Szóval ahol mi voltunk az a Szent István ház. Ezt a szállást a kalocsai nõvérek tartják fent. A berendezése egyszerû, és tiszta. Mi meg voltunk vele elégedve. A szállás Róma rózsadombján van, szóval szép zöld környezetbe, és kilátással a városra. A szállást lehet telefonon is foglalni, és mélbe is. Elõget kell átutalni, de a részleteket úgy is megmondja Bernadett nõvér ha írtok neki.
Itt a webcímük: http://www.szih-roma.com/
Ami nagy elõny, hogy ha van igény a reptérre is kimennek az utasokért, és vissza is viszik, persze ez plusz ktg. Mi ezt kértük.
Szóval ahol mi voltunk az a Szent István ház. Ezt a szállást a kalocsai nõvérek tartják fent. A berendezése egyszerû, és tiszta. Mi meg voltunk vele elégedve. A szállás Róma rózsadombján van, szóval szép zöld környezetbe, és kilátással a városra. A szállást lehet telefonon is foglalni, és mélbe is. Elõget kell átutalni, de a részleteket úgy is megmondja Bernadett nõvér ha írtok neki.
Itt a webcímük: https://www.szih-roma.com/
Ami nagy elõny, hogy ha van igény a reptérre is kimennek az utasokért, és vissza is viszik, persze ez plusz ktg. Mi ezt kértük.
Mi is a Szent István házban voltunk. Már gondolom, megnéztétek az oldalukat, tele van hasznos infóval.
Elsõ alkalommal fürdõszobás szobában voltunk, a szobánk az egyik közös fürdõszoba mellett volt. Ott soha egy embert nem láttunk, ezért következõ alkalommal már közös fürdõst kértünk, nem bántuk meg. Szinte csak mi használtuk és rendes, tiszta, rendszeresen takarítják.
Amit Kriszta írt, mindenben egyetértek, nagyon kellemes környezetben található. Egy kicsit távol van a várostól, de a ház elõtt áll meg a 870-es busz, ami rossz esetben fél óra alatt van a Szent Péter térnél. Késõ este, amikor kevés az utas,értünk haza vele 10 perc alatt is.
A háztól nem messze (kb 200m) van a 44-es busz megállója, ami bevisz a Venezia térre, ahol a látnivalók sokasága van egy helyen. A háztól lejtõn kell lefelé menni a megállóig, ebbõl következõen hazafelé emelkedõn. Csak azért írom, mert volt aki panaszkodott emiatt. Mi már vének vagyunk, de nem okozott problémát.
Második alkalmunk elõtt hallottam a másik zarándokházról és gondolkodtam, kipróbáljuk azt is. Aztán mégsem, hisz a Szent István házban jól éreztük magunkat, hát oda mentünk vissza. Az apácák ismerõsként fogadtak bennünket, ez nagyon jó volt.
Utána tudtok nézni, az egyik rajongójuk által készített oldalon: www.fw.hu/redemptoris
Aki náluk járt, hozzájuk jár vissza, ezekszerint az is nagyon jó. Elõnye, hogy az A(piros) metró Battistini (végállomás) közelében van. Errõl az oldalról elérhetõ a róma-szenvedély is, szintén sok hasznos infóval.
Egyenlõre ennyit, aztán ha tudok, válaszolok a konkrét kérdésre, illetve Krisztával kiegészítjük egymást.
A beszámolóját még nem olvastam, de ma elfogom, ha megtalálom.
Én is elolvastam Kriszta beszámolóját,nagyon jó.
Én múlt év novemberében voltam Rómában egy hosszúhétvégén.
Mi is mindent egyénileg szerveztünk,a repülõtõl a szállásig.
Nagyon jó helyen volt a szállásunk Róma belvárosában,a Termini
vasútállomástól pár percre.Ide érkeztünk a repülõtérrõl a Leonárdó
Expresszel.Itt van a buszpályaudvar is,ahonnan minden látnivalóhoz
könnyen el lehet jutni.
Sajna a 3 napba csak a legfontosabb látnivalók fértek bele,ezért ide
valamikor biztos,hogy vissza fogok menni,csak több napra.
Nagyon szép ez a város,és rengeteg a látnivaló.
Ha valakinek van kérdése szívesen válaszolok,ha tudok.
Lehet, hogy az én agyam is fordítva van bekötve… Városlátogatások… Persze, vigiglátogattam én is, amit csak lehetett Leningrádtól Londonon, Párizson át Velencéig, de már akkor is kíváncsi voltam a „pompán” kívül másra is, s errõl nem tudtam leszokni a mai napig sem, s nem csak a városok tekintetében…
Annak idején sajnáltam feláldozni a háromévenkénti nyugati utazási lehetõséget Nyugat-Berlinért, ezért kitaláltam, hogy NSZK-ból hazafelé jövet a tranzit-autópályán megyek át egy napra (mert hogy az ottalvásra már nem futotta). Persze estére értem volna oda, ezért lementem a pályáról Berlin elõtt, kis kerülõ, s megaludtunk a keleti oldalon ismerõsöknél, majd reggel korán vissza… (Ezt a pályát belföldi forgalomban is használták, így volt ez lehetséges.) A nyugatnémet vízum Nyugat-Berlinre is érvényes volt, s bár egyszeri belépésre jogosított (többszörit akkor még nem adtak), a tranzit NDK-n keresztül nem számított kilépésnek; ezt tudtam. Mondanom sem kell, hogy az NDK-s határõr nem akart átengedni. Elõször abba kötött bele, hogy hol voltunk idáig az NDK-ba való belépés óta. Okos… Na, erre számítottam, ezért nem borotválkoztam reggel, inget sem cseréltem. Mondtam, hogy lerobbant a kocsi, volt vele éppen elég bajom, a parkolóban aludtunk, nézzen rám, szagoljon meg, s még anyáztam is egy kicsit. Hümmögött, de elfogadta. Világútlevelünk volt, beleütve Európa, Ázsia, stb., de nincs benne Berlin, mondja. Mondtam, hogy az is Európában van, de ez nem gyõzte meg, sõt morcos lett. Hát erre viszont nem számítottam… Mondtam - kínomban, hívja fel a parancsnokot; szerencsémre felhívta…vörös lett, beengedett. (Akik ismerik az akkori ottani viszonyokat, megértik, hogy egy cseppet tartottam a következményektõl; szóval a nagy pofám dacára be voltam tojva rendesen.) Az amerikaiak meg a nyugatnémetek pár száz méterrel odébb úgy néztek ránk meg az útlevelekre (amíg a vízumot meg nem látták benne), mintha a Marsról jöttünk volna, kérdezték is, hogy-hogy… Elmondtam; jót röhögtek… Na, ez volt a különbség…
S hogy miért is mentem? A gyönyörûen újjáépített NSZK-beli nagyvárosok után nem vártam nagy csodát, de látni akartam néhány dolgot; a Luftbrücke-t, a Kurfürstendamm-ot, a Reichstag-ot, s a fal túloldalát, sõt, miután erre a célra külön tribün szolgált (lásd a képen!), át is akartam kukucskálni fölötte a keleti oldalra (merõ pajzánságból, ha már onnan ide nem lehetett). Itt nem volt semmiféle õrség csak figyelmeztetõ tábla, hogy a tribünre csak a saját felelõsségére (kockázatára) mehet fel bárki. Határõrizet helyett volt a falnál egy másik tábla is (ez a képen is látszik): „Figyelem (vigyázat), Ön most elhagyja Nyugat-Berlint!” Még egy kívánságom teljesült: átmehettem a híres Checkpoint Charlie határátkelõn.
Miért mesélem ezt? Évekig visszafogtam magam, de nem megy tovább… Megyek, és megnézem, végigjárom újra… S ha már…, akkor Drezdát is. Az sem semmi… Amikor elõször láttam, a pályaudvartól a Zwingerig füves rét volt a Frauenkirche romjával. Késõbb a füves rét beépült – Pragerstr., de a rom maradt. Mostanra újjáépült a Frauenkirche, no meg más is, s ezt látnom kell… A képek minõsége nem az igazi, elnézést kérek érte ; szkennelt képek, már-már- mûemlékek…
H.apci, érdekes a történeted. Az én generációm el sem tudja ezeket a dolgokat képzelni. Én legalábbisa felét sem értem annak,amit írtál, pedig tudom,mirõl beszélsz,hiszen tanultam történelmet, de nagyonnehéz elképzelni, hogy ez az egész "belsõ-határosdi" a valóságban is képes volt mûködni.
Én még sosem jártam az "Ossi-knál" (itt a Wessiknél, így mondják - ami szerintem egy lealázó kifejezés, én magam nem használom, csak most írtam ide, hogy még így sok évvel az újraegyesülés után is le-ostblockozzák a régi NDK-sokat). Szóval Berlin, Leipzig, Weimar, Dresden...mind nagyon szép helyek lehetnek, én is szeretnék elmenni arrafelé egyszer egy városnézõ körutazás keretében.
Hát ez most kicsit off lesz... Nekem mindkét oldalon sok barátom és ismerõsöm volt (sajnos lassan kihalnak), sokat jártam mindkét helyen, de találkoztam mindkét "fajtával" külföldön is. Lehet találgatni, melyik között volt több a bunkó. Ma nem tudom, mi a helyzet...
Még pár szó az off-hoz. Én itt, Bajor földön még sosem találkoztam a hírhedt bunkó németekkel. Szóval, ha igaz is rájuk ez az általánosítás, akkor ezek valahol máshol vannak, mert itt nagyon nagy a vendégszeretet és egymás segítése, fõleg a magyarokat nagyon szeretik.
De ismerek jó pár kelet német hölgyet, éppen Lipcse környékérõl illetve az Erz-hegységbõl, akik ide járnak Münchenbe dolgozni. Õk egész mások, pont olyanok, mint mi magyarok...Sok hasonlóságot látok az õ és a mi sorsunk között.
Bocs az offért mégegyszer.
A képek minõsége nem az igazi, elnézést kérek érte 
; szkennelt képek, már-már- mûemlékek… 
