Csak jelezném hogy a Nidri Staros út nekünk is baromira unalmas volt 2009-ben. Pedig akkor még Paya volt (akinek elmonduk az idén mi nem tetszett). Mégis.... valahogy nem jött be. Tény hogy hideg volt, végig fújt a szél, Ithaka "halott" volt (sziesztaidőben). Egremni nem volt a programban és kimaradt a Skorpio szigeti fürgés is a hidegre való tekintettel.
Egy dolog tetszett, a Porto Katsiki strandolás (10 perc). Éppen ezért az idén és soha többet nem fizetünk be rá.
sziasztok
az érdekelne, hogy a sziget környéke mennyire meduza veszélye?
vasárnap megyönk és igy is elég bajom a saját allergiám , már csak a meduza csipés hiányozna
thx
Lesz majd rendes, hosszú beszámoló és sok kép, mint mindig, de most írok egy kis előzetest. A legfontosabb: Lefkada nagyon tetszett, sokkal jobban, mint gondoltam volna. Bevallom, ez azért is volt, mert kicsit alábecsültem szegény szigetet... Azt gondoltam, hogy egy eléggé elturistásodott hely, amitől sokat nem kell várni, elég csak a lélegzetelállító nyugati partokra koncentrálni, mert többnyire ez domborodik ki a leírásokból és a képekből. Ez egy kicsit igaz is, de azért Lefkada több ennél, ezt Lefkasban és a hegyek között éreztük; meg akkor, amikor Lefkasban vettem egy könyvet szigetről és abban lapozgattam. Akkor felmerült bennünk az is, hogy ne maradjunk-e még egy hetet, vagy legalább egy pár napot... Végül nem maradtunk, de a gondolat komolyan motoszkált bennünk...
Ráadásul mi délről észak felé kezdtük el felfedezni Görögországot, tehát Lefkada volt eddig a legészakibb hely, ahová eljutottunk, a legdúsabb növényzettel (vö. Kréta, Kikládok és a Peloponnészosz... ), és talán ezért is bűvölt el annyira ez az oreganó- és kakukkfűillatú sziget. Élveztük nagyon, hogy a strandokra levezető szerpentinek milyen szép tájakon vezetnek; erdőn, olívaligeten keresztül, ahol a kabócák ordítása a parton sem szűnik meg, hanem a tenger zúgása mellett azt is jól hallani az ember háta mögött lévő erdős-fás részekről.
Egy délutánon érkeztünk a szigetre, kb. félórai sorbanállás után sikerült is bejutnunk. Kalamitsibe mentünk, mert ott foglaltunk szállást, nem visszariadva attól, hogy Kakadu jól lehúzta a Fantasticót, mint tipikusan csak interneten eladható hely. Nekünk viszont iszonyat jó választás volt, ha újra mennénk, újra ide jönnénk. Mondjuk ehhez tudni kell, hogy nálam, amikor előre foglalok, az alapfeltételeken kívül a tengerre néző erkély és a csend, nyugalom a fő szempontok, az összes többi másodlagos.
Hát ezeknek a kívánalmaknak ez a szállás tökéletesen megfelel. Kalamitsi egy csöndes, nyugodt hely, és csak azért van benne némi élet, mert a főút itt halad keresztül. Mivel régen nyilván nem gondoltak arra, hogy itt majd egyszer nagy turistaforgalom lesz egy rakás autóval, az utcák nagyon szűkek egy-két helyen, úgyhogy napközben, mikor áramlanak az emberek a nyugati strandokra, előfordul, hogy dugó keletkezik.
Láttunk két görög autót összekoccanni, nem is ez volt az érdekes, hanem ami utána történt. Igazi színielőadás volt (legalábbis nekünk, szájtáti turistáknak ), ahogy a két autóból kipattantak a sofőrök, a tavernában kávézgatók közül odajött valami kibic és elkezdett beszólogatni, utána a vétkes kocsiból kiszállt két vérmes görög asszonyság és akkora patáliát csapott, hogy a végén majdnem verekedés lett belőle. A két sofőr végül békés egyetértésben próbálta visszatuszkolni a két feldühödött fehérnépet a kocsiba, akik már épp ütlegelni kezdték volna a kibicet, aztán mindenki ment a dolgára. Az autókkal senki nem foglalkozott, néhány horpadás szemmel láthatóan valójában senkit nem zavart.
Szóval a Fantastico egy ilyen falunak a legszélén van, az utolsó ház, utána már csak az erdő van, és egy olyan kis földút vezet oda, amin tényleg csak egy autó fér el egyszerre. Pici, új, tiszta és barátságos stúdiók vannak benne, lélegzetelállító kilátással és gyönyörű naplementével. Egyetlen negatívumot tudok csak mondani, hogy sok volt a méh, ezért a teraszon való kajálást egyszer meg is kellett szakítanunk, amikor hirtelen egyszerre sok egyed be akart társulni az étkezésünkbe; szóval aki mondjuk allergiás a méhcsípésre, az ne ide jöjjön. (Bár a tulajdonos szerint a méhek nem bántanak senkit, és tényleg nem is tették.) Viszont lehet kapni mézet, ami nagyon finom! (De ezt amúgy az egész szigeten lehet, csak úgy mint, különféle fűszernövényeket és olívaolajat, de ezt már mások is írták előttem.)
Első este a Kalamitsi alatti Kavalikeftára mentünk le, ahol megdöbbentő élmény volt az óriási szikláknak csapódó hullámtömeg látványa és hangja. Láttam én a képeket, de... szóval élőben más, ott kell lenni, a fénykép nem olyan... (Előtte meg persze a várt hatást tette a víz színe, ahogy szerpentineztünk lefelé az úton... Gyönyörű volt azt a hihetetlen világoskéket először megpillantani!) A vízben addig szórakoztam azzal, hogy meddig lehet bemenni baj nélkül, amíg egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem tudok már kijönni, de végül a párom kimentett, és nem vágott oda a hullám egyik sziklához sem, csak egy hajgumi veszett oda. Szóval csak óvatosan, és kicsi gyereket én nem vinnék oda, vagy csak erős felügyelet mellett. Klasszikus strandolásról vagy úszásról itt szó sem lehetett, gyk. a fürdés azt jelenti, hogy megáll az ember a bokáig álló vízben és várja, hogy a következő hullám beterítse. Közben meg megpróbál állva maradni. Nem mindig sikerül.
Másnap Porto Katsiki, a leghíresebb. Jó korán, még árnyékban volt az egész part és alig voltak. Gyönyörű volt, de elég megnézni egy képet róla, az minden szónál többet mond. Napsütésben jobban mutat, viszont mire eléri a nap a partot, akkora már olyan tömeg van (ne feledjük, főszezon, augusztus...), hogy menekülőre fogtuk.
Irány a világítótorony. Útközben láttunk egy táblát, amely egy Apollón-templom felé invitált minket. Nosza, menjünk arra, mit nekünk egy világítótorony, ha itt Apollón-templom is van? A világítótoronyhoz jutottunk ki, és közben egy fia Apollón-templomot sem láttunk sehol. Most akkor mi is van? Azért felmentünk persze a toronyhoz, de nem nagyon láttunk mást, csak egy bácsit, aki valami Apollón feliratú kiskocsin szendergett. Oké, Apollón már megvan, de hol a temploma? Hol, hol, hát biztos ráépítették a világítótornyot, jelentettem ki. Az antik romok széthordása és újrafelhasználása közkedvelt görög szokás, úgyis annyi van belőle, minek heverjenek ott szanaszét kihasználatlanul? Pár nap múlva a Lefkasban vett könyvben olvastam, hogy ez nem is annyira vicc, mert valóban a templom (amelynek ma már nemigen van nyoma) helyére építették azt a világítornyot!
A kultúrprogram végeztével újra strandra mentünk, ezúttal a Gialos beachre. Nem volt rossz ez sem, de legalábbis jóval kevesebben voltak egy helyre összezsúfolódva, mint Porto Katsikin.
Másnap reggel Egremnin kezdtünk. Jó korán itt is, az egész part még árnyékban, mi voltunk az elsők, akik lementek. Sokan vadkempingeztek lent, még mindenki bent horpasztott a sátrában, illetve lassan ébredeztek a koránkelők. A látvány, a színek… mesés itt is… fentről is, lentről is… persze ez is jobban érvényesül napsütésben. Itt kevesebben voltak, mint tegnap Porto Katsikin (meg nagyobb is a part, jobban elférnek az emberek), a békének és nyugalomnak akkor szakadt vége, mikor megérkezett a Makedonia Palace nevű nagy hajó és elkezdte ontani magából az utasokat. Vagy félóráig csak szálltak kifelé belőle az emberek, aztán ellepték a partot. Lassan szedelőzködtünk, és amíg fellépcsőztünk, kb. minden második lépcsőfoknál megálltunk visszanézni arra a gyönyörű kékségre… egyszerűen hihetetlen…
Hazamentünk, átöltöztünk, majd elindultunk egy szigetkörre Lefkas felé. Lefkasban megkerestük a Daltonst. Nem bántuk meg, hogy hallgattunk Kakadura, csak azt kellett volna komolyan venni, amikor azt írta, hogy ketten nem bírták megenni a kétszemélyes kontosuvli tálat (ami egyébként rajta van az étlapon, így nem kellett külön kérni! ). Mi sem tudtuk (és nagy naivan még egy görög salátát rendeltünk hozzá). Mikor feladtuk a küzdelmet, akkor nagyjából az egyik adag még teljes egészében érintetlen volt, úgyhogy becsomagoltattuk. Még kétszer ettünk belőle utána otthon. „Mellesleg” meg irtó finom volt és nagyon jó árban… szóval én is tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek és Kakadu, köszi a tippet!
Ezúttal csak a kaja kedvéért álltunk meg Lefkasban, utána továbbmentünk a keleti parton. Nidriben megnéztük a kompmenetrendet és a vízesést. A vízesés maga nem okozott nagy katarzist és fürdeni sem támadt kedvünk benne, de nagyon szép természeti környezetben van, az tetszett igazából. Nidriben más nem érdekelt, nekünk a Kalamitsi-féle helyek jönnek be.
Következő nap jött a Moni Faneromeni, majd Lefkasban megnéztük a régészeti múzeumot, aztán irány Karya. Kellemes kis hely volt, megnéztük a helyi múzeumot, amit egy idős bácsi mutatott be nagyon lelkesen. A múzeum a helyi hímzés köré szerveződött, amit egy félkezű asszony talált ki, és aztán megtanította rá a környékbeli asszonyokat-gyerekeket. A bácsi anyukája is művelte a dolgot, most pedig a nővére is folytatja a hagyományt, amint azt a múzeumi séta után láthattuk, ugyanis a bácsi mutatta a hímzéseket, meg hogy vegyünk belőle. Sok mindent nem tudtunk volna velük kezdeni, így nem vettünk, kárpótlásul inkább egy könyvet vásároltunk tőle…. Aranyos volt a bácsi annak ellenére, hogy a végén kicsit üzletiesre fordult a dolog; sok dolgot meg lehetett tőle tudni a régi falubeli életről.
Utána sétálgattunk a faluban, lent és fentebb is a kis utcácskákban, majd végül beültünk az árnyas fás főtéren egy ebédre. Sajnáltuk, hogy nincs több időnk felkeresni több környékbeli falut, kíváncsi lettem volna, hogy azok milyenek és miért pont ezt szúrták ki „reklámfalunak”. (Minden könyv, prospektus stb. ezt a falut ajánlja, hogy ide kell jönni. )
Esti ejtőzés gyanánt útbaejtettük Pefkouliát, ami tényleg a leginkább homokra hasonlító parttal bír (bár amikor a vízbe megy az ember, ott már megint csak „igazi” kavics van). Jó kis strand volt ez is, a víz itt is olyan gyönyörű színű, mint mindenhol…
Következő nap: Agiofili. A szokásos forgatókönyv szerint korán érkeztünk, még árnyékban volt az egész öböl, aztán elkezdtek jönni a népek, majd a vízitaxik folyamatosan… gyönyörű hely, kristálytiszta vízzel, igazi idilli paradicsom – lenne, ha nem lennének ott annyian. De tömegben is érdemes felkeresni, semmiképpen sem hagytam volna ki! Vassiliki felé visszamenve is láttunk szép öblöket, sajnos azok is kicsik és zsúfoltok voltak, de a víz eszméletlenül gyönyörű…
Megnéztük Mikros Gialost (Rouda bay), de ez nem nagyon jött be, ráadásul itt ha lehet, még többen voltak, és idegesítő volt, hogy képtelenség parkolni. Nem is maradtunk kb. két percet sem…
Délután-este bementünk Lefkasba újra (Lefkas szegény már csak így sikeredett, hogy részletekben néztük meg… ), ezúttal sétálgatni a városban. Nagyon tetszettek a kis templomok mindenfelé, nekünk azok jelentős pluszt adtak a városhoz. Aranyosak voltak a szűk kis utcácskák is, és az emberek is, akik kint üldögéltek a székeken a házaik előtt.
Ekkor vettük a könyvet, és néztük benne, hogy melyik templomról mit írnak, melyiknek mi a neve, meg egyáltalán, mit írnak még a városról. Így sokkal jobb volt sétálgatni és ekkor támadt fel bennünk a vágy, hogy talán még maradni kéne… és kirándulgatni egy-két napot a sziget belsejében, megnézni a Red Monasteryt, néhány elhagyott templomot, romokat, hiszen Lefkadának múltja is van, nem csak jelene és kék strandjai. Na és átmenni egy napra Meganisire vagy talán valamelyik másik környékbeli szigetre...
Végül ugye nem maradtunk, de másnap reggel még visszatértünk Lefkasba negyedszer is , és megnéztük a posztbizánci ikongyűjteményt a könyvtárban. Újabb erős plusz Lefkashoz. A sziget templomaiból vannak itt összegyűjtve és kiállítva az ikonok, és a könyvtáros hölgy nagyon lelkes magyarázatot fűzött hozzájuk. (Megjegyzem, nagy reklámja nincs a kiállításnak, ha a Lonely Planet nem írja, akkor sosem jutott volna eszünkbe bemenni a könyvtárba és érdeklődni felőle.)
Agios Nikitas volt a következő állomás. Helyes kis üdülőhely, bár eléggé nyüzsis. Egy ebéd, majd a strand megtekintése volt a program, amely gyönyörű, a víz eszméletlenül tiszta és szép itt is, imádom az ilyet! Mégsem fürödtünk itt, mert jó sokan voltak és épp indult egy kishajó Milosra, úgyhogy bepattantunk mi is, és ott telepedtünk le. Csodaszép part volt ez is, és itt kényelmesebben elfértünk, mint Agios Nikitas pici partján. Ez volt a búcsústrandolásunk, másnap már továbbálltunk a Peloponnészoszra…
Köszönet mindenkinek a topikban és a fotókkal nyújtott aktív munkásságáért (itt is, meg az Indexen is), annak idején végigolvastam mindent, ami sokat segített ennek a szűk egyheti programnak az összeállításában. Beszámoló és képek majd egy jó darab idő múlva várhatóak...
Süni | #149867 | 2010-08-22 18:24:23 | Válasz a #149849. hsz-ra
Szia Verka !
Köszi az előzetes beszámolót, jó kis nosztalgia. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat, és nem csalódtál Lefkadában.
Kalamitsibe mentünk, mert ott foglaltunk szállást, nem visszariadva attól, hogy Kakadu jól lehúzta a Fantasticót, mint tipikusan csak interneten eladható hely. Nekünk viszont iszonyat jó választás volt, ha újra mennénk, újra ide jönnénk. Mondjuk ehhez tudni kell, hogy nálam, amikor előre foglalok, az alapfeltételeken kívül a tengerre néző erkély és a csend, nyugalom a fő szempontok, az összes többi másodlagos.
Verka!
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, nem volt szándékom "lehúzni" a a Fantaticot, de én pl. soha nem mennék oda. Számomra elfogadhatatlan, hogy pontosan 4 km-t autózzak a légvonalban lefelé csak 400 m-re lévő strandig, én szeretek rendszeresen, csak úgy csobbanni Csak zárójelben említem, hogy a Fantastico alatti strand az egyik legszebb a szigeten, de minden alkalommal más volt, pedig számtalanszor jártunk ott. Az is elhiszem, hogy Neked a Philipos nem jött volna be, de nekem igen, mert mások a szempontjaink; mi ritkán szeretünk esténként ücsörögni és a naplementét nézni; nekünk ott barátaink élnek, akikkel esténként elmentünk vendéglőkbe, tavernákba, házi mulatságokba és mivel Uram bocsá', de olykor-olykor némi ital is lecsúszott a torkomon nem szívesen autóztam volna sötétben, szerpentineken még 20 km-t, de ez talán megbocsájtható. Mi oda a barátság okán jártunk elsősorban. Az nagyon szép és bátor dolog volt Tőled, hogy mindössze négy nap benyomásai alapján ilyen sommás véleményeket fogalmaztál meg, én nem mertem volna. Szerintem Te egy-egy pillanatot láttál, de sem időd, sem pedig érdeklődésed nem volt a hely valódi szellemét megfogni, ahhoz többször, több időpontban kell ott legyél és még akkor sem biztos.
Az előbb a különbözőségekről írtam és nem véletlenül; mindannyian mások vagyunk, más-más dolgok érdeleknek; én pl. soha nem vettem útikönyvet azért, hogy megtudjam mit "érdemes", mit kell "feltétlenül" megnézni, én ezt magam szeretem felfedezni, múzeumokba is ritkán tévedek be, általában csak valami tematikus kiállításra megyek el, ami valami miatt konkrétan érdekel, de az számomra elképzelhetetlen, hogy egy ilyen helyre csak négy napot szánjak és utána elrohanjak még 300 km-re egy másik tájegységre és ott is eltöltsek négy napot, "megnézzek" 86 "érdekességet" és ismét ki legyen pipálva néhány tétel a LÁTNIVALÓK című sajtpapíron. Ez számomra - már bocsánat a kifejezésért - de a Trapban sz@rás mint fogalom illusztrációja.
Mi június második-július első felében pl. eltöltöttünk csaknem három hetet itt a Pilion félszigeten, de most még visszajöttünk tíz napra, mert sok dolgot nem látunk, mert van még ebben a vidékben...
A fentiek miatt ne sértődj meg, nem bántó szándékkal írtam, egyszerűen csak azt akartam illusztrálni, hogy mindannyian mások vagyunk és ez így helyes.
Lehet, hogy nem volt szándékod lehúzni a Fantasticót, de többször, alaposan és kategorikusan sikerült. Nagyjából azt lehetett érezni abból, amit írtál, hogy hülye, aki azt előre lefoglalja a neten, mert a valóságban nagyon gáz hely. Ezt próbáltam ellensúlyozni azzal, hogy leírtam, hogy nekünk miért tetszett nagyon. Aztán a későbbi olvasók majd eldöntik, hogy nekik ez kell-e vagy sem.
Az, hogy mások vagyunk és más szálláshelyek jönnek be, evidens. Nem gondoltam, hogy egy kis csipkelődést komolyan veszel, és nekiállsz elmagyarázni, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Hidd el, feltűnt, már elég régen.
Kakadu írta:
Az nagyon szép és bátor dolog volt Tőled, hogy mindössze négy nap benyomásai alapján ilyen sommás véleményeket fogalmaztál meg, én nem mertem volna.
Köszi az elismerést , de sztem nem írtam véleményt, csak tényeket: felsorolást, hogy hol voltunk és ott mit láttunk. Konkrétan milyen véleménnyel van problémád?
Kakadu írta:
én pl. soha nem vettem útikönyvet azért, hogy megtudjam mit "érdemes", mit kell "feltétlenül" megnézni, én ezt magam szeretem felfedezni, múzeumokba is ritkán tévedek be
Látszik is. (Bocs, de ez magas labda volt. ) Az útikönyv és a múzeum azért (is) kell, hogy tudd és értsd, hogy mi az, amit látsz. Mert hiába szívod magadba a hely szellemét heteken át, azért csak vannak dolgok, amikről ezúton nehéz tudomást szerezni...
Kakadu írta:
az számomra elképzelhetetlen, hogy egy ilyen helyre csak négy napot szánjak és utána elrohanjak még 300 km-re egy másik tájegységre és ott is eltöltsek négy napot, "megnézzek" 86 "érdekességet" és ismét ki legyen pipálva néhány tétel a LÁTNIVALÓK című sajtpapíron. Ez számomra - már bocsánat a kifejezésért - de a Trapban sz@rás mint fogalom illusztrációja.
Azt nézem meg, ami érdekel, és ha arra négy nap kell, akkor annyi idő alatt. Szerintem azzal, hogy közben nem töltök minden második napot a tengerparton nyugágyban fetrengéssel, semmit sem veszítek. (Arra ráérek majd akkor, amikor már nehezemre fog esni a mászkálás. )
Kakadu írta:
de most még visszajöttünk tíz napra
Ja, hát akit így kényeztet az élet, az könnyen beszél arról, hogy egy helyen sok időt kell eltölteni. További jó nyaralást!
Nem fogok egy hosszadalmas és értelmetlen vitába belemenni, de a Fantastico témára válaszolnék: Az a villa egy hegytető van, a fotó, mely a teraszt ábrázolja háttérben a tengerrel csodálatos és hívogató, mindenkit elbűvöl és ezért is készült, de a leírásból az nem derül ki, hogy a légvonalban 400 m-re lévő csodás partig pontosan 4 km-t kell autózni. Nekem ez az egyetlen "bajom" a nevezett objektummal semmi más és korábban is ezt írtam, erre mondtam hogy megvezetés és tapasztalataim szerint az internetes szállásfoglalások esetében ez elég általános, sajnálatos módon egyre inkább elfogadott, bocsánatos.
Én csak ennyit írtam, nem többet és nem kevesebbet.
Kakadu írta:
de most még visszajöttünk tíz napra
Ja, hát akit így kényeztet az élet, az könnyen beszél arról, hogy egy helyen sok időt kell eltölteni. További jó nyaralást!
Erre pedig csak egy válasz létezik: dolgozni kell; sokat és jól! és utána igen is nyugágyban szeretek fetrengeni, finom étkeket és italokat fogyasztani a barátokkal és általában mindent elkövetni, amit az orvosok és a papok tiltanak, arra törekedni, hogy a halálos ágyamon egy erotikus kulináris kalandtúrának tűnjön az életem. Az egész éves munka után hadd legyen már bocsánatos bűn csak úgy céltalanul andalognia a párommal, megnézni a naplementét, órákig bámulni a tengert, a színek tobzódását - pl. pont a Kalamitsin - mert mikor, ha nem a nyaralás alatt? A múzeumokban a tárlókban kiállított tárgyaknál pedig milliószor több információ begyűjthető könyvekből, az internetről, nem látom értelmét megcsodálni és az áhítattól félájultan levegőért kapkodni a 423-ik korintoszi oszlopfő töredék előtt vagy a 150-ik szarkofágtól és mindezt 35 fokos melegben!
De hagyjuk, a témában számomra nincs több.
Konyu!
Te meg ne vigyorogj; Te sem a múzeumokban töltötted lefkadai napjaidat, hanem - eléggé el nem ítélhető módon - sznoriztál eldugott öblökben, térdig gázoltál az Acheronban, hajókáztál, folytatólagosan és visszaeső módon fotóztad a természet csodáit!
Bűnlajstromod kilométeres!
Viszont itthon 0-tól 24-ig járom a múzeumokat - mondjuk külföldön egyébként sem sok Id. Markó Károly kép található. Nem mondom, Dali annál több, de az sem göröghonban.
De az oszlopfők engem sem babonáznak meg - Isten megbocsássa!
De ez már nagyon OFF - BOCS!
(Én nyertem, ez már 4 )
Nekünk viszont iszonyat jó választás volt, ha újra mennénk, újra ide jönnénk. Mondjuk ehhez tudni kell, hogy nálam, amikor előre foglalok, az alapfeltételeken kívül a tengerre néző erkély és a csend, nyugalom a fő szempontok, az összes többi másodlagos.
