Kriszta!
Még nincs selyemakácom, a helyét keresem. Nekem is probléma az, hogy idõsebb korában elég sok helyet igényel, viszont elég alacsony. A szomszédban már van, most második éve van a helyén és bizony már most sem kicsi.
Az akácot, már be is szerezted, vagy gondolkozol még rajta?
Ahogy a kisebb képet elnéztem, szép, terjedelmes fácska lesz belõle.
Ehhez pedig nagy kert kellene, nekem sajnos már ekkora helyem nem lenne.
Azon gondolkozom, hogy anyósomék kertjét is ki kellene használni de már így is elég furcsán néznek rám!
Selyemakác (Albizia julibrissin), mimózafélék családjába tartozik.
A szubtrópusi öv északi határán Perzsiától Japánig õshonos faj. Az utóbbi 20 évben terjedt el hazánkban. Keleti hangulatú habitusa teszi különlegessé.
Azon ritka növényfajok egyike, amely Nyugat-Európában nem él meg, míg Magyarországon igen. Tõlünk nyugatra a hajtások nem tudnak beérni a hûvös nyár miatt.
Kecses, impozáns ernyõszerûen növõ fácska, estére összecsukódó mimózaszerû levelekkel, hosszú rózsaszín porzókból álló ecsetszerû virágokkal. Másodikéves korától a szabadba kiültethetõ, ekkor már elviseli a hazai teleket. Rendkívül gyorsan nõ, 3 éves korában már virágzik.
6-10 méteres, ernyõs koronájú fa. Júniustól szeptemberig több hullámban nyílik sokporzós lilásrózsaszín porzószálaktól borzas, díszes virágcsomói.
Védett, napos, meleg helyet kedvel, mérsékelten száraz talajt igényel.
Egyébként nem tartozik a magas árfekvésû növények közzé, inkább a helyigénye nagyobb.
Most majdnem azt válaszoltam, hogy Görögországban én mindenhol találkoztam vele. Persze csak amerre én jártam, és az sajnos elég kevés a vágyaimhoz képest.
Ez a fa nekem egyben Görögországot jelenti, de itthon is bírja a klímát. Én még keresem azt a helyet a kertben ahol elférne, mert a görög feeling érdekében mindent!
Érdekes a virága, amely nem csak ilyen rózsaszín lehet.
De ennek már van elõzménye is. Kb 2 hete kérdeztem meg Joxot, hogy a fõoladalon lévõ kép valós e.
Pedig csak a megfelelõ topikot kellett volna elõbb kinyitnom, és ott is ott van ez a kék kupolás épület.
Tök rendesek vagyok, hogy nem koppintottatok a fejemre
Drága Kriszta!
Ne szégyeld ezért magadat, minden nem maradhat meg az ember fejében. Én sem emlékszem minden fotóra, de ez a kép nagyon megmaradt az emlékezetemben.
Puszi!