Én ugyanígy vagyok a török nyaralással, mint Te. Idén (már megbántam), mi is Törökországbe mentünk nyaralni, már bánom, hogy "megcsaltam" a Hellasz hont, (pedig ott mintha már otthon lennénk, hisz évek óta oda jártunk nyaralni), sajnos olyan érzésekkel jöttem haza, hogy nem kívánkozom vissza erre a tájra. Üres volt a lelkem, semmi nem hagyott benem nyomot, nem vágyakoztam vissza, úgy mint Görögországból hazafelé szoktam. Nem töltõdtem fel lelkileg, pedig egész évben a nyaralást várom, ez az év egyik csúcspontja nálunk!
Az elsõ, hogy kibírhatatlan meleg, és páratartalom volt, csak vánszorogtunk, semmihez nem volt kedvünk, mert minden erõnket kiszippantotta a meleg.
Hiába voltunk egy 5 csillagos Ultra All Inklusives hotelban, nem volt hangulata a dolognak. Inkább el lettem volna egy egyszerû kis 2-3 csillagos görög hotelban, ott jobban éreztem volna magam.
Hiányoztak a görög dallamok, a kis görög falvak, a görög életérzés.
Na mindegy ez van, várjuk a jövõ nyarat, Görögország visszavár!
Nekem is nagyon hiányzott a görög hangulat. Én sem töltõdtem fel és már az elsõ hét után legszívesebben hazajöttem volna.
Képzeld, még nyaralásunk elsõ hetében (aug. 20-27.) írtam 8 db képeslapot a családtagjainknak és a munkahelyünkre. Bementünk megkérdezni a szálloda melletti boltba (itt vettük a lapokat és a bélyeget), hogy merre találunk postát vagy postaládát. A pasi nagyon kedvesen mondta, hogy hagyjuk csak nála, majd Õ feladja. Már eltelt egy hónap azóta és még senki nem kapta meg. Lehet, hogy a posta ilyen lassú Törökországból, de már arra is gondoltam, hogy fel sem adta a srác a lapokat. Görögországból (Korfu) 3 hét volt a leghosszabb idõ a képeslapok megérkezéséig, a többi helyrõl átlag 1 hét alatt célbaért.
Én máshogy éltem meg Törökországot, bár a két ottani nyaralásunk között volt különbség. Alanya és környéke nekem nagyon turistás volt, nagyon bazáros, szóval ott tényleg nem csináltunk semmit, csak a tengerparton bohóckodtunk. Egyébként valóban nagy volt a hõség, és a tenger is nagyon meleg volt. Nagy bajom nem volt az úttal, de nem is töröm magam azért, hogy oda visszamenjek.
Bodrum viszont számomra pozitív csalódás volt, talán azért is, mert nem annyira a forgalmas részen volt a szállásunk, találkozhattam egy nagyon kedves török barátommal, és hat nap reggeltõl délutánig egy búvárhajón voltunk, ahonnan merülni mentünk, ahol nagyon jól éreztük magunkat, mert nagyon kedves volt mindenki. Nagyon tetszett a víz alatti régészeti múzeum is a várban, a minibuszokkal pedig barangoltunk a félszigeten, vannak nagyon kellemes, barátságos kisebb települések, szép tengerpartokkal, ahol jól éreztük magunkat. Mi Bodrumból mentünk át egy napra Kos szigetre, ahol Kos városból csak a bazár-étteremsort láttuk, szóval egy ilyen rövidke út szinte semmit nem mutat meg a valóságból. Törökország nem turistagyárként akkor lett számunkra igazán ismert, amikor a török barátunkkal találkoztunk, elmentünk elõször Ephesosba, aztán a Szûz Mária-házba, végül egy kis városkába, ahol a piac mellett ültünk le egy kis étterembe. És remek volt... Mellesleg életem legfinomabb kebabját pedig a hotelünk melletti kissé félreesõ strand egyik bódéjában csinálta a srác, nagyon jó volt, de tényleg. Ami számomra folyamatos csalódás, az a görög gyros, inkább eszek náluk valami hagyományos görög ételt, mert ez török étel, jobban is csinálják.
Valahogy én is úgy éreztem, mintha nem lettem volna sehol, ezt elõször annak tudtam be, hogy június végén voltam és utána még itt volt az egész nyár.
Szerettem volna most szeptemberben még 1 hétre elmenni Kosra, de sajnos a munkám nem engedte, 4 napra elmentünk Horvátországba, de az sem jött be.
Háááát.... így jártam.
Sebaj, majd jövõre jobban sikerül!
Törökországban még nem voltam, valahogy nem került képbe sosem, amikor nyaralást terveztünk, tavaly sem akartunk átmenni Kosról Bodrumba. Olvasva az élményeket, továbbra sem jött meg a kedvem hozzá. Inkább maradok Görögországnál.
