Köszi h.apci a kis beszámolót és a szép képeket. Neked is Miskolci. Nekem az a képed tetszett legjobban, ami egy csodálatos szinekben játszó öbölmetszet van és áll a vízben egy szikla. Majd kikeresem én is. Az valami csodálatos.
Biztosan nem te vagy béna,hanem én.A kép alsó részén van egy rész,hogy hozzászólás a képekhez...na ott az elsõ hozzászólásnak kell lennie az enyémnek...ha én megnézem látom...de lehet,hogy a publikus,nem publikus verzióban nem jól állitottam be valamit.Irok privit neked...
Feltettem még 45 képet a Francia utamról,és irtam is hozzájuk.Akit érdekel,annak.
Megnéztem. Nagyon szép helyeken jártál! Megtréfáltál (vagy béna vagyok); nem találom, amit írtál hozzá! Ne vedd zokon, de felteszem a képeid közül, amelyekért – egyebek mellett - kicsit irigy vagyok.
Ez a topik nem azért nyílik, hogy elmeséljük spanyol-, horvát-, olasz- stb. országi élményeinket, de lehetõséget ad arra, hogy összehasonlítsuk azokat a görögországban tapasztaltakkal.
Nos, igen; ezzel indította Andi ezt a topicot. Nem nagyon igazodtunk az eredeti szándékhoz; teszek egy kísérletet…
Görögország kapcsán sokan és sokszor említik az emberek kedvességét, vendégszeretetét. Sokszor jártam Romániában, legtöbbször átutazóban, de eddig ilyen élményem nem volt. (Nem az ott élõ és esetleg valami módon – barátság, rokonság, stb. - hozzánk kötõdõ magyarokról beszélek.) Annál többet hallottunk a román-magyar ellentétekrõl, amit a helyiek magánbeszélgetések során rendre cáfoltak; köszönik, õk a faluban nagyon jól elvoltak korábban is egymás mellett. Más a turistákhoz való viszony, s ebben úgy érzem, történt valami.
Nincs szándékomban beszámolót írni, csak felsorolás-szerûen mesélek el néhány esetet.
(Utam során egyébként bárkihez fordultam akár egy egyszerû kérdéssel is az utcán, még egy mogorva tekintettel, vagy laza elutasítással sem találkoztam.)
1.) Bukovinában (Vama) a szállásadónk vérbeli profi volt annak minden kellékével; nem is mesélem, akár görög is lehetne. A vacsoránál rajtunk kívül csak román vendégek voltak. Még be sem mutatkoztunk, már meg is kínáltak a saját készítésû áfonyalikõrükkel. (Ez valami csúcs, kb. 40 fokos, tele áfonyaszemekkel; kaptunk is egy kis üveggel a házigazdától; nagyon beosztjuk!) Utána végigbeszélgettük (na ez azért túlzás, tekintettel a nyelvi nehézségekre) a vacsorát. Másnap a szomszédos szobákba érkezõ két román család – meglátva minket a közös szalagerkélyen, azonnal megkínált az éppen kéznél lévõ „rettenetes”-sel; már-már zavarba ejtõ volt az egész…
2.) Brassóban éppen kezdett szemerkélni az esõ a parkolóban; nem volt érmém az automatához. Próbáltam váltani a járókelõknél; sikertelenül. Akkor odalépett hozzám egy kéregetõ román kissrác, akit elõzõleg már egyszer elhajtottam (!), s nyújtotta a fémpénzt. Egy Lei apróért két Leit adtam neki, s még én éreztem furcsán magam. Azt hiszem, mindketten gazdagabbak lettünk…
3.) Prázsmárban (legnagyobb megdöbbenésünkre) az erõdtemplom vasárnap és hétfõn zárva. Néhány német egyetemista toporog a zárt ajtó elõtt; csak ezért jöttek ide (mi is). Zörgünk, bekukucskálunk, majd jobb híján beszélgetünk. Nyílik az ajtó! Kérdõ tekintetek oda-vissza. Int a hölgy, hogy menjünk be. Kiderül, perfekt német; elmesél mindent, amit tudni kell, végül a kis múzeumot is kinyitja. Repdesünk az örömtõl. Csodálatos minden; kár lett volna, ha nem láthatjuk.
Van még, de nem sorolom tovább; talán ennyi is elég. Megismétlem: Úgy érzem, történt valami; csak így tovább!
Azt nem mondom,de Teslát azt mondok,meg olyan zongora billentyûs Qaliton hifit is.Csúcs technológia volt a szemükben és úgy is vigyáztunk rá!
Igaz a cipõnket talpatatni vittük,de a már nem tudom hányperces Maxel szalagot azt megvettük.Rajta a Chuck Berry meg Roy Orbison nóták.Volt.
Multidõ.Jele: a három T, tanitó bácsi.És holnap nem huszárzsebes nadrágba akarlak látni,mert behivatom apádat..
Még gimis voltam (mikor is?), amikor az NDK-ban (tudsz követni?) a gyerekek megitattak két korsó sörrel és két deci kisérõvel (valami ottani rettenetes), s még az is eszembe jutott németül, amit soha nem tanultam!
Nos kezdek aggódni! 16 éves leány gyermekem éppen kinn van Németországban és remélhetõleg gyakorolja a német nyelvet. Apukája hasonló emlékeket emleget itt nekem az akkori NDK-ról mint te, de nagyon remélem, hogy nem ezt a módszert alkalmazzák az emlékezet frissítésre! Nekünk szülõknek két célunk volt ezzel a két héttel: nyelvtanulás és életre nevelés. Hát hogy ezekbe mennyire férnek bele az "a betüs italok" azt hiszem soha nem fogjuk megtudni. Bár kell nekem mindenrõl tudni?
Azért bízom benne, hogy sok szép képet is hoz haza és sok-sok élményt.
Tudlak követni,mert a Shadowson ,Twisten,meg a Beatlesekkel nõtem fel
és a napközink az 5024-es italbólt volt.És komoly szaporodóképes felnõt voltam az új gazdasági mechanizmusban és 27 hónapig voltam katona.És mimég táncoltunk...Rock and Rollt.Írtad?
Üdv: Atosz. Köszi a nyaralási jókivánság!
Szia Andi!
Ne aggódj mert vagy 20 éve absztinens vagyok,és a Buddhizmussal foglalkozom és + lakto-vegetáriánus.Barátom:Tedzin Gjaco: a dalai láma.
És ez nem vallás, hanem inkább életfelfogás,életforma.
Szia Atosz
Legutóbb atosz szerkesztette (2007-08-25 23:15:04), összesen 1 alkalommal
Nincs beírva úticél.
Ne vedd zokon, de felteszem a képeid közül, amelyekért – egyebek mellett - kicsit irigy vagyok. 
Re:
Ha most még azt is mondod, hogy "Terta" magnód is volt... 