Örömmel olvasom,hogy ennyire jól sikerült a nyaralás.
Ha meglesz a beszámolód és hozzá rakjuk Andi idei remekművét is /ami nekem nagyon tetszik/ akkor kevés fórumozással már bárki bátran nekivághat az útnak. Ezek az írások és élmények szerintem többet érnek az útikönyveknél.
A legrosszabb az egészben az hogy ezerrel nyomja még magát a nyár,de már csak a jövő évi úton tudok gondolkodni. Pedig szívem szerint,már ma indulnék.
Gondolom ezzel sokan így vagyunk.
kokszi
Hát a Neda folyóról sokkal többet sztem most sem tud senki mondani. Mi csak átmentünk felette kocsival, de vízesést keresni eszünkbe sem jutott. Majd megnézem, amiket vettünk, hátha írnak benne valamit.
A magyar útikönyvkiadás egy nagy nulla. Ezek az összeollózott és/vagy külföldiekről lemásolt könyvek sok esetben nem érnek semmit, csak szép színes papírra nyomtatják és néhány hatásos fényképpel próbálják eladni. Mint Görögországot Santorini fotóival... De információtartalom szinte semmi. Gondolom, azért lehet ez, mert igazán jó útikönyvet készíteni nagyon sokba kerül és a magyar kereslet... hát valószínűleg nem vennék meg az emberek a drága útikönyvet, még ha jó, akkor sem. Eleve kicsi a magyar piac, azon belül még kisebb az utazók száma, még kisebb a Görögországba utazóké, ezen belül pedig csak egy töredék, aki megvenne egy jó (és éppen ezért nem olcsó) könyvet.
Nekem marad a LP + internet + művészeti kalauz összeállítás. Ezekből össze lehet ollózni nagyjából indulás előtt a szükséges infókat. Csak azt sajnálom, hogy amiket pl. most megvettünk a Manin, azokat nem lehet előre megvásárolni, még indulás előtt.
Én tudom, hogy szép, de olvastam olyat is, hogy elég veszélyes út. Aztán gyerekekkel nem forszíroztam inkább. Egy darabig azért ábrándoztam róla, de a tervbe végül már nem is vettem bele.
És hová indulnál máris szíved szerint? Már megvan a jövő évi úticél??
Én is visszatérnék akár most rögtön... Megértettem, hogy mi tetszik Neked annyira a Peloponnészoszban, csak azt sajnálom, hogy azt a részét egyre jobban keresni kell, ha odamegy az ember, akkor már nem hever a lábai előtt. De azért még meg lehet találni.
A szívünkben az első hely Krétáé maradt, de a Manin nagyon hasonlóan éreztünk... Nem is tudom, nem emlékszem, hogy voltál már Krétán...? Mert pont arra gondoltam a Manin, hogy szerintem az Neked nagyon tetszene.
Nagyon jó nyaralás volt ez, igen. Voltak olyan részei, amik a vártnál sokkal jobban tetszettek, és igazából ami kevésbé tetszett, olyan szinte alig. Szóval bátran mondhatom, hogy jobb is volt még, mint gondoltam! Az igazi beszámoló ennél sokkal bőségesebb lesz, olyan szokásos terjedelmű... Ez most csak egy gyors felsorolás volt arról, hogy hol jártunk, de hiányoznak belőle az infók, a részletek, hogy hol mire is számíthat az ember pontosan.
Azért volt talán egy kicsit más ez az utunk, mint az előzőek, mert most éreztem először azt, hogy Görögország már nem újdonság nekünk. Persze csupa olyan helyen jártunk, ahol eddig nem, de a szokások, az emberek, az ételek stb. mind-mind olyanok voltak, amiket már ismertünk.
Tényleg szép! Hát majd egyszer talán... azon a környéken lenne még mit néznünk, talán tavasszal lenne érdemes arra elmenni, nem tengerpartos nyaralásra, hanem a hegyekbe. Andritseinától beljebb Megalopoli és Tripoli környékén, Tegeánál stb. megnézni a romokat, kirándulgatni, közben a Neda környékét is felfedezni... jól el lehetne ott tölteni az időt!
Két napig nem voltam itthon és te két oldalt teleírtál! Most egyben elolvastam, már nagyon vártam a részleteket.
Élmény volt olvasni, annyira lelkesen tudsz írni.
A Máni...érdekes, hogy úgy odavagytok mind érte. Nekünk is tetszett, meg más is, az is igaz, de mi nem találunk benne semmiolyat, amiért visszavágynánk. Annyira a világvége, olyan kihalt, olyan "semmilyen" nekünk. Bejártuk kétszer, többet nem hiszem, hogy megyünk oda. Persze tetszett, de sok más is tetszett ugyanúgy, azaz ha skálán akrom besorolni pontokban ezt vagy azt, nem tudom a Mánit előrrébb tenni, mint bizonyos más helyeket.
Mindig érdekes olévasnom róla, ahogy el vagytok ámulva tőle, kokszi, te, mia, Josza....biztos bennem van a hiba, de én utálom ezeket a kopár hegyeket. Abszolút rossz érzés van bennem mindig, amíg ott vagyunk. Mintha csupa szellem lakna ott.
Érdekews ez a Mavrovouni -i zsúfoltság is, amikor mi voltunk, annyira kongottak a tengerparttól kicsit hátrébb álló házak, mintha sosem lennének nyitva.
A Mani érdekes dolog, nem tudom, hogy ha nem olvastam volna előtte róla, akkor milyennek találtam volna, de így a mindenféle legendák meg az ott lakókról szóló dolgok hozzáadtak annyit a tájhoz, hogy olyan romantikusan világvégés és kihalt az a vidék. A szellemlakta érzés pedig ehhez hozzáad inkább és nem levon. Ami miatt nekünk tetszett, az a sajátos építészete, a toronyházak, a templomok, a kőből rakott házak és járdák, a hatalmas hegyek és mögöttük pedig mindig ott a tenger...
Mavrovouni (és a többi): szerintem ha egyszer augusztusban látnád mindazokat a helyeket, ahol jártatok eddig mindig elő- és utószezonban, fel sem ismernéd őket. Nekem mindig az hihetetlen, hogy a Ti képeiteken milyen kevés ember van. Limeniben pl. úgy tűnt, hogy egyedül voltatok ott a "strandon", na úgy tömve volt emberekkel, hogy elment a kedvünk mindenféle fürdéstől. Voidokilia egy tökre felkapott strand, de ugyanezt tudnám mondani egész Gialova környékéről. Meg úgy általában a Peloponnészoszról, legalábbis a tengerparti helyekről. Még a Mani sem volt igazán kihalt, szerintem még az is teljesen más lehet júniusban vagy szeptemberben. Ilyenkor sehol sem vagy egyedül, mindig mindenhol van valaki más is.
Majd küldök néhány képelőzetest, de a nagy részére várni kell.
Nálunk a Mánin egyetlen autó sem jött szembe lefelé menet. Ezért valahol félelmetes is volt. Bennem mindoig motoszkált egy olyan hátsó érzés, hogy "minél előbb menjünk innen."
Szia Verka! Nagy örömmel olvastam, hogy milyen jól sikerült nyaralásotok volt, és szerencsésen hazaértetek. Ilyenkor csak úgy repül az idő!
Geroliomenasban mi is néztük azt a szállodát, ahol ti aludtatok, de aznap nagyon sok igen előkelő vendég érkezett oda, jobbnál-jobb autókkal. Lent már meg voltak terítve a hosszu asztalok, valszleg esküvőre készülődtek. Lehet szoba se lett volna már, ha meg igen, akkor mi nem aludtunk volna a buli miatt.
Mani minket is megfogott, sőt, rabul ejtett, hiszen úgy érezzük, vissza kell még mennünk ujra. Éppen a kopár hegyek, azok amik annyira vadregényesek és semmi máshoz nem hasonlíthatóak. Mi nem éreztünk sehol se félelmet, egyedül Gerolimanas nem tetszett, de ennek következtében egy sokkal szebb helyen találtunk szobát.
Nálunk a Mánin egyetlen autó sem jött szembe lefelé menet.
Na ezt meg én nem tudom elképzelni!
Nekünk tök normális autóforgalom volt, amikor megálltunk fotózni vagy nézelődni, akkor folyton megelőztek néhányan stb. Szóval volt élet rendesen. A falvakban is elég sokan voltak mindenhol, a világítótoronyhoz vivő út parkolója is tele volt és minden kis öbölben emberek fürödtek, még a legmegközelíthetetlenebb strandokon is. Olyat, hogy egyedül lenni, itt elég nehézkesen lehetett volna...
Igen, az idő sajnos nagyon gyorsan elrepült, ma már csak itthon vágyakozunk a frappé és a tenger után...
(Jaj tényleg, Andi, még nem is írtam ennek a nyaralásnak a legnagyobb hírét: menthetetlenül és végérvényesen megszeretem a frappét! Már fagyi sem kell bele, anélkül is, minden nap szükségem van legalább egyre. Ha így folytatom, már csak néhány év, és kávéfüggő leszek! )
Kitty, Ti szálltatok meg Gerolimenas helyett végül? Néztem, hogy a hotelünk egyik fele egy négycsillagos szálloda, az biztos drágább, de furcsa volt nekem, hogy annak pl. nincs erkélye, csak pici ablakai... nekem az erkély tetszett a mi szobánkban a legjobban.