Szia Balázsbea!
Ne haragudj, valóban elsiklottam e hozzászólásod felett, köszi, hogy szóltál külön.
Naxon. Hmm. Igazából már régen volt és túl sokat mi sem mentünk, mert csak két napig volt motorunk. Volt egy strandrész, amit Alikonak hívtak, egy különösen sivatagos, széles, homokdűnés résznél (itt mi nem jutottunk le a strandig), ez az a hely, ahol az út végetér. Kicsivel előtte volt egy strand, az volt a kedvec részem, de nem tudom, mi volt a neve, megpróbálom neked megkeresni valahol a neten és ígérem belinkelem ide. Ez homokos strand volt, ami sziklás részben végződött. Teszek ide a saját fotóimból. Nekem ott tetszett a legjobban. Szél nem volt nagyon. Ha visszamennék, ismét Naxos városban szállnék meg, mert nekem kell annyi élet, üzlet, és esti séták. A strandja nem a legszebb, de ott csak egyszer fürödtünk.
Sajnos nem legjobb képek, de csak ezek vannak. Ahol meg igazán látszanak a karibi színek, azokon rajta vagyok meztelenül, így azokat mellőzném.
Mivel írtad, hogy régen olvastad a beszámolóm és nem emlékszel rá annyira, bemásolom ide a két kirándulós napunkat, hogy könnyebb legyen kibogarászni, hogy mi merre jártunk:
"2004. szeptember 22. Szigettúra robogóval
Korán keltünk és reggeli után, úgy 9 óra felé el is indultunk a sziget belseje felé. Minél beljebb mentünk a sziget belsejébe, annál zöldebb lett a táj. Előbb csak dimbes-dombos volt, aztán hegyes. Eleinte a kopár domboldalakon néhol kis falvakat vagy fehér kápolnákat láttunk a semmi közepén. Néhánynak kék kupolája volt, de többnyire fehér volt maga a kupola is. Először Chalki faluban álltunk meg, amelynek határában egy ősrégi bizánci templom van. Ki volt táblázva, hogyan lehet megközelíteni. Olívafákkal körbenőtt, omladozó kőházak, amolyan kis gyümölcsös kertek mellett vezetett az ösvény és kígyózott a kertek között, hogy alig találtuk meg a helyes irányt. Majd jött egy iskolás kinézetű lány és kérdezte, hogy tud-e segíteni. Mondtuk, hogy a templomot keressük. Jól tudott angolul és szemmel láthatólag nagyon élvezte is, hogy tudja angol tudását kecsegtetni. Mondta, hogy ő a templomőr és kinyitja nekünk a templomot. Ez igen nagy szerencse volt, mert amúgy nem mindig lenne ő ott. Hihetetlen épségben fennmaradt 12-13. századi falfestmények maradtak épen ebben a templomban. Ezután Filoti faluban álltunk meg, mely egy domboldalba épült. Meredek utcáinak lépcsősorainak szegélye fehérre volt meszelve, mint azt már sok másik helyen láttam Görögországban. Főterén pár kávéház állt, melyek kinti részében rengeteg idősebb görög férfi ücsörgött. Szinte mindnek volt botja és kezükben ott pörgették az elmaradhatatlan láncot. Filotinak nagy, kékkupolás temploma volt. Innen a sziget északi csücske felé vettük az irányt. Elértük a Zá-hegység vonulatát. Az utak szerencsére nagyon jó állapotban voltak, mintha frissen aszfaltozták volna őket. Egy hármas útelágazásban egy hosszúkás formájú, nem kupolás, hanem dongaboltozatos templom állt, melynek teteje és apszisának félkör kupolája kékre volt festve. Eztán néhány jó, és egész rossz, omladozó állapotban lévő szélmalmot láttunk ezen a vidéken. Már 13h volt, mikor odaértünk a sziget északi csücskében fekvő Apollonas faluba. Ennek határában található a nagy Kúrosz-szobor, amely egy antik márványbányában, a hátán fekszik félkészen, és 10 méter hosszú. Ez valószínűleg Dionüszosznak készült, de sosem lett kész. Apollonoas csendes kis falu, szép strandja van és a strand mentén hangulatos éttermei. Úgy döntöttünk, itt ebédelünk, és utána strandolunk. Így déltájt eléggé kihalt volt minden. Az étteremben sem volt senki, amelynek asztalait csak egy kőfal választotta el a karibi színekben játszó strandtól. Csak mi ültünk itt. Grillezett polipot akartam enni, de mondta a pincér, hogy az sokáig tart, mert előbb be kell fűteni a grillt. Így maradtunk a kalamárinál mind a ketten. Ami azt illeti, az is nagyon sokára készült el, és rágós is volt, de azért finom volt és nagy tál görög salátát rendeltünk hozzá. Nagyon szép volt ez a hely. Ebéd után lementünk a finomhomokos partra és egészen a kőfal aljában lévő keskeny árnyéksávban pakoltunk le. A víz nagyon tiszta volt, de valahogy sokkal hidegebb, mint eddig bárhol. Nemsokára már fáztunk is nagyon. Lefeküdtünk a kb. fél méter széles, fal adta árnyékunkban, és úgy elaludtunk, hogy csak egy jó óra múlva ébredtünk fel. Akkor elindultunk tovább. Azon az útón mentünk visszafelé is, amelyiken jöttünk. A sziget belseje felé, hegyoldalba épült fehér házas falvak követték egymást (Koronida, Koronas, Keramoti, Sifones), mindben volt kékkupolás templom is. Az út felénél letértünk másik irányba, Moni felé, ahol a sziget leghíresebb bizánci temploma, a Panagia Drossiani található. Ez a falu határában egy olívaligetben fekszik. Ebben hasonló freskók voltak, mint a már korábban látott bizánci templomban. Az idegenvezető mesélt előző nap erről a templomról, mégpedig azt, hogy barátságtalan őre, ki egy idősebb görög asszony, nagy cirkuszt csinál, ha valaki nem ad adományt. Így kifelé menet bedobtunk kosárkájába 1 vagy 2 Eurót. Kevésnek bizonyult, mert felháborodottan szitkozódott valamit görögül, majd mondta angolul, hogy vegyünk a több tíz féle képeslapok vagy füzetkék egyikéből, amik aránytalanul sokba kerültek. Nem akartunk venni. Mondtuk neki, hogy mit akar, már adtunk valamit, de csak szidott minket. Innen egy végtelen, kanyargó hegyi úton mentünk tovább a sziget belsejét keresztülszelve, anélkül, hogy egy árva lélekkel találkoztunk is volna, vagy településbe botlottunk volna. Ezen a környéken márványfejtők csúfították el a hegyoldalakat és mindenütt fehér márványtömbök, vagy kisebb darabkák hevertek. Az egyik ilyen fejtőben már a fél hegyet elbontották. Kicsit közelebb mentünk hozzá, de magába a bányába nem mentünk fel, mert kóbor kutyák voltak arra felé és féltünk tőlük.
A bánya bejáratánál egy kis kunyhó volt. Ennek ajtajához egy kis kutya volt láncra kikötve. Előtte egy vizes edény áll kiszáradva. Szegény olyan kérlelően nézett ránk. Ki tudja, mikor jár itt ember és ad neki valamit. Legszívesebben szabadon engedtük volna, de féltünk hogy gazdája a kunyhóban ücsörög esetleg és semmi kedvünk nem volt puskagolyóval a fenekünkben végezni. Már láttunk egy falu határában, egy elkerített kertben, egy gonosz tekintetű embert puskával a vállán sétálni. Talán csak birtokát védte, talán csak vadászni készült. Minket mindenesetre elijesztett, úgyhogy Keramotit meg sem néztük miatta.
Itt észrevettük, hogy motorunk benzintankja a negyedmutató alatt áll. Mivel nem ismertük járművünket, nem tudtuk, mennyire kell ezt komolyan venni, nekünk elég ok volt az aggodalomra, mert még igen messze volt innen az első benzinkút. Minden lejtő tetején leállítottuk a motor és addig gurultunk vele lefelé, amíg csak magától ment. Majd megint beindítottuk. Belegondolni is szörnyű volt, hogy így az este közeledtével akár 20 km-t is gyalogolhatok ezen a kietlen tájon, míg benzinkútra találunk. Letértünk az útról Melanes helyiség felé, ahol egy magánbirtokon kialakított kis botanikus kert mellett fekszik a „kis” Kúrosznak nevezett szobor. Ez, előbbi társánál sokkal kisebb, csak 6,4 méter hosszú. Ez is a hátán fekszik és ennek már keze, lába, arca is ki volt faragva, mégsem volt még teljesen kész. Így pihent ott már két és fél évezrede. Körbejártuk a kis botanikus kertet is, ami inkább gyümölcsös és zöldséges kert volt, mint akármi más. Ezután már hazafelé vettük az irányt. Már pirosan égett a tank jelzőlámpája, majd villogott, de sikerült utolsó csepp benzinünkkel elérni egy benzinkutat. Mikor hazaértünk és kimentünk a vacsorához, pont naplemente volt. Visszaszaladtam a fényképezőgépért, mert ilyen szépet még életemben nem láttam, muszáj volt lefényképezni. A napnak nyoma sem volt, mert felhős volt az ég, de minden vöröses, narancssárgás, ciklámen fényárban úszott. Az egész öböl vize piros színű volt. Álomszép látvány volt ez. A képek készítése után leültünk vacsorázni és még pár percig gyönyörködhettünk e látványban. Igazán meseszép élmény ilyen körülmények mellett vacsorázni. Meg is maradtak bennem a naxosi vacsorák mély emlékként.
2004. szeptember 23. Kirándulás robogóval a sziget legszebb strandjaira
Ezen a napon nem keltünk fel olyan korán. Nem szándékoztunk túl messzire menni, csak egy pár szép strandot akartunk megnézni a közelben és néhány helyen pár órát fürdeni. Chorától dél felé távolodva, először elhagytuk az Agios Georgios öblöt, majd átmentünk Agia Prokopis falun. Itt kezdődik el a több mint húsz km hosszú homokdűnés partszakasz. Agios Prokopis, és az utána következő Agios Anna települések üdülőfaluk. Szinte csak apartmanházakból állnak, de körülöttük semmi nincs, csak magas nádas és tőlük már csak földút vezet tovább a többi strandokhoz. Egy több kilométer hosszú strandot Plakának hívnak. Itt a poros földút mellett sorakoznak több méter magas homokdűnék, és azokon átmászva jutunk le a széles, finomszemcsés, világoshomokos partra, ami végeláthatatlan. Itt hébe-hóba előfordulnak bérelhető napágyak is. A strand olyan hosszú, hogy az ide látogató emberek elvésznek rajta, így szinte mindenhol találhatunk egy nyugalmas, homokdűne lábánál fekvő zugot, ahol magunk lehetünk.
Mi úgy döntöttünk, hogy előbb nem állunk meg sehol sem, hanem megyünk tovább, és minden partszakaszt megnézünk, majd később oda megyünk vissza, ahol a legjobban tetszett. A Plaka után véget ért a tengerparti út és egy szörnyen rossz állapotú, kátyús úton haladtunk tovább, egy kicsit a sziget belseje, Mikro Vigli település felé. Ez a környék kihalt volt és elhagyatott, barátságtalan. A dombos tájat elsárgult, kiszáradt fű borított, néhol omladozó szélmalmok álltak magányosan. Egy kisebb falun mentünk keresztül, ahol a házak kertjeiben kecskék, baromfik, nagy fekete bikák legelésztek. Halmokban állt a bűzölgő trágya. Több ház udvarában is állt saját szélmalom, de a falu határában egy sor romos szélmalom állt sorfalat. Nem éppen egy tipikus falu volt ez, házai szerteszét álltak a dombokon, nem voltak köztük utcák, minden olyan kaotikus volt. Igazából még falu jellege sem volt. Inkább úgy hatott, mintha kis tanyák lennének csak egymás mellett. A következő falu megint olyan volt, mint a többi. Főutcáján két málhás öszvérrel is találkoztunk, mindkettőt lefényképeztem. Ezután megérkeztünk lassan Aliko partjához, ahonnan már csak pár kilométert tartott a földút, majd Pirgaki után véget ért az út. Pirgakinál csak pár apartman állt a széles, homokdűnés part mögött. Mint egy sivatagban, olyan volt itt. A több méter magas, világos krémszínű, finomszemcsés homokból álló dűnéken csomókban állt az elsárgult fű. Néhol a dűnék közt köves volt a talaj és csavart törzsű, alacsony ciprusfélék nőttek szétszórtan. Pirgaki és Aliko között az egész tájat ez a kép uralta. Csak a homokon nőtt növényzet volt szinte minden 500 méter után valami más. Hol szúrós, száraz bozót, hol ember magasságú, fényes levelű cserjék, hol pedig tüskés gazok nőttek rajta. El sem tudtuk dönteni, melyik partszakasz volt szebb, hol álljunk meg strandolni. Végül Alikót választottuk. A kis falutól kissé délebbre álltunk meg, egy poros parkolóban, ahol egyetlen egy taverna állt. Innen előbb a bozótoson keresztülvezető ösvényen, majd kb. 2-300 méter széles dűnés részen kellett átvágni, míg a partra értünk. Maga ez a partrész két részre tagolt. Egyik része hosszú, világoshomokos strand volt, mely egészen az 1-2 km-re fekvő Alikóig elnyúlt. Ahova mi kilyukadtunk, ott kezdődött el, az előző partrészt lezáró sziklás part. Itt a sziklák teteje összefolyt a dűnékkel. Itt kerestünk egy szúrós cserje árnyékában, egy szikla tetején, egy dűne lábánál egy eldugott kis zugot. Itt a tenger karibi színekben játszott. Sekély volt, a sziklákról könnyen be lehetett mászni a vízbe. Senki sem volt itt rajtunk kívül, csak a pár méterrel odébb kezdődő széles homokos sávban voltak emberek, de ott sem sokan. Itt a többség nudista volt. Így mi sem zavartattuk magunkat, nekivetkőztünk. Nincs annál szebb érzés, mikor a tenger vize testünk minden táját megérinti. Ideális hely volt pipával búvárkodni. A víz hihetetlenül tiszta volt. Itt maradtunk vagy 2-3 órát. Maradtunk volna még estig is, csak egy problémánk volt, hogy elfogyott az innivalónk és a kínzó, sivatagi hőségben, majd szomjan haltunk. Rengeteg gyík szaladgált itt. Amikor kijöttünk a vízből, ott voltak mindenhol: a törülközőn, a hátizsákban és mikor lefeküdtünk, rajtunk is mászkáltak. Egy belemászott az oldalára fektetett, üres üdítősüvegbe, de elengedtük. Fél 3 felé már nem bírtuk tovább étel, ital nélkül, így összepakoltunk és bementünk a parkolónál lévő tavernába. Valószínűleg a strandról mindenki ide jött, mert úgy tele volt, hogy alig találtunk ülőhelyet. Ezt a rengeteg embert csak két pincér szolgálta ki, de azok sem siettek. Minket legalábbis sehogy sem akartak észre venni. Fél óra eltelt már, mire odajött egyik és lerámolta az ott hagyott szennyes edényt és terített nekünk friss abroszt. Gondoltam, mindjárt visszajön és megkérdi, mit iszunk. Legszívesebben lenyúltam volna már az egyik szomszédos asztalról egy kancsó vizet. Azt hittem, szomjan halok. De nem jött vissza többet. Néha már hangosan káromkodtam egyet, hogy többen is odanéztek ránk. Egyszerűen besokalltam. Majdnem egy órát ültünk ott, és még inni sem kaptunk. Nyaggattam M-t, menjünk már el innen, mert míg itt kiszolgálnak, elmegy az egész nap. De ő mondta, ha már ennyit vártunk, várjunk még. Végül csak elmentünk. Nagyon fel voltam háborodva. Felültünk a robogóra és csak mentünk, a végtelen sivatagi tájon, és sehol sem találtunk, még egy faluban sem, sem egy tavernát, sem egy gyrossütőt, sem pedig egy kis boltot, ahol innivalót vehettünk volna. Mentünk csak egyre visszafelé a főváros felé. Egy ember fiával sem találkoztunk, kihalt volt minden, a falvakban minden zárva volt. Már Agia Annában voltunk, mikor végre egy kis boltban kaptunk üdítőt. Ott voltak büfék is, de mind zárva voltak ebben az időben. Már elegem volt, éhes voltam. Így végül visszamentünk Chorába, ahol legalább 20 gyrosárust találtunk, amiből csak egy volt nyitva. Ott helyben leültünk az utca kövére és megettük késői ebédünket. Mert már sajnos 4 óra is elmúlt. Elbaltáztuk az egész délutánt kaja kereséssel. Ettől mindketten kedvtelenek lettünk. Nagy huzavona után elindultunk, már 5 óra körül visszafelé, hogy legalább a Plaka Beachig eljussunk és ott még egy órácskát strandolhassunk. A Plakán több kilométer hosszú, egyenes a part. Ez a nudisták paradicsoma. Itt minden korosztály anyaszült meztelenül strandolt. Ami még szembetűnőbb volt, a sok homokos pár. Pucér férfi párok sétáltak kézen fogva a dűnék között. Itt kb. egy órát maradtunk, mert már ment a nap lefelé. Visszatérve Chorába visszavittük a motort a kölcsönzőbe és M. visszakapta a jogosítványát."
Ismét nagyon jó kis infókat kaptam, köszönöm. Azért kérdeztem ennyi mindent, mert - egyelőre Misiarc infója alapján - csak 5 (ha Paros kirándulás, akkor csak 4) napot leszünk Naxoson és mint minden alkalommal, persze hogy mindent látni szeretnék. Ami tudom, szinte lehetetlen, főleg, ha elcsábulunk egy-két strandnál. A robogóhoz én nagyon nem ragaszkodom, de a párom jobban szeret vele kirándulni, mert közben ő is jobban tud nézelődni. De ha nem olyan bivaly meredek és félelmetes, mint Kefalónián és Ithakán volt, talán a dobhártyáját most jobban kímélni fogom.
Off: Az üres tankos stoppolásban már gyakorlottak vagyunk, Zakynthoson és Krétán is volt ehhez szerencsénk. És útközben leálló és többé nem induló motort is kifogtunk már, pont a Petani öbölben (Kefalónia), ahol még mobil térerő sem volt. Szóval, kaland az volt bőven, de valahogy sosem tudtunk igazán idegeskedni, és mindig megoldódott minden, a görögök mindenhol segítettek.
A szabad rep. helyeket illetően nem vagyok feldobva, nagyon a szerencsére kell bízzam magunkat, mert sem a férjem, sem én nem tudunk ennyi hónappal előre tervezni a munka miatt. Abban bízom, hogy valamelyik görög istenke majd figyel ránk és segít
A könyved már rám is kacsintgat a polcról, csak a jövő hétre tartogatom, mert ezzel akarom feldobni azt a néhányórás unalmas programot, ami rám vár. Addig ki sem merem nyitni, mert tudom, akkor le sem bírnám tenni!
Azt szeretném kérdezni, nektek melyik strand tetszett a legjobban Naxoson, s ha visszamennél a szigetre, melyik részen szállnál meg? Amikor voltatok, mennyire erős volt a szél?
Sziasztok!
Mint tudjátok (mert olvastátok már mind a beszámolóm) , mi kis robogót béreltünk és azzal mentünk keresztül a Zá-hegységen, volt amikor kettőnk súlyával inkább visszafelé akart gurulni a meredek úton, mint felfelé. De a távolságok kicsik, simán elég volt a robogó is és veszélyes szakadékok nem voltak. Semmi veszélyes nem volt, azt leszámítva, hogy alig van azon az oldalon benzinkút és a hegyi menetben zabál a motor, aztán egyszer csak ott állsz üres tankkal. Akkor nézhetsz
A Google Earth-öt nézegetve nekem úgy tűnik, elég kacifántos az út a hegyeken át, de Moutsunától délre már egyáltalán nem tűnik veszélyesnek, s valahol olvastam is, onnan nemrég végig jó minőségű aszfaltutat építettek közvetlen a parton egészen Panormosig. De mivel Naxos nem nagy sziget, még így sem telhet olyan sok időbe átjutni a keleti partra, bár kétszer annyit kanyarog az út, mint amekkora a sziget nyugat-keleti átmérője: 20 km helyett 40-et kell kanyarogni a hegyek között Naxos várostól, s Moutsunától Panormos még 16 km a Google Earth-ön mérve. A nyugati parton Alikóig van aszfaltos út, de az sem a part mentén halad, a part mellett csak földút vezet. Így ha Panormosig akartok eljutni, Moutsuna felé tűnik érdemesnek elindulni, de az ~56 km motorozást jelent. Mi kocsival biztosan át fogunk menni, ha a kislányunk hajlandó lesz nekivágni a szerpentinnek, de robogóval sokkal kalandosabb lehet, s Kefalónia után már biztosan kevesebbet visítoznál, nem?
A múltkor még elfelejtettem írni, hogy a Santorini charter az Apollon és a Neckermann közös járata, ezért tudod megnézni a járaton még meglévő szabad helyeket a Neckermann honlapján, bár az Apollon is biztosan készséggel ad felvilágosítást telefonon.
Nagyon jó kis térképet küldtél, köszi! Tehát jól gondolom, hogy a Naxos-Agiassos (esetleg még Panormos) útvonal motorozható könnyebben? És a másik oldal meg a sziget belseje a hegyes-völgyes, szerpentines? (Bár olyan görög szigeten még nem nagyon jártam, ahol a belső részeken ne szakadékok és szerpentinek között kellett volna mennünk, ilyen volt Kefalónia is, volt is részemről visítozás rendesen….)
Szia!
A sziget egyik oldala szerintem minden nehézség nélkül bejárható, viszont a másik oldal hegyekkel teli. Bár oda is jár busz, szóval elvileg van járható út (bár ezt sosem lehet náluk tudni), de mi azt már nem mertük bevállalni.
Azt esetleg meg tudnád írni, hogy a sziget útjai mennyire meredekek és milyen állapotúak? És egy kis (50 cm-es) robogóval egy nap alatt mennyit lehet bejárni? Tudom, hogy a sziget viszonylag nagy a többihez képest, de vajon 2 nap alatt végigmotorozhatóak a fontosabb nevezetességek, úgy, hogy közben 1-2 strandot is meglátogatunk?
Szerintem Naxosnak olyan szép strandjai vannak, hogy szinte mindegy, hol lakik az ember. Agia Anna is tökéletes választás, s ha esetleg zsúfoltabbá válna a strand, csak el kell indulni dél felé vagy át a keleti partra, ahol állítólag még főszezonban is lehet találni magányos öblöket. Én még Plákán gondolkodtam szállásügyben, de aztán győzött Agios Prokopios az előbb már említett okoknál fogva, s azért is, mert közel van Naxos városhoz, így ha este kedvünk támadna ott sétálgatni, pár perc alatt odaérhetünk busszal vagy taxival is azokon a napokon, amikor nem lesz kocsink. De Agia Annára ugyanez elmondható, onnan is percek alatt beértek robogóval is.
Ha augusztus végén, szeptember elején mentek, már tömeg sem lesz, de szerintem ne várjatok teljesen az utolsó percig, nehogy lemaradjatok az útról. Látom, már nagyon sokat foglalkoztál a szigettel, én biztosan belebetegednék, ha ezek után lemaradnék róla. Ráadásul Santorinire csak 109 fős gép megy (máshová általában 180), én január 8-án vettem meg a jegyeinket, s január 19-én már csak egy hely volt a gépen odafelé, s úgy látom eléggé fogynak a helyek (a Neckermann oldalán lehet megnézni, most augusztus 22-re még biztosan van 10 hely a gépen, maximum ennyit lehet egyszerre beírni, de itt folyamatosan figyelemmel kísérheted, mennyi hely van még). Amikor rákérdeztem az irodában, mennyire biztos, hogy ez a charter menni fog (mivel pár éve lazán törölték a mykonosi chartert kellő jelentkező hiányában), azt mondták, teljesen, mert alig lehet rá jegyet kapni. Szóval én a helyedben résen lennék!
Mindenképpen készítek nagyon sok képet, s amikor hazaérünk, általában rögtön hozzálátok a beszámoló megírásához, amíg még friss az élmény! Egy-két hét alatt elkészül az egész, de a képeket naponta szoktam feltenni, így indulás előtt azt biztosan meg tudod majd nézni, s a kérdéseidre is tudok majd válaszolni. Örülök, hogy tetszik a honlap, így legalább mások is hasznát veszik, nemcsak a saját örömömet szolgálja...
Mi az Apollon Travellel tervezzük, de várunk last minute-re (ha lesz). Indulási időpont tehát még nincs, már korábban is írtam, hogy a szabimat általában úgyis csak augusztus végén – szeptember elején tudom kivenni.
Mi Agia Anna településen gondolkodunk, de erről is írtam már és a többiektől sok infót kaptam már a helyről. Lehet, hogy nem lesz a legjobb választás, de nagyon nyugisnak tűnik. Remélem, készítesz majd sok képet és írsz személyes élményekről is.
És ha még Misiarc is ír majd a szigetről (ők is július 25-én indulnak), ha nem bánjátok, bombázlak majd kérdésekkel titeket a szigetről!
A honlapod nagyon-nagyon tetszik!!!!
Szia
Bottakati
Mi egyéni szervezésben megyünk, bár a repülőjegyet irodánál vettem. Santorinire érkezünk, az ötödik napon hajózunk át Naxosra, ahol 9 napot töltünk el. Agios Prokopioson fogunk lakni, de szeretnénk megnézni minél több strandot, ezért autót is fogunk bérelni pár napra. Azért választottuk Agios Prokopiost, mert a képek alapján ez tetszett a legjobban, egy viszonylag szélvédett öbölben van, bár augusztus elején minden bizonnyal így is nagyon erős lesz a hátszél, de legalább nem hullámzik majd annyira. Valószínűleg sokan is lesznek a strandon, de mivel majdnem két kilométer hosszú, remélem, nem lesz túlzsúfolt, s mivel a parton fogunk lakni, élvezhetjük majd legalább a délelőtti nyugalmat. Mindenhol azt olvasom, mennyire barátságos a légkör és milyen kedvesek az emberek, s remélem, ez a valóságban is így lesz. Mániákus Görögország-imádóként egy külön honlapot szántam az utazásainknak, ahová már feltettem az idei útitervünket is néhány képpel illusztrálva, itt megnézheted: www.balazsbea.hu/gorog.html
Naxos egy nagyon barátságos sziget gyönyörű strandokkal, szerintem nem fogunk csalódni benne! Ti mikor indultok? Mi július 25-én megyünk, augusztus 8-án repülünk haza Santoriniről, ahol az utolsó éjszakát Oiában töltjük (az első négy éjszakát Firostefániban).
Nagyon köszönöm az új infót! Valóban nem trauma Santorinin tölteni 1-1 napot, de még mindig reménykedem abban, hogy a charter járatok változnak. Nem szoktam ennyire „majrézni” egy ismeretlen szigetre történő utazás előtt, sőt, mindig marhára fel vagyok dobva, de – bár Naxos-ról már sokat olvastam és itt is sok jó infót kaptam – nem tudom, hogy 5 nap elég lesz-e a szigetre úgy, hogy még Paros-ra is szeretnék menni. A 7 nap mégiscsak megnyugtatóbb lenne, nem?
Megköszönöm előre is, ha újra írsz, ha van újabb infód.
Egyébként azt nem találtam a fórumban, hogy melyik szállást választottátok?
Szia
Bottakati
Nincs beírva úticél.
Válasz a #97152. hsz-ra
