A szegedi görögök honlapján vannak szintfelmérõ tesztek, (megoldás is megvan) így le is tudod ellenõrizni a tudásodat, szerintem nagyon nagy segítég a görögnyelvtan elsajátításában a példamondatokon át egy kicsit könnyebb megértreni.
Azért még nem mindenki tud róla, így érdemes néha-néha újra felemlíteni, mert szerintem nélkülözhetetlen, mert annyira jó!
Nekem nagyon nagy segítséget ad, egyébként már biztosan feladtam volna...
A próba tesztek is egy nagyon jó gondolat volt, így lehet tesztelni hogy hol is áll az a tudás.
Nem utolsó sorban persze ott a megoldás is, így vissza lehet ellenõrizni, és a saját hibáinkból még tanulni is tudunk.
Viszont amit Te ajánlottál ( http://grschulezm....) ezt nem ismertem, így az éjszaka megnéztem és az is nagyom jó.
Μήτε σε απέκτησα, μήτε θα σε αποκτήσω
ποτέ, θαρρώ. Μερικά λόγια, ένα πλησίασμα
όπως στο μπαρ προχθές, και τίποτε άλλο.
Είναι, δεν λέγω, λύπη. Αλλά εμείς της Τέχνης
κάποτε μ' έντασι του νου, και βέβαια μόνο
για λίγην ώρα, δημιουργούμεν ηδονήν
η οποία σχεδόν σαν υλική φαντάζει.
Nem lettél az enyém, és nem is leszel az enyém
soha, azt hiszem. Néhány szó, közeledés,
mint minap a bárban, és semmi más.
Nem mondom, nagy kár! De mi, a Mûvészet emberei
néha az értelem megfeszítésével, és persze csak
kis idõre, olyan gyönyört teremtünk,
amely már-már anyaginak látszik.
Έτσι στο μπαρ προχθές -βοηθώντας κιόλας
πολύ ο ευσπλαχνικός αλκολισμός-
είχα μισή ώρα τέλεια ερωτική.
Και το κατάλαβες με φαίνεται,
κ' έμεινες κάτι περισσότερον επίτηδες.
Ήταν πολλή ανάγκη αυτό. Γιατί
μ' όλην την φαντασία, και με το μάγο οινόπνευμα,
χρειάζονταν να βλέπω και τα χείλη σου,
χρειάζονταν νάναι το σώμα σου κοντά.
Így minap a bárban - jócskán besegített
az irgalmas alkoholizmus is -
volt egy tökéletesen erotikus félórám.
És úgy tûnik, rájöttél,
s egy kissé tovább maradtál, szándékosan.
Nagyon is szükségem volt rá. Mert
hiába a képzelet és hiába a varázsló alkohol,
kellett, hogy nézzem az ajkaidat is,
kellett, hogy ott legyen a tested a közelben.
Ήθελα νάχω ένα σπίτι εξοχικό
μ' έναν πολύ μεγάλο κήπο - όχι τόσο
για τα λουλούδια, για τα δένδρα, και τες πρασινάδες
(βέβαια να βρίσκονται κι αυτά· είν' ευμορφότατα)
αλλά για νάχω ζώα. Α νάχω ζώα!
Τουλάχιστον επτά γάτες - η δυο κατάμαυρες,
και δυο σαν χιόνι κάτασπρες, για την αντίθεσι.
Szeretnék egy nyaralót,
nagy-nagy kerttel - nem is annyira
a virágokért, a fákért, a zöldért
(persze legyen az is, hisz nagyon szép),
hanem az állatokért. Ó, bárcsak lennének állataim!
Legalább hét macska - két koromfekete,
kettõ meg hófehér az ellentét kedvéért.
Έναν σπουδαίο παπαγάλλο, να τον αγροικώ
να λέγει πράγματα μ' έμφασι και πεποίθησιν.
Από σκυλιά, πιστεύω τρία θα μ' έφθαναν.
Θάθελα και δυο άλογα (καλά είναι τ' αλογάκια).
Κ' εξ άπαντος τρία, τέσσαρα απ' τ' αξιόλογα
τα συμπαθητικά εκείνα ζώα, τα γαϊδούρια,
να κάθονται οκνά, να χαίροντ' η κεφαλές των.
Egy klassz papagáj, hogy halljam,
amint nagy nyomatékkal és meggyõzõdéssel beszél.
Kutyából, azt hiszem, elég lesz három.
Szeretnék két lovat is (szépek a lovacskák).
És három-négy szamarat
- olyan kiváló, rokonszenves állatok ezek -,
hogy lustán ücsörögjenek, és örüljön busa fejük.
Απ' όσα έκαμα κι απ' όσα είπα
να μη ζητήσουνε να βρουν ποιος ήμουν.
Εμπόδιο στέκονταν και μεταμόρφωνε
τες πράξεις και τον τρόπο της ζωής μου.
Abból, amit cselekedtem és amit mondtam,
ne próbálják meg firtatni, hogy ki voltam!
Valami utamba állt, és átváltoztatta
tetteimet és életmódomat.
Εμπόδιο στέκονταν και σταματούσε με
πολλές φορές που πήγαινα να πω.
Η πιο απαρατήρητές μου πράξεις
και τα γραψίματά μου τα πιο σκεπασμένα -
από εκεί μονάχα θα με νοιώσουν.
Valami utamba állt, és nemegyszer
megállított, mikor szólni készültem.
Legészrevehetetlenebb tetteimbõl
és legburkoltabb írásaimból -
csupán onnan érezhetnek rá.
Αλλά ίσως δεν αξίζει να καταβληθεί
τόση φροντίς και τόσος κόπος να με μάθουν.
Κατόπι -στην τελειωτέρα κοινωνία-
κανένας άλλος καμωμένος σαν εμένα
βέβαια θα φανεί κ' ελεύθερα θα κάμει.
De talán nem érdemes belefektetni annyi igyekezetet
és annyi fáradságot, hogy megismerjenek.
Késõbb - a tökéletesebb társadalomban -
valaki más, aki olyan, mint én,
biztosan megjelenik, és szabadon cselekszik.
Σα βγεις στον πηγαιμό για την Ιθάκη,
να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος,
γεμάτος περιπέτειες, γεμάτος γνώσεις.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον θυμωμένο Ποσειδώνα μη φοβάσαι,
τέτοια στον δρόμο σου ποτέ σου δεν θα βρεις,
αν μεν' η σκέψις σου υψηλή, αν εκλεκτή
συγκίνησις το πνεύμα και το σώμα σου αγγίζει.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον άγριο Ποσειδώνα δεν θα συναντήσεις,
αν δεν τους κουβανείς μες στην ψυχή σου,
αν η ψυχή σου δεν τους στήνει εμπρός σου.
Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fûti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bõsz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod õket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος.
Πολλά τα καλοκαιρινά πρωϊά να είναι
που με τι ευχαρίστησι, με τι χαρά
θα μπαίνεις σε λιμένας πρωτοειδωμένους,
να σταματήσεις σ' εμπορεία Φοινικικά,
και τες καλές πραγμάτειες ν' αποκτήσεις,
σεντέφια και κοράλλια, κεχριμπάρια κ' έβενους,
και ηδονικά μυρωδικά κάθε λογής,
όσο μπορείς πιο άφθονα ηδονικά μυρωδικά,
σε πόλεις Αιγυπτιακές πολλές να πας,
να μάθεις και να μάθεις απ' τους σπουδασμένους.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – elõször
szállhatsz ki sose-látott kikötõkben.
Állj meg a föníciai pultok elõtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemû édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Πάντα στον νου σου νάχεις την Ιθάκη.
Το φθάσιμον εκεί ειν' ο προορισμός σου.
Αλλά μη βιάζεις το ταξείδι διόλου.
Καλλίτερα χρόνια πολλά να διαρκέσει
και γέρος πια ν' αράξεις στο νησί,
πλούσιος με όσα κέρδισες στο δρόμο,
μη προσδοκώντας πλούτη να σε δώσει η Ιθάκη.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végsõ célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Η Ιθάκη σ'έδωσε τ' ωραίο ταξείδι.
Χωρίς αυτήν δεν θάβγαινες στον δρόμο.
Άλλα δεν έχει να σε δώσει πια.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Κι αν πτωχική την βρεις, η Ιθάκη δε σε γέλασε.
Έτσι σοφός που έγινες, με τόση πείρα,
ήδη θα το κατάλαβες οι Ιθάκες τι σημαίνουν.
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.
Κωνσταντίνος Π. Καβάφης - 1911 / Fordította: Somlyó György
Είπε που χτύπησε σε τοίχον ή που έπεσε.
Μα πιθανόν η αιτία νάταν άλλη
του πληγωμένου και δεμένου ώμου.
Azt mondta, hogy felhorzsolta a vállát a falon,
vagy elesett. De más oka lehetett,
hogy válla most lehorzsolva és bekötözve.
Με μια κομμάτι βίαιη κίνησιν,
απ' ένα ράφι για να καταιβάσει κάτι
φωτογραφίες που ήθελε να δει από κοντά,
λύθηκεν ο επίδεσμος κ' έτρεξε λίγο αίμα.
Egy kissé hirtelen mozdulattól,
hogy egy polcról levegyen néhány
fotót, amelyet közelebbrõl akart látni,
leoldódott a kötés, és kiserkedt egy kevés vér.
Ξανάδεσα τον ώμο, και στο δέσιμο
αργούσα κάπως· γιατί δεν πονούσε,
και μ' άρεζε να βλέπω το αίμα. Πράγμα
του έρωτός μου το αίμα εκείνο ήταν.
Újrakötöttem a vállát, s kötés közben
elbabráltam egy kissé, mert nem is fájt,
és jólesett látnom a vért. Tárgya volt
szerelmemnek az a vér.
Σαν έφυγε ηύρα στην καρέγλα εμπρός,
ένα κουρέλλι ματωμένο, απ' τα πανιά,
κουρέλλι που έμοιαζε για τα σκουπίδια κατ' ευθείαν·
και που στα χείλη μου το πήρα εγώ,
και που το φύλαξα ώρα πολλή -
το αίμα του έρωτος στα χείλη μου επάνω.
Miután elment, megtaláltam a szék elõtt
egy átvérzett foszlányt a gyolcsból,
egy foszlányt, amit egybõl a szemétbe
dobnál, és amit ajkamhoz emeltem én,
és amit hosszan tartottam kezemben -
a szerelem vérét ajkamon.
Βαρέθηκα να βλέπω την σκηνή,
και σήκωσα τα μάτια μου στα θεωρεία.
Και μέσα σ' ένα θεωρείο είδα σένα
με την παράξενη εμορφιά σου, και τα διεφθαρμένα νειάτα.
Κι' αμέσως γύρισαν στον νου μου πίσω
όσα με είπανε το απόγευμα για σένα,
κ' η σκέψις και το σώμα μου συγκινηθήκαν.
Κ' ενώ εκύτταζα γοητευμένος
την κουρασμένη σου εμορφιά, τα κουρασμένα νειάτα,
το ντύσιμό σου το εκλεκτικό,
σε φανταζόμουν και σε εικόνιζα,
καθώς με είπανε το απόγευμα για σένα.
Beleuntam, hogy a színpadot nézzem,
és fölpillantottam a páholyokhoz.
Bent, az egyik páholyban megláttalak téged,
különleges szépségedet és romlott ifjúságod.
S rögtön minden eszembe is jutott,
amit nekem délután beszéltek terólad,
s gondolatom és testem megindult.
S amíg csak bámultam megbabonázva
fáradt szépségedet és fáradt ifjúságod,
és választékos öltözeted,
elgondoltalak s elképzeltelek,
ahogy nekem délután beszéltek terólad.
Ο Ινδός Αρσούνας, βασιλεύς φιλάνθρωπος και πράος,
μισούσε ταις σφαγαίς. Ποτέ δεν έκαμνε πολέμους.
Πλην του πολέμου ο φοβερός θεός δυσηρεστήθη -
(λιγόστεψεν η δόξα του άδειασαν οι ναοί του) -
και μπήκε με θυμό πολύ στου Αρσούνα το παλάτι.
Az indiai Ardzsuna, emberszeretõ és szelíd király,
gyûlölte az öldöklést. Soha nem viselt háborút.
Ám félelmetes istene a háborúnak megneheztelt -
(megfogyatkozott a dicsõsége, templomai kiürültek) -,
és bement nagy dühösen palotájába Ardzsunának.
Ο βασιλεύς φοβήθηκε και λέει «Θεέ μεγάλε
συγχώρεσέ με αν δεν μπορώ ζωή να πάρω ανθρώπου».
Με περιφρόνησι ο θεός απήντησε «Από μένα
νομίζεσαι πιο δίκαιος; Με λέξεις μη γελιέσαι.
A király megrémült, és szólt: "Nagy isten, bocsásd meg nekem,
ha nem tudom életét elvenni senki emberfiának."
Megvetõen válaszolt az isten: "Te nálam
igazságosabbnak véled magadat? - Szavakkal magad ne áltasd!
Καμμιά ζωή δεν παίρνεται. Γνώριζε πως ποτέ του
μήτε γεννήθηκε κανείς, μήτε κανείς πεθαίνει».
Semmi élet el nem vétetik. Tudd meg, hogy soha
senki nem született, és nem halt meg soha senki."
Κωνσταντίνος Π. Καβάφης - 1895 / Déri Balázs
---------------------------------------------------
Kavafisz-átiratok: - Kovács András Ferenc ÖRÖKKÉVALÓSÁG
Nemeslelkû, szelíd uralkodó volt Ardzsuna, India
bölcs fejedelme: lenézte a vérontást, megvetette
az öldöklést s a mészárlás vakult mûvészetét. Sosem szállt
harcba, nem viselt hadat soha. Mígnem a háború könyörtelen
istene nem tûrhette tovább, hogy kiürültek, rendre kihaltak
templomai, s rommá hûlt, ridegült a sok oltár: áldozatoknak,
hálaadó füstnek rég nyoma sincs, se híre, se hamva… És akkor
az isten szörnyû haragra lobbant, s mint a futótûz, törve-zúzva zúdult
rá a királyi díszpalotára, dühöngõn rontva a trónterembe.
Ardzsuna rettent, sápadt hangon esdett: „Dicsõ, hatalmas istenség,
bocsáss meg, én gyilkolni nem tudok, én képtelen vagyok kioltani,
elvenni bármely ember kedves életét.” S a büszke, égi látomás
becsmérlõn vágta vissza: „Talán jobbnak, különbnek, tán igazabbnak
tartod nálamnál is magad? Hiú szavakkal többé ne áltasd magadat!
Egyetlen élet sem vehetõ el. Tudjad ezentúl, tudd valahára:
senki sem született soha még, soha senki se hal meg.”
27 Ιουνίου 1906, 2 μ.μ.
/ 1906. június 27-én, délután két órakor
Σαν τόφεραν οι Χριστιανοί να το κρεμάσουν
το δεκαεφτά χρονώ αθώο παιδί,
η μάνα του που στην κρεμάλα εκεί κοντά
σέρνονταν και χτυπιούνταν μες στα χώματα
κάτω απ' τον μεσημεριανό, τον άγριον ήλιο
πότε ούρλιαζε, και κραύγαζε σα λύκος, σα θηρίο
και πότε εξαντλημένη η μάρτυσσα μοιρολογούσε
Amikor a keresztények akasztani hurcolták
a tizenhét éves fiút, az ártatlan gyermeket,
édesanyja porba roskadt, fetrengett a fa mellett,
ott vergõdött, két öklével verten verte a földet,
a delelõ forróságban, kíméletlen napfényben,
hol farkasként üvöltött, mint ûzött, hörgõ vadállat,
hol mártírként, kimerülten föl-följajdult panasszal:
«Δεκαφτά χρόνια μοναχά με τάζησες παιδί μου».
Κι όταν το ανέβασαν την σκάλα της κρεμάλας
κ' επέρασάν το το σκοινί και τόπνιξαν
το δεκαεφτά χρονώ αθώο παιδί,
κ' ελεεινά κρεμνιούνταν στο κενόν
με τους σπασμούς της μαύρης του αγωνίας
το εφηβικόν ωραία καμωμένο σώμα,
η μάνα η μάρτυσσα κυλιούντανε στα χώματα
και δεν μοιρολογούσε πια για χρόνια τώρα·
«Δεκαφτά μέρες μοναχά», μοιρολογούσε,
«δεκαφτά μέρες μοναχά σε χάρηκα παιδί μου».
"Csak tizenhét évet éltél, nekem nõttél, gyermekem."
De mikor már fölvezették falépcsõn a bitóhoz,
s nyakába vonták a hurkot, hirtelen föllógatván
a tizenhét éves fiút, az ártatlan gyermeket,
s karcsú teste szánalmasan rángott, csüngött az ûrben,
haláltusájának sötét görcseiben vonaglón –
édesanyja, mártír anyja is vonaglott a porban,
s többé már nem panaszolt föl siralmában éveket:
"Csak tizenhét napot éltél, kis fiacskám – jajongott –
csak tizenhét napot örült neked lelkem, gyermekem."
Görög alapfokú, otthoni nyelvtanuló csomag magyarul! Bõvebben: kevin.costner@007.hu
Stratos:
Szerintem Kevin Costner sohasem volt 007-es ügynök...
Sokan Sean Connery-re esküsznek, de nekem
Roger Moore kinézete, humoros "Angyali" stílusa jobban bejött!
Pierce Brosnan is egész jó volt!
És ha már ügynökösködünk: https://www.filmkultura.iif.hu:8080/2001/articles/reviews/dvdfebr01.hu.html
Még egy kis "off":
Hazatért a görög kém
14 éves amerikai börtönbüntetését letöltve vasárnap hazatért Görögországba Steven Lalas, a hírhedt görög kém.
Az Athénnak dolgozó férfi az amerikai hadsereg boszniai akcióiról jelentett, az évek során 700 oldal titkos anyagot másolt le és juttatott haza. Az 54 éves, letartóztatásakor amerikai állampolgársággal is rendelkezõ Lalas tíz éve dolgozott az amerikai külügyminisztériumnak, amikor kinevezték a belgrádi követség kommunikációs vezetõjének.
A férfi 700 oldalnyi titkos iratot másolt le kiküldetése alatt, elsõsorban a boszniai amerikai jelenlétrõl. Lalas 1993-ban bukott le, ruhája alá rejtve találták meg a másolatokat. Az AFP francia hírügynökség úgy tudja, hogy a kém Görögország északi részébe utazott, hogy meglátogassa Kavala városában élõ családját. ( 2007.11.26 )
Azért, az nem semmi... 700 oldal!
Én 007 oldalt sem tudnék a ruhám alá rejteni... (fõleg így, nyáron - a strandon!)
----------------------------------------------
Húúú... még egy újabb kémhistória : Figyeljétek csak meg a Varázsszámot... Hány eurót kapott a 250-szer eladott cuccért?: !
https://www.virushirado.hu/hirek_tart.php?id=1264
Olvastam itt az Onkormanyzat altal megszervezett nyelvvizsgakrol, a Rigo utcairol ha jol lattam nem volt szo. Ha van egy kozepfoku Rigo utcai nyelvvizsgam, az a negybol melyik szintnek felel meg? Eleri a 'Γ'-t, vagy "csak" 'B'? Mit kell ahhoz csinalni, hogy Gorogorszagban elfogadjak (honositas, stb)?
Szia Zsu!
Nekem van Rigo utcai küzépfokú görögöm es van B szintû nemzetközim is, a B inkább középfokú, mint a G.
A G szintû vizsgán voltak olyan témák is, amik nem egészen középszintre valók. (pl diákjogok, állatvédelem). Viszont nincs külön nyelvtani teszt egyik szinten se (Rigóban van).
Lehet rosszul tudom, de a Rigó utcait nem fogadják el külföldön, nem csak Görögo-ban, de sehol sem.
Pontosan milyen egy 'Γ' nyelvvizsga (szobeli, irasbeli)? Gondolom akkor a ΄Δ΄ is "csak" annyiban mas, hogy nehezebb a szoveg. Te kint tetted le? Hol lehetne ezekhez anyagot gyujteni?
, mindenki tud róla... 
!
