég nagy látványosságként van számontartva a barlangokat kedvelők között, mivel ez a világ második legnagyobb ilyen jellegű képződménye. A hely Nagyváradtól 130 km-re van, Bihar és Fehér megye határán. Aranyosfőn nem jelezte tábla a barlanghoz vezető utat, a fesőgárdai iskola mellett jobbra kellett lehajtani a barlanghoz vezető útra.
A barlangot és a megközelítését szolgáló infrastruktúrát évekkel ezelőtt ebek harmincadjára juttatták, remélem, hogy mára javult a helyzet. Bár h.apci fotóit és szívfacsaró sorait tanulmányozva.... na mindegy, azért reménykedjünk...
Szia Marcsi:) Szerintem az leginkább túrázós hely, de valamennyi biztosan belefér a kis lurkóval is:) Nem tudom, hogy hány kilométerre lehet onnan, de arra van az aranyosfői jégbarlang is, mely elég nagy látványosságként van számontartva a barlangokat kedvelők között, mivel ez a világ második legnagyobb ilyen jellegű képződménye. A hely Nagyváradtól 130 km-re van, Bihar és Fehér megye határán. Aranyosfőn nem jelezte tábla a barlanghoz vezető utat, a fesőgárdai iskola mellett jobbra kellett lehajtani a barlanghoz vezető útra.
A barlangot és a megközelítését szolgáló infrastruktúrát évekkel ezelőtt ebek harmincadjára juttatták, remélem, hogy mára javult a helyzet. Bár h.apci fotóit és szívfacsaró sorait tanulmányozva.... na mindegy, azért reménykedjünk...
#170696marcsi27 2011-07-22
Sziasztok!
Mi még nem voltunk Erdélyben, most készülünk! :)
Úti cél:: Boga. Aztán onnan mennénk ide-oda.
Tervbe van véve a medve barlang is. Ötleteket szeretnék kérni, hogy merre mehetnénk még, mi az ami arra kihagyhatatlan érték, látvány.
Gyerkőccel mennénk, így nagy túrákat nem tudunk tervezni.
Köszönöm válaszotok! Marcsi
Sziasztok!
Mi még nem voltunk Erdélyben, most készülünk! :)
Úti cél:: Boga. Aztán onnan mennénk ide-oda.
Tervbe van véve a medve barlang is. Ötleteket szeretnék kérni, hogy merre mehetnénk még, mi az ami arra kihagyhatatlan érték, látvány.
Gyerkőccel mennénk, így nagy túrákat nem tudunk tervezni.
Köszönöm válaszotok! Marcsi
#170693h.apci 2011-07-22
A szászok…
Nem szeretnék semmiféle összehasonlítást tenni, következtetéseket levonni, csupán közzé teszek utunkról egy egyszerű kis történetet. Aki valamit is tud az erdélyi szászokról, kényszerű kitelepülésükről, a kevés otthon maradt sorsáról, valamint az ottani viszonyokról úgy általában, az fogja érteni, miről is van szó. Elgondolkodtató…
Lepusztult falvak, elhagyott házak, kritikán aluli utak, sötét-arcú emberek; így érkezünk meg a Segesvártól délre fekvő Apold (románul is Apold, németül Trappold) faluba, ahol a szász gótikus erődített evangélikus templomot szeretnénk megnézni. Kiszállva a kocsiból két éppen csak iskoláskorú kislány jön oda hozzánk; reflexből rosszat sejtek, aztán szinte elszégyellem magam. Tisztán és érthetően németül mondja a nagyobbik: Mária vagyok és téged hogy hívnak? Bemutatkozunk, s ha már… akkor meg is kérdezem, hogy nyitva van-e, látogatható-e a templom (ami egy kis dombon van, s feleslegesen nem lenne jó felmenni). A szeme sem rebben, hogy németül válaszolok; természetesen nyitva van, mondja, menjünk csak utána, megmutatja az utat. Mindezt ragyogóan tiszta németséggel, mosolyogva, kedvesen, s már megy is előttünk. A templomerőd védőfalának kapujáig kísér, ami valóban nyitva van; bemegyünk. Harangjáték szólal meg az ajtó nyitására, amire előjön a „gondnok”, s szintén németül üdvözöl, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Azon, hogy németül válaszolok és érdeklődök, hogy bemehetünk-e és van-e belépődíj, ő sem lepődik meg. Nincs belépő, de adományt szívesen elfogadnak, mondja. Bajban vagyok, mert csak nagyobb címletem van; kérdem, fel tudja-e váltani. Mutatja, merre menjek az udvaron át a templom bejáratához, s bent a templomban egy tányérban gyűjtik az adományokat, nézzem meg, szerinte ott fel tudom váltani. Megköszönöm; otthagy, megy a dolgára, mi meg megyünk szétnézni. Valóban volt a tányérban annyi, hogy tudtam váltani…
Kifelé menet megint megszólalt a haragjáték; megvártam, amíg előkerül a „gondnok”. Mondtam, hogy sikerült váltani és elköszöntünk; megköszönte az adományt, elköszönt ő is, aztán ment a dolgára. Kint a kislány várt, és kérdezte, tetszett-e. Nem volt bátorságom elmondani a csodás műemlék pusztulásának látványa feletti szomorúságom. Visszakísért a kocsihoz és elköszönt. Sokat kotorásztunk, mire találtunk valamit, amivel kedveskedhettünk neki; megköszönte és integetett ahogy elindultunk…
A szászok…
Nem szeretnék semmiféle összehasonlítást tenni, következtetéseket levonni, csupán közzé teszek utunkról egy egyszerű kis történetet. Aki valamit is tud az erdélyi szászokról, kényszerű kitelepülésükről, a kevés otthon maradt sorsáról, valamint az ottani viszonyokról úgy általában, az fogja érteni, miről is van szó. Elgondolkodtató…
Lepusztult falvak, elhagyott házak, kritikán aluli utak, sötét-arcú emberek; így érkezünk meg a Segesvártól délre fekvő Apold (románul is Apold, németül Trappold) faluba, ahol a szász gótikus erődített evangélikus templomot szeretnénk megnézni. Kiszállva a kocsiból két éppen csak iskoláskorú kislány jön oda hozzánk; reflexből rosszat sejtek, aztán szinte elszégyellem magam. Tisztán és érthetően németül mondja a nagyobbik: Mária vagyok és téged hogy hívnak? Bemutatkozunk, s ha már… akkor meg is kérdezem, hogy nyitva van-e, látogatható-e a templom (ami egy kis dombon van, s feleslegesen nem lenne jó felmenni). A szeme sem rebben, hogy németül válaszolok; természetesen nyitva van, mondja, menjünk csak utána, megmutatja az utat. Mindezt ragyogóan tiszta németséggel, mosolyogva, kedvesen, s már megy is előttünk. A templomerőd védőfalának kapujáig kísér, ami valóban nyitva van; bemegyünk. Harangjáték szólal meg az ajtó nyitására, amire előjön a „gondnok”, s szintén németül üdvözöl, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Azon, hogy németül válaszolok és érdeklődök, hogy bemehetünk-e és van-e belépődíj, ő sem lepődik meg. Nincs belépő, de adományt szívesen elfogadnak, mondja. Bajban vagyok, mert csak nagyobb címletem van; kérdem, fel tudja-e váltani. Mutatja, merre menjek az udvaron át a templom bejáratához, s bent a templomban egy tányérban gyűjtik az adományokat, nézzem meg, szerinte ott fel tudom váltani. Megköszönöm; otthagy, megy a dolgára, mi meg megyünk szétnézni. Valóban volt a tányérban annyi, hogy tudtam váltani…
Kifelé menet megint megszólalt a haragjáték; megvártam, amíg előkerül a „gondnok”. Mondtam, hogy sikerült váltani és elköszöntünk; megköszönte az adományt, elköszönt ő is, aztán ment a dolgára. Kint a kislány várt, és kérdezte, tetszett-e. Nem volt bátorságom elmondani a csodás műemlék pusztulásának látványa feletti szomorúságom. Visszakísért a kocsihoz és elköszönt. Sokat kotorásztunk, mire találtunk valamit, amivel kedveskedhettünk neki; megköszönte és integetett ahogy elindultunk…
#169249h.apci 2011-07-10
Hazaértünk Erdélyből, de sajnos, ez a kiruccanás gyengécskére sikerült; elmosta az eső a tervezett programok egy részét, a kis szász falvak közötti rendkívül rossz utak miatt helyenként rövidíteni kényszerültünk, ráadásul gyengélkedtünk is pár napig. Szerencsére nagy veszteség nem ért bennünket, mert Erdélyben és Románia-szerte ami igazán fontos egy turista számára, azt már lényegében korábban (több részletben) láttuk. Mostanra elsősorban a kisebb szász erődtemplomokat, s persze néhány más „apróságot” terveztünk megnézni.
Néhány kép az útról:
A többi kép itt látható:
Hazaértünk Erdélyből, de sajnos, ez a kiruccanás gyengécskére sikerült; elmosta az eső a tervezett programok egy részét, a kis szász falvak közötti rendkívül rossz utak miatt helyenként rövidíteni kényszerültünk, ráadásul gyengélkedtünk is pár napig. Szerencsére nagy veszteség nem ért bennünket, mert Erdélyben és Románia-szerte ami igazán fontos egy turista számára, azt már lényegében korábban (több részletben) láttuk. Mostanra elsősorban a kisebb szász erődtemplomokat, s persze néhány más „apróságot” terveztünk megnézni.
Néhány kép az útról:
A többi kép itt látható:
