mi is a gyerköc érdeke? Bocsi senkit nem szeretnék megbántani, de akinek a saját nyaralása fontosabb a gyereknél azt sajnálni tudom. Nekem három szerelmem van a lányom,az anyja,és görög hon. Mindenki állitsa fel a saját fontossági sorrendjét. Pár év múlva majd a lányom csodálkozása lesz a legszebb addig meg a fejlödése. Aki meg edzeni meg keményiteni akarja a gyerekét jusson eszébe hogy Spártában is 7évesen kezdték.
Én sem vinném el az ilyen pici gyerekem, de nem azért, mert ellene vagyok, hanem mert rettentően félnék végig, hogy ha valami baja van, beteg, mit tennék. Másrészt meg nekem sem lenne percnyi nyugodt nyralásom sem tőle. Nem mernék nekivágni. Di Miáék mertek és nem hogy nem volt gond, hanem nagyon is élvezte a pici gyerek. Ezt onnan tudom, hogy csomó kis történetet mesélt nekem.
nagyon köszönöm a választ, nekem sokat segítettél már most. jó tudni ezt a hordozós dolgot is, bár ha ilyen zökkenőmentesen tudunk autósülést bérelni majd, akkor már nem aggaszt a dolog, majd eldöntjük hogy legyen.
gyerekkel utazást ellenzők: nem értem, hogy miért kell VÁLASZTANI utazás és gyerek között??? attól hogy valaki bevállalja, még nem biztos hogy rosszabb anya, ugyanúgy aki nem vállalja be, még nem biztos hogy épp nem talpraesett vagy beszari. én sem alkotok véleményt azokról akik nem akarnak vagy nem mernek babával útnak indulni. ha úgy érezném, hogy a gyerekemnek/gyerekeimnek "el kell viselni" az utat, nyilván el sem indulnánk, de ha azt látom rajta/rajtuk hogy kifejezetten élvezik, vagy nem billenti ki őket a kiegyensúlyozott mindennapokból, akkor miért ne tehetnénk meg, hogy utazunk? ugyanúgy ahogy a mi lelkünkre is jó hatással van (már maga az odajutás is!), a gyerekekre is lehet jó hatással, függetlenül attól, hogy félévesről vagy tízévesről van szó.
akinek van gyereke, nyilván szereti, a tőle telhető legjobban neveli. nyilván senki nem akar rosszat a saját gyerekének, így én sem - ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy úgy érzem, hogy egy gyerek nem akadályoz semmiben. sem a férjem, sem én nem járunk bulizni pl, a kikapcsolódásnak olyan formáit keressük és szeretjük, amit gyerekkel/gyerekekkel is nemhogy meg lehet oldani, de ők is élvezik. az hogy más ezt nem így látja, még nem biztos hogy szűklátókörű, ugyanúgy, ahogy én sem vagyok önző. önző talán akkor lennék, ha azt mondanám: lesz.rom hogy született egy gyerekem, majd lepasszolom anyámnak amíg én jól érzem magam egy görög szigeten - mert ilyen is van, de ezek nem mi vagyunk. kiképzésnek pedig végképp nem neveznék egy nyaralást.
Mi először másfél évesen vittük magunkkal a lányunkat Krétára, s nagyon élvezte a repülést és az egész utazást. Santorinire is áthajóztunk vele, de még az oda-vissza összesen tízórás hajóút is tetszett neki, bár tény, hogy végig az ő igényeihez kellett alkalmazkodnunk, így nyilván más a nyaralás, mintha kettesben mennénk. De eszünkbe sem jutna nélküle elindulni!
Szerintem megéri magunkkal vinni a gyerekünket már pici korban is, mert olyan élményekkel és tapasztalatokkal lesz gazdagabb, amiért érdemes venni a fáradságot, s mindent meg lehet úgy szervezni, hogy az a gyereknek is jó legyen. Ha Görögországba repül az ember, csupán kétórás repülőútról van szó, amit nagy valószínűséggel sokkal jobban elvisel a legtöbb pici gyerek, mint a 10-20 órás autókázást, bár biztosan vannak kivételek és ellenpéldák is. De minden szülő ismeri annyira a saját gyerekét, hogy el tudja dönteni, melyik számára a legmegfelelőbb utazási mód.
A hatéves lányunknak az idei lesz a 6. görög útja, így eddig tízszer ült repülőn, de soha semmilyen problémánk nem volt a repülés során. Sőt, nagyon tetszett neki, s míg másfél évesen egyáltalán nem szeretett félóránál tovább autókázni, a repülés élménye annyira az újdonság erejével hatott rá, hogy még arról is elfeledkezett, mennyire nem szeret egy helyben ülni. Csak vinni kell neki néhány új játékot, füzetet, amibe rajzolgathat, s akkor nagyon hamar eltelik az a két óra. A fel- és leszállást külön élvezi a lányunk, de még azt a kétórás várakozást is a reptéren, mert együtt sétálunk, nézzük a fel- és leszálló repülőket, vagy akár játszunk. Eddig 30-40 percnél sosem késett többet a gépünk (összesen kétszer), de mindig van nálunk valami apró meglepetés, új játék, könyv, amit elővehetünk, ha valahol sokat kell várni, így fel vagyunk készülve ilyesféle problémákra is.
Tény és való, hogy félévesen még nem mertünk vele elindulni, de az eddigi élményeink alapján szerintem nem lett volna különösebb probléma, s ha a fiatokkal tavaly élveztétek a nyaralást, szerintem egyáltalán nem lenne önző a részetekről, ha az idén is elvinnétek a picit. Biztosan eszetekbe sem jutna, ha rossz élménnyel tértetek volna haza, s a képeken is látszik, mennyire élvezte a gyerek az új környezetet, s hogy együtt élheti át a szüleivel az utazás izgalmát. Mi képtelenek lennénk kihagyni egy ilyen élményből csak azért, hogy nekünk kényelmesebb legyen, inkább vállaljuk azt, hogy maximálisan az ő igényeihez igazítjuk a nyaralást. Így ha kevésbé kalandos is maga az utazás, akkor is mindennél többet ér, mert együtt van a család, s olyan élményekkel gazdagodunk, ami semmi mással nem pótolható, s a gyerekünk már nagyon hamar megszokja, az ismeretlentől nem félni, hanem megismerni kell, s akkor nem lesz mitől félni sem!
Évről évre egyre többre lesz képes a gyerek, s míg másfél évesen még félt a hullámoktól, két és fél évesen Zakynthoson még trükkökkel csalogattuk be a vízbe, három és fél évesen már annyira várta a mykonosi nyaralást s olyan természetességgel sétált be a hűs tengerbe, hogy még mi is meglepődtünk, így igenis meghozta gyümölcsét a korai utazás. Négy és fél évesen Rodoszon már vártúrákra is lehetett vinni, 300 lépcsőfokot mászott meg a saját lábán a Tsampika kolostorhoz, esténként ő ragaszkodott a lindoszi sétákhoz, öt és fél évesen pedig a képek alapján ő mondta meg, hova szeretne menni Krétán, Baloson ő ragaszkodott ahhoz, hogy gyalog lemenjünk a hegyről és úszhasson a "világ legszebb strandján" és még sorolhatnám, milyen kalandjaink voltak. A honlapomon minden élményünket megörökítem a nyaralásaink során, s a képeket látva szerintem senki sem mondaná, "micsoda szenvedés volt ez szegény gyereknek..." https://www.balazsbea.hu/gorog.html
Szóval én nem hagynám magam lebeszélni, ha egyszer biztos vagyok abban, ez a gyereknek és nekünk is jó, márpedig az utazás a világ egyik legjobb dolga, akkor miért pont ebből hagynám ki a saját gyerekem? Minden megoldható, ha az ember igazán akarja, csak nyilván sokkal körültekintőbbnek kell lenni, mint egyébként, hisz a szülőé a teljes felelősség a gyerekért. A mi lányunk már alig várja, hogy újra mehessünk, a képek alapján javaslatokat tesz, mit szeretne megnézni, hol szeretne strandolni, s a repülőkre is teljesen más szemmel néz, mert már tudja, milyen is a felhők felett repülni s föntről szemlélni a Föld csodáját. Mi ebben olyan rossz?
Üdv Mia! Igazad van a gyerekes úttal kapcsolatban. Te ismered a gyereked terhelhetőségét,valószínű nem indulnál el az útra, ha szerinted rosszul viselné!Véleményem szerint is a repülős út lenne a kevésbé fárasztó.Amikor mi mentünk Santorínire , velünk is utazott egy család olyan 2-3 éves gyerekkel,láthatóan élvezte a kicsi!Ezen felbuzdulva mi is tervbe vettük,hogy az idén 3 éves unokánkat elvisszük magunkal.Említettük neki ,azóta ha a tv-ben tengert lát, vagy az égen repülőt,folyton arról beszél,hogy mikor indulunk már! Tehát mi is visszük magunkal,majd hozzá igazítjuk a programjainkat! Ja és a szüleik sem ellenezték a dolgot.Persze igyekszünk olyan célpontot keresni ami kevésbé nyüzsis, még nem is döntöttünk.Ne foglalkozz a lebeszélő levelekkel tervezd az utat,jó nyaralást!!
Többen összekeverik a dolgokat.
Szerintem senkinek nem az a problémája, hogy utazzunk egyrerekkel vagy sem, persze hogy utazzunk.
Meg hogy jól érzi e majd magát a gyerek, biztosan jólérzi magát.
Itt az a lényeges dolog hogy pici babával utazzon e, és a leglényegesebb kérdés az utazás időtartama alatti viszontagságok, nem pedig az ottlét.
A fiam 13 hónapos volt amikor elősször együtt utaztunk, és azóta miníg.
Nagyon jól érzi magát. Éjszaka utazunk, ezért az oda- és visszautat többnyire átalussza.
A kirándulásoknál már más a helyzet, de pl tavaly már érdekelte a táj is, és nem bontotta menetközben az autót.
De egy pár hónapos gyereket elvinni ilyen hosszú útra, szerintem az nem bátorság kérdése...
Többen írjátok, hogy mindenki maga ismeri a gyerekét meg annak terhelhetőségét. Ha jól értem, Mia két pici gyerekkel indulna útnak, melyből még a nagyobb sincs kétéves, a kicsi meg ezután fog megszületni, 3 hónapos éppen ha lesz a tervezett utazás idején. Tehát őt még nem is ismeri.
A hozzászólók másfél éves, meg 2-3 éves gyerekek nyaralás alatti viselkedéséről írtak. Az azért kicsit más!
Ennek ellenére véletlenül sem akarom Miát sem lebeszélni, sem rábeszélni a repülős utazásra. Biztos vagyok benne, hogy másoknak sem a lebeszélés volt a céljuk (papamaci hozzászólására gondolok), csak leírták a témával kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat.
Mia!
Kívánom, hogy érezzétek jól magatokat, sikerüljön úgy ez az utatok, hogy ne kelljen utólag megbánnotok semmit.
szepeva
Látom itt a kialakult nézeteltérést és szerintem is egy nagy dilemma.
Mi is kisgyerkőccel utaznánk, amikor megyünk akkor 13 hónapos lesz.
És fogalmam sincsen hogyan fogja bírni.
Sartit néztük ki. Szerintetek? Tapasztalatok érdeklenének. Mire kel figyelni, mit vigyünk...
Még annyit fúznék hozzá, hogy ha valaki ugy áll hozzá, hogy azért nem viszi mert hátha lesz valami, akkor ennyi erővel az utcára se menjen mert hátha lesz valami. Ezt most direkt nagyon kihegyeztem, de szerintem nem szabad így nézni a dolgokat. Orvos görögbe is van meg minden ami itthon is.
Senkit nem akarok megbántani
Elvégre itt mindenki Görögbe vágyik!
nno örülök hogy ennyi hozzászólás jött össze mire ideértem újra.
Balazsbea: bekukkantottam a honlapodra és jajjj... végem van. minden elismerésem!!! azt hiszem hasonlóan gondolkodunk. és tündéri a lányod! lehet menni udvarolni? randi egy görög szigeten esetleg?
Lacimaci: sok sikert az unokás nyaraláshoz! sajnos nálunk a nagypapák már nem élnek, sőt az egyik nagymama is igen beteg, úgyhogy a mi gyerekeinknek nem adatik meg a nagyszülős nyaralás... de visszaemlékezve a saját gyerekkoromra, imádtam a nagyszüleimmel nyaralni, életre szóló élmény volt!
Jox: a kérdés nem is az volt, hogy utazzunk-e babával, hanem a dilemma az autós és a repülős út között. az autós a kicsi miatt lenne jobb (mivel tavaly már utaztunk 3,5 hónapos babával, tapasztalatból mondom... az éjszakai alvásidejére kell időzíteni az utat, ennyi. de a "nagy", aki már most sem tud megülni a fenekén 10,5 hónapos létére, lehet hogy jobban viselné a körülményesebb, de mindenképp rövidebb repülős utazást. és mivel még soha nem utaztunk mi magunk sem repülővel, ezért érdeklődöm olyan lelkesen.
Szepeva: a 3hós védőoltás után utaznánk, így tettünk tavaly is a védőnő és a gyerekorvos tanácsát kikérve. nyilván azért nem fizetünk be most, mert fogalmam sincs hogy milyen gyerkőc lesz. Milánnal könnyű volt, párhetes korára átaludta az éjszakát, stabil napirendje volt már akkor, és kitűnően lehetett vele szervezni, jönni-menni. nem volt hasfájós, sohasem volt beteg (koppkopp), szóval tényleg extrakönnyű eset hogy úgy mondjam. Nem tudjuk még hogy milyen lesz a testvére, de ha ugyanilyen, akkor nem kérdés, hogy utazzunk-e. nyilván egy egész éjszakát átsíró hasfájós babával nem indulunk majd útnak sem autóval, sem repülővel, de ha jóbaba lesz, akkor meg nem árt ha már most elkezdjük a körültekintést, szervezkedést, anélkül hogy ez bármi kötelezettséggel járna.
egyébként lebeszélni is csak a gyerekek tudnának, ha azt látnám rajtuk hogy nem lehet velük utazni, vagy nem jó nekik, akkor nem indulnánk el. ami "rosszul esett" az az, hogy van aki szerint egy babával utazni önzőség, vagy hogy van fontossági sorrend... szerintem nem kell sorbaállítani ezeket a dolgokat. vannak olyan fontos vagy számunkra kedves dolgok amik nem zárják ki egymást (én pl tévénézés közben szeretek olvasni).
Killerlaca: teljes mértékben igazad van ezzel a "hátha lesz valami" dologgal kapcsolatban. ha belegondolunk, hogy mi van akkor ha kap egy remek kis vírusos gyomorrontást egy páréves, amikor összefosik-hány mindent és lázas, vagy ne adj' Isten megcsípi egy medúza, tengeri sünbe lép, stb-stb... nnna ilyen gondok egy 3 hónaposnál nincsenek, mert ugye vagy ölben van, vagy babakocsiban, vagy ágyban, és mivel kizárólag anyatejet fogyaszt, még a fertőzéseknek is minimális az esélye. vagy pl mivel könnyebb egy 2-3-4 gyerekes családnak, amikor ahány gyerek, annyiféle dolgot akar, annyifelé szalad, stb... nyilván nem könnyű gyerekkel utazni, senki nem mondta hogy az.
mit eszik a 13 hónaposotok? szerintem kaja-ügyben kell max körültekintőnek lenni, babakocsi, játék, utazóágy, napernyő, vizi-alkalmatosság (úszógumi, kiscsónak vagy mittomén) ami kell, meg gondoljátok át hogy min tud majd feküdni a tengerparton, Milánnak nem jött be a gumimatrac a bordázása miatt, ő a babakocsiban pihent legszívesebben. jaés a gyerekorvostól kérjetek tanácsot, ha nincs otthon, akkor írassatok fel olyasmit hogy lázcsillapító, hasmenésre valami, stb... amit tanácsol.
Sziasztok!
Szerintem is nyugodtan induljatok el, nem lesz semmi probléma.Velünk tavaly a buszon is utaztak kis gyerekek és ha fel és leszállásnál nem látom őket,észre sem vettük volna,hogy a buszon vannak.Egy nyekkenést nem lehetett hallani.Nagyon jól bírták ,talán még jobban élvezték,mint mi felnőttek.A parton is láttam nagyon sok kicsi babát és gyerkőcöt,minden rendben volt velük.Én most jobban félek a nagyobb gyerekeimmel elindulni,8 és 14 évesek,mert elég zűrösek,nehezen ülnek meg egyhelyben,de azért nagyon várják már az utazást.
Én azt mondom útra fel,mert egész évben erre a kis boldogságra vártunk.ne hagyjuk ki semmi pénzért és a gyerekeink is had lássanak világot amíg még megtehetjük.
MINDENKINEK JÓ NYARAT KÍVÁNOK!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szerintem elsősorban a hazájukat kellene megismerni a gyerekeknek és nem a világot, de ez az én véleményem.
Repülővel biztos nem utaznék, ha ilyen kicsi gyerekem volna, már csak azért sem, mert tisztelném az utastársaimnak azt a jogát, hogy nyugodtan repüljenek. Lehet, hogy jól viseli a repülést és akkor nincs is semmi gond. Erre azonban nincs garancia. Azonban az is előfordulhat, hogy valami miatt sír egész úton és akkor a többi utast zavarja.
Sziasztok,
Az én gyerkőceim 2,5 és 5 évesek lesznek mire megyünk nyaralni. Eddig itthon mentünk minden fele. Bennem nem merült fel, hogy ne autóval menjünk. DE a lányom nem egyszerű eset, így ez tűnt a legjobb megoldásnak.
Egyik krétai utunkon (repülős) volt olyan, hogy egy házaspár hozta magával a kisgyerekét (csecsemő korú), a transzfer utáni megbeszélésen feltették a gyereket az asztalra egy bőlcsőben és abban ringatták, hogy ne sírjon.
Semmi extra, csak eszembe jutott.
Szerinted a legtöbb magyar utast érdekli, hogy a melletelévőt ne zavarja?
Persze vannak kivételek.
Valcsi, a kettő nem zárja ki egymást... barangolunk mi belföldön is. bár egy 1-2 éves gyerkőcnél szerintem nem a hazánk/Görögország megismerése a lényeg - hiszen talán fel sem fogja hogy belföldön van vagy külföldön -, hanem a környezetváltozás, kikapcsolódás. itt is és ott is új ingerek érik, és mint tudjuk, főleg az ilyen pici gyerekek "átveszik" a szüleik hangulatát, lelkiállapotát. magyarul ha a szülőre jó hatással van valami, akkor a gyerekre is jó hatással lesz, ugyanúgy egy stresszes/ideges szülőnek a gyereke ezt megérzi, és ő is asszerint viselkedik, mondjuk sírással, nemalvással, rossz étvággyal kifejezve ezt.
egyébként az hogy másokat zavarnánk egy esetleg-síró gyerekkel... pl a szomszédnak joga van aludni éjjel, kipihenni egy nehéz nap fáradalmait, de ha áthallatszik a gyereksírás akár minden éjjel, akkor mit csináljak? (nálunk mondjuk ilyen szerencsére nem volt...) vagy pl ha nyaralunk, akkor mi szeretnénk kikapcsolódni, pihenni, de ha a szomszédban fiatal bulizós, részeges, hangoskodós csapat nyaral, akkor nem hinném hogy ők is tekintettel lennének ránk. nem azt akarom mondani ezzel, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, csak azt hogy nyilván akkor indul csak útnak az ember a gyerekeivel, ha látja rajtuk hogy bírni fogják. az pedig, hogy egy gyerek esetleg sírni fog... hát ez van, a gyerekeknél előfordul az ilyesmi.
azért ha nem baj, Kos-szal kapcsolatban szeretnék majd tőled tanácsot kérni, elképzelhető hogy az lesz az uticél.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #94890. hsz-ra
Nincs beírva úticél.
