Szia. Most tettuk le a telefont... az eredmeny: a vonat csak szombaton es vasarnap fog jarni,
Diakoftobol Kalavritaba:8.45 / 11.30 / 14.10
Kalavrita-Diakofto : 10.05 / 12.42 / 16.23
Az ar oda vissza 8 Euro "A" osztalyon, es 6.8 Euro "B" osztalyon
Miután azt írtam, hogy a "múzeummal együtt", ebből egyszerűen kikövetkeztethető, hogy a múzeumot is megnéztem, ez esetben pedig a parkon is keresztül kellett mennem.
Olimpia a múzeummal együtt max . 2 óra. Mükéne max 1 . Nálam ez a ranglista két utolsó helye. Peloponnészoszon, az értékeket mindenki megtalálhatja magának, ezért csodálatos! De ehez az utikönyveket be kell vágni a csomagtartó legaljába ! Akár itt ,a fórumon is leírt táj, vagy város , sokszor többet ér , mint a fent említett helyek !
Na meg felmászni oda (Misztras) a legfelső részre, lehetőleg 40 C fokban.
Mikor mi voltunk szeptember második felében "csak" 30°C volt mikor felmentünk a legfelső részre. Bizony nem mondom, hogy üde voltam és friss, de megérte, mert fantasztikusan gyönyörű és egyben borzongató is a táj onnan nézve.
Engem (ahogy Kokszi is írja) sokkal jobban megfogtak az egyedi tájak, partok, a Máni jellegzetességei, mint ez a sok rom. A Peloponnészosz teljes egészében egyedi és csodás.
Mi is felmásztunk. A nap éppen nem perzselt, de nagyon fülledt idő volt. Ha autóval nem Sparta felől, hanem a hegyek felől jön az ember, akkor ott van egy mellékút, ami felvisz a felső bejárathoz, ami az alsótól szerintem legalább 100 méterrel fentebb fekszik. Onnan nem kell annyit kaptatni fel, mint a lentitől.
"Hamarosan megérkezünk Mistrasba. Az első pillantás a romvárosra elbűvöl minket. Sajnos nagyon párás idő van, nem éri meg a távolból fényképezni. Mikor közelebb érünk, többször megállunk az út szélén egy-egy fotót készíteni. Elragadó a látvány. Mistras Visegrádhoz hasonlít a távolból. A kúp alakú hegy oldalában áll a romváros és kapaszkodik egészen a tetőig, ahol a hatalmas erődítmény maradványai trónolnak.
Közben megjöttek a szürke felhők és sajnos egy jó képet sem tudok készíteni.
A belépő 5 €. Nem sok, többre számítottunk. A felső bejárat kapuján megyünk be, (kb. 300 méterrel lejjebb is van egy bejárat nagy parkolóval) a kis bódénál megvesszük a jegyet és elindulunk fel a hegyre, a csúszósra kopott kövekkel teli ösvényen. Eltart egy darabig, míg felérünk (kb. 10-15 perc). A nap nem bújik elő. Hálálkodunk, hogy nincs olyan észvesztő meleg, de sajnáljuk is, hogy nap nélkül nem lesznek szép fényképek. Fölérünk a várba. Rengeteg ember van itt. Fentről az egész romvárost belátni és a völgyben Spártát, a másik irányban pedig a Taygethost. Azon gondolkozom, vajon a hatalmas hegység melyik részén lehetett az a hely, ahonnan az ókorban a mélybe hajították az életre nem rátermettnek tartott csecsemőket. Talán nem is volt ilyen hely, csak mítosz az egész. Legalábbis remélem, mert a brutális cselekménybe még belegondolni is borzasztó.
Mikor lejövünk a várból, már nincs sok kedvünk a hatalmas romterületet bejárni. Valahogy mindkettőnk gyomra rosszalkodik, émelygünk, nem jól érezzük magunkat, mintha másnaposak lennénk, pedig nem ittunk. Talán enni kellene.
Megnézünk két bizánci templomot. Kb. 10-15 templom van, kívülről egész újnak néznek ki, de belül minden úgy van, ahogy a 14-17. századból fennmaradt. Hihetetlen jó állapotban maradtak meg a falfestmények. Még megnéznénk az egész várost, ha lenne bennünk élet, de olyanok vagyunk, mint akiket agyonvertek. A misztérium teremtette hangulattal átitatott város egy pillanatra felidézi bennem Herculaneumot, a Vezúv lábánál, hiszen másutt nem láttam még ekkora nagy romvárost, ilyen jó állapotban. Alig vánszorgunk. Nem értjük, mi van velünk. Talán túl sok volt az elmúlt tíz nap telezsúfolt programja. Talán többet kellene pihenni, elvégre nyaralunk. Ennyi volt, ennyire tellett a kitartásunkból. Megnézzük a második templomot és elhagyjuk Mistrast. Spártába tartunk."
(idézet a Hellász rabságában c. könyvemből)
Itt 300 métert írok. Őszintén? - Már nem emlékszem, de amikor ezt írtam, még friss volt az élmény, így a 300 m talán a nyerő, de a távolságmegítélő mércém szörnyen gyenge.
Szégyen ide szégyen oda én feladtam. Amikor ott voltunk bejártuk az egész területet 43 fok volt. Még a felső templomhoz és kolostorhoz felmentünk, de aztán nem bírtam tovább. Cilla felment én megvártam a kolostornál. Onnan már nem volt messze a csúcs. Bosszant az ilyen, mert nem minden nap jut oda az ember.
Misztrasz annyira nem ejtett ámulatba, inkább csak kötelező programnak éreztem.
De a környék tényleg szép, főleg a közeli útszakasz, amiről csináltál is egy jó fotót.
Bizony nem mondom, hogy üde voltam és friss, de megérte, mert fantasztikusan gyönyörű és egyben borzongató is a táj onnan nézve.
