Bizony én is jártam már nagyon sok helyen Görögországban, de Sarti mindig is a szívem egy kis darabkája lesz Ez a kedves kis halászfalu a maga hangulatával meghatározó lehet sok embernek. Anyu is itt járt először és most, hogy visszatért, még mindig azt mondja, hogy ha lehetne, csak ide jönne vissza. Apu először járt Sartin, de minden nap emlegeti, hogy milyen jó is volt. Az a hangulat, az illatok, az emberek... Ezt csak az tudja igazán átérezni és megérteni,aki egyszer is Göröghon földjére tette a lábát. Ez szinte egyfajta betegség... vagy inkább szenvedély. Nyugodtan írhatom hogy szerelem. Mert Görögországba nem nehéz beleszeretni. Csak egyszer el kell menni, beleszagolni a levegőbe, beülni egy tengerparti tavernába, inni egy korsó jéghideg sört, nézni a tengert, a forgatagot és hallgatni a rebetikot, a görög kocsma zenét. Ilyenkor az ember talán pici szentimentális lesz, s bizony van akinek egy könnycsepp is legurul az arcán. Itt vagyok... Boldog vagyok... Ez semmivel nem hasonlítható össze és amikor itthon a latyakos őszben, vagy a hideg télben elábrándozik, felsejlenek előtte az emlékek a képek, hogy bezzeg akkor még a melegben sétáltunk a tengerparton, szemben az Athos csúcsa, gyerekek szaladgáltak a sétányon, a kóbor kutyák is, mintha aranyosabbak lennének, mint itthon. Itthon. Milyen fura leírni, hiszen mi ott is otthon vagyunk. Amikor az ember átlépi a görög határt úgy érzi igen... hazajöttem...
S valami megmagyarázhatatlan érzés húzza vissza... Bárhova megy, bárhol jár a szívében ott van ez a kis iránytű, amely folyton Görögország felé mutat...
Igen anyuék is ettek görög ételeket és nagyon ízlett nekik Bizony sokszor előfordult, hogy nem is bírták megenni a hatalmas adagot és be kellett csomagoltatni
Mint írtam is Korfun még sosem jártam, de bizony valóban próbálok ebből is felkészülni. Nagyon szívesen veszek mindenféle segítséget és ötletet, de ha nagyon szépen megkérlek esetleg e-mailben tudsz valamit küldeni? Mert itt egy idő után leharapják a fejünket ha Korfuzunk egy Sarti oldalon
Sajnos Lenka Lionkát így konkrétan nem láttam, lehet hogy voltam ott de a nevére nem emlékszem
Sancho,
a beszámolót még nem olvastam, de itt Andinak címzett írásod igen jól visszaadja a kinti benyomásokat!
Én is Sartin szerettem bele Görögországba, és tényleg igaz minden szó, úgy ahogy írod!
Azóta ugyan sok minden változott Sartin is, de az első szerelem emléke mindig megmarad!
Jutka
Annyira a szivemből beszéltél sancho...minden sorodat át szoktam élni,onnan,hogy átérünk a határon!Érdekes,milyen sokan vagyunk ezzel igy!
Na,de félre könnyek!Foglak keresni,mert aug. végén mennek bátyámék Sidariba,Lena ap. és kiváncsi leszek a benyomásaidra,tapasztalataidra!Őket csak néhány éve fertőztem meg,Sart Paralia után én tanácsoltam Sidarit,ami kicsit Sarti,kicsit Paralia,biztos vagyok,hogy tetszeni fog!De várom majd a konkrétumokat!!!
Üdv csomo!
Szinte valamennyi Super Marketben kapható.
Mavrodaphne a neve. Az üveg cimkéjén így látható.
Csak óvatosan a kóstolgatással
Jó nyaralást, pihenést kívánok.
czoki
Sancho! Szivemből szólsz, érzem minden sorodat... bizony, volt, hogy könnyes volt a szemem, nem is egyszer, mikor végre átléptem hajnalban a Görög határt, és pont ugyanezt éreztem: Hazajöttem...
Aki ezt nem érzi, az bizonyára hülyének néz ilyenkor...
Nemrég jöttem haza, de ezért Októberben ujra visszamegyek...
Tőlem is mindig kérdezgetik, hogy miért járok évek óta Görörghonba? Voltam én már máshol is, biztos leszek is... de ez valahogy más... Talán épp azért amit leírtam...
Örülök, hogy más is úgy érez, mint én. Azt hiszem aki egyszer is volt kinn, hasonló gondolatokkal gazdagodva tér haza és alig várja az újabb lehetőséget
Örülök, hogy hasonlóak az érzéseink A Lenával kapcsolatban természetesen segítek majd, hiszen megpróbálok onnan is készíteni egy jó kis beszámolót. Amint rá tudom venni magam majd fényképeket is teszek fel
Bizony sokan elérzékenyülünk ha a határhoz érünk és még jobban ha ez a határ már hazafelé van. Találkoztam én már síró emberekkel akik hazaindultak. Van aki azért, mert a szíve egy kis darabját hagyta ott egy fiatalembernél, van aki az átélt csodálatos emlékek miatt és volt aki azért, mert rádöbbent hogy jönnek a fárasztó, melós hétköznapok. Újra várhatunk egy évet, hogy átélhessük ezt a csodát és feltöltődhessünk, hogy utána egész évben ezekből az emlékekből vegyünk erőt. Milyen jó is emlékezni, gondolatban visszajárni, szinte érezzük az ízeket, az illatokat és amikor bontják a járdát, még a légkalapács zajába is beleképzeljük a kabócákat, ahogy kórusban "zsizsegnek" fenn a fákon Ezt aki nem volt még Göröghonban nem tudja megérteni. Honnan is tudhatná? Anyu is mindig csodálkozott, hogy miért esz a fene már februárban. Aztán egyszer kijött velem... Idén másodszor és még tervezi, hogy visszamegy... Ránéztem és ennyit mondtam... Hát ezért...
Én sem bírom ki, ezért jövő héten én is visszamegyek
A mazsibor, ahogy Czoki is írta a Mavrodaphne és mavrodafní-nak kell ejteni Minden szupermsrketben lehet kapni. Az van ráírva hogy: Mavrodaphne of Patras
Ez a kedves kis halászfalu a maga hangulatával meghatározó lehet sok embernek. Anyu is itt járt először és most, hogy visszatért, még mindig azt mondja, hogy ha lehetne, csak ide jönne vissza. Apu először járt Sartin, de minden nap emlegeti, hogy milyen jó is volt. Az a hangulat, az illatok, az emberek... Ezt csak az tudja igazán átérezni és megérteni,aki egyszer is Göröghon földjére tette a lábát. Ez szinte egyfajta betegség... vagy inkább szenvedély. Nyugodtan írhatom hogy szerelem. Mert Görögországba nem nehéz beleszeretni. Csak egyszer el kell menni, beleszagolni a levegőbe, beülni egy tengerparti tavernába, inni egy korsó jéghideg sört, nézni a tengert, a forgatagot és hallgatni a rebetikot, a görög kocsma zenét. Ilyenkor az ember talán pici szentimentális lesz, s bizony van akinek egy könnycsepp is legurul az arcán. Itt vagyok... Boldog vagyok... Ez semmivel nem hasonlítható össze és amikor itthon a latyakos őszben, vagy a hideg télben elábrándozik, felsejlenek előtte az emlékek a képek, hogy bezzeg akkor még a melegben sétáltunk a tengerparton, szemben az Athos csúcsa, gyerekek szaladgáltak a sétányon, a kóbor kutyák is, mintha aranyosabbak lennének, mint itthon. Itthon. Milyen fura leírni, hiszen mi ott is otthon vagyunk. Amikor az ember átlépi a görög határt úgy érzi igen... hazajöttem...
