A mi szállásadónk anno úgy beszélte az angolt, mint én a japánt. Tehát sehogy!!! Így azért elég sz@r volt, de adott egy kiadványt a szigetről (színes könyv képekkel és infókkal) aztán elhúzott és nem nagyon láttuk. Ha írtunk neki sms-t, akkor csak órák múlva válaszolt, mert gondolom elrohant lefordítani valakivel. Egyébként nagyon aranyos és segítőkész volt, a beautiful szót vagy százszor elmondta a szigetről (ez volt az össz. szókincse) de végül is igaza volt. Milos tényleg Beautiful!!!!
babar
-törölt nick 10391 | #211262 | 2013-12-03 22:37:21 | Válasz a #211256. hsz-ra
Szia Hidalgo!
Utazás előtt én is kerestem véleményt erről a szállásról és csak azt az egy TripAdvisor-on fellelhetőt találtam, amit említettél. A Booking-on pedig akkoriban még nem volt foglalható. Így megtartottam a véleményemet magamnak ... ezidáig.
A csomagok elhelyezésével kapcsolatban úgy gondolom, hogy amennyiben korábban érkeznétek meg, mint a szállás által előzetesen meghatározott bejelentkezési időpont, de a szobátok már szabad, valószínűleg elfoglalhatjátok, amint megérkeztetek. Eddigi tapasztalataim alapján a szállásadók nagyon rugalmasak ezen a téren, és nekünk soha nem számítottak fel ezért felárat. Lehet, hogy csak szerencsénk volt... Ha pedig ez nem lehetséges, akkor biztonságos helyen megőrzik, amíg el tudjátok foglalni a szobát.
Antonia viszonylag jól beszél angolul, bár napközben elsősorban az anyukája tett-vett a ház körül. Emlékeim szerint vele a világ bármely nyelvén és bármely témakörben lehetett kommunikálni.
Említetted, hogy gondolkodtatok azon, hogy az északi parton is eltöltenétek pár napot. Nekünk megadatott, hogy az idei évben is ellátogathattunk Milosra. Kifejezetten a kislányunk kívánsága volt, hogy térjünk vissza, hogy újra láthassa kedvenc partjait. Az alábbi helyen szálltunk meg, amit csak ajánlani tudok:
www.florasrooms.gr
(A weboldalon feltüntetett árnál jóval kedvezőbb ajánlatot küldött a hölgy.)
Örülök, hogy tudtam segíteni!
Üdv: Anikó
P.s.: Folegandrost lehet, hogy nem hagynám ki, mert meseszép. (Sóhaj...)
sajnos (néztem képeket) nem igazán, az Atos padlója is elég alacsonyan van, annál talán már csak a Matiz rosszabb ebből a szempontból.
De Fiat Panda már látványosan jobb, az csak 30EUR/nap, ezen már nem fog múlni, a nyugati oldalra így nem bérelnénk terepjárót.
Paleorema és Zefiria között van egy bánya, a Google az attól délre "hasasodó" utat mutatja... az lesz az ugye?
Tsigradoról és a kötélről, létráról láttam már képet, de amit te ide linkeltél az nagyon durva, ilyet még nem láttam.
Nem értettem miért ragaszkodtok ennyire a kötélhez, most már értem és sajnálnám, ha nem lenne ott
Köszönöm a kiriaki-i elágazást, 2km-t féllábbal is ...
Sajnos Folegandros idén kimarad, ha nekem is annyira tetszene, mint nektek, utálnám, hogy csak 3 napot tölthetek ott, miközben Milos egy részét nem is látnám. Arra majd 1x külön nyaralást szentelek, minimum 5-7 nappal számolva.
Kösz mindent!
Ha még lesz kérdés, jövök vissza hozzátok
Ezen a térképen bejelöltem az utat Palioremáig, a piros a személyautóval járható út, a lila az, ahol már gyalog menjetek le, nehogy baj legyen (az első szakasz nagyon meredek és köves, s egy gyengébb motor felfelé már nem is biztos, hogy bírná):
A táblákon a Theoichia felirat lesz, ha más táblát láttok, ne térjetek le az útról, a következő ilyen tábláig maradjatok a "fősodrásban", akkor sehol sem kell visszafordulni.
Találtam egy videót, ahol látod, a sziget nyugati felén kb. milyen utak vannak:
A déli parton is végig lehet menni személyautóval, csak Xilokeratia után már nem érdemes továbbmenni terepjáró nélkül Agios Ioannis felé, az út sokkal rosszabb és meredekebb, mint előtte. Ha a bányánál megálltok a sorompó előtti parkolóban, gyalog két strandra is le lehet menni. A meredeken lefelé vezető út Katergo, ahol a legnagyobb szélben is nyugodt a vízfelszín. Mi lementünk ide terepjáróval, talán ez volt a legrázósabb út egész Miloson a Palioremára vezető lila szakasz mellett. Előszezonban szerintem itt szinte biztos lehettek csak egyedül, ha szeretitek a pici öblöket. Úszócipő ide is kell a kövek miatt:
Ha a sorompó mellett bemerészkedtek a bánya területére, le lehet gyalogolni Gerontasra is. Úgy emlékszem, Babaréknak nagyon tetszett, mi csak felülről néztük meg ill. a hajóról, amikor körbementünk a szigeten. Ezen a képen maga a strand nem látszik, csak ez a szép sziklaformáció:
Agios Ioannisra tehát nem a déli partról, hanem a Profitis Iliast északról megkerülő útról érdemes menni és inkább megállni még odafent, mint a partra vezető úton lemenni, mert hiába látszik messziről simának, ez is az egyik legrázósabb rész:
Teszek fel három képet a három öbölről déltől észak felé, miért is érdemes idáig is elkalandozni:
Mi a középsőn töltöttünk el kb. 2 órát, annyira tetszett:
A lejutás mondjuk nem olyan egyszerű (meredek és csúszik), de abszolút megéri:
A legfelső öbölt csak felülről néztük meg, mert már eltöltöttük az időt a középsőn, de ide átmenni már elég nehéz, mivel nagyon meredek és csúszik a hegyoldal, s ide csúszdázna le az ember, ha épp megcsúszik:
De legközelebb biztosan megpróbálnám, a vizes úszócipő erre nem volt megfelelő, bár nem láttam egyértelmű gyalogos lejáratot, de valahol csak van!
Remélem, egyre nagyobb lesz a kedvetek, ezek azért tényleg nagyon különleges helyek!
Nekem a GoogleEarth tervezője teljesen más útvonalat jelöl, ami ráadásul hosszabbnak is tűnik és ki tudja milyen a minősége ...
Az már Zefiriából dél felé indul egy alsóbb rendű úton, de gondolom nálad is ezt dobja fel ugyanez a program. Én eddig azt hittem, hogy ez megbízható. De ezek szerint mégsem ?
A videóval meg jól beparáztattál de elolvastam többször lassan, majd leesett, hogy NYUGATI oldal és kicsit már megnyugodtam azóta
Azt még meggondolom, hogy meg merjem-e mutatni Krisztinek ...
Tényleg nagyon szép ez a part, néhány dologban Milos beach-re emlékeztet Lefkadán. Persze abba kéne hagynom ezt a hasonlítgatást, abban a kategóriában az a legszebb, az biztos. De Thassoson megtapasztaltam, hogy több kategória is létezik, nekünk egy kiklád, Milos is teljesen ilyen lenne gondolom.
Ez az útvonal biztosan jobb, mert bányák mellett halad el, így jól kitaposták a teherautók. Ha jól emlékszem, a Greekán találtam leírást valakitől, merre érdemes Palioremára és Vanira menni, így mi ezt követtük és be is vált. A Google valószínűleg a távolság alapján döntött, ha már mindkettő földút, de a műholdképen is látható, hogy halványabb és helyenként kanyargósabb is, azaz valószínűleg rosszabbak lehetnek a terepviszonyok is. A térképen bejelölt útvonal ki is van táblázva, a másik út talán gyalog lehet érdekesebb.
A videón szerintem Vaniról visszafelé jön az autó, azaz északról dél felé halad a nyugati szigetfél keletebbi oldalán. Itt még elég széles, északabbra egyre jobban elkeskenyül, sokszor már csak épp elfér az autó a bokrok között és hepe-hupásabbá is válik, oda már tényleg terepjáró kell. Ha személyautót béreltek, félre lehet állni egy alkalmas helyen, onnan pedig gyalogolni a túrajelzés mentén. Maradandó élmény lesz, pozitív értelemben!
A videót én egyébként megnyugtatásnak szántam, nem gondoltam, hogy ijesztő lesz, ennél sokkal rosszabb utak vannak más szigeteken, akár szakadékok szélén. Ha lassan és óvatosan vezetsz, igazából nem kell félni tőle. Paliorema felé viszont van olyan rész, ahol a keskeny út közvetlenül a völgy szélén fut, s ott sem simább az út, mint a fenti videón, nekünk mégsem ijesztő, hanem sokkal inkább lenyűgöző volt, eszünkbe se jutott félni. Kastanas felé se sima útra számítsatok, pár kisebb kő még egy személyautónak sem probléma, csak lassan és óvatosan kell menni. Egyébként ez az a plusz, amit a terepjáró nyújtani tud: az ember sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy az autó ilyen viszonyokra van tervezve. Négykerék-meghajtást csak három helyen kapcsoltunk be: Palioremából fel, Katergóból fel és amikor a Profitis Ilias csúcsára mentünk, ott voltak olyan meredek, nehezebben járható szakaszok. A csúcs is egy nagy élmény, a szó szoros értelmében majd lefújt minket a szél, de a képeken mindenki csak mosolyog, pedig még a fényképezőt is alig bírtam a kezemben tartani. Terepjáróval ez is egy jó program.
Van a YouTube-on rengeteg videó, linkelek most egyet, ahol feliratok is vannak, hogy jobban megismerkedhess a szigettel. Biztosan vannak ennél jobbak is, érdemes szemezgetni az érdeklődésednek megfelelően. Ha van még kérdés, csak nyugodtan, legalább újra Miloson érezhetem magam!
nagyon hasznos, hogy így meg tudod mutatni az utakat térképen és nem csak szöveges leírás után kell majd mennünk, köszönöm!
Még esetleg a Vanira vezető útról teszel be képet? Gondolom agathai elágazásig, ott északra, de szerinted meddig "lehet" elmenni terepjáró nélkül és kb mettől lenne célszerűbb gyalogolni?
A videótól csak én paráztam, a párom szerint nem gáz, terepjáróval menni fog ez lassú tempóval. Így egy napra vélhetően bérlünk majd terepjárót, Ioannis és Vani is érdekelne. Bár Vanit nehezebben képzeljük magunk elé, érdekes képeket láttunk, hogy gyalog ott merre-hogyan... ?
Említetted, hogy a bányáktól nyugatra vannak fürödhető öblök, vagy inkább a volt bánya az érdekes ha nincs mindenre sok időnk? Valahol mangánbányát olvastam, valahol vasércet ...
Ez az egyik kedvenc képem a Trekearth-ön Vaniról, eszméletlenül érdekes:
Íme az út a Hivadolimni öböl nyugati csücskétől Vaniig:
Hivadolimni után még van pár km aszfalt a Fatourenára vezető elágazásig, ott az aszfaltos út folytatásán kell menni egészen a Ralaki felirat magasságáig, ahol lesz egy nagy elágazás táblákkal jelölve. Balra kell Triades, Ammoudaraki és Agios Ioannis felé menni (az utóbbi 6 km), Vanira jobbra 8 km-t. Pont az előző hozzászólásomban belinkelt videóban is látszanak ezek a táblák 8:45-nél (az Adamas feletti pékség terasszal és kilátással pedig 12:50-nél ). Eddig egészen széles, jó minőségű a földút, ne ijesszen meg a sok kanyar, azok csak a szép kilátás miatt vannak ! Az elágazás után valamennyit már romlik a minősége, de még személyautóval is nyugodtan járható, csak nyilván lassabban, mint terepjáróval, (a 211267-es hozzászólásomban belinkelt videó is valószínűleg ezen a szakaszon készült). Arra kell majd vigyázni, hogy ne menjetek végig ezen az úton, mert akkor Empourióba érnétek, hanem forduljatok balra annál az elágazásnál, ahol elindul enyhén felfelé egy rosszabb minőségű út, tábla nincs, csak egy számozott túrajel, utána már elegendő ezt a jelet figyelni, akkor nem fogtok eltévedni. Erre már lesznek rázósabb, meredekebb szakaszok is, de mivel Agathián szintén bányakikötő működött, addig egész jól kitaposták a teherautók, azaz odáig még személyautóval is el lehet menni (több személyautót is láttunk Agathián parkolni az öböl felett). Az Agathia elágazástól északra már csak egész keskeny, egyre hepe-hupásabb az út, van, ahol sűrű bokrok között vezet és hosszú szakaszokon még megfordulni sem lehet, határozottan ez a legvadregényesebb rész! Szó szerint olyan, mintha a világ végén járnátok, de időnként feltűnik a „megmentő” túrajel, amiből tudjátok majd, hogy jó helyen jártok. Itt már nagyon nem ajánlott a személyautó, helyenként akkora kövek vannak az út szélén, amire fel is lehet akadni, ha egy pillanatra nem figyelsz. A térképek már nem jelölik ezt az utat, de a műholdképeken látszik, s tényleg ott van, így nem kell gondolkodnotok, merre menjetek, s amikor feltűnően vörössé válik a táj, már nagyon közel jártok, s menjetek egészen addig, míg tart az út. Tartsatok jobbra, akkor értek majd legközelebb a bányához (balra van egy zsákutca, majd még egy út egészen északra a Vani-fok felé, de azon én már nem mennék, mert átvezet a bánya területén, ahol sok beszakadt járat van, s ki tudja, hol omlana be a kocsi súlya alatt). Ha jobbra tartotok, akkor az utolsó szakasz egy dombot kerül meg balról, itt annyira keskeny az út, hogy vigyáznunk kellett, nehogy a domboldalra kenjük fel az autót, de lassan, nagy odafigyeléssel megoldható. Ahol vége az útnak, lesz egy placc, ahol majd meg is lehet fordulni az autóval, onnan már gyalog kell menni, s ezt fogjátok magatok előtt látni:
Sok felszínközeli bányajárat van, amelyik már beszakadt, lehet pont ebből az üregből fényképezték az általad belinkelt fotót is:
Mi inkább még egy ép bányajáratba mentünk be, mert egyrészt izgalmasabbnak tűnt az egyre nagyobb sötétség, másrészt ez kisebb valószínűséggel omlik be, ha megbolygatja az ember:
De azért voltak ellenálhatatlanul átsétálandó képződmények is :
Ha az ember mindent alaposan meg szeretne nézni, kell kb. egy óra erre az 1928-ban bezárt mangán- és vasércbányára, s merem állítani, érdekesebb élmény, mintha csak strandolni akarnátok. Úszócipőben mondjuk be lehetne menni a vízbe, de annyira a látványra koncentráltunk, hogy szinte eszünkbe sem jutott, arra Agathiát vettük célba. Ilyen a parányi köves part Vanin:
Ezzel egyvonalban, de a nyugati parton van egy kis fehérfalú mini-öböl, de azt mi csak másnap, hajóról láttuk, lehet, az az út vezet oda, ami a bánya nyugati területén halad át (a megroggyant részek felett), de mi inkább a másik utat próbáltuk ki, mert jóval biztonságosabbnak tűnt, de sajnos csak egy zsákutcának bizonyult. Nem biztos, hogy megéri megkeresni, mert nem garantált, hogy a vízbe is be tudtok menni, akkor inkább Kalogries, vagy egyenesen Agathia, ami van olyan szép, hogy bőven megérje ott kipihenni a fáradalmakat és még július végén is csak ennyien strandoltak kristálytiszta vizű, homokos strandján:
Nagyon megéri elmenni Adamasban a bányászati múzeumba (a partmenti úton Hivadolimni felé haladva a Papakinou strand szomszédságában), ott minden régi és még ma is működő bányáról meg lehet tudni a legfontosabb dolgokat, van vetítőszoba is a korabeli bányászok életéről, bár azt a videót a neten is meg lehet nézni, ez a rész pont Vanival kezdődik:
köszönöm, ezek alapján tényleg bevállalunk egy terepjárót legalább 1 napra. Képek alapján lehet, hogy Ioannis három öble elsőbbséget fog élvezni Agathiaval és a többi NY-i stranddal szemben (ha csak egy napunk lesz arra), Vanit pedig ki nem hagynánk, ahogy odaát Palioremat sem
Jó részletes a leírásod és mivel itt is mást javasol a tervező, nagyon hasznos is lesz nekünk, még1x köszi!
A tervező, az agathiai letérő előtt egy északra kerülő utat mutat, míg te a délit, természetesen rád hallgatunk, km-ben így szemre, nincs is igazán különbség.
A fényekre esetleg emlékszel még?
Gondolom nyugaton később lesz nagyobb fény a fotózáshoz...
Talán reggel először Vanit néznénk meg és utána Ioannison strandolós, ha mindhárom öböl mászós, akkor (mi nem vagyunk rohanósak) ez kb 1 nap. Vagy valamiért érdemes fordítani a sorrenden?
Ja, és az adamasi bányászati múzeum nincs is messze a szállásunktól, azt is meg kell néznünk
Jó ötlet először Vanira menni és utána a nyugati oldal strandjaira, mi is így csináltuk. Agios Ioannis partja a késődélutáni fényben ragyogóan szép, kifejezetten jól mutatnak a sárga árnyalatai az élénkkék ég hátterével, csak a víz felé rossz nappal szemben fényképezni. Ha ide is terepjáróval mentek, akkor le tudtok menni egészen a partig, az út jobb oldalán lehet parkolni. A középső öböl csak pár perc gyalog át egy dombon, s ahhoz képest, milyen magasnak látszik, kényelmesen fel lehet menni. Fantasztikus érzés felülről letekinteni, biztosan ti is elidőztök majd csak a látványban való gyönyörködéssel. Lemenni a partra már sokkal nehezebb, ide is elkelne egy kötél, mivel meredek és csúszik az egyetlen lejárat, egy bot vagy a napernyő nyele is jó szolgálatot tehet, de szerencsére van az embernek keze is, így a rákmászás is megoldás lehet. A harmadik öbölhöz már egy jobb cipő sem árt, annak még magasabbak a falai, de oda sem kell sok idő átérni, így akár még egy agathiai megmártózás is beleférhet Vani után, amiről beteszek még egy vízből készült képet, azon sokkal jobban látszik, milyen jó ott a kristálytiszta vízben hűsölni, s legalább azt is láthatod, hol lehet parkolni:
Vanin dél körül jártunk, a képekről láthatod, milyen színekre lehet számítani. Eddig mindig a természetes színek híve voltam és soha semmilyen szűrőt sem használtam, de Miloson megbántam, hogy nem vittünk polárszűrőt, ott azzal csodákat lehetne művelni! A polarizált napszemüveg után sok kép csalódás volt, ezek a színek tényleg megérdemelnek egy polárszűrőt, így mindenkinek melegen ajánlom, hogy ha máshova nem is, ide mindenképpen vigyen, nagyon megéri!
Megnéztem az aznap készült képeinket és találtam egy csomót, amit a Vanira vezető útról a kocsiból kattintottam, csak nem válogattam be a legjobbak közé és a honlapomra sem tettem fel, mivel csak dokumentáció céljából készültek, a poros, fűtőszálas szélvédő egyáltalán nem kedvezett a felvételeknek. Már szinte el is felejtettem, de most rendelkezésedre bocsátom, hogy még jobban el tudd képzelni, milyen is lesz arra kalandozni. Időrendben teszem fel őket.
Odafelé, még a szélesebb úton:
A túrajellel jelölt útra fordulva már keskenyebb, rögösebb, de Agathiáig, illetve egy kicsit még azon is túl ilyesmi útra lehet számítani (azért a délebbi útvonalat jelöltem be, mert akkor még arról volt szó, hogy személykocsival mentek, ameddig csak lehet, s így lehet jobb úton még közelebb jutni Vanihoz, terepjáróval a rövidebb utat is választhatjátok, bár annyival nem rövidebb, hogy érdemes legyen ezen spórolni, az út erre sokkal jobb):
Itt láthatod a túrajelet is, ami nagyban megkönnyíti a Vanira való eljutást, ezt kell tehát követni:
S már nagyon közel a célhoz:
A többi kép már a visszafelé úton készült:
Majd szedek még össze képeket, ahol felmérheted az útviszonyokat másfelé is, de ezt az oldalt már nem kellene teleszórnom képekkel, már így is túl sokat tettem fel, bosszantó lehet az oldal letöltésekor (ezért is kicsinyítettem le legalább ezeket).
engem nem bosszant a sok kép , hatalmas segítség, köszi szépen!
Nem sok fórumon tárgyalnak ki ilyen részleteket, hogy Miloson Vani felé a déli út járhatóbb, Paliorema felé pedig az északi, pedig fontos, ha pont oda akar eljutni az ember. És még képek is, tök jó!!
A polárszűrőt én viszem magammal mindenhova mióta megvan, az a tengerparti fotóknak és kék színeknek nagy barátja.
+ vinném még a tükörreflexes gépemet is, de sajnos az még nincs.
Tán egy "olcsóbb" célpont mellé beféne a budgetbe, de ez Milos, a gép marad a régi ...
A túrajellel jelölt útra fordulva már keskenyebb, rögösebb,
Ez az út hol kezdődik?
Már a ralaki elágazásnál vagy eggyel északabbra, ahol balra kell tartani?
Közben mi is jól szórakozunk, jönnek elő az emlékek!
Azok a jó poros milosi utak!!!! Mi egyébként a sziget nyugati oldalán egyszer visszafordultunk, nem mertük bevállalni! Ag. Ioannis felé (tényleg du. érdemes menni és több öble is van csak munkás megközelíteni) nagy sziklatömbök vannak a hegyoldalon, az út pedig alatta megy, nem egy bizalomgerjesztő. Egyébként anno Miloson egyik nap egy locsolókocsi vízzel locsolta a poros utat, de erre nem lehet számítani, de nekünk akkor jól jött.
Amit én még melegen ajánlanék az Triades (három öble is van) nagyon látványos és autóval is elérhető.
És ahogy Bea is írta figyelj a Meltemi-re és úgy tervezz!!!!
Jaj! De jó lesz nektek!!!!!!!!!!!!!!
Itt válik keskenyebbé és rögösebbé az út (sárga kör):
Előtte csak egy kicsit rosszabb, mint a Ammoudaraki-Vani elágazás előtt, minden bizonnyal azért, mert erre már kevesebben járnak, mint a sziget nyugati része felé.
Engem szokott zavarni, ha a polárszűrő túlzottan megváltoztatja a kék és a zöld árnyalatait, van, amikor a kék már inkább zöld, mint kék, vagy annyira más a kép a valósághoz képest, hogy az már zavaró. Milos esetében sokszor annyira színes a táj, hogy már maga az is valószerűtlen, ezért a polárszűrő itt nekem sokkal jobban "megbocsátható", ha szabad így fogalmaznom, de ez természetesen csak az én bajom, mindenki nyugodtan fényképezzen úgy, ahogy neki tetszik, az egésznek pont ez a lényege!
Akkor ígéretemhez híven teszek még fel képeket, amelyek a sziget útviszonyait mutatják. Mivel a kocsiból fényképeztem útközben, csak a tárgyra érdemes koncentrálni, a képminőség sajnos nem az igazi.
Paliorema:
Személykocsival még itt érdemes megállni, ahonnan egyébként remekül lehet fényképezni is:
A parkolótól lefelé először egész jónak tűnik az út, de utána már nagyon meredek, keskeny és köves, s visszafordulni már nincs lehetőség:
Ezt a quadot csak feltolni lehetett a legmeredekebb szakaszon:
de elolvastam többször lassan, majd leesett, hogy NYUGATI oldal és kicsit már megnyugodtam azóta 
! Az elágazás után valamennyit már romlik a minősége, de még személyautóval is nyugodtan járható, csak nyilván lassabban, mint terepjáróval, (a 211267-es hozzászólásomban belinkelt videó is valószínűleg ezen a szakaszon készült). Arra kell majd vigyázni, hogy ne menjetek végig ezen az úton, mert akkor Empourióba érnétek, hanem forduljatok balra annál az elágazásnál, ahol elindul enyhén felfelé egy rosszabb minőségű út, tábla nincs, csak egy számozott túrajel, utána már elegendő ezt a jelet figyelni, akkor nem fogtok eltévedni. Erre már lesznek rázósabb, meredekebb szakaszok is, de mivel Agathián szintén bányakikötő működött, addig egész jól kitaposták a teherautók, azaz odáig még személyautóval is el lehet menni (több személyautót is láttunk Agathián parkolni az öböl felett). Az Agathia elágazástól északra már csak egész keskeny, egyre hepe-hupásabb az út, van, ahol sűrű bokrok között vezet és hosszú szakaszokon még megfordulni sem lehet, határozottan ez a legvadregényesebb rész! 
