Hát én ilyen bunkónak még sosem éreztem magam, és nem is szoktam ilyet csinálni [/img]
Pedig muszály résen lenni; nyilván keményen megdolgozol a pénzedért, amit kérsz azt ki is fizeted, de ennyi. Otthon, a kedves mamánál próbálkozzon a személyzet.
Igen, igen nem is arra céloztam, hanem nyiltan szoktam reklamálni ha van miért, nem pedig "beszólok"... Szerintem ez a bunkóság.
Az egyik leghírhedtebb konyhai talány a barna mártás. Kíváncsi vagyok, tudja-e valaki, hogy mibõl készül és hogyan? Nem az eredeti receptúrára gondolok, nehogy valaki a "Venesz-Túrós"-ban akarjon lesni.
Popeye 77!
Én már kaptam a szakács-kollégáktól viccbõl rántott frottír kádelõt, de tudok olyanról is, hogy hullámpapírt paníroztak ki a fiúk (persze csak kollégának!!, nem a vendég felé), alig jött rá a kuncsaft, hogy mit eszik, elsõre gyanút sem fogott:-) De elég, ha belegondolsz, hogy hogyan lehet takarékoskodni a hortobágyi-töltelékkel vagy a vagdaltakkal:-)
Majd kakadu felvilágosít, Õ volt vendéglátós, én csak egy szállodában dolgoztam, de nem a vendéglátós fronton, hanem a "kiszolgáló apparátus"-ban, csupán szenvedõ alanya voltam az unatkozó szakács-haveroknak:-) annyit röveiden az említett barna mártásról, pontosabban, hogy mi az, ami belekerül - nos: gyakorlatilag minden, és ezt értheted szó szerint is:-( De mivel legalább 1 napon át fõzik, nagy rizikó így sincs benne. Ha valakinek más tapasztalata van, majd kijavít. Egyébként a privatizációkkal a helyzet azért javult, a tulajdonosi szemlélet sok trükköt felülírt.
vojandi!
Egyszer Paleokastritsán (Korfu) egy gyrososnál épp benéztem a konyhára, amikor egy méretes patkány átfutott a klíma-csövek tetején, azóta inkább nem járkálok be a konyhákba, nem morfondírozok, hogy mi hogyan készül, általánosítani úgysem érdemes. 20 év "vendéglátós" tapasztalattal az ember nem mélyed bele ilyesmibe, mert semmi értelme, egy szelet párizsi sem menne le a torkán
Szerintem vendégként csak is struccpolitikával lehet túlélni. Szóval mi a fenének gondoljak ezekbe bele?? Akkor már soha többet nem ennék legalábbis étteremben. Hadd maradjunk már meg a hitünkben, hogy amit eszünk és ízlik is, az, aminek hisszük.
Szerintem itthon is így van, ha tudnánk, hogy amit eszünk hogyan és mibõl készült, nem sok mindent ennénk meg.
Én pl. voltam egy bizonyos kólagyárban kirándulni pár éve, nem volt semmi amit ott láttam.
Szerintem ez a bunkóság.
Talán térjünk vissza a görög kosztra! 