Sziasztok! Andi! Kicsit megkésve, de mivel még öt perccel éjfél elõtt vagyunk, ezért még a szülinapodon kívánok neked nagyon sok boldogságot, örömet, és még sok-sok szép utazást az életben!
Csak most ültem le pár percre a géphez, és most láttam, hogy szülinapod van, ne haragudj, de azt hiszem a jókívánságok mindig jól jönnek!
Sajnálom, hogy pár évre hanyagoljátok Görögországot, hiszen mindig olyan különleges fotókat hoztál, és új helyeket mutattál meg nekünk, de megértem, amiket írsz, és egyet is értek veled!
Volt férjem is mindig azt mondta, hogy Õ majd akkor utazik, ha sok pénze lesz, addig minek, ha nem költhet annyit, amennyit akar. Szerintem ez hülyeség, mert mi van, ha soha nem jön össze annyi pénz, hogy számolatlanul költse az ember, akkor soha nem utazik?
Úgyhogy Õ még nem utazott, mi pedig megpróbálunk, ha csak egyszer is egy évben, de eljutni szép helyekre. Vagy legalább egy görög és egy magyar táj. De valahová muszáj minden évben.
Most a Peloponnészoszba merültem el teljesen, arról olvasok, ahol csak lehet, hogy ha sikerül jövõre oda eljutni, akkor azért tudjam, hogy merre járunk, nem igaz?!
A Peloponnészoszról bármi kérdésed van, csak tedd fel, elég sok mindent tudok, de Jox is sokat járt már arrafelé, meg Valcsi is. De ezeket majd a saját topikjábak kérdezd légyszi, mert ez a topik lassan már egész más témákba torkollik.
Vissza kellet olvasnom egy-két oldalt, látom, nagyon sokat írtatok az emeberek utazáshoz való hozzáállásáról na meg a mások utazásaihoz való viszonyulásról is......
Hogy ki mennyire érdeklõdik a környékbeli látnivalók iránt, az személytõl függ. De ha már eljutunk vhová, a települések meg a látnivalók neveit azért illik megjegyezni.
Mivel a topik neve "egyéb utazásaink", kicsit visszakanyarodnék ehhez a fenti apropóból.
Volt olyan utitársam egy 1991-es Tarvisio-Jesolo-Velence három napos buszos kiránduláson, aki fennhangon mesélte, hogy milyen szép aranyékszereket látott a Sóhajok hídján lévõ árusoknál...... na meg azt is igyekezett megtudni, hogy a kikötõben lévõ árusoknál ugye lehet alkudni arra a szép sálra..... És sikerült beszerezniük egy remekbeszabott hatalmas mûanyag gondolát arany színû festékkel futtatva plexidobozban...
Csak, ha valaki nem járt még Velencében és nem is olvasott róla: a Sóhajok hídja egy zárt hely, nincsenek rajta kereskedõk. A szerencsétlen a Rialtóról beszélt.... Azt sem tudta, hol járt. Az ilyen emberkéknek persze, hogy az a lényeg, mi mennyibe kerül és lehet-e alkudni..... Nem tudom, volt-e részetek benne, annak idején nagy divat volt a Tarvisio piacára szervezett "bõr beszerzõ" utazás, persze ott aztán kötelezõ volt alkudozni...
Én örülök neki, hogy nem csak az árakat látom egy-egy utazás kapcsán, hanem fel tudom idézni a hangulatot, a színeket, fényeket, hangokat. És nem tudom, mennyi az arany unciája Görögországban v. Olaszországban. De minden viszonylagos, van, akit az ilyen "csencselõs" dolgok tesznek boldoggá vagy legalábbis meghatározó részét képezik egy-egy utazásának. Nem mintha mindegy lenne, mi mennyibe kerül és én is örülök, ha valamihez olcsóbban jutok hozzá, meg azt is megnézem, melyik boltban vegyek elemózsiát, ahol olcsóbb. De az utazásokból nem ezt jegyzem meg.
Kedves "nem huszonéves" korosztály! Nehogy egy percig is arra gondoljatok, ha a gyerekeitek korabeliek "már" fórumoznak, Ti mit kerestek "még" itt!!! Én 38 leszek jövõ áprilisban és igen jól érzem magam a bõrömben, itt a Fórumon is! Hajrá Fiatalok!!!
Az élelmiszereket én is igyekszem a lehetõ leg olcsóbban beszerezni. Amit megspórolok, azt a kirándulásokra költjük vagy nem túl giccses emlékekre. Jó visszaemlékezni a látottakra. Utikönyvekbõl nem lesznek emlékeim. Az sem biztos, hogy kétszer is eljutok ugyanarra a helyre.
Én csak sajnálni tudom az olyan embereket, aki azt sem tudja megjegyezni hogy hol járt. Nekem volt szerencsém a Sóhajok hídján és a Rialtón is végigsétálni, és bizony teljesen más jellegû építmény mind a kettõ. Nem is értem hogyan lehet összekeverni a kettõt.
Trevisóban nem jártam, mert engem nem a vásárlás, hanem a látnivalók érdekelnek. Helyette megnéztem Sirmionét, Veronát, Padovát, Velencét, Triesztet. Sajnos a belépõk elég drágák, így inkább arra költöm a pénzem a sok csecse-becse, vagy bóvli helyett.
Mi még tartozunk Velencének legalább egy úttal, olyannal, amikor magunk határozzuk meg az ott töltött idõt, nem a szervezõ meg a buszsofõr..... Az a kirándulás akkor, ott, úgy volt szép és jó. Nem volt más lehetõségünk a kirándulásra, egy vállalati csapathoz csatlakoztunk, két éjszaka volt Jesolóban, volt összesen öt vagy hat óránk Velencére, nem is láttunk minden "kötelezõt" mert nem az volt a cél, hogy végigrohanjunk. Hanem, hogy gyönyörködjünk, a hangulatot élvezzük és a látványt magunkba szívjuk. Akkor GYES-en voltam, elsõ elszakadás a gyerkõctõl, idõben is, pénzben is ez fért bele. Örök emlék lesz. És üzenem Mindenkinek. Rövidke idõre is érdemes kiruccanni, maradandó élményeket így is lehet szerezni. Persze, Görögország már más. Oda - sajnos - nem lehet három napra leszaladni...... Mondom mindig, közelebb kéne húzni pár száz km-rel.....
Velencébe mi is szeretnénk visszamenni, mert mi sem láttunk mindent az egy nap alatt, amit ott töltöttünk. A Campanillébe is fel szeretnék menni, és onnan gyönyörködni a városban, mert az is kimaradt. A San Marcót is kihagytuk, mert olyan hosszú sor állt, hogy inkább a Dózse Palotát jártuk végig jó alaposan, és gyönyörködtünk a pazar festményekben. Minden elvesztegetett percért kár lett volna, így muszály majd visszamenni és megnézni mindent, ami akkor kimaradt. Gondolázni is szeretnék, mert csak úgy lehet igazán megismerni a város rejtett zugait. Nagyon drága, de ha összeáll az ember egy másik párral, akkor megoszlik a költség. 2003-ban 100 eurót kértek hajónként (4-5 ember), + 20 eurót, ha éneklésre is igényt tartottál.
Szerintem sem lehet ezt a várost kihagyni, pár órára is érdemes ellátogatni és érezni a hangulatát. Sajnos itt minden nagyon sokba kerül, de maradandó élményt nyújt.
Kedves Valcsi!
Képzeld, mi meg voltunk a székesegyházban és a harangtoronyban is, viszont a Dózse Palotába nem jutottam be, mert kb. egy és negyed óra volt még a hajónk indulásáig, ott viszont ki volt írva, hogy kb. 1 óra hosszat tart, mire végigjárja az ember. Rohanni nem akartam, ígyhát a kikötõben ücsörögtünk indulásig. Legközelebb majd az is sorra kerül... A város persze nagyon drága, bármi, a belépõk, a kávézók meg minden, de ez érthetõ is. Oda kell jutni és kiderül, hogy érdemes áldozni érte. Ez minden görög csodára is igaz, de azt hiszem Görögörszág árai általában és minden más tekintetben olcsóbbak Itália árainál. Mi nyaraltunk kétszer Olaszországban is, az élelmiszer és az italok, éttermi árak jóval magasabbak, mint Görögországban. De én "olaszba" is visszavágyom, nagyon szeretem a hangulatát.
Én is kétszer voltam Olaszországban. 2002-ben voltam osztálykiránduláson Velencében és Padovában. Nagyon szép volt mindkettõ. Elötte 93-ban voltam , de akkor még kicsi voltam és nem nagyon emlékszem de az akkori Velence azért megmaradt. Meg akkor láttam elöször a tengert.
Akkor ketten azért sok mindent láttunk Velencébõl, de nem eleget!
Azt az egy órát felejtd el. Akkor csak rohannál végig, és nem látnál mindent. Eleve hatalmas a palota, rengeteg pazar és monumentális festménnyel világhírû festõktõl. Mire végigjárod az összes termet, megcsodálsz mindent, az kb. 2-3 óra, és akkor még nem mentél át a sóhajok hídján, hogy a börtönt is megnézd. Az sem egy pici épület, ott is bolyonghatsz rendesen a folyosókon és a cellák között. Mi ráadásul kicsit el is tévedtünk itt, mert kijutottunk a börtönudvarra, de ott le volt zárva a kapu, amelyik kifelé vezetett volna a tengerparti sétányra. Így vissza kellett mennünk a palotába, és csak ott tudtunk kijutni a bejáratnál. Szóval min. 3-4 órát szánjál rá, ha tisztességesen meg szeretnéd nézni.
A belépõ ide 13,-Euró/fõ volt 2003-ban.
Bizony sokkal drágább mint Görögország, de olyan hangulata van, ami visszahúz. Mi bementünk vacsorázni egy trattóriába a hajóindulás elött, és bizony egy ravióliért, egy tengergyümölcseis makaróniért valamint 2 pohár sörért fizettünk 32,-Eurót. Ennyi pénzbõl kétszer eszem-iszom Görögországban.
Egyébként Lignánóban sem sokkal olcsóbb a kaja. Ott pl. egy sonkás, sajtos pizzáért 17,- Eurót kértek. A sör ára, pedig csillagászti összeg volt. Egy korsó sörért volt képük 5,-Eurót elkérni.
Én is szívesen mennék vissza Olaszországba, de mivel min. 2-szer annyiba kerül mint Görögország, így inkább oda utazom többet.
Ott igazán jól érzem magam, felszabadulok és elfelejtem legalább arra a kis idõre minden gondomat.
A szilveszter estét már "itthon" töltöttük Anyunál egy Pest melletti faluban. De elõtte kinnt töltöttünk egy kis idõt. Már régebben eldöntötte a férjem, hogy kiszakít egy kis idõre az itthoni monotóniából. Nekem nagy meglepetés volt, mert csak indulás elõtt tudtam meg, hogy utazunk, de az úticélt még akkor sem.
A lényeg:
Havat nem sokat láttunk, viszon annál több gyönyörû épületet. (Oda vagyok a szép épületekért.) A legkisebb falvakban is csodálatosan fel vannak díszítve a házak, udvarok. Nagyon ünnepi volt a hangulat mindenhol. A petárdák és rakéták ugyanúgy durrogtak, mint nálunk.
Nagyon jót kirándultunk. A hegymászás egy csöppet sem viselt meg bennünket. Abban a magasságban sokkal tisztább a levegõ, mint itt az Alföldön. Még Anyu sem fulladt ki tõle.
Egyébként Murau volt a kiszemelt célpont. Gyönyörû település, de nagyon lepukkant a sípálya. Csak a helyi egyesület gyermekei használják sífutásra.
Andi
