Még pár hét kellett volna a keleti oldalhoz és még egy két hét hogy mégjóbban körülnézzünk.Azonkivül egy bankkártya korlátlan pénzmennyiséggel,nem kértem sokat remélem.
Nekünk sajnos az időnk volt kevés ahhoz, hogy a Mani keleti oldalát rendesen bejárjuk. Sajnálom, mert ahogy írjátok, szép helyek vannak ott is. Így viszont megvan az ok arra, hogy ujra visszatérjünk.
Szia Kitty!
Mi sosem mertünk semmit sem az autóban hagyni éjszakára. Ezért néztek is rendesen a szállodások, hogy egy vagy két éjjelre két hatalmas bőrönddel, két hátizsákkal, és még egy tucat szatyorral cipekedtünk fel és másnap le.
A Máni keleti oldaláról.:
Szerintem a legtöbb ember a nyugati oldalon megy lefelé, mert itt vannak az ismertebb üdülőhelyek. Mire a keleti oldal kerül sorra, az amer már fáradt, ki van szipkázva a forróságtól, kedvtelen, és ezért ez a rész általában már kimarad. Szeirntem egész más a jellege,mint a nyugati oldalnak, mintha két különböző helyen lennél. Nekünk kevésbé tetszett. Rengeteget fotóztam itt is, majd teszek fel belőlük, de nincsenek feltöltve még a weboldalra, valahogy azok a képek nem tetszettek.
Kokszi, biztos vagyok benne, hogy mindekinek van ilyen hely, nekem nem a Máni lett az. Az egyik hely, ami ezeket az érzéseket váltotta ki belőlem, Samos volt.
de még délebbre is le kellett volna mennünk egészen a félsziget csúcsáig
Oda még mi sem mentünk ki, bár ha nagyon-nagyon akartuk volna, éppen megtehettük volna. Azt olvastam, hogy kb. 50 perc az út a világítótoronyig (csak oda). Szóval akkor kb. 2 óra a teljes utat végigsétálni a rekkenő hőségben. Ahogy elnéztem, akik odáig eljöttek, azok is inkább a strandolást preferálták. Gyönyörű a víz ott is (szinte mindenhol az volt a Manin, végig kristálytiszta, áttetsző strandok mindenfelé, ez nagyon-nagyon tetszett), nem csodálom, hogy annyian fürödtek.
Útban a világítótoronyhoz van egy mozaik is, ami a régi településből maradt fent. Mi inkább arra lettünk volna kíváncsiak, de aztán még amiatt sem vágtunk neki az útnak, pedig az nem is lett volna olyan messze. Megelégedtünk a templommal és a barlanggal. Érdekes amúgy, hogy régen egy település volt ott, ahol most életnek semmi nyoma nem látszik...
Akkor gondoltam először arra, hogy Kréta Neked való lenne, amikor írtál a szamarakról, kecskepásztorokról, elhagyott öblökről és effélékről... Persze Krétán (is egyre jobban) meg kell válogatni, hogy hová megy az ember...
Gerolimenas élőben valahogy már nem tűnt olyan lepukkantnak, mint a képeken, sokkal inkább hangulatosnak. És általában nem szoktam kedvelni az olyan strandokat, mint amilyen ott van a szálloda előtt. Nagyon pici és mindenki odagyűlik (na jó, mindenki azért nem, kicsit kintebb is láttunk egy másik strandot, de mégis ez van a központi helyen), a szállóvendégek ott bámulják a fürdőzőket stb...
De ez itt nem volt zavaró, valahogy a közönség nem olyan volt, és nem is voltak annyira nagyon sokan. (Ellentét: Lefkada, Porto Katsiki, ahol 11 óra körül már idegesítő közönség kezdett gyűlni körülöttünk. Hiába volt a világ egyik legszebb strandja, egy percig sem bírtunk tovább maradni és sokkal rosszabbul éreztük magunkat, mint Gerolimenas kis köves partján. Ahol mellesleg gyönyörű kristálytiszta a víz, amivel nem tudtam betelni... )
Amit nem láttam a képeken, illetve valószínűleg nem tűnt fel, az az, hogy milyen sziklafal van ott Gerolimenasban a hotellel szemben. Az nagyon hatásossá tette az egész összképet! Na és este meglepetéssel láttuk, hogy a sziklafalat több helyen kivilágították. Jól nézett ki nagyon.
Bízom benne, hogy azért vannak még olyan helyek Görögországban, ahol ezt a bizonyos keresett érzést megtalálhatjuk. Azért (is) kedvelem én is a várakat, a romokat és a hasonló helyeket, mert olyankor könnyebb rátalálni. Főleg, ha jó korán megy az ember, amikor még nincsenek sokan, de ezt Te nagyon jól tudod.
Sziasztok!
Hogy teljesen őszinte legyek kicsit eltöketlenkedtük a Mani-beli programot. Most már tisztán látom, hogy több időt kellet volna rászánni, mert akkor jobban körbe jártuk volna a félszigetet. Amit láttunk belőle az azért lenyűgözö volt, de még délebbre is le kellett volna mennünk egészen a félsziget csúcsáig. Ennek az volt az oka, hogy mindenki a másiktól várta, hogy jobban felkészült a vidékből és végül is ezért spontán, ott helyben döntöttünk a konkrét úti-végcélról, azaz Gerolimenasról. Ez igazából nem volt baj és nagyon sokkal többet annyi idő alatt nem is lehetett volna megnézni, de legalább ok arra, hogy ismét elmenjünk Manira. Engem személy szerint az idei útból legjobban Mani és Olympia, valamint az oda vezető út érintett meg. Sokkal inkább mint pl. Elafonissios, amitől sokkal többet vártam. Igaz ott az időjárás sem volt kegyes hozzánk, de pl. oda nem nagyon vágyom vissza. Persze ez kizárólag az én szubjektív benyomásom volt.
Gerolimenas:
Természetesen a Peloponnészoszra indulnék már ma. Sőt én minden nap egy picit úton vagyok.
Örülök ,hogy ennyire bejött Gerolinemas és a szálloda is. Picit aggódtam ,amikor ezeket ajánlottam ,mert sokaknak nem tetszett.
A Manis és más érzésekről annyit,hogy amikor először jártam Mistrában akkor felfelé a várba mászás közben hallottam ahogy lüktet a vér a fülemben .Ennek ütemére mondogattam,hogy Spártai katona vagyok. Abban a pillanatban befogadtam a helyet a belsőmbe ,valahova nagyon mélyre. Van még 4 ilyen hely a pelopszon . Az idei Kikládok kombiból egy sincs.
Krétán még nem voltam . Ami miatt mennék az az a érzés amit tőled hallottam és remélem,hogy én is megtalálok.
Kevés ilyen hely van még az országban. Szerintem nekünk kell nyitottnak lennünk és akkor még meglehet az érzés.
Nagyon várom a további írásokat ,képeket, és majd a beszámolót.
Megnéztem az általad feltett árakat a Gerolimenasi szállodáról, az se olyan vészesen drága szept-ben, de gyanítom, hogy a buli miatt telt ház volt ott.
A garni szálló viszont taszító volt, így gyorsan leléptünk. Erősen esteledett már, 6 óra is elmúlt ha jól emlékszem.
Nagyon kiváncsi vagyok a részletes beszámolódra és a fotókra! Josza képei is szuperek, olyan jó ujra és ujra látni azokat a helyeket ahol mi is jártunk. Biztos vagyok benne, hogy pár éven belül visszatérünk, mert bizony van még sok hely, ami kimaradt!
Jó lehetett nagyon! Mi örültünk Gerolimenasnak is, reggel is és este is tudtunk így fürdeni abban a gyönyörű tiszta vízben. Képek alapján nekem az sem tetszett, de ott lenni nagyon szuper volt, nem bántam, hogy kicsit botladozósak azok a nagy kövek.
Mi sem vittünk be soha éjszakára mindent, csak mindig azt, ami kellett. Mivel mi minden nap máshol aludtunk, már van benne gyakorlatom, hogy úgy pakoljak, hogy ne kelljen mindig mindent felcuccolni.
Gerolimenasban elhatároztuk, hogy az első faluban, ami következiik, keresünk szállást. Nemsokkal később, az országúton egy széles kanyar következett ahol balra állt egy kisebb toronyház, aminek a kertkapujánál ki volt támasztva egy tábla, hogy Restaurant és Rooms. Jobbra kisebb parkoló, ahonnan egy ösvényen le lehetett jutni egy sziklás, köves tengeröbölbe. Fürödni már nem fürödtünk, mert éppen lemenőben volt a nap, erősen fújt a szél, de ahogy a fények rávetődtek a vöröses sziklákra, az valami csoda volt.
40 Eu volt a szobánk, TV, légkondi és hűtő volt benne, persze saját fürdővel+ másnap reggeli. Kaptunk még reggel kakaskukorékolást és szamárbőgést is, ez volt a ráadás! Én annyira jól aludtam, olyan friss hegyi levegő volt, hogy csak na!
A kilátás pedig fenséges! Szemben Vathia lakótornyai, jobbra a tengeröböl!
Bennünk annyira nem volt félelem, hogy az autó is telepakolva ott állt az út mentén, csak azt vittük be, amire aznap éjjel szükségünk volt.
Igen, az idő sajnos nagyon gyorsan elrepült, ma már csak itthon vágyakozunk a frappé és a tenger után...
(Jaj tényleg, Andi, még nem is írtam ennek a nyaralásnak a legnagyobb hírét: menthetetlenül és végérvényesen megszeretem a frappét! Már fagyi sem kell bele, anélkül is, minden nap szükségem van legalább egyre. Ha így folytatom, már csak néhány év, és kávéfüggő leszek! )
Kitty, Ti szálltatok meg Gerolimenas helyett végül? Néztem, hogy a hotelünk egyik fele egy négycsillagos szálloda, az biztos drágább, de furcsa volt nekem, hogy annak pl. nincs erkélye, csak pici ablakai... nekem az erkély tetszett a mi szobánkban a legjobban.
Nálunk a Mánin egyetlen autó sem jött szembe lefelé menet.
Na ezt meg én nem tudom elképzelni!
Nekünk tök normális autóforgalom volt, amikor megálltunk fotózni vagy nézelődni, akkor folyton megelőztek néhányan stb. Szóval volt élet rendesen. A falvakban is elég sokan voltak mindenhol, a világítótoronyhoz vivő út parkolója is tele volt és minden kis öbölben emberek fürödtek, még a legmegközelíthetetlenebb strandokon is. Olyat, hogy egyedül lenni, itt elég nehézkesen lehetett volna...
Szia Verka! Nagy örömmel olvastam, hogy milyen jól sikerült nyaralásotok volt, és szerencsésen hazaértetek. Ilyenkor csak úgy repül az idő!
Geroliomenasban mi is néztük azt a szállodát, ahol ti aludtatok, de aznap nagyon sok igen előkelő vendég érkezett oda, jobbnál-jobb autókkal. Lent már meg voltak terítve a hosszu asztalok, valszleg esküvőre készülődtek. Lehet szoba se lett volna már, ha meg igen, akkor mi nem aludtunk volna a buli miatt.
Mani minket is megfogott, sőt, rabul ejtett, hiszen úgy érezzük, vissza kell még mennünk ujra. Éppen a kopár hegyek, azok amik annyira vadregényesek és semmi máshoz nem hasonlíthatóak. Mi nem éreztünk sehol se félelmet, egyedül Gerolimanas nem tetszett, de ennek következtében egy sokkal szebb helyen találtunk szobát.
Érdekes amúgy, hogy régen egy település volt ott, ahol most életnek semmi nyoma nem látszik...
