Az utazási irodánál be lehetett fizetni búvárkodásra. Összesen nyolcan mentünk innen Benitsebõl. A nem messzi Messonghiba vittek, ahol a búváriskola bázisa volt. Ott beszálltunk egy nagyobb motoros bárkába, ami a Messonghi folyón horgonyzott és onnan hajóztunk ki a tengerre, majd elindultunk dél felé. Egy angol házaspár volt az oktatónk.
Elõször egy kis tavernánál kötöttünk ki, ahol elmeséltek mindent bõ félórán keresztül angolul, mit hogyan kell használni. Majd továbbhajóztunk egy kis öbölbe, Korakades közelébe.
Ott lehorgonyoztunk és négyes csoportokra osztottak fel minket. Kiosztották a felszereléseket és a mi négyesünk ment elsõként búvárkodni. Elõbb a hajó melletti derékig érõ vízben gyakoroltunk (pl. hogy hogyan tudjuk a víz alatt kiengedni a búvárszemüvegbe befolyt vizet és hogyan kel újra légteleníteni). Mindent kipróbáltunk, hogy jól mûködik-e, majd kísérõnkkel az élen elindultunk egymás háta mögött úszva a hajó mellett kifelé, a mélyebb víz felé. A hajótól kb. 100 méterre volt két bója a vízben, addig úsztunk el, és onnan vissza. Ez az egész kb. 20 percig tartott. A tengerfenék itt homokos volt, nem sok látnivaló volt apró halakon és tengerisünökön kívül, meg az aljnövényzet, de nem is a látvány volt a legnagyobb élmény, hanem ez a hihetetlenül felemelõ érzés a víz alatti világban. Oldalunkra ólomnehezékek voltak kötve, azok gondoskodtak arról, hogy lent maradjunk a víz alatt. Ezeket ellensúlyozta a légmellény, amiben nálam túl sok levegõ volt, és míg teljes erõmmel küszködtem lent maradni, egyfolytában felfelé húzott a zubbony. Végül észrevette a csoportvezetõ is, hogy valami nem stimmel és kieresztett a levegõbõl, utána már jó volt minden. Készítettek rólunk vízalatti fotót is, amit késõbb meg is kaptunk.
Mikor mi visszaérkeztünk, elindult a férfi felesége a másik csoporttal, és így tovább. Amíg a többi csoport merült, mi napoztunk, majd leültünk a taverna teraszára és onnan figyeltük, ahogy a csoportok a víz alatt úsznak. Egy kicsit másképpen képzeltem el ezt a búvárkodást. Azt gondoltuk mind, hogy kicsit mélyebb vízbe megyünk, mint 3-4 méter, és a látnivaló is több lesz. De így is nagy élmény volt. Ez volt életem elsõ palackos merülése, és azóta sajnos az utolsó is.
Sajnos nem tudok, én most csak azért írok, mert nagyon jó ötlet volt ezt a fórumot megnyitni!!!
Megpróbálok utánanézni a neten, és ha találok valamit ide belinkelem.
Mindeki másnak!
Ha már van ilyen topik, légyszi osszátok meg búvárkodós élményeiteket velünk. Engem nagyon érdekel minden ebben a témában. Mi a párommal csak pipával búvárkodunk, de akár órák hosszán át is. Életemben csak egyszer búvárkodtam palackkal, Korfun, és azóta meg vagyok bolondulva, olyan hihetetlenül jó érzés a víz alatt bámészkodni és nem kell folyton feljönni levegõt venni...
Csak sajnos azóta sehol sem találkoztam ilyen szervezett búvárkodással, ahol nyaraltunk, ahol egy csoportttal mehettünk volna el, ahol kapunk felszerelést és hozzáértõ kísérõt is.
Ja, egy címet már említettem régebben Szantorinivel kapcsolatban:
