Leírtak után valóban kretén dolog lenne valamifajta tanácsot v.tippet eszkábálni döntésetek,elhatározásotok mellett v.ellene.
Ha ez a család tényleges elhatározása akkor meg kell lépni.Akkor nem érdemes a "morfondiron" játszani...
Cseréljen szívet is ki hazát cserél, ez már akkor nálatok csak üres szólam.
Való igaz, itt ami majd dominál az a beilleszkedés, a megszokás és ottaniak elfogadása.De nem lehet viszont kihagyni majd azt a kérdést,hogy ott azok az emberek mennyire fogadnak el és egyáltalán befogadnak-e? Mert erre megint csak nincs semmi garancia! Egy városban ez még csak könnyebb,de egy kisebb közösségben,faluban,településen már egész más a szitu szerintem.
Gondolom hasonlóan gondolkodhatsz v.gondolkodtok ti is?
Igen, hasonlóan gondolkodunk.
Szerintem, kint sem lenne rosszabb, mint itthon. Ha már azt megszoktuk, hogy idegenek vagyunk a saját hazánkban, akkor egy új hazában sem lenne nehéz megszokni. Mi itt is megpróbáltunk asszimilálódni, de nem ment. Így egy új hazában sem lenne nehezebb az életünk.
Én nem érzem magam másnak, mint a többi ember, de rá kellett jönnöm arra, hogy mégis más vagyok.
Erre az ébresztett rá. amikor egy közösségi oldalon rátaláltam egy általános iskolai osztálytársamra, aki közölte velem, hogy a másságomat szerette bennem annyira. Holott, én úgy éreztem, hogy kiközösítenek a másságom miatt.
Pedig nincs bennem semmi különös! Toleráns vagyok minden nemű és fajú emberrel szemben, kicsit lazábban veszem az életet, mint mások, holott az átlagnál többet szenvedtem. De én így érzem jól magam. És sohasem fogok megváltozni.
Ha ezt nem tudják elfogadni bennem, akkor keresek egy új hazát magamnak. Erre Görögország tűnik a legalkalmasabbnak.
Szia Csutek,
már minden itt élőnek habzik a szája, annyit mondjuk, ide nem szabad jönni. Sajnos mindig azt feltételezik, irigységből mondjuk ezt és soha senki nem hallgat ránk, sőt volt olyan, hogy rondán be is szóltak nekem. Azért megkockáztatom megint. Most nem fog tetszeni a beírásom és nem akarlak megbántani, de őszinte akarok lenni veled, mert nagy elhatározást fontolgatsz. Ha ti otthon nem tudtatok beilleszkedni egy másik város közösségébe, akkor itt hogyan illeszkednének be? Beszélitek a nyelvet? A gyerekek beszélik a nyelvet? A kicsinek iskolába kell járnia, megbírkózik vele? Milyen társaságotok lesz? Mégsem lehet egyedül élni folytonosan idegenek között. Mégis itt mivel foglalkoznátok? Azért nem mindegy milyen társadalmi helyzetben és helyre kerültök, mert ettől függ az életminőségetek is.
Számomra egyetlen olyan változat ami menne egy magyar család esetében, a kétlakiság. Itt is meg ott is, ha erre telik. De ott mindent feladni egy itteni jobb élet reményében enyhén szólva túlzás. Itt annyira nehéz most a gazdasági helyzet, hogy tömegesen hagyják el a fiatal diplomások az országot és naponta vannak új szegények, akik nem tudnak megélni a fizetésükből. Ez nem egy új szép világ helye:(
Na, azt hiszem, ebbe most egy kicsit „befolyok”…
Itt többen tudják a fórumon, hogy én az „díszpinty” vagyok, aki Görögország iránt érzett szeretete - persze volt több más oka is – megléptem a dolgot és kiköltöztem, idestova 20 hónapja! Ez a több mint másfél év nem olyan iszonyatosan sok, tudom. De itt vagyok és nyomom a dolgokat!
Hogy ne húzzam hosszúra eme hozzászólásom, inkább „felsorolás” módján közölném az észrevételeimet és tapasztalataimat.
- Nagyon nem szeretem olvasni, hogy itt milyen borzasztó, mert idegen vagy, a jelenlegi gazdasági helyzet, stb.
- Azzal én is tisztában voltam/vagyok, hogy itt sem kolbászból van az a bizonyos…
- Aki ezek nyilatkozza, mégis kijött valamikor és itt is maradt… Ha annyira élhetetlen a helyzet, változtatni kell. És a görögök külföldre vándorlása a jobb fizetésért nem mai keletű dolog, csak most maximum többeknek van okuk ezt meglépni.
- Ha pénzt akartam volna „gyűjteni”, elmentem volna Európa nyugatibb vagy északibb részére. Nyelvtudásim, diplomáim ott könnyen tudtam volna használni és valószínű jóval többet keresnék. De ide vágytam és nem bántam meg…
- Az, hogy sokan elvesztik állásukat, kevesebb a munkabér, magasabbak az adók és az árak… ÉÉÉÉS???????? Nem egy görög ismerősöm furcsállja, hogy mikor az előbb említett dolgokról van szó, engem nem ráz meg. De olyankor mindig elmagyarázom nekik, hogy Magyarországon ez már 15-20 éve elkezdődött és bár néha talán érezhető kis javulás, de jelentősen nem igazán javul semmi.
- Magyarországot is milliószor „lehúzták” a WC-n, ország csőd, stb… és? Aki akar/t az elmegy, elment, aki maradni akar, az marad(hat). Bár egy miniszterelnökünk is megemlítette, akinek nem tetszik a magyar helyzet, az elmehet az országból…
- Én eljöttem, nem bántam meg. Sosem fogom tagadni, megtagadni honnan jöttem, és hogy magyar vagyok. Nem gondolom, hogy ez szégyen, vagy úgy kellene kezelnem.
- Most itt jól érzem magam, aztán ha ez változik, majd elgondolkodom, hogy tovább. De addig is kiélvezem minden pillanatát. Azt senki és semmi nem garantálja, hogy örökre itt maradok, itt akarok maradni.
- Küzdöttem otthon is eleget, itt sincs ez másképp. Csak a körülmények mások… és most azt mondom, hogy még mindig inkább itt küzdök!!!!
- Ja és én sem a húszas éveimben jöttem ki. Bár nem vagyok annyi idős, mint az itt élő hölgyek, akik eme témában nyilatkoztak előttem, de a harmincas éveim derekán léptem meg ezt a dolgot. Ez nem egy igazán „kalandvágyra alkalmas kor”, úgy gondolom. De hát így jött össze, most mit tegyek… Igaz családot még nem alapítottam, tehát igazából csak magam vagyok, ez megkönnyíti, megkönnyítette a helyzetem. Ezért van pár dolog, amiről nem tudok és nem is akarok nyilatkozni az előttem megszólaló, itt élő családos hölgyek által elmondottakban.
- És hát én Athénban élek. Nagyon nagyváros a 4-5 millió lakosával. Nyilván nem vagyok egy annyira kirívó eset, mint egy sokkal kisebb településen élő külföldi. De Pesten is így van a magyar kisvárosokhoz illetve falvakhoz képest.
- Bürokrácia??? Ez meg szintén nem sokkal rosszabb a magyar helyzetnél!!! Aki az ellenkezőjét állítja, az régen intézett ismeretség nélkül hivatalos dolgokat Magyarországon!!!
- Végezetül meg annyit, hogy a hétköznapi (athéni) görög fele annyit nem panaszkodik. Legalábbis az én környezetemben élők, akik között én megfordulok és beszélgetünk. És vannak köztük színészek, orvosok, közalkalmazottak, idegenforgalomban dolgozók és szupermarketben dolgozók is. Jogászok és kisvállalkozók is, na meg takarítónők is. Nők, férfiak, családosok, fiatalok, idősebbek, külföldiek, görögök… Szóval a társadalom nagyon sok rétegéből ismerek jobban-kevésbé embereket. Nyilván mindennapos téma és nyilván van, akit jobban érint a válság, valakit kevésbé. De ami tetszik, hogy mindennek ellenére megpróbálják – és ahogy én látom, sikerül is – élvezni az életet. És ez a nem mindegy!
- Éltem és dolgoztam kis faluban. Hajón, szigeten, télen, nyáron… Intéztem hivatalos ügyet többek között adóhivatalban, IKA-nál ( mint a tb), KEP-nél (kb. okmányiroda) és több bankban is intéznem hivatalos ügyet, számlanyitás, adatmódosítás… albérleti szerződés, mobilszolgáltató, reklamáció üzletekben, árucsere, garancia, stb… szóval belekóstoltam több, 2-3 órás, vagy hosszabb sorbaállásba… és ha valami nem volt nálam, újbóli sorban állásba. És mindezt nem igazán nagy görög tudással!!!Most én is panaszkodjak??? Ez az élet!
- Ja, és persze törték fel az autómat, meg is nyomták nem egyszer, valaki az antennámat is letörte… Ebbe sem haltam bele, de Magyarországon egy kertvárosban fényes nappal ellopták édesanyám autóját az utcáról a saját házunk elől… Szóval hol élhetek nagyobb biztonságban???
Summa summarum, ha valaki úgy érzi jönnie/mennie kell, jól gondolja át, mérlegeljen, próbálja felmérni a lehetőséget és lépjen!
Jó tanácsot nehéz adni, és balgaság is. Tényeket, mások tapasztalatait érdemes elolvasni, még többször is, tanulmányozni. Esetleg rákérdezni, ha valami nem világos, vagy érdekes…
Legvégül ami legutóbb nem igazán „jött be”, hogy az internetet kb. 25 nap alatt kötik majd be. Ez Magyarországon (édesapámnak most ősszel intéztem) 3 nap volt, de csak azért, mert a neten rendeltem meg. Ha személyesen tettem volna, már másnap működött volna a világháló. De azt hiszem, ezt is túl fogom élni!
Elolvasva a "kinti" reakciókat, véleményeket az ottani letelepedésről, Ágni véleményével vagyok szinkronba,valahol itt lehet a realitás. Ezt én háttér nélkül nem írhattam le,ő viszont kint él és tudja mi a helyzet és menyi a lehetősége,vagy milyen kevés a lehetősége annak aki az anyanyelv tudása nélkül próbál meg beilleszkedni egy olyan társadalomba ahol a verziók nagyon hasonlítanak az itthonira,mennyi az esélye az asszimilálódásra a görögök között annak aki a mostani rossz helyzetben próbálna meg viszonylag normális, a hazainál jobb körülményeket teremteni családjának.
A kétlaki verzió ami talán jobb,de az túl költséges és fix pontot, megnyugvást megint csak nem biztosítana.Egy kallódás lenne,kínlódással spékelve.Valahogy így érzem.
Szervusztok. Petros, sokszor az az érzésem, hogy valahol mintha várnád, hogy tapsoljunk, mert olyan bátor voltál és kijöttél. Tudom, ez most nem tetszett. De egy harmincvalahányéves szabad hapsi világjárása mégsem hasonlítható össze egy 2 gyermekes család kitelepedésével egy olyan országba melyet a válság súlyt és melynek nyelvét nem beszélik.
***Az, hogy sokan elvesztik állásukat, kevesebb a munkabér, magasabbak az adók és az árak… ÉÉÉÉS????????***
Ez az a mondat, amitől a sapkám az égbe dobom. ÉÉÉSSS??? Ha te lennél az, akinek otthon van 2 vagy több gyermeke és munkanélküli felesége, adóznia kéne ház, kocsi után és még enni adni a családnak, biztosan nem vennéd ennyire félvállról. Az én beírásom nem panaszkodás, hanem a kemény tények leírása. Mi, évtizedek óta itt élők, kialakítottuk itt a világunkat mely gyerektől elkezdve különféle dolgokat jelent, melyek nagyrésze most veszélybe került, sőt sokan közülünk nagyon nagyon nehéz helyzetben vannak, mindennapi kínlódással és létbizonytalansággal küszködve, a rossz közérzetet tetézve a családtól való távollét. Ugyanis mikor alig van mivel bevásárolni, nem fogunk utazni és bár legyen öreg az apánk vagy anyánk. Ilyen oldala is van a dolognak.
Az lenne a felelőtlenség részemről, ha erről nem számolnák be és meghagynám honfitársaimat abban a szép hitben, hogy Görögország a boldogan és kedvesen mosolygó emberek országa, ahol a napsütés majd mindenért kárpótol. Persze mindenki maga dönti el mit csinál, de cseberből vederbe költözni enyhén szólva badarság.
Én se tapsot, sem elismerést nem várok! Mint te én is leírtam mi a véleményem, én hogy látom itt a dolgokat ennyi! És igen, a nagynéném volt az egyik első "áldozata" a munkaelvesztésnek, amivel aztán az egész élete úgy csődbe ment, hogy talán sosem "javul" vissza igazán. És igenis a családomban már jó pár éve szenvednek olyan problémáktól, amik itt csak most, az elmúlt egy évben tetőzött. Adók, méregdrága valuta alapú kölcsönök, folyton ott lebeg az öcséméknél a házuk elvesztésének a réme, gyereket nevelnek és nem mellesleg mind a ketten még dolgozhatnak is!
És engem is le akartál bő két éve beszélni a kijövetelről, pedig akkor a válságról még szó sem volt! De hál Istennek, megléptem. Amit nagyon, de nagyon nem bántam meg. És igen, már én is panaszkodhattam volna eleget, mivel volt egy 4-5 hónap, amikor 320-340 euróból kellett kihúznom!!! Tudom, számodra ez elképzelhetetlen, de ez nem mese, nem nagyítás és legfőbb képen nem siránkozás. Ha sírni akartam volna, már leírtam volna annak idején... És ez csak egy dolog a sok közül. És futottam volna haza? Az megoldás lett volna??? Ugyan!
Bérelni tudtam egy szobát egy társbérletben, és volt mit ennem... Na nem mint egy királynak, de éhen nem haltam.
A nyáron jól összejöttek a dolgaim, így most egy darabig rendeződött a helyzetem. Ma már egy külön lakást bérelek Athén belvárosában... És aztán lehet, hogy pár hónap múlva megint csak egy szobában fogok kikötni... De mindezek ellenére életem egyik legboldogabb periódusát élem! Persze egy-egy nap van mélypont az én életemben is, amikor talán máshogy látom a dolgaimat, de aztán megint minden visszaáll a rendébe.
És azt is leírtam - idézem magam:
"Summa summarum, ha valaki úgy érzi jönnie/mennie kell, jól gondolja át, mérlegeljen, próbálja felmérni a lehetőséget és lépjen!
Jó tanácsot nehéz adni, és balgaság is. Tényeket, mások tapasztalatait érdemes elolvasni, még többször is, tanulmányozni. Esetleg rákérdezni, ha valami nem világos, vagy érdekes… "
Szóval a különbség csak az, hogy te egyértelműen lebeszélsz mindenkit én meg csak leíróm, nekem hogy alakult itt az életem és mi a tapasztalatom. És igen, nyitva hagyom mindenkinek az ajtót... És itt nem csak Görögországról beszélek. Vannak barátaim, akik más országokba mentek ők sem bánták meg.
Amúgy meg bocsánat, hogy van valaki, aki nem görög, de itt él és még jól is érzi magát!!!
Mellesleg meg fölösleges összehasonlítani egy vidéki, kisvárosi család életét, mindennapjait egy Athénban egyedül élő fiatalember életét.
Teljesen más közegből jöttél te is én is, más korosztály vagyunk, mások az élettől való elvárásaink, és más dolgok okoznak örömöt. De ez így van rendjén. Én csak azt akarom mondani, hogy ha valaki valahol jól érzi magát, akkor mindegy, hogy 320 euróból, vagy 1500 euróból él! Csak az aktuális lehetőségekhez kell alakítani a mindennapokat és megtalálni mindig az örömöt!!! És ezt a görögöktől tanultam!
Ha valakinek nem megy, sajnálom.
És azt is kihangsúlyoztam, idézem megint:
„Igaz családot még nem alapítottam, tehát igazából csak magam vagyok, ez megkönnyíti, megkönnyítette a helyzetem. Ezért van pár dolog, amiről nem tudok és nem is akarok nyilatkozni az előttem megszólaló, itt élő családos hölgyek által elmondottakban.”
Szóval érdemes jobban átolvasni, amit leírok!
Végezetül egy volt kollégámmal való chat-elést idéznék, aki „kiküldetésben van” Angliában a volt munkahelyemről. Neki azt mondtam, mikor az itteni/ottani életünket beszéltük meg: az élet napos oldala itt van, a pénz meg ahol te élsz most… mondanom sem kell, hogy a két ország közötti időjárásbeli körülmények „ihlettek”. De azt hiszem, ez az én aktuális „ars poétikám” is.
Most nekem a napfény a mindenem, most ez kell nekem és itt meg is találtam!
Valamit félre értesz velem kapcsolatban. Nem küzdök beilleszkedési zavarokkal. Nagyon is könnyen be tudok illeszkedni. Csak az irigy, gáncsoskodó, lehúzós emberekből van elegem. És abból is elegem van, hogy ha kilépek a kapun, akkor már tudni vélik mit álmodtam, mit ettem, és folyamatosan összehoznak idegen pasikkal, mert jobb ha rossz életűnek állítanak be. És abból is elegem van, hogy a harácsoló emberek, mindent elkövetnek azért, hogy anyagilag és erkölcsileg leamortizálják a családomat. Unom, hogy 20 éve folyamatosan bizonyítok, de továbbra is csak a pesti nő vagyok. És ez a szülővárosomtól 20 km-re történik velem.
Vannak barátaink itt is. De ez nem teszi élhetőbbé ezt a várost. Akkor inkább egy idegen országban tartsanak idegennek!
Görögországban nem munkát keresnénk, hanem vállalkozni szeretnénk! És a keresetünket sem hoznánk Magyarországra, hanem Görögországban költenénk el, mert ott szeretnénk élni.
A lányom már most is magántanuló, és ez így maradna kint is. A nyelvet pedig megtanuljuk, hiszen remek tanfolyamokat indítanak kint. Mire elérkezik a szakma választás, addigra már kellő képpen fogja beszélni és írni a görög nyelvet.
Olvastam már több írásodat is. Mindből sugárzik a negatív szemlélet. Persze meg értelek, hiszen egy görög család elvárásaihoz nehéz alkalmazkodni.
Ez mindig így szokott lenni. Megmondom a véleményem, aztán megsértődnek az emberek. Persze, mert igaziból mindenki arra vágyik, álmait, vágyait mások is helyesnek tartsák, megerősítsék. Meg hát igazán nem is kérnek véleményt, csak hangosan gondolkodnak. Most már tényleg nem fogok többet szólni, kiérzem a sorok mögül: öreg vagyok és begyepesedett, nem tudok rugalmasan gondolkodni. Csak azért válaszoltam Csutek, hogy megírjam, nekem semmi bajom a görög családommal. Sokkal rendesebbek mint sok általam ismert magyar család. Tökéletesen szabad vagyok, oda megyek ahova akarok, azt csinálok amit akarok, senki nem vert láncra.
A negativizmusom a görög államra vonatkozik, a begyepesedett ügyintézésre, az egyre nehezebb megélhetésre, a kisember kizsákmányolására, a rettenetes tanügyre. Petrosnak pedig annyit, 18 évet éltem Athénban és az ország legnagyobb telekommunikációs vállalatánál voltam projekt vezető asszisztens. Sokmindent láttam, nem üldögéltem mindig egy eldugott vidéki faluban. A 300 euróról pedig: a gyerekem taníttatása kerül ennyibe havonta, az ingyenes állami oktatás mellett. Vidéki árak mellett. Athénban 2szer ennyi lenne ugyanez. Nincs olyan görög polgári család, ahol ne költenének a gyerekek taníttatására. Hát ezért nem mindegy mi mennyibe kerül, mekkora az adó és ki mikor veszíti el az állását.
De igazatok van, másnak máshogyan sikerülhet, lehet hogy virágzó, sikeres vállalkozást tud itt beindítani, miért is ne? Csak vállalkozó szellem és bátorság kell hozzá.
Atosz | #154089 | 2010-12-06 20:21:02 | Nem értem!
Hát én ezt nem értem, Isten bizony!!! Miért kell a torzsalkodás egy ilyen téma,de akármilyen téma megbeszélgetésében.Szükségszerű ez?!
Minden topikban megy az adok-kapok,semmi tolarencia,kezdem már úgy érezni ez egy népbetegség a magyarok között.
Most kértem a Joxot a Kefalónia topikban ,hogy ne zárolja mán tovább, mert ott is ment a "bodicsek", a vita.
Nem tudunk csak úgy írogatni, hogy: földannyának-földannya!!-azannya!!!
Miért jó ez?
Lehet még itt a hellaszon valahol szolidan szövegelni egymással?
A negativizmusom a görög államra vonatkozik, a begyepesedett ügyintézésre, az egyre nehezebb megélhetésre, a kisember kizsákmányolására, a rettenetes tanügyre.
Hiszen ez kis hazánkra is igaz! Semmi sem változna, csak olyan helyen élhetnénk, ahol többet süt a nap és más nyelvet beszélnek.
Örülök, hogy egy jó család tagja vagy!
Egyébként, már írtam, hogy mehetnénk Angliába vagy Belgiumba is(a közelmúltban mindkétországot megcsodálhattam, kétszer is, felmérhettem a lehetőségeket). De mindkettő ködös, felhős, amitől mindig depis leszek.És ha már megadatott a lehetőség, hogy választhatok, akkor miért ne abba az országba vigyem a pénzemet, amit szeretek. Még akkor is, ha tudom, a másik két országban jobban fialna a befektetésem.
Akik régebben olvassák a hozzászólásaimat, azok tudják: nem egy hirtelen jött fellángolás hajt. Nagyon is régen készülök erre a lépésre, és egy éve gyűjtöm az infókat, ami egy vállalkozás beindításához és a letelepedéshez szükséges, vagy a gyermekem oktatásáról szól.
